Réti János kárpátaljai magyar festőművész, grafikus, könyvillusztrátor, formatervező január 18-án ünnepelte 75. születésnapját, ebből az alkalomból jubileumi kiállítással örvendeztette meg a képzőművészet iránt érdeklődő közönséget, amelyet január 26-án Munkácson nyitottak meg ünnepélyes keretek között a Munkácsy Mihály Magyar Ház kiállítótermében.
A vendégeket Pfeifer Anita, a Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte, majd Tarpai József, az intézmény igazgatója elmondta, hogy Réti János egy legenda a kárpátaljai képzőművészek között, aki szinte minden kárpátaljai képzőművészeti díjat megkapott már. Bár a kiállításon felnőtteknek szóló grafikák is láthatók, de az igazgató hétéves kislánya is tudta, hogy ki az a Réti János, hisz ő rajzolta Weinrauch Katalin Cirkuszvarázs, Versek és mesék óvodásoknak, kisiskolásoknak című könyvének illusztrációit is.
Réti János 75 éve született Ilosván, jelenleg Ungváron él, de mint tudósítónknak elmondta, számos szép fiatalkori emlék köti Munkácshoz is, hisz sokszor nyaralt a Munkácshoz tartozó Várpalánkán a nagynénjénél. A művész az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában tanult 1965–1969 között, mesterei Berecz Vilmos és Petky Sándor voltak. 1974-től vesz részt kiállításokon. 1980–1990 között a Területi Művészeti Alapnál („Hudozsfond”) dolgozott kirakatrendező és díszítő-grafikusi munkatársként. Az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola tanára volt 1989-től, főleg grafikusként, táblafestőként tevékenykedik, formatervezőként is ismert. A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) alapító tagja. 2007-től alapító tagja és társelnöke a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének. Művei több kárpátaljai köz- és magángyűjteményben megtalálhatók.
A kiállításmegnyitón Vida László ungvári magyar konzul köszöntőbeszédében kiemelte, hogy bár különböző stílusok és technikák jellemzik Réti János munkáit, de legyen az grafika, könyvillusztráció, pasztellkép vagy olajfestmény, mindegyikben közös a művészt jellemző életöröm, életigenlés, derű és humor, ami minden alkotásában felelhető. A diplomata köszönetet mondott Réti Jánosnak, amiért az ungvári főkonzulátus egyik projektjében is részt vett, hisz ő illusztrálta a főkonzulátus által kiadott, Petőfi Sándor János vitéz című művének magyar‒ukrán kétnyelvű kiadását, amit a héten mutattak be.
Kulin Ágnes, a RIT elnöke elmondta: „Réti Jancsi mindegy, hogy mihez nyúl, legyen az pasztell, olaj, tus, akvarell, minden munkájában mozgalmasság van, izgalmas zizegő képek, témák. Azt kívánom, hogy Réti János huncut karakterével és az ő izgalmas, mozgalmas és huncut képeivel még nagyon sok éven át találkozzunk.”
Részletes szakmai értékelést a kiállításról és a művész munkásságáról Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Erdélyi Béla Művészeti Akadémia docense, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke adott, aki hangsúlyozta, hogy Réti János már a képzőművészeti szakközépiskola diákjaként is kiemelkedett társai közül kiváló rajztudásával. „Márpedig minden ábrázoló, vizuális művészeti terület gerince a rajz, amit ő nagyon magas szinten művel, s ezt látni a festményeiben és grafikáiban. Nagyon sokat lehet tőle tanulni, ahogy felépíti a képeit. Konstruktív ritmusok jellemzik alkotásait, van mondanivalójuk, továbbá csak az ő képeit kiegészítő, talizmán jellegű szimbólumok is feltűnnek a grafikáin, például baglyok vagy kígyók. Ha az olajfestményeit vagy pasztelljeit nézzük, felfedezhetjük a plein air festészet, vagyis a kárpátaljai festőiskola hagyományait bennük, míg a grafikáiban inkább a filozófiai énje dominál. A természet és a filozófia egysége jellemzi a művészetét” – összegezte Kopriva Attila.
A mostani jubileumi kiállításon Réti János kísérletező, változatos színvilágú, szépen kidolgozott realista tájképei mellett a szürrealista munkákig számos képzőművészeti technika megfigyelhető. Blokkokra bontva vannak bemutatva a különböző technikával készült képek. A művész elmondta: „Szeretek absztrahálni is, de legtöbb munkámat inkább a dekoratív geometriai formákkal és színes foltokkal való játék jellemzi. Gyerekkoromban volt egy kaleidoszkóp nevű gyerekjáték, amelyet forgattunk és különböző színű geometrikus formákat láthattunk benne. Arra törekszem, hogy valami hasonló tükröződjön vissza a képeimből is” – árulta el a művész.
Mindenesetre bátran ajánljuk a képzőművészet iránt érdeklődőknek, aki teheti, nézze meg ezt a változatos életművet bemutató tárlatot.
Egy Nápoly melletti családi házból előkerült Sandro Botticelli egy festménye, amely több mint 50 éve tűnt el az olasz állam művészeti nyilvántartásából.
A 15. századból származó, feltehetően mintegy 100 millió eurót érő műalkotás eredetileg Santa Maria la Carità városának egyik templomában volt elhelyezve, majd egy helyi családra bízták, akik generációkon át egy magánlakásban őrizték.
€100m Botticelli painting forgotten for 50 years recovered from Naples home | Sandro Botticelli | The Guardian https://t.co/UhlFLu7Smf
Máig tisztázatlan okok miatt a festmény – amely az olasz reneszánsz mester egyik utolsó alkotása – ezután kikerült az állami felügyelet látóköréből, és sokan azt hitték, hogy teljesen elveszett.
Massimiliano Croce, a nápolyi kulturális örökség védelem munkatársa szerdán elmondta: „A hatóságok utoljára több mint 50 évvel ezelőtt ellenőrizték azt a magánlakást, ahol a Botticelli-festményt őrizték.”
Azóta a festményről megmagyarázhatatlan módon megfeledkeztek. „Egy revízió során vettük észre, hogy egy Botticelli-festményt több mint 50 éve egy magánházba vittek, úgy döntöttünk utána nézünk”.
A festményt rossz állapotban találták, számos kopással és a lakkok oxidációja okozta színelváltozásokkal. A vásznat most átfogó restaurálási munkálatoknak vetik alá abban a reményben, hogy végre a nagyközönség is láthatja.
A carabinieri most azt vizsgálja, hogy a festmény valóban a családé-e, akik több mint egy évszázada őrzik.
Il Botticelli da salvare: recuperata dopo oltre mezzo secolo una Madonna con Bambino, vale 100 milioni https://t.co/SMwa9Tv2yW
A műalkotás generációról generációra öröklődött a család tagjai között – mondta Croce. De most azt vizsgáljuk, hogy szabályosan szerezték-e meg. Ha bebizonyosodik, hogy a család, akié volt, nem volt jogosult a műtárgy megtartására, akkor az állam kezébe kerül. Ellenkező esetben a család tulajdonában maradhat, de a nagyobb biztonság érdekében egy múzeumban kiállítva.
Peppe Di Massa művészettörténész szerint a visszaszerzett festmény Botticelli egyik legkedveltebb alkotása, mivel a rajta látható Madonnát Simonetta Cattaneo Vespucci, a művész múzsája és szerelme ihlette, aki 23 éves korában halt meg.
A festményt a művész IV. Sixtus pápának adományozta, aki aztán egy kis vidéki templomnak – a nápolyi Santa Maria la Carità településen található Santa Maria delle Grazie-nak – adományozta.
Az akkoriban pénzszűkében lévő pápa azért adta az egyháznak, hogy a Medici család kegyeibe férkőzzön, akik a nápolyi vidéken birtokokat szereztek, hogy szőlőültetvényeket alakítsanak ki – számolt be az Origo a The Guardian-ra hivatkozva.
Siamo libere, e nessuno può toglierci quella libertà, nessuno può pensare che siamo nel loro possesso. Nella Giornata internazionale per l’eliminazione della violenza contro le donne, voglio dire alle donne italiane che non sono sole, e che quando hanno paura 1522 è il numero da… pic.twitter.com/AKJPtz2agN
Formák sokfélesége címmel került megrendezésre Bokotej Lóránt festőművész és fafaragó kiállítása Beregszászban. A kiállítás a Peregium Társadalmi Szervezet szervezésében valósult meg a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban november 11-én.
Bokotej Lóránt 1943-ban született az Ilosvai járásban. A középiskolát a munkácsi járási Beregszentmiklóson végezte, majd képzőművészeti irányban tanult tovább a Lembergi Iparművészeti Főiskolán. Munkássága során több országban is alkotott, jelenleg Beregszentmiklóson él családjával. Alkotásai rendkívül kifinomultak, melyekre a szürrealizmus, az impresszionizmus és az avantgárd jegyei egyaránt jellemzők. Megértésük különleges szemléletet és a realitástól való elrugaszkodást igényel. Művei a világ különböző magángyűjteményeiben és múzeumaiban is megtalálhatók.
A kiállítás megnyitóját többek között megtisztelte jelenlétével Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője, Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) politikai és kommunikációs titkára, valamint édesapja, Darcsi Gyula, a művész barátja, Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, Répási István, a Peregium Társadalmi Szervezet elnöke, Okszana Radik, a Beregszászi Városi Oktatási és Kulturális Osztály vezetőhelyettese, Tarpai József, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség világi képviselője, továbbá Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Képzőművészeti Akadémia docense, Kovács László műgyűjtő és kiállításszervező, valamint Andrij Csebikin, az Ukrán Művészeti Akadémia képzőművészeti részlegének vezetője.
Elsőként Gyebnár István köszöntötte a jelenlévőket. „Igaz, a háború közvetlen hatásait csak kevésbé érezhetjük, ám a közvetett hatásait annál inkább. Éppen ezért nagyon nagy szükség van arra, hogy az emberek életében a művészet akár mindennapos szinten jelen legyen, hiszen annak varázsát átélve olyan tartalommal tölthetjük meg lelkünket, ami elősegíti a jelenlegi nehéz időszak negatív hatásainak leküzdését” – hangsúlyozta beszédében a konzul úr. Mindemellett kiemelte, hogy nagyon nagy szükség van a különböző kulturális eseményekre, így mindenkit arra biztatott, hogy „bátran szervezzünk ilyen alkalmakat és vegyünk részt ezeken, hiszen összekötik a Kárpátalján élő nemzetiségeket”.
Bokotej Lóránt festőművész és fafaragó jelenleg Beregszentmiklóson él és tevékenykedik. Műtermében gyakran megfordulnak barátai, különböző csoportok vagy akár távolról érkezett műkedvelők is. Elmondásuk szerint a művész otthona és alkotói tere egy varázslatos, már-már idilli környezet, ahol feltöltődhet minden művészetre éhező.
A kiállítás társszervezője Horváth Zoltán túravezető, aki bemutatja az érdeklődőknek Kárpátalja változatos tájait, s gyakran úgy szervezi túráit, hogy mindenképp ellátogassanak Bokotej Lóránthoz és megcsodálják műveit, személyes mesevilágát.
„Amikor idén tavasszal szembekerültem Lóránt bácsi műveivel, olyannyira megragadtak, hogy úgy gondoltam, mindenképpen be kell mutassuk mindazoknak, akik Kárpátalja festői szépségű tájain túl az itt született művészeti alkotásokat is meg szeretnék ismerni. Túrázóink egybehangzó beszámolói alapján Bokotej Lóránt műterme, képei és ezeknek a természettel való harmóniája olyan meghittséget és kikapcsolódást biztosít az odalátogatóknak, ami egyedi és megismételhetetlen” – fogalmazott Horváth Zoltán.
Kopriva Attila festőművész köszöntőjében úgy fogalmazott: „A Bokotej család egy különlegesen tehetséges család, számukra a hit, a vallás és a művészet alapozta meg azt, hogy egyéniségekké váltak. Műveik, amelyeket alkotnak, egyfajta ima által vannak megáldva, melynek köszönhetően ezeknek az alkotásoknak van esztétikája, van ereje, és legfőképpen van jövője. Olyan alkotások ezek, amelyek örömet nyújtanak a szemünknek és a lelkünknek egyaránt, inspirálóan hatnak.”
„Bokotej Lóránt nem egy átlagos művész, teljesen eltér a tipikus művésztől azáltal, hogy az életében számtalan olyan élménnyel gazdagodhatott, amelyek számomra is egyedi jellegűek” – mesélte Kopriva Attila.
A festőművész művei nem egyszerűek, el kell tudnunk rugaszkodni a valóságtól ahhoz, hogy megértsük az ő művészetét. Bokotej Lóránt egy élettel teli, kora ellenére energikus festőművész, akinek műveire jellemzők az impresszionizmus, a szürrealizmus és a kubizmus jegyei is, tehát egy nagyon sajátos világlátást mutat be számunkra – vélekednek Bokotej Lórántról művésztársai.
Barátai nagy örömmel látogatnak el beregszentmiklósi házába, ahol bográcsossal vagy éppen halászlével várja vendégeit. Vacsora után pedig lelkéből fakadó hegedű- vagy zongorajátékával kápráztatja el művésztársait, amelyet nem is tanult, csupán érzi a zene ritmusát, és akár profikat megszégyenítő tehetséggel teszi magáévá a hangszert, a hallgató szemében magát a zenét is.
A művész végtelen háláját fejezte ki a szervezőknek és mindazoknak, akiknek munkája lehetővé tette a mostani kiállítást.
A kiállított darabok hosszas szemlélődésre késztetik a nézőt, aki vagy egy utópisztikus regénybe képzelheti magát, vagy éppen egy letisztult, bonyodalmaktól mentes lírai alkotásba. Egy biztos: a művek kétségkívül felhívják magukra a figyelmet, s magukkal ragadva kiszakítanak térben és időben a valóságból, elrepítve egy olyan helyzetbe, ahol a realitás is átértékelődik.
A kiállítás november 23-ig tekinthető meg előzetes egyeztetés után a következő telefonszámon: +380665071224.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusán ismét egy szemet-lelket gyönyörködtető tárlat nyílt, ezúttal a munkácsi művészházaspár, Ivan és Larisza Brovdi alkotásaiból. A kiállítást a főkonzulátus által elindított, művészdinasztiákat bemutató projekt keretében valósították meg.
Az esemény kapcsán Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul elmondta: „Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig örömmel ad helyet ismert és elismert festőművészeknek. Nagy öröm volt, hogy 2023 tavaszán elindíthattunk egy új kiállítássorozatot, hiszen Kárpátalján nagyon sok olyan család él, akik elismertek, ismertek és művészdinasztiák tagjai. 2023 tavaszán Boksay Józseffel és családjával kezdtük ezt a sorozatot, és nagy öröm, hogy most egy munkácsi művészházaspár alkotásait tudtuk bemutatni.”
A tárlat az idén márciusban elhunyt Ivan Brovdi szobrász, festő, fafaragó és felesége, Larisza Brovdi festőművész 15 festményét és kisplasztikáját mutatja be.
Olekszandr Mondics, a kiállítás kurátora, festőművész az esemény kapcsán megjegyezte: „Egy művészházaspár életében nagyon nehéz elkerülni, hogy befolyásolják egymás stílusát. Ez azon ritka esetek egyike, amikor mindkét művésznek megmaradtak a saját stílusjegyei. Larisza alkotásaiban megőrizte nőiességét, a természet adta anyai misszióját. Míg férje, Ivan viszont harcos, aki a tűz erejével bizonyítja férfiasságát, festményein érezhető, hogy szobrász is, alkotásai monumentálisak.” Mint fogalmazott, ritka eset, hogy egy szobrász-festőművész ennyire össze tudja egyeztetni a két műfajt.
Karolina Brovdi, a művészházaspár leánya arra törekszik, hogy szülei műveit minél több helyen be tudja mutatni. Mint mondta, az embereknek látniuk kell a szülei alkotásait: „Ha nem mutatjuk be, hanem otthon őrizgetjük, az senkinek sem jó. Én szeretném, hogy minél többen lássák, és alkotásaik talán a fiatal művészeket is inspirálhatják. Édesanyám is elégedett, bár ő nagyon szerény ember. Mindig unszolni kell, hogy vigyük el, mutassuk be a műveket. Ez a rendezvény nagyon eredményes, és ezért köszönet az ungvári főkonzulátusnak.”
A kiállítás november 30-ig látogatható előzetes egyeztetés alapján az ungvári főkonzulátus aulájában.
Larisza Brovdi, Ukrajna érdemes művészének A művészetnek nincs kora című kiállítása nyílt meg a Munkácsy Mihály Magyar Házban július 21-én.
Larisza Brovdi 1939. július 18-án született Asgabatban, Türkmenisztánban. 1945-től él Kárpátalján, műveit 1967-től számos helyszínen láthatta a közönség egyéni és csoportos kiállításokon, Ukrajnán túl más országok nagyvárosaiban, például 1975-ben Tbilisziben és Moszkvában, 1981-ben Budapesten, 2010-ben Pozsonyban. Alkotásai megtalálhatók ungvári, kijevi és moszkvai múzeumokban, valamint részét képezik ukrajnai, izraeli, amerikai egyesült államokbeli, kanadai, németországi, olaszországi, ausztriai, magyarországi, szlovákiai, oroszországi és ausztráliai magángyűjteményeknek.
A rendezvény kezdetén a kiállítás helyszínéül szolgáló tetőtéri galériában megjelent vendégeket elsőként Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte, aki tolmácsolta Tarpai József igazgató szavait. Az országban lévő nehéz, embert próbáló helyzet ellenére a Latorca-parti város központjában található kulturális központ nem hagyta abba tevékenységét, munkájukkal régiónk művészeti és kulturális örökségének megőrzésében vállalnak szerepet, rendezvényeikkel és programjaikkal egy kis fényt, reményt kívánnak nyújtani vendégeiknek. „Ilyen világos eseményeket, hitet és reményt látunk Larisza Olekszandrivna itt bemutatott vásznain is, amelyek a művésznő életét tükrözik. A felhőtlen gyermekkor, melynek minden napja ünnep, a boldog ifjúság pillanatai, melybe beletartoznak az Ungvári Művészeti Iskolában eltöltött felejthetetlen évek, majd az élet és az alkotói érettség időszakához kötődő életfolyam, melynek áramlása hol mély szakadékokkal, hol csendes vizekkel és gyors, sziporkázó eseményekkel tarkított” – hangzott el a köszöntőben.
„Lariszával a művészetnek éltünk ifjú korunk óta. Larisza gyönyörűen rajzolt, applikált és faragott. A művészet volt a mindenünk. Lámpásokkal világítva sétáltunk és alkottunk az éjszakai városban. Nem volt elég a nappal…” – idézte a köszöntőben Pfeifer Anita Ivan Brovdi – Larisza Brovdi férje, Ukrajna érdemes művésze, Ukrajna népművésze – ifjúságukat leíró szavait. Larisza Brovdi a művészeti szakiskola elvégzése után a mai napig e fiatalos művészeti maximalizmus iránt elkötelezett, mely nem hagyott alább az évek múlásával sem, hiszen mélyen a festőnő lelkében és szívében gyökerezik. Hűen tükrözi ezt A művészetnek nincs kora című egyéni kiállítása is.
A tárlaton megtekinthető alkotások összeállítása és bemutatása a Brovdi család, Olekszandr Mondics, a kiállítás kreatív igazgatója, valamint a Munkácsy Mihály Magyar Ház együttműködésének köszönhetően valósult meg. A tárlat szervezését még Larisza Brovdi tavasszal elhunyt férje kezdte el, aki így szeretett volna kedveskedni feleségének 84. születésnapja alkalmából.
A Brovdi család nevében Sztefánia Brovdi, a művésznő unokája köszöntötte a jelenlévőket. Elismerően beszélt Larisza Brovdi munkásságáról Volodimir Horisnyak újságíró, a család barátja, valamint Anton Kovacs kárpátaljai képzőművész, aki hangsúlyozta, a festőnő művei méltók egy mély, alapos tanulmányozásra is.
A hivatalos megnyitót követően a résztvevők körbejárták a galériát, megtekintették a kiállított munkákat és kötetlen beszélgetés keretében a művésznővel is szóba elegyedtek. Mindezt Alisza Kovalenko hegedűművész zenéje tette hangulatossá.
A mintegy negyven festményből álló kiállítás augusztus 28-ig látogatható.
„A festészetnek nincs kora” címmel nyílt meg Larisza Brovdi, Ukrajna érdemes művésze, Duhnovics díjas festőművész egyéni kiállítása a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A tárlat szervezését még Ivan Brovdi szobrász, a művésznő nemrégiben elhunyt férje kezdte el. A Larisza Brovdi alkotásait bemutató tárlatot a MMMH a művésznő családjával közösen szervezte. Larisza Brovdi alkotásai a hétköznapi emberek életét, érzéseit elevenítik meg. Festményei őszinték, szeretetre méltóak, színvilága szemet gyönyörködtető. Anton Kovacs, festőművész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia tanszékvezetője felszólalásában kiemelte, a művésznő munkássága méltó egy mély, alapos tanulmányozásra. Larisza Brovdi alkotásait bemutató tárlat augusztus 28-ig tekinthető meg a MMMH-ban.
Illja Brovdij, a naiv művészet képviselőjének alkotásaiból nyílt kiállítás június 29-én a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
A kulturális intézmény tetőterében gyülekező vendégeket a rendezvény elején Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte. Felszólalásában egy számára kedves emléket osztott meg. Elmondta, hogy mikor diákként ellátogatott az Egyesült Államokba, lehetősége nyílt találkozni Nevada állam akkori kormányzójával. A találkozót megelőzően azon töprengett, hogyan mutatkozzon be, mit mondjon, honnan jött. Végül a következő gondolata mellett döntött: „Én arról a földről jöttem, ahol nagyon sok tehetséges ember él, és ahol igaz az, hogy vannak olyan emberek, akik ki sem léptek szülőfalujukból, mégis több országban laktak.” A mai kiállítás alkotójáról is elmondható ez, hiszen a művész úr az Osztrák‒Magyar Monarchiában született, élt a csehszlovák éra idején, majd amikor a vidék Magyarországhoz tartozott, ezt követően a Szovjetunióhoz, aztán pedig a független Ukrajnához – fogalmazott Tarpai József, majd köszönetet mondott a művésznek, amiért a Magyar Házat választotta kiállításának helyszínéül.
Illja Brovdij 1918. szeptember 13-án született. A szovjet időkben a vasúton dolgozott, de munkája mellett sokat festett. Bár nem tanult művészeti szakintézményekben, természetes érzéke és az ecset iránti szeretete ma is érezhető alkotásain. Műveivel számos kiállításon vett részt, emellett 9 egyéni tárlattal büszkélkedhet. Kilencvenedik születésnapjára 2008-ban Németországban állították ki festményeit. Alkotásai a világ számos részén – Magyarország, Csehország, Szlovákia, Németország, Izrael, Amerikai Egyesült Államok – díszítik emberek otthonait.
„Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig is támogatta és támogatja a kárpátaljai művészek bemutatását, és ennek folyamatosan teret is adunk a főkonzulátus épületében is. Ezért is nagy megtiszteltetés számomra, amikor olyan rendezvényen vehetek részt, amely bemutatja Kárpátalja csodálatos és egyedülálló művészeti világát és az itt élő képzőművészek munkásságát. Ilyen képzőművész Illja Brovdij is” – hangsúlyozta köszöntőjében dr. Papp Ferenc ungvári magyar konzul.
„Ezúton itt is szeretném kifejezni, hogy a magyar kormány, a magyar nép mélységesen elítéli az orosz agresszort és kiáll Ukrajna szuverenitása, területi integritása és a menekülő ukrán emberek mellett. Magyarország szomszédos országként közvetlenül érintett, ezért a fegyveres konfliktus mielőbbi lezárásában és a békében érdekelt. Mi, magyar emberek hiszünk Magyarország és Ukrajna együttműködésében, a közös gazdasági sikerekben, a közös szellemi és anyagi értékek gyarapításában, a fejlődésben, egyszóval a jószomszédi kapcsolatokban vagyunk érdekeltek” – jelentette ki a diplomata.
A köszöntőket követően Kopriva Attila festőművész, a művészettudományok kandidátusa, Erdélyi- és Boksay-díjas művész, az Ukrán Nemzeti Képzőművész Szövetség tagja megnyitotta a kiállítást. „Ez egy rendkívüli esemény, hiszen talán először Kárpátalján egy 104 éves művész résztvevője a saját kiállításának. Kárpátalján nagyon kevés olyan autodidakta művész van, aki ilyen magas művészeti szinten műveli a képzőművészetet, s az egyik Illés bácsi. Elmondható róla, hogy rengeteg országban járt még a szovjet időszakban, amikor nem volt szabad kiutazni, s ezekről a helyekről olyan motívumokkal gazdagodva tért haza, melyeket aztán feldolgozott a képein, de valójában bármilyen motívum, amit ő készít, az nagyon őszinte és szeretetteljes, s ez sugárzik munkáiról. A naiv művészet képviselője, aki teljesen más úton fejlődött, egyéni formákban érvényesült, amiket nem lehet megtanítani, ezek ösztönből alakulnak ki” – mutatott rá Kopriva Attila.
Megható és szívhez szóló gondolatokkal köszöntötte Illja Brovdijt Villásek Tibor festőművész, majd Olekszandr Bohiv, a Felsőkerepeci kistérségi tanács titkára. Végül maga Illja Brovdij mondott köszönetet a jelenlévőknek.
A megnyitót követő kötetlen beszélgetéseket, a kiállított alkotások megtekintését Julija Kopacs – aki a festőművész unokája – éneke tette hangulatossá.
A tárlatot 2023. július 20-ig, hétköznapokon 8:00 és 16:00 (k.-e. i. sz.) között, hétvégén pedig előzetes egyeztetés szerint (az alábbi telefonszámon: +380 50 555 28 95) tekinthetik meg az érdeklődők.
Az élet folytatódik címmel nyílt kiállítás június 2-án a Munkácsy Mihály Magyar Házban Ivan Brovdi szobrász, fafaragó és festőművész megragadó alkotásaiból.
Ivan Brovdi 1939. június 2-án született a nagyszőlősi járási Ilonokújfaluban. Középiskolai tanulmányait Nagykomjáton végezte, majd 1961-ig az Ungvári Iparművészeti Iskolában tanult, ahol sikeresen fejezte be a Faipari Művészeti Szakot. Tanárai Ivan Harapko, Fegyir Manajlo, Vaszil Szvida, Anton Sepa és Konsztantin Lozovij voltak. Munkásságát számos díjjal ismerték el, emellett büszkélkedhetett az Ukrajna érdemes művésze, valamint az Ukrajna népművésze címmel is. Alkotásait 1965-től kezdődően egyéni kiállításokon is bemutatták, művei megtalálhatók múzeumokban, galériákban és magángyűjteményekben is szerte a világon.
A kiállításmegnyitó elején a vendégeket elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte, aki elmondta: a kiállított festményeket végigszemlélve egyik szeme örül, a másik viszont sír, hiszen a művész életének 84. évében ez év márciusában elhunyt. Tarpai József felidézte azt a meghatározó és egyben megható pillanatot, amikor néhány hónappal ezelőtt Ivan Brovdi személyesen kereste fel az intézmény vezetőségét, majd végigjárva az épületet kijelentette: itt szeretné megszervezni következő kiállítását. „A művész úr lélekben itt van most velünk. Igazi sikertörténet az övé – egy Ugocsában született egyszerű kárpátaljai ember, aki Ungváron tanult, majd Beregszászban kezdte el munkásságát, s végül Munkácson alkotott –, s azt gondolom, hogy itt, a Munkácsy Mihály Magyar Házban Erdélyi Béla és Glück Gábor után ő is egy olyan művész, aki megérdemli, sőt fontos, hogy tudjanak róla” – hangsúlyozta a Magyar Ház igazgatója.
Papp Ferenc ungvári magyar konzul elmondása szerint megtisztelőnek tartja, amikor olyan rendezvényen vehet részt, amely bemutatja Kárpátalja csodálatos és egyedülálló művészeti világát és az itt élő képzőművészek munkásságát. „Ilyen képzőművész volt Ivan Brovdi, Ukrajna érdemes művésze” – tette hozzá felszólalásában.
Ivan Brovdi elsősorban szobrászként szerzett hírnevet, legismertebb művei a Szinevéri tónál található Szin és Vér, valamint a Munkács központjában lévő Cirill és Metód emlékmű. A művésznek Kárpátalja városai mellett Kijevben, Zsitomirban és Ivano-Frankivszkban is vannak köztéri szobrai, de Magyarországon is láthatók munkái, például a Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelepen látható a Tél című alkotása.
A művész – elmondása szerint – három célt tűzött ki maga elé a festőművészet terén: kárpátaljai festőművész akar lenni, mindeközben jó szakember és végül „színes” alkotó, amely annyira jellemzi a kárpátaljai képzőművészeket – elevenítette fel Papp Ferenc.
Az utóbbi években Ivan Brovdi a festészetben is jelentős sikereket ért el, nagy méretű színes képein sajátos érzékenységgel ragadja meg és ábrázolja a kárpátaljai falusi emberek mindennapjaiból ellesett pillanatokat. A művész filozófiája különösen figyelemre méltó, hiszen az alkotó nemcsak a tájat és az életképeket mutatja be kiváló művészi eszközökkel és magas szinten, hanem a kulturális tájban és a történelemben együtt élő embereket mutatja be emberközelből.
A diplomata a kiállítás apropóján jelezte, hogy Magyarország ungvári és beregszászi külképviseletei mindig támogatták és folyamatosan támogatják a kárpátaljai művészeket, az épületeiben teret adva különböző kiállításokkal. Elmondta, hogy az ungvári főkonzulátus egy új kezdeményezést indított el, melynek első állomása szerdán volt. A kiállítássorozat – a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeummal együttműködve – a kárpátaljai művészcsaládok több nemzedékének munkásságába kíván betekintést nyújtani.
A köszöntőket követően Mihajlo Szirohman festőművész, grafikus, művészettörténész hivatalosan is megnyitotta a kiállítást, beszédében a festészet ünnepének nevezve a rendezvényt. Ivan Brovdit és művészetét jellemezve kiemelte: nagysága abban is rejlik, hogy képes volt festészetébe adaptálni a humort, ami nagyon ritka, hiszen ezt nehéz átadni, Brovdi azonban profi szinten művelte ezt. A rá jellemző lobbanékonyságot a festészetben tudta legjobban átadni, képein az élet legfontosabb motívumait mutatja be – konstatálta.
Elismerően beszélt a művész munkásságáról Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Egyesület kárpátaljai szervezetének vezetője, Volodimir Horisnyak újságíró, valamint Olekszandr Mondics, a kiállítás tervezési vezetője, a művész legjobb barátja. A Brovdi család nevében köszöntötte a jelenlévőket a művész unokája, Sztefánia Brovdi.
Az összesen mintegy hetven festményből és szoborból álló kiállítás megnyitóját követően mindenki alaposabban is szemügyre vehette a műveket és megcsodálhatta Ivan Brovdi kiemelkedő tehetségének eredményét. Ehhez hangulatos zenei aláfestés is társult a Szerhej Dobos által vezetett vonós kvartett játékának köszönhetően.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa évek óta rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosít a kárpátaljai művészeknek. Kisebb szünet után most az ungvári főkonzulátus a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeummal együttműködve egy új kiállítássorozatot indított útjára. Ezúttal a kárpátaljai művészdinasztiák munkásságát mutatják be. A kiállítássorozat első eseményeként május 31-én, szerdán Boksay József, a kárpátaljai festőiskola alapítója, kiemelkedő képviselője és családja, ifj. Boksay József és Erfán Ferenc (Boksay József unokája) festőművészek, valamint Erfán Irina kerámiaművész alkotásaiból nyílt tárlat a külképviseleten. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Pavol Pánis, Szlovákia ungvári főkonzulja.
Elsőként a rendezvény házigazdája, Bacskai József főkonzul osztotta meg köszöntő gondolatait. Kiemelte, hogy mindig nagy megtiszteltetés számára Kárpátalja csodálatos és egyedülálló művészi világának, valamint az itt élő művészek munkásságának a bemutatása.
– Mai eseményünk jelentőségét az adja, hogy egy újfajta kezdeményezést szeretnénk elindítani, hiszen a kárpátaljai festőiskola méltán ismert és elismert tehetséges művészei közül sokan büszkén vallhatják magukat művészdinasztiák tagjainak. A ma útjára indított kiállítássorozattal Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeummal együttműködve a kárpátaljai művészcsaládok több nemzedékének munkásságába kíván betekintést nyújtani. Most egy olyan művészcsalád munkássága előtt tisztelgünk, akik a kárpátaljai képzőművészet kiemelkedő és meghatározó művészei, akiknek munkásságát a soknemzetiségű lét határozta és határozza meg, akiknek műveiben mindig visszaköszön a magyarságtudatuk is. Boksay József képeiről az egyszerűség sugárzik. Egyházi művei, szépséges hazáját, Kárpátalját ábrázoló tájképei és családtagjairól készült portréi számomra annak a sajátos huszadik századi életútnak a tükrei, amelyben Boksaynak része volt, és amelyben helytállt. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, mely tagjainak el sem kellett hagyniuk Kárpátalját, mégis négy állam polgárai voltak életük folyamán. Boksay József műveiből sugárzik a szülőföld végtelen szeretete, művészeti alkotásai élethűen visszatükrözik azt a sokszínű és soknemzetiségű megyét, ahol soknemzetiségű emberek élnek, alkotnak együtt békésen.
Boksay munkássága Erdélyi Béláéval együtt máig meghatározó és iránymutató a fiatalabb művészgenerációk számára. Boksay leszármazottai pedig nem egyszerűen csak folytatták a nagy előd hagyományait, hanem sajátos művészetükkel hozzájárultak azok fejlesztéséhez – hangsúlyozta a főkonzul, és megköszönte a szépművészeti múzeumnak és Erfán Ferenc igazgatónak, Boksay József unokájának, hogy a főkonzulátus rendelkezésére bocsátotta a kiállítás anyagát, és megszervezhették ezt a tárlatot. Úgyszintén kiemelte Vida László első beosztott konzul szerepét, aki a festődinasztiákat bemutató sorozat ötletgazdája.
Volodimir Csubirko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke köszönetet mondott Bacskai Józsefnek és munkatársainak a kárpátaljai művészet népszerűsítéséért.
– Önök hatalmas munkát végeznek, és fejlesztik a kultúrát. Köszönjük, hogy mellettünk állnak ebben a nehéz időszakban. Biztos vagyok benne, hogy Ukrajna az EU-ban lesz, és művészeink kreativitása egész Európa tulajdonává válik. Van mire büszkének lennünk, és ezt a kiállítás ismét bizonyítja – mondta.
A városban zajló Nemzetközi Labdarúgó-gyermekjátékok elnökével és szerbiai szponzorával, Igor Topolevval érkezett Bohdan Andrijiv, Ungvár polgármestere, aki megjegyezte, hogy az Erdélyi Béla és Boksay József által alapított kárpátaljai festőiskola hagyományait napjainkban is folytatják a fiatal tehetségek, így a kárpátaljai festőiskola halhatatlan.
Jevhen Tiscsuk, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás Kulturális Főosztályának vezetője kreatív ötletnek nevezte a kiállítássorozatot. Mint mondta, a főkonzulátuson kialakított artszigetnek köszönhetően több ember láthatja a művész és családtagjai, tehetséges utódai alkotásait.
Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke kiemelte: annak ellenére, hogy az országban háború dúl, fontos a művészet, ugyanis ez az életet szimbolizálja.
– A kárpátaljai művészdinasztiák munkásságának bemutatására már a szövetség is tett egyszer kísérletet: nyolc éve az Ungvár Galériában. Kárpátalján közel 27 művészdinasztiát tartanak számon. A mostani időkben különösen fontos ez a kiállítás, mivel nagyon sok belső-ukrajnai menekült érkezett a megyénkbe. Ezekkel az emberekkel meg kell ismertetni a kultúránkat, a hagyományainkat, a lehetőségeinket, valamint azt, hogy hová érkeztek, és milyen kenyeret fognak velünk együtt enni – fogalmazott Borisz Kuzma, és kiemelte a külképviselet érdemeit Kárpátalja képzőművészetének népszerűsítésében.
Erfán Ferenc múzeumigazgató, a dinasztia napjainkban élő és alkotó tagja elmondta, hogy a háborús Ukrajnában az értékek átértékelése zajlik. Fontos, hogy ebben az időszakban értékeink ne vesszenek el, hanem megőrződjenek és gyarapodjanak.
– Hálásak lehetünk Kárpátalján a szlovák és a magyar külképviseleteknek azért, hogy felkarolják a kulturális életet, támogatják azokat az értékeket, amelyek fontosak számunkra. A festőiskola alapítóival, a Boksay-dinasztiával kezdtük a kiállítássorozatot, kezdhettük volna Munkácsyval, de akkor nem sikerült volna ilyen terjedelmű tárlatot bemutatni. A múzeumnak voltak hasonló próbálkozásai, pl. Glück Gábor és feleségének a tárlata, amely arra is rámutatott, hogyan hat a művész személyisége környezetére – jegyezte meg.
A megnyitón jelen lévők ezt követően megcsodálhatták a napjainkban és a múlt század elején készült alkotásokat, s hosszasan elidőzve társalogtak.
Munkácson, a Munkácsy Mihály Magyar Ház Kiállítótermében mutatta be első ízben önálló kiállítását Jana Palincsak fiatal és tehetséges festőművésznő. A kiállítás megnyitójára március 16-án került sor. Jana Palincsak a zugói templom ikonosztázáról készült festményével nyerte el idén a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) ösztöndíját. A festőművésznő kedvenc színére utaló Ultramarinkék című kiállításon az említett alkotás is megtekinthető.
A fiatal művész 1996. március 25-én született a técsői járási Dombón. 2016-tól 2020-ig a Kárpátaljai Művészeti Akadémia képzőművész szakán tanult. Az Ukrajnai Művészeti Egyesület Kárpátaljai Fiatal Művészet Tagozatának tagja 2018-tól. Ars poeticájában azt vallja, hogy a körülötte lévő szépség átadásának legfontosabb közvetítője a szín, feladatának azt tekinti, hogy megmutassa az ő perspektíváját a befogadóknak. Jelenleg a Dombói Művészeti Iskola tanára.
A kiállítás megnyitóján dr. Ónody Rita Éva ungvári magyar konzul elmondta: „Szerencsés helyzetben vannak, akik ajándékul kapták a művészi tehetséget – és persze mellé tették a szorgalmat, sok-sok tanulást, kitartást – mert meg tudják mutatni az alkotásaik által mindazt, amit a belső világuk mélyét tartalomként kitölti” – fogalmazott a konzul asszony, aki köszönetet mondott a Munkácsy Mihály Magyar Háznak, hogy teret ad az új nemzedéknek, szívén viseli a sorsukat és mind a magyar, mind az ukrán művészeknek, művészetnek otthont nyújt. „Kedves Jána, szeretettel gratulálok az alkotásokhoz, sok sikert kívánok az utadon. Kívánom, hogy a belső világod palettáján mindig legyen ott a nagybetűs SZÍN és mindig legyen szemed a szépet látni” – tolmácsolta jókívánságait dr. Ónody Rita Éva.
Jana egykori tanára, Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola docense, a művészettudományok kandidátusa elmondta a művésznőről, hogy tanáraként figyelte, milyen könnyedséggel tudja kezelni az ecsetet és a színeket. Kiállításán is látható, hogy nagyon virtuóz, sajátságos kompozíciókat tár elénk, amelyeket először láthatunk egy ilyen egységes kiállításon. Elmondta még, hogy Jana eddig öt országos, összukrajnai kiállításon vett részt műveivel, ahová nagyon nehéz bekerülni, hisz ott az akadémikusok által kiválasztott képek kerülhetnek csak kiállításra.
„Franciás könnyedséggel ábrázolja a síkokat a vásznon, amelyekkel próbál egy olyan harmonikus ritmust kialakítani, amely a kompozícióiban egységgé válik. A kontrasztos, komplementer színei egy különös expressziót sugároznak, minden kép különböző, de stilisztikai szempontból egységes hatásúak” – értékelte a kiállított műveket Kopriva Attila.
Jana Palincsak elmondta, hogy az akadémia befejezése után készült műveiből állították össze a kiállítást, amelyet fontos állomásnak tekint a munkásságában. Köszönetet mondott a lehetőségért a Munkácsy Mihály Magyar Háznak, és mindazoknak, akik a létrejöttéhez tevékenyen hozzájárultak, illetve azoknak is, akik megtekintik a kiállítást.
Munkács művészetkedvelő közönsége mellett ott voltak a kiállítás megnyitóján Jana egykori diáktársai és tanárai is, ahol Olekszij Marhacsev szaxofonjátéka tette emelkedettebbé a hangulatot.