Az éghajlatváltozás miatt világszerte tapasztalható száraz, esőtlen időszakok hosszabbodására és gyakoribbá válására, valamint az ivóvízhiány veszélyére hívta fel a figyelmet az ENSZ szerdán a nyugat-afrikai Elefántcsontparton megtartott Föld-csúcstalálkozón.
Az ENSZ a klímaváltozás miatti elsivatagosodást vizsgálta, és kiderült, hogy az aszályok száma és hossza mintegy 29 százalékkal nőtt az ezredforduló óta.
Az 1997 és 2017 közötti időszakban tapasztalható száraz időszakok emellett közel 124 milliárd dollárnyi gazdasági kárt okoztak világszerte. Ibrahim Thiaw, az ENSZ elsivatagosodás elleni harcának koordinálására kötött egyezmény ügyvezető titkára elmondta: a sűrű és hosszan tartó aszályos időszakok jelentik „az egyik legnagyobb veszélyt a fenntartható fejlődésre”.
A súlyos vízhiány, a termőföldek kiszáradása és a folyamatos szárazság javarészt a fejlődő országokban, főleg a kelet-afrikai térségben van jelen, de a világ többi része is egyre jobban érintett.
Legfőképp India, Észak- és Dél-Amerika, valamint Ausztrália esetében aggasztók a változó éghajlati körülmények.
Az ENSZ figyelmeztetett: nemcsak Ausztráliában kell egyre több erdőtűzre számítani, de az erdőirtás jelenlegi üteme mellett az Amazonas térségének akár 16 százalékát szintén erdőtüzek pusztíthatják el 2050-ig. Mint arról a szervezet az elefántcsontparti konferencián beszámolt: a megfelelő intézkedésekkel nemcsak az afrikai szárazság szorítható vissza, hanem a jövőben világszerte előforduló vízhiányt is enyhíteni lehet.
A szakemberek szerint napjainkban a Föld lakosságának csaknem egyharmada küzd az ivóvíz hiányával, ez az arány azonban 2050-re akár meg is duplázódhat. Sőt, kutatók becslései szerint 2050-ben akár több mint ötmilliárd ember is lehet, aki évente legalább egy hónapon át vízhiányban szenved majd – írja az MTI.
The destruction of the #KakhovkaDam, a consequence of Russia’s invasion of Ukraine, has led to a dire humanitarian crisis in flooded communities downstream, compounding existing war effects.
It will have also significant long-term impacts on a larger area and population.
Under a scenario of a so-called “fragile peace” between Ukraine and Russia, more than half of Ukrainian refugees could remain in Europe until at least the end of 2029. This is according to a study by the Office of the United Nations High Commissioner for Refugees.
Miután az aszály már a 13. évébe lép Chilében, az ország hétfőn bejelentett egy tervet arról, hogyan fogják a vizet adagolni a közel 6 milliós főváros Santiagóban és környékén – írja a Reuters.
A régió kormányzója, Claudio Orrego szerint a város 491 éves történetében sosem volt hasonló helyzet, amikor nem volt elegendő a víz minden ott élő számára.
A terv egy négy lépcsős zöldtől a vörösig tartó jelzőrendszeren alapulna és első lépésben csak bejelentések, később a víznyomás csökkentése, végül pedig a csapok forgó rendszerben történő elzárása következne, akár 24 órára is.
A jelzőrendszer a Maipo és Mapocho folyók vízhozamán alapulna, mely az aszály kezdete óta folyamatosan csökken.
A kormány becslései szerint a víz elérhetősége az elmúlt 3 évtizedben az országban 10 százalékos csökkenés után 37 százalékra esett és tovább feleződhet az ország északi és középső részén 2060-ra.
A vízhiány – melyet másodpercenkénti literben mérnek majd – fogja meghatározni, hogy a csapokat 12, 6 vagy 4 naponta fogják elzárni. Mindegyik esetben változni fog, hogy az adott napon melyik területen lépnek életbe a korlátozások. Orrego kiemelte, hogy a korlátozásokra a helyben különösen erőteljesen érzékelhető klímaváltozás miatt van szükség, és fontos, hogy a lakosság is megértse, hogy az nem fog változni.
A chilei főváros központjának bizonyos részei és azok a területek, ahol a vizet kutak és nem a folyók biztosítják, mentesek lesznek a korlátozások hatálya alól.
The level of the hydropower storage in Portugal is incredibly low. The grid operator says this is the worst #drought in 100 years, the Portugues metservice says that 2022 is the driest year since 1931. pic.twitter.com/tIoN67yLUh
The same process is currently happening in nearly dried Aral Lake where winds eroded the lake basin and deposited ten million tons of salty dust on nearby habitats#SaveUrmiaLakepic.twitter.com/NqN3NiPr6R
The same process is currently happening in nearly dried Aral Lake where winds eroded the lake basin and deposited ten million tons of salty dust on nearby habitats#SaveUrmiaLakepic.twitter.com/NqN3NiPr6R
Túl sok az eszkimó, és kevés a fóka – most nyer majd igazán értelmet ez a mondás, mert elérkezett az idő, amikor a saját bőrünkön is megtapasztaljuk, milyen is az, amikor nincsen már elég fóka…
Kalkuláció
Az Ausztráliában működő Insitute for Economics and Peace nevű szervezet megbecsülte, hogy mennyi ember lesz majd kénytelen elhagyni az otthonát 2050-re. A szempontok, melyeket figyelembe vettek nem csak a természeti katasztrófák számának növekedése volt, mert ez csak viszonylag kis mértékben kényszeríti ki a tényleges otthonelhagyást, rendszerint csak időleges távozást hoz magával. De míg a hurrikánok, tájfunok vagy az áradások egy idő után elvonulnak, a vízhiány és az élelmiszerkészletek zsugorodása megmarad, sőt, egyre komolyabb méreteket ölt.
2019-ben is érezhető volt már ez a fajta migráció, akkor 30 millió embert késztetett menekülésre a kialakult helyzet. A klímakatasztrófa kiteljesedése azonban nagyon gyorsan rontja az esélyeinket, így a kalkuláció alapján 2050-re az otthonukat elhagyni kényszerülők száma eléri majd az egy milliárdot(!).
Nem csak az ő bajuk
A vízhiány és az élelmezési válság azokat az országokat érinti a leginkább, ahol a népességnövekedés is jelentős, illetve azokat, ahol a középosztály jelentősebben erősödik. Ide sorolható Kína, vagy a szub-szaharai térség. De politikai labilitásuk és a környezeti veszélyek miatt Madagaszkár, Kenya vagy éppen Közép-Ázsia sincsen biztonságban.
A migráció következménye pedig az, hogy nem csak azokat az országokat és embereket viseli meg, akik, vagy ahonnan távozni kényszerülnek, hanem a világ összes többi országát is, hiszen ez az egy milliárd ember új élőhelyet keres majd magának.
2050-re mindemellett a helyzet még kilátástalanabb lesz, hiszen várhatóan a népesség száma eléri a 10 milliárd főt, amit a bolygó képtelen eltartani. Ennek következménye a súlyos élelmezési válság, amit sokkal durvábbá tesz majd még a migrációs helyzet is. És akkor még az ivóvízkészletekről nem is beszélhetünk, melyek hozzáférhető mennyisége csak az utóbbi 50 évben 60%-kal csökkent.
Az 1960-as éveket jellemző „zöld forradalom” idején a gazdák megduplázták a rizs- és gabonatermesztő földeket. Napjainkban azonban a Föld népessége rohamtempóban növekszik, az élelmiszer iránti igény lassan kielégíthetetlen lesz, illetve ne feledkezzünk meg a klímaváltozást kísérő szélsőséges éghajlati viszonyokról, amelyek szintén tovább rontják a talajok termőképességét.
Erre ígérnek segítséget a norvég Desert Control startup munkatársai, akik megpróbálnak megoldást nyújtani az elsivatagosodásra. Egy kis statisztikai kitérő: az elmúlt években több mint kétmilliárd, valaha termékenynek számító földterület ment tönkre. (Ez kétszer nagyobb Kína területénél.) Mindeközben nemzetközi becslések szerint 2030-ra körülbelül háromszáz millió hektárnyival több földre lenne szükségünk a jelenleginél, ha minden éhes szájat jól akarunk lakatni.
A Deser Control ígérete szerint technológiájuk nemcsak megállítja a talajeróziót, de termékeny talajjá is alakítja a kiszáradt földet.
Miről van szó pontosan?
Amit mindenképp érdemes tudni a homokos, sivatagi talajról, hogy annak vízháztartása állandóan veszteséges, mivel a folyadék – és azzal együtt a tápanyagok – simán keresztülfolynak rajta, és a talajvízbe kerülnek. Megoldásképp a norvégok kifejlesztettek egy LNC (Liquid Nanoclay) nevű anyagot, ami egy másfél nanométeres agyagréteget képez a földben. Ez a bevonat lehetővé teszi, hogy a nedvesség (a víz és a tápanyagok) megtapadjon és felszívódjon a homokban, ideális feltételeket teremtve ezáltal a növények növekedéséhez. Az egész olyan, mintha egy óriási szivacsot helyeznénk közvetlenül a talaj legfelső rétegébe. Az LNC-t hagyományos öntözőrendszerekkel a földbe permetezik, és a talajt az ott termesztett növények gyökérszintjére telítik. A „szivacs” magában tartja a nedvességet, megakadályozva a nedvesség mélyebbre kerülését, ahol már nem érné el a növények gyökereit, mindeközben fokozza a trágya hatásait. Ami még fontos, hogy az LNC teljesen vegyszermentes, csak agyagból és vízből áll.
A legnagyszerűbb dolog vele kapcsolatban pedig az, hogy már hét óra alatt képes termékennyé „varázsolni” a legszárazabb talajt is.
Előtte-utána képek a dubai sivatagról
A Desert Control Abu Dhabi közelében végzett tesztjei során a karfiol- és a sárgarépatermés száznyolc százalékkal nagyobb volt a kontroll területekhez képest, míg az egyiptomi terepi tesztek helyszínén négyszeresére növelték a búza hozamát. Legutóbb pedig görögdinnye, köles és cukkini termesztésére használták az LNC-t egy Dubaihoz közeli sivatagban. Az agyagtalajok egyébként általánosságban véve jó vízmegtartó képességűek és tápanyagokban is gazdagok, problémát többnyire az agyag talajba juttatása okoz, amihez speciális gépek kellenek. A Desert Control eljárása ezzel szemben egyszerű akár a permetezés, ráadásul tízszer kevesebb agyaggal is képesek ugyanakkora földet beteríteni, mint a hagyományos eszközök.
A startup jelenleg további teszteket folytat az LNC lehetséges hátrányainak felderítésére, illetve azt is ki kell találniuk, hogy hogyan tehetnék költséghatékonyabbá, mivel a gazdáknak jelenleg négyzetméterenként kettő és öt dollár közötti összeget kell érte kicsengetniük, ami jóval több, mint amennyit megengedhetnek maguknak.
