Beregszász főterén december 6-án az összefogás jegyében fellobbant az adventi várakozás második, a reményt szimbolizáló gyertya lángja is.
2015-ben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet kezdeményezésére Beregszász elöljárói, civil szervezetei és történelmi egyházai elhatározták, hogy hagyományteremtő céllal Közös advent címszó alatt szervezik meg a várakozás idejéhez fűződő programokat, s vasárnaponként meleg teával, ünnepi énekekkel, különböző fellépőkkel várják a város lakóit, hogy együtt gyújtsák meg a hit, a remény, az öröm és a szeretet gyertyáit. Idén a karanténintézkedéseket betartva a megszokottól eltérően készül a város a szeretet ünnepére, így szűk körben került sor az adventi koszorú második gyertyájának meggyújtására.
A három történelmi egyház képviseletében Molnár János római katolikus esperes-plébános, Marosi István görögkatolikus és Margitics János református lelkész Isten áldását kérték a készülődéshez, majd meggyújtották a várakozás második gyertyáját a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviseletében jelen lévő Sin Józseffel és Rezes Károllyal.
„A gyertyagyújtás mindig különleges érzelmeket hoz ki az emberből, […] ilyenkor gondoljuk át dolgainkat a kereszténység legszebb ünnepéhez közeledve” – mondta Rezes Károly az újságírónknak, majd hozzátette, hogy a jelenlegi helyzetben a rendezvényeken sajnos csak kevesen vehetnek részt személyesen, ezért reményét fejezte ki a jövőt illetően: „Reméljük, hogy egy év múlva sokkal békésebb körülmények között és maszk nélkül fogjuk meggyújtani az adventi koszorú gyertyáit.”
Sin József kiemelte, hogy az emberek már hosszú évszázadok óta advent időszakában arra törekednek, hogy több időt töltsenek együtt szeretteikkel, ezért mindig összegyűlnek. „A karácsony üzenetének ma is ez a legnagyobb mondanivalója: keresni egymást, a megbékélést, és megtalálni a megváltást” – húzta alá, hozzáfűzve: „Manapság a háborús konfliktusok, az ellenségeskedés mellett olyan dolgok is jelentkeztek, amelyek még inkább arra sarkallnak mindenkit, hogy megszülessen az összefogás, a megértés és a megegyezés – gondolok itt az egy évvel ezelőtt megjelenő koronavírusra vagy a kárpátaljai magyarságot már évek óta érő atrocitásokra is.”
A közös várakozás fontosságáról szólva Molnár János beregszászi római katolikus esperes hangsúlyozta: „Az ünneplés elsősorban csak közösségben valósítható és élhető meg. Az embert alapvetően az Isten a saját képére és hasonlatosságára alkotva őt férfinak és nőnek, tehát közösségben teremtette. […] Karácsonykor Isten Fia világra jöttének megünneplésére készülünk, aki közösséget vállalt az emberrel, hogy elvezessen bennünket ezáltal az Istennel való közösségre.”
„A keresztény egyházak és Kárpátalján belül a történelmi egyházak a maguk természetességével és egyházi életével élik meg ezt az ünnepet közösen” – mondta Marosi István görögkatolikus parochus, emlékeztetve, hogy a görögkatolikus egyházban december 6-a Szent Miklós püspök ünnepe, aki „emberi valóságában mutatta meg, hogy azt a krisztusi és isteni szeretetet, amire várunk, hogyan lehet emberi szeretetté alakítani”.
Margitics János református lelkész az együtt töltött idő erejét hangsúlyozva kifejtette: „Amikor az ember egyedül van, nagyon sok dolgot másképpen lát. Az élet szép és nehéz dolgait felidézni egyedül vagy közösségben teljesen más élmény, s az ünneplés ezért is egy különösen fontos mozzanata hétköznapjainknak. Nem lehetünk egyedül ezekben a megkülönböztetett időkben.”
