Október 6-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem (II. RF KME) falai között is megemlékeztek az aradi vértanúkról. A gyásznapon azoknak a honvédtiszteknek állítottak emléket, akik életüket adták a magyar szabadságért az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően. Ez a nap a hűség, a hazaszeretet és az önfeláldozás örök jelképe, amely a nemzeti összetartozás érzését erősíti. Az ünnepi megemlékezést a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék, valamint a Fodó Sándor Kulturális Központ közösen szervezte.
Fotó: II. RF KME
A Himnusz közös eléneklése után Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ koordinátora üdvözölte a jelenlévőket. Majd a történelemtanszék hallgatóinak megemlékezése következett. A hallgatói műsor után Molnár Ferenc tanszékvezető-helyettes mondott beszédet, kiemelve a 176 évvel ezelőtt történtek fő eseményeit.
Fotó: II. RF KME
Molnár Ferenc tanszékvezető-helyettes a sajtónak adott nyilatkozatában elmondta, miért fontos évről évre az emlékezés: „Az emlékezés itt, határon túli magyar egyetemként mindenkinek fontos, hiszen a múltat ismernünk kell, tovább kell adnunk a hagyományt a diákok számára is. 176 éve volt az aradi kivégzéssorozat, ezt tudatosítanunk kell a jövő generációi számára is. A vértanúk között volt politikai vezető, katonai vezető. A leghíresebbeket szoktuk emlegetni, s mellettük Perényi Zsigmond bárót, ugocsai főispánt. Ő Debrecenben a Felsőházban volt a levezető elnök, amikor kimondták a függetlenségi nyilatkozatot. Vagy meg lehetne említeni katonai vezetőként Kazinczy Lajost, Kazinczy Ferenc legkisebbik gyermekét, aki a mai Kárpátalja területén, tehát Ung, Máramaros, Ugocsa területén egy tartalék hadosztályt szervezett meg. Görgey parancsára 1849 augusztusában tették le a fegyvert az oroszok előtt, és őt is Aradon végezték ki; egy elfeledett aradi vértanúról van szó.”
Az elmúlt nap folyamán Kárpátalja minden részén megemlékeztek az aradi vértanúkról. A Beregardói Perényi Kultúrkúriában a szokásokhoz híven a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Alapszervezete tartott megemlékezést, ahol az egybegyűltek tisztelettel adóztak Kossuth Lajos, a mártírok és báró Perényi Zsigmond emléke előtt.
Október 6-án Kárpátalja-szerte meghitt megemlékezéseket tartottak, ahol a helyi magyarság csendes koszorúzásokkal hajtott fejet az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett hősök emléke előtt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezete a beregardói Perényi Kultúrkúria udvarán, báró Perényi Zsigmond egykori szülőházánál rótta le tiszteletét az aradi vértanúk emléknapján.
A megemlékezés kezdetén a jelenlévők közösen énekelték el a magyarok nemzeti imáját, a Himnuszt, majd Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetésnek elnöke mondott ünnepi beszédet. „176 év telt el azóta, hogy 1849. október 6-án tizenhárom honvédtisztet végeztek ki Aradon. Ők a hazáért és a szabadságért áldozták életüket, de tettük példaként szolgál nekünk mind a mai napig, és példát mutat bátorságból, kitartásból és hűségből. Amikor az aradi vértanúkra emlékezünk, akkor nem csupán egy szomorú történelmi tényről emlékezünk meg: az ő üzenetük irányt mutat nekünk abban, hogy hogyan vészeljük át a jelen vészterhes időszakát, hiszen ma sincs könnyű helyzetben a kárpátaljai magyarság. A háború árnyékában élünk, sokan arra kényszerültek, hogy elhagyják szülőföldjüket a biztonság és a megélhetés érdekében. De nagyon sokan otthon maradtak. Ők úgy gondolják, hogy kultúránk, nemzetünk, otthonunk itt, Kárpátalján is megőrizhető, csak kitartás és akarat kell hozzá. A magyar történelem tele van olyan személyiségekkel, akik a saját érdekeiket háttérbe tették, hogy a közösséget szolgálhassák. Ilyen volt e kúria egykori ura is, báró Perényi Zsigmond. Ő is a haza szolgálatába állt, ő is feláldozta életét a szabadságért” – fogalmazott Molnár D. István, hozzátéve: „Amikor elhelyezzük az emlékezés koszorúit, nemcsak a hőseink előtt hajtunk fejet, hanem önmagunkban is megerősítjük azt a hitet, hogy bármilyen nehézség is adódik, sohasem szabad feladni. Hiszen Kárpátalján most is erős a magyar közösség, most is itt vagyunk és most is küzdünk azért, hogy megmaradhassunk. A szabadság és a hűség értéke nem vész el, ha van, aki továbbadja. Legyen mindig előttünk az üzenet: a szabadságért, a becsületért és a közösségért tett áldozat sohasem hiábavaló” – húzta alá.
Időközben eleredt az eső, ezért a megemlékezés a kultúrkúria rendezvénytermében folytatódott, ahol elsőként Balogh György beregszászi magyar konzul szólt a jelenlévőkhöz. „Az aradi tizenhárom tábornokra emlékezünk. Olyan férfiakra, akiket a sorsuk arra hívott meg, hogy védjék, amit a Teremtő védeni adott nekik hivatásul, és viseljék, amit a Teremtő elviselni adott nekik áldozatul. […] Ne felejtkezzünk el a mai nap e helynek nevet és emlékező szellemiséget adó Perényi Zsigmondról, Bereg vármegyei főjegyzőről, majd alispánról, országgyűlési képviselőről, Ugocsa megyei főispánról, aki Batthyány Lajos miniszterelnök mellett az 1848–1849-es szabadságharc politikusaként volt vértanú. Az ő személyén keresztül a megtorlás szimbolikusan az új alapokra helyezett törvényhozás főrendiházára sújtott le, mert 1849. május 29-én, mint a felsőház elnöke, ő is aláírta Kossuth Lajos Függetlenségi Nyilatkozatát. Komoly szervezőmunkát felmutatva mindent megtett azért, hogy a törvényhozás a törvényes keretek között működjön, elévülhetetlen érdemei vannak 1848–1849 legitimitásának megőrzésében, hiszen a népképviseleti országgyűlés mindkét háza jóváhagyta a legfontosabb döntéseket. Ezért a szabadságharc bukása után az osztrák hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték, és 1849. október 24-én kivégezték. Itt, Kárpátalján különösen nem felejthető az ő emléke” – jelentette ki a diplomata, hangsúlyozva: az aradi vértanúk és „a többi ismert és ismeretlen áldozat, akiket a Haynau-féle megtorlás kivégzett, bebörtönzött és meghurcolt, haláluk pillanatában a magyar szabadságharc mártírjaivá váltak; nemzetünk számára ők hősök, igaz és bátor férfiak, apák és szerető hitvesek, akik előtt megrendülten, hálás szívvel hajtunk fejet.”
„Október 6-án nem a tragédiát idézzük fel, hanem a határtalan kitartást és az emberi méltóságot. Gondoljunk ma az aradi tizenháromra. Elszántságukkal kijelölték a béke felé vezető utat. Ez a rendíthetetlen céltudatosság az, ami összeköt minket velük ma is” – emelte ki felszólalásában Babják Zoltán, Beregszász megyei alárendeltségű város polgármestere, aki aláhúzta: „A vértanúk céltudatossága azt sugallja: minden helyzetben ki kell használnunk a lehetőségeket és minden eszközzel építenünk kell a közösségünket. Beregszász polgárai ukránok és magyarok, együtt élik meg a mindennapok kihívásait, ami egyedülálló erővé kovácsol minket. A mi feladatunk most, hogy a béke és a fejlődés felé vezető utat járjuk. […] A mi kitartásunk a tizenhárom vértanú öröksége.”
A megemlékezés hangulatát emelte Mandzák Rebeka, a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjának versmondása, aki a továbbiakban Huszár Noémivel, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tanulójával közösen összefoglalta a szabadságharc leverését követő események történelmi hátterét, elhangzott a tizenhárom aradi vértanú és a szintén október 6-án kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök neve, valamint információk báró Perényi Zsigmondról, aki 1783. november 18-án itt, Beregvégardóban született. A tehetséges és bátor nemes ifjút Bereg megye főjegyzőjévé, majd alispánjává, 1808-ban országgyűlési követévé választották. Az 1825–1827-es reformországgyűlésen Perényi Zsigmond is ott volt a szabad gondolkodású ellenzék soraiban. 1835-ben Ugocsa megye főispánja, rövid idő múlva pedig a Hétszemélyes Tábla bírája lett. 1847-ben ott volt az Ellenzéki Nyilatkozat kiadását előkészítő tanácskozásokon. 1848 májusában a felelős magyar kormány a Felsőház másodelnökévé nevezte ki, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lett. Perényi Zsigmond báró is aláírta az 1849. április 14-én Debrecenben kihirdetett trónfosztási nyilatkozatot. Hűségesen támogatta a magyar kormányt, követte Debrecenből Szegedre, Aradra. Kossuth Lajos kinevezte őt a Hétszemélyes Tábla elnökévé. A fegyverletétel után letartóztatták. Haditörvényszék elé állították és kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet 1849. október 24-én hajtották végre Aradon. Nagyszőlősön, a Perényi család ugocsai birtokainak székhelyén máig őrzik a báró emlékét, a beregardóiak pedig itt, a szülőházán látható emléktábla előtt emlékeznek évről évre a magyar szabadságharc vértanúira. „Különleges nép a mi magyar nemzetünk. A történelem viharai darabokra szaggatták a Kárpát-medencei hazánkat, s a világ minden égtája felé, távoli földrészekre is elsodorták sok ezer honfitársunkat. Éppen ezért a mi számunkra különösen fontos összetartó erő az anyanyelvünk, kultúránk és a történelmünk” – hangzott el.
Az esemény végén Marosi István görögkatolikus parochus Isten áldását kérte az egybegyűltekre, majd a Vérke-parti város magyar intézményeinek és szervezeteinek képviselői elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit az épület falán található báró Perényi Zsigmond-emléktábla alá. A koszorúzás ideje alatt a Fring Erzsébet által vezetett Beregardói Református Nőszövetség kórusa az alkalomhoz illő dalt énekelt.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség az Ukrajnában zajló háború miatt az idén is rövid kulturális programmal és csendes megemlékezéssel tisztelgett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt.
Október hetedikén a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriumában méltatták az aradi vértanúk emlékét. A rendezvény a főiskola Fodó Sándor Kulturális Központja és a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék szerevezésében valósult meg. A megemlékezésen dr. Dancs György, a tanszék docense mondott beszédet, aki az 1848-49-es szabadságharcban vállalt szerepükért kivégzett 13 hősről szólva kiemelte azt a német mondatot, melyet a kivégzés után egy osztrák tiszt rakott össze a vértanúk neveinek kezdőbetűiből: „Pannonia! Vergiss deine Toten nicht, als Kläger leben sie!” – azaz „Magyarország! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!”
Az aradi vértanúk napja, október 6. a magyar történelem egyik legmegrendítőbb pillanata. 1849-ben, a szabadságharc leverését követően Ferenc József császár brutális példát statuált, amikor tizenhárom honvédfőtisztet végeztetett ki Aradon és Batthyány Lajos miniszterelnököt Pesten. Ez a nap máig a magyar nemzet gyásznapja, amelyet mély tisztelettel és emlékezéssel méltatnak szerte a világon, köztük a Rákóczi-főiskolán is.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke, együttműködve a Fodó Sándor Kulturális Központtal október 7-én emlékezett meg a 175 évvel ezelőtti eseményekről. A rendezvény a Himnusz éneklésével kezdődött, amely a nemzeti összetartozást és a hősök iránti tiszteletet szimbolizálta. Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője nyitóbeszédében köszöntötte az egybegyűlteket, majd Dancs György docens idézte fel a szabadságharc utáni tragikus napokat és azok máig élő hatását.
Dancs György elmondta, hogy az aradi vértanúk különösen fontos szereplői a magyar szabadságharc történetének, hiszen személyük és áldozatuk révén olyan példát mutattak, amely generációk számára maradt meghatározó.
Ferenc József célja a kivégzésekkel az volt, hogy elrettentse a magyarokat a további lázadástól, és megtorolja a birodalom elleni felkelést. Az osztrák uralom azonban nem tudta megfékezni a magyar nemzet szabadságvágyát. Dancs György hangsúlyozta, hogy bár a szabadságharc katonailag bukással végződött, annak eszméi a magyar nemzet szívében tovább éltek. A harc ugyan véget ért, de a szabadság és a függetlenség iránti vágy csak erősödött.
A megemlékezés során a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék hallgatói előadást tartottak, amelyben részletesen bemutatták a vértanúk kivégzésének körülményeit és az utókor megítélését. A 13 aradi vértanú neve és élete minden magyar számára jól ismert: Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, gróf Vécsey Károly tábornokok és Lázár Vilmos ezredes, valamint Batthyány Lajos miniszterelnök. Ők lettek a forradalom és szabadságharc leverésének szimbólumai, akiknek áldozata a nemzeti emlékezet részévé vált.
A kiegyezést követően, 1867-től október 6-a hivatalosan is a magyarok gyásznapja lett, amikor tisztelettel emlékeznek meg az aradi vértanúkról. Az I. világháború után az emléknap jelentősége tovább nőtt, és máig meghatározó pillanat a magyar történelemben.
A főiskola rendezvényének végén Orbán Viktória magyar szakos hallgató elszavalta Reményik Sándor A szobor helyén című versét, amely méltó lezárása volt az ünnepi megemlékezésnek. A vers szavai a magyar nemzet fájdalmát és kitartását idézték meg, a hősök emlékezetét pedig ébren tartják a jelenlévők szívében.
Az aradi vértanúk példája arra emlékeztet bennünket, hogy a szabadságért vívott küzdelem nem csupán a múlt része, hanem örök emberi vágy, amely összeköt bennünket nemzetként és emberként is. Az ő emlékük előtt tisztelegve építjük tovább azt a jövőt, amelyet ők is elképzeltek: egy szabad és független nemzetet.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a hagyományokhoz híven Nagyszőlősön, a Perényi Zsigmond Középiskolában emlékezett meg a forradalom és szabadságharc vértanúiról. A résztvevők az ukrán és a magyar himnusz elhangzása után egyperces néma főhajtással emlékeztek az orosz agresszió civil és katonai áldozatairól. Majd Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke beszédében kiemelte: október hatodika a magyar történelem szomorú napja, mert miután a világosi fegyverletétellel véget ért a szabadságharc, megkezdődött a kíméletlen megtorlás. Ennek során Aradon kivégeztek tizenhárom magas rangú katonatisztet, Pesten pedig Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Fülöp Andrea, beregszászi konzul Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa nevében köszöntötte a megjelenteket nemzeti gyásznapon. A ma élők a saját bőrükön tapasztalják meg, hogy mennyire törékeny a béke, s hogy a szabadságért folyton meg kell küzdeni- fogalmazott. Hozzátette: Magyarország történelme bővelkedik dicsőséges forradalmakban, hősökben, de ezek leverése után mártírokban is, akiknek az emléke kitörölhetetlen. A rendezvény zárásaként a résztvevők megkoszorúzták Perényi Zsigmond az iskola udvarán található szobrát. Ugocsa egykori főispánja, a szabadságharc vértanúja a főrendi ház alelnökeként aláírta a függetlenségi nyilatkozatot. Nem kért kegyelmet, ezért 1849 október 24-én Budapesten kivégezték.
The emotional moment King Charles salutes Ukrainian soldiers at the 80th VE Day commemorations. The Ukraine flag being the final one in the processions is exactly why I love our country. We know where we stand 🇬🇧🤝🇺🇦 pic.twitter.com/ydcoGR5KeM
Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverését egy olyan kegyetlen megtorlás követte, amilyet nemzetünk csak az 1956-os forradalom eltiprása után tapasztalt újra. A Habsburgok könyörtelen bosszút álltak a magyar szabadságharcért, amely majdnem véget vetett magyarországi uralmuknak, és csak a cári Oroszország beavatkozásával sikerült leverniük. Batthyány Lajos volt miniszterelnök és a tizenhárom honvéd főtiszt október 6-i kivégzése ennek a terrorhadjáratnak a szimbólumává vált.
Nagyszőlősön a Perényi Zsigmond Középiskolában emlékeztek meg a forradalom és szabadságharc vértanúiról. Az ukrán és a magyar himnusz elhangzása, majd a vértanúk emléke előtti egyperces néma főhajtás után elsőként Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke tartott beszédet, egyaránt szólva a múltról és a jelenről.
– Ezen az őszi vasárnap délutánon történelmünk egy 175 éve történt szomorú, ugyanakkor dicső napjára emlékezünk – fejtette ki. – Szomorú nap, mert miután a világosi fegyverletétellel véget ért a szabadságharc, megkezdődött a kíméletlen megtorlás, melynek végrehajtója Haynau táborszernagy volt, aki 1849. október 6-án Aradon kivégeztetett tizenhárom magas rangú katonai vezetőt, Pesten pedig kivégeztette Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Összesen pedig a forradalom és szabadságharc 123 résztvevőjét végezték ki, köztük október 24-én Pesten Ugocsa vármegye főispánját, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagját, báró Perényi Zsigmondot is, aki egyike volt azoknak, akik aláírásukkal hitelesítették a Függetlenségi Nyilatkozatot, s a nyilatkozattal való azonosulását, illetve az annak elfogadásában játszott szerepét később bírái előtt is öntudatosan vállalta. Pedig a szabadságharc résztvevőinek többségéhez hasonlóan, ő sem volt forradalmár. „Akarva sohasem ment volna bele a forradalomba, de belesodortatva készebb volt meghalni, mint visszatérni, amikor már csak a haza ügye iránti hűtlenséggel lehetett volna” – olvashatjuk egy száz éve írt életrajzában… De dicső nap is, mert magas rangú, nemes vérű, büszke férfiak a nemzetért, a magyarságért haltak meg. Megtehették volna, hogy elmenekülnek a bosszú elől, de maradtak, és vállalták a mártírhalált. Fejet hajtunk bátorságuk, hősiességük előtt…
A múltra való visszatekintést követően pedig a szónok rátért a jelenünkre.
Az ország, amelyben élünk, már lassan három éve háborúban áll. Minden tekintetben válságos időket élünk. Nehéz időszak áll mögöttünk, és még nehezebb hónapokat jósolnak a felelős szakértők, politikusok – mondotta. – Kárpátalja magyarsága is kiveszi részét a háborúból, hiszen több mint 400 magyar vagy magyar származású hivatásos, önkéntes vagy besorozott katona harcol a frontvonalban, vagy állomásozik annak közelében. Sok nemzettársunk menekült el a háború elől, vagy költözött külföldre egy jobb élet reményében. Így a jelen időszakban nincs szükség vértanúkra, nekünk, kárpátaljai magyaroknak a megmaradásunk a fontos. A túlélés az, amire összpontosítani kell. Mindannyian várjuk a háború végét, a békét. Majd azon kell munkálkodnunk, hogy egy jobb, biztonságosabb, élhetőbb világot teremtsünk, melyben stabil a megélhetés, melyben folyamatosan tudunk fejlődni, melyben gyermekeink, unokáink biztonságban érezhetik magukat. Ebben nagyon sokat segít az anyaország nemzeti kormánya, amit hálásan köszönünk. Mi itt, a szülőföldünkön szeretnénk jól élni egy fejlődő, békés, az Európai Unióhoz tartozó Ukrajnában, szeretnénk teljes jogú polgárokként megélni magyarságunkat, ápolni hagyományainkat, szabadon beszélni anyanyelvünket, és magyarul tanulni tanintézményeinkben. Ezért kell összefognunk, segítenünk egymásnak, és nem konfrontálódni, de minden nehézségek ellenére megmaradni magyarnak. Szerintem ezt várnák el tőlünk az 1848‒1849-es szabadságharc mártírjai, és ha minden sikerül, akkor onnan fentről büszkén tekintenek majd le ránk. Ehhez kívánok mindenkinek kitartást, erőt a feladatok elvégzésére, és ehhez kérjük Isten segítségét – zárta szavait Kudron Zoltán.
Ezt követően Fülöp Andrea beregszászi konzul Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa nevében köszöntötte a megjelenteket nemzeti gyásznapunkon.
– Emlékezni gyűltünk össze ma a nemzet vértanúira, a magyar honvédsereg 12 tábornokára és egy ezredesére, akik Aradon, valamint Batthyány Lajosra, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökére, aki Pesten vált a Habsburg bosszúhadjárat áldozatává, akiknek az oly hőn áhított szabadság helyett 1849. október 6-án a halál jutott – emlékezett vissza a mártírokra. – Jól tudjuk mindannyian, hogy Magyarország történelme bővelkedik dicsőséges forradalmakban, hősökben, de ezek leverése után mártírokban is, akiknek az emléke kitörölhetetlen. Ma a 175 évvel ezelőtti tragikus őszre emlékezünk, és hajtunk fejet a 13 aradi vértanú emléke előtt, amikor is vérbe fojtották a magyar szabadságküzdelmet, s kivégezték Aradon a hősöket. Mégis, október 6. ne lesújtson, ne megfélemlítsen bennünket, hanem épp ellenkezőleg: bátorítson és ösztönözzön. Mert a szabadságot egykor sem adták, de ma sem adják könnyen Európának ezen a felén. Hiszen napjaink történései is jól igazolják, hogy a szabadság törékeny, mindig befejezetlen – soha nem teljes. Mindig van mit tökéletesíteni rajta, és mindig meg kell küzdeni érte. Legyünk méltóak hőseinkhez! Merítsünk erőt abból, amit a szabadságért harcolók embertársaikért, a kitűzött eszmékért és nem utolsósorban a hazáért áldoztak. És látva az ő áldozatukat, tegyük fel magunkban a kérdést: mit gondolunk, mit gondolhatunk magunkról? Számomra a vértanúk három legfontosabb üzenete a magyar összetartás, a magyar összefogás és az önmagunkba vetett hit. Nem szabad megijednünk a küzdelmektől, hanem határozottan ki kell állnunk jogainkért, értékeinkért, magyarságunkért. Isten minket úgy segéljen! – fejezte be felszólalását…
A szónoklatok elhangzása után a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola diákjai emlékeztek meg egy megható műsor keretében a forradalom és szabadságharc vértanúiról. Majd a megjelentek a tanintézet parkjában megkoszorúzták báró Perényi Zsigmond szobrát. A rendezvényt pedig még színvonalasabbá tette a Szatmár Énekegyüttes fellépése.
The emotional moment King Charles salutes Ukrainian soldiers at the 80th VE Day commemorations. The Ukraine flag being the final one in the processions is exactly why I love our country. We know where we stand 🇬🇧🤝🇺🇦 pic.twitter.com/ydcoGR5KeM
Idén is csendes koszorúzásokkal emlékezett a kárpátaljai magyarság az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett vértanúkra október 6-án. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezete az aradi vértanúk emléknapján báró Perényi Zsigmond egykori szülőházánál, a beregardói Perényi Kultúrkúria udvarán helyezte el az emlékezés koszorúit.
„Olyan emberekre emlékezünk, akik – mint tudjuk – az életüket áldozták azért, hogy a magyarság utánuk is évszázadokig talpon maradjon” – mondta a megemlékezés kezdetén Hnatik-Riskó Márta, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum magyarnyelv- és irodalomtanára, majd a jelenlévők közösen énekelték el a magyarok nemzeti imáját, a Himnuszt.
Nehéz időszak ez az ország és a kárpátaljai magyarság számára is, de annak ellenére, hogy egyes hírek szerint alig maradt magyar a vidéken, a kárpátaljai magyar közösség kitart és őrzi őseinek hagyatékát – fogalmazott beszédében Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, majd felidézte az 1990-es évek elejét, amikor sokan azt hangoztatták, hogy a magyarok elhagyják Kárpátalját, ehelyett ők gimnáziumokat, líceumokat, főiskolát alapítottak, vagy 1944–1945-ben, amikor Európa más részein már a háború lezárását ünnepelték, akkor Kárpátaljáról magyar nemzetiségű férfiak ezreit hurcolták el szovjet munkatáborokba. „Ma azonban azért gyűltünk össze, hogy azokról emlékezzünk meg, akik 175 évvel ezelőtt, 1849-ben bizonyították a haza iránti szeretetüket. Akkor is nehéz időszak volt, […] azonban akkor is voltak olyanok, akik kiálltak elveik mellett, vállalták azt, amiért harcoltak, és vállalták ennek következményeit. Ilyen volt földink is, báró Perényi Zsigmond, akinek a szülőháza mellett állunk most” – jegyezte meg Molnár D. István, kifejezve meggyőződését, mely szerint az ősök cselekedetei meghatározzák a további generációk jellemét, és „mi, kárpátaljai magyarok a szülőföld iránti ragaszkodást, a kitartást és az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalmat örököltük, s mindennek köszönhetően ezt a nehéz időszakot is túléljük”.
A magyar kormány 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át, arra emlékezve, hogy 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvéd főtisztjét, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét – emlékeztett a szomorú eseményekre felszólalásában Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője. „Nem kétséges, hogy az aradi vértanúk a magyar és az egyetemes történelem kiemelkedő hősei. Megemlékezéskor pedig az a szokás, hogy felidézzük dicső elődeinket, akiknek hősi tetteiből mára is érvényes tanulságokat próbáljunk levonni: nekünk az a dolgunk, hogy nyelvünket, kultúránkat, szokásainkat itt, Kárpátalján fenntartsuk” – emelte ki a diplomata.
Az esemény hangulatát emelte a Beregardói Református Nőszövetség Fring Erzsébet vezette kórusának szolgálata, akik az alkalomhoz illő dalokat énekeltek, valamint Mandzák Rebeka, a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjának szavalata, aki a továbbiakban Huszár Noémivel, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tanulójával közösen felidézte a szabadságharc leverését követő eseményeket, elhangzott a tizenhárom aradi vértanú és a szintén október 6-án kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök neve, valamint információk báró Perényi Zsigmondról, akit 1848 májusában a felelős magyar kormány a Felsőház másodelnökévé nevezett ki, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lett. Perényi Zsigmond báró is aláírta az 1849. április 14-én Debrecenben kihirdetett trónfosztási nyilatkozatot. Hűségesen támogatta a magyar kormányt, követte Debrecenből Szegedre, Aradra. Kossuth Lajos kinevezte őt a Hétszemélyes Tábla elnökévé. A fegyverletétel után letartóztatták. Haditörvényszék elé állították és kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet 1849. október 24-én hajtották végre Aradon. Nagyszőlősön, a Perényi család ugocsai birtokainak székhelyén máig őrzik a báró emlékét, a beregardóiak pedig itt, a szülőházán látható emléktábla előtt emlékeznek évről évre a magyar szabadságharc vértanúira.
„Olyan időket élünk, amikor át kell menteni az értékeinket, az emlékeinket, a magyarságunkat egy nagyon viharos időn. Azért tartom fontosnak, hogy ilyen szűk körben is megemlékeztünk, mert éppen végignéztem az egykori tanítványaimon, s van, ahol négy generáció egy családból itt volt ezen a megemlékezésen – és ez jelent valamint. Akarom hinni, hogy annak is szerepe van ebben, hogy minden év októberében összegyűlik ez a kis közösség itt, a Perényi-táblánál” – fogalmazott tudósítónknak az emlékezés jelentőségét hangsúlyozva Hnatik-Riskó Márta, így folytatva: „Ilyenkor érzi át az ember, hogy mennyire szoros kapcsolatban van a múlt, a jelen és a jövendő. Egy nagyon gazdag és értékes múlt van mögöttünk, valóban olyan alakjaival a történelemnek, akik tudták, hogy az életüket kell adni, de valahol mindegyikükben az aradi vértanúk közül ott volt a gondolat, hogy mennyire kicsi az ő áldozata Krisztuséhoz képest, a magyarság érdekéhez képest. Ezt itt meghallgatják ezek a pici gyerekek és a felnőttek, hazaviszik, és ott lesz valahol. Ez kell ahhoz, hogy a jövőben is legyünk: emlékezzünk a nagyjainkra, cselekedjünk a jelenben valamit az érdekükben, az emlékükre, szorítsuk össze a fogunkat és gondoljuk azt, hogy a mi keresztünk nehéz, de a Krisztusé sokkal nehezebb volt, s akkor lesz jövőnk” – tette hozzá.
A megemlékezést Balázs Antal, a Beregardói Református Egyházközség lelkipásztora Isten igéjével zárta, majd a beregszászi magyar intézmények és szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit a kúria falán található báró Perényi Zsigmond-emléktábla alá.
