A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház szervezésében, az anyaországi Déryné-program hozzájárulásáva hatodik kárpátaljai helyszínként Nagyszőlősön is bemutatták a Déryné ifjasszony című filmet. A vetítés után az anyaországi Déryné-programról, a filmről, a film készítésének kulisszatitkairól mesélt a filmben Dérynét alakító Tarpai Viktória Jászai Mari-díjas színésznő, aki a nagyszőlősi közönségnek is válaszolt az őket érdeklő kérdésekre.
A film megtekintése után Kudron Katalin, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének irodavezetője folytatott pódiumbeszélgetést a címszereplő Tarpai Viktóriával, aki a beszélgetés végén a közönség kérdéseire is válaszolt.
Kudron Katalin az esemény kapcsán kiemelte: „Igyekeztünk erre a filmvetítésre és közönségtalálkozóra összehozni azokat a magyarokat Nagyszőlősről és a környékbeli településekről, akik vágynak hasonló kulturális élményekre és a közösségre a mostani nehéz időkben. Fontosak számunkra ezek a találkozások, mert így tudunk reményt adni egymásnak, hogy itt vagyunk, megvagyunk és együtt vagyunk.”
Tarpai Viktória a találkozó végén a sajtónak elmondta: „Mindig jó haza jönni. Mert itthon valami olyan pluszenergia van, amit sehol máshol nem kapok meg. Jó ezt az energiát adni és kapni is.” Elmondta, hogy a beregszászi színház kárpátaljai tájolása sokban hasonlított Déryné egykori társulatának országjárásához, melynek során viszontagságos körülmények között, a legkülönbözőbb településekre igyekeztek elvinni a magyar színjátszást. Ezt próbálja követni a három évvel ezelőtt létrejött anyaországi Déryné Program, melynek társulata Vidnyánszky Attila rendezésében vitte színre a Herczeg Ferenc által írt darabot, ebből készült a tévéjáték. Tarpai Viktória biztos abban, hogy lesznek még magyar előadások a kárpátaljai települések kultúrházaiban; addig azokat a film igyekszik pótolni.
Január 20-án mutatták be a Déryné Program Déryné ifjasszony című előadásából készült tévéjátékot Beregszászban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) magyar kultúra napja alkalmából szervezett központi rendezvény keretében.
Jubileumok tekintetében különleges év 2023, hiszen 200 éve született Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár, irodalmunk popikonja. Január 20-a pedig amellett, hogy idén ezen a napon szervezték meg a KMKSZ magyar kultúra napi központi rendezvényét, azért is jelentős dátum, mert pontosan 200 évvel ezelőtt született Madách Imre, a magyar drámairodalom kiemelkedő alkotója. „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – az élet szerzőjének Madách Imre által tolmácsolt legfontosabb tanácsa ez, amelyet érdemes ma is megfogadnunk.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola zsúfolásig megtelt Esztergom termében összegyűltek az ünnepség elején együtt énekelték el a magyarok nemzeti imádságát, a Himnuszt.
A megjelenteket videóüzenetben köszöntötte Kis Domonkos Márk, a Déryné Program vezetője, a tévéjáték producere, valamint Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, Herczeg Ferenc művének színpadi és mozgóképes változatának rendezője.
„Az előadással és a tévéjátékkal is a magyar nyelvű színjátszás hőskora előtt, hősei, színművészei, harcosai előtt kívánunk tisztelegni és nekik emléket állítani” – szögezte le köszöntőjében a Jászai Mari-díjas Kis Domonkos Márk, hozzátéve: reméli, hogy mihamarabb elhozzák Kárpátaljára a színpadi változatot a Déryné Program többi előadása mellett, hiszen ez azt jelentené, hogy vége a háborúnak.
A Nemzeti Színházban megszületett és annak részeként működő Déryné Program az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb kulturális programja Magyarországon – emelte ki a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Vidnyánszky Attila, folytatva: „A gondolat, amely köré a program felépült, az, hogy olyan helyekre vigyünk előadásokat, ahol ez kevésbé történt meg korábban: eldugott vidéki falvakba, városokba.” A program gondolata a rendező szerint még Beregszászban fogalmazódott meg benne, amikor 1995–1997 között több száz előadást játszva a beregszászi társulattal végigutazták Kárpátalja magyarlakta településeit. „A beregszászi színház gondolata szülte a Déryné Programot, ezt a tévéfilmet is, amely most bennünket otthon képvisel” – jelentette ki a rendező. A Déryné Program sikerét alátámasztja, hogy az elmúlt évben közel 900 előadást tartottak szerte Magyarországon.
A helyszínen a nézőket Barta József, a KMKSZ alelnöke, a megyei tanács képviselője köszöntötte. „Kultúránk nemzetünk egyik óriási kincsesbányája, büszkeségünk alapja és megmaradásunk záloga” – jelentette ki. A magyarok sok értékkel gazdagították Európa és az egész világ kultúráját, s e gazdagítók között nem kevesen vannak, akik a mai Kárpátaljáról kerültek ki. Vidékünk szülöttjeinek – akik a magyar kultúra jeles képviselői – névsora szerfelett hosszú – tette hozzá.
„Kultúrkincsünk a mai élet, a ma problémáinak, gondjainak megoldásában is segíthet” – hangsúlyozta beszédében a KMKSZ alelnöke, folytatva: „Petőfi Sándor mindennél fontosabbnak tartotta a szabadságot. Ezt nemcsak alkotásaival, de életével és halálával is bizonyította. Ma Magyarország, a magyar nemzeti kormány küzd az Unió bürokráciájával és bürokratáival nemzeti szuverenitásáért, méltóan Petőfi és az ősök örökségéhez. Ukrajna véres háborút vív Oroszországgal területi integritásáért. Ez a háború mindannyiunk életére kihat, mindannyiunk életét felforgatja. Sokan elkeseredtek, elcsüggedtek, reményt vesztetté váltak, pedig van útmutató minden korra és élethelyzetre, s ezt még soha senki nem fogalmazta meg szebben és rövidebben, mint Madách Imre Az ember tragédiájában: »Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!« Küzdjünk mi is megmaradásunkért, jogainkért, emberi méltóságunkért, szabadságunkért, és bízzunk abban, hogy ennek a küzdelemnek van értelme, és lesz eredménye. »Isten, áldd meg a magyart!«”
A köszöntőket követően levetítették a tévéjátékot, mely premierjének az Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont 2022. szeptember 19-én. A Déryné Társulat 2020 szeptemberében mutatta be Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című drámáját, amely a magyar nyelvű színjátszás születésének reményekkel, küzdelmeivel és sikereivel teli világába enged betekintést. A darab tévéjáték-változatát 2021 áprilisában kezdték el rögzíteni a Nemzeti Színházban, valamint a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben. A közönséget a reformkorba repítő, a magyar színjátszásnak a kultúrára és a társadalomra óriási hatást gyakorló momentumait bemutató előadás hűen ábrázolja az anyanyelvi színjátszás megszületésének körülményeit.
A tévéjáték több szállal kapcsolódik vidékünkhöz, hiszen a rendező Vidnyánszky Attila mellett a címszereplő Déryné Széppataki Rózát Tarpai Viktória, míg Nimling szerepét Ivaskovics Viktor alakítja.
A vetítést követően Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója beszélgetett Tarpai Viktóriával, aki betekintést adott a forgatás érdekességeibe, s néhány kulisszatitkot is megosztott a közönséggel.
A nagy sikerű Déryné Programba indulása óta több, mint 400 befogadóhely regisztrált, jelenleg 288 vendégjátékra készülnek, 48 utaztatás pedig már megvalósult, amelyeket összesen közel 12 000 néző láthatott Magyarországon a programnak köszönhetően ingyenesen vagy jelképes jegyáron. Most újabb darabot mutattak be Százhalombattán. De ez az első olyan előadás, amit a saját társulat hozott létre és nem korábbi előadások befogadása. A rendező Vidnyánszky Attila. Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című vígjátéka után a közönség hosszan ünnepelte a színészeket és az alkotókat.
Fantasztikus dolognak tartom, hogy ilyen nagy az igény a program és az általunk szervezett előadások iránt! Számos megindító visszajelzést kapunk, ami még inkább megerősít minket abban, hogy hiánypótló küldetés, amit végzünk. A munkánkkal a magyar színházművészet értékeinek széleskörű társadalmi megismertetése felett kívánunk őrködni, nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen nemes ügy élére állhatok – mondta Kis Domonkos Márk a Déryné Program igazgatója.
A Déryné Program társulata, a nagy sikert aratott János vitéz után, Herczeg Ferenc: Déryné ifjasszony című népszínművéből készült produkciójával tisztelgett a Program névadója előtt. A darabot Vidnyánszky Attila rendezésében mutatták be szeptember 18-án, a százhalombattai Barátság Kulturális Központban. A produkció fővárosi bemutatójára 2020. október 8-án a Nemzeti Színházban kerül sor.
Az előadás főhajtás a magyar színjátszás hőskora előtt, ahol romantikus szerelmek, nagy fellángolások, szenvedélyes viszonyok szövevényében hol küszködnek, hol csatát nyernek hivatásuk, a magyar nyelvű színjátszás ügyéért folytatott küzdelemben. A színpadon megelevenedő miliőt átszövi a színház erejébe vetett hit, ezért a láthatatlan bizonyosságért zajló folytonos törekvés, melyben ki-ki a maga tehetségével, leleményességével vagy éppen fondorlatával próbál érvényesülni. Herczeg Ferenc kalandokkal, tréfákkal, felfokozott érzelmekkel kikövezett színművét a színészek hangszeres játéka teszi még virtuózabbá.
A címszereplő Tarpai Viktória, a többi, szintén fontos szerepet Vas Judit Gigi, Ivaskovics Viktor, Széplaky Géza, Fabók Mariann, Janka Barnabás, Szemerédi Bernadett, Dányi Krisztián, Horváth Márk, Dánielfy Gergely, Havasi Péter, Turi Bálint, Losonczi Kata, Habodász István, Kárpáti Barnabás, Gulyás Gabriella, Bácsi Bernadett, és két kisfiú, Turi Csongor, illetve Dányi Bence játssza.
– Pont ők vallják magukat liberálisnak, elfogadónak, nemzetközinek, akik ilyenkor nem riadnak vissza attól, hogy egy nekik nem tetsző embert a származása miatt szidalmazzanak. Hol van itt a szakmaiság? – mondta Tarpai Viktória kárpátaljai származású színésznő, a Déryné Társulat tagja, A sátán fattya című film főszereplője a színművészeti egyetem körüli vitákról, az isten háta mögötti fellépésekről, Dérynéről, a férfi- és női szerepekről beszélt a Magyar Nemzet interjújában, s arról hogy a liberálisok miért néznek ferde szemmel egyes kollégáikra. A Déryné Társulat első saját darabja, Herczeg Ferenc Déryné ifjasszonya Százhalombattán debütál pénteken, a színésznő főszereplésével.
– Ön kárpátaljai, ott is kezdte pályáját, otthon és a fővárosban is játszik. A járvány idején is működik ez a kétlakiság?
– Most szembesülök először azzal, hogy nem mehetek haza Kárpátaljára, pedig a családom fele ott van. A beregszászi színház tagjaként boldog voltam, amikor anyaországi felkéréseket kaptam, örömmel álltam a kihívás elé, ezért igent mondtam Kis Domonkos Márknak, a Déryné Társulat igazgatójának felkérésére is, de azt kértem, hogy a beregszászi színház is megmaradhasson az életemben. Egyik napról a másikra élünk, az utóbbi időben több előadásunkat is elhalasztották azért, mert a befogadóhely tart az új vírushelyzettől. Minden nap úgy kelek fel és úgy fekszem le, hogy nem tudom, mi lesz holnap.
Fotó: Havran Zoltán
– Eddig hogyan zajlik a Déryné-program, melynek a fő célja, hogy olyan vidéki kistelepülésekre vigyen színházat, ahol alig vagy sosem volt eddig?
– Színház mindenkinek – ez a fő üzenete a Déryné-missziónak. Programnak hívják, de én missziónak nevezem. Olyan csodálatos kis településekre is eljutottunk, melyekről eddig nem is hallottam: Géberjénben, Mátraballán vagy Mátraderecskén léptünk fel. Megható élményekben volt részem, hisz nagyon pozitív benyomásokat szereztünk, sokan eljöttek a darabokra, és csillogó szemmel nézték az előadást.
– Csillogó szemmel?
– Igen, úgy, mert ezek az emberek professzionális színielőadást vagy nagyon régen, vagy soha nem láttak. Amikor az ötéves gyermek odajön hozzád a János vitéz végén és azt kérdezi, „ugye jöttök még?”, vagy amikor egy tizenegy éves kisfiú megnézi a próbát, majd visszajön az előadásra, és a végén közli, hogy „erre csak azt lehet mondani, csodálatos volt, és köszönöm”, akkor duplán megdobban a szívem.
– Ebből a két visszajelzésből már úgy tűnik, hogy megérte. Pedig sokan kifogásolták a programra szánt támogatást, főleg a fővárosi újságírók, ahol több mint kilencven színház működik.
– Senki nem akadályozott meg senkit abban, hogy ezt megálmodja és megvalósítsa. Én boldog vagyok, hogy ennek a megvalósult álomnak a részese lehetek a Déryné Társulat tagjaként. Iszonyatos súlya, felelőssége és üzenete van ennek a programnak, ráadásul olyan lendületet kapok általa, mint a beregszászi színház után, mert az is hasonló küldetés, lényegében vándorszínház.
– És most Déryné Széppataki Rózát játssza a társulat új darabjában, melyet Vidnyánszky Attila rendez. Mit üzen ma a magyar színészet hőskoráról szóló színdarab?
– Amikor megtudtam, hogy ezt visszük színre, elmentem egy antikváriumba, és megvettem Herczeg Ferenc könyvét. Az antikvárius felsóhajtott: na végre valaki elviszi, harminc év óta itt áll ez a kötet, nem tudom, most miért veszik elő újra Herczeg Ferencet. Ezt nem értettem, a karanténban elolvastam a darabot, és akkor sokkal jobban körvonalazódott, hogy mit is akar üzenni és mennyire időszerű.
– Milyen Déryné bőrébe bújni? Milyennek látja az alakját?
– Szerintem Déryné iszonyatosan erős nő volt, aki véghez vitt egy nagy csodát: sikerre vitte a magyar színjátszás ügyét, sok más kortársával karöltve. Erő, kitartás és céltudatosság volt benne. Hisz ma már ki kapná fel a batyut, és mondaná azt, hogy gyerekek, indulunk Miskolcra, szedjétek elő a holmit, pakoljatok fel a szekérre?
– Azt mondta, hogy erős nő volt. Mit szól ahhoz, hogy a Berlinalén ezentúl nem díjazzák külön a férfi és a női szereplőket?
– Azt, hogy nem jó irányba haladunk. Értetlenül állok a döntésük előtt, amiből több hasonló következhet. A kettő nem ugyanaz, hisz én másként nyilvánulok meg, nőként másként kommunikálok és másként létezem. Egy női lélek másként ábrázol, közöl, egy férfilélek szintén, a kettőt nem lehet összehasonlítani. Ennél sokkal fontosabbnak tartom azt, amit Déryné története üzen: tud németül játszani, de nem akar, viszont kiáll egy ügy mellett, és tűzön-vízen át, gerincesen képviseli azt. Ezért is örülök, hogy elővettük Herczeg Ferencet, mert a maga klasszikusságában – lett légyen az beszéd, jelmez vagy díszlet – férfi- és női szerepeket lát majd a néző.
– Tehát nem zakóban vagy melegítőben látjuk majd Dérynét.
– Egyáltalán nem. Nehéz megszokni ugyan, de nagyon jó érzés egy hatalmas krinolinban lenni a színpadon, és arról már kevesebbet beszélünk, hogy az ilyen ruhák micsoda tartást adtak a nőknek.
– Beregszászból indult, most Vidnyánszky Attila darabjában lép fel. Mit gondol a személye körüli vitákról?
– Értetlenül és döbbenten nézem a körülöttünk zajló eseményeket. A tiltakozók önkényességről pedig annyit, hogy ha én annak idején bemegyek a Pesti Magyar Színiakadémiára, és azt mondom, hogy márpedig nekem ez vagy az legyen az igazgatóm, akkor páros lábbal rúgtak volna ki. A tiltakozást kísérő egyéb megnyilvánulások közül is többet felháborítónak találtam.
– Ott volt például Sodró Eliza levele vagy Sándor Erzsi posztja. Mindkettőben volt egy-egy laza ukránozás („Vidnyánszky Attilának egy kicsit az orosz is az anyanyelve” stb.), de azt is pedzegették, hogy egy határon túli magyar nem ért a fővárosi kultúrához, bármit is jelentsen az.
– Mindkét állítás felháborító, ráadásul azt írta Sodró Eliza: fáj neki, hogy a sváb dédapját elhurcolták az oroszok, ezért sem nézi jó szemmel Vidnyánszkyékat. Minden düh és arrogancia nélkül üzenem neki, hogy szívesen elviszem Kárpátaljára, és megmutatom neki a málenkij robot emlékműveit vagy megismertetem vele a történelmi múlt ezen részét. Vajon tudja, hogy Nagymuzsaly, ahonnan Vidnyánszky Attila származik, hol van és ott mi történt? Csonka-Beregből hurcolták el a legtöbb magyar férfit a II. világháború után. Én nem érzem magam kevesebbnek azért, mert Kárpátaljáról jöttem. Szomorú vagyok, hogy a szakmát ennyire megosztja ez az ügy, és emiatt páran pályát készülnek elhagyni, merthogy „diktatúra van”. Diktatúra? Gondoljuk meg ezt a szót, mert én is tudnék miről mesélni.
– Érzékelt emiatt valaha rosszindulatot más kollégák részéről?
– Érzékenyen odafigyelek arra, hogy maximális tisztelettel legyek a kollégák iránt, ha fellépünk a deszkákra, próbán és előadáson egyaránt. Ha más a világnézete, én abszolút tiszteletben tartom, és nem kezdem el bántani, mocskolni vagy cinikus mondatokkal hergelni. Sajnos nekem volt ilyenben részem, de azt gondoltam, hogy semmi baj, megyünk tovább, csináljuk tovább, hisz a színdarab és a közös ügy a lényeg. És azért megjegyezném, hogy pont ők vallják magukat liberálisnak, elfogadónak, nemzetközinek, akik ilyenkor nem riadnak vissza attól, hogy egy nekik nem tetsző embert a származása miatt szidalmazzanak. Hol van itt a szakmaiság? De eljutottam odáig, hogy ha még egyszer ilyen előfordul, akkor azt mondom, ebből elég volt.
– Mi történt?
– Amikor Vidnyánszkyt Attilát szidják körülöttem, az rossz érzést kelt bennem, de amikor Trianonról viccelődnek, az már fáj. Szerintem ezt nem engedhetnék meg maguknak. Sajnálom, hogy évek óta egyes kollégák változatlanul ferde szemmel néznek rám, ha kiderül, hogy másként gondolkodom, nemzeti érzelmű vagyok.