Tavaly ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT). Ebből az alkalomból Kulin Ágnes, a RIT elnöke beszélt a koronavírus-járvány okozta nehézségekről, az elmaradt tárlatokról, illetve arról, hogyan tudták túlélni ezt a jubileumi évet, és sikerült-e új kezdeményezéseket, projekteket megvalósítaniuk 2020-ban.
– A társaság egy gyönyörű téli tárlattal és a hagyományos díjátadóval zárta a 2020-as esztendőt. De idézzük fel, hogyan indult az év!
– Nehéz ezt az évet értékelni, felemás érzések kavarognak még mindig bennem, hiszen nagyon sok mindennel készültünk. A RIT fennállásának 30. évét ünnepelte tavaly, és ez a jubileumi esztendő sok érdekes elképzeléssel, lehetőséggel indult számunkra, amely hirtelen irányt váltott, és leginkább a várakozás, a folyamatos alkalmazkodás, a halasztás jegyében telt. Általában az év végén rendezett téli tárlatunk megnyitóján összegzem a programokkal teli évünket. Ilyenkor felsorolom, hogy hol és milyen programjaink kerültek megrendezésre, kikkel tudtunk közös rendezvényeket létrehozni. A megszokotthoz képest most két listám is van. Egy olyan, amelyben az elhalasztott és megvalósulásra váró kiállításokat, kerekasztal-beszélgetéseket és rendezvényeket vehetném számba; egy második felsorolás részeként pedig beszámolhatok a szokatlan és megpróbáltatásokkal teli időszak eredményeiről. Sajnos, az első listám sokkal hosszabb, mint szeretném. Ha számszerűsítenem kell, több mint tíz kiállításunk nem valósult meg. Több turnét is terveztünk tavaly, köztük egy ukrajnait. Brüsszelbe is kilátogattunk volna 2020-ban, de sajnos, erre sem került sor. S rengeteg olyan program, együttműködés sem valósulhatott meg a karanténhelyzet miatt, amelyek személyes kapcsolatot igényeltek volna. De ezek a tervek nem vesznek a felejtés ködébe, és remélhetőleg a további években minden terv megvalósul.
– A művészek is nehéz helyzetbe kerültek, hiszen gyakorlatilag nem voltak kiállítások, plein airek, alkotó- és festőtáborok.
– A digitális térbe szorult kapcsolattartás és távolságtartás megnehezítette mindenki munkáját, így az alkotókét is. A saját műtermükbe visszaszorult művészeknek sok kérdéssel kellett szembenézniük. Egyénileg és csoportként is átgondoltuk az eddigi szokásainkat és módszereinket. Az alkotás folyamata lehet magányos, két vagy több személy együttműködését igénylő, viszont hosszú távon nem lehet állandó elszigeteltségben, a digitális térben mozogva és távolságokat betartva alkotni. Hiszen az alkotói folyamatban fontosak a kívülről érkező jelzések, benyomások. A művészetek befogadása ebben a jelenlegi állapotban pedig jelentősen leszűkült. Ez az állapot közel sem ideális, és csak a művészeti elképzelések kicsiny részének megfelelő, a tradicionális technikákban és műfajokban dolgozók számára enyhe vigaszt jelent a reprodukciók megosztása és a visszaérkező válaszok elemzése. A személyes kapcsolat létrejötte az Alkotó–Műalkotás–Befogadó között nem pótolható a digitális eszközök segítségével.
– Minden nehézség ellenére sikerült új projekteket életre hívni.
– Nem minden tervünk hiúsult meg a 2020-as évben, hiszen ebben az időszakban két új projektet indítottunk útjára partnereinkkel és barátainkkal. A Kovács Vilmos Irodalmi Társasággal (KVIT) együttműködve az egyik újonnan induló projektünk a „Nyitott ablak, Képekben a szót és szavakban a képet” elnevezést kapta. A közös projekt a kárpátaljai magyar írók, valamint képző- és iparművészek közötti együttműködésre épül, kiindulópontja a műfajok közötti kapcsolat. A „Mi volt előbb, a szó vagy a kép?” kérdés adhatja a témafelvetés alapját. Elképzelésünk szerint olyan fogalmak gyakorlatba ültetésével, mint ekphrászisz, metafora, parafrázis, szinonima, narráció, születhetnének a jövőben írott prózai és lírai reflexiók tagjaink munkáihoz. A projekt beindításaként műhelymunkát szerveztünk szeptemberben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, ahol a lehetőségekről és az elképzeléseinkről beszéltünk. Tanácsadóként-lektorként Vári Fábián László is segíti a közös munkát. Hosszú távra tervezünk, és az remélhetőleg idén már ezeket az egymásra utaló-ható alkotásokat is bemutathatjuk az érdeklődőknek.
Második 2020-as projektként a RIT&BARÁTOK–ДРУЗІ–FRIENDS sorozatot indítottuk útjára. A logónk fenyőobjekt-változatának átdolgozására kérjük fel a művészeket saját stílusukban, s egy-egy alkotásra ösztönző ajándékcsomagot osztunk szét a RIT tagjai és a társaság művészbarátai között. Ennek az elképzelésnek a kezdeti darabjait láthattuk a téli tárlatunk hátsó termében. A projekthez 2021-ben digitális katalógust is készítünk, majd önálló kamarakiállítás keretében mutatjuk be az alkotásokat.
Ez a két projekt nagyon fontos, hiszen ezek olyan együttműködést ösztönző tevékenységek, amelyekben alkotótársakkal, más művészekkel tudunk közösen gondolkodni és közösen alkotni.
– Milyen terveik vannak az idei évre?
– A rengeteg elmaradt kiállítást, rendezvényt be kellene pótolni. Nem tudom, mennyire fog sikerülni, valamennyit remélhetőleg megvalósítunk, de már nem vagyunk maximalisták. Ahogyan a 2020-as év az igazodás jegyében telt el, úgy gondolom, hogy a 2021-es évben is erre kell számítanunk.
Sajnos, nem tudtuk együtt ünnepelni a szülinapunkat, a kollégáinkkal és a barátainkkal megülni ezt a jubileumi évet. De a helyzethez igazodva több videóriportot is forgattunk a TV21 Ungvár stábjának segítségével. Ezekben a társaság elmúlt 30 évét mutatjuk be, és a 2020-as tárlatunkat is videós tárlatvezetés segítségével próbáljuk szélesebb körben elérhetővé tenni.
Megpróbáljuk a digitális életünket kiszélesíteni, és igyekszünk ebben az irányban egy kicsit mélyebben tovább gondolkodni. A digitális térbe szorult életben sok pozitívumra is felfigyeltünk, amelyeket eddig sokszor figyelmen kívül hagytunk, főleg az információközlés és a kapcsolattartás terén. Emellett volt időnk gondolkozni a társaság felépítésén és a jövőn, hogy hogyan kellene egy kicsit megújítanunk, fiatalítanunk a társaságot, vagy elérhetőbbé, közérthetőbbé tenni azt, hogy miről is szólunk mi. Ezen a pályán rengeteg fejlődésre van még kilátás, látjuk, hogy vannak még hibák, tisztábban látjuk, milyen irányba kell tovább haladnunk, és ezen a téren nagyon hasznos volt a tavalyi esztendő.
Szeretném megköszönni a barátainknak, a társaság tagjainak, a munkánkat figyelemmel kísérő és támogató műkedvelő közösségnek az egész éves megértést és a folyamatos várakozást, valamint az eddigi közös munkát! Hálásak vagyunk, és tudjuk, hogy ez az átmeneti nehéz időszak nem állandó. Sokaknak tartozunk hálával azért, hogy a társaságunk működhet, valamint tagjaink segítséget kapnak alkotómunkájukhoz. Az egész RIT nevében köszönjük a magyarországi és a kárpátaljai szervezeteknek, intézményeknek az állandó támogatást, és reméljük, hamarosan megszokott formában élvezhetjük egymás társaságát és a MŰVÉSZETET! Mi tervekkel és reményekkel telve várjuk a további éveket, bízva abban, hogy a jövőben még sokszor találkozhatunk és ünnepelhetünk együtt.
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
Interjút adott az M5 Ez itt a kérdés című műsorának Karikó Katalin. A beszélgetésben szó esett a világhírűvé vált kutató gyerekkoráról, a disszidálásáról, és az általa kifejlesztett vakcináról is – írja a Magyar Nemzet.
– Kisújszálláson, egy egyszerű, nádfedeles vályogházban laktunk. Gondtalan gyermekkor, sok játék, boldogság – ez jellemezte az életemet.
Életem első tíz évében éltünk itt. Nem volt televízió, nem volt víz sem bevezetve, a kútra mentünk vízért – mesélte gyerekkoráról Karikó Katalin.
A szolnoki születésű kutatóbiológus aztán a Szegedi Tudományegyetem biológia szakos hallgatója lett. 1978-ban az MTA ösztöndíjasaként került a Szegedi Biológiai Kutatóközpontba. 1985-ben azonban létszámcsökkentés miatt elküldték, ekkor döntöttek úgy, hogy férjével és két és fél éves kislányával az Egyesült Államokban folytatja pályáját.
– Nagyon rosszul éreztem magam, hogy el kell mennem Amerikáig – mondta, és arról is beszélt, el kellett adni a Ladájukat, hogy legyen pénzük külföldön. Feketén átváltották a pénzt, aztán belevarrták a kislánya játékmacijába.
Jelenleg a BioNTech cég alelnöke, amely részt vett a koronavírus elleni oltás kifejlesztésében. Amikor eldöntötte, hogy ehhez a céghez igazol, volt olyan kollégája, aki egyáltalán nem hitt benne. Sőt már-már kinevette őt emiatt. Karikó azonban nem ad ezekre a véleményekre, mert úgy érzi, hogy másként nem jutott volna el oda, ahol most tart.
Szóba került lánya, Francia Zsuzsanna is, aki kétszeres olimpiai bajnok amerikai evezős.
– A lányom mindig azt mondta, a szüleitől látta, hogy kitartóan és becsülettel dolgoznak, és ő is úgy tett – mondta mosolyogva a biokémikus, aki örül a Közmédia Év Embere Díjának is.
A kutatót december 18-án oltották be a koronavírus elleni vakcinával, ez meghatározó élmény marad számára.
– A folyosón álltak az orvosok és a nővérek, hogy megkapják a vakcinát, és amikor megtudták, hogy mi vagyunk ott, elkezdtek tapsolni. Ez volt a legmeghatóbb – mondta, és elárulta, hogy még a szúrás helye sem fájt neki, és semmilyen mellékhatást nem tapasztalt. Kiderült: az első injekció után legalább tíz napot kell várni, és ekkor 88 százalék az esély arra, hogy nem kapjuk el a koronavírust. A másodiknál egy hetet kell várni, akkor 95 százalék az esélye annak, hogy nem leszünk betegek.
UPenn "told me that they’d had a meeting and concluded that I was not of faculty quality,” she said. ”When I told them I was leaving, they laughed at me and said, ‘BioNTech doesn’t even have a website.’”
https://t.co/VvdKpYk8z0 Congratulations to Penn Medicine mRNA Pioneers, Drew Weissman and Katalin Karikó, for receiving the 2022 Breakthrough Prize in Life Sciences Award - honored for engineering mRNA technology which enabled rapid development of effective COVID-19 vaccines
BREAKING NEWS The 2023 #NobelPrize in Physiology or Medicine has been awarded to Katalin Karikó and Drew Weissman for their discoveries concerning nucleoside base modifications that enabled the development of effective mRNA vaccines against COVID-19. pic.twitter.com/Y62uJDlNMj
BREAKING NEWS The 2023 #NobelPrize in Physiology or Medicine has been awarded to Katalin Karikó and Drew Weissman for their discoveries concerning nucleoside base modifications that enabled the development of effective mRNA vaccines against COVID-19. pic.twitter.com/Y62uJDlNMj
Jaroszlav Glagola több mint 30 éve egészségügyi dolgozó, az elmúlt félévben a „covid-osztály” egyik kezelőorvosa Ungváron. Elmondása szerint a megyeszékhelyen kritikus a betegek száma. Az orvos a Hromadske hírportálnak beszélt a kórház mindennapjairól, valamint arról, hogy a pluszférőhelyek kialakítása sem menti meg a kialakult helyzetet.
– Milyen a jelenlegi helyzet az önök kórházában?
– A helyzet kritikus és nem kontrollált. Intézményünk báziskórház. Ez az egyetlen kórház, amely éjjel-nappal végez sürgősségi ellátást: balesetek, infarktusok, agyvérzések. Minden betegnek biztosítanunk kell a szükséges kezelést.
Jelenleg öt osztályon tartózkodnak Covid–19-es betegek. Köztük van olyan osztály is, melyet nem kellett volna átalakítani. A neurológia, amely az agyvérzéses betegeket kellene elássa, a kardiológiai-újraélesztési osztály, ahol azinfarktusban szenvedő betegeket kell kezelni, valamint a sebészeti osztály.
Minden osztály körülbelül másfél nap alatt telik meg. Én jelenleg a nőgyógyászati osztályon dolgozom, amely a legutóbbi ügyeletem során, egy nap alatt telt meg.
Az a baj, hogy az osztályoknak szinte menet közben kell profilt váltaniuk. Képzeljék el a helyzetet, amikor szekrényeket, ágyakat pakolnak, s a betegek a folyosókon fekszenek. A pácienseket át kell szállítani, meg kell szervezni az étkeztetésüket, a kezelésüket és biztosítani kell őket minden szükséges dologgal.
– Ezek szerint a kórház nem csak covidos betegeket lát el?
– Igen, az intézmény kezelést biztosít a súlyos állapotban lévő, nem covidos betegeknek is.
Mind a kórházi személyzet, mind pedig az adminisztráció le van terhelve. A helyi és állami vezetőség szintjén nincs határozott algoritmus a helyzet kezelésére, minden kaotikusan, spontán módon történik.
Hatalmas a probléma az emberhiány terén is: a takarítószemélyzettől kezdve az orvosokig. A 30 évnyi praxisom alatt ilyen jellegű nehézségekkel még sosem találkoztam. A munkába be kell vonni más osztályokon dolgozó orvosokat, gyakornokokat. Ügyeletet természetesen nem osztanak ki nekik, de segíteniük kell.
Felveszünk olyan orvosokat is, akik most kapták kézhez a diplomájukat. Ők szintén felkészületlenek, azonban menet közben tanítjuk őket. Ügyeletet is vállalnak velünk, s egyben szakmai gyakorlatukat is itt töltik.
Véleményem szerint a fiatal szakemberek bevonása ebbe a folyamatba bűntett. Teljes ügyelethez még nem lehet őket hozzáengedni, hiszen ez nagy felelősség, súlyos állapotban lévő betegeket kezelünk. Viszont mi is leesünk a lábunkról. Egy napnál többet nem bírunk ügyelni.
S természetesen, nagy problémát jelent az oxigénterápiás készülékek hiánya is.
– Mennyi készülékre lenne szükségük?
– November 9-én az osztályokon 130 beteg volt, s mi csupán 26 készülékkel rendelkezünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy 100 betegre legalább 80 készülékkel kell rendelkezni. A betegek száma egyre növekszik, s akkor sem lesz elegendő oxigéngenerátorunk, ha beszerzünk 50 darabot.
– Ez milyen veszéllyel fenyeget?
– A betegek megkapják a kezelést, de az első szakaszban, amikor beszállítják őket, stabilizálnunk kell a szervezetük működését. Oxigén nélkül károsul az agy, mely szívrohamhoz vagy agyvérzéshez vezethet. Minden kezelés semmissé válik, ha a beteg megfullad, és nem tudjuk megmenteni.
– A legutóbbi ügyeletem során szükségem volt egy készülékre, betelefonáltam minden osztályra, hogy van-e olyan betegük, akinek már nincs rá szüksége. Segítettek, lifttel felhoztak a páciensnek egy oxigéngenerátort. Így teszek én is: ha egy betegem állapota stabillá válik, segítek a más osztályokon dolgozó kollégáimnak. Jelenleg így oldjuk meg.
– Mi a helyzet ilyen téren a megye többi kórházában?
– Hasonló, azonban nem ennyire kritikus. A többi intézmény még nem ennyire leterhelt. Ha egy másik járásban 20 betegre van 5 generátor, ők valahogy még átvészelik. A súlyos állapotban lévő betegeteket pedig úgyis Ungvárra szállítják. Mi már nem tudunk mit tenni, az összeomlás küszöbén állunk.
– Miként vélekedik a kórház vezetősége?
– Tegnapelőtt ellátogattam az adminisztrációhoz. Számos kérésem volt, azonban senki nem ígér semmit. A vezetőség is kétségbe van esve.
Állítólag a megye kapott 30 darab oxigéngenerátort. Azonban azt, hogy ezek hol vannak, s hogyan osztják el őket, nem tudja a vezetőség sem.
Kórházunk egy nonprofit közüzemi társaság, mely a városi tanács irányítása alatt áll. Értelmezésem szerint a városi tanács sem tud semmiről. Semmilyen egyértelmű dolgot nem hallunk a vezetőségtől. S még itt vannak a választások… Végül is egy kórház nem lehet a választási folyamat foglya.
– Mit ért ez alatt?
– Ez az én személyes véleményem, azonban valakinek az az érdeke, hogy Ungváron ne javuljon a helyzet.
Van városi tanács, polgármester, kormányzó. Valakinek tevékenykednie kellene ebben az irányban is.
– Miként látja a helyzet további alakulását?
– Optimista természetű vagyok, azonban a jelenlegi jóslataim pesszimista jellegűek. Ungváron jelenleg közel ezer fertőzött van. Most mindannyian otthon vannak, azonban egyesek közülük egy hét múlva nálunk kötnek majd ki.
A covid telefonon keresztül történő gyógyítása a családorvosok által nem más, mint paródia. A házi karantén szintén egy relatív dolog, hiszen a betegek egy háztartásban élnek másokkal, egy fürdőszobát használnak, s ez elősegíti a vírus további terjedését. Igen, valaki kiküszöböli, azonban a többségük bekerül hozzánk. A kérdés már csak az, hogy hol és miként fogjuk őket ellátni.
Ungvárt bár vörös zónában sorolták, ez csupán formalitás, hiszen senki nem tartja be a karanténintézkedéseket. Épp ellenkezőleg: a vállalkozók tüntetnek. Lehet, hogy túlságosan radikális vagyok, azonban szerintem be kellene vezetni egy ideiglenes rendkívüli állapotot.
Jaroszlav Glagola egyik Facebook-posztja alatt feltették a következő kérdést: „Az oxigéngenerátorokat tehát egyik betegtől a másikhoz szállítják?”. Az orvos a következőt válaszolta: „Igen. És igencsak nehéz a páciensek szemébe nézni, amikor el kell venned tőlük a készüléket csupán azért, mert az ő szaturációjuk jobb, mint a másik betegé”.
Földes László Hobo Kossuth-díjas magyar énekes, szövegíró, dalszerző, előadóművész; a Hobo Blues Band alapítója és énekese. Ő honosította meg Magyarországon az amerikai beatköltészetet. Számos zenei feldolgozást alkotott a magyar irodalom kiemelkedő alakjaitól. Vass Éva készített interjút a Hajó Naplónak a 75 éves zenésszel.
– Meséljen kicsit először arról az amerikai beatszellemiségről, amit ön honosított meg Magyarországon. A ginsbergi, kerouaci örökségről, amit ön közvetített a magyar kultúra életébe. Hiszen valahol ez volt mindennek a kiindulópontja.
– Magyarországon Ginsberget, Kerouacot aránylag hamar megjelentették magyarul, már 1968-ban, mert úgy gondolták az elvtársak, hogy ezek a szövegek bírálják a kapitalista, amerikai társadalmat, és emiatt progresszívnek tartották. Ezért mi elég korán megismerhettük az Üvöltés című eposzt vagy Kerouac, a nagy hobó könyvét, az Útont. Akkoriban még csak komolytalanul próbálkoztam a zenével, de ezek az írások óriási szellemi táplálékot jelentettek. Ebben az időszakban főleg a Rolling Stones imádatában töltöttem el hosszú éveket, és nem éreztem, hogy a kettőnek köze lenne egymáshoz. Amikor elkezdtek egymáshoz közelíteni, akkor Ginsbergék már idősödtek, megjelentek az 1960-as évek végének társadalmi mozgalmai, jöttek a hippik meg a diáklázadások. Akkoriban kezdett kapcsolódni a szellemiség a zenéhez vagy fordítva: Bob Dylan, Lennon, Jagger, Hendrix, Morrison már többet adtak annál, mint hogy slágerzenét játszottak volna. A kettő így tehát Amerikában nem kötődött össze, Magyarországon viszont igen. Hozzáteszem, nálunk is kizárólag azért történhetett meg a zene és a beatköltészet összekapcsolódása, mert én megcsináltam. Rajtam kívül nem tudok senkit, hogy valaki játszotta volna az Üvöltést vagy ezzel foglalkozott volna. De ebből a szempontból nem ez a baj. A nagyobb baj az, hogy azzal, ami közben Magyarországon történt, azzal sem foglalkoztak. Az akkori hazai történésekre, a rendszerre vagy akár a maira sem reagálnak a zenészek, mert nem ezért csinálják. Nem azért kezd el az ember bluest játszani, hogy lázadjon, a lázadás akkor jön be, amikor nem hagyják! Ma nincs jelen lázadás, mert mindent hagynak, mindent megengednek. Az „új” zenének – tisztelet a kivételnek – nincs szellemisége. A politizálást nem tartom annak.
– Más tehát az amerikai és a magyar beatszellemiség, beatköltészet, zene.
– Ők a tudatalattijukból dolgoztak, ezt valamennyire megörököltem tőlük, teljesen ösztönösen írok. Életemben csak egyszer, a Kopaszkutya című film dalszövegeit írtam meg rendelésre, különben csak azt, ami jött magától. És ha nem jött, nem írtam. Ginsbergék úgy alkottak – beszéltem vele erről többször is –, hogy egyszerűen csak írták, ami jött belőlük. Igaz, erre sokszor kábítószerrel is rásegítettek. Persze kérdés, hogy vajon az az érdekes, hogy milyen módon állította elő vagy az, hogy mit állított elő. De hozhatnám példának Ginsberg mellett a magyar József Attilát is, aki szerintem soha életében nem tanult. Úgy született, hogy mindent tudott. Vannak ilyen emberek. Nem lehet tudni, miért. Egy Késői siratót, a Nagyon fájt vagy Ginsberg Üvöltését, a Kaddisht nem lehet úgy megalkotni, hogy eldöntöm, hogy írok egy jó verset. Ehhez születési adottság is kell, amit úgy hívnak: szabadság. Velünk születik, és nem tűri a korlátokat.
– Azért az amerikai és a magyar szabadságfogalom, -tapasztalat eléggé távol állnak egymástól.
– Persze, a szabadság és a korlátok is más-más aspektusban jelentek meg Amerikában és itt. Amerikában Ginsberg, Bob Dylan vagy Jim Morrison másfajta dologba született bele, mint Cseh Tamás vagy akár korábban József Attila. Ahhoz, hogy az ember reagálni tudjon a világra, akarat és tehetség kell, hogy el tudja viselni a kudarcokat. Ginsberget a homoszexualitása miatt érték atrocitások, megvetés tárgya volt, botrányba fulladtak a felolvasóestjei. Ő nem abba született bele, amibe én! Amikor születtem, itt voltak a nácik, aztán jöttek a szovjetek, és ők negyvenvalahány éves koromig itt is voltak. Alapvető élmény volt, hogy idegen katonák vannak a hazámban, és hogy ez nem természetes. Ebbe születtem bele. Nagymamámnak, aki 1888-ban született, végig kellett élnie az I. világháborút, a Tanácsköztársaságot, a Horthy-korszakot, a nyilasokat, a kommunistákat, Rákosit meg Kádárt. Amerikában, ahol négyévenként választanak elnököt, és soha egyetlen egy bombatalálat sem érte még, egészen más szabadságfogalom létezett, más virágok hajtottak ki belőle.
– Tehát a szellemiség és az irodalom, a zene nem feltétlenül paralel jelenségek voltak ott, Magyarországon viszont igen. Hogy látja ezt a mai magyar zenében?
– Hogyha azt az alapigazságot nézzük, ami a Beatles, a Rolling Stones vagy Jimi Hendrix idejében volt, tehát hogy ők a saját nemzedéküknek játszottak, az ő gondolataikat és érzelmeiket fejezték ki, és elfogadjuk, hogy ez mai is így van, akkor itthon katasztrofális a helyzet. Mert a mai közönség igénytelensége körülbelül egyenrangú a zenekarokéval. Azért játsszák ezt a zenét, mert tudják, hogy erre van igény, és nem azért, mert valamit akarnak vele mondani. Már az én időmben sem azért kezdett el zenélni valaki, mert a világra akart reagálni vagy a gondolatait akarta kifejezni. És ez nem baj vagy bűn. Hanem hogy jól érezze magát, jó zenét játsszon, sikerei legyenek, legyenek nők, pénz és a többi. Az önkifejezés vagy az igazi mélyre hatoló minőség nagyon ritka. Mikor kezdtem, nekem sem volt más szándékom. Csupán azt a zenét akartam játszani, amit szeretek. Más célom nem volt vele, és 1978-ban eszembe sem jutott, hogy valaha is befutok. Mikor én magamra ébredtem, a Rolling Stones, a Doors, Bob Dylan, Jimi Hendrix, a Pink Floyd voltak a nagy nevek, de ők meg is maradtak annak, mert önkifejezők voltak.
Magyarországon – én csak ezt az országot ismerem – nem alakult igazán kultúrává a mély tartalommal bíró zenélés. Van egy óriási szakadék az 1960-as évek zenekarai és nagy egyéniségei után, Demjén, Charlie, az Omega és a mai fiatal zenészek között. Nincs átmenet. Ha majd ezek a veteránok kidőlnek, teljesen eluralkodik ez a fajta zene, amit nem is tudok minősíteni. Ha arra gondolok, hogy milyen zenét játszanak manapság, egy szóval tudnám jellemezni: pocsék. Csak egy példa: a már magyarul is alig beszélő zenekarok angolul írják a számaikat. Ez egy rossz vicc! Rendkívül szomorú a felismerés, hogy egy zenészember saját művészetében nem az anyanyelvét használja. Hogyha ezt a fajta közízlést, a fiatalság ízlését nézem, elkeserítő a tapasztalat.
– Ha már szóba jött a lázadás… Mennyire fontos ez egy társadalomban?
– Nagyon. Az a helyzet, hogy ha valakinek nem tetszik valami, és azért fellázad, azt nagyon jól teszi. De az nem jó, ha közben esetleg hátulról irányítják ezeket a lázadókat. Fontos és elismerésre méltó, ha valakinek nem tetszik valami és fellázad. Vagy ha nem, legalább nem nyugszik bele. Ha a saját utamra visszanézek – most írok erről egy könyvet –, ha gyerekkoromban nincsenek azok a nehézségeim, amit el kellett viseljek, nem lettem volna ilyen ember. Hasonlóképp felnőttkoromból: ha nem tiltják be a dalaimat, nem vernek el a rendőrök koncert után, valószínűleg szintén más ember lennék ma. A lázadás jó, meg az is, ha az ember megtanul veszíteni. De 1988-ban, amikor már volt egy-két balhé a hátam mögött, még akkor sem gondoltam, hogy az oroszok kimennek innen. Azt hittem, hogy soha nem fognak elmenni, de mégis csináltam, amit csináltam. Ha a saját, akkori helyzetemet kellene meghatároznom, az „Ars bluesica”-ból idéznék: „Szelep vagyok az ország fenekén.” Hiszen csak azért engedtek játszani meg lemezeket készíteni, hogy elmondhassák, a „legvidámabb barakkban” ezt is szabad. Meg persze jó üzlet is volt számukra. Ezért mondhattam el a véleményemet. Ez volt az udvari bolond látszólagos szabadsága.
– A saját életútjáról írt könyvet. Úgy érzem, ez sokszor rögös út lehetett.
– Az életem nem diadalmenet. Nagy árat fizettem azért, aki lettem. És még nagyobbat azért, hogy lett családom. Nem ajánlom másoknak, hogy ez én utamat járják. De megérte, mert most a közönség hihetetlen szeretetéből kifolyólag szabad vagyok, elfogadtak, és még sikerem is van. Nekem van a világon a legjobb dolgom. Zenélek, verseket mondok, írok, családom, otthonom van. Hát ebből egy sem volt nagyon sokáig. 33 éves koromig fogalmam sem volt, hogy ki vagyok. Csak azt tudtam, hogy ki nem szeretnék lenni, Földes László miniszterhelyettes fia. Sok tévúton jártam, sokat tévedtem, de hazudni sosem hazudtam. Amit leírtam, mind igaz. A könyvet hét hónapig írtam, három-négy hónap, amíg átdolgozom, kijavítom. Jövőre jelenik meg, lesz benne két lemez, egy teljesen új meg egy a nekem legfontosabb fontos dalokból. „Térdig a szarban, fülig a szeretetben.” Ez a címe.
– Mi volt a gond az apjával? Nem a politikai háttérre gondolok.
– Folyamatosan azt mondta, hogy csavargó vagyok. Úgy gondolom, igaza is volt, az lettem. Csak akkor még nem tudtam, hogy kétféle csavargó létezik. Az egyik nekivág, hogy megismerje a világot, a másik az, akinek menekülnie kell. Nekem az utóbbi jutott, az meg nem jó. Ahonnan jöttem, onnan nem jött senki. A kommunista felső tízezerből szöktem meg többször, aztán 18 éves koromban végleg. Semmit sem hoztam magammal, mert ott nem volt semmi: csak Marx, Engels, Sztálin, csak a kommunista politika és annak az igazolása. Nem volt József Attila, Vörösmarty Mihály vagy Bartók Béla. Nem volt kitől tanulni. Sokáig tagadásban éltem, és jó dolog, hogy megtagadtam azt, ami nem tetszett, de ez kevés az élethez. Valahova tartozni kell, találni kell valamit, amiben az ember hisz. És nekem a zene volt az. Ha megkérdezik tőlem 75 éves koromban, hogy mi az a dolog, amiben soha nem csalódtam, azt mondom: a Rolling Stones-ban. Röhejes, mi?
– Ez az apatéma a mai napig él és virul, ugye?
– Persze. 75 éves vagyok, és még mindig azzal jönnek, hogy az apám kommunista miniszterhelyettes volt. Ez van. Nem az a fontos, amit az ember csinál, hanem amit mond ezeknek. Érti? Hallgassa meg akármelyik lemezemet, megtalálja benne a Múltat vagy a Jelent. A Jövőt sajnos nem. Csak a sok szerencsétlen kommentes vagy firkász nem jut el odáig, hogy eljöjjön egy koncertre vagy meghallgasson egy lemezt. Azt sem tudja, mit csinálok. Engem gyűlöl, mert a munkáimba nem tud belekötni. Azt mondják, könnyű volt lázadni az apám miatt. Az senkit sem érdekel, hogy akkor már 15 éve nem éltem az apámmal. És ha visszakérdezek: lázadt még valaki? Hát, nem kerültek elő az asztalfiókokból a betiltott lemezek. Tatán 1979-ben lejöttem a színpadról, a rendőrök rám küldtek két kutyát, lefújtak és péppé vertek. Benkő Laci szabadított ki. Hol volt akkor az apám mint mentőangyal?
– Mi az elmúlt 75 év legfontosabb tanulsága?
– A legnagyobb tanulság: annak ellenére, hogy ha az ember többször is veszít, akkor se adja fel! Nagyon sok tehetséges embert, barátot kiüldöztek innen az országból, sokan halálra itták magukat, disszidáltak vagy öngyilkosok lettek. De három vereség mindenképpen többet segít a fejlődésben, mint három győzelem. Mert a győzelemtől az ember elragadtatja magát, a vereségekből pedig megtanulja, hogy ha az egyik úton nem lehet továbbmenni, akkor megpróbál egy másikat. De ehhez kitartás és erő kell.
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
A lot has changed since the last time Meghan, The Duchess of Sussex, was on the Warner Brothers lot. Don’t miss the rest of our interview tomorrow. pic.twitter.com/pBihJLf0um
Lusta volt ahhoz, hogy színésznő akarjon lenni, Isten mégis erre a pályára vezette. Itt pedig nem engedheti meg magának, hogy ne adja bele testét-lelkét minden előadásba, hiszen csak a legkeményebb munka hozhatja meg azt a ritka, de annál szikrázóbb pillanatot, amiért érdemes színésznek lenni. Szűcs Nellivel a nehéz út választásáról beszélgetett Gacsályi Sára a Mandiner című hetilap interjújában.
– Önnek mit jelent a jóság?
– Nehéz egyszerűen megfogalmazni. Talán azokban a helyzetekben dől el, amikor döntened kell, tudsz-e önzetlenül megnyilvánulni. Amikor nem a magad fontosságát tartod szemed előtt. Nem szeretem azokat az embereket, akik arról beszélnek, hogy éppen milyen jót tettek. A jót nem kell megnevezni, az hencegés, egyszerűen csak tenni kell, azt viszont nem lehet eleget. Megfigyeltem egy érdekes dolgot: bárkivel teszel jót, soha nem attól az embertől kapod majd vissza. És milyen szép az, amikor megérzed, hogy valami jóságot visszafizetnek neked! Ha ilyet tapasztalok, azt szoktam mondani, hogy most simogatott meg a Jóisten. Ha úgy vesszük, ezek csak apróságok, máshonnan nézve viszont ezek az igazán nagy dolgok.
– Jól belevágtunk a közepébe! Beszéljünk akkor Istenről, őt minden interjújában megemlíti.
– Igen, de ez nem azt jelenti, hogy nekem mindennap Istenről vagy a hazáról kell beszélnem, vernem a mellemet, álszentség lenne. Ez magánügy. Ő meg tudna lenni nélkülem, én viszont semmi vagyok, ha nem tudok belé kapaszkodni. Ezért ha interjút adok, nem tudom kihagyni Istent, mert ő fogta meg a kezemet, ő vezetett erre a pályára. Olyan helyen nőttem fel, ahol nem volt színház, én pedig túl lusta és tudatlan voltam ahhoz, hogy a színészi pálya felé pislogjak. Mégis színésznő lettem, és ez nem volt véletlen. A Jóisten akart velem valamit kezdeni, és adott kitartást is, megtanított az alázatra, ami nélkül nem lehet boldogulni ebben a szakmában. Amíg én tudom, ki vagyok, honnan jöttem, nem tudnak megsérteni.
– Meg lehet élni az istenhitet a színpadon?
– Talán akkor, ha nem hazudok, ha van bennem alkotóvágy, jókedv, ha kizárom egoista színészi mivoltomat, és átadom magamat az adott anyagnak, az adott jellemnek. Egyszer Nagyváradon kimentem a színpadra a Fodrásznőben, és éreztem, hogy ott engem „vártak”. Tudtam, hogy egy különleges dolog jön létre, éreztem, hogy történik valami velünk. Azt, hogy Isten volt ott velünk vagy sem, mindenki döntse el maga, de aki egyszer átél ilyet, soha nem felejti el.
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
A lot has changed since the last time Meghan, The Duchess of Sussex, was on the Warner Brothers lot. Don’t miss the rest of our interview tomorrow. pic.twitter.com/pBihJLf0um
Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumának levele értelmében meghosszabbodott a felvételi időszak a szakgimnáziumok számára. Idén néhány szak esetében maradtak betöltetlen helyek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumában is, ezért várják a további jelentkezőket. A részletekről az intézmény felvételi bizottságának titkárát, Kóré Dórát kérdeztük.
– Meddig tart az új felvételi időszak a beregszászi szakgimnáziumban?
– A Rákóczi-főiskola szakgimnáziumába augusztus 3. és augusztus 22. között lehet ismét jelentkezni az Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma által kiadott hivatalos levél alapján (№1/9-403 28. 07. 2020. https://osvita.ua/legislation/Vishya_osvita/75332/).
– Kik és milyen szakokra jelentkezhetnek ezúttal?
– Azoknak a diákoknak a jelentkezését várjuk, akik az idén fejezték be a 9. osztályt. Ők ebben az időszakban három szakra jelentkezhetnek, mégpedig a szociális munka, az alkalmazott matematika, valamint a számvitel és adóügy szakokra, mivel ezeken a képzéseken maradt néhány fel nem töltött hely.
Elkezdődött a felvételi időszak azon diákok számára is, akik elvégezték a 11. osztályt, és a második évfolyamunk megüresedett helyeire szeretnének jelentkezni. A második évfolyamra jelentkezni csak elektronikusan lehet, azaz a felvételizőknek augusztus 1-jétől regisztrálni kell felhasználói fiókjukat az országos elektronikus jelentkezési rendszerben, a http://ez.osvitavsim.org.ua című honlapon. A második évfolyamra szintén a szociális munka, alkalmazott matematika, számvitel és adóügy szakokra lehet jelentkezni. A diákok a második évfolyam megüresedett helyeire a külső független értékelésen (ZNO) elért eredményeik alapján nyernek felvételt.
– Milyen adatokat szükséges megadni a felhasználói fiók regisztrációjához azoknak a diákoknak, akik a 11. osztály elvégzése után jelentkeznek a második évfolyam megüresedett helyeire?
– A felhasználói fiók regisztrációjához meg kell adni a jelentkező e-mail-címét, a megszerzett ZNO-szertifikátok adatait, a középiskolai végzettséget igazoló oklevél és melléklete adatait, az érettségi bizonyítvány átlageredményét, valamint fel kell tölteni a felhasználói fiókba a végzettséget igazoló oklevél mellékletének és egy 3×4 cm-es színes okmányfotónak a szkennelt változatát. Elektronikus formában be kell nyújtani a jelentkezési kérelmet, azaz a felhasználói fiókon keresztül ki kell választani azt a szakot, amelyre a felvételiző jelentkezni szeretne. Felhívom a felvételizők figyelmét, hogy a felhasználói fiók regisztrációjának és az elektronikus jelentkezési kérelmek benyújtásának megkönnyítése érdekében a Rákóczi-főiskola felvételi irodája konzultációs központot hoz létre, ahol a jelentkezők segítséget kaphatnak felhasználói fiókjuk megnyitásához és a jelentkezéshez szükséges okiratok feltöltéséhez.
– Mire készüljenek azok a diákok, akik a meghirdetett szakok első évfolyamára szeretnének jelentkezni?
– A jelentkezők augusztus 3. és augusztus 22. között nyújthatják be okmányaikat hétköznapokon 8.00-tól 17.00 óráig, szombaton 8.00-tól 12.00 óráig a Beregszász, Kossuth tér 6. szám alatti felvételi irodánkban. A felvételi kérelmeket csak személyesen, papíralapon lehet benyújtani.
A jelentkezéshez a következő okiratokra, illetve ezek másolataira lesz szükség:
1. személyi igazolvány (azoktól a jelentkezőktől, akik 2020. május 1-je után töltik be a 14. életévüket, a keresztlevelet is elfogadják);
2. hadkötelesek esetében katonakönyv vagy sorkötelesi könyvecske a hadkiegészítő parancsnokságról;
3. a már megszerzett végzettséget igazoló okmányok, melyek alapján a jelentkezés történik és azok melléklete;
4. négy db 3×4 cm-es színes okmányfotó.
Fontos, hogy egy diák akár mindhárom szakra benyújthatja a jelentkezését, ebben az esetben három dokumentumcsomagot kell előkészíteni.
– Mikor kerül sor a felvételi vizsgákra?
– A felvételi vizsgákra augusztus 23–29. között kerül majd sor. A jelentkezőknek két felvételi vizsgán kell megfelelniük: az egyik megmérettetés minden szak esetében tollbamondás ukrán nyelvből, a másik vizsgát egy közismereti tárgyból kell tenni, amelyet a felvételiző által választott szaktól függően intézményünk határoz meg. A számvitel és adóügy, valamint az alkalmazott matematika szakok esetében ez a tárgy a matematika, a szociális munka szakra jelentkezőknek magyar és világirodalomból kell vizsgát tenniük. A felvételi vizsgatárgyak követelményei elérhetők honlapunkon: www.kmf.uz.ua.
Befejezésül szeretném felhívni a jelentkezők figyelmét, hogy a felvételi eljárással kapcsolatos bármilyen kérdésben egyedül a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának 2020. évi felvételi szabályzata (http://kmf.uz.ua/hu/hivatalos-dokumentumok/felveteli-2020/szakkepzes/) tekinthető minden részletre kiterjedő és az esetleges panaszok, jogorvoslati lehetőségek szempontjából is mérvadó dokumentumnak. További információért bátran keressenek minket a tanulmanyikmf@gmail.com e-mail-címen, illetve a (+3803141)-2-43-43-as vezetékes vagy a +380984681266-os mobiltelefonszámon munkanapokon 8.00 és 17.00 óra között.
Kárpátalján Blanár Dávid neve talán sokak számára ismerősen cseng. Uljana Doneckával, aki a barátnője, néhány éve létrehoztak egy könnyűzenei duettet, nemrég pedig megalakították az Ullie együttest. Erről és az előzményekről mesél Dávid, az együttes vezetője.
– Mesélj magadról, hogyan kezdtél el a zenéléssel foglalkozni?
– Tiszaújhelyen születtem, és itt jártam általános iskolába hetedik osztályig. A zenével is itt ismerkedtem meg. Már 5 éves koromban szerettem volna zeneiskolába járni, s gitározni tanulni. De azt mondták, még túl kicsi vagyok hozzá. A családban egyetlen zenész sincs. Furcsállták is kicsit, hogy ennyire vonzódom a zenéhez. Amikor felcseperedtem, akkor be is írattak klasszikus gitárra. Körülbelül kétévnyi tanulás után tudtam, hogy mindig ezzel szeretnék foglalkozni, és tovább szeretnék tanulni.
Nyolcadik osztálytól a Nagyszőlősi 3. Számú Perényi Zsigmond Középiskolában tanultam, az osztályban sok volt a zeneszerető, úgymond hobbizenész. Alakítottunk is egy sulizenekart, amellyel 15-16 éves korunkban koncertezgettünk Beregszászban, Szolyván. Végül is ott szerettem meg a könnyűzenét, a rockot stb.
A középiskola befejezése után felvételt nyertem az Ungvári Művészeti és Közművelődési Koledzsba. Elektromos gitárra felvételiztem, mivel szerettem volna váltani, s nem csak klasszikus gitáron játszani. Egyrészt nagyon tetszett, és úgy gondoltam, hogy így a jövőben több esélyem lesz zenekart alapítani.
– Hogyan jött az ötlet, hogy zenekart alapítsatok?
– Már gyermekkoromban az volt az álmom, hogy alapítok Kárpátalján egy magyar nyelvű zenekart, mert furcsálltam, hogy számos magyar zenekar van Erdélyben és Szlovákiában is, Kárpátalján viszont egyetlen olyan magyar zenekar sincs, amely ismert és elismert lenne Magyarországon. Arról ábrándoztam, hogy egyszer alapítok egy ilyen zenekart. Ahogy nőttem, az álom céllá vált, és tudatosan kezdtem alakítani a dolgokat. Próbálkoztunk zenekart alapítani, de sajnos nehéz volt összetartani a csapatot, mert sokan rá vannak szorulva arra, hogy külföldön dolgozzanak, én például tolmácskodtam. Emiatt nehéz összehangolni a próbákat, emellett egy zenekar nagyon sok befektetést igényel, csakúgy, mint bármely vállalkozás. Nem tudtunk összetartani egy csapatot, így már kezdtünk lemondani az egészről.
– Hogyan sikerült mégis? Közel másfél éve Ulyanna&David formációban debütáltatok. Miért pont duett?
– Szerencsére találkoztam egy Petőfi-programos sráccal, Fekete Krisztiánnal, aki felajánlotta, hogy szívesen foglalkozna velünk, mentorálna bennünket. Akkor úgy döntöttünk, hogy nem zenekart, hanem egy duettet hozunk össze, mert ahhoz elég két ember, s mivel én is és a párom, Uljana is zenélünk, így ez adott. Hála Istennek sikerült, de ahogy folyamatosan fejlődtünk, továbbra is terveztük egy komolyabb zenekar létrehozását. Bizonyítani szeretnénk a többi zenésznek, akik nem annyira magabiztosak és félnek belevágni, mert attól tartanak, hogy nem sikerül. Szerettük volna megmutatni, hogy ez igenis lehetséges. S úgy gondoltuk, hogy ha mi már elérünk valamit, akkor szívesebben csatlakoznának hozzánk.
– Hol ismerkedtetek meg Uljanával? A zene hozott össze titeket?
– Utolsó évfolyamos voltam, s a neten találtam egy jó zenét. Nagyon megtetszett, napokig hallgattam, és egyszer odaszólt a szobatársam, hogy amúgy ez a lány, aki ezt énekli, itt tanul a koledzsben. Ilyen nincs! Én már akkor beleszerettem a hangjába, azt hittem, egy külföldi énekesnő. Uljana akkor első évfolyamos volt. Azonnal ráírtam, találkoztunk, és előbb zenélgettünk, később összebarátkoztunk, és mára már el is jegyeztem. Végül is igen, a zene hozott össze minket.
– Később több helyen felléptetek, klipet is készítettetek.
– Az első fellépésünk a Váralja kávézó 30. évfordulóján volt. Krisztián jól ismerte a tulajt, Rusznák Györgyöt, s felajánlotta, hogy mutassuk be pár feldolgozásunkat a születésnapi rendezvényen. Nagyon kellemes este volt, háromdalos blokkokban játszottunk, közte leültünk a közönséghez beszélgetni. Megtetszett ez a forma, s akkor eldöntöttük, hogy csinálunk egy komolyabb programot, és szervezünk egy bemutatkozó koncertet. Ezt is a Váralja kávézóban tartottuk meg. Annyian voltak, hogy nem fértek be, többen az utcáról hallgatták, nagyon örültünk az érdeklődésnek. Azonkívül felléptünk a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége (KMDFKSZ) által szervezett diákhéten az Ungvári Nemzeti Egyetem előtti téren, valamint két alkalommal Magyarország Ungvári Főkonzulátusának ünnepi fogadásán. Szolyván egy szanatóriumban szabadtéri koncertet adtunk.
– Saját dalaitok is vannak. Ki írja a szöveget?
– A szövegírással nagyon sokáig gondjaim voltak. Van egy kedvenc zenekarom, a 30Y. Ennek az énekese Beck Zoltán, aki egyben fantasztikus dalszerző. Gyerekkorom óta hallgatom őket, mindig is ők voltak a példaképeim, s tulajdonképpen miattuk akarok zenekart alapítani. Életemben először sikerült végre eljutnom egy tatabányai koncertjükre, majd Uljana rászedett, hogy próbáljunk valahogy beszélni velük. Odamentünk egy stábtaghoz, aki mondta, hogy a parkolóban megvárhatjuk őket. Amikor végre kijöttek, kedvesen, barátságosan fogadtak. Elmeséltem nekik, mivel foglalkozunk, mik a céljaink, és bemutattak minket egy fiatal költőnek, Jáger Dávidnak, akinek nemrég jelent meg a második verseskötete. Neki annyira megtetszettek a dalaink, hogy azóta segít a szövegírásban. Ez azt jelenti, hogy elküldök neki egy szöveget, s ő nem írja át, nem nyúl bele, hanem elmondja, hogy ő még mit tenne bele. Nem szavakról van szó, hanem érzésekről, fogalmakról, színekről, ötletekről.
– Nemrég bővült a duettetek.
– Készítünk egy albumot. Stúdióban egyedül, több hangszeren feljátszottam a darabokat, Uljana felénekelte a szöveget, ezt megmutattam a zenésztársaimnak, akiknek nagyon tetszett, s végül sikerült őket meggyőzni, hogy csatlakozzanak hozzánk. Folynak a munkálatok, egy dalt már felvettünk, ebben a hónapban fogjuk posztolni a közösségi oldalunkon, és június végén szeretnénk felvenni egy másik dalt, de akár kettőt is. Saját dalokról van szó, a szöveget én írtam.
– Hány dalt írtál már?
– Több dalom van, de szelektálom őket. Bemutatom Uljanának, lefordítom neki, s ha azt mondja, hogy szeretné elénekelni, akkor megmutatjuk a zenekarnak is. Ha mindenki elfogadja, akkor elkezdünk dolgozni rajta. Azokat a szövegeket, amelyeket Uljana nem szeretne elénekelni, mert nem illik hozzá, azokat nem erőltetjük, mert egy őszinte zenekart szeretnénk kiépíteni. Jelenleg 5 olyan dal van, amelyeket már gyakorolunk. Ezek mind magyar nyelven szólnak.
– Uljana több nyelven, köztük magyarul is énekel.
– Így van, ukránul, oroszul, angolul, franciául és természetesen magyarul. Nem könnyű, de nagyon sokat dolgozunk rajta. A dalok is úgy készülnek, hogy alapszinten megtanulja a szöveget, aztán begyakoroljuk a zenét, s utána nagyon sok próbát, órákat, napokat töltünk azzal, hogy helyes legyen a kiejtése. De már egyre jobban beszél magyarul, nagyon tetszik neki ez a nyelv. Szeretné minél hamarabb elsajátítani, alkalmazásokat tölt le, szótárakból is igyekszik tanulni, sok időt fordít a magyar nyelv gyakorlására. A dalokban is sokat javult a kiejtése. Egyébként sok embernek tetszik, hogy van egy kis akcentusa, és többen megjegyezték, hogy emiatt különlegesebb a dal. Mi egy kárpátaljai magyar zenekar szeretnénk lenni, nem egy magyar zenekar a sokból.
– Mit lehet tudni az új tagokról?
– Dudás Gergő, a billentyűsünk elvégezte a zenei szakiskolát Ungváron. Régi barátom, hosszú ideje zenélünk együtt, de csak hobbi szinten, örömzenélés otthon, semmi komolyabb. Jól megértjük egymást. Fanatikus zenész, általában vele hangszereljük a darabokat.
A szólógitáros Kudron József, az unokatestvérem. Vele együtt nőttünk fel, és évek óta együtt zenélünk, együtt tanultunk Ungváron is.
A basszusgitárosunk egy új tag, ő Danku József, dédai srác. Nem járt zeneiskolába, egyedül tanult meg az internet és a barátai segítségével zenélni, gitározni. Nemrég egy gitártáborban együtt voltunk, és csodálom, hogy milyen motivált fiatal zenész, manapság kevés ilyen van.
A dobosunk Dracskó Béla, beregszászi, nemrég vettük fel a kapcsolatot, sajnos még nem sikerült együtt zenélni, de online próbákat már összehoztunk.
– Hogy jött a név? Mit fed az új Ullie elnevezés?
– Ullinak ejtjük, és érdekes története van. Sokat, körülbelül egy évig gondolkoztunk a zenekar nevén, hogy mi lenne a legjobb. Szerettük volna, ha azt is sugározza, hogy honnan jöttünk, milyen zenét játszunk. Eszembe jutott a tanáromnak a mondata, aki egész kottakönyvet írt kisgyerekeknek, és azt mondta, hogy évekig nem tudta kiadni, mert nem tudott címet adni a könyvnek. Mi is hasonlóképpen jártunk: könnyebb volt létrehozni egy zenekart, mint nevet adni neki. Nem tudtunk találó nevet kiötölni, amire azt mondtuk volna, hogy ez tényleg jó. S akkor eszembe jutott két magyar évfolyamtársam, Martina és Bettina, akik nem tudták kimondani Uljana nevét, s Ullinak szólították. Így lett a becenevéből zenekarnév.
– Aktívabbak lesztek az online térben?
– Ha szeretnénk egy közösséget kialakítani Kárpátalján, akik szeretik a zenénket, ha el szeretnénk érni azokat, akik még nem hallottak rólunk, akkor sokkal aktívabbnak kell lennünk. Ezért több időt és energiát fogunk szánni arra, hogy online felületeken is többet posztoljunk, hogy az emberek figyelemmel követhessék, hogyan épült fel a zenekar, hogyan telnek a próbáink, hogy íródnak a dalaink, szeretnénk az embereket beavatni a műhelytitkokba. Ebben Perepada Júlia segít nekünk, aki fotókat és videókat készít rólunk. Akit érdekel, az követhet minket a Facebookon vagy az Instagramon.
– Az Ulyanna&David formáció is megmarad?
– A zenekarral csak saját dalokat fogunk játszani, Uljanával pedig feldolgozásokat adunk elő, s talán lesznek még kisebb koncertjeink, ahol csak ketten fogunk fellépni, esetleg videoklipeket fogunk készíteni az internetre. A két formáció párhuzamosan is tud majd létezni.
Az ország valamennyi felsőoktatási intézményében hamarosan elkezdődik a felvételi időszak, ezért Sztojka Miroszlávot, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felvételi Bizottságának felelős titkárát arra kértük, hogy az érdeklődők számára foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat. Előző alkalommal a beregszászi főiskola felvételi szabályzatának módosításáról számoltunk be, ezúttal pedig igyekszünk részletes és hasznos információkkal szolgálni a bachelor képzési szintre felvételizők számára.
– Idén milyen szakokra hirdet felvételt a Rákóczi-főiskola bachelor képzési szinten?
– Meghirdetett szakjaink: ukrán nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, angol nyelv és irodalom, biológia és az ember egészsége, földrajz, kémia, matematika, történelem, tanítói, óvodapedagógia, turizmus, illetve számvitel és adóügy. E szakokon nappali és levelező tagozatos képzést is indítunk. A korábbi évekhez hasonlóan képzéseink első és második évfolyamára egyaránt lehet jelentkezni.
– Miben tér el a felvételi eljárás az első és a második évfolyamra jelentkezők esetében?
– Az első évfolyamra a középiskolai végzettséggel rendelkezők jelentkezhetnek a külső független értékelésen szerzett három szertifikát (tanúsítvány) birtokában. Minden szak esetében kötelező szertifikátot szerezni ukrán nyelvből és irodalomból. Arról, hogy az ukrán mellett milyen két további szertifikátra van szükség a jelentkezéshez az egyes szakokon, főiskolánk felvételi szabályzatának 4. mellékletéből tájékozódhatnak az érdeklődők, amely elérhető honlapunkon: www.kmf.uz.ua. Itt kell megjegyeznem, hogy az oktatás és pedagógia képzési ághoz tartozó szakok esetében (óvodapedagógia, történelem, tanítói, ukrán nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, angol nyelv és irodalom, biológia és az ember egészsége, földrajz, matematika, kémia) a felvételi szabályzat lehetővé teszi, hogy az egyik szertifikát helyett, harmadik tárgyként a jelentkezők belső vizsgát tehessenek főiskolánkon magyar nyelvből.
Idén a felsőoktatásba jelentkezőktől a 2020-as szertifikátok mellett a 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben szerzett szertifikátokat is elfogadják. Kivételt képeznek e tekintetben az idegen nyelvekből szerzett szertifikátok. Angol, német, francia és spanyol nyelvből a felsőoktatási intézmények csak a 2018-as, 2019-es és 2020-as szertifikátokat fogadhatják el.
A bachelor képzési szint második évfolyamára azok jelentkezhetnek, akik már rendelkeznek ifjú szakember, bachelor vagy szpecialiszt szintű diplomával, illetve azok is, akik bachelor képzési szinten már legalább egy évet befejeztek. Újdonság 2020-ban, hogy az alapképzés második évfolyamára az ifjú szakember szintű oklevél alapján jelentkezők esetében a felvételi versenyben az ukrán nyelv és irodalom szertifikát, valamint a szaktárgyi felvételi vizsga érdemjegye számít majd, a számvitel és adóügy szakra pedig az ukrán nyelv és irodalomból szerzet szertifikáton és a szaktárgyi felvételi vizsgán szerzett érdemjegyen kívül kötelező szertifikátot felmutatni matematikából vagy Ukrajna történetéből is. Szaktárgyi felvételi vizsga alatt egy belső, a főiskolán tett (a felvételiző által választott szaknak megfelelő) vizsgát kell érteni. Például a matematika szakra felvételizők matematikából tesznek szaktárgyi felvételi vizsgát.
– Mit kell tudni a főiskolán tartandó felvételi vizsgákról?
– A felvételi vizsgák anyaga alig változott az elmúlt évekhez képest, ily módon a vizsgatételek remélhetőleg nem állítják megoldhatatlan feladat elé a jelentkezőket. Egyébként a felvételi vizsgák témái és a különböző típusú mintafeladatok minden tárgyból és minden képzési szintre vonatkozóan megtalálhatók intézményünk honlapján (www.kmf.uz.ua). Ugyanitt olvasható a felvételi eljárással kapcsolatos minden egyéb információ is.
– Mit kell tennie a jelentkezési eljárás során a felvételizőnek?
– Bachelor szintű képzéseink első évfolyamára nappali vagy levelező tagozatra egyaránt csak elektronikusan lehet jelentkezni. A jelentkezők felhasználói fiókjainak regisztrációja az elektronikus jelentkezési rendszerben augusztus 1-jén veszi kezdetét a következő címen: http://ez.osvitavsim.org.ua. A regisztráció kezdetéig bevezetésre kerülhet az Egységes állami elektronikus szolgáltatások portálja, melyen keresztül szintén regisztrálhatnak a felvételizők. Ez a portál a következő címen érhető el: https://diia.gov.ua/. A felhasználói fiók regisztrálásához meg kell adni a jelentkező e-mail-címét, a külső független értékelés során megszerzett szertifikátok adatait, a középiskolai végzettséget igazoló oklevél (érettségi bizonyítvány) és melléklete adatait, az érettségi bizonyítvány átlageredményét, valamint fel kell tölteni a végzettséget igazoló oklevél mellékletének és egy 3 x 4 cm-es színes okmányképnek a szkennelt változatát is. Ezt követően, a regisztrált felhasználói fiókon keresztül augusztus 13–22. között elektronikus formában be kell nyújtani a jelentkezési kérelmet a kiválasztott szakra vagy szakokra. Azon felvételizőknek, akik a harmadik szertifikát helyett főiskolánkon magyar nyelvből belső vizsgát tesznek (a már említett oktatás és pedagógia képzési ághoz tartozó szakok esetében), augusztus 13–16. között kell benyújtaniuk a jelentkezési kérelmüket. A választható szakok száma intézményünkben nincs korlátozva, tehát a sikeres felvételi érdekében célszerű több szakot is megjelölni. Főiskolánk Beregszász, Kossuth tér 6. szám alatti felvételi irodájában minden jelentkezőnek szívesen segítünk az elektronikus felhasználói fiók regisztrálásában és a szükséges adatok, dokumentumok feltöltésében.
Főiskolánknak augusztus 27-ig kell kihirdetnie a középiskolai végzettség alapján jelentkezők közül felvételre ajánlottak névsorát. Ezt követően 4 nap áll a felvételizők rendelkezésére, hogy benyújtsák a felvételi irodában a beiratkozáshoz szükséges eredeti okmányokat.
Felhívom a jelentkezők figyelmét, hogy a 2020-as felvételi szabályzat bachelor szintű képzés esetén pótfelvételi eljárást is lehetővé tesz az első évfolyam levelező tagozatára. Jelentkezni pótfelvételi eljárás keretében bachelor szintű képzéseink első évfolyamára levelező tagozaton csak elektronikusan lehet szeptember 10. és október 10. között. Azok a felvételizők, akik a harmadik szertifikát helyett főiskolánkon magyar nyelvből belső vizsgát tesznek (a már említett oktatás és pedagógia képzési ághoz tartozó szakok esetében), a jelentkezési kérelmüket a pótfelvételi eljárás keretében levelező tagozatra szeptember 10–14. között nyújthatják be.
A bachelor képzési szint második évfolyamára jelentkezni csak személyesen, papíralapon lehet augusztus 13–22. között. A jelentkezéshez szükséges okiratok: a végzettséget igazoló oklevél és annak melléklete, a külső független értékelés során megszerzett szertifikátok másolata (ifjú szakember diplomával rendelkező felvételizők esetében), a személyi igazolvány másolata, 4 db 3 x 4 cm-es színes okmánykép. A felvételi vizsgákra augusztus 25–31. között kerül sor.
– Kik jelentkezhetnek kedvezményesen a Rákóczi-főiskolára?
– Elbeszélgetés alapján a következő kedvezményezett kategóriákhoz tartozók nyerhetnek felvételt főiskolánkra:
A háborús veteránok jogállásáról, szociális védelmük garanciáiról szóló törvény 7. cikkelyének 10–14. pontjai alapján háborús rokkantakká nyilvánított személyek;
akik számára a csernobili katasztrófa áldozatairól rendelkező ukrajnai jogszabályok ezt lehetővé teszik;
akik rokkantságuk következtében nem képesek látogatni az oktatási intézményt (az egészségügyi és szociális hatóságok igazolása alapján).
Szintén lehetőségük van a felvételre felvételi vizsgák alapján (külső független tesztelésen szerzett szertifikátok helyett), és azok sikeres teljesítése esetén (nem alacsonyabb pontszámmal, mint a felsőoktatási intézmény által meghatározott alsó ponthatár) engedélyezett a részvétel a felvételi versenyben azoknak a jelentkezőknek, akiket a Méltóság forradalma áldozatainak ismertek el, akik A háborús veteránok jogállásáról, szociális védelmük garanciáiról szóló törvény alapján harci cselekmények résztvevőjeként vannak nyilvántartva (beleértve azokat is, akik az ukrán állampolgárok katonai szolgálatára vonatkozó rendelkezések alapján teljesítenek szolgálatot), illetve az árváknak és a szülői gondoskodás nélkül maradt gyerekeknek is.
Felhívom a felvételizők figyelmét, hogy részletesebben e témáról a www.kmf.uz.ua weboldalon, felvételi szabályzatunk VIII. fejezetében olvashatnak.
A kedvezményezettek, akik elbeszélgetés vagy belső felvételi vizsgák alapján jogosultak felvételizni a főiskola bachelor szintű képzéseinek első évfolyamára, jelentkezési kérelmüket augusztus 13–16. (pótfelvételi keretében szeptember 10–14.) között személyesen, papíralapon nyújthatják be. Felvételi vizsgáikra vagy elbeszélgetéseikre augusztus 17–21. (pótfelvétel keretében szeptember 16–18.) között kerül sor.
Külön szeretnék kitérni arra, hogy a karantén miatt a felvételizők csak előzetes időpontfoglalás alapján jelentkezhetnek. Időpontot foglalni a tanulmanyikmf@gmail.com e-mail-címen, a (+3803141)-2-43-43-as vezetékes, vagy a +380984681266-os mobilszámon lehet, munkanapokon, 8.00 és 17.00 óra között.
Befejezésül szeretném felhívni a jelentkezők figyelmét, hogy a felvételi eljárással kapcsolatos bármilyen kérdésben egyedül a Rákóczi-főiskola 2020. évi felvételi szabályzata (www.kmf.uz.ua) tekinthető minden részletre kiterjedő és az esetleges panaszok, jogorvoslati lehetőségek szempontjából is mérvadó dokumentumnak.
Jó egészséget, kitartást és sok sikert kívánok minden felvételizőnek! (Folytatjuk)
A viski származású fiatal művésznő, Brassói Jőrös Andrea szerint a legfontosabb a hivatás iránti elkötelezettség, fegyelmezettség, és minden körülmény között embernek maradni. Beszélgetésünk során megtudhatjuk, hogy az operaénekesek is énekelnek népzenét, és hogy milyen út vezet Kárpátaljáról a legnagyobb színpadig.
– Kárpátaljáról, az egykori koronavárosból, Viskről származol. Beszéljünk egy kicsit a gyermekkorodról. Hogyan jött a zene, az opera az életedbe?
– Már az első megszólalásom előtt énekeltem, ez volt a legelső emléke édesanyámnak, amikor néhány hónapos koromban ahelyett, hogy gügyögtem volna, én inkább dudorásztam. Soha nem volt számomra kérdés az, hogy zenével szeretnék foglalkozni, hogy ez lesz a hivatásom, és ez az, amihez talán igazán értek. Először zongorázni tanultam, természetesen végig énekeltem mellette a gyermekkoromat. Legelőször a népzenében értem el sikereket, és azt gondoltam, hogy ez a vonal lesz az, amit végig szeretnék vinni az életemben. Aztán debreceni tanulmányaim során éreztem azt, hogy nagy lehetőségek rejlenek az opera műfajában és a hangomban is, megkaptam minden támogatást a tanáraim részéről, ők buzdítottak arra, hogy érdemes lenne a hangomnak felmérni a lehetőségeit. Ez volt az, ami motivált, amiben aztán egyre több sikerem lett, persze rengeteg munkával, és így kerültem a klasszikus éneklés, az opera világába. Visszatekintve az elmúlt időszakra, sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljöhet az a nap is, amikor felállhatok a Magyar Állami Operaház színpadára. Nagyon várom, hiszen valójában a mostani szeptemberi évadtól vagyok igazán az operaház magánénekese.
– Ez azt jelenti, hogy komolyabb szerepet kaptál az Operaháznál?
– A márciusi előadásunk egy amerikai szerző, Jake Heggie operája, amely egy valós történetet dolgoz fel Ments meg, Uram! címmel. Ez az operaház keresztény évadának részeként került volna bemutatásra, amely most átkerült szeptemberre. A mű egy kortárs opera tele blues-os zenei elemekkel, melyben én egy meggyilkolt fiú édesanyját játszhatom, amely külön lelki nehézséget is okoz a számomra, hiszen egy ilyen jellegű szerep megformálása nagyon embert próbáló és szívfacsaró tud lenni. Nagyon szép és megtisztelő feladat. Szereposztás tekintetében ez egy középszerep. A következő évadban kaptam kisebb szerepeket is, illetve decemberben énekelni fogok a Britten Szentivánéji álom című operájában – ezzel diplomáztam a Zeneakadémián – Titánia szerepében, amely egy főszerep.
– Tehát hivatalosan szeptembertől a Magyar Állami Operaház magánénekese lettél.
– Ez így van, ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy szabadúszóként veszünk részt különböző produkciókban. Az operaház a magánénekeseit egy-egy szerepre, előadásra szerződteti. Mindez nagyon megtisztelő.
– A jelenlegi helyzet, azt gondolom, a művészeket különösen megviselte. Hogyan éli meg a karantén idejét egy művész?
– Valójában úgy, mint egy pofoncsapást. Az a munka, amelyet eddig természetes volt, hirtelen eltűnt az életéből. A bizonytalanság nehéz, hiszen azt sem lehet tudni biztosra, hogy mikor lehet folytatni a szakmát. Ezt követően mégis talpra kell állni, tervezni az elkövetkező időszakot.
– Hogyan zajlik a tervezés ebben a helyzetben? Vannak-e új előadások, fellépések, például ha csak az őszi évadot vesszük?
– Művészként a különböző előadások és koncertek előkészítése állandó munkafolyamat, ahogyan az is, hogy az ember szinten tartsa magát, fejlődjön, és ne engedje azt, hogy az eddig felépített munka és fejlődési folyamat megálljon. Az elmúlt két hónap és a mostani időszak is arról szól, hogy akár mesterrel együtt, vagy egyedül kell gyakorolni azokat a műveket, amelyeket a következő hónapok előadásai hozhatnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz az Magyar Állami Operaház felkérőjében szép feladatok várnak rám, amelyre minden egyes hónapot fel kell használni, hogy fel tudjak készülni. Bízom benne, hogy augusztus közepétől elindulnhat a munka. Rám legközelebb szeptemberben vár bemutató, amely a veszélyhelyzet miatt márciusban elmaradt, erre készülök most, illetve meghallgatásokra. Nem áll meg az élet, csak nehezebb egy picit megtalálni a motivációt akkor, amikor bizonytalan az új munka megkezdése, az előadások előkészítése.
– Bizonyára nem egyszerű út vezet Viskről a Magyar Állami Operaházig. Említetted, hogy a népi énekléssel kezdted, aztán jött egy fordulópont, amely végül az operaénekesi pályára vitt. Mennyire volt rögös az út idáig?
– A fordulópont a népi éneklés és a klasszikus éneklés között az volt, amikor Debrecenben a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában volt egy szakmai vizsgánk. Ott sikerült egy olyan emelkedett koncertélményt szerezni magamnak és a tanáraimnak is, amely egyszerűen megfordította bennem ezt a dolgot, és elkezdett egy belső motiváció megszületni, hogy milyen lehetnék a klasszikus ének területén. Azelőtt mindig volt bennem egy kettősség, hogy melyik az én utam: a klasszikus vagy a népi. S amit az ember nem tud megmagyarázni, azt úgy nevezném, hogy volt egy isteni sugallat, amely aztán átbillentette ezt a kettősséget az operaéneklés mérlegére. Ezt követően már egyértelművé vált számomra, hogy ez lesz az én utam. A szakközép után így kerültem a Debreceni Egyetem magánének–klasszikus ének szakára, amelyet sikeresen elvégeztem, ezt követően a budapesti Zeneakadémiára felvételiztem, ahol Pászthy Júlia tanárnő látta meg bennem a lehetőséget, és felvett az opera mesterszakra, melyet 2016-ban fejeztem be. Útmutatása meghatározó az énekesi pályámnak a létrejöttében, rengeteg segítséget kaptam tőle technikailag, emberileg, előadóművészileg, s persze ott volt Almási-Tóth András rendező tanárunk, akinek az osztályában jártunk, ő szintén próbálta kihozni belőlünk a legtöbbet színészileg. Valóban egy komplex előadóművésszé válás volt ez a budapesti zeneakadémiás két év. Ezt követően pedig a pedagógusi képzést is elvégeztem. Így jutottam a nagybetűs életbe, ahol következtek a meghallgatások, a koncertfelkérések a diploma-előadásom után.
– Viszonylag fiatal vagy ebben a műfajban, hiszen a nagy operaénekesek jóval idősebbek. De már így is volt néhány jó szerep, előadás. Mi az, amit szívesen eljátszanál az előtted álló évek során, és mi az, ami nagyon tetszett az eddigi szereposztások közül?
– Valóban a pályám elején járok még, de már eddig is nagyon szép és érdekes feladatok találtak rám akár az operavizsga során, vagy például tavaly volt egy főszerepem a debreceni Csokonai Színházban, ahol Rossini-operában, az Ory grófjában Adél grófnét énekelhettem. Itt tapasztaltam meg, hogy mit jelent az, amikor estéről estére egy ekkora szerepre készülve színpadra állhatok. Ez egy vígopera, amelyben az énekelni való rendkívül nehéz, és nagyon mozgalmas maga a játék is, amely külön nehezítette a megformálást. De nagyon élveztem, hiszen van egy nagyon vicces és egy drámai vonala is a személyiségnek. Szeretnék Verdi Traviatát, vagy egy Tatjanát énekelni a Csajkovszkij Anyeginjéből oroszul, esetleg Mimit a Puccini bohém életéből, de akár Verdi nagy szerepeket: a Verdi- és Puccini-vonal az, amely nagyon tetszik. Ami most várhat rám pályámnak ebben a szakaszában, az kortárs operák és a Mozart-operák női alakjai.
– Az elmúlt évek során sikerült nemzetközi vizeken is bemutatkoznod. Mesélnél erről?
– Olyan helyeken megfordultam már, amelyekről álmodni sem mertem volna. A legelső, ami eszembe jut, az Ausztrália, hiszen az volt a legtávolabbi utazásom. Csodálatos élmény volt: a magyar nagykövetségen adhattunk egy Bartók–Kodály-koncertet 1956-kapcsán Czébely Beáta zongoraművésszel, aki szintén viski származású. Vele jártunk aztán ugyanezzel a műsorral Tokióban is, amely szintén különleges élmény volt, hiszen egy hatalmas koncertteremben volt előadásunk. Hihetetlen, hogy a japánok hogy viszonyulnak a magyar kultúrához, és mennyire tisztelik és szeretik a magyar zenét: Kodályt, Bartókot, Lisztet. Taraszova Brigittával és Krisztinával Münchenben, Berlinben, Stuttgartban járhattunk, valamint Londonban volt egy nagyon megtisztelő felkérésünk, ahol egy ausztrál Bartók kutató kapott állami kitüntetést – ezen az eseményen is felléphettünk. Természetesen Budapesten is voltak nagyon szép felkérések. Különösen a Budapest Music Center felkérései, ahol számos kortárs koncert produkciókban vehettem részt. Ezek állandó részei a munkásságomnak. Jelenleg is készülök egy nagyobb kurzusra, amely Kurtág György és Eötvös Péter vezénylésével fog zajlani, s ahová a világ minden részéről érkeznek karmesterek.
– Bár már egyre inkább az opera vonzáskörében vagy, azért mégsem szakítottál a népi vonallal sem. Az elmúlt években voltak olyan fellépések, amikor a népzene is jelen volt.
– Valóban. A Hagyományok Háza vezetősége jól meglátta a lehetőséget abban, hogy mi lenne, ha ötvöznénk a népzene és a klasszikus zenei vonalat. Hiszen ez a két műfaj nagyon jól tud hatni egymásra. Megtisztelő volt számomra, amikor a Hagyományok Háza Kodály-műsorában énekelhettem: én például a cigányzenekari és népi zenekari kísérettel énekeltem el egy-egy népdalt, az énekes társam, Pál Eszter pedig zongorakísérettel énekelt. Azt tapasztaltuk, hogy nagy sikere volt az előadásnak.
– Sokan mondják, hogy a viskiekben a népművészet szeretete mind a mai napig erősen él. Mindez benned is ott ragadt valahol belül?
– Így van, ez abszolút bennem él. Sőt még ma is, ha nagyon figyelek a népi hangszínemet és éneklésmódomat mindig vissza tudom hozni. Nem is szeretek klasszikus hangon énekelni népi éneket. Azonban minél kevesebbszer próbálom ezt csinálni, mert teljesen más izmokat mozgat meg, amivel óvatosan kell bánni. De a népművészet nem tud, és nem is akarom, hogy eltűnjön. A mai napig visszajárok a péterfalvai népzene-, néptánctáborba, ahol egyrészt tanárként, másrészt résztvevőként vagyok jelen. Minden éven szeretném magamba szívni azt erőt, amely egész éven keresztül feltölt. Olyan értékeket lehet kapni azalatt az egy hét alatt, amit nem tud az ember nélkülözni, ám idén ezt sajnos meg kellett tanulnunk. Nagyon szívesen jövök tanítani, valamint a kóruséneklésben is részt venni, és kórushangképzést is tanítani. Évek óta klasszikus zenei koncertet is szervezünk, és próbáljuk a következő nemzedéket felkészíteni: sok népi énekes is jön, de sok olyan gyermek is, akik talán az én példámon is felbuzdulva szeretnének klasszikus zenét is tanulni.
– Mind a mai napig visszajársz Kárpátaljára. Mennyire tartod fontosnak a szülőföldet, azt hogy haza, Kárpátaljára is adj valamit?
– Trianon századik évfordulója környékén talán most érezzük igazán az elszakítottságot, amikor nem tudtunk hazajönni, hiszen a határt lezárták. Nagyon sokszor járok haza, és nagyon fontos nekem, hogy az itthoni légkört magamba szívjam, és a köteléket erősítsem a szülőföldemmel, az itthoniakkal. Szerencsém van, hogy a férjem, aki nem kárpátaljai származású, de ő is nagyon szívesen jön mindig. Úgy érzem, amellett, hogy az ember kiteljesíti a saját szakmai és magánéletét, amit a Jóisten rábízott, hazafelé is egy felelősséggel tartozik. Ezért is örülök annak, amikor a péterfalvai táborokban, vagy különböző alkalmakkor segíthetek az itthoniaknak. Számomra ez egy felelősség, a hazagondolás, az, hogy csak úgy tudunk megmaradni, hogyha mindazt az értéket, amelyet megtanultunk, azt át tudjuk adni itthon. S ebből adódóan minden éven igyekszem, hogyha lehetőségem nyílik rá, itthon, Visken is koncertezni akár az Év Embere rendezvényeken, vagy más felkéréseken.
– Visszatérve az operához. Ez olyan műfaj, amely nehezen szólít meg tömegeket. Hogyan lehet népszerűvé tenni a fiatalok, az emberek körében?
– Azt gondolom, hogy az operába olyan életigazságok vannak bele komponálva, amelyek mindenkor emberéhez szólnak. Ezek a művek örök érvényűek. Természetesen vannak olyan művek, amelyekkel sokkal jobban be lehet vonzani a közönséget, de megvan az a rétege is az embereknek, akik a drámai mondanivalón keresztül kapnak lelki többletet. Budapesten van egy kis társulatunk, az Opera Kompánia, akikkel próbálunk gimnáziumokban gyerekekhez eljuttatni vígoperákat magyar nyelven. Hiszen a legtöbb opera nem magyar nyelven íródott, emiatt nehéz a történet megértése. Igyekszünk mai eszközökkel eljuttatni a fiatalokhoz az operát. Eddig öt előadást sikerült játszani, mindenhonnan jó visszajelzéseket kaptunk, ami után a tanárok könnyebben tudták elvinni egy-egy operaelőadásra a gyerekeket. Valóban egy olyan műfajról beszélünk, amely nehezen tud eljutni az emberek szívéig, nagyon óvatosan kell azzal bánni, hogy mit hall először egy operába még nem járó ember, ezért a gyerekeket igyekszünk a befogadás felé terelni. Sok kortárs előadásban játszom. Ez is egy nagyon nehéz út, még azokat is nehéz befogadóvá tenni, akik szeretik az operát és eljönnek egy Puccini- vagy egy Verdi-operára. Ez misszió is egyben, azért is dolgozunk, hogy ezeket az újfajta műveket is megkedveltessük.
– Mi a fő alapértéke a munkásságodnak, a művészetednek?
– Talán onnan kezdeném, hogy érzem a felelősségtudatot saját tehetségemmel szemben, amit az Úristentől kaptam. Amit kaptam, azt próbálom annyira tökéletesíteni, és abban annyi munkát bele tenni, hogy méltó legyek arra, hogy én ezt az ajándékot hordozhassam. Ez az alapértékem. Mindezt próbálom komolyan véve, szorgalommal, bizalommal végezni. Számomra ez is nagyon fontos, hiszen ez egy farkasvilágban élünk, amiben élünk, így minden szakmában nagyon nehéz manapság marandót alkotni és embernek maradni. Nagyon szeretném úgy végigjárni az életet, hogy amellett, hogy – a tehetségemet kibontakoztatva, arra figyelve, hogy miben tudok fejlődni, sosem átgázolva vagy átlépve embereken – megmaradjak elsősorban embernek és után művésznek.
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
A lot has changed since the last time Meghan, The Duchess of Sussex, was on the Warner Brothers lot. Don’t miss the rest of our interview tomorrow. pic.twitter.com/pBihJLf0um
A trianoni békediktátum századik évfordulója, valamint a nemzeti összetartozás napja alkalmából a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Potápi Árpád János, adott interjút, amelyben olvashatnak a világjárvány miatt áttervezett rendezvényekről, a nemzeti összetartozás erejének mértékéről, valamint a Nemzetpolitikai Államtitkárság szülőföldünkre irányuló programjairól.
– A Magyar Országgyűlés a 2020-as évet, a trianoni békediktátum századik évfordulóját a nemzeti összetartozás évének nyilvánította. A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága ezzel párhuzamosan folytatja a 2012 óta következetesen egymásra épülő tematikus éveinek sorát, így a Magyar Állandó Értekezlet tavaly novemberi döntése értelmében 2020-ra az erős magyar közösségek éve program került meghirdetésre. Milyen befolyással van a koronavírus-járvány a tervezett programokra, rendezvényekre?
– A járvány nemcsak a nemzetpolitikai, de minden más programot is felülírt: elmaradt a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat, a tokiói olimpia és számos nagy rendezvény szerte a világon. Természetes, hogy nekünk is újra kellett gondolni a programjainkat, de szerencsére időben léptünk. Még márciusban átszerveztük a tavaszi menetrendet, és amit lehetett, azt online térbe helyeztük át. A szokott őszi kezdés helyett még április elején elindítottuk a Miénk a város népszerű online játékunkat, amelybe több mint 2000 külhoni gyerek kapcsolódott be, online tartottuk a Kárpát-medencei vállalkozói találkozónkat és a Kőrösi-, valamint Petőfi-ösztöndíjasaink is online végzik közösségépítő munkájukat. Sajnálatos, hogy a világjárvány miatt a június 4-i programjainkat sem tudjuk abban a formában megtartani, ahogy eredetileg elképzeltük. Június 4-ről augusztus 20-ra csúszik a budapesti Kossuth téri Trianon-emlékmű átadása is, ugyanakkor örvendetes, hogy a kormány múlt heti döntése értelmében – szigorú szabályok mellett – Magyarországon megtarthatók a Trianon századik évfordulójához kapcsolódó megemlékezések. Az Országgyűlés emléküléssel készül, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma pedig felhívást fogadott el a nemzeti önazonossághoz való jog védelméről, amelyet politikai nyilatkozatként terjesztünk elő az Országgyűlés június 4-i ülésén. Bár a szomszédos országokban, így Ukrajnában is szigorúak a korlátozások, mégis azt látom, hogy a magyarság lelkesen készül, hogy méltóképp emlékezzen erre a fontos évfordulóra. Számos nagyszerű kezdeményezés indult az elmúlt hetekben, napokban, így például az Összetartozásunk Tüze, amelyet Kárpátaljáról indítottak el a cserkészek, és mostanra a világ minden pontját elérte. Jó látni, hogy a magyarság a jelenlegi nehéz helyzetben is ennyire összefog.
– Június 4-e, a nemzeti összetartozás napja alkalmából a Nemzetpolitikai Államtitkárság Milyen jó, hogy itt vagyunk címmel fiataloknak szóló videopályázatot hirdetett, amelynek célja a világ magyar közösségei határokon átívelő összetartozásának erősítése a virtuális tér közvetítésével. Hogyan fogadták eddig ezt a kezdeményezést?
– A felhívást május közepén hirdettük meg, és számunkra is óriási meglepetés, hogy szűk két hét alatt több mint félezer pályamunkát kaptunk a Föld minden tájáról. Ehhez nagy valószínűséggel hozzájárult az is, hogy a projekthez az indulás óta számos híresség is csatlakozott, többek között Keresztes Ildikó előadóművész, Nagy Feró énekes, Szűcs Nelli és Trill Zsolt színművészek, Gyurta Dániel olimpikon, Pataky Attila énekes, Böde Dániel válogatott labdarúgó, Pál Eszter népdalénekes és nagyon sok más híresség, közéleti személy osztotta meg velünk gondolatait június 4-e kapcsán. A kárpátaljai fiatalok is nagyon aktívak voltak. Maga a pályázat a 10–25 éves korosztálynak szólt, akiket arra kértünk, kisfilmben mutassák be, mit jelent számukra a nemzeti összetartozás, kérdezzék meg erről családjukat, barátaikat, környezetüket. Hihetetlen, hogy a gyerekek hányféleképpen és mennyire kreatívan tudták ezt bemutatni. Családok, közösségek fogtak össze, külön produkciókkal készültek – szó szerint a világ teljes magyarságát megmozgattuk. Fontos, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk a száz évvel ezelőtti tragédiára, ugyanakkor büszkének kell lennünk arra, hogy nincs még egy olyan nemzet, amely a magyarsághoz hasonló csonkítást túlélt volna. Mi mégis túléltük, és ma erősebbek vagyunk, mint az elmúlt száz évben bármikor. 2020 számunkra kettős évforduló: száz évvel ezelőtt a nemzetet szétszakították, de tíz évvel ezelőtt újraegyesítettük. 2010-ben, a második Orbán-kormány megalakulásakor új alapokra helyeztük a nemzetpolitikát, és megerősítettük a kapcsolatainkat a magyarsággal szerte a világon. Mindezt közösen értük el: mi, anyaországi magyarok, a Kárpát-medencében élő magyarság és a diaszpórában élők. Úgy gondolom, a huszadik század nehézségei és megpróbáltatásai után most egy új időszámítás kezdődik a magyarság számára. 2020 egy új, győztes korszak kezdetét jelenti.
– A járványügyi helyzetre való tekintettel terveznek-e más, ehhez hasonló programot? Milyen tervek vannak terítéken Kárpátalja tekintetében?
– A koronavírus-világjárvány nyomán kialakult veszélyhelyzetben is folyamatos volt a kapcsolattartás a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a kárpátaljai partnerszervezetek között. Kárpátalja tekintetében elmondhatjuk, hogy a rendezvényeket leszámítva – mivel a korlátozások elsősorban ezeket befolyásolják – folytatódnak a korábbi években elindított támogatási programjaink. Ezeken a rendszerszintű támogatásokon keresztül hathatós segítséget nyújtunk a kárpátaljai magyar közösség számára. A teljesség igénye nélkül kiemelném a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát és annak bázisán működő szakképzési intézetet, az egyházi líceumokat, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetét vagy akár a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthont, amelyek működéséhez szükséges forrást továbbra is biztosítjuk. Folytatódik a kárpátaljai szociális programcsomag is, amelynek köszönhetően 2019-ben több mint 15 300 nemzetpolitikai szempontból fontos tevékenységet ellátó személy részesült egyszeri pályázati támogatásban. Hamarosan eredményt hirdetünk a magyar kultúráért és oktatásért regionális és központi pályázatokban is, amelyekre idén is hatalmas volt az érdeklődés: Kárpátaljáról 325 pályázat érkezett több mint 1,6 milliárd forint támogatási igénnyel. 2020-ban is folytatjuk a már megkezdett beruházási és fejlesztési programjainkat. Amennyiben a járványügyi helyzet lehetővé teszi, terveink között szerepel többek között a Beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ kollégiumi részének az átadása, valamint a bázisiskolai program keretében megújult és bővített ungvári, mezőkaszonyi és aknaszlatinai iskolák átadása.
Ezek a fejlesztések, beruházások is mind azt jelzik, hogy egységes nemzetben, egységes Kárpát-medencei oktatási, gazdasági és kulturális térben gondolkozunk. Az elmúlt tíz év során közösen végzett munka eredményeként az anyaországot és a külhoni magyarságot összekötő szálak mára olyan erőssé váltak, hogy azokat soha semmilyen vihar nem tudja többé szétszakítani. Június 4-e üzenete számunkra, hogy merítsünk erőt az elmúlt tíz év sikereiből, és egymással összefogva, egymást segítve építsünk egy még sikeresebb huszonegyedik századot.
