II. Rákóczi Ferencnek a haza védelméért harcba hívó zászlóinak bontását május 21-én Mezőváriban és Beregszászban is felelevenítették. A járvány miatt idén úgy döntött a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet, hogy végig járja a kurucok útját Mezőváritól Beregszászig.
A korhű öltözékeket viselő „kurucok” lovas szekereken vonultak végig a településeken át egészen a Kossuth térig. Kész Barnabás néprajzkutató, hagyományőrző, történész, a beregszászi színház színészei, a Kokas Banda és növendékei, Pirigyi Gergely tárogatós, valamint a Rákóczi-főiskola diákjai közreműködésével sikerült feleleveníteni a Rákóczi-szabadságharc történelmi előzményeit.
A helyszíneken felolvasták a felkelésre invitáló brezáni kiáltványt, amelyet Rákóczi Brezán várában nyújtott át Esze Tamásnak, a tarpai módos jobbágynak, aki tetteivel nem félt megmutatni szabadság iránti vágyát. A Kokas Banda hajdúsági táncokkal emelte a hangulatot.
A beregszászi Rákóczi téren Esze Tamás mellszobránál csendes koszorúzással emlékeztek a kuruc brigadérosra.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a PCS elnöke újságíróknak elmondta, immár öt éve időzítik Beregszász városnapját a megemlékezéshez, azonban a hagyományos nagy volumenű ünnepség a korlátozások miatt ismét elmarad. „A kuruc múlt közös gyökere az összes itt élő népnek, hiszen az első ilyen esemény volt, amikor a szabadságért zászlót bontottak Kárpátalján, és harcoltak a Habsburgok ellen. Ezért mi megelevenítjük ezt az eseményt, ami a médián keresztül eljut minden kárpátaljaihoz” – fogalmazott Orosz Ildikó.
Különleges, ünnepi „női” városnézést szerveztek a nemzetközi nőnap alkalmából a Boldog Gyerekek (Scsasztlivi gyiti) civil szervezet tagjai és az Ismerd meg Ungvárt (Piznaj Uzshorod) projekt csapata az Ukrán Kulturális Alap támogatásával. Az eredeti terv szerint a város történelme iránt érdeklődőket március 8-án több helyszínen várták volna az idegenvezetők. Azonban Kárpátalját vörös zónába sorolták, így a szervezők online közvetítették valamennyi helyszínről az érdekes és tartalmas elbeszéléseket azokról a hölgyekről, akik Ungvár életét jelentősen befolyásolták különböző korokban.
Olha Pavlova a görögkatolikus székesegyház elől, a Mária Terézia parkból kapcsolódott be, és végigkísérte az idegenvezetőket a város számos pontján. Az a tény, hogy a vörös zóna bevezetése miatt lehetetlenné vált a csoportos séta lebonyolítása, talán még pozitívumként is hatott, hiszen így az online közvetítésnek köszönhetően azok is részesei lehettek az érdekes történelmi visszatekintésnek, akik nem tartózkodtak Ungváron.
Jurij Szlavik idegenvezető egészen a XVII–XVIII. századig ment vissza, amikor Ungvár fokozatosan nem csupán Kárpátalja, de az akkori Magyarország jelentős oktatási, kulturális és szellemi központjává fejlődött. Ebben jelentős szerepe volt annak a három hölgynek, akikről mesélt.
A horvát származású Jakusith Anna, Drugeth X. János felesége, az egri püspök húga szerepe – méltánytalanul – talán a legkevésbé ismert a város történetében. Ő volt az, aki férje végrendeletét teljesítve, 1645-ben a mai püspöki palota helyén oktatási központot hozott létre: Homonnáról Ungvárra telepítette a jezsuita kollégiumot, aminek a jelentősége akkoriban felért az egyetemmel. Ennek köszönhetően Ungvár Európa-szerte ismert hellyé vált. Anna férjének és apósának egy másik kezdeményezését is folytatta, akik megpróbálták egyesíteni a pravoszláv és a katolikus egyházat Magyarország területén. 1646. április 24-én bátyjának, Jakusith György egri püspöknek köszönhetően az ungvári vár kápolnájában létrejött az Unió. Ennek értelmében a magyarországi görögkatolikus egyház áttért a római pápa fennhatósága alá. Ez jelentős határkő a város történelmében.
A következő hölgy ismertebb a történelemben: ő Csáky Krisztina, az ungvári vár egykori urának, gróf Bercsényi Miklósnak a felesége. Hozománya több száz festményt tartalmazott. Ideköltözését követően a vár a kulturális élet központjává alakult át: bálokat szervezett, az ő kezdeményezésére alakult meg az első színtársulat Ungváron. Emlékét mellszobor őrzi a várudvarban.
A harmadik, akiről szó volt, Mária Terézia. Ő azon kevés hölgy egyike, akinek emlékművet állítottak Ungváron. Személyisége jól ismert a magyarok számára a XVIII. századi történelemből, azonban a más nemzetiségűek számára talán kevésbé. Uralkodása alatt vált Ungvár a régió szellemi központjává. 1771-ben Bacsinszky András iránti tisztelete jeléül a munkácsi püspökség jogot kap az egritől való különválásra. Ekkor jön létre a különálló Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye, majd amikor a jezsuita rendet feloszlatják, Munkácsról Ungvárra költözik a püspökség. Mária Terézia személyesen ugyan soha nem járt Ungváron, döntéseivel mégis jelentősen befolyásolta a város történelmét. 1756-ban parancsba adta, hogy a máglyára vetés előtt a boszorkányságot ki kell vizsgálni, ez már csak azért is aktuális volt, mert 1732-ben még jegyeztek boszorkányégetést a városban.
A következő helyszínen, a jelenlegi pedagógus-továbbképző intézet épülete előtt, ahol korábban tanítói szeminárium és leányiskola működött, Tetyana Literáti várta az érdeklődőket, és mesélt néhány kiemelkedő nőről. Az egyik ilyen Karczub Mária, aki itt tanult, majd dolgozott és 33 évig tanított az iskolában. A közeli 34. szám alatti házban bérelt lakást, egész életében nem ment férjhez, gyermeke sem született, szerényen élt, a keresetét jótékonykodásra fordította. Sokat utazott, járt Rómában, Vatikánban, Párizsban és mindenütt szabadon társalgott, mert beszélt franciául, olaszul, németül. A XX. század elején arra buzdította a lányokat, hogy szerezzenek végzettséget.
Irina Volosina a következő hölgy, akinek férje, Augusztin Volosin árnyékában eltörpült a szerepe, pedig figyelemre méltó személyiség volt. Nem született gyerekük, ezért árvaházat működtettek, amelyet Irina vezetett. Ezenkívül dolgozott a szemináriumban, cselédtanfolyamot indított a faluhelyről felköltözött, munkát kereső lányok számára, mert sokan közülük örömlányokká váltak, ha nem találtak munkát. Évente mintegy 50 lány tanult itt kézimunkázni, írni, olvasni.
Romisovszka Vera Grúziából származott. Csodás hangja volt, hegedűn játszott. Mivel szülei egyedül nem engedték idegen országba, barátnőjével, Bagaturova Erzsébettel utazott Prágába, ahol konzervatóriumban tanultak, majd a bécsi császári és királyi zene- és előadó-művészeti akadémiára felvételiztek a lányok. Vera Európa-szerte híres hegedűművész lett, 1920-ban járt Ungváron először, adott néhány koncertet, majd elutazott. Később eltörte az ujját, és már nem tudott hegedűn játszani, karrierje véget ért. Akkor döntött úgy, hogy barátnőjéhez költözik Ungvárra, és zeneiskolát hoz létre. 1927-ben elsőre ez nem sikerült neki, de 1929-ben a hatalom megengedte, hogy magán zeneiskolát nyisson. A szovjet időkben, 1946-ban pedig ő lett az első női igazgató a zeneiskolában. Ezt a beosztást azonban csak egy hónapig töltötte be, mert a burzsoá cseh hatalomhoz fűződő kapcsolattal vádolták meg. A hivatalos megnyitón már Zádor Dezső volt az igazgató, ezért őt tartják az elsőnek.
Fenczik Eugén szobra mellett, amely több szempontból is egyedi, Pavlo Hugyis mesélt. Ez az egyetlen olyan emlékmű, amelyet Ungváron egyik aktuális hatalom sem bontatott le, nem helyezett át. Fehér márványból készült és a híres szobrásznő, Sinay Ilona, vagy férje után Mondics Ilona első alkotása. A szobor annyira megtetszett az akkori vezetőknek, hogy a fiatal művésznő sok megrendelést kapott. Ő készítette fénykép alapján Anton Beszkid emlékművét is, de karrierjének csúcsa az volt, amikor Prágába utazott, ahol találkozott Masarykkal, s még életében készített mellszobrot róla. Ezt a mai Petőfi téren állították fel 1928-ban, a köztársaság 10. évfordulója alkalmából, de csak 10 évet állt ott, 1938-ig, azután eltűnt, majd beolvasztották.
Megismerkedhettünk Pilczer Máriával, aki a 30-as években vált ismert színésznővé.
Szó volt Oesterreicher Lívia Éváról, aki a korábban említett hölgyekkel ellentétben Ungváron született. Őt olvasóinknak nem kell különösképpen bemutatni, hiszen a zsidó származású művésznő Ország Lili néven vált ismertté.
A következő helyszínen Vladiszlav Tovtin idegenvezető a Brascsajko család hölgytagjainak, valamint Irina Nevicka ruszin származású szlovák írónőnek a tevékenységét idézte fel. Végezetül Csehszlovákia első elnöke. Tomáš Garrigue Masaryk feleségéről, Charlotte Garrigueról hallhattak érdekes elbeszélést. Érdekesség, hogy a cseh politikus felvette amerikai származású felesége nevét.
Nos, ismételten megbizonyosodhattunk arról, hogy a multikulturális Ungvár történelmét számos nemzetiség képviselői írták, tették naggyá, és ebben a hölgyek is tevékeny részt vállaltak.
1935–36-ban és ’38-ban a neves régész, Jankovich József, a munkácsi Lehoczky-múzeum igazgatója Jaroszlav Böhm cseh régésszel – Kárpátalja Csehszlovákiához csatolását követően – ásatásokat folytatott a jelenleg a Nagydobronyi kistérséghez tartozó Csongor községtől délre elterülő Nagy-legelőn. A bronzkori halomsírok feltárásakor 3500 éves urnákat és bronztárgyakat találtak.
1941-ben Hadar János csongori lakos kertjében szántás közben egy urnára bukkantak, amelyben 15 bronzkori tárgy volt. Az 1970-es években a kolhoz földjeinek meliorációs munkálatai során egy mélyebb kanális ásásakor találtak egy újabb bronzkori kincsleletet, a feltárásokat Balahuri Eduárd régész vezette. Mára a leletek egy része elkallódott, másik részét a munkácsi és ungvári várak kiállítótermeiben tekinthetik meg az érdeklődők. A KMKSZ Csongori Alapszervezetének kezdeményezésére 2014-ben bronz- és vaskori temetkezési emlékhelyet hoztak létre
a csongoriak által „Ócska temetőnek” nevezett dombon, amely dombot a II. világháborúig a helyi lakosok is temetőként használták.
Mára az emlékhely egy baleset és az emberi gyarlóság következtében felújításra szorult, melyet egy pályázat keretében kapott támogatásnak köszönhetően tudtak elvégezni a helyiek.
Nagy Sándor, a KMKSZ Csongori Alapszervezetének elnöke, a Nagydobronyi Kistérségi Tanács képviselője lapunknak elmondta: „A pályázati támogatásnak köszönhetően megújult az emlékhelyhez vezető híd teljes talapzata, új kovácsoltvas korlátot kapott. Megújult a két emléktábla is, mindkettő új tetőszerkezettel bővült, illetve többszörös védőréteggel lett bevonva. Az emlékhelyet információs anyagokkal láttuk el, a felújításnak köszönhetően újból birtokukba vehetik az érdeklődők. Köszönjük az egész közösség nevében a támogatást.”
A látogatóközpontot ünnepélyes keretek között adták át október 23-án. A Tiszacsomai Látogatóközpont a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkkal együtt az itt feltárt honfoglalás kori temető régészeti leletanyagát ismerteti meg az érdeklődőkkel, bizonyítva a kárpátaljai magyarság letelepedését és folyamatos jelenlétét a mai Kárpátalja területén.
A központ második szintjén a helyi magyarság X. századi életmódját, a tetőtérben pedig az Árpád-házi királyok korának helyi vonatkozású emlékeit tekinthetik meg a betérők. A korszerű szemléltetőeszközök, tájékoztató anyagok mellett fontos szerep jut az interaktív módszereknek, amelyek érdekesnek bizonyulnak mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. A látogatóközpontot Kész Barnabás néprajzkutató–történész rendezte be a korhoz hűen: láthatunk korabeli temetkezési helyet, kettévágott jurtát, pattintott eszközöket, az évszázadok magyar zászlóit, fegyvereket, a különböző korok magyar népviseletét.
A területen befejeződött a főépület teljes körű felújítása és berendezése, emellett felépült egy fahíd és egy filagória is, melyeket ősi magyar motívumok díszítenek.
A látogatóközpont, amely illeszkedik a folyamatosan bővülő kárpátaljai tájházrendszerbe is, bizonyára vidékünk egyik kiemelkedő turisztikai látványosságává válik.
Íjgyártó István, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott kijevi nagykövete elmondta: „Számos gond ellenére azért a kárpátaljai magyarság kitartóan próbálja az életét rendezni és előrébb vinni, s úgy hiszem, hogy a magyar kormány ebben minden támogatást igyekszik biztosítani. Az elmúlt időszakban is számos olyan dologra – átadásokra, projektek befejezésére – került sor, amely azt mutatja, hogy ez a közösség szeretne élni, boldogulni, előrelépni.” A vasárnapi választásokról szólva kifejtette: a közelgő választások rendkívül fontosak, különösen egy kisebbség részvétele a közügyekben és az őket érintő kérdésekben. „Képviselet nélkül sajnos még mindig ki vagyunk szolgáltatva annak, hogy mások döntsenek a mi sorsunk fölött” – fogalmazott a nagykövet.
Brenzovics László, az épület felújítását koordináló Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke aláhúzta: „A kárpátaljai magyarságnak mindig fontos volt az, hogy bebizonyítsa a kételkedőknek, hogy ősi gyökerei itt vannak szülőföldjén, s itt a tiszacsomai honfoglalás kori temető területén először egy emlékpark, most pedig egy látogatóközpont készült”. A kárpátaljai magyar politikus emlékeztetett, hogy az elmúlt 1100 évben a magyarságnak mindig választania kellett a megmaradás vagy az önfeladás között: „Hála Istennek, elődjeink mindig a megmaradást választották. Október 25-én ismét az a feladat, hogy azt a politikai erőt kell, hogy támogassa a kárpátaljai magyarság, amely a megmaradásért küzd: ez pedig a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség!”
A központ átadását szimbolizáló nemzeti színű szalagot Íjgyártó István nagykövet úr és Brenzovics László elnök úr vágták át. Az épületre ezután a történelmi egyházak képviselői kértek áldást. A rendezvényt a Benei Klub és Könyvtár Szélrózsa Csoportjának énekei, a Sárororoszi Hangraforgó együttesének citerajátéka, a Tiszacsomai Bokréta Hagyományőrző Csoport táncai és versek szavalása színesítette.
Amikor egy-egy nagyobb járvány kitört a múltban, voltak, akik a dühös isteneket tették felelőssé, mások az ellenségeiket okolták. Ám akadtak olyanok is, akik a bolygók rossz együttállását vádolták, míg mások szerint a „rossz levegő” okozta a gyorsan terjedő betegségeket. Az alábbiakban néhány igazán elképesztő és irracionálisnak tűnő, egykori ötleteket olvashatnak a járványok okáról.
„A betegségek oka a belső harmóniát rontó, romboló sugallat.” (Máté Imre)
Gyakran keverték össze a különböző betegségeket
Az évezredek során igencsak irracionális ötletekkel álltak elő a fertőző betegségek, például a pestis és a kolera terjedésének magyarázatára. Az i.sz. második század derekán a Római Birodalom területén tomboló pestis napi ötezer áldozatot szedett; sok város kiürült, és az ötvenes évek végére teljesen elnéptelenedett. Az embereknek szüksége volt valamiféle magyarázatra a rettenetes járvány okáról.
Római legionáriusok elhagyják a castrum területét. Pannóniában közvetlenül a császár fennhatósága alá tartozó légiók állomásoztak állandó jelleggelFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS
A korabeli leírások alapján azonban a történeti irodalom inkább himlőnek, illetve kanyarónak tartja az „Antoninusok pestisét”.
A rettegett fekete himlő megjelenését a római impérium területén Marcus Aurelius germán hadjáratával kapcsolják össze a források. Az egykori leírásokban azonban nagymértékben keverednek a különböző kiütéses betegségek klinikai jegyei, ezért a fertőzések mögött egyszerre sejthetjük a fekete himlőt, a kanyarót vagy akár a rubeóla tüneteit is.
A Római Birodalom legfontosabb útja, a Via AppiaFORRÁS: HTTPS://HU.WIKIPEDIA.ORG/WIKI/VIA_APPIA#/MEDIA/FILE:VIA_APPIA.JPG
A korabeli beszámolók azonban arra is kitérnek, hogy a rómaiak hite szerint a rettegett betegséget bárki könnyen elkaphatta: mégpedig úgy, hogy egy fertőzött beteg „szemébe nézett”.
Bár az évezredek során a tudósok mindig igyekeztek megérteni a járványok valós okát, sokszor ez lehetetlennek tűnt. A fertőzöttek viszont minden korban megpróbálták a legkülönfélébb módokon megmagyarázni a megbetegedések és elhalálozások okait. Néhányan próbáltak megfigyelések alapján válaszokat találni, míg mások a vakbuzgó hiedelmekhez fordultak, vagy babonák, esetleg bizarr elméletek alapján keresték a magyarázatokat.
Ha az istenek dühbe gurulnak
Amikor az emberek tömegesen, de látszólag megmagyarázhatatlan okokból hirtelen meghaltak, számos korai kultúra először a bosszúálló vagy a haragos, dühös istenekre gyanakodott.
Az ókori görög mitológiában, amely gyakran a tényleges események allegóriájaként szolgált, nem ritka ez a jelenség.
A trójai háborút is az istenek haragjához kötötte HoméroszFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS
Homérosz szerint a trójai háború alatt Apolló isten nyíllal csapott le a görög hadseregre, amely először az állatokat, majd a katonákat ölte meg.
Nem véletlen, hogy ezek a nyilak hamarosan a betegség és a halál jelképévé váltak. Konkrétan a pestishez is gyakran kapcsolódott az isteni büntetés képzete, ám a korabeli hit szerint a büntetést kiváltó bűn eredhetett épp úgy az istenségeitől elforduló néptől, egy átokból, de a népével kegyetlenkedő uralkodótól is. Még a Biblia is számos részletében úgy hivatkozik a pestisre, mint Isten haragjára.
Apollón istenség hozta a betegségeket a görögök hite szerintFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS
Az Úr haragja feltámadt a nép ellen, és az Úr nagy pestisjárványokkal sújtotta az embereket” – áll Mózes Negyedik Könyvében, az Ószövetség egy protokanonikus könyvében.
A járványok keletkezéséről az ókori gondolkodók mindenesetre meglehetősen egybehangzóan nyilatkoznak: más természeti jelenségek magyarázatához hasonlóan itt is keverik az „égi vagy isteni akarat” megnyilvánulását, valamint a betegségek racionálisnak vélt hátterét.
A rossz „miazmás” levegő legendája
Az évszázadok során a pestises megbetegedések hullámai újra és újra, más és más formában jelentek meg. Némelyik a nyirokrendszert, egy másik mutációja a tüdőt, egy harmadik pedig a véráramot támadta. Nem véletlen, hogy a járványoknak az éghajlati, környezeti adottságokkal, illetve ezek változásaival való összefüggésbe hozása rendkívül gyakori az ókori szerzők munkáiban.
Idősb Pieter Brueghel A halál diadala című festménye a pestis tombolásárólFORRÁS: WIKIMEDIA /MUESO DEL PRADO
„Filozófusok és hírneves orvosok régóta tanítják, hogy a túlságosan hideg vagy meleg, nedvesség vagy szárazság is okozhat járványokat. Ezért szenvednek az emberek mocsaras vagy nyirkos helyen köhögésben, szembajokban és hasonló betegségekben, forró vidéken viszont lázak hevétől sorvadoznak” – írta Ammianus Marcelinus, a késő római császárkor legkiemelkedőbb történetírója, és nézeteit több tudós is osztotta.
Joseph Heintz: Allegory: Apocalypse című festményén jól ábrázolja a dühös isteneketFORRÁS: FINE ART IMAGES/HERITAGE IMAGES
A pestisnek ebben a megközelítésben „a levegőég összetételének megváltozása, a levegő megfertőződése és elnehezülése” a kiváltó oka. Azt is hozzáteszik, hogy a „megfertőződött, elnehezült levegő a legalsóbb légrétegekbe jut el először, vagy pedig a földnek a káros kigőzölgéseiből származik.” A pestis és a levegő összetételének összefüggése azonban jócskán túlélte az ókori tudósokat. Megjelent például az 1665-es londoni pestis magyarázataként is, és ezt a nézetet olyan hírességek is osztották, mint William Shakespeare.
Asztrológiai magyarázatok, égi jelenségek
Az európai nagy pestisjárvány idején, 1348-ban a párizsi egyetem orvosi kollégiuma is állást foglalt VI. Fülöp francia király kérésére a pestis okait illetően. Az udvarhoz benyújtott részletes dokumentumban a „mennyek csillagképeit” vádolták a járvány miatt. De az asztrológiai állásfoglalásban is megjelentek a levegő megromlásának különféle fejtegetései.
A fekete halál több ezer embert sújtottFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS
Március 20-án egy órakor három bolygó (Szaturnusz, Mars és Jupiter) jelentős összekapcsolódása volt az Aquarius (Vízöntő) csillagképben – állította a dokumentum, hozzáfűzve, hogy körülbelül ugyanebben az időben holdfogyatkozás is történt.
A kor tudósai tehát a pestis hátterében csillagászati eseményeket sejtettek és kerestek. A párizsi orvostudósok ezért az ókori filozófusokra hivatkozva folytatták a bolygók és a betegségek közötti összefüggések boncolgatását.
Néhány korabeli tudós a holdfogyatkozást okolta a járványok terjedéséértFORRÁS: PHYS.ORG
A középkori szaktekintélyek állítása szerint a „Jupiter, mivel nedves és meleg, gonosz gőzöket húz fel a földről és a Marsból, ami meggyújtja a gőzöket, és ennek eredményeként villámlás, szikra, ártalmas gőz és tűz tört ki a levegőbe.” Ma már csak mosolyogni lehet ezen a királynak benyújtott „szakvéleményen”, de a kor embere komolyan hitt az égi jelenségek földi járványokat kirobbantó hatásaiban.
Végül azonban a tudomány elkezdte meglátni az addig láthatatlant, a járványokat ténylegesen okozó mikrobákat, és a babonás hiedelmeket felváltotta az orvoslásban is a tudományos ráció.
[type] => post
[excerpt] => Amikor egy-egy nagyobb járvány kitört a múltban, voltak, akik a dühös isteneket tették felelőssé, mások az ellenségeiket okolták. Ám akadtak olyanok is, akik a bolygók rossz együttállását vádolták, míg mások szerint a „rossz levegő” okozta a gyors...
[autID] => 5
[date] => Array
(
[created] => 1587409560
[modified] => 1587343877
)
[title] => A történelem során úgy vélték a járványokat a dühös istenek és az átkok okozzák
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=11864&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 11864
)
[aut] => gygabriella
[lang] => hu
[image_id] => 11865
[image] => Array
(
[id] => 11865
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/istenek-es-atkok.jpg
[original_lng] => 213876
[original_w] => 644
[original_h] => 501
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/istenek-es-atkok-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/istenek-es-atkok-300x233.jpg
[width] => 300
[height] => 233
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/istenek-es-atkok.jpg
[width] => 644
[height] => 501
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/istenek-es-atkok.jpg
[width] => 644
[height] => 501
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/istenek-es-atkok.jpg
[width] => 644
[height] => 501
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/istenek-es-atkok.jpg
[width] => 644
[height] => 501
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/istenek-es-atkok.jpg
[width] => 644
[height] => 501
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1587333077:5
[_thumbnail_id] => 11865
[_edit_last] => 5
[translation_required] => 1
[views_count] => 3735
[_oembed_20f739913a209b8d961f529a7aeae075] =>
[_oembed_time_20f739913a209b8d961f529a7aeae075] => 1587333079
[translation_required_done] => 1
[_oembed_06062d917bceb80841e93f2c7d365030] =>
[_oembed_time_06062d917bceb80841e93f2c7d365030] => 1637245509
[_oembed_7b73bb4361afbc3f0aecb0a82e33b38c] =>
[_oembed_time_7b73bb4361afbc3f0aecb0a82e33b38c] => 1637912201
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 41
[1] => 596
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Cikkek
[1] => Érdekes
)
[tags] => Array
(
[0] => 4933
[1] => 892
)
[tags_name] => Array
(
[0] => járvány
[1] => történelem
)
)
[5] => Array
(
[id] => 8105
[content] =>
Az Ermitázs macskalakói a legenda szerint II. Katalin cárnő
óta védelmezik a műkincseket a rágcsálóktól.
1764. március 16-án alapította meg Szentpétervárott Nagy
Katalin orosz cárnő a világ egyik legnagyobb és legismertebb múzeumát, az Ermitázst.
A múzeumegyüttes a Szentpétervár központjában fekvő Palota tér
Néva folyó felőli oldalán található, mellette az Admiralitás, vele szemben a
Vezérkar épülete áll. A hatalmas anyagnak öt épület ad otthont: a Téli Palota,
a Kis Ermitázs, a Régi és az Új Ermitázs, valamint az Ermitázs Színház. A Téli
Palotát 1703-ban kezdte építtetni Nagy Péter, a hatalmas barokk épület fényűző díszítése
a kor bármely uralkodójának palotájával felveszi a versenyt, a Téli Palota és
az Ermitázs is carrarai márvánnyal, gránittal, aranyozott bútorokkal, intarziás
ajtókkal és mennyezettel, gobelinekkel, velencei csillárokkal díszített.
A Régi Ermitázs 1826-ban
A múzeum alapját egy berlini kereskedő gyűjteménye képezte,
amelyet a cárnő 1764 elején vásárolt meg, II. Frigyes porosz király orra elől. A
kollekció őrzésére épült a kétemeletes Kis Ermitázs, amely a barokk és a
neoklasszicizmus stílusjegyeit egyesítette. Az 1775-re befejezett épület egyben
menedékként is szolgált Katalin számára, ahol bizalmasaival szórakozhatott – innen
az ermitázs elnevezés (franciául az hermitage remetelakot jelent). Amikor az
egyre gyarapodó gyűjtemény és a cárnő könyvtára már nem fért el itt, Katalin
megépíttette a később Régi Ermitázs néven ismertté vált, az első épülettel
harmonizáló háromemeletes palotát, s ugyancsak 1787-re fejezték be az Ermitázs
Színház építését is, ahol a bálokat és mulatságokat rendezték.
A IX. század közepén épült meg a Régi Ermitázs mögött az Új
Ermitázs, az itt található műkincsekből 1852-ben nyílt meg a nagyközönség által
is látogatható Birodalmi Ermitázs Múzeum. A monarchia bukása után, 1917-ben az új
bolsevik kormány az Ermitázst és a cárok lakhelyéül szolgáló Téli Palotát állami
múzeummá nyilvánította.
Az Ermitázs anyagát a húszas években az államosított magángyűjtemények
gyarapították. A második világháborúban, még mielőtt a német gyűrű bezárult
volna az akkor Leningrádnak nevezett város körül, a teljes kollekciót az Ural mögé,
Szverdlovszkba (ma: Jekatyerinburg) szállították. A blokád megtörése után az épületekben
keletkezett károkat helyreállították, a múzeum még 1945-ben újra megnyílt.
Az Ermitázs Múzeum több mint 4 millió darabos gyűjteménnyel
rendelkezik, ennek még az 535 termes Téli Palotában is csak kis része fér el, a
többi raktárakban pihen. Az épületben még így is 22 kilométert kell annak gyalogolnia,
aki a teljes kiállított gyűjtemény minden egyes darabját meg szeretné tekinteni.
A gyűjteményben az olasz reneszánsz, a holland barokk,
flamand és francia mesterek alkotásai találhatók, köztük olyan művészek
remekei, mint Raffaello, Leonardo, Michelangelo, Rembrandt, Rubens, Monet,
Renoir, Cézanne, Van Gogh és Picasso, megtekinthető a trónterem, több cári hintó.
Az Ermitázs féltett kincsei közé tartozik a világon egyedülálló szkíta fegyver-
és ékszergyűjtemény, a világ egyetlen, a szászánida Iránból származó ezüstgyűjteménye,
itt található a világ egyik legértékesebb numizmatikai gyűjteménye, a legértékesebb
arany- és drágakő műkincseket az Arany- és Gyémántszoba rejti.
A múzeumnak négylábú őrosztaga is van: az Ermitázs macskalakóit
a legenda szerint még Katalin idején vitték Kazanyból Szentpétervárra, s ők azóta
védelmezik a műtárgyakat a rágcsálóktól. Mivel a macskák körében – lévén
szapora állatok – egy idő után erős munkanélküliség mutatkozott, évente
macskanapon gyűjtenek adományokat és keresnek gazdát a felesleges cicáknak. Az
Ermitázs kiállításait évente két-három millióan látogatják.
Boia munkája során gyakran szembefordult a hivatalos román történelemszemlélettel.
Kivételes történészi életműve, valamint a magyar és a román
nép közötti kapcsolatok javításához nagyban hozzájáruló munkái elismeréseként
Áder János Magyarország köztársasági elnöke a magyar érdemrend
lovagkeresztjével tüntette ki Lucian Boia román történészt.
A kitüntetést a bukaresti magyar nagykövetségen rendezett
kedd esti szűk körű ünnepségen adta át a tabudöntögető, mítoszromboló könyvei
által ismertté vált tudósnak Zákonyi Botond, a külképviselet vezetője.
A tankönyvek hivatalos román történelemszemléletével nem
egyszer szembeforduló és ezért gyakran a román nacionalisták célkeresztjébe
kerülő kitüntetett a magyar médiának azt mondta: meglepődve, de örömmel fogadta
a magyar állami kitüntetést, tudta, hogy munkáit magyarul is olvassák, de nem
sejtette, hogy ekkora népszerűségnek örvendenek.
Kifejtette: szabad embernek tekinti magát, és egy
demokráciában mindenkinek joga van gondolkodni, saját nézeteit vallani. Úgy
vélekedett: nincs ellentmondás a magyar–román történelmi viták és a között,
hogy ő magyar állami kitüntetést kapott.
Arra a felvetésre, hogy az elismerést a Trianoni
békeszerződés századik évfordulójának évében vehette át, amikor a román
parlamentben olyan törvénytervezet is napirenden van – amely ünneppé akarja
nyilvánítani azt a június negyedikét, amire Magyarország a legnagyobb
történelmi igazságtalanságként tekint –, Lucian Boia azt mondta: nincs tudomása
a kezdeményezésről, de szerinte a románoknak is el kellene ismerniük és
tiszteletben kell tartaniuk, hogy Trianon hatalmas trauma volt Magyarország és
a magyar nemzet számára.
Úgy vélekedett: a múlt fájdalmaira – és nemcsak a magyarok
esetében – nem a múltban kell megoldást keresni, hiszen a történelmet nem lehet
megváltoztatni, hanem a jövőben. Rámutatott: a történelem felgyorsult, a
változások egyre gyorsabban következnek be, és lehet, hogy egy-két nemzedék
múlva már nagyon furcsának fognak tűnni ezek a 19-ik századi nemzeti viták.
Hozzátette: ő az egységesülő Európai Unióban hisz, ahol nem leszek határok.
„Végül is mindannyian európaiak vagyunk, hasonlítunk egymáshoz,
a problémáink sokkal jobban hasonlítanak egymáshoz, mint a más földrészen élők
problémáihoz” – mondta Lucian Boia.
Arra a kérdésre, hogy hol kell keresni a magyar–román
megbékélés kiinduló pontjait, a professzor azt mondta: lehet, hogy naiv, de ő
összességében inkább jónak tartja a Románia és Magyarország közötti
kapcsolatokat. Elismerte, hogy vannak történelmi viták, de azokat a két nép
történészeinek kellene feloldaniuk, ahogyan a franciák és németek is tették.
Arra a felvetésre, hogy éppen a tankönyvekben is jelen lévő
különböző történelemszemlélet örökíti át egyik nemzedékről a másikra a román–magyar
szembenállást, Lucian Boia kifejtette: sajnos a történelem nem egy abszolút
igazság tudománya, hanem a megtörtént valóság utólagos értelmezése, amit a
szerző nézőpontja, kultúrája, ideológiája is befolyásol. Hozzátette: maga sem
tartja szerencsésnek, hogy Európában annyiféle történelemértelmezés létezik. A
magyar és román történészeknek szerinte meg kellene egyezniük legalább a
lényeges kérdésekben, hogy kialakítsanak egy – ha nem is hivatalos, de legalább
– európai szemléletű történelemírást.
„Én megírtam azt a történelmet, amiben hittem,
tisztességesen írtam, megpróbáltam úgy értelmezni a dolgokat, hogy közben
óvakodtam a különféle ideológiáktól és főleg a szélsőséges nacionalizmustól,
ami annyi rosszat tett: ez az én munkám. Jó lenne, ha meg tudnám változtatni a
világot, ha jobbá tudnám tenni, de sajnos nincs ilyen hatalmam” – összegezte a
román történész.
Lucian Boia 1944-ben született Bukarestben, 1967 óta tanít a
Bukaresti Tudományegyetem történelem karán, amelynek 1990 óta professzora. Több
tucatnyi (román, angol és francia nyelvű) történelmi esszékötet és monográfia
szerzője, a legnagyobb visszhangot keltő sikerkönyvei közül több – Történelem
és mítosz a román köztudatban, Az ókori Dáciától a nagy egyesülésen át a mai
Romániáig, Az Első Világháború – ellentmondások, paradoxonok, újraértelmezések,
Hogyan románosodott el Románia, Miért más Románia, Az 1918-as nagy egyesülés – nemzetek,
határok, kisebbségek – magyarul is megjelent.
Kivételes munkásságát Németország is állami kitüntetéssel
ismerte el: Lucian Boia 2018-ban kapta meg a német érdemrend érdemkeresztjének
lovagi fokozatát.
Tehetséggondozás a humántudományok útján címmel honismereti képzés kezdődött Beregszászban január 3-án a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány szervezésében. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tartott 45 órás képzésen a részt vevő általános és középiskolás diákokat a megyei és nemzetközi történelem-, magyar nyelv és irodalom versenyekre, illetve műveltségi vetélkedőkre készítik fel. A tehetséggondozó hétvége kiemelt témája idén a trianoni békediktátum.
https://youtu.be/9nhUoBduaW4
A történelemből tartott foglalkozásokra a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség történelemvetélkedőjének helyezettjei, a magyar nyelv és irodalom foglalkozásokra pedig a Karádi László helyesírási, valamint a Drávai Gizella nyelvhasználati verseny helyezettjei kaptak meghívást, így tizennyolc tanintézményből mintegy hatvan diák vesz részt a január eleji tehetséggondozó hétvégén. A tanulás mellett csapatépítő foglalkozások, tematikus játékok is bekerültek a képzés programjába.
A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Tehetség Program támogatásával jött létre.