Hájas István festőművész második egyéni kiállítását nyitották meg október 22-én a Nagyszőlősi Révész Imre Galériában. A Fekete-hegy alatti városban született, de már hosszú ideje Bátyúban élő művész 35 alkotást vonultat fel, mely reprezentatív válogatás a 2017 és 2022 között készült festményeiből. A mindennapok szorongató problémái ellenére is van igény a művészi szépségre, melynek legnagyobb bizonyítéka, hogy a háború dacára is nagyszámú művészetkedvelő látogató jelent meg az ünnepélyes megnyitón.
A megnyitóünnepségen elsőként Tóth Márta üzletasszony, a Varázstű hobbibolt és a magángaléria tulajdonosa köszöntötte a megjelenteket. Kifejtette, miszerint minden képzőművésznek van kisugárzása, s Hájas István is képeivel a saját jellemét, valamint a szépet, a lelkiismeretet és a kreativitást hozta el Nagyszőlősre. Festményeiben jelen van a művészet iránti alázat, tájképein a mély természetismeret. Ez az ő kisugárzása.
Hájas István elmondta: hálás Istennek, amiért a jelenlegi helyzetben is sor kerülhetett a kiállításra, s hogy szép számban jöttek el a látogatók a tárlatra. Ugyancsak háláját fejezte ki Tóth Mártának, amiért galériájában helyet adott a műalkotásainak, és általában véve is – megannyi elfoglaltsága mellett – szívén viseli a kárpátaljai képzőművészek sorsának alakulását, a kárpátaljai képzőművészetet, amit a kiállítóterem létrehozása, működtetése, valamint a tárlatok színvonalas kialakítása is jelez. Felidézte, hogy ő is itt, Nagyszőlősön született, nőtt fel, a város akkori 8. sz. középiskolájában tanult, ahol rajztanára, Petro Kocan figyelt fel a rajz, a festészet iránti tehetségére, az általa vezetett rajzkörbe is felvette, s a képzőművészet felé irányította életútját. Az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola elvégzése után 13 évig dekoratőrként dolgozott, főleg különböző tanintézményekben, majd szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt mutatta be első személyi tárlatát 50 festmény felvonultatásával, most pedig a 2017 óta elkészült alkotásaiból állította össze immár második egyéni kiállítását. S arról is szót ejtett, hogy a művésznek végtelen türelemre, valamint nyugodt háttérre van szüksége az alkotáshoz, ami – mint mondta – meg is van.
Marinics Sándor nagyszőlősi festőművész kiemelte Hájas István visszafogott színhasználatát, illetve azt, hogy művein látszik a precíz tervezés, életképein pedig pillanatszerűen örökíti meg a mozdulatokat. Seres János, a Tiszapéterfalvai Református Líceum lelkész-igazgatója felidézte, hogy gyermekkora óta ismeri a most kiállító művészt, sőt édesanyját is, aki hívő asszonyként imádsággal kezdte és fejezte be napjait, hitben nevelte fel gyermekeit, s Hájas István is Isten kezébe tette életét, aki kezébe vette azt, és vezeti útján. Az Úr formálta életét, művészetét. Majd leszögezte: aki Isten kezébe teszi az életét, annak életét az Úr alakítja…
A tárlat megnyitója kapcsán a kiállító művész interjút adott lapunk munkatársának is.
– Az iparművészeti szakközépiskolában rajzot, festészetet is tanultam az iparművészetek mellett, de fafaragó diplomát kaptam, viszont a diploma megszerzése óta nem foglalkozom fafaragással. A dekoratőri munkám mellett később hitoktatói képzésben részesültem, s immár 30 éve hitoktatóként dolgozom a Bátyúi Református Egyházközségben, 2005-től pedig a Kárpátaljai Református Egyházkerület levéltárosaként is tevékenykedem – vall önmagáról beszélgetőtársam.
– Említette a 2017-es első személyi tárlatát. Arra hol került sor? Részt vett már csoportos kiállításokon is?
–Öt éve a Beregszászi Református Egyházközség gyülekezeti termében vonultattam fel az alkotásaimat. Emellett két csoportos kiállításon is bemutattam a műveimet, más kárpátaljai festőkkel együtt. Az elsőre a Bátyúi Művelődési Házban került sor, 2014-ben, a másodikra pedig négy évvel ezelőtt, a Beregszászi Járási Tanács és a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal székházában.
– Melyik a kedvenc stílusa, és melyek a kedvenc témái?
–Főleg a realizmus jegyében alkotok, de absztrahálással is foglalkozom, Mosoly c. festményemen pedig az op-art stílust is kipróbáltam. Leginkább lovakat is ábrázoló életképeket, táj-, illetve városképeket, virágcsendéleteket szeretek festeni. Tájképeimen főleg az ősz dominál, mivel megannyi színben pompáznak ekkor a hegyek, az erdők, és az alkonyi természetet szeretem leginkább megfesteni, ugyancsak az ekkor felbukkanó színek, árnyalatok sokasága miatt. Itt említeném meg, hogy az egyik kiállított festményemen egymás mellett ábrázolom a téli, a tavaszi, a nyári és az őszi természetet, a Transzformáció a nyárból az őszbe c. tájképemen pedig agamográf kép létrehozásával kísérleteztem, melyen az egyik szögből tavaszi, a másikból nyári, a harmadikból pedig őszi tájnak látszik ugyanaz a kép. Farost alapra alkottam meg a művet, általában véve pedig vászonra, vagy vászon és farost kombinációjára festek, és olajjal dolgozom.
A festményeket elnézve, több alkotáson különösen megakadt a szemem. A Tükörbe néz az ősz c. képen a sárgult faleveleket ringató víz színén pompásan tükröződik a víz menti táj, ahogy a Nyári naplemente c. festményen is gyönyörűen megörökített tükörképet vetnek a vízparti fák, melyek zöldellő lombkoronája mögül kisüt a lenyugvó nap, s szép színekkel festi meg az alkonyi ég felhőkkel tarkított horizontját, mindez együtt pedig roppant hangulatossá teszi az alkotást. Míg a Portré erős fényben c. művén hullámokat vető, szőkén ragyogó hajkoronájú, gyönyörű nő pillant vissza szendén, kecses fejmozdulattal a válla fölött.
Soli Deo Gloria, Egyedül Istené a dicsőség – ez a felirat látható egy helyütt a festmények fölött, ami Hájas István ars poeticájaként is értelmezhető, aki kifejtette: egyedül Istené a dicsőség, aki festőművészi tehetséggel áldotta meg őt.
Az egy hónapig tartó kiállítás megnyitóját még hangulatosabbá tette a Bátyúi Művészeti Iskolában oktató Kosztyu Angéla hegedű-, illetve Spilka Zita zongorajátéka.
[type] => post
[excerpt] => Hájas István festőművész második egyéni kiállítását nyitották meg október 22-én a Nagyszőlősi Révész Imre Galériában. A Fekete-hegy alatti városban született, de már hosszú ideje Bátyúban élő művész 35 alkotást vonultat fel, mely reprezentat...
[autID] => 5
[date] => Array
(
[created] => 1666559460
[modified] => 1666537437
)
[title] => Hájas István második egyéni tárlata
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=122989&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 122989
[uk] => 123109
)
[aut] => gygabriella
[lang] => hu
[image_id] => 122975
[image] => Array
(
[id] => 122975
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/10/hajas-2.jpg
[original_lng] => 417476
[original_w] => 2048
[original_h] => 1536
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/10/hajas-2-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/10/hajas-2-300x225.jpg
[width] => 300
[height] => 225
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/10/hajas-2-768x576.jpg
[width] => 768
[height] => 576
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/10/hajas-2-1024x768.jpg
[width] => 1024
[height] => 768
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/10/hajas-2-1536x1152.jpg
[width] => 1536
[height] => 1152
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/10/hajas-2.jpg
[width] => 2048
[height] => 1536
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/10/hajas-2.jpg
[width] => 2048
[height] => 1536
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1666612749:3
[_thumbnail_id] => 122975
[_edit_last] => 5
[translation_required] => 2
[views_count] => 2536
[_hipstart_feed_include] => 1
[translation_required_done] => 1
[_oembed_669418dec69c3c04d1ee9fff877094ad] =>
The City of Berlin refused to allow a destroyed russian tank to be displayed downtown in front of the ru Embassy. This court ruling just overturned that decision ? thanks to an appeal by lawyer & ?? Army reservist @P_O_Heinemann Danke Patrick & all involved! ?✊♥️? #DE4UAhttps://t.co/kUhGyRHX8Q
Das #Mondrian-Bild hängt seit 42 Jahren falschherum in Düsseldorf (links), man will es trotzdem so hängen lassen (rechts: wie es richtig wäre). pic.twitter.com/5eqKIjrc6O
Nyolcadik alkalommal hirdette meg a „Szól a fülemüle!” népzenei és néptánc tehetségkutatót a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány. Az eseményen most is magyarországi szakmai zsűri értékelte a produkciókat.
A versenyre 156 résztvevő jelentkezett 31 produkcióval. A fiatalok 4 kategóriában versenyezhettek: hangszeres szólista, hangszeregyüttes, néptáncegyüttes és néptáncszóló, mindegyikben két korcsoportban: 7–11 éves és 12–16 éves korosztály. A program szakmai partnere idén is a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltsége volt, amely a verseny szakmai zsűrijét biztosítja évről évre.
Az esemény megnyitóján Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója, a verseny szervezője köszöntötte az egybegyűlteket, aki elmondta: „Ha elég nemes a cél, a körülmények nem számítanak.” Az igazgató szerint a verseny célja nem más, mint hogy a felnövekvő generációk egyre jobban megismerjék a magyar népzenét és néptáncot.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvezető konzulja köszöntőjében kiemelte: a magyar népi kultúra megélése és megőrzése a kisebbségi sorban rendkívül fontos, hiszen mindez nemcsak értéket teremt, de a közösségeket egyben tartja és formálja.
Váradi Enikő programkoordinátor,a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltségének kulturális szervezője hangsúlyozta: „Az elmúlt évek során Kárpátalján erős fellendülés volt látható a népművészetben. Sok új műhely alakult civil kezdeményezésre, amelyek jó munkát mutattak fel. Elindult egyfajta felzárkózás a több évtizedes lemaradást követően, amelyben kulcsszerepet játszott a hálózat által elindított mentorprogram is. Mindez a magyar kormány támogatásának köszönhető. Mindenki dolgozott, tervezett és hitt. Aztán egyik napról a másikra a Covid, majd a háború volt az, ami ezt az erős fellendülést megállította. S újra szélmalomharcot vívva a kárpátaljai közösség a családok elvándorlásával, a pedagógushiánnyal találta szembe magát. Újra a túlélés lett a tét. Mindeközben a rengeteg negatív körülmény ellenére is »megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán«, aminek bizonyítéka a most megjelent versenyzők száma. A népzene és a néptánc megtisztítja a gondolatokat és felemeli a lelket, ami ezekben a nehéz időkben egy biztos pont” – mondta Váradi Enikő.
Blaskó Csaba, a „Szól a fülemüle!” verseny zsűrijének elnöke elmondta: „Jóleső érzés itt lenni a nehéz körülmények ellenére is. Köszönet illeti a szülőket, a felkészítő tanárokat és a szervezőket, akik ezen időkben is kitartanak és teszik a dolgukat. Mi pedig igyekszünk a magunk részéről mindenben segíteni, hiszen azért vagyunk most itt, hogy elsősorban segítséget nyújtsunk önöknek ebben a nehéz körülmények között végzett nemes munkában” – fogalmazott a zsűri elnöke.
Ezt követően kezdetét vette a verseny. A fellépők produkcióikat neves zsűritagok előtt mutatták be: Berta Alexandra– a Hagyományok Háza népzenei szakelőadója, Junior Príma díjas előadóművész, népzenetanár, a Hagyományok Háza Hálózat mentorprogramjának oktatója, a Pengetős Trió formáció tagja; Blaskó Csaba– a váci Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium népzene tanszakának vezetője, gyakorlatvezető tanár a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen; Szokolik Szabolcs – kétszeres aranysarkantyús és Fülöp Ferenc-díjas táncos, az ELTE Néptáncegyüttes, valamint a Püspökhatvani Népi Együttes művészeti vezetője; Szokolik Melinda – kétszeres aranygyöngyös és Fülöp Ferenc-díjas táncos, az ELTE Néptáncegyüttes, valamint a Püspökhatvani Népi Együttes művészeti vezetője.
A tehetségkutató győztesei a nyári népzene- és néptánctáborokba kaptak meghívást:
Hangszeregyüttes (12–16 évesek) kategória: 1. Turjanica Emília, Marozsi Milán, Bocskai László és Gyurkó Abigél; 2. Hangraforgó citeraegyüttes; 3. Pengető citerazenekar.
Táncos szólista (7–11 évesek) kategória: 1. Csizmadia Márk, 2. Huszár Noémi és Pércsi Márton, 3. Dankai Nikolett és Komáromi Levente.
Táncos szólista (12–16 évesek) kategória: 1. Gricza Kamilla és Pércsi Lajos, 2. Bocskai László és Lázár Alexa Vanessza, 3. Bereczky Tamás.
A kategóriák első helyezettjeia Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltségének módszertani kiadványait kapták meg különdíjként, 37 500 Ft értékben.
A módszertani kiadványok megvásárlását, a seregszemlét, a hozzá kapcsolódó 30 órás képzést, a VIII. „Szól a fülemüle!” – Kárpátaljai Népzenei és Néptánc Tehetségkutató döntőjének megvalósulását a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program támogatta. Az esemény szakmai partnere a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja, a program támogatója a Csoóri Sándor Alap volt.
Sütő Miklós festőművész munkáiból rendezett kiállításmegnyitó Bacskai József ungvári magyar főkonzul beszédével vette kezdetét, melyben örömének adott hangot annak kapcsán, hogy a nehéz idők ellenére egy gondtalan órára sokan össze tudtak gyűlni, és átélhetik a békés összetartozás örömét, néhány pillanatra elfeledhetik a háború távoli borzalmait, itteni nehézségeit és azokat a nyomasztó gondokat, amelyekkel a dolgos és problémákkal terhelt mindennapjaink során meg kell küzdeniük.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusán rendszeresen kiállítási lehetőséget biztosítanak megyénk neves alkotóinak. Szeptember 21-én a külképviselet aulájában Sütő Miklós, az Ungvár Galéria igazgatójának munkáiból nyílt tárlat, amely előzetes bejelentkezés alapján megtekinthető.
– Ma, amikor a háború a békés élet minden zugát felborítja, felforgatja, különösen fontosak az ilyen események, amelyek életünket visszazökkentik akár néhány pillanatra is a normalitás medrébe – emelte ki Bacskai József az őszi kiállítás megnyitóján.
Sütő Miklós a középiskola elvégzése után, 1984-ben az Ungvári Állami Egyetem történelmi karán szerzett diplomát. Az 1970-es évektől foglalkozik a festészettel. Fő isnpirálói a kárpátaljai festőiskola alapító úttörői voltak, mint Boksay József, Erdélyi Béla, Volodimir Mikita és Sütő János. Művei számos magángyűjteményben megtalálhatóak Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Magyarországon, Szlovákiában, Lengyelországban, Csehországban és még számos más országban. 1975-től a városi, megyei, országos kiállítások résztvevője, első önálló kiállítása 1977-ben volt Munkácson: 1998-tól napjainkig az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetségéhez tartozó Ungvár Galéria igazgatója. 2012-től az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagja.
– Sütő Miklós személyében egy olyan nagyszerű művészről beszélünk, akinek műveiből sugárzik Kárpátalja, szülőföldje ölelő tájainak és barátságos lakóinak végtelen szeretete – jegyezte meg a főkonzul és elmondta: őszintén reméli, hogy a mostani kiállítás is hozzájárul ahhoz, hogy a kárpátaljai festők művészete még inkább ismertté és elismertté váljék a V4 országok és Ukrajna határain kívül is. – Fontos, hogy Kárpátalja még ezekben a nehéz időkben is a béke szigetét jelentse mindazok számára, akik itt élnek. Mi, magyarok azt szeretnénk, hogy mihamarabb béke legyen Ukrajnában, a menekültek hazatérhessenek és az együttműködésünk visszatérjen a korábbi medrébe a közös érdekeink az egymás iránti jószomszédi bizalom és kölcsönös tisztelet alapján. Ez rajtunk, magyarokon soha nem múlott és ma sem múlik – hangsúlyozta Bacskai József, és köszönetet mondott Sütő Miklósnak, hogy elfogadta a meghívást, rendelkezésükre bocsátotta a kiállított műveket, közösen megszervezhették ezt a nagyszerű tárlatot. További egészségben és örömökben teljes alkotói éveket kívánt a művésznek, hogy minél többet járva szülőföldjét, a festményein, tájképein rögzített friss benyomásaival kápráztasson el bennünket.
Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke megköszönte a főkonzulátusnak és a főkonzulnak az ismételt lehetőséget, hogy a művészek kiállíthatják alkotásaikat.
– Ez mindig fontos és hasznos, de most, ebben a helyzetben még inkább! A háború idején egy békés városban elmenni egy kiállításra valóban óriási privilégium, boldogság. Ugyanakkor erre szükség van, mert minden embernek különböző szükségletei vannak, közte szellemi is. S hála Istennek, hogy nálunk, Ungváron, Kárpátalján az emberek bázisszükségletei biztosítottak, és lehetőségünk van eljönni egy kiállításra, gyönyörködni a művészeti alkotásokban. Talán nem is érezzük, hogy más városok lakóihoz képest milyen egyedi lehetőség ez számunkra – fogalmazott, és kiemelte a megyei tanács és a főkonzulátus közötti folyamatos kommunikáció, az együttműködés és a művészek támogatásának jelentőségét, mert mint mondotta, ezekben a nehéz időkben minden jóérzésű embernek össze kell fognia.
Borisz Kuzma, az Ukrán Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke méltatta Sütő Miklóst, aki véleménye szerint fejlődő művész, aki időnként keresi magát, de alkot, kísérletezik.
– Természeténél fogva lírikus festő, és ez a tájképein is látszik. Szereti a kárpátaljai természetet, átérzi azt és méltóan adja át vásznain. Emellett sokat kísérletezik a modern művészettel – mondta, és kiemelte Sütő Miklós galériaigazgatóként végzett tevékenységét is.
Végezetül a művész szólt a jelenlévőkhöz, köszönetet mondott a lehetőségért.
– Sokat nem fogok beszélni, beszéljenek helyettem az alkotásaim. Nem vagyok a szavak embere. Az ihletet Kárpátaljától kapom. Az a festő, aki nem mutatja be a kárpátaljai tájat, szerintem nagyon nagy hibát követ el, mert ilyen tájakért más festő akár ezer kilométereket utazik – jegyezte meg Sütő Miklós, és mindenkit a tárlat megtekintésére buzdított, ami véleménye szerint egy újabb láncszem a magyar, ukrán és szlovák népek között, amely még nem egy évszázadon keresztül fog élni.
The City of Berlin refused to allow a destroyed russian tank to be displayed downtown in front of the ru Embassy. This court ruling just overturned that decision ? thanks to an appeal by lawyer & ?? Army reservist @P_O_Heinemann Danke Patrick & all involved! ?✊♥️? #DE4UAhttps://t.co/kUhGyRHX8Q
Das #Mondrian-Bild hängt seit 42 Jahren falschherum in Düsseldorf (links), man will es trotzdem so hängen lassen (rechts: wie es richtig wäre). pic.twitter.com/5eqKIjrc6O
2022. szeptember 21-én a Magyarország Ungvári Főkonzulátusának munkatársai Lembergbe látogattak, hogy a külképviselet nevében, özvegye kíséretében, leróják tiszteletüket a 2019 decemberében elhunyt Csuprik Etelka zongoraművésznő sírjánál – tájékoztatott a konzulátus a Facebook-oldalán.
Csuprik Etelka nemzedékének egyik legkiemelkedőbb zongoristája, Ukrajna érdemes művésze volt. 1964-ben sokgyermekes magyar roma családban született Nagyszőlősön. Hároméves korában kezdett zongorázni, ötévesen adta első koncertjét Schubert és Chopin műveiből. Az ungvári zeneművészeti szakközépiskolában, majd a lembergi, illetve a moszkvai zeneakadémián folytatta tanulmányait. Élete utolsó éveiben tudását a lembergi zeneakadémia docenseként adta át a fiatal tehetségeknek. Az oktatás mellett rendszeresen koncertezett Ukrajnában és Európában.
Szeptember 19-én ünnepélyesen adták át Erdélyi Béla festőművész családi házát, amely a Munkácsi-várhegy tövében, a Munkács városhoz tartozó Várpalánkán található. Az épületet a magyar kormány támogatásával, valamint a Zahid Finance Group Kft. és a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület közreműködésével vásárolták meg, majd újították fel. A tetőtérben vendégszobákat alakítottak ki, ahol már több mint három hónapja Kelet-Ukrajnából menekült képzőművészeket szállásoltak el. Az épületben a család eredeti bútorai mellett az ott talált korabeli grafikák, skiccek, fényképek és levelek, valamint Erdélyi Béla ismert festményeiről készült reprodukciók lettek kiállítva. Az emlékház és az udvaron található műterem egyben alkotóházként is funkcionál majd a működtetők elképzelései szerint.
A házról annak korábbi tulajdonosát, Villásek Tibor festőművészt kérdeztük, aki elmondta, hogy dédszülei vásárolták 1918-ban, és ott nevelték fel 11 gyermeküket, közöttük Erdélyi Bélát és annak ugyancsak festőművész öccsét, Erdélyi Jánost, Tibor nagyapját, akitől édesanyja, majd ő örökölte a házat. „Az udvaron álló műtermet egy, a második szomszédban lakó kőműves barátjuk építette, és Erdélyi Béla nagyapámmal, Jánossal keverte a maltert – anyukám így mesélte. A ház nem az eredeti már, mert azt 1964-ben a nagyapám és édesapám átépítették, kibővítették. Viszont ez volt az a hely, az az udvar, ahová Erdélyi Béla már felnőttként is – amikor Ungváron élt – szinte minden vasárnap hazalátogatott a szülőkhöz. Akkor volt az udvaron egy nagy cseresznyefa, alatta egy hosszú asztalon terítettek meg, hisz nagy volt a család” – mesélte Villásek Tibor.
A megnyitóünnepségen megjelenteket Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte, aki elmondta, hogy 2019-ben a Magyar Ház Program keretében sikerült az épületet megvásárolni és felújítani. A házat Erdélyi Béla halálának 67. évfordulóján adják most át, de a háborús helyzet miatt az épületben tavasz óta menekült művészek élnek és alkotnak. Az igazgató felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy Munkács két nagy festőgéniusza között, ha áttételesen is, de volt kapcsolat, hisz Munkácsy Mihály tanítványa volt Révész Imre, az övé pedig Erdélyi Béla. Az emlékházzal szeretnék megőrizni az emlékét a szovjet időszakban meghurcolt, nehéz sorsú festőművésznek, illetve egy inspiráló teret is szeretnének biztosítani a felnövekvő festőgenerációknak.
Kopriva Attila, a projekt kurátora, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke szerint: „Ez az alkotóház azért fontos, mert Erdélyi Béla egy példa. Munkássága, művészete máig inspiráló a fiatal művészek számára, máig aktuálisak többek között a párizsi és müncheni periódusa idején készült művei. A szovjet érában nem fogadták el, mert túl európai volt, a gondolkodása és mentalitása sem egyezett az akkor elvárttal. Meghaladta a saját korát, azért lehetséges, hogy sok fiatal művész máig inspirálódik a munkásságából.”
Bacskai József ungvári magyar főkonzul avatóbeszédében elmondta: „Hatvanhét évvel ezelőtt, szeptember 19-én hunyt el Erdélyi Béla, Kárpátalja talán máig legjelentősebb, legismertebb, európai hírű festőművésze. A kárpátaljai festőiskola egyik alapítója, az ungvári iparművészeti főiskola első igazgatója, a Kárpátaljai Képzőművészek Szakszervezetének első elnöke, és számos, később elismert kárpátaljai festőművész tanára. Munkássága Boksay Józsefével együtt máig meghatározó és iránymutató a fiatalabb művészgenerációk számára. Erdélyi műveiből sugárzik a szülőföld végtelen szeretete, művészeti alkotásai élethűen visszatükrözik azt a sokszínű és soknemzetiségű megyét, ahol a magyar lakosság mellett ukrán, ruszin, román, szlovák és más nemzetiségű emberek élnek, alkotnak együtt békésen” – emelte ki a főkonzul.
Volodimir Csubirko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke megköszönte a kezdeményezőknek és a támogatóknak, hogy megmentették azt a történelmi helyet, ahol felnőtt és élt Kárpátalja nagy szülötte, Erdélyi Béla, és az épületet most már bárki meglátogathatja. Megjegyezte, hogy a nagy festő az ilosvai járási Kelemenfalván született, és a család eredeti neve Hric volt, az édesapja vette fel az Erdélyi nevet. Nagy festőnk Párizsban és Münchenben is tanult és élt, de hazajött Kárpátaljára, s itt alkotott és tanított, a szülőföldjén. Erdélyi Bélának a munkássága is bizonyítja, hogy Ukrajna Európa része, a mienkkel együtt teljes az európai kultúra – fogalmazott a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke.
Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke a kárpátaljai magyarok és ukránok számára egyaránt fontos létesítménynek nevezte az átadott emlék- és alkotóházat, amiért köszönetet mondott a szervezőknek és a kivitelezőknek. Elmondta még, hogy egy bútorszállítmányt sikerült áthozniuk Magyarországról, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak gyűjtéséből vásároltak és a Beregszentmiklósi Szoborpark céljait fogja szolgálni.
A történelmi egyházak képviseletében Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke kérte az emlékházra Isten áldását, valamint Molnár János római katolikus püspöki helynök szentelte meg azt.
Az eseményen a kárpátaljai képzőművészeti élet számos képviselője megjelent, közöttük Volodimir Mikita ungvári festőművész, a mester tanítványa, valamint Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke és a Szövetség több vezetője, megyei és kistérségi vezetők és a munkácsi magyarság képviselői is, egyedül a város vezetői hiányoztak.
Az Erdélyi Béla Emlék- és Alkotóház ünnepélyes felavatását követően mindenki bejárhatta az épületeket, majd az esemény a Munkácsy Mihály Magyar Házban folytatódott Molnár Ildikó és Vass Tamás Erdélyi Béla életét bemutató filmjének levetítésével, valamint ünnepi fogadással.
2017 óta minden év szeptemberében a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet a BercsényiFeszt keretében hagyományosan egy napra megnyitja az ungvári vár kapuit, hogy az érdeklődők számára felidézzék annak a férfiúnak az emlékét, aki Rákóczi egyik legjobb barátja volt, emlékezzenek arra a művelt férfira, aki minden népe nyelvét beszélte és képes volt maga mellé állítani őket a harcban, s aki felvirágoztatta Ung vármegyét. Idén a hadiállapot miatt a fesztivál elmaradt, így az ötödik alkalommal csendes koszorúzás keretében méltatták Bercsényi Miklós és felesége emlékét.
Vasárnap délután csendes koszorúzás keretében tisztelegtek Bercsényi Miklós és felesége, Csáky Krisztina emléke előtt az ungvári vár belső udvarában. Az eseményen jelen lévők – Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezetője, Orosz Ildikó, a PCS, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, megyei képviselő, Pallagi Marianna, a PCS ügyvezető igazgatója, Molnár Krisztina koordinátor, Kulin Judit, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Városi Szervezetének elnöke, az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola igazgatója, Viktor Kravcsuk, a megyei kulturális, nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetőhelyettese – koszorút helyeztek el Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina mellszobra előtt.
A rendezvény végén Orosz Ildikó elmondta, miért tartják fontosnak, hogy a kialakult háborús helyzetben is megemlékezzenek a vár egykori uráról és feleségéről:
– Ez a múlt a miénk, Kárpátaljáé. S nekünk kell őrizni mindazt, amit őseink ránk hagytak. Ezek a mi gyökereink. Ezt kell továbbadnunk, hogy a következő generáció is emlékezzen arra, amit őseink tettek, mert aki elhagyja és elveszíti történelmét, azt elfújja a szél.
Augusztus 31-én Ecsettel a békéért című kiállítás nyílt Munkácson, a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A tárlat a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület idei, péterfalvai alkotótáborában készült festményekből lett összeállítva. Az érdeklődők szeptember 30-ig, hétköznapokon helyi idő szerint 8 és 16 óra között 14 kivételes tehetségű művész 26 festményét és egy művészi értékkel bíró fotót tekinthetnek meg.
A kiállítás ünnepélyes megnyitójára sokan ellátogattak, a művészek és művészet iránt érdeklődő közönség mellett magyar diplomaták és a helyi közéletből ismert közszereplők is.
Tarpai József, a Magyar Ház igazgatója köszöntőbeszédében elmondta, hogy a mostani a harmadik képzőművészeti kiállítás intézményükben a háború kitörése óta. Terveikről elárulta, hogy szeptember 19-én szeretnék átadni azt a munkácsi alkotóházat, amely Erdélyi Béla egykori házában lett kialakítva, illetve ugyancsak át szeretnék adni a Beregszentmiklósi Nemzetközi Szoborparkot, valamint a Nagyberezna melletti, csodálatos fekvésű Révhelyen (Забрідь) szeretnék kialakítani a Boksay József Alkotóházat.
A tárlatot Őry László író, fotóművész, a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület elnöke és dr. Kopriva Attila festőművész, művészettörténész, a kiállítás kurátora közösen nyitotta meg.
Őry László hangsúlyozta: „A művészet gyógyít, megtart, átsegít, reményt ad és lelki társunkká lesz minden helyzetben. Ezer arcát mutatja nekünk, és aktuális arca mindig attól formálódik, hogy mi inspirálja a művészt. A művészt, aki nélkül nincsen művészet. Ha az elmúlt időszakra visszanézünk, ki kell mondani, hogy a művészet velünk van a nélkülözésben, a bajban, a járványban és a háborúban. A művészet a maga eszközeivel segít és erősít” – magyarázta a képzőművészet minden körülmény ellenére is meglévő létjogosultságát, amely fajsúlyos szerepet tölt be a fegyveres konfliktusok idején is. Egyesületük az idei évre tervezte 15. alkotótáborát és jubileumi kiállítását. A művészek egy része nem tudott a háború kitörése óta ecsetet venni a kezébe, de az egyesület fontosnak tartotta, hogy segítse az alkotókat abban, hogy a művészet eszközeivel reagáljanak a borzalmakra. Július elején megtartották művésztáborukat a kárpátaljai Tiszapéterfalván, ahol 14 alkotó vett részt, közülük ketten Kelet-Ukrajnából menekült művészek. Az ott készült munkákból ad ízelítőt a mostani munkácsi kiállítás.
Dr. Kopriva Attila megköszönte Őry Lászlónak, hogy a legnehezebb időkben is talál lehetőséget arra, hogy támogassa a művészetet, a művészeket, hogy minél jobban elmélyülhessenek az alkotói munkában. Megköszönte továbbá a Magyar Ház által felajánlott kiállítási lehetőséget és bejelentette, hogy a mostani kiállítás egyben aukció is, a kiállított festmények megvásárolhatók, a bevételt menekültek és szükséget szenvedők javára ajánlják fel.
Adriana Szusko, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke is köszönetet mondott a szervezőknek és a kiállító művészeknek az élményért, de felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy mindannyian hálásak lehetünk azoknak a katonáknak, akik keleten harcolnak. Nekik köszönhetjük, hogy itt békésen élhetünk, és nyugodtan részt vehetünk ezen a képzőművészeti tárlatmegnyitón. „Remélem, hamarosan eljön a béke, és Ukrajna győzedelmeskedik a háborúban” – zárta gondolatait a megyei tanács alelnöke.
Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul köszöntőbeszédében kiemelte a 15 éve alakult Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesületnek fontos művészetet támogató szerepét vidékünkön, és ígéretet tett arra, hogy ebben a munkában Magyarország Ungvári Főkonzulátusa, ahogy eddig, a jövőben is támogatni kívánja az egyesületet.
Mankovits Tamás, az anyaországi Magyar a Magyarért Alapítvány elnöke ugyancsak fontos bejelentést tett. Elmondta, hogy Vashegyi Györgynek, a Magyar Művészeti Akadémia elnökének javaslatára a magyarországi művészek gyűjtést szerveztek a kárpátaljai művészet támogatása céljából. Az összegyűlt pénzt, tízmillió forintot három kárpátaljai művészeti szervezetnek ajánlották fel. A Pro Arte – Munkács civil szervezet a beregszentmiklósi művésztelep bútorzatára kap támogatást, a Boksay József Alapítvány a révhelyi alkotóházának felújítására, továbbá a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület az Erdélyi-alkotóház berendezésére. Mankovits Tamás a felajánlást igazoló okiratot átadta az említett szervezetek vezetőinek.
Az eseményt tagadhatatlanul meghittebbé tette a 17 éves Alisza Kovalenko hegedűjátéka, aki Mariupolból menekült Munkácsra. A Magyar Ház munkatársai figyeltek fel az utcán zenélő konzervatóriumi hallgatóra, ők kérték fel a kiállításmegnyitón történő közreműködésre.
Az esemény a Munkácsy Mihály Magyar Házban működő Monarchia étterem állófogadásával zárult.
The City of Berlin refused to allow a destroyed russian tank to be displayed downtown in front of the ru Embassy. This court ruling just overturned that decision ? thanks to an appeal by lawyer & ?? Army reservist @P_O_Heinemann Danke Patrick & all involved! ?✊♥️? #DE4UAhttps://t.co/kUhGyRHX8Q
Das #Mondrian-Bild hängt seit 42 Jahren falschherum in Düsseldorf (links), man will es trotzdem so hängen lassen (rechts: wie es richtig wäre). pic.twitter.com/5eqKIjrc6O
Kurendás Anett nevetlenfalui festő A művészet átkarol bennünket című tárlata 2022. augusztus 26-án nyílt meg a Nagyszőlősi Révész Imre Galériában. Tájképek, csendéletek kelnek életre alkotásaiban, valamint az impresszionizmus, illetve a kubizmus jegyében fogant állatalakos alkotások, kubista stílusú emberalakos festmények. Absztrakt művek… Művészeti stílusok és festészeti technikák kavalkádja…
A megnyitóünnepségen Tóth Márta, a galéria tulajdonosa köszöntötte a megjelenteket, majd bemutatta az Ungvári Művészeti Koledzs festőművészeti szakát idén befejezett alkotóművészt. Kifejtette: Anettet különösen sokoldalú tehetséggel áldotta meg az Isten, mellyel most próbál sáfárkodni, s tegyük rögtön hozzá: ügyesen. A Nevetlenfalui Művészeti Iskolában cimbalmozni tanult ott oktató édesanyjától, emellett a zongorázást is elsajátította, majd érdeklődés ébredt benne a képzőművészetek iránt, s édesanyja fedezte fel, hogy különös tehetsége van a rajzhoz, a festészethez, ezért támogatni kezdte abban, hogy komolyan foglalkozzon e művészetekkel. Ezt követően rajztanfolyamokon vett részt, több rajzversenyt is megnyert, 2015-ben pedig második helyezést ért el a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány rajzpályázatán. Három évvel később az Értékeink gyermekszemmel c. falinaptárban is megjelentek az alkotásai. Egy felkérésnek eleget téve, Noé bárkájának ábrázolásával díszítette a Nevetlenfalui Római Katolikus Egyházi Óvoda étkezdéjének a falát. S miután tavalyelőtt Magyarország Beregszászi Konzulátusa pályázatot hirdetett fiatal kárpátaljai képzőművészek részére, a résztvevők egyikeként – jutalmul – részt vett egy tíznapos fülöpfalvi plein air alkotótáborban, ahol híres kárpátaljai festőktől (Kopriva Attilától, Erfán Ferenctől) sajátított el művészeti ismereteket, festészeti megoldásokat. Első önálló tárlatát pedig ez év augusztus 6-án tartotta meg Magyarországon, Nick községben.
Kurendás Anett többek között szólt arról a tervéről, hogy gyermektábort szeretne szervezni a történelmi egyházak segítségével. Tóth Márta kérdésére válaszolva elmondta, hogy a most kiállított művei közül a két, számára legkedvesebb alkotása a Sipot-vízesést ábrázoló impresszionista tájképe, amely a második olajfestménye, valamint egy absztrakt műve, mely az első, e művészeti stílus jegyében készült képe. Majd miután a galériatulajdonos felhívta rá a figyelmet, miszerint a fiatal művésznő a festészet mellett verseket is ír, Kurendás Anett felolvasta egy költeményét. Marinics Sándor nagyszőlősi festő útkereső művészként jellemezte a kiállítót. Fudella Andzselika, a Tiszapéterfalvai Kistérség Oktatási és Művelődési Osztályának a vezetője is megosztotta gondolatait a részvevőkkel. Szakadáti Rita, a Tiszaháti Tájmúzeum igazgatója pedig virágcsokorral lepte meg a pályakezdő művésznőt.
A tárlat kapcsán lapunk munkatársa is elbeszélgetett Kurendás Anettel, aki művészetéről szólva kifejtette: a realista stílus elég távol áll tőle, inkább a kubizmust, az impresszionizmust, legfőképp pedig az absztrakt stílust kedveli. Tájképeit az impresszionizmus jegyében alkotja meg, egy-egy táj szemlélése közben szerzett benyomásait viszi vászonra. Alakos művei esetében viszont a kubista stílust részesíti előnyben: az érdekli, miként állíthatja össze a különböző komponenseket. Absztrakt festményeiben pedig belső érzéseit fejezi ki. A tájképek témaválasztásáról szólva elmondta: verhovinai származású édesapja révén leginkább e hegyvidék áll hozzá a legközelebb, s ennek különböző pontjait örökíti meg. A vízparti tájakat ábrázoló alkotások esetében arra törekszik, hogy minél jobban ábrázolja, miként tükröződik a folyók, tavak vizeiben a partvidék a fáival, bokraival. Ami pedig a festészeti technikákat illeti, a tájképeinél inkább az olajfestést szereti alkalmazni. Kubista, illetve absztrakt műveit akrillal készíti. Magyarországon megismerkedett egy új technikával, a diopaszttal, állatalakos festményeit ezzel alkotja meg, s a jövőben mind több esetben tervezi alkalmazni ezt a technikát.
De hová vezet a művésznő életútja most, miután befejezte a koledzset? Mint megtudom, egyelőre Magyarországra, ahol egy általános iskolában fog oktatni, nyaranta viszont hazatér, s hegyvidéki témájú tájképeit továbbra is itt akarja megfesteni, mert bár anyaországunkban is vannak hegyek, mint kifejti, a kárpátaljaiak szebbek…
A megnyitóünnepség hangulatát nagyban emelte az Akliban élő, jelenleg a Munkácsi Állami Egyetemen zeneművészetet tanuló ifj. Csetneki Ferenc igen szép szaxofonjátéka.
The City of Berlin refused to allow a destroyed russian tank to be displayed downtown in front of the ru Embassy. This court ruling just overturned that decision ? thanks to an appeal by lawyer & ?? Army reservist @P_O_Heinemann Danke Patrick & all involved! ?✊♥️? #DE4UAhttps://t.co/kUhGyRHX8Q
Das #Mondrian-Bild hängt seit 42 Jahren falschherum in Düsseldorf (links), man will es trotzdem so hängen lassen (rechts: wie es richtig wäre). pic.twitter.com/5eqKIjrc6O
Negyedik alkalommal szervezte meg a ZeneVarázslat című képzést és hangversenyt a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA), melynek záró koncertjére augusztus 25-én került sor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Esztergom termében.
A képzésre június 7. – július 8. között várták olyan 8–16 év közötti fiatalok jelentkezését, akik legalább egy éve részt vesznek zongoraoktatásban. A 31 jelentkezőből az előválogató hangversenyen végül 7 oktató diákjaként 18 fiatal mutatkozott be. Azok a jelentkezők, akik nem tudtak személyesen részt venni a július 8-ai előválogatón, lehetőséget kaptak arra, hogy július 6-ig beküldjék a felvételire szánt videóanyagaikat.
A zárókoncerten a jelenlévőket elsőként Váradi Natália, a „GENIUS” JA igazgatója köszöntötte. „Nem így terveztük ugyan, de zenevarázzsal indult a nyár a nemzeti összetartozás napján, egyfajta reményt adva, hiszen a zene megerősít, lelki táplálék, és az Isten egyik legnagyobb adománya, amivel kifejezhetjük önmagunkat, és amivel hidakat építhetünk. S most zenevarázzsal zárul is ez a nyár, amiért hatalmas öröm van szívünkben” – emelte ki beszédében, majd összegezve az eddig megvalósult négy zongoraképzést, rámutatott: „Négy év alatt összesen 93-an jelentkeztek erre a programra. Azt gondolom, hogy mivel ez nem egy tömegképzés, ezért ez nagyon szép szám. A 93 jelentkezőből 43 fiatal többször is részt vett a képzéseken, akik közül néhány már igencsak kiemelkedik. Tehát igaz Ady Endre mondása, miszerint az értől az óceánig, vagyis a legkisebb falutól a legnagyobb színpadig el lehet jutni, ha van, aki megtalálja a tehetséget, felkarolja és támogatja azt” – hangsúlyozta Váradi Natália.
Köszöntőjében Orosz Ildikó, a II. RF KMF elnöke a zene meghatározó erejére hívta fel a figyelmet: „A zene az kell, ezt mindnyájan tudjuk, s azt gondolom, hogy különösen kell az olyan helyzetekben, amilyenben mi vagyunk most. A zene segíti kivasalni a lelkünket, mely most gyűrött, mivel ahova nézünk, ott olyasmit látunk, amit el sem tudtunk képzelni a XX. században, hogy megismétlődik. Csak hallottuk szüleinktől, nagyszüleinktől, hogy mi a háború, és azt hittük, hogy mi leszünk az a szerencsés generáció, amelyik a háborút már nem tapasztalja meg. Sajnos nem így történt. De ebben azok a gyerekek, akik ma fellépnek, nem vétkesek” – szögezte le, s a pedagógusok feladatáról szólva elmondta: „A mi feladatunk az, hogy ahogy s amint lehet, óvjuk meg a gyerekeket a háború negatív hatásaitól. Ez a rendezvény és program is ezt a célt szolgálta.”
„A mai nap pedig egy fohász a Jóistenhez, hogy segítse azt a folyamatot, mely elvisz minket a békéhez, s ahol nemcsak zárt és szűk körben, hanem nagy tömegek előtt léphetnek fel gyermekeink, ahol lehetőség nyílik a teljes körű kibontakozásukhoz, s ahol mindenki nyugodtan ül le játszani, s nem kell attól rettegnie, hogy megszólal a sziréna” – zárta beszédét a főiskola elnöke.
Elismerő jelzőkkel méltatta az alapítvány munkáját Molnár-Friedrich Szilvia beregszászi magyar konzul, aki kiemelte: a kárpátaljai fiatalok kulturális képzésének mérföldköve a ZeneVarázslat képzés és hangverseny. Köszöntőjében Kodály Zoltánt idézve rámutatott: „A zene célja nem az, hogy ítéletet mondjunk róla, hanem hogy táplálkozzunk vele. A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” A konzul hangsúlyozta a zenének az ember életében betöltött szerepét is, rávilágítva arra, hogy a zene népek és nemzetek közötti közös híd. „Úgy tartják, hogy a tehetség utat tör magának, de én úgy gondolom, hogy ezeknek a tehetségcsíráknak a felismeréséhez felkészült szakemberek értő figyelme szükséges, ahogy történt ez a jelen hangversenyre történő felkészülés során is” – tette hozzá.
Köszöntötte a hangverseny résztvevőit Borbély Lénárd, Csepel polgármestere is, aki aláhúzta a Csepel és Beregszász közötti testvérvárosi együttműködés fontosságát, s elmondta, látogatásának fő célja egy segélyszállítmány átadása volt a Vérke-parti városnak, ahová ezúttal immár harmadik alkalommal juttattak el adományt. A polgármester leszögezte: Csepelre és a magyar kormányra úgy, ahogyan eddig is, számíthatnak a beregszásziak, „hiszen összetartozunk” – fogalmazott.
Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas és Budapest Márka díjas zongoraművész, a képzés szakmai referense megható gondolatokat osztott meg beszédében: „Amikor ide jövök, mindig azt érzem, hogy egy szeretetcunami vesz körül, s olyan jó ebben a közegben muzsikálni, ebben beszélni, egymásra nézni és mosolyogni. Egy biztos: a zene valóban hidat tud építeni önmagunk és egymás felé is.” A programban részt vevő zongoraoktatók munkáját dicsérve elmondta, olyan szakmai színvonallal találkozott vidékünkön, mely az egész világon példaértékű.
„Mi, muzsikusok vagyunk a világ legszerencsésebb emberei, mert mi úgy okozunk örömet másoknak, hogy közben ez nekünk is a legjobb ajándék” – konstatálta a zongoraművész, aki beszédét követően Paládi Mátéval, az I. ZeneVarázslat képzés és hangverseny egyik növendékével Liszt Ferenc II. magyar rapszódiáját adta elő. A fiatal zongorista egy augusztus 20-i koncerten játszotta el Várnagy Andrea oldalán Liszt rapszódiáját, melyről a művésznő elmondta: „Amikor az államalapítás ünnepén meghallom, amit évek óta próbálok mondani, s azt érzem, megszólalt mellettem, akkor nehezen látja az ember a kottafejeket, mert bepárásodik a szeme.”
A ZeneVarázslat képzés nemcsak a gyerekek fejlődését szolgálja, ösztönzőleg hat a felkészítő tanárokra is. Bobály István, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola igazgatója újságírónkkal megosztotta: a programnak köszönhetően „a gyerekek jobban szeretnek zenélni, jobban szeretik ezt művelni, és Andreának is megvan az imidzse ebben a kérdésben, ami segíti a tanárainkat, és mindenféleképpen csak pozitív eredményeket tud hozni a jövőben iskolánknak, a gyerekeknek és a tanároknak egyaránt.”
A IV. ZeneVarázslat képzésre 8 ifjú zongorista első alkalommal jelentkezett, míg mások már rutinosan ültek a főiskola Esztergom termében található K. Kawai zongorához. A július és augusztus folyamán megvalósult 60 órás online képzés – amelyen a gyerekek oktatóikkal együtt vettek részt – zárásaként a koncert keretében 18 zongoratehetség mutatta be az elmúlt időszakban szerzett tudását.
Ezt követően az ifjú zongoristák okleveleket és ajándékcsomagokat vettek át, s természetesen minden gyerek nyakában ezúttal is ott díszelgett a „GENIUS” Tehetségtallér. Az oktatók számára Váradi Natália és Orosz Ildikó adta át az okleveleket és a tiszteletdíjakat.
A „GENIUS” JA tortával ünnepelte a koncertet.
A IV. ZeneVarázslat képzés és hangverseny Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség és a Nemzeti Tehetség Program támogatásával valósult meg.