Meghitt és emelkedett hangulatban búcsúztak alma materüktől a Kárpátaljai Magyar Líceum Beregszászi Részlege végzős diákjai május 29-én. A ballagási ünnepségen családtagok, pedagógusok, barátok és meghívott vendégek kísérték figyelemmel a fiatalok búcsúját, akik ezzel lezárták középiskolai éveik egy meghatározó fejezetét. Az esemény során felidézték a közösen megélt emlékeket, köszönetet mondtak mindazoknak, akik támogatták őket tanulmányaik során, majd jelképesen átadták helyüket az utánuk érkező évfolyamnak.
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján Kóré Dóra, a Kárpátaljai Magyar Líceum igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, hogy a ballagás mindig különleges alkalom az iskola életében, hiszen egyszerre hordozza magában a búcsú és az újrakezdés érzését. Mint fogalmazott, a végzősök éveken át nemcsak tanulóként voltak jelen az intézmény falai között, hanem aktívan alakították annak mindennapjait, közösségi életét és hagyományait is.
Az igazgató kiemelte, hogy a most búcsúzó osztály jelentős nyomot hagyott az iskola történetében. A diákok részt vettek az intézmény programjaiban, rendezvényeiben, versenyein és közösségi kezdeményezéseiben, miközben saját személyiségükkel és tehetségükkel is gazdagították az iskola életét. Beszédében arra biztatta a fiatalokat, hogy a jövőben is őrizzék meg magyarságukat, anyanyelvüket és azokat az értékeket, amelyeket az iskola falai között sajátítottak el. Hangsúlyozta, hogy bármerre is vezesse őket életútjuk, fontos, hogy mindig emlékezzenek arra a közösségre, amelynek részesei voltak. Az igazgató köszönetet mondott Magyarország Kormányának is a folyamatos támogatásért, amely jelentős szerepet játszik az intézmény működésében és fejlődésében.
Az ünnepség vendégeként Berghauer Sándor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettese is szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében felidézte az iskolás évek maradandó élményeit, a közösen átélt sikereket és nehézségeket, amelyek mind hozzájárulnak a fiatalok személyiségének formálódásához. Rámutatott arra, hogy az iskola nem csupán tudást ad át, hanem olyan emberi kapcsolatokat, barátságokat és közösségi élményeket is, amelyek hosszú éveken át elkísérik a diákokat.
Kiemelte, hogy az itt szerzett tapasztalatok és értékek biztos alapot nyújtanak a továbblépéshez. Arra ösztönözte a végzősöket, hogy bátran vállalják az előttük álló kihívásokat, legyenek nyitottak az új lehetőségekre, ugyanakkor maradjanak hűek azokhoz az értékekhez, amelyeket családjuktól, tanáraiktól és közösségüktől kaptak.
A köszöntőket követően a 10. osztály tanulói vettek búcsút a végzősöktől. Verses összeállításukkal, személyes hangvételű gondolataikkal és jókívánságaikkal idézték fel az együtt töltött évek emlékeit, és sok sikert kívántak az előttük álló úthoz. Az alsóbb évfolyam tanulóinak műsora meghitt hangulatot teremtett, amely tovább erősítette az ünnepség érzelmi töltetét.
Ezt követően a ballagó osztály lépett a közönség elé saját műsorával. A végzősök nevében Krájnyáj Nenszi mondott köszönetet mindazoknak, akik az elmúlt évek során segítették őket. Beszédében külön kiemelte a szülők szerepét, akik szeretetükkel, türelmükkel és folyamatos támogatásukkal végigkísérték gyermekeiket a tanulmányok évein. Köszönetet mondott a pedagógusoknak is, akik tudásukkal, útmutatásaikkal és emberi példamutatásukkal segítették a diákokat abban, hogy felkészülten léphessenek tovább életük következő szakaszába.
A rendezvény legjelképesebb mozzanata a vándorbot átadása volt. A hagyomány szerint a végzősök ünnepélyes keretek között adták tovább ezt a szimbólumot a 10. osztály képviselőinek. A vándorbot a tudás, a közösséghez való tartozás és az iskola hagyományainak továbbörökítését jelképezi, egyben azt az üzenetet hordozza, hogy a következő évben már az alsóbb évfolyam diákjaira hárul a közösségi élet alakításának felelőssége.
Az ünnepség zárásaként a végzősök közös dallal búcsúztak iskolájuktól. A megható pillanatokat követően virágokkal köszönték meg tanáraik munkáját, miközben személyes gondolatokkal fejezték ki hálájukat az elmúlt évek támogatásáért, türelméért és biztatásáért.
A Kárpátaljai Magyar Líceum Beregszászi Részlegének végzősei számára ezzel lezárult életük egy meghatározó fejezete, miközben új célok és lehetőségek felé indulnak.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet idén is folytatta hagyományát, és elindította a Közös Advent programsorozatot. 2015 óta minden évben összegyűlnek Beregszász főterén a város vezetői, valamint az egyházi és civil közösségek képviselői, hogy együtt ünnepeljék az adventi időszak kezdetét. Az első adventi vasárnapon, november 30-án megtartott gyertyagyújtási ünnepséget a PCS a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemmel közösen szervezte meg.
Ahogy az elmúlt években megszokhattuk, a város elöljárói, az egyházi és civil szervezetek képviselői, valamint számos beregszászi család gyűlt össze, hogy együtt gyújtsák meg az adventi koszorú első gyertyáját. A pandémia, majd a háborús és áramszünetes mindennapok sem törték meg ezt a hagyományt.
Az ünnepi alkalmat Berghauer Sándor, a Rákóczi Egyetem rektorhelyettese nyitotta meg gondolataival, aki arra emlékeztetett, hogy immár tíz éve gyűlik össze a beregszászi közösség advent első vasárnapján. Szavai szerint ez az évtized bizonyítja, hogy a közösség értékei, a béke, az együttérzés, a szolgálat és az egymás iránti felelősség ma is élnek és erősek. Hangsúlyozta, hogy a világ sokat változott az elmúlt években, mégis fontos, hogy a remény lángja ne halványuljon el. „Amikor közösen gyújtjuk meg ezt a gyertyát, azt üzenjük egymásnak és a világnak, hogy a remény nem halványulhat el” – fogalmazott. Zárásként békét és megújulást kívánt a közösségnek az adventi hetekre: „Legyen ez az időszak mindannyiunk számára a hit, a remény és a szeretet megerősödésének ideje.”
Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja beszédében arról szólt, hogy advent első gyertyája – a hit gyertyája – olyan apró fény, amely bizonytalan időkben is képes utat mutatni. Hangsúlyozta, hogy a gyertyaláng egyszerre jelképezi a reményt, a belső békét és azt a bizalmat, hogy a sötétséget mindig követi a világosság. Kiemelte, hogy az ünnep lényege a lelassulás, az egymás felé fordulás és az a belső készenlét, amelyben a szeretet és a megújulás helyet találhat magának.
„Ez a gyertyaláng kicsi, de elég ahhoz, hogy fényt vigyen a sötétségbe, melegséget a lelkekbe, és bizakodást a hétköznapokba” – fogalmazott. Buczkó István reményét fejezte ki, hogy Ukrajnába mielőbb béke érkezik, és a kárpátaljai magyarság sorsa is jobbra fordul.
A köszöntők után Molnár Krisztina, a PCS koordinátora, Berghauer Sándor és Buczkó István közösen gyújtotta meg az adventi koszorú első, hitet szimbolizáló gyertyáját.
A gyertyagyújtás pillanata után a Nagyberegi Református Líceum dicsőítő csapatának énekei töltötték be a teret, majd a történelmi egyházak képviselői kérték Isten áldását a városra és a jelenlévők életére.
Molnár János római katolikus esperes-plébános az advent üzenetéről beszélt, hangsúlyozva, hogy a várakozás nem passzivitást jelent, hanem tudatos készületet a Krisztussal való találkozásra. Szent Pál szavait idézve arra buzdította a jelenlévőket, hogy a sötétség cselekedetei helyett a világosság útját válasszák. „Itt az óra, hogy fölébredjünk az álmunkból… vessük le hát a sötétség tetteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit.” Kiemelte, hogy a keresztény ember feladata Krisztust „magára ölteni”, vagyis életét hozzá igazítani: „Keresztény várakozásunk célja, hogy Krisztust öltsük magunkra, hogy Krisztusban és Krisztussal éljünk. […] S akkor igazán fölkészült, és Istennek tetsző a mi készületünk és a mi várakozásunk” — mondta zárásul az esperes-plébános.
Marosi István görögkatolikus áldozópap szavaiban arra hívta fel a figyelmet, hogy az adventi gyertyák fénye bármilyen kicsi is, reményt ébreszt, és emlékeztet arra, hogy Krisztus születése erőt és felemelkedést hozhat a mindennapok gondjai között. Szavai szerint mindannyian hordozunk terheket, és „lehet, hogy nem azok vagyunk, akiknek fel kell emelni – lehet, hogy azok vagyunk, akiket fel kell emelni”. Reményét fejezte ki, hogy az idei karácsony valódi békét, erőt és boldogságot hoz majd minden család életébe.
Taracközi Ferenc református lelkész Ézsaiás próféciáját idézve beszélt az adventi időszak üzenetéről: arról, hogy Isten maga készíti az utat az ember felé, még akkor is, amikor a távolságok ember és ember, illetve ember és Isten között szakadéknyi nagyra nőnek. „Szakadékok és óriási hegyek vannak köztünk, de Isten szavára ezek semmivé tudnak válni” – mondta.
A szervezők felhívták a figyelmet arra, hogy jövő vasárnap a második adventi gyertyát a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és a római katolikus egyházközség képviselői lobbantják majd lángra. Hangsúlyozták: advent minden vasárnapján szeretettel várják a város lakóit és az érdeklődőket Beregszász főterére.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány idén is színvonalas hangversennyel zárta a hatodik alkalommal megrendezett ZeneVarázslat komolyzenei képzést Beregszászban. Az eseményen a zongoraoktatásban részt vevő, a kurzust sikeresen teljesítő kárpátaljai diákok és pedagógusok léptek fel, bemutatva tehetségüket és felkészültségüket.
Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója elmondta: „Immáron hat éve zajlik a képzés nálunk Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész szakmai vezetésével. Az elmúlt években több mint 120 gyerek vett részt a programban, 7 művészeti iskolával és 21 pedagógussal dolgoztunk együtt. Ebben a tanévben 25 gyerek jelentkezett a képzésre. Az előválogató online zajlott, ezt követően megvalósult a harmincórás képzési folyamat, amelyen személyesen Várnagy Andrea foglalkozott a gyerekekkel. A mai délutánon pedig csodálatos zárókoncerttel zárjuk le a programot. A zene egy világnyelv, amelyet mindenki ért; voltak ukrán nyelvű tehetséges diákok is a résztvevők között, de nem volt akadály, hiszen a zenén keresztül megértették egymást.” Az igazgató kiemelte: céljuk, hogy egy klasszikus zenei tábort valósítsanak meg Kárpátalján. Ezért igyekeznek mindent megtenni.
Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul köszöntőjében megjegyezte: Várnagy Andrea a komolyzene nagykövete. A konzul asszony szerint a zene születésünktől egészen halálunkig elkísér bennünket, fellazít, érzelmeket vált ki belőlünk, gondolatokat ébreszt, inspirál. A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő – emelte ki a diplomata. Mint mondta: a magyar kormány kiemelten fontosnak tartja támogatni a kultúrát, hiszen ez az, ami összeköt bennünket. Köszönetet mondott a szülőknek, az oktatóknak és a szervezőknek, hogy a nehéz körülmények ellenére is zajlik az anyanyelven való oktatás.
Berghauer Sándor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettese köszönetet mondott Várnagy Andrea művésznőnek, aki példaképként áll a fiatalok és mindazok előtt, akik szeretik a zenét. A fiatalok számára kitartást, inspirációt kívánt, valamint azt, hogy érezzék meg a zene igazi varázsát.
Várnagy Andrea, Magyarország Érdemes Művésze, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, a program szakmai vezetője megjegyezte: azt tapasztalja, hogy a nehéz körülmények, a szorongás az igazán erős emberek javára szolgálnak. Elmondta, hogy minden alkalommal, amikor Kárpátaljára látogat, feltöltődik, olyan impulzusokat kap, melyek segítik őt is az otthoni kihívásokban. „Kárpátalján igazán érzeni, hogy a zene – varázslat; érezni a gyerekeken, hogy a lelkük szép, s ez tükröződik az arcukon is. S érezni azt is, hogy a szeretet az, amiből minél többet adunk, annál többet kapunk” – fogalmazott a művésznő.
A köszöntőgondolatokat követően a fiatal művészpalánták mutatkoztak be, akik fantasztikus varázslatot műveltek a hangszeren. A sok tehetséges gyermeket látni és hallani biztató a jövőkép tekintetében, hiszen sok tehetséges fiatal van Kárpátalján.
A hangverseny végén a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány munkatársai átadták a résztvevőknek a Talentum-tallérokat, okleveleket, majd közösen elfogyasztották az alkalomra készült ünnepi tortát.
