Az ugocsai Verbőc református templomában a Kárpátaljai Református Egyházkerület és a Máramaros–Ugocsai Református Egyházmegye központi hálaadó aratási csendesdélutánt szervezett. A csendesdélutánon a gazdák és a kárpátaljai református egyház vezetői mellett jelen volt az anyaországból Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (MAGOSZ) elnöke, Szólláth Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke, Hajdúnánás város polgármestere, valamint Nagyné Legény Ildikó, a MAGOSZ Gazdasszony Tagozatának elnöke.
A Verbőcre igyekvő anyaországi vendégek a határátkelést követően ellátogattak a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) Diakóniai Központjába, ahol Nagy Béla igazgatóval, a KRE világi főjegyzőjével folytattak megbeszélést. A találkozó után Jakab István elmondta a sajtónak: „Az a meggyőződésünk, hogy ilyen nehéz körülmények között, de egy eredményes aratást követően találkoznunk kell és hálát kell adnunk a Jóistennek a termésért és azért, hogy a magyarság összetart.” A MAGOSZ elnöke kiemelte, hogy a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program keretében 1 830 kárpátaljai gazda 163 tonna gabonát adományozott jótékonysági célra, ami szerinte több szempontból is példaadó valamennyi magyar gazda és magyar ember számára. Jakab István azt is hozzátette, hogy Szolnokon, az országos búzaösszeöntő ünnepségen a világ minden részéről összesereglett magyarok abban egyetértettek, hogy „15 millió magyar kell, hogy tudjon segíteni 150 ezer magyar embernek, akik háborús körülmények között, szülőhelyükön maradva, tisztességgel helytállnak, és igyekeznek a kapcsolatot fenntartani a magyar és ukrán emberek között”. A Magyar Országgyűlés alelnöke kiemelte, hogy „Magyarország történetének legnagyobb segélyprogramját indította el, támogatva a háború elől menekülőket”.
A zsúfolásig megtelt verbőci református templomban a vendégeket Molnár Zsolt helyi református lelkész köszöntötte, a lekciót Hunyadi Attila, a Máramaros–Ugocsai Református Egyházmegye esperese olvasta fel. Zán Fábián Sándor püspök igehirdetésében hangsúlyozta: „Azért gyűltünk ma itt össze, hogy hálát adjunk annak, aki az élet feltételeit adja, biztosítja nemzedékről, nemzedékre.”
Nagyné Legény Ildikó, a MAGOSZ Gazdasszony Tagozatának elnöke, Hajdúnánás alpolgármestere köszöntőjében elmondta, hogy a gazdasszony tagozatuk országos szervezetté alakult ebben az évben. „Egy gazdasszonynak egyszerre kell helytállnia a gazdaságban, de legalább annyira anyaként is” – emelte ki, majd elmondta, hogy első kezdeményezésükre a gazdasszony-társadalom egyszerre mozdult meg mind a tizenkilenc magyar vármegyében, amikor a nagydobronyi árvaházban nevelkedő lányok számára hirdettek gyűjtést, és helytálltak a Magyarok Kenyere programban is. Szervezetük segítségét felajánlotta a háború miatt sok esetben magukra maradt, nehéz időket élő kárpátaljai gazdasszonyoknak.
Szólláth Tibor polgármester, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke kiemelte, hogy manapság a világ magyarsága kiemelten odafigyel a kárpátaljai magyarságra, hangsúlyozta nemzetünk összefogásának fontosságát. Elmondta, hogy Hajdúnánás város a kárpátaljai testvérvárosukkal, Viskkel együttműködve és a MAGOSZ támogatásával a háború elől elmenekült ukrán gyerekeket látott vendégül, ami a számukra is fontos megtapasztalás volt.
Jakab István emlékeztette a verbőci templomban összegyűlteket: „Tizenhárom évvel ezelőtt volt egy olyan tiszta, nemes elképzelés, hogy az ország különböző területeiről összegyűjtött gabonát összeöntjük, lisztté őröljük, és ebből elkészítjük az ország kenyerét. Akkor tíz tonna gabona gyűlt össze, és megmaradt jelentős mennyiségű liszt. Anno azt Csaba testvér erdélyi árváinak adtuk át. Időközben ez a magyar gazdák lelkéből fakadt program kiterjedt az egész Kárpát-medencére, mindenhová, ahol magyar gazda él és dolgozik. Ma már nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy ez a program a Kárpát-medence magyar gazdatársadalmát összefogó, a magyar embereket segítő programmá nemesült. Legutóbb Szolnokon már a diaszpóra magyarsága is képviseltette magát, ők is bekapcsolódtak nemzetegyesítő programunkba” – emelte ki az Országgyűlés alelnöke, aki kijelentette: „A kárpátaljai gazdák példát adtak az egész Kárpát-medencei gazdatársadalom számára. Azzal, hogy ilyen nehézségek közepette, ahogy önök élnek, 163 tonna gabonát gyűjtöttek össze…”
Hálás szívvel mondott köszönetet az adakozó gazdáknak Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, a református egyház Diakóniai Központjának igazgatója, aki elmondta a jelenlévőknek, hogy ez a program mennyi rászoruló ember számára nyújt jelentős segítséget, illetve konkrétan kiemelte a legtöbbet adakozó helyi közösségeket és gyülekezeteket, köszönetet mondva nekik.
Az idén 100 esztendős Kárpátaljai Református Egyházkerület nevében Zán Fábián Sándor püspök és Hunyadi Attila esperes oklevéllel ismerte el Nagy Béla tevékenységét, aki a méltatás szerint az egyház történetében kiemelkedő vezető, a Diakóniai Központ alapítója és vezetője, korábbi főgondnok. Nagy Béla főjegyzőt a Verbőci Református Gyülekezet megajándékozta egy gyülekezeti ereklyével, egy hímzett kendővel, amelyet Balogh Antalné Dusa Veronika hímzett, akinek az édesanyja az 1849. október 6-án Aradon kivégzett vértanú, Vécsey Károly tábornok édes húga volt. Másfél évszázadon át őrizték a hímzett kendőt a verbőci leányok, amelyet most átadtak az egyházat főgondnokként 30 éven át vezető Nagy Bélának.
Bár személyesen nem volt jelen Balogh László nagydobronyi gazda, aki évek óta egy hektár föld termését adja oda a Magyarok Kenyere program céljaira, önzetlen segítségét oklevéllel ismerte el a Magyarok Kenyere Alapítvány. A díszes oklevélnek a kitüntetetthez történő eljuttatására Jakab István a kárpátaljai gyűjtés főszervezőjét, Őrhidi Lászlót, a„Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnökét kérte fel.
Őrhidi László elmondta, hogy a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programot 2014-től az általa vezetett alapítvány szervezi megyénkben, együttműködve a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel, történelmi egyházainkkal és civil szervezetekkel. „Első nekifutásra 6,7 tonna búza gyűlt össze, amit összeöntöttünk a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon területén. A következő évben csoda történt, a 6,7 tonna helyett 67 tonna gyűlt össze. Azóta évről évre egyre több gyűl össze, amit megkapnak a kedvezményezett karitatív intézmények, az egyházaink által fenntartott iskolák, amelyek állami támogatásban nem részesülnek, illetve ingyenkonyhák és más rászorulók. Tavaly az iszonyatos aszály ellenére 120 tonna gyűlt össze, idén a háborús nehézségek ellenére már 160 tonna kenyérgabona. Nagydobronyban elfogódott a hangom, amikor be kellett ezt jelentenem. Erre már nincs észszerű magyarázat” – hangsúlyozta a főszervező, aki külön kiemelte a verbőci gyülekezetet és közösséget, akik évről évre a Kárpátalján összegyűlt mennyiség 7–10%-át adományozzák, messze felülmúlva, amit a kárpátaljai magyar lakosságon belüli arányuk indokolna. Idén az 1 500-nál kisebb lélekszámú településen több mint 400 gazda adakozott.
A templomban bemutatták felkészültségüket és tehetségüket a magyar viseletbe öltözött hittanos gyerekek is.
Az aratási csendesdélutánon a megszólalók mellett Molnár Zsolt református lelkész külön köszöntötte Bacskai József ungvári magyar főkonzult, Papp Ferenc ungvári magyar konzult, Jusztin Miklós beregszászi magyar konzult és feleségét, Kolozsi Andrást, az Ungi Református Egyházmegye esperesét és feleségét, Danku Gábort, a KRE főgondnokát, Nagy Barnát, a Máramaros–Ugocsai Református Egyházmegye főgondnokát, Fazekas Melindát, Verbőc elöljáróját, Virág Lászlót, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének elnökét és feleségét, Huszár Pétert, a Kárpátaljai Fiatal Magyar Vállalkozók Szövetségének elnökét, Gál Istvánt, a„Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány igazgatóját, valamint a jelen lévő református lelkészeket. A házigazdák házikenyérrel, ajándékcsomaggal és virággal köszöntötték vendégeiket, akiket a hálaadó csendesdélutánt követően szeretetvendégségre invitáltak.
A kárpátaljai magyar ügy megoldásra váró európai ügy is – fogalmazott a verbőci református gyülekezetnek a temploma felújítása alkalmából küldött levelében Kövér László, az Országgyűlés elnöke, újra megerősítve, hogy a kárpátaljai magyarok „mindig és mindenben” számíthatnak Magyarország és a magyar nemzet támogatására.
A beregszászi járási Verbőc községben vasárnap hálaadó istentiszteletet tartottak a helyi református templom felújításának befejezése alkalmából. Az Országgyűlés elnöke a gyülekezetet és a kárpátaljai magyarokat levélben köszöntötte, amelyet Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője olvasott fel.
A házelnök Kossuth Lajos szavait idézve – „akkor a legnagyobb a sötétség, amikor a hajnal közel van” – úgy fogalmazott, hogy ismét sűrűsödik a sötétség Kárpátalján, Ukrajnában és Európában egyaránt. Emlékeztetett arra, hogy Ukrajna bő három évtizeddel ezelőtti megalakulásakor a több mint ezer esztendeje a szülőföldjén élő kárpátaljai magyarság feje fölött „a nemzetközi nagyhatalmi politika hét évtized alatt negyedszer változtatott impériumot” a megkérdezésük nélkül.
Magyarország szomszédos országként egy szuverén, erős és demokratikus Ukrajna létrehozásában érdekelt, amely képes biztosítani polgárai számára a szülőföldön való boldogulás lehetőségét. Ez volt, és ma is ez a magyar nemzeti érdek – mondta Kövér László.
A kárpátaljai magyarság több mint három évtizede békés eszközökkel küzd azért, hogy Ukrajna lojális és értékteremtő államalkotó közösségeként, de egyúttal az egységes magyar nemzet részeként, Ukrajna szuverenitását tiszteletben tartva, de autonóm módon szervezhesse meg közösségi életét, szabadon rendelkezhessen gazdasági erőforrásai fölött, és jogilag is biztosítva legyen kultúrájának és nemzeti méltóságának tisztelete – hangsúlyozta.
Kövér László szerint „az európai nemzeteket a világpolitikában meg akarják fosztani szabad döntéshozatali joguktól, korlátozni akarják gazdasági érdekeik érvényesítésében, és ki akarják forgatni kétezer esztendős keresztény kultúrájukból is. Emiatt az európai emberek – a nyugati katonai és politikai szövetségek tiszteletben tartása mellett – stratégiai autonómiát igényelnek Európa számára”.
A kárpátaljai magyarság létérdekei több száz millió európai polgár létérdekeivel azonosak, ezért a saját jogvédő küzdelmében nemcsak a teljes magyar nemzetet tudhatja maga mögött. Kövér László leszögezte: „a kárpátaljai magyar ügy megoldásra váró európai ügy is”.
A jelenleg Ukrajnában lőfegyverekkel, illetve egész Európában szellemi és gazdasági fegyverekkel zajló háború kimenetelével kapcsolatban kifejtette, hogy „nem azok fognak nyerni, akiknek erősebb a fegyverük, hanem azok, akiknek erősebb a hitük.”
Megköszönve a verbőci és a kárpátaljai magyarság helytállását az Országgyűlés elnöke kifejtette: „a hitből fakadó áldozat és kitartás győzelemre fogja segíteni a kárpátaljai magyarság és az európai nemzetek ügyét”.
„Szabadságharcosaink szavával kívánjuk Kárpátaljának, Ukrajnának és Európának, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés!” – áll a házelnök levélében.
A hálaadó istentiszteleten igét hirdető Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke hangsúlyozta, hogy a jelenlegi súlyos helyzet ellenére van jövője a magyar közösségnek Kárpátalján, de csak abban az esetben, ha meghalljuk Jézus szavát és az ő akarata szerint cselekszünk.
Az 1828-ban épült templom történetét ismertető Molnár Zsolt lelkipásztor elmondta, hogy 1961-ben a szovjethatalom betiltotta a lelkészi szolgálatot, de a hívek bejártak imádkozni és énekelni, amíg az lehetséges volt.
A gyülekezet 1989-ben romos állapotban kapta vissza a templomot, amelyet közadakozásból és közös munkával azóta is folyamatosan javítanak. Idén magyar kormányzati támogatás révén és a hívek önkéntes munkájával sikerült teljes egészében felújítani a tetőszerkezetet.
A Verbőci Művészeti Iskola viharvert külseje mögött immár egy teljesen megújult, szép belső tér fogadja mind a tanárokat, mind a diákokat. Lapunk munkatársa annak járt utána, hogy miként vált – belsejét tekintve – rút kiskacsából gyönyörű hattyúvá a nagy múltú oktatási intézmény.
– A most folyó tanévben 117 diákot oktat a tizenegy fős tanári gárda, s a tanulólétszám évek óta ezen a szinten mozog – mutatja be a tanintézetet Sarkadi Anita iskolaigazgató. – Zongora, hegedű, harmonika és néptánc szakkal működünk, nincs viszont túl sok hangszerünk, és ami van, az is túlnyomórészt régi gyártmány. Öt zongorával, két harmonikával és három hegedűvel rendelkezünk, továbbá még az elődöm (én 2016-tól vezetem az iskolát) egy elektromos zongorát kapott a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal Művelődési Osztályától. S még jó, hogy a szülők szinte mindegyike tud hegedűt vagy harmonikát vásárolni a gyermekének. Amelyik gyermek szüleinek pedig nem futja rá, azoknak az iskola hangszereit adjuk kölcsön, hogy azzal gyakoroljon otthon is. Egyik tehetséges diákunk egy alapítványtól kapott hegedűt. Míg a zongora szakos gyerekek szüleinek a 90 százaléka ezt a hangszert is be tudja szerezni…
– Rátérve a felújításra, milyen előzmények után került rá sor?
– Amióta igazgató lettem, újra és újra a járási művelődési osztályhoz fordultam a felújítás ügyében, illetve a járási adminisztrációnál kilincseltem azért, hogy alakítsanak ki egy benti mosdót, mivel mindeddig csak az iskolaudvaron volt egy pottyantós illemhelyünk. Vízvezeték, sőt, kút híján pedig sem mi, tanárok, sem a diákok nem tudtunk, illetve nem tudtak kezet mosni, így nagyon hiányoltuk ennek a lehetőségét. (Amin – elemi köztisztasági kérdésről lévén szó – nem is csodálkozhatunk. – L. M.) A kérvényeimre viszont rendre azt a választ kaptam, hogy most nincs rá pénz, de amint lesz, segítenek. Másfél évvel ezelőtt aztán egy salánki KMKSZ-alapszervezeti gyűlés alkalmából Barta Józsefnek, a Szövetség alelnökének, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete elnökének és – akkor még – a megyei tanács első elnökhelyettesének is felvetettem, lehetne-e valamilyen módot találni a művészeti iskola felújítására, mire azt a választ kaptam, hogy a Keleti Partnerség program keretében zajló pályázatok során figyelembe veszik a kérésünket is. Majd egy év múlva értesítést kaptam arról, hogy a Keleti Partnerség program keretében finanszírozni fogják a tanintézetünk belső terének felújítását. Tavaly október végén meg is kezdődtek a munkálatok, ez év elejére pedig hál’ Istennek már be is fejeződtek.
– Konkrétan milyen felújításokra került sor?
– Az összes ajtót, ablakot újakra cserélték. Mindegyik osztálytermünk új, laminált padlót, a folyosók, a lépcsőházunk, valamint a koncerttermünk nézőtere pedig csempepadlózatot kapott. Mindegyik helyiségünk belső falait újravakolták, újrafestették. Teljesen átszerelték a villanyvezetékeink rendszerét, és új, korszerű, nagylámpás világítótesteket szereltek be. Az udvarunkon fúrtak egy kutat, a földszinten pedig kibontották azt az 1989-ben befalazott épületrészt, melyben az egykori kolhoziroda vízöblítéses mellékhelyiségei sorakoztak, s kialakítottak ott egy férfi- és egy női mosdót, illetve egy új osztálytermet. Mivel a kolhozi időből fennmaradt csatornarendszer még ma is működőképes, így a szennyvíz elvezetése is megoldódott. Szinte sajnáljuk is visszavinni a szépen megújult helyiségeinkbe a régi bútorokat, melyeket szintén újakra szeretnénk majd cserélni.
– Milyen további felújításokra lenne még szükségük? S milyen módon lehetne azokat elvégeztetni?
– Újra kellene vakolni és festeni a külső falakat. A tetőzettel viszont nincs gond. S miként érhetjük el a külső felújítás elvégzését? Reméljük, majd a Tiszaújlaki Kistérségi Tanács (immár Verbőc is ehhez a kistérséghez tartozik) módot talál a külső felújításra.
Ehhez pedig „csak” arra van szükség, hogy a kistérségi tanács pénzügyi keretéből ezekre a munkálatokra is jusson, s ha lesz rá keret, a képviselők többsége is megszavazza a szükséges pénzeszközök e célra való felhasználását – fűzhetjük hozzá az elhangzottakhoz.
