A fennmaradt kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én, Szatmárcsekén fejezte be és tisztázta le legismertebb művét, a Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból című költeményt, amely később a magyar nemzet imádságává, a Himnusszá vált. Ez a nap 1989 óta a magyar kultúra napja, és a Tisza bal partján fekvő település 1994 óta minden évben külön megemlékezéssel tiszteleg világhírű szülötte alkotása előtt.
A Tisza jobb partján lévő, Szatmárcsekétől légvonalban alig egy kilométerre fekvő Badalóban 2023-ban, a Himnusz születésének 200. évfordulóján egy Kölcsey Ferenc portréját ábrázoló domborműves emléktáblát – Matl Péter szobrászművész alkotását – avattak fel, és azóta itt is megemlékeznek erről az eseményről. Az itt élők vasárnap gyülekezeti közösségben méltatták a magyar kultúra napját.
A badalói református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten Sápi Zsolt lelkipásztor János evangéliuma 6. fejezetének 27–28. verséből vett idézettel – „Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten” – hirdette Isten igéjét a templomot megtöltő gyülekezeti tagok számára. Az igehirdető azt a lelki üzenetet tolmácsolta a hívek felé, hogy aki az élet kenyeréből eszik, az soha meg nem éhezik.
Az igehirdetést követően Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket és arról beszélt, hogy mit is jelent számunkra a magyar kultúra. „Az anyanyelvünk, a költészetünk, a művészetünk, a zenevilágunk, néptáncaink, hagyományaink – és még hosszasan lehetne folytatni a felsorolást – mind olyan értékek, amelyek jelképezik és alkotják a kultúránkat” – húzta alá.
Az érdekvédelmi szervezet helyi első embere beszélt arról is, hogy ugyan nincs arról feljegyzés, hogy a XIX. század elején több mint húsz éven át Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc járhatott-e Badalóban, de ez szinte biztosra vehető. A Himnusz kéziratát kortársainak, írótársainak a beregszászi postán feladó költőnek ehhez át kellett kelnie a Tiszán lévő Hidason, majd Badalón keresztül juthatott el Beregszászba. Az itt élők ezért tartották fontosnak, hogy a Himnusz bölcsőjének számító Szatmárcseke tőszomszédságában, Badalóban is legyen emlékhelye Kölcseynek, amelynél minden év januárjában leróhatják a tiszteletüket.
„A magyar nemzet csak akkor maradhat erős, ha megvédi kultúráját, megőrzi épített és szellemi örökségét” – mondta köszöntőjében Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul. „A magyar kultúra nem jelent kevesebbet, mint észrevenni Kárpát-medencei múltunkat, nyelvünket, irodalmunkat, népdalkincsünket, meséinket, hagyományainkat és hitünket. Ez az az örökség, amely magyarrá tesz bennünket.”
Köszöntötte az ünneplő gyülekezetet dr. Váradi Natália történész, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Felnőttképzési Központjának vezetője, aki azt emelte ki, hogy Kölcsey Ferenc szándékai szerint a Himnusz nem pusztán egy hazafias költemény, hanem egy olyan nemzeti fohász, amelyben a magyar nép Istenhez fordul segítségért, bűnbánatért és kegyelemért.
„Bárhol a világon, ahol megszólal, felcsendül a Himnusz, ott egyben imádkozás is zajlik. Így aztán elmondhatjuk, hogy nincs még egy nemzet a világon, amely annyit imádkozik és fohászkodik, mint a magyar…” – mondta a történész.
Dr. Váradi Natáliát elkísérte Badalóba a GENIUS tehetségkutató alapítvány által támogatott és a múlt év novemberében a brüsszeli Kárpátalja Napon fellépő Zenevarázslat koncert egyik tehetséges növendéke, Klárikova Zsófia. A Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola tanulója Leo Weiner Csűrdöngölő – hagyományos falusi tánc című művét adta elő szaxofonon, majd Draskóczy László Korondi táncok című darabját szólaltatta meg (felkészítő tanár: Turjanica Terézia, koncertmester: Roszoha Mária).
Egy vers is elhangzott Klárikova Zsófia előadásában: Aranyosi Ervin Súgom a békét című költeménye.
„Magyarország a XIX. század elején olyan korban létezett, amikor az ország erősen leromlott és elmaradt állapotban volt a nyugati országokhoz képest, így Kölcsey Ferenc is belátta, hogy a reformok elkerülhetetlenek” – idézte vissza a két évszázaddal ezelőtti időket Sin József, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Az pedig, hogy a reformkor nagyjaira – élükön Kölcseyvel – emlékezhetünk, szent kötelesség is számunkra, hiszen a Himnusszal a költő erkölcsi iránymutatást is adott a nemzetünknek – emelte ki.
Mint mondta, bármilyen veszedelem jött ránk az elmúlt századok során, a magyar nemzet mindig meg tudott újulni, felállni és továbbmenni. Így lesz ez most is!
Az áldásokban gazdag esemény végén az ünneplő gyülekezet elénekelte nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd megkoszorúzták a templom külső falán lévő Kölcsey Ferenc-emléktáblát.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából tartott megemlékezést a helyi református templomban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a helyi közösség Badalón. A Bereg vidéki településen 1938-ban állítottak emléktáblát a Petőfi Sándornak, amely vidékünkön a költő legrégebbi emlékhelyének számít. A lánglelkű költő emlékhelye mellett 2023 novemberében állították fel, a Matl Péter által alkotott Kölcsey Ferencet ábrázoló emléktáblát is. A szájhagyomány szerint, útban szerelméhez, Szendrey Júliához, Petőfi Sándor a református templom tövében pihent meg rövid időre. Kölcsey Ferenc pedig a himnusz kéziratával haladt el ugyanitt akkor, amikor azzal Beregszászra tartott, hogy postázni tudja írótársainak Pestre. A megemlékezést idén is kulturális elemekkel színesítették amiben részt vállalt a Genius Alapítvány fiatal tehetsége is.
A kimagasló képességű kárpátaljai magyar fiatalok felkutatása, azonosítása és fejlesztése céljából hozta létre a 15 évvel ezelőtt, 2011-ben az akkor II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, valamint a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség a „GENIUS” Jótékonysági Alapítványt. Fő feladatai között szerepelt a tehetségsegítő programok rendszerének létrehozása, egyenlő hozzáférés biztosítása a tehetséggondozás területén, a tehetséges fiatalok társadalmi felelősségének növelése, a tehetségsegítő személyek és szervezetek munkájának megbecsülése, a kárpátaljai magyar értelmiségi réteg kinevelése. Az elmúlt másfél évtized alatt a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány nemzeti jelentőségű intézménnyé fejlődött, akkreditált kiváló és Európai tehetségpontként széleskörű lehetőségeket biztosít a kimagasló képességű fiataloknak: tehetséggondozó és versenyfelkészítő hétvégék, nyári művészeti- és sporttáborok, kézilabda Tehetségpontok, komolyzenei, népművészeti és ösztöndíjprogramok, tudományos rendezvények és konferenciák.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány 2025-ben is folytatta tehetségkutató, tehetséggondozó és tehetségtámogató tevékenységét nemzeti jelentőségű intézményként, akkreditált kiváló és Európai tehetségpontként, mert továbbra is hisz abban: minden fiatalban ott rejlik a tehetség. Programjai széleskörű lehetőségeket biztosítanak: tehetséggondozó és versenyfelkészítő hétvégék, nyári művészeti- és sporttáborok, kézilabda Tehetségpontok, komolyzenei, népművészeti és ösztöndíjprogramok, tudományos rendezvények és konferenciák. Az elmúlt évet Váradi Natáliával, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatójával értékeltük.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány tizenegyedik alkalommal szervezte meg matematikai tehetségfejlesztő hétvégéjét. A program olyan diákok számára kínál fejlődési lehetőséget, akik érdeklődnek a matematika iránt, és szeretnék tudásukat magasabb szintre emelni. A foglalkozások célja a megyei, országos és nemzetközi megmérettetésekre való felkészítés, valamint a logikai gondolkodás és a matematikai ismeretek elmélyítése. A mostani hétvége a sorozat első állomása volt, amelyet februárban még két további alkalom követ majd.
Zökkenőmentesen zajlanak a Kótyuk István akadálymentesítő nyelvtanfolyamok Kárpátalja szerte. Vidékünk 36 településén kialakított 52 csoportba összesen 1900-an jelentkeztek. A részleteket Váradi Natália, a GENIUS Jótékonysági Alapítvány igazgatója ismertette.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány a 2025–2026-os tanévben is folytatja a 2011 őszén indított tehetséggondozó programját, melynek célja a tehetséges gyerekek felkarolása, segítése és fejlesztése az esélyegyenlőség jegyében.
Ebben a tanévben 1534 gyermek jelentkezett a 15 Tehetségpontba. A legtöbb Tehetségpontban a foglalkozások 2025. október 18-án, november 8-án és november 22-én zajlottak. Az Aknaszlatinai Tehetségpontban a tanév első tehetséggondozó alkalmára október 25-én, valamint Karácsfalván és Péterfalván a másodikra november 15-én került sor.
A lelkes tanulni vágyó fiatalok továbbra is az alábbi 15 tehetségpontban vehettek részt a foglalkozásokon:
A foglalkozások az alsósok számára 4×45, míg a felsőbb osztályokban 3×60 percesek az alábbi tantárgyi és korosztályi bontásban:
Ssz.
Korosztály
Tantárgyi bontás
Jelentkezők száma korcsoportonként
Jelentkezők száma tantárgyanként
1.
3. osztály
Matematika, anyanyelv, népi kultúra, természetrajz
230
230
2.
4. osztály
Matematika, anyanyelv, népi kultúra, természetrajz
254
254
3.
5–6. osztály
Történelem és honismeret–irodalom–művészet (bölcsészet)
444
75
Angol nyelv–magyar nyelv–ukrán nyelv (nyelvi)
145
Biológia–földrajz–kémia (természetismeret)
53
Matematika–informatika–fizika
171
4.
7–8. osztály
Történelem és honismeret–irodalom–művészet (bölcsészet)
399
67
Angol nyelv–magyar nyelv–ukrán nyelv (nyelvi)
90
Biológia–földrajz–kémia (természetismeret)
150
Matematika–informatika–fizika
92
5.
9–10. osztály
Történelem és honismeret–irodalom-művészet (bölcsészet)
207
55
Angol nyelv–magyar nyelv–ukrán nyelv (nyelvi)
34
Biológia–földrajz–kémia (természetismeret)
74
Matematika–informatika–fizika
44
Összesen:
1534
1534
A tehetséggondozó programban a részvétel az alábbiak szerint alakult alkalmanként:
Ssz.
Tehetségpont neve
1. hétvége
2. hétvége
3. hétvége
1.
Aknaszlatinai
23
26
15
2.
Bátyúi
91
97
89
3.
Beregszászi (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Felsőfokú Szakképzési Intézete)
22
27
27
4.
Beregszászi (Beregszászi Horváth Anna Gimnázium)
80
78
71
5.
Beregszászi (Beregszászi Kossuth Lajos Líceum)
39
38
28
6.
Karácsfalvai
151
132
131
7.
Kisgejőci
86
82
80
8.
Kaszonyi
97
86
71
9.
Munkácsi
114
94
92
10.
Nagyberegi
47
47
46
11.
Nagydobronyi
122
119
91
12.
Péterfalvai
173
155
187
13.
Ungvári
91
93
73
14.
Vári
32
40
31
15.
Viski
53
63
45
Összesen:
1221
1177
1077
A tehetséggondozó programban idén összesen 262 tanár vett részt:
A Tehetségpontokban oktatók száma a 2025–2026-os tanévben
Ssz.
Tehetségpont neve
Oktató tanárok száma
1.
Aknaszlatinai
7
2.
Bátyúi
14
3.
Beregszászi (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Felsőfokú Szakképzési Intézete)
26
4.
Beregszászi (Beregszászi Horváth Anna Gimnázium)
6
5.
Beregszászi (Beregszászi Kossuth Lajos Líceum)
10
6.
Karácsfalvai
39
7.
Kisgejőci
20
8.
Kaszonyi
17
9.
Munkácsi
22
10.
Nagyberegi
19
11.
Nagydobronyi
15
12.
Péterfalvai
24
13.
Ungvári
18
14.
Vári
15
15.
Viski
10
Összesen:
262
A gyermekeket 73 iskolából 67 tanár kísérte el a foglalkozásokra:
Kísérő tanárok száma a 2025–2026-os tanévben
Tehetségpont neve
Kísérő tanárok száma hétvégenként
1. hétvége
2. hétvége
3. hétvége
Aknaszlatinai
0
0
0
Bátyúi
7
7
7
Beregszászi (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Felsőfokú Szakképzési Intézete)
1
1
1
Beregszászi (Beregszászi Horváth Anna Gimnázium)
6
7
7
Beregszászi (Beregszászi Kossuth Lajos Líceum)
0
0
0
Karácsfalvai
11
10
10
Kisgejőci
4
5
5
Kaszonyi
4
4
4
Munkácsi
6
6
6
Nagyberegi
1
2
2
Nagydobronyi
5
5
5
Péterfalvai
16
16
16
Ungvári
2
1
1
Vári
3
3
3
Viski
0
0
0
Összesen:
66
67
67
A 15 Tehetségpontban összesen 1278 óra volt megtartatva 131 csoportban a hétvégék folyamán az alábbiak szerint:
Tehetségpontok óraszámai a 2025–2026-os tanévben
Csoportok száma
Ssz.
Tehetségpont neve
1. hétvége
2. hétvége
3. hétvége
Összesen
1.
Aknaszlatinai
20
20
20
60
6
2.
Bátyúi
38
38
38
114
12
3.
Beregszászi (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Felsőfokú Szakképzési Intézete)
12
12
12
36
4
4.
Beregszászi (Beregszászi Horváth Anna Gimnázium)
20
20
20
60
5
5.
Beregszászi (Beregszászi Kossuth Lajos Líceum)
12
12
12
36
4
6.
Karácsfalvai
35
35
35
105
11
7.
Kisgejőci
29
29
29
87
9
8.
Kaszonyi
32
32
32
96
10
9.
Munkácsi
41
41
41
123
13
10.
Nagyberegi
23
23
23
69
7
11.
Nagydobronyi
37
37
37
111
11
12.
Péterfalvai
52
52
52
156
16
13.
Ungvári
32
32
32
96
10
14.
Vári
20
20
20
60
6
15.
Viski
23
23
23
69
7
Összesen:
426
426
426
1278
131
A Tehetségpontokban zajló foglalkozások résztvevőinek étkeztetését és utaztatását, a teljes program megvalósulását Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatta, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk!
Váradi Natália, „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója
A sztálini megtorlások kárpátaljai áldozatainak sorsát, a szovjet fogságba hurcoltak történetének feltárását és a közös kutatás felelősségét állította középpontba a Gulág–Gupvi Kutatók Nemzetközi Fóruma, amelyet november 21-én rendeztek meg Beregszászban, az Európa–Magyar Házban. A Szolyvai Emlékpark Alapítvány, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, valamint az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszéke által szervezett eseményen a résztvevő kutatók új kutatási eredményeket, friss feltárásokat és emlékezetpolitikai megközelítéseket vitattak meg.
A program a Rezonanciák, reflexiók, visszatükröződések 2014–2025 című festménykiállítás megnyitójával kezdődött. Magyar Árpád István kijevi művész és tanítványai – Magyar Olga és Kovalevszka Olena – munkái a háborús évek lenyomatait, a civil tapasztalatok rétegződését mutatták be. A tárlat a tervek szerint a jövőben Kárpátalja több településére is ellátogat majd.
A rendezvény elején az egyházak képviseletében Pocsai Vince református lelkész és Marosi István görögkatolikus parochus köszöntötte az egybegyűlteket. Rövid szolgálatukban a lelki megnyugvás fontosságára hívták fel a figyelmet, amire talán soha nem volt akkora szüksége az embereknek, mint napjainkban.
A tanácskozás hivatalos megnyitóján Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékpark Alapítvány elnöke arra emlékeztetett, hogy a Szolyvai Emlékpark nem csupán temető, hanem jelképes hely, ahol „az egykori szenvedések gyújtópontja” válik láthatóvá a mai nemzedék számára is. Hangsúlyozta: az intézmény legfontosabb feladata továbbra is a dokumentálás és az áldozatok név szerinti beazonosítása. Bejelentette, hogy idén 12 új táblát avatnak, rajtuk 380 frissen azonosított névvel, majd hozzátette: „Nagyon fontos, hogy ne csak ezrekről, tízezrekről beszéljünk, hanem neveket tudjunk megnevezni.”
Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai háborús tapasztalatok és az 1944–45-ös sztálini megtorlások között ijesztő párhuzamok húzódnak. A lezárt határok, az információhiány, az állandó áramszünetek és a mindennapi bizonytalanság ugyanazokat az érzelmi terheket hozzák felszínre, mint 80 évvel ezelőtt. Úgy fogalmazott: az emberekben felgyülemlett félelmek, traumák és kimondatlan terhek ma is ugyanúgy megjelennek, és ezek lélekpszichológiai vizsgálata a jövő kutatásainak fontos feladata lehet.
Ugyanakkor a történelem azt is megmutatja – hangsúlyozta –, hogy a kárpátaljai magyar közösség képes volt és képes ma is a túlélésre berendezkedni. A férfiak távolléte miatt nagyobb felelősség hárul a családokra és a faluközösségekre, a kárpátaljai magyar nők tartják össze és viszik előre a közösséget. Ők azok, akik a mindennapi élet minden területén helytállnak – akár a családban, akár a munkában –, és ma döntő szerepük van a közösség fennmaradásában.
„Ez egy nemzeti ügy, közszolgálat, amit végzünk… a hozzátartozók végre nyomon követhetik, hol raboskodtak, mikor haltak meg vagy mikor tértek haza szeretteik” – mondta Dupka György, a Szolyvai Emlékpark Alapítvány felelős titkára, aki arra emlékeztetett, hogy 1989 óta rendezik meg az emlékkonferenciát – hűen ahhoz a fogadalomhoz, amelyet az egykori túlélőknek tettek. Felidézte: bár a kárpátaljai elhurcolások 80. évfordulóját tavaly tartották, a kutatómunka ma is tart, hiszen a mintegy 40 ezer szovjet fogságba hurcolt kárpátaljai magyar, német és más nemzetiségű története máig nincs teljesen feltárva.
Az elmúlt években a kutatás új lendületet kapott annak köszönhetően, hogy a magyar állam megvásárolt közel 700 ezer szovjet hadifogolykartont: ezek feldolgozása révén már több mint 1500 új nevet sikerült beazonosítani, amelyek hamarosan a Szolyvai Emlékpark Siratófalára kerülnek.
A nap folyamán a tudományos blokkban a kárpátaljai, anyaországi és nemzetközi kutatók munkájuk legfrissebb eredményeit mutatták be. Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi Egyetem történész docense arról beszélt, hogy az egyetemen kiemelt figyelmet fordítanak az 1944-es szovjet bevonulás következményeinek bemutatására. Céljuk, hogy a hallgatók minél átfogóbb képet kapjanak Kelet-Közép-Európa szovjetesítésének sajátosságairól.
Váradi Natália, a Rákóczi Egyetem történelemprofesszora a Karpatszka Ukrajina (1944–1946) időszakának forrásait elemezte, rámutatva, hogyan nyitotta meg ez a rövid korszak az utat a szovjet típusú rendszer bevezetéséhez.
A közép-európai kitekintés keretében Köteles László, a Csemadok – Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség alelnöke a szlovákiai magyar emlékezetpolitika jelenlegi helyzetét összegezte. „Számunkra ez egy közös sors mementója… a Szolyvai Emlékpark a felvidéki magyarság egyik legnagyobb közös temetője” – mondta arra reflektálva, hogy a Felvidék és Kárpátalja magyarságának sorsa elválaszthatatlanul összefonódott, hiszen a deportálások ugyanazon a napon és ugyanazzal a szovjet parancsnoki módszerrel indultak mindkét térségben. Szavaiban külön kitért Kisgéres településre, ahonnan megközelítőleg 150 férfit hurcoltak el, akik közül 102-en nem tértek vissza.
Pavlo Hric, a kassai Kommunizmus Áldozatai múzeumának igazgatója a múzeum tényfeltáró és kiállításpolitikai munkáját ismertette. A 2021-ben alapított intézmény a kommunista rezsim bűneinek feltárását tűzte ki célul, különös tekintettel az 1944–45-ös deportálások dokumentálására.
A konferencia végén a résztvevők átvonultak az Európa–Magyar Ház udvarára, ahol csendes koszorúzással tisztelegtek az áldozatok előtt. Ezután felkeresték a sztálini megtorlás megújított beregszászi emlékművét is, ahol koszorúikat elhelyezve emlékeztek mindazokra, akiket a sztálini megtorlások örökre elragadtak családjaiktól.
A kárpátaljai magyar közösség lelkiállapota, múltja és jövője került a figyelem középpontjába a X. Brüsszeli Kárpátalja Napon, amelyet idén is a brüsszeli Liszt Intézetben tartottak. A jubileumi rendezvény immár tizedik alkalommal teremtett lehetőséget arra, hogy Európa fővárosában mutatkozzon be Kárpátalja kultúrája, közössége és a háború miatt gyakran kimondatlan terhei.
A programsorozat ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét. A résztvevőket többek között Kovács Zsófia, a Liszt Intézet igazgatója, Ferenc Viktória, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője, Kovács Tamás Iván, Magyarország belgiumi és luxemburgi nagykövete, Bocskor Andrea, a Fidesz–KDNP korábbi európai parlamenti képviselője, a Brüsszeli Kárpátalja Nap alapítója és Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke köszöntötte.
A jubileumi eseményt Kovács Zsófia nyitotta meg. Beszédében felidézte, milyen hosszú utat tett meg az elmúlt tíz esztendőben a Kárpátalja Nap, és köszönetet mondott mindazoknak, akik elindították és életben tartották a kezdeményezést. Mint fogalmazott: „Mi, magyarok gyakran úgy kapaszkodunk össze, úgy kapcsolódunk egymáshoz, úgy érezzük az összetartozást, hogy ehhez a meg nem értettségünket hívjuk vendégül. Hiszen annyi minden történt velünk ezer évünk alatt, amit más nem érthet, ami másnak nem jelenthet éppen annyi örömöt vagy fájdalmat.”
Zárszavában a nyitottság és párbeszéd szükségességére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva: „Összetett, kanyarokkal teli, páratlan és csodaszép a magyarok meséje, melyet néha részleteiben, néha nagyobb szeleteiben, de érdemes mesélnünk, míg világ a világ, és hinnünk kell, hogy hallgatóságra és valódi megértése találnunk.”
Ezt követően Kovács Tamás Iván nagykövet köszöntője hangzott el. Beszédét azzal kezdte, hogy a brüsszeli Liszt Intézet „a magyar kultúra otthona Európa fővárosában”, s hangsúlyozta: nem csupán egy eseményt, hanem egy tíz éve épülő közösséget és hagyományt ünnepelnek.
Külön köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt évtizedben életben tartották a rendezvényt. Elismeréssel szólt Bocskor Andrea kezdeményező munkájáról, majd Ferenc Viktória szerepét méltatta, aki a programot új lendülettel viszi tovább. Mint fogalmazott: a képviselőnő „tovább viszi azt a küldetést, amely immár tíz éve köti össze a Kárpátaljáról hozott magyar kulturális örökséget Európa szívével”.
A nagykövet beszéde kiemelt hangsúlyt helyezett a rendezvény idei témájára is: a lélek békéjére háború idején. Emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy míg Brüsszelben biztonságban élhetnek, addig Ukrajnában emberek milliói kényszerülnek mindennapos megpróbáltatások közé. „A reziliencia olyan európai érték, amelyet a kárpátaljai magyar közösség példamutatóan képvisel” – mondta. Végül arra kérte a közönséget, hogy az estét tekintsék „a találkozás, a figyelem és a lélek gyógyulása ünnepének”.
A nagyköveti köszöntő után Ferenc Viktória, az esemény házigazdája szólalt fel, aki elmondta, 81 évvel a málenkij robot tragédiája után is van bőven nehézség a kárpátaljai magyarok életében. A már lassan négy éve elhúzódó háború árnyéka vetődik rájuk, amit nehéz hordozni, és nehéz mindennap megtalálni a belső motivációt, hogy folytassák a rájuk bízott munkát. „Ma azért gyűltünk itt össze, hogy erről beszélgessünk, hogy nyitott szívvel és lélekkel hallgassuk meg a Kárpátaljáról érkezett vendégek beszámolóit, hogy megértsük, pontosan mik is az ő nehézségeik, hiszen csak így tudunk olyan segítséget nyújtani, amire helyben van szükség” – mondta.
A kitartásotok és az erős hitetek példaértékű mindannyiunk számára. Bízunk benne, és mindent megteszünk azért, hogy beköszöntsön a béke, és mindannyiunk élete helyreállhasson
– tette hozzá.
A folytatásban Bocskor Andrea, a rendezvénysorozat ötletgazdája köszöntötte a közönséget. „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása” – emelte ki, a Kárpátalja Nap hagyományteremtő szerepére és a közösség összetartó erejére reflektálva.
„A megfogyatkozott magyar közösség gerincét, illetve nemcsak a magyar, de a megfogyatkozott kárpátaljai közösség gerincét a nők jelentik, akik átvették a családfői szerepet a szétszakított családokban. Ebben a helyzetben felértékelődött a közösség szerepe, megtartó ereje, a magyar intézmények által nyújtott relatív biztonság és stabilitás és az egyházak karitatív, valamint lelki segítségnyújtó munkája. De kiemelkedő jelentősége van a művészeteknek, a zenének és a sportnak is, hiszen ezek tudnak erőt adni a túléléshez és a kitartáshoz” – mondta Bocskor Andrea, aki beszédét buzdítással zárta: „Bízzunk a Jóistenben, hogy segít, hogy hamarosan béke lesz, hogy ne legyen több áldozat, szenvedés, és visszatérjenek Kárpátaljára a békés mindennapok.”
„Ez a nap rólunk szól, kárpátaljaiakról, azon maroknyi közösségről, amely az elszakítottságban, a legsötétebb diktatúrák, a legnagyobb történelmi sorsfordulatok ellenére is megmaradt közösségnek, megőrizve érdekérvényesítő erejét, nyelvét, hagyományait, kultúráját” – fogalmazott Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke. Rámutatott, hogy az elmúlt tíz év során a kárpátaljai közösség számos kulturális arcát mutatták be Brüsszelben, a színházi előadásoktól a népzenei és táncelőadásokig, a fotó- és képkiállításoktól a tudományos előadásokig. „A kárpátaljaiak kulturális sokszínűsége kifogyhatatlan tárházat jelent az újabb színek és témák megvilágítására” – mondta.
Beszédében kitért a közösség jelenlegi nehézségeire, különösen a háborús idők okozta kihívásokra, és méltatta a nők szerepét, akik a családok és a közösség megtartó oszlopai. „Az, hogy Önök ebben a küzdelemben is mellettünk állnak, hogy nem vagyunk egyedül, reményt ad” – fogalmazott, majd Habakuk próféta szavaival zárta gondolatait: „»Õrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok.« Adja Isten, hogy erőfeszítéseink eredményre vezessenek.”
A köszöntők után Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság egészségügyért és állatjólétért felelős biztosa videóüzenetben üdvözölte a résztvevőket. Üzenetében hangsúlyozta: az EU mentális egészségügyi stratégiája kiemelt figyelmet fordít az ukrajnai háború érintettjeire, különösen a gyermekekre.
A X. Brüsszeli Kárpátalja Nap programja keretében egy különleges kiállítás várta az érdeklődőket Arcok a múltból – múltidéző fotógyűjtemény Kárpátaljáról címmel. A tárlat a XX. századi kárpátaljai nők életét mutatta be, kiemelve a túlélés és a kitartás példáit a történelmi nehézségek közepette. „Ezek a nők és a ma élő nők Kárpátalján nem a feminizmus jegyében lettek túlélői saját koruknak, hanem a körülmények és a történelem helyezte őket a családfenntartói szerepbe” – ismertette a kiállítást Molnár Eleonóra, a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület elnöke.
Marosi Anita, a tárlat kurátora hozzátette: „Olyan kárpátaljai asszonyokat mutatunk be, akik a múlt században éltek; fekete-fehér felvételek készültek róluk, illetve olyan történeteket lehet elolvasni, amelyek az ő életükben játszódtak le. Édesanyák, nagymamák, dédszülők történetét lehet megismerni, akik példát adtak nekünk arra, hogy hogyan lehet a legvészterhesebb időket is átvészelni, hogyan lehet a méltóságunkat, az emberségünket ezekben az időkben is megőrizni.”
A megnyitót követő, „Az erős lelket újítsd meg bennem” című kerekasztal-beszélgetés a kárpátaljai magyar közösség mentális egészségét és rezilienciáját helyezte a fókuszba a háború sújtotta térségben. A beszélgetésen részt vett Ferenc Viktória házigazda, Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója, Petri Bernadett miniszteri biztos, Marosi István görögkatolikus pap, a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ vezetője és dr. Vaczkó László belgyógyász, a Munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ vezetője, akik mind saját szakterületük tapasztalatait hozták magukkal.
A X. Brüsszeli Kárpátalja Nap záróprogramjaként egy varázslatos koncert is várta az érdeklődőket, melynek során Várnagy Andrea ZeneVarázslat programjának növendékei léptek a színpadra. A Remény hangjai című koncerten Kárpátalja fiatal tehetségei meghitt és felemelő perceket szereztek a közönségnek.
Az 1956-os forradalom napjaira és az azt követő véres megtorlásokra emlékeztek a napokban Kárpátalján ahol két fő helyszínen zajlottak a rendezvények. Ungváron a helyi börtönnél emlékeztek meg míg Beregszászon a vasútállomáson ami szintén egy meghatározó helyszín volt. Ez a hely több módon is kötődik a forradalomhoz, hiszen először itt gyülekeztek az annak leverésére irányított szovjet katonák és tankok, majd a megtorlást követően itt haladtak tovább a már foglyul ejtett szabadságharcosokkal teli vagonok is. Az itt történtekről Váradi Natália a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem történelem professzora adott áttekintést.
