A málenkij robot áldozataira emlékeztek ma, november 19-én Beregszászban, a Széna téren található emlékműnél. A megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit tisztelegve azok előtt, akiket 76 évvel ezelőtt, úgynevezett háromnapos helyreállító munka címen hurcoltak el, s akik közül sokan soha nem tértek vissza.
Idén a karanténkorlátozások miatt a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében csendes koszorúzással emlékeztek meg az elhurcolt férfiakról november 19-én.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke hetilapunknak elmondta, hogy az immár egy évtizede, ilyenkor megtartott hagyományos ökumenikus istentisztelet, ahol elhangzik a Beregszászból több mint 300 elhurcolt férfinak a neve, a korlátozások miatt idén sem marad el, hanem online formában valósul meg a helyi lelkészek közreműködésével. Emellett Kárpát-medence-szerte lehetősége lesz mindenkinek virtuális gyertyagyújtással leróni tiszteletét az ártatlanul meghurcolt áldozatok előtt egészen december 1-ig.
Hasonlóan a beregszászi megemlékezéshez november 19-én Szolyván is szűk körű csendes koszorúzással és főhajtással emlékeztek meg az 1944 novemberében elhurcolt ártatlan áldozatokról a Szolyvai Emlékparkban.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a megemlékezésen elmondta, hogy az egész Kárpát-medencében először Kárpátalján lobbant fel igazán elmei erővel az ártatlanul elhurcoltakat megilletett tisztelet megadása már az 1980-as évek végétől kezdődően.
Mindemellett Orosz Ildikó elnök asszony hangsúlyozta, hogy az a több ezer magyar lélek, akik értelmetlen halált haltak, mind a mai napig érezhető veszteséget jelent minden magyarnak, hisz olyan fiatal férfiakról van szó, akik már soha nem tudtak megnősülni, családot alapítani és olyan szépkorúakról, akik nem örülhettek többet az unokáiknak.
Ez minden érző szívnek nagy fájdalom öt, tíz, akár száz év távlatából is. Épp ezért nekünk, akik most itt vagyunk, nem szabad megfeledkeznünk róluk, ezért fejet hajtani az emlékük előtt minden évben.
Az Aknaszlatináról málenkij robotra elhurcolt 170 vissza nem tért áldozatra emlékezett a település magyarsága november 17-én – a karanténszabályokat betartva.
A szovjet munkatáborokba Aknaszlatináról közel hétszáz embert hurcoltak el, akiket először Rahóra vittek gyalog, majd ott, miután hadifoglyokká nyilvánították őket, egészen Szolyváig gyalogoltattak „háromnapos munkára”, melyből aztán több év kerekedett messze Kárpátaljától. Az elhurcolt családapák, fiatal fiúk közül 170-en soha nem tértek vissza Aknaszlatinára.
Kocserha János, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének alelnöke, az Aknaszlatinai kistérség alpolgármestere elmondta: „A jelenlegi járványhelyzet miatt szűk körben emlékeztünk. Azonban mindenképp fontosnak tartottuk, hogy méltassuk a kárpátaljai magyarság és Aknaszlatina magyarságának legszomorúbb időszakát. Aknaszlatinán 170 család lett megcsonkítva a tragédia által. Fontos, hogy a jövő generációja is tudjon ezekről a borzalmakról, és bízunk benne, hogy többé soha nem történik meg” – mondta Kocserha.
Az eseményen az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola diákjai rövid műsorral emlékeztek az elhurcoltakra, a helyi bányászok fúvószenekara által elhangzott a magyar Himnusz, a katolikus plébános pedig imádságban könyörgött az elhurcoltakért. A megemlékezés végén a jelenlévők – a KMKSZ, a magyar iskola és óvoda, valamint a polgármesteri hivatal képviselete – elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
Takár Károly „Katyó” és csapata Aknaszlatináról Rahóra, majd onnan Szolyvára biciklizett – azon az egykori útvonalon, melyen az elhurcolt aknaszlatinai férfiakat gyalogoltatták végig. A sportoló minden évben megteszi ezt az utat, emlékezvén az egykori áldozatokra.
