A környező országok színházait is szeretnék megszólítani a 2023-as Színházi Olimpiával – mondta a Nemzeti Színház vezérigazgatója a témában rendezett szombati kerekasztal-beszélgetésen Budapesten.
Vidnyánszky Attila kiemelte: a kormánynak szándékában áll támogatni az olimpiát, így lehetőség nyílik a széles gondolkodásra, a határon túli területek felé is. Mint mondta, nagy eredményeket vár az esemény megrendezésétől, amelyet 2023 áprilisa és júniusa között terveznek megvalósítani.
Hozzátette: a program és az olimpia üzenete még érlelődik, de jó lenne, ha a „csápok” többek között Ausztria felé is átnyúlnának, hiszen szándékukban áll a környező országok színházait is megszólítani.
Kitért arra is, hogy a 2023-as év különlegesnek ígérkezik, mert a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) tízéves lesz, valamint abban az évben lesz Madách Imre születésének 200. évfordulója is. A MITEM és a Színházi Olimpia közötti kapcsolatról elmondta: mindkettőt a sokszínűség, a párbeszédek és a hídépítés jellemzi, nem feledve az egyedi hanghoz való ragaszkodást.
A beszélgetésen az orosz Valerij Fokin színházi rendező többek között a 2019-es olimpia eredményeit foglalta össze, míg a görög Teodórosz Terzopulosz rendező, a Színházi Olimpia alapítója a rendezvény létrejöttét, történetét, céljait ismertette.
Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön a Karmelita kolostorban fogadta Teodórosz Terzopuloszt, Valerij Fokint és Vidnyánszky Attilát. A megbeszélésen áttekintették a 2023-ban Budapesten megvalósuló Színházi Olimpia terveit és előkészületeit.
A Színházi Olimpiát 1994-ben Teodórosz Terzopulosz kezdeményezésére alapították meg. Létrejöttének célja a különböző színházi kultúrák és iskolák összekötése egy fesztivál égisze alatt, amelyen a szakma és a közönség átfogó képet kaphat a világ színházművészetének örökségéről és a kortárs színházi tendenciákról. Az esemény teret ad az alkotók és a nézők közötti párbeszédnek, az előadásokon és szakmai fórumokon lehetőség nyílik a színházi társulatok közti kapcsolatépítésre, egymás kulturális tradíciójának megismerésére. Az eseményen az előadások egy téma köré szerveződnek, és az elnevezés ellenére nincsenek versenyelemek vagy díjak.
Teodórosz Terzopulosz 2020 januárjában Budapesten jelentette be, hogy Magyarország nyerte el a 2023-as, 10. Színházi Olimpia rendezési jogát.
Még a várakozásnál is nagyobb sikert aratott Ausztriában Zelei Miklós drámájából Vidnyánszky Attila rendezte Zoltán újratemetve című előadás Gmündben, a cseh határnál, az Átjárások elnevezésű fesztiválon.
Az osztrák–cseh határon álló Gmünd az első világháború következményeként éppen olyan kettéosztott település lett, mint Komárom, hiszen a cseh oldalon lévő České Velenicével a kilencvenes évek elejéig szinte semmi kapcsolata nem volt. A mára nagy múltú Átjárások – Übergänge – összművészeti fesztivál a kulturális hidakat szeretné megteremteni a két ország között. Vidnyánszky Attila, 2013-as nagyszerű rendezése, Zelei Miklós darabjából készített Zoltán újratemetve című előadás meghívása régi terve volt a fesztiválszervezőknek, amely idén először mutatkozott be Ausztriában, hangos sikert aratva.
Több szempontból kísérletnek nevezhető, mert nem színpadi környezetben, hanem egy hatalmas iparcsarnokban, színpadi világítás és profi hangtechnika nélkül játszott a társulat, akik mintegy 1000 kilométerről érkeztek az ausztriai kisvárosba. De az is kérdés volt, mennyire tudja befogadni az itteni közönség a beregszásziak Trianon-élményét, egyáltalán fogékonyak-e a tőlük relatíve távol eső traumákra.
Részben Méhes Márton kulturális menedzser hozta Ausztriába a produkciót. Az előadás után arról beszélt az Origónak, hogy Gmünd a második világháborút követően amolyan végállomás volt, teljes érdektelenséggel az egykor hozzájuk tartozó városrész České Velenice irányába, és viszont. Az Átjárások fesztivál ezért mérföldkőnek számít egymás kultúrája és a kapcsolatok kiépítése tekintetében.
„Nagyon sok embert foglalkoztat, generációról generációra megy tovább Trianon tragédiája a magyar társadalmon. Engem régóta érdekelt, hogy mi van, hogy ha kitekintünk és megnézzük, hogy hol vannak még ilyen traumatikus helyzetek Európában. Könnyen rá lehet jönni, hogy egész Közép-Európában csomó kettészelt város vagy falu van, ahol mesterségesen húztak meg annak idején határt. Český Těšín a lengyel–cseh határon említhető, Görlitz-Zgorzelec német–lengyel és Gorizia-Nova Gorica olasz–szlovén viszonylatban, de ott van Nagylak, ami a román oldalon is Nagylak névre hallgat, az ukrán–szlovák Kisszelmenc és Nagyszelmenc és még számos település, amelyet kettészeltek. Ma is az a kérdés, hogy mennyire tudtak összeérni, működik- e, hogy újra egymásra találnak, együttműködnek-e az itt élők?”
A fesztiválnak helyet adó Gmünd, amely České Velenice városrészről szakadt el, attól is érdekes, mert aránylag fontos vasútállomás volt Bécs és Prága között félúton elhelyezkedve, ezért ide egy relatíve nagy pályaudvart építettek. A háború után a túloldalra került a vasútállomás így a közlekedési lehetőség a csehekhez került.
A monarchiában a csehek egy része még jól beszélt németül, később ez nem volt jellemző, annál is inkább, mivel a cseh oldalon az ország más részéről költöztek ide az emberek. Itt nem volt olyan élet a kommunista időben, mint ahogyan Magyarország és Ausztria között kialakult, hogy először az osztrákok kezdtek el átjárni, megjelentek Sopronban, Győrben, a Balatonon. Szóval ez afféle végállomás volt, totális érdektelenséggel egymás iránt. Éppen ezért nagy dolog ez a fesztivál, hiszen a rendszerváltás után elkezdtek gondolkozni azon, hogy meg kellene ismerkedni a túloldalon élőkkel.
Zelei Miklós megrázó drámája az egykori csehszlovák–szovjet határ tragikus groteszk beteljesületlen szerelmi története, Vidnyánszky Attila 2013-as rendezése, amely határon innen és túl több településre eljutott már. Gmünd az első bemutató volt Ausztriában, hangos siker mellett üdvözölték a kivetítőn német és cseh felirattal követhető előadást a fesztivál látogatói.
„Kicsit tartottunk attól, hogy olyan közönségek fogunk játszani, akiket már nem túlzottan érdekel, hogy mi is zajlott közel 1000 kilométerre tőlük.
Várakozásainkon túl nagy érdeklődés, figyelem és megrendülés követte a darabot. Számomra kiderült, hogy a nem magyarok is meg tudják érteni a történeteinket, csak oda kell menni hozzájuk, csak el kell mesélni nekik” – mondta Méhes.
Vidnyánszky Attila rendezésében tévéjáték készül a Déryné ifjasszony című előadásból; Tarpai Viktória címszereplésével megvalósuló film a vándorszínészet hőskorát idézi fel.
Az alkotók közleménye szerint a Déryné Program egyik alappilléreként megalakult Déryné Társulat olyan klasszikus, nagyobb arányban magyar szerzők műveit viszi színre, amelyek az érték és az élmény határmezsgyéjén fogalmazzák meg a mai világ számára mértékadó gondolatvilágukat.
Tavaly szeptemberben mutatták be a Déryné ifjasszony című előadást, amely a magyar nyelvű színjátszás születésének reményekkel és sikerekkel, nélkülözéssel és küzdelmekkel teli világába kalauzolja a nézőket.
A darabválasztás tükrözi a Déryné Program küldetését, hiszen a kezdeményezés célja, hogy azok a térségek is minőségi színházi élményekkel gazdagodjanak, ahol a kultúrához való hozzáférés kevésbé biztosított. Az alkotóközösség Déryné ifjasszony című előadásának filmre vitelével új csatornán keresztül igyekszik minél szélesebb kör számára elérhetővé tenni a művet.
Mint Vidnyánszky Attilát idézik, Déryné a kőszínház előtti világ legnagyobb magyar színésznője. Abban a hőskorban, amikor a magyar színházi élet megerősödött, intézményesült, amikor színházak sokasága alakult meg, Dérynének csodálatos, hittel és küldetéstudattal teli szerepe volt, amit messzemenőkig következetesen képviselt.
Az előadáshoz hasonlóan a tévéjáték címszerepét is Tarpai Viktória alakítja, partnerei Janka Barnabás, Szemerédi Bernadett, Széplaky Géza, Fabók Mariann, Horváth Márk, Dánielfy Gergő, Vas Judit Gigi, Havasi Péter, Turi Bálint, Losonczi Kata, Dányi Krisztián, Ivaskovics Viktor, Habodász István, Kárpáti Barnabás és Gulyás Gabriella.
A történetet csaknem száz fős stábbal a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán és a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben veszik fel.
A produkció vezető operatőre Tóth Zsolt, fővilágosítója Szucsik József, vezető hangmérnöke Pongrácz Péter Huba. A tévéjáték producere Kis Domonkos Márk, a Déryné Program igazgatója.
Az Európai Parlament kulturális és oktatási szakbizottságában (CULT) kerül napirendre kedden a Magyar Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye. A brüsszeli, de a vírus miatt lényegében távkapcsolattal zajló vita szereplői Vidnyánszky Attila, az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke, György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára, Upor László, a SZFE lemondott rektorhelyettese, illetve Milovits Hanna, a hallgatói önkormányzat elnökhelyettese lesz – írja a Magyar Nemzet cikke alapján a PestiSrácok.
A lap felidézi, hogy az EP szakbizottsága a testület Zöld frakciójának kezdeményezésre vitatja meg az ügyet. Korábban a CULT a Közép-európai Egyetem (CEU) és a magyar felsőoktatási törvény 2017-es módosítása miatt fogalmazott meg kritikát, a szakbizottság ezen véleménye pedig a 2018-as, a magyar jogállamiság helyzetét bíráló Sargentini-jelentésben is visszaköszönt.
A Magyar Nemzet megjegyzi, hogy az SZFE-kérdésben az uniós intézményeknek egyébként nincs hatáskörük, noha az EU Alapjogi Chartája tartalmazza a művészet és a kutatás szabadságának követelményét. Az ügyben a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselői Mariya Gabrielnek, az Európai Bizottság oktatásért és kultúráért is felelős biztosának írtak levelet még szeptember elején, ebben azt panaszolták: a magyar kormány „meghódítja” a független művészeti, tudományos és oktatási intézményeket. Az EP oktatási és kulturális szakbizottságának a Fidesz EP-képviselője, Bocskor Andrea az egyik alelnöke. A CULT-nak más hazai tagja nincs.
A nagy sikerű Déryné Programba indulása óta több, mint 400 befogadóhely regisztrált, jelenleg 288 vendégjátékra készülnek, 48 utaztatás pedig már megvalósult, amelyeket összesen közel 12 000 néző láthatott Magyarországon a programnak köszönhetően ingyenesen vagy jelképes jegyáron. Most újabb darabot mutattak be Százhalombattán. De ez az első olyan előadás, amit a saját társulat hozott létre és nem korábbi előadások befogadása. A rendező Vidnyánszky Attila. Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című vígjátéka után a közönség hosszan ünnepelte a színészeket és az alkotókat.
Fantasztikus dolognak tartom, hogy ilyen nagy az igény a program és az általunk szervezett előadások iránt! Számos megindító visszajelzést kapunk, ami még inkább megerősít minket abban, hogy hiánypótló küldetés, amit végzünk. A munkánkkal a magyar színházművészet értékeinek széleskörű társadalmi megismertetése felett kívánunk őrködni, nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen nemes ügy élére állhatok – mondta Kis Domonkos Márk a Déryné Program igazgatója.
A Déryné Program társulata, a nagy sikert aratott János vitéz után, Herczeg Ferenc: Déryné ifjasszony című népszínművéből készült produkciójával tisztelgett a Program névadója előtt. A darabot Vidnyánszky Attila rendezésében mutatták be szeptember 18-án, a százhalombattai Barátság Kulturális Központban. A produkció fővárosi bemutatójára 2020. október 8-án a Nemzeti Színházban kerül sor.
Az előadás főhajtás a magyar színjátszás hőskora előtt, ahol romantikus szerelmek, nagy fellángolások, szenvedélyes viszonyok szövevényében hol küszködnek, hol csatát nyernek hivatásuk, a magyar nyelvű színjátszás ügyéért folytatott küzdelemben. A színpadon megelevenedő miliőt átszövi a színház erejébe vetett hit, ezért a láthatatlan bizonyosságért zajló folytonos törekvés, melyben ki-ki a maga tehetségével, leleményességével vagy éppen fondorlatával próbál érvényesülni. Herczeg Ferenc kalandokkal, tréfákkal, felfokozott érzelmekkel kikövezett színművét a színészek hangszeres játéka teszi még virtuózabbá.
A címszereplő Tarpai Viktória, a többi, szintén fontos szerepet Vas Judit Gigi, Ivaskovics Viktor, Széplaky Géza, Fabók Mariann, Janka Barnabás, Szemerédi Bernadett, Dányi Krisztián, Horváth Márk, Dánielfy Gergely, Havasi Péter, Turi Bálint, Losonczi Kata, Habodász István, Kárpáti Barnabás, Gulyás Gabriella, Bácsi Bernadett, és két kisfiú, Turi Csongor, illetve Dányi Bence játssza.
– Pont ők vallják magukat liberálisnak, elfogadónak, nemzetközinek, akik ilyenkor nem riadnak vissza attól, hogy egy nekik nem tetsző embert a származása miatt szidalmazzanak. Hol van itt a szakmaiság? – mondta Tarpai Viktória kárpátaljai származású színésznő, a Déryné Társulat tagja, A sátán fattya című film főszereplője a színművészeti egyetem körüli vitákról, az isten háta mögötti fellépésekről, Dérynéről, a férfi- és női szerepekről beszélt a Magyar Nemzet interjújában, s arról hogy a liberálisok miért néznek ferde szemmel egyes kollégáikra. A Déryné Társulat első saját darabja, Herczeg Ferenc Déryné ifjasszonya Százhalombattán debütál pénteken, a színésznő főszereplésével.
– Ön kárpátaljai, ott is kezdte pályáját, otthon és a fővárosban is játszik. A járvány idején is működik ez a kétlakiság?
– Most szembesülök először azzal, hogy nem mehetek haza Kárpátaljára, pedig a családom fele ott van. A beregszászi színház tagjaként boldog voltam, amikor anyaországi felkéréseket kaptam, örömmel álltam a kihívás elé, ezért igent mondtam Kis Domonkos Márknak, a Déryné Társulat igazgatójának felkérésére is, de azt kértem, hogy a beregszászi színház is megmaradhasson az életemben. Egyik napról a másikra élünk, az utóbbi időben több előadásunkat is elhalasztották azért, mert a befogadóhely tart az új vírushelyzettől. Minden nap úgy kelek fel és úgy fekszem le, hogy nem tudom, mi lesz holnap.
Fotó: Havran Zoltán
– Eddig hogyan zajlik a Déryné-program, melynek a fő célja, hogy olyan vidéki kistelepülésekre vigyen színházat, ahol alig vagy sosem volt eddig?
– Színház mindenkinek – ez a fő üzenete a Déryné-missziónak. Programnak hívják, de én missziónak nevezem. Olyan csodálatos kis településekre is eljutottunk, melyekről eddig nem is hallottam: Géberjénben, Mátraballán vagy Mátraderecskén léptünk fel. Megható élményekben volt részem, hisz nagyon pozitív benyomásokat szereztünk, sokan eljöttek a darabokra, és csillogó szemmel nézték az előadást.
– Csillogó szemmel?
– Igen, úgy, mert ezek az emberek professzionális színielőadást vagy nagyon régen, vagy soha nem láttak. Amikor az ötéves gyermek odajön hozzád a János vitéz végén és azt kérdezi, „ugye jöttök még?”, vagy amikor egy tizenegy éves kisfiú megnézi a próbát, majd visszajön az előadásra, és a végén közli, hogy „erre csak azt lehet mondani, csodálatos volt, és köszönöm”, akkor duplán megdobban a szívem.
– Ebből a két visszajelzésből már úgy tűnik, hogy megérte. Pedig sokan kifogásolták a programra szánt támogatást, főleg a fővárosi újságírók, ahol több mint kilencven színház működik.
– Senki nem akadályozott meg senkit abban, hogy ezt megálmodja és megvalósítsa. Én boldog vagyok, hogy ennek a megvalósult álomnak a részese lehetek a Déryné Társulat tagjaként. Iszonyatos súlya, felelőssége és üzenete van ennek a programnak, ráadásul olyan lendületet kapok általa, mint a beregszászi színház után, mert az is hasonló küldetés, lényegében vándorszínház.
– És most Déryné Széppataki Rózát játssza a társulat új darabjában, melyet Vidnyánszky Attila rendez. Mit üzen ma a magyar színészet hőskoráról szóló színdarab?
– Amikor megtudtam, hogy ezt visszük színre, elmentem egy antikváriumba, és megvettem Herczeg Ferenc könyvét. Az antikvárius felsóhajtott: na végre valaki elviszi, harminc év óta itt áll ez a kötet, nem tudom, most miért veszik elő újra Herczeg Ferencet. Ezt nem értettem, a karanténban elolvastam a darabot, és akkor sokkal jobban körvonalazódott, hogy mit is akar üzenni és mennyire időszerű.
– Milyen Déryné bőrébe bújni? Milyennek látja az alakját?
– Szerintem Déryné iszonyatosan erős nő volt, aki véghez vitt egy nagy csodát: sikerre vitte a magyar színjátszás ügyét, sok más kortársával karöltve. Erő, kitartás és céltudatosság volt benne. Hisz ma már ki kapná fel a batyut, és mondaná azt, hogy gyerekek, indulunk Miskolcra, szedjétek elő a holmit, pakoljatok fel a szekérre?
– Azt mondta, hogy erős nő volt. Mit szól ahhoz, hogy a Berlinalén ezentúl nem díjazzák külön a férfi és a női szereplőket?
– Azt, hogy nem jó irányba haladunk. Értetlenül állok a döntésük előtt, amiből több hasonló következhet. A kettő nem ugyanaz, hisz én másként nyilvánulok meg, nőként másként kommunikálok és másként létezem. Egy női lélek másként ábrázol, közöl, egy férfilélek szintén, a kettőt nem lehet összehasonlítani. Ennél sokkal fontosabbnak tartom azt, amit Déryné története üzen: tud németül játszani, de nem akar, viszont kiáll egy ügy mellett, és tűzön-vízen át, gerincesen képviseli azt. Ezért is örülök, hogy elővettük Herczeg Ferencet, mert a maga klasszikusságában – lett légyen az beszéd, jelmez vagy díszlet – férfi- és női szerepeket lát majd a néző.
– Tehát nem zakóban vagy melegítőben látjuk majd Dérynét.
– Egyáltalán nem. Nehéz megszokni ugyan, de nagyon jó érzés egy hatalmas krinolinban lenni a színpadon, és arról már kevesebbet beszélünk, hogy az ilyen ruhák micsoda tartást adtak a nőknek.
– Beregszászból indult, most Vidnyánszky Attila darabjában lép fel. Mit gondol a személye körüli vitákról?
– Értetlenül és döbbenten nézem a körülöttünk zajló eseményeket. A tiltakozók önkényességről pedig annyit, hogy ha én annak idején bemegyek a Pesti Magyar Színiakadémiára, és azt mondom, hogy márpedig nekem ez vagy az legyen az igazgatóm, akkor páros lábbal rúgtak volna ki. A tiltakozást kísérő egyéb megnyilvánulások közül is többet felháborítónak találtam.
– Ott volt például Sodró Eliza levele vagy Sándor Erzsi posztja. Mindkettőben volt egy-egy laza ukránozás („Vidnyánszky Attilának egy kicsit az orosz is az anyanyelve” stb.), de azt is pedzegették, hogy egy határon túli magyar nem ért a fővárosi kultúrához, bármit is jelentsen az.
– Mindkét állítás felháborító, ráadásul azt írta Sodró Eliza: fáj neki, hogy a sváb dédapját elhurcolták az oroszok, ezért sem nézi jó szemmel Vidnyánszkyékat. Minden düh és arrogancia nélkül üzenem neki, hogy szívesen elviszem Kárpátaljára, és megmutatom neki a málenkij robot emlékműveit vagy megismertetem vele a történelmi múlt ezen részét. Vajon tudja, hogy Nagymuzsaly, ahonnan Vidnyánszky Attila származik, hol van és ott mi történt? Csonka-Beregből hurcolták el a legtöbb magyar férfit a II. világháború után. Én nem érzem magam kevesebbnek azért, mert Kárpátaljáról jöttem. Szomorú vagyok, hogy a szakmát ennyire megosztja ez az ügy, és emiatt páran pályát készülnek elhagyni, merthogy „diktatúra van”. Diktatúra? Gondoljuk meg ezt a szót, mert én is tudnék miről mesélni.
– Érzékelt emiatt valaha rosszindulatot más kollégák részéről?
– Érzékenyen odafigyelek arra, hogy maximális tisztelettel legyek a kollégák iránt, ha fellépünk a deszkákra, próbán és előadáson egyaránt. Ha más a világnézete, én abszolút tiszteletben tartom, és nem kezdem el bántani, mocskolni vagy cinikus mondatokkal hergelni. Sajnos nekem volt ilyenben részem, de azt gondoltam, hogy semmi baj, megyünk tovább, csináljuk tovább, hisz a színdarab és a közös ügy a lényeg. És azért megjegyezném, hogy pont ők vallják magukat liberálisnak, elfogadónak, nemzetközinek, akik ilyenkor nem riadnak vissza attól, hogy egy nekik nem tetsző embert a származása miatt szidalmazzanak. Hol van itt a szakmaiság? De eljutottam odáig, hogy ha még egyszer ilyen előfordul, akkor azt mondom, ebből elég volt.
– Mi történt?
– Amikor Vidnyánszkyt Attilát szidják körülöttem, az rossz érzést kelt bennem, de amikor Trianonról viccelődnek, az már fáj. Szerintem ezt nem engedhetnék meg maguknak. Sajnálom, hogy évek óta egyes kollégák változatlanul ferde szemmel néznek rám, ha kiderül, hogy másként gondolkodom, nemzeti érzelmű vagyok.
„Hihetetlen politikai játszma ez az első pillanattól kezdve. Az az elképesztő, hogy az irányítói nem veszik figyelembe a diákok jövőjét. Nem számít nekik, hogy a fiatalokkal mi lesz. Döbbenetes, hogyan használják a hallgatókat, mennyire manipulálják őket” – mondta Vidnyánszky Attila, a magyar Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) újonnan kinevezett kuratóriumi elnöke, a Nemzeti Színház igazgatója. Arról is beszélt az Origónak, hogy nagyon sokan támogatják, buzdítják, de a legtöbben nem merik a nyilvánosság előtt vállalni a véleményüket. „Látjuk, hogy mi történik velem. Ki szeretne ilyen össztüzet magára, hogy szétszedjék, megsemmisítsék? De még mindig hiszek abban, hogy egyszer átszakad a gát, és azok a történetek, amelyeket most nem mondanak el, nyilvánosságra kerülnek” – mondta Vidnyánszky Attila.
– Nem kezdődött el a tanítás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és úgy tűnik, a tárgyalások is lényegében eredménytelenek. Ön hogyan látja, mi várható a tanévkezdéssel kapcsolatban?
– Úgy tudjuk, hogy jövő hétfőn sem akarják elkezdeni a tanévet – a tegnapi sztrájkhirdetéssel kiderült, hogy végig őszintétlenek voltak. A tanárok úgy tettek, mintha el akarnák kezdeni a szemesztert.
Elképesztő, hogy nem veszik figyelembe a diákok jövőjét. Döbbenetes, hogyan használják a hallgatókat, mennyire manipulálják őket. Hihetetlen politikai játszma ez az első pillanattól kezdve.
Olyan híreket kaptunk, hogy az Amnesty International segíti a tiltakozókat a szervezésben, és már nyáron egy táborban felkészítették a diákok egy részét arra, ami most történik. A fiataloknak most tanulniuk kellene – az egyetemisták túlnyomó többsége aktiválta is a félévét, tehát hivatalosan is megkezdhetné a tanulást, de ez nem számít azoknak, akik ezt az egészet irányítják. Nem számít, hogy a hallgatók buknak-e félévet, vagy nem. Ez szomorú és fájdalmas. Több ismert rendező és színész, aki most az ellenállás élén látható, évekkel ezelőtt egészen mást nyilatkozott az egyetemről. Korábban például Hajdu Szabolcs és Bodó Viktor is a változtatást sürgette – utóbbi azt is hozzátette lemondóan, ötven év múlva is maradni fog minden a régiben. Schilling Árpád pedig azt mondta: ha valaki rendet akarna tenni a Színművészeti Egyetemen, akkor a nulláról kellene kezdenie, mert a bűn beleivódott a falakba. Most ők is a változtatás ellen szónokolnak. Amikor nem politikai dimenziókból beszélnek, hanem a szakmát nézik és őszinték, elmondják a valóságot, és azt, hogy alapvető átalakításokra van szükség az egyetemen.
– Meddig tarthat ez az egész?
– Nem tudom. De azt érzem, hogy ha a diákok részéről ez az eufórikus hangulat véget ér, szembesülnek a valósággal. Ezt követi majd a fájdalmas kijózanodás és felismerés, hogy eszközként használta őket a politika. Egyszerűen azért, mert az ellenzék nem tud fogást találni a kormányon, nem tud esélyessé válni a 2022-es választásokon, ezért mindent bevet – akár a diákok jövőjét is feláldozva. Döbbenetes. Sajnálom, és őszintén fáj, hogy így manipulálják és használják a hallgatókat. A fiatalok között terjed a tűz, egyfajta szenvedély, és a józan ész már nem számít. Ugyanakkor egyre többen jelzik az egyetemről a hallgatók közül, hogy tanulni szeretnének. Egyre erősebb jelzések jutnak el hozzánk, hogy vannak és nem kevesen, akik félnek megszólalni. Én azt üzenem nekik, hogy ne féljenek, mert ők csak azzal szeretnének foglalkozni, amiért az egyetemre mentek: tanulni akarnak. A szakma egy része pedig nem a tanulni akarókat biztatja, hanem táplálja a tüzet. Az egészen groteszk, hogy a gyűlöletem milyen szinten hozza össze az embereket. Összeálltak, hogy közösen, együtt gyűlölhessenek engem. Olyan emberek, akik egyébként nem álltak szóba egymással. Vagy épp az irodámban könyörögtek, hogy ne játsszanak a másikkal – mert nem tudnak még egy színpadon sem lenni a másikkal. Ők most együtt vannak, egy csoportban. Végül is, a gyűlölet is össze tudja hozni az embereket.
– Kikben csalódott az elmúlt hetekben? Érezte-e azt, hogy elárulták?
– Nem így élem meg a történéseket. Ezek inkább szembesülések, kijózanító pofonok. Azt gondolom, hogy nem lehetett elkerülni ezt a forgatókönyvet. Ha egy sokszínűbb, gazdagabb, minőségibb, igazságosabb korszakot szeretnénk elindítani a színművészeti egyetemen, akkor ezt meg kellett lépni. Kétségkívül többféle lehetőségre gondoltunk, hogy mi történik majd, ha valóban változtatni akarunk. Számítottunk erre, de volt bennem némi halvány remény, hátha nem lesz annyira gyűlöletes az a felállás a számukra, hogy együtt, közösen gondolkozzunk az intézmény és a szakma jövőjéről. Rengetegen támadnak és gyaláznak. Gigantikus erővel mocskolnak engem és a Nemzeti Színházat is, amit vezetek. Természetesen mindez fájó, de bizonyos értelemben véve talán jobb így, mert most a maga teljességében megmutatkozik az az erő, amelyik Magyarországon – és a világ több országában – ezt a fajta ideológiát képviselve mindenre hajlandó. Hazugságra, fenyegetésre és gyalázkodásra. Ez a magyarázat arra is, hogy miért félnek még mindig megszólalni az emberek, akik az SZFE változása mellett állnak. Naponta hallom a Színművészeti múltjából az elkeserítő történeteket. Ha ezek nyilvánosan elhangozhatnának, nagyon más megvilágításba helyezné a mai eseményeket. De nem áll ki egyelőre senki, hogy elmondja, mert ugyanezt a géppuskatüzet kapná, mint amit én.
– Gyurcsány Ferenc ezt írta: „Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt, minden értelemben földönfutók lesznek.” Amikor először olvasta ezeket a sorokat, mit gondolt?
– Nincs semmi új a Nap alatt. Ez a bolsevik mentalitás. Ha a magát demokratikusnak mondó oldal vezetője ilyet mond, az nem sok jót ígér…
– A fenyegetések, hazugságok és gyalázkodások után felmerült-e önben, hogy lemond?
– Ha azt látnám, hogy tényleg én vagyok az akadálya a megegyezésnek, ha az én személyem gátolná, hogy elinduljon egy konszolidációs folyamat, akkor felállnék. De nem így látom. A másik oldalról semmilyen szándék nincs a tárgyalásra, egyeztetésre. A tanárokról inkább nem mondanék semmit. De a diákok most kezdik az életüket, és már ennyire párbeszédképtelenek, és ultimátumok szintjén kommunikálnak. Már igazodnak, már eszközként használják őket, és meg akarnak felelni. Micsoda perspektíva ez? A megfelelni akarás a legborzasztóbb dolog, ami megbénítja az alkotó embert. Egyebek mellett azért nem tud a szakma jobban teljesíteni, mert nem lélekből alkotnak a művészek, hanem meg akarnak felelni.
– Véleménye szerint önök hibáztak-e valahol?
– Biztosan. Nyilván elkövettünk hibákat, lehetett volna ügyesebben, lendületesebben csinálni, elhangoztak rossz mondatok is. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy most az egyetem egy bunker, ahová bezárkóztak a hallgatók és a tanárok. Onnan nem akarnak kinézni, és nem akarnak oda befogadni más gondolatot, elképzelést. Ez így van évtizedek óta. Az újdonság csupán az, hogy most valóságosan, fizikailag is barikádok állják el a bejutási lehetőséget. És külön fájdalmas, hogy ezt már a hallgatók építették.
– Milyen konkrét változtatásokat szeretnének az egyetemen?
– Először is azt hangsúlyoznám, hogy a diákok, akik a harcukat vívják, pontosan tudják: azok a tanárok tanítják majd őket tovább, akikhez felvételiztek, akik eddig tanították őket. Náluk diplomázhatnak. Ezen a téren nem lesz változás. Emellett az elkövetkező években kiépül egy másikfajta képzési rendszer, így nem egy-, hanem többféle képzési metodika szerint, különböző oktatókkal valósul majd meg a képzés. Elodázhatatlan az infrastrukturális fejlesztés – amelynek szükségességéről már a ’80-as években is mindenki tudott. Nagy kérdés, hogy ez miért nem történt meg az elmúlt negyven évben. Kinek a felelőssége ez? Az új campusra komoly ígéretet kaptunk a kormánytól. Ennek a tervezése is közös gondolkodást igényelne. Sokkal intenzívebb nemzetközi életet szeretnénk kialakítani – vendégtanárokkal, nemzetközi fesztiválokon való részvétellel –, illetve mi is szerveznénk nemzetközi fesztiválokat. Ez érvényes a film- és a színházi részre egyaránt. A változások irányáról szerintem találkozásokat, konferenciákat kellene szerveznünk, ahol az egész szakma képviseltethetné magát. Legyenek ott a színházigazgatók, a Színművészeti Egyetem tanári kara, a filmesek, és mindenki mondja el a véleményét, min és hogyan változtatna. Amúgy sokkal intenzívebbé tennénk az egyetem és a szakma közötti kapcsolattartást. A képzés tartalmi részét tekintve azt sem titkolom, hogy olyan fogalmaknak is előtérbe kell majd kerülniük, mint például a szolgálat. Hogy a hallgatók tudják, hogy azt a közösséget, amely lehetőséget biztosít majd a művészetük kibontakoztatására, most pedig arra, hogy tanulhassanak, szolgálniuk kell – nagy alázattal és tisztelettel, vidéken és a fővárosban. Tudniuk kell, hogy azt a csodálatos kincset, ami felhalmozódott, gazdagítaniuk és továbbadniuk kell. Büszkén arra, hogy magyarok, művésznövendékként ennek a kultúrának a gyermekei.
– Lényegében, amiket felsorolt, azok arról szólnak, hogy a hallgatók lehetőségei bővülnek. Mit mondanak önnek a diákok, mi a gond ezekkel a célokkal?
– Az a működési modell, amelyet éppen ezekben a hónapokban a magyar felsőoktatásban egy sor más egyetemen is bevezettek, minden tekintetben rugalmasabb, szabadabb, anyagi vonatkozásban is kedvezőbb működési módot kínál. Erről kellene beszélgetnünk. Az a gond, hogy elzárkóznak ettől. Nyáron volt egy találkozóm úgy hatvan egykori és mai SZFE-s és kaposvári diákkal. Éreztem, hogy van, aki meghallgatja a terveinket, mások lehúzzák a redőnyt, bezárják az ajtókat, és nem engedik, hogy elgondolkodjanak az érveimen. De mégis volt valami dialógus. Most ettől is elzárkóznak.
Csak ultimátumok mentén kommunikálnak. Pedig érdemes volna szót váltanunk arról, milyen jövőt képzelnek el ők, és milyen lehetőségeket kínálunk mi.
A HÖOK vezetője is arra hívta fel a figyelmet, hogy tárgyalni kell.
– Hogyan bírja ezt az időszakot, amikor hetek óta támadják, többek között „ukránozzák”? Máté Gábor pedig az egyik televíziós interjúban azt mondta: kicsi ország kicsi szakmája ez, ahol mindenki ismeri egymást. Vidnyánszky Attila később érkezett az országba, nem itt nevelődött, ezért bizonyos szavakról – amelyeket használ – nem tudja, hogy mit jelentenek Magyarországon. Mit gondol ezekről a megnyilvánulásokról?
– Ezek fájdalmasan sértő szavak. Ha jobban belegondolunk ennek a gondolatnak a mélyébe, olyan megbélyegzés ez – vagy mondjam azt, hogy kirekesztő? –, ami felett nehezen lehet napirendre térni. Huszonöt éve járom Magyarországot, alig van szeglete, ahol ne lépett volna fel a beregszászi színház valamelyik rendezésemmel, az első tizenöt esztendőben minden előadáson ott voltam én magam is. Egy évadon keresztül voltam az Operaház főrendezője. Hét évig vezettem az ország második városának a színházát, a Csokonait. Két évig dolgoztam az Újszínházban. Rendeztem több mint egy tucat magyar színházban. És eltöltöttem három szemesztert a színművészeti egyetemen is. A Vas utcában laktam egy évig, és most azt mondják, nem is ismerem az egyetemet. Ez a nyolcadik évadom a Nemzetiben. Igenis itthon érezhetem magam a hazámban. Az előfordulhat, hogy az SZFE tiltakozó tanárainak félszavait nem értem. Azt hiszem, nem is akarom megérteni azt a nyelvet, amely létrehozta a szakmánkban ezt a félelemre és igazodásra építő mentalitást. De nem ez most a lényeg. Bizonyítási kényszerben vagyunk – nekünk a szakmai érveinknek kell hitelt és érvényt szerezni, nekik azt kell bizonyítaniuk, hogy valóban nyitott, párbeszédképes és toleráns közösséget alkotnak. Abban igaza van Máté Gábornak, hogy kis ország, kis szakma a miénk. Ezt a „kicsit” kellene jól csinálnunk.
Vidnyánszky Attila, az SZFE kuratóriumi elnöke az ATV Egyenes beszéd című műsorában arról beszélt, hogy a Színművészeti vezetése az első pillanattól nem akart tárgyalni a kuratóriummal az együttműködésről.
Vidnyánszky Attila azt mondta, hogy az egyetem vezetése kimentette magát a minisztérium által javasolt tárgyalás alól, a diákok pedig pusztán ultimátumokat adtak. Mint fogalmazott: „a diktátumok, az ultimátumok nyelve volt csupán jelen.
Egy óra múltán kértem őket, hogy akkor mostmár beszélgessünk, mert talán azért jöttünk ide, hogy esetleg eszmét, meg gondolatot cseréljünk”.
Hozzátette: „Elzárkózik az egyetem még mindig, mindennemű változás elől”
Vidnyánszky Attila szerint „egy nagyon zárt rendszerben működik az egyetem, sok szempontból igazságtalanul. Sok szempontból elszakadt a szakma egy részétől, nagyon-nagyon elszakadt”.
Kedves Nézőink!Ha többet szeretnének megtudni a jövő évadra vonatkozó terveinkről, nézzék meg a mai sajtótájékoztatónkon készült videót, amelyen teátrumunk vezérigazgatója, Vidnyánszky Attila mellett Szabó K. István, Szász János, Trill Zsolt, Szász Júlia, Herczegh Péter és Udvaros Dorottya is beszélt.
Már több mint háromszáz közéleti szereplő és művész írta alá azt a petíciót, amelyet Rákay Philip indított arra reagálva, hogy Gyurcsány Ferenc azt írta a Facebookon: hatalomra kerülésük esetén Vidnyánszky Attilát és támogatóit, a magyar kulturális élet meghatározó személyiségeit földönfutóvá teszik – olvasható a Híradó oldalán.
Az Origo felidézi, hogy a Kossuth-díjas és a Nemzeti Színházat vezető Vidnyánszky Attilát nevezték ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi elnökének. A cikk felidézi, hogy a Mejerhold-díjas, Európa színpadjain is vitathatatlan sikereket elérő művész egyszerre színházi újító és egyszerre közismerten konzervatív ember.
Gyurcsány Ferenc szavai komoly felháborodást váltottak ki. Mások mellett Rákay Philip is megírta gondolatait a portálnak, amelynek nagy visszhangja lett és amelyet egy tiltakozó aláírásgyűjtés követett.
A Tiltakozunk! című petícióban Rákay Philip arról írt, hogy a magyarországi politikai ellenzék vezéralakjának nyilatkozata „rendkívül veszélyes határ átlépését jelzi: egy ma aktív pártpolitikus ezáltal a XX. század legsötétebb időszakainak, Lenin, Hitler és Sztálin, illetve gyalázatos magyarországi követőik világának visszahozatalát tartja kívánatosnak. Mi, magyar művészek, alkotók, értelmiségiek, közéleti emberek tiltakozunk az ilyesfajta fenyegetés ellen, egyben kifejezzük szolidaritásunkat a megtámadott művészekkel” – olvasható a petícióban.
(MTI)
[type] => post
[excerpt] => Már több mint háromszáz közéleti szereplő és művész írta alá azt a petíciót, amelyet Rákay Philip indított arra reagálva, hogy Gyurcsány Ferenc azt írta a Facebookon: hatalomra kerülésük esetén Vidnyánszky Attilát és támogatóit, a magyar kulturáli...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1598354085
[modified] => 1598336523
)
[title] => Több száz közéleti szereplő és művész állt ki Vidnyánszky Attila mellett
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=26851&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 26851
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 25193
[image] => Array
(
[id] => 25193
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/08/vidnyanszkyattila.jpg
[original_lng] => 75626
[original_w] => 550
[original_h] => 245
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/08/vidnyanszkyattila-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/08/vidnyanszkyattila-300x134.jpg
[width] => 300
[height] => 134
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/08/vidnyanszkyattila.jpg
[width] => 550
[height] => 245
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/08/vidnyanszkyattila.jpg
[width] => 550
[height] => 245
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/08/vidnyanszkyattila.jpg
[width] => 550
[height] => 245
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/08/vidnyanszkyattila.jpg
[width] => 550
[height] => 245
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/08/vidnyanszkyattila.jpg
[width] => 550
[height] => 245
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1598325724:12
[_thumbnail_id] => 25193
[_edit_last] => 12
[views_count] => 7836
[_oembed_09f0e1c8807afbeea6c0cbd0df51ee5c] =>
Kedves Nézőink!Ha többet szeretnének megtudni a jövő évadra vonatkozó terveinkről, nézzék meg a mai sajtótájékoztatónkon készült videót, amelyen teátrumunk vezérigazgatója, Vidnyánszky Attila mellett Szabó K. István, Szász János, Trill Zsolt, Szász Júlia, Herczegh Péter és Udvaros Dorottya is beszélt.
Vidnyánszky Attila körül az elmúlt hetekben kialakult liberális hőbörgésre reagált Békés Bence, a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikkében:
Gyurcsány felheccelt törzsrajongóinak véleménye ez Vidnyánszky Attiláról, a Kárpátaljáról származó magyar művészeti vezetőről. Arról az emberről, aki kisebbségi létben, a Szovjetunió állampolgáraként ismerte meg a magyar kultúrát, vált őrzőjévé és alakítójává. Munkássága felbecsülhetetlen értékű abban a romlásban, amit a kommunizmus, majd a rendszerváltást követő évtizedek fogyasztói kultúrájának elterjedése okozott. Gyurcsány mégis üldözéssel és vagyonelkobzással fenyegeti, mert nem tetszik neki egy kormányzati intézkedés. Teszi ezt az ellenzék vezetőjének pozíciójából, a kultúra védelmére hivatkozva.
A vörösterror népbiztosi mentalitásával megfogalmazott fenyegetésre azonnal reagál a DK-szimpatizánsok keménymagja, ők egyenesen Romániába zavarnák „vissza” a Beregszászról származó művészt. Annyi földrajzi ismeretük és műveltségük sincs az évtizedek óta magyarellenes gyűlölettel uszított embereknek, hogy helyesen betájolják a valaha Magyarországhoz tartozó városokat, országrészeket. Közéjük dobta prédaként a volt szocialista miniszterelnök Vidnyánszky Attila nevét, hogy essenek neki, tépjék, lincseljék a magyar nemzeti kultúra egyik kiemelkedő alakját. Egyelőre virtuális módon. És a csőcselék teszi a dolgát, számukra érdektelen apróság, hogy a Trianon utáni határainkon túl rekedt magyar család leszármazottja a Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről vagy a Kárpátaljáról származik. Jöjjön bárhonnan, nekik édesmindegy, a „mit akar ez a román?”, vagy a „takarodj vissza Romániába!” bármelyik lincselendő áldozat esetében megfelel, ha dereng nekik valami arról, hogy nem az anyaországban született az illető. Egykutya mind, utálni kell őket, mert Feri is ezt teszi. Gyurcsány és a pártja szerint tehát lehet a kultúrát alpári fenyegetőzéssel és „románozással” védeni. Gyurcsánynak nincs gondja ezzel, bizonyára elégedetten számlálja a gyűlölködő hozzászólásokat, amelyek segítségével megint neki sikerült a baloldal egymásra licitáló gusztustalansági versenyét megnyerni. Ebben a versenyben fontos a gyors és agresszív reakció, mert a Momentum ott liheg a DK nyomában. Fel kell kötnie a gatyáját, mert bizony kreatív és bevállalós az utánpótlás, az ifjú Fletók csapata. Simán kampányolnak Erdélyben és a Felvidéken a román vagy szlovák jelölt mellett, a magyar ellenében. Nyugodt szívvel uszítanak az idős szavazók ellen, a hagyományos családmodell leszólása sem gond nekik, ahogy a fizikai munkát végzők és a vidékiek lenézése sem. Az Európai Unió testületeiben is állják sarat, ha arról van szó, hogy melyik baloldali erő tud többet ártani Magyarországnak, nagyobb hazugságot, rágalmat terjeszteni a hazájáról, megfúrni a magyar jelölteket egy-egy fontos pozíció elnyerésében. A Momentum politikusai voltak azok is, akik igyekeztek erőszakra rávenni a tüntetőket, amikor a törvényesen és békésen fellépő magyar rendőröket kezdték pirotechnikai eszközökkel dobálni. Feri sokáig volt a leggátlástalanabb hazai balliberális politikus, de mostanra a nyomában liheg Fekete-Győr és sleppje, ezért neki is fokoznia kell a tempót.
Emiatt vállalhatta be Gyurcsány a vagyonelkobzással való fenyegetést, pedig tudja, hogy ez nem az ő témája, erről inkább hallgatnia kellene. Illetve pont azért lenne okos, ha lapítana, mert az ő témája. Köztudott, hogy jelenleg is otthonaként élvezi a zsidó tulajdonostól elvett szemlőhegyi villát, amit a felesége családja a kommunizmus terrorjában szolgálataiért kapott jutalmul. Márpedig ez egy igen erős szimbóluma a rendszerváltás előtti és utáni hatalmi elit folytonosságának, ám ez az ember még akkor sem gondolta, hogy más otthont kellene keresnie, amikor az ország miniszterelnöke lett. Nem véletlenül. Balliberális politikusok, értelmiségiek és az ő médiájuk sokszor harsogja tele a nyilvánosságot azzal, hogy a szimbólumoknak mekkora erejük van, azokkal építeni és rombolni is lehet. A köztéri emlékművek, az utcanevek vagy akár egy-egy szerintük helytelenül használt szó vagy mondat is képes erőszakot és tragédiát okozni. Ez a szimbólum viszont nem zavarja őket. Nincs gondjuk azzal, hogy az öndefiníciója szerint „nyugatos demokrata” Fletó a zsidó vagyonelkobzás, a kommunista diktatúra vezető kádereinek járó kiváltságok jelképéül szolgáló villában hajtja álomra a fejét. Csak úgy nyugatosan, demokratikusan. Feri pontosan tudta, hogy ez a szimbólumokról szóló blabla nem komoly dolog, ezt csak az ellentábor dolgaira használják, a volt kommunista erők hatalmi folytonosságát is csak díszből piszkálgatja időnként a médiájuk. Magyarán, a baloldali pártok körül létrejött véleményformáló közeg simán elfogadta ezt a szimbólumot, ahogy most elfogadja a szélsőjobb támogatását, elfogadja az erőszakot, tulajdonképpen bármit, ami újra a hatalom közelébe juttatja. Ezért mer Gyurcsány fenyegetni és a söpredék elé prédául dobni olyanokat, akiknek a saruszíját sem oldhatná meg.
Kedves Nézőink!Ha többet szeretnének megtudni a jövő évadra vonatkozó terveinkről, nézzék meg a mai sajtótájékoztatónkon készült videót, amelyen teátrumunk vezérigazgatója, Vidnyánszky Attila mellett Szabó K. István, Szász János, Trill Zsolt, Szász Júlia, Herczegh Péter és Udvaros Dorottya is beszélt.
