A Mathias Corvinus Collegium Futókörének kezdeményezésére az esztergomi MCC Feszten megszervezték a Béres Jótékonysági Futást és Sétát. Az esemény célja az volt, hogy támogassák az MCC Kárpátaljai Központjának diákjait a tanévkezdéshez szükséges eszközök és tanszerek beszerzésében.
Szombat reggel különleges jótékonysági futással vette kezdetét Nagydobronyban az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon fennállásának 30. évfordulója alkalmából szervezett ünnepség. Az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány kezdeményezésére az intézmény udvarán 30 órán át tartó futással tisztelegtek a gyermekotthon három évtizedes szolgálata előtt.
Gui Angéla, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány létrehozója mindenkit őszinte mosollyal fogadva elmondta, hogy az idei jótékonysági futásuk rendhagyó.
– A nagydobronyi gyermekotthon idén 30 éves. 252 méteres kör veszi körül a gyermekotthont. Mi ezen a körön futunk 30 órán keresztül, a gyermekek beállnak hozzánk, kiállhatnak. Azért futunk, hogy felhívjuk a figyelmet a nemzeti összetartozás fontosságára, arra, hogy ezek a gyermekek azt érezzék, hogy ők is fontosak valakinek. Hiszen a kör közepén, amit mi teljesítünk, az ő otthonuk áll. Adományokat szeretnénk gyűjteni, nemcsak amíg futunk, hanem az év hátralévő részében, hiszen a nagydobronyi gyermekotthon idei tartaléka az év utolsó hónapjaira már nem elegendő. Szeretnénk, ha ezek a gyermekek, akik már 158-an élnek ebben az otthonban, az év végéig sem szenvednének hiányt. Veletek és értetek futunk 30 órán át.
A futórendezvény ünnepélyes megnyitóján Katkó Andrea, az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon igazgatónője köszöntötte az egybegyűlteket és megjegyezte: a rendhagyó futás a gyermekotthonban kicsit furcsán hangozhat, de ha tenni akar bárki a gyermekekért, teljesen mindegy, hogy adakozásban vagy futásban nyilvánul meg.
– A lényeg az összetartozás élménye, az, hogy valamit adjunk magunkból és közben segítsünk. Mi a lányokkal és most már a kisfiúkkal is nagy erőkkel készülünk ezekre az alkalmakra, nekik is érdekes. Angéla jóvoltából tavaly végigfutottuk fél Nagydobronyt, ma pedig az intézmény fennállásának 30 évét 30 órás futással méltatjuk. Adja az Úr, hogy legyen ez a futás mindannak az összetartozásnak, szeretetnek és együttérzésnek az élménye, amit elhoznak közénk.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke is megtisztelte jelenlétével a jótékonysági rendezvényt, és a futásban is részt vett. Elmondta: hálás azért, hogy 30 évre tekinthetünk vissza.
– Nem mondhatom azt, hogy ennek a 30 esztendőnek részese voltam, mert csak 29-nek, ennyi éve vagyok lelkész Kárpátalján. Hálás vagyok, hogy az intézmény a munkatársaival együtt 30 évig kitartott. Ez a 30 év a hitről, az összefogásról, a segítőkészségről, az irgalmasságról tesz bizonyságot. Soha nem volt egyszerű, mindig a segítőkész és nem csak sajnálkozó embereknek az adakozásáról, szolgálatáról szólt ez az időszak – emelte ki és megjegyezte: fontosnak tartja, hogy Kárpátaljáról pozitív hírek is érkezzenek a magyar sajtóba, az egész Kárpát-medencébe.
Az elmúlt évek a gyermekotthon életét is nehezebbé tették, nemcsak a viharkárok, aminek a nyomát láthatjuk az intézetben, hanem a megnövekedett létszám is. És ez a költségek növekedésével jár. A rendezvény a gyermekotthon életére, a mindennapjaira hívja fel a figyelmet.
– Ez az esemény arról szól, hogy van élet Kárpátalján, van megmaradási szándék, küzdelem, és van összefogás a gyerekekért, azokért, akiknek szükségük van egy ilyen otthonra. Azok az emberek, akik a futásukkal tudják felhívni a figyelmet, tudják eljuttatni a jóindulatú, jó szándékú emberek elé a hírt, hogy Nagydobronyban, a gyermekotthonban szükség van támogatásra, azok ezzel így mellénk álltak ma – hangsúlyozta Zán Fábián Sándor püspök.
A szervezők a futással emlékezni is szerettek volna azokra, akik eddig támogatták, szerették a gyermekotthont, így Potápi Árpád János tavaly elhunyt nemzetpolitikai államtitkárra is, ezért az első kört az ő emlékére közösen tették meg: kicsik, nagyok, fogyatékossággal élők, gyermekkocsiban és kerekesszékben ülők, mindenki. A rajt előtt elénekelték az Egy vérből valók vagyunk dal, amely a mennyekig ért, és talán ő is hallotta.
A másfél nap alatt Angélával együtt négy ultrafutó – Szimandl Anita, Mécs László, Antal Csaba és Sperka Tamás – teljesítette váltóban ezt a kihívást.
– Ők az elmúlt évtizedben minden évben jelen voltak a jótékonysági futáson. Velem együtt ők is hazajárnak ebbe a gyermekotthonba, nem idegenek a gyerekeknek. Amióta 2017-ben először Budapestről elfutottunk ide, azóta a gyerekek rendszeresen futnak, úgyhogy számukra ez egyfajta edzés, lehet, hogy ők fogják tartani bennünk, futókban a lelket, és nem mi buzdítjuk őket arra, hogy fussanak – jegyezte meg Angéla.
Az egyik legmeghatóbb pillanat volt, amikor a jelenlévők nagy tapssal ismerték el a sclerosis multiplex betegséggel küzdő Judit teljesítményét, aki járókerettel, lassan, de megtette az első kört. Ő az otthon első lakói között volt 30 évvel ezelőtt, de az orvosok azt mondták, hogy az akkor 9 éves kislánynak pár hónapja van hátra a súlyos izomsorvadása miatt. Szerencsére a hitnek és a szeretetnek gyógyító ereje van. Judit azóta az otthonban él és hálás a Teremtőnek.
A futókhoz csatlakoztak a ráti Szent Mihály Gyermekotthon lakói is, felnőttekkel együtt 22-en érkeztek. Nevükben Bíró Péter, az otthon munkatársa mondott köszönetet a meghívásért és kiemelte: ez egy fantasztikus rendezvény.
– Nehéz szavakba önteni a szívemben érzett gondolatokat a mai nappal kapcsolatban, merthogy a nagydobronyi gyermekotthont testvérintézménynek tartjuk, szoros kapcsolatot ápolunk, és nagyon örülünk ennek a 30 évnek, ami megtörtént. Kívánjuk szívből nekik, hogy még sok évet tudjanak itt dolgozni, és sok életet tudjanak megmenteni.
Gui Angéla társaival soha nem érkezik üres kézzel az otthonba, ezúttal sportcipőket és melegítő ruhákat hoztak.
– Fontos, hogy ezek a gyerekek rendszeresen tudjanak sportolni, mozogni. Ezek a cipők, mivel tőlünk kapják, nemcsak egy tárgyak, amiket felvesznek, hanem üzenetértékük is van, hiszen célokat adunk mellé, mint ahogy most is a tavalyi kapott cipőkben futnak. Ezek a cipők célokat is adnak, és a lelki megküzdés útját is tapossák, hiszen ezek a gyermekek lehet, hogy most mosolyognak, miközben futnak, de mély traumákat éltek át, nagyon nehéz körülmények közül érkeznek ide. Amikor itt vannak – és ezt nagyon furcsa kimondani, hogy ők egy gyermekotthonban vannak jól –, már jól vannak, viszont cipelik magukkal azokat a traumákat, amelyeket hoztak. Bízunk benne, hogy a sport által ezeket a traumákat is le tudják tenni – jegyezte meg a futónagykövet, és a terveket illetően elmondta, hogy szeptembertől egy programot indítanak a nagydobronyi és a ráti gyermekeknek, ami azt jelenti, hogy hetente fognak helyi, motivátoroknak elnevezett edzők tréningeket tartani számukra, majd havonta lesz egy nagy kihívás. Ennek a programnak az átbeszélése már meg is történt.
Köteles Gábortól, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány egyik alapítójától, a program szakmai vezetőjétől megtudtuk, hogy szeptembertől márciusig élményalapú mozgásos kihívásokat szeretnének adni a gyerekeknek. A cél az, hogy olyan mozgásformákat ismerjenek meg, amelyek mellett a későbbiekben elköteleződnek. Minden hónapban más sportágat lehet kipróbálni.
Katkó Andrea – miközben a résztvevők rótták a köröket – egy rövid beszélgetésre kiállt és elmondta: félelemmel tölti el, hogy 30 éves a gyermekotthon.
– Amikor 30 éve ezt elkezdték, nem tudták, hogy mi lesz, ezt most is fenntartom. Ahogy halad előre az idő, mi egyre növünk, és nem tudjuk, hol van ennek a vége. Jelenleg hatalmas szükség van a gyermekotthonra. 2017-ben volt az első futás, akkor a református egyház 500 éves évfordulójára szervezett 500 kilométeres futáson találkoztunk először Angéláékkal, amikor a Vereckei-hágóról futottak el idáig. Aztán következő éven a ráti Szent Mihály Gyermekotthonban a Rehabilitációs Központ megnyitása alkalmából futottunk velük. Azóta futunk, most már évek óta rendszeresen. Angéla megszerettette velünk, elindított bennünket egy ponton. A futás egyfajta összetartozást, élményanyagot nyújt. Az meg pluszmotiváció nekik, hogy ők eljönnek Budapestről, itt van Mécs László sportoló, hegymászó, itt vannak az ultramaratonisták, ők olyan emberek, akikkel nem minden nap találkozunk.
Az igazgatónő kiemelte: a legsürgetőbb plusztámogatásokat szerezni, mert az év elején nem számítottak erre a magas létszámra. Mindenképpen szeretnék normálisan befejezni ezt az évet, és aztán a 2026-ost már egy másik anyagi bázissal megkezdeni, mert jelenleg komoly hiánnyal küzdenek.
Mint mondta, ezenkívül egy lakóotthonra van szükségük, ami 100–120 főt képes befogadni. A főépület jelenleg működik, tele is van, de az egy 30 éves épület, és egyre jobban érzik ennek a súlyát, ráadásul tele van lakóval, és minden pusztul. Igyekeznek felújítani, de egy lakóépületre szükségük van, aminek a helyét meg is mutatta.
– 1995-ben megépült a főépület, 2005-ben az akkori vendégház, most sérültotthon, 2015-ben pedig a gondoskodás háza, a gondozóotthon. 2025-ben egy alapkövet muszáj letenni – jegyezte meg végül optimistán Andrea.
Ahogy teltek az órák, a futóknak volt részük perzselő napsütésben, szakadó esőben, szélben, de ez senki kedvét nem szegte, hisz nemes cél érdekében teljesítették az 1314 kört a gyermekotthont körülölelő macskaköves úton. 30 óra alatt összesen több mint 330 kilométert tettek meg azért, hogy év végéig biztosítva legyen a Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon működése, és kerüljön étel a gyermekek asztalára. A futás vasárnap 15.00 órakor véget ért, de a gyűjtés tart.
Gui Angéla immár több mint tíz éve fut a jótékonyság jegyében. Az idei Egy vérből vagyunk jótékonysági futás rendhagyó, hiszen az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon udvarán zajlott. Az alapítvány hisz az összefogásban, és ahogy a bemutatkozásban is írják: a cselekvő szeretet zászlaja alatt gyűjtik adományaikat és futnak sok ezer kilométert.
Négy nap, közel 400 kilométer, négy ultrafutó, olimpikonok, több száz résztvevő, lelkesedés, hatalmas szervezői munka, számos támogató, rengeteg adomány és tiszta gyermeki öröm – röviden így lehetne összefoglalni az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány idei jótékonysági futását, amely szeptember 4-én indult a Bács-Kiskun vármegyei Ballószögről. A négy napon át tartó, hőségben zajló futáshoz több helyszínen is csatlakozhattak a résztvevők, különböző távokon, mindenki saját erejéhez mérten.
A szerdai ballószögi indulást követően délelőtt Kecskemétre, a Cseresznyevirág Gyermekotthonba vittek adományt, még aznap elfutottak Martfűre és este értek Tiszatenyőre. Szeptember 5-én reggel Törökszentmiklósról indulva délben értek Karcagra, estére pedig már Nagyhegyes határában jártak. Pénteken Balmazújvárosból továbbfutva délben már Nyíregyházán voltak, később pedig Nyírszőlősön, a Szent Miklós Gyermekotthonba juttattak el további adományokat. Ezután következett Petneháza, Gemzse, és szombaton reggel Haranglábnál átlépték a magyar–ukrán határt, hogy délután Nagydobronyba érjenek, ahol csatlakoztak hozzájuk a helyiek és a ráti gyermekotthon lakói. 14 óra után futottak be az idei célba, az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba. Ebben jelentős segítséget kaptak Magyarország ungvári és beregszászi külképviseletétől.
– Ez az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány tizedik jótékonysági futása. Több alkalommal jártunk már ebben a kárpátaljai gyermekotthonban és a rátiban is. Idén Ballószögről rajtoltunk négy nappal ezelőtt. 378 kilométert teljesítettünk a mai célba érkezésig. Több százan csatlakoztak hozzánk útközben, és befutottunk két magyarországi gyermekotthonba is. Kecskeméten a fogyatékossággal élők Cseresznyevirág Gyermekotthonába például rollereket vittünk – tudtuk meg Gui Angélától, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány alapítójától, az esemény megálmodójától.
Úgyszintén elmondta, mindig megkérdezik előzetesen, hol mire van szükség. Szeretnek azt vinni adományba, ami valóban hasznos adott helyen a gyerekeknek.
– Rollert kértek a nevelők, s ott egy rendhagyó testnevelési órát is tartott Boronkay Péter világ- és Európa-bajnok paralimpikon, majd két nappal később befutottunk egy nyírségi gyerekotthonba, ahol szintén sokan csatlakoztak hozzánk. Az a gyermekotthon sátrakat és hálózsákokat kért. Tegnap adtuk át az adományt ebben a nyírségi gyermekotthonban, és ma már elvitték őket egy ottalvós biciklitúrára. Ilyenkor mindig örülök, mert látjuk, olyan dolgot kérnek, ami hasznosulni fog, azt tényleg a gyerekek fogják élvezni – emelte ki Gui Angéla.
Nagydobronyban a célba érést követően a gyermekotthon udvarán egy rövid ünnepségre került sor, ahol Katkó Andrea, az intézmény vezetője köszöntötte az ultrafutókat, a résztvevőket és a vendégeket, akik között olyan kiemelkedő sportolók is voltak, mint Csipes Tamara olimpiai, világ- és Európa-bajnok és kislánya, Pupp Noémi olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok, Gazsó Dorka olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok.
– Hálát adunk az Úrnak, hogy befutottunk. Először Angélával futottunk, 2017 óta ez folyamatos. A nagyobb lányok közül többen rendszeresen futnak, a kicsik is élvezik. Sokat futunk, de ennyi gyerekkel Nagydobrony utcáján még soha nem futottunk – jegyezte meg Katkó Andrea, és köszönetet mondott mindenkinek, akik kiállnak mellettük, segítenek és akikre számíthatnak. – Isten kegyelméből ez a gyermekotthon itt van 105 gondozottal. Tudunk befogadni, tudunk adni valamiféle lehetőséget arra, hogy gyermekek legyenek, s megélhessenek egy normális életet. 67-en járnak jelenleg 9 különböző oktatási intézménybe – tette hozzá az igazgatónő, majd a gyerekek köszöntésképpen elénekelték a Nélküled című dalt.
Ezután Gui Angéla szólt a jelenlévőkhöz.
– Hazaérkeztünk hozzátok, gyerekek. 2017-ben jártam itt először, azóta önkéntes barátaimmal együtt minden szabadidőnket, amikor tehetjük, itt töltjük. Amióta idejárok, azt látom, hogy ez a gyermekotthon csodálatosan fejlődik, viszont a külső körülmények miatt évről évre egyre nehezebb. S talán nem az a legnagyobb fájdalom, amikor valamit nélkülözünk, hanem az, ha nem számíthatunk senkire. Az elmúlt években már több alkalommal futottunk el Kárpátaljára, Nagydobronyba és Rátra is. Mi azért rajtoltunk el Ballószögről és azért futottunk be ide, hogy megerősítsünk benneteket abban a hitetekben, hogy az Egy Vérből Vagyunk Alapítványra mindig, minden körülmények között számíthattok éppen úgy, mint a nemzettársakra és az anyaországra – hangsúlyozta Gui Angéla. – Hoztunk nektek sportcipőt, talán ez nem újdonság, hiszen minden évben szoktunk kapni egy Excel-táblázatot nagyon sok cipőmérettel. A cipők mellé élményeket is szoktunk hozni, nyári és téli sporttáborokat, most viszont hoztunk mellé egy olimpikoncsapatot is. Itt van köztünk Csipes Tamara olimpiai, világ- és Európa-bajnok, aki nemcsak a kislányát, hanem a csapattársait is elhozta, mert tudom, hogy ti nagyon szurkoltatok nekik az olimpia idején.
Az otthon lakói meglepetéssel készültek: minden olimpikon kapott egy mézeskalács „aranyérmet”, az ultramaraton-futók pedig jelképesen „ezüstérmet”, ami attól értékes, hogy a lányok saját kezűleg készítették.
Egy igazán különleges vendég is jelen volt, aki részben futva, részben kerékpárral teljesítette a táv egy részét. Ő Somogyi Lajos, Ballószög polgármestere, aki nagyon sok tanszert hozott az ottani gyerekek gyűjtéséből.
– Régóta készültünk az ideútra, és az általános iskolásaink készítettek rajzokat, valamint szívecskékre írt pozitív üzeneteket küldtek nektek.
Ezeket az ajándékokat A zene az kell című dallal köszönték meg Ádi Annamária, az otthon tehetséges lakójának előadásában.
A rendezvényt távoli szolgálata ellenére megtisztelte jelenlétével Buhajla József, Magyarország Kijevi Nagykövetségének első beosztott nagykövete, aki, mint tudjuk, lehetőségeihez mérten korábban is megadott mindenfajta támogatást.
– Amikor most Angéla jelezte, hogy lesz ismét Kárpátalján egy ilyen esemény, akkor úgy éreztem, hogy nekem ezen kötelességem részt venni, még akkor is, ha Kijevből kell jönni, hisz ők is sokkal többet megtesznek ennél. Két alkalommal futottam, egyszer egy rövidebb távot a Vereckei-hágónál, majd második alkalommal 2019-ben mintegy 6 km-t ráti befutással. Látva itt a gyerekeket és azt a lelkesedést, amivel ők kezelik ezt az alapítványt, azt gondolom, hogy mindenkinek támogatnia kell. Ez mindent megér. A ráti és a nagydobronyi intézményeknek minden támogatást sikerül megadni Magyarország részéről ahhoz, hogy működőképesek legyenek ebben a tragikus, háborús időszakban. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb vége lesz a háborúnak, s akkor még több mozgásterünk és nagyobb lehetőségeink lesznek a két intézmény számára – emelte ki az anyaországi diplomata.
Az ünnepélyes rész után gyermekfesztivált tartottak az olimpikonok részvételével. Csipes Tamara évek óta támogatja az alapítványt. Már régóta tervezte, hogy eljön Kárpátaljára, de a Covid, a háború stb. közbeszólt.
– Most végre sikerült. Nekem is van egy kislányom, nagyon szeretem a gyerekeket, és szeretek adni a fiataloknak, ezáltal nekem is sokat adnak ők. Egy-egy ilyen élmény az ember életében nagyon fontos. A gyerekek közül sokan igen nehéz körülmények között kerültek ide. Elsősorban mindig azt szeretem átadni a fiataloknak, legyen bárkiről szó, hogy egyformák vagyunk, és ahogy az alapítvány neve is mutatja, egy vérből vagyunk. Az ember bármit ki tud magából hozni, a legtöbbet. Mindenkinek meg kell találnia az útját és azt, amiért tud küzdeni. Remélem, hogy ezt én a sporton keresztül is át tudom adni, illetve így, hogy személyesen találkozom velük, és lehet egy kapcsolódási pont, egy élmény, amit majd tovább tudnak vinni, ahogyan én is továbbviszem azt a szeretetet, amit most tőlük kapok – jegyezte meg az olimpikon.
A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja öt kézműves foglalkozással gazdagította a rendezvényt, a teraszon volt gyöngyfűzés, nemezelés, fonás, babakészítés, a sportpályán sorverseny, egyéb sportolási lehetőségek, ahol a résztvevők pecséteket gyűjthettek, hogy végül díjakra és érmekre váltsák azokat. A nagydobronyi és a ráti gyermekotthonban élő 125 gyermek nagy örömére volt pattogatott kukorica, vattacukor, szappanbuborék-eregetés, légvár stb. S vacsora után, akik még bírták szusszal, azok diszkóztak.
Bíró Mária, a ráti Szent Mihály Gyermekotthon vezetője a jelenleg működő három ház tagjaival érkezett. Elmondta: a dobronyiak többször jártak náluk, de ők ritkábban jutnak el ide hozzájuk. A gyerekek szeretnek futni, mindenki örömmel indult.
– Nehéz szavakat találni arra, ami ma történt, mert olyan jó érzés, hogy gondolnak ránk ebben a helyzetben, amelyben most vagyunk, ahogy egész Ukrajnában, úgy mi is a gyerekotthonban. Jó érzés, hogy van, aki gondol ránk, van, aki együttérez velünk, ez mindennél többet ér. Az pedig, hogy szeretettel jönnek hozzánk visszajáróként az ultrafutók és Angéla, az egy külön adomány, nagy ajándék számunkra.
Célba értek az Egy vérből vagyunk jótékonysági futás résztvevői szerdán a székelyföldi Gyergyószárhegyen, az utolsó száz méteren közel 500 nehéz sorsú gyerek csatlakozott hozzájuk – mondta el Gui Angéla főszervező az MTI-nek.
A Bonyhád és Gyergyószárhegy közötti 740 kilométeres távot megtevő ultrafutókat – Szimandl Anitát, Kóródi Ágnest, Antal Csabát és Sperka Tamást -, valamint kísérőiket a célban Herczegh Anita fővédnök, a Regőczi István Alapítvány kuratóriumának elnöke és Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója várta a település melletti Tatárdombon.
A helyszínen a nap hátralévő részében több mint 21 erdélyi gyerekotthon nehéz sorsú lakóinak tartanak gyerekfesztivált – nyilatkozta az MTI-nek telefonon Gui Angéla.
Elmondta: a Tatárdomb az egyik legszebb helyszín, ahova befutottak az évek során. Meleg étellel, pogácsával fogadták a futókat és a gyerekeket, akiknek a területen sportolásra is lesz lehetőségük. Emellett kézműves foglalkozások, néptáncbemutatók, körtánc lesz, fellép a kolozsvári 4S Street együttes. Lovasbemutatót tartanak Póra Erika lovasoktatóval, aki maga is gyermekotthonban nőtt fel.
A gyerekeknek lehetőségük lesz beszélgetni az ultrafutókkal is, akik a hat nap alatt váltóban tették meg a 740 kilométeres távot.
„A gyerekeknek mindig nagy élmény, hogy nemcsak együtt futhatnak velük, hanem utána kérdezősködhetnek is” – mondta Gui Angéla.
A gyerekfesztivál Böjte Csaba szentmiséjével zárul. A gyerekek többsége ugyanis a Szent Ferenc Alapítvány erdélyi otthonaiból érkezett, de a Csibész Alapítvány és a magyarfülpösi szórványkollégium lakói is jelen vannak, és helybéliek is csatlakoztak az eseményhez.
Gui Angéla közölte, hogy a jótékonysági futás idei kiadásán tíz szervezet nehéz sorsú támogatottjainak adtak át sportcipőket, csaknem 400 párt. Ezeket egyesével vásárolta meg, a megadott méretek alapján. „Csak olyan cipőt vettem, aminek a saját lányaim is örültek volna” – mondta a főszervező.
Felidézte, hogy míg a korábbi években megpróbálták évfordulókhoz kötni a helyszínválasztást, idén tudatosan nem ragaszkodtak ehhez. Ezzel azt szeretnék üzenni, hogy nem csak karácsonykor kell cipősdobozzal szeretetet varázsolni, nem csak gyereknapkor kell fesztivált szervezni a nehézsorsú gyerekeknek.
„Egy átlagos hétköznapon is észre kell venni, hogy vannak nehéz sorsú gyerekek, segíteni kell rajtuk” – mondta Gui Angéla, aki szerint a rendezvénnyel épp azt üzenik, hogy segíteni jó.
A kilencedik alkalommal megtartott, határon átívelő jótékonysági futás a magyarok összetartozásának erősítésére, a jótékonykodás és a véradás fontosságára hívta fel a figyelmet. Hat napon át zajlott 740 kilométeres távon, Bonyhád-Baja-Hódmezővásárhely-Gyula-Nagyszalonta-Nagyvárad-Zsobok-Kolozsvár-Magyarfülpös-Gyergyószárhegy útvonalon.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezete (KMKSZ ISZ) június 20-án Tiszakeresztúrban rendezte meg hagyományteremtő céllal jótékonysági futását, mellyel a minden kárpátaljai által jól ismert Szalcevics Annácskát kívánták támogatni. Bár Kásler Miklós Magyarország emberi erőforrás minisztere a héten jelentette be, hogy a 750 millió forintba kerülő Zolgensma-kezelést hat kisgyermek, köztük Annácska is államilag támogatottan kaphatja meg, az ISZ úgy döntött, hogy továbbra is a Szalcevics családot támogatják az esemény bevételével, mivel a kezelés után még hatalmas kiadás vár a családra Annácska felépüléséig.
A program hivatalos megnyitóján Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul köszöntötte a résztvevőket. „A sport egy rendkívül kitűnő lehetőség arra, hogy találkozzunk” – kezdte beszédét a főkonzul. Elmondása szerint az egészség megőrzése, a tisztességes játék szeretete, a közösség érzése köti össze az embereket egy sportesemény alkalmából, főleg, ha egy ilyen esemény nemes céllal kerül megrendezésre. „Szeretnék mindenkinek eredményes és élvezetes sporttevékenységet kívánni. Hajrá maratonisták!” – zárta beszédét Szilágyi Mátyás főkonzul.
„Igazi örömfutásra kerül itt ma sor” – köszöntötte a résztvevőket Loppert Balázs ungvári konzul. Magyarország Ungvári Főkonzulátusa is gyűjtést szervezett, amelyet a konzul személyesen hozott el, hogy átadja Dobsa Istvánnak, a szervezet elnökének. „Jó sportolást, találkozunk a jótékonysági távon” – zárta szavait a konzul.
Dobsa István, a KMKSZ ISZ elnöke örömét fejezte ki, hogy az ilyen és ehhez hasonló sportrendezvényeknek hála végre ismét személyesen tudnak találkozni az emberek. „A koronavírusnak »köszönhetően« megtanulhattuk értékelni a kis dolgokat is. Megtanultunk jobban örülni a személyes találkozásoknak, hogy valójában mennyire fontos a kapcsolattartás” – emelte ki a járványhelyzet pozitívumait az elnök. A kárpátaljaiak a nemzetek békés együttélésének és a nemes ügyért való összefogás tökéletes példája a mai rendezvény, hisz magyarul alig, vagy épp egyáltalán nem beszélő ukrán barátaink is érkeztek a félmaratonra Munkácsról, Ungvárról, Husztról és Ilosváról. „A sport egy tanítómester, hisz megtanít minket alázattal győzni és méltósággal veszíteni, ha kell, ezért a közösségépítés kiváló eleme” – húzta alá Dobsa István elnök.
A köszöntéseket követően néhány perces bemelegítés után elindultak a futók. A teljes táv hossza 21 km volt, de a résztvevőknek lehetőségük volt a 10 km-es és a jótékonysági távra, továbbá családi futásra is jelentkezni. Az esemény jótékonysági célja értelmében és a hatalmas hőségre való tekintettel bárki, bármikor visszafordulhatott.
Elsőként a félmaratonra és a 10 km-es távra jelentkezők indultak neki a távnak, majd nem sokkal később követte őket a jótékonysági távra jelentkezők csapata.
A futóversenyen természetesen díjazták a legjobban teljesítő versenyzőket. A 10 km-es távon a férfiak között Bujanovszkij Kiril lett a befutó, akit Tsogla Vasilj követett, a harmadik helyre pedig Zemjanszkij Bohdan érkezett. Ugyanezen a távon a női versenyzők között Beca Miroszláváé lett a legjobb idő, a második helyen Scsoka Júlia végzett, harmadikként pedig Katkó Andrea ért a célba. A 21 km-re jelentkező férfi futók közül Malij Anatolij futott be elsőként, őt követte Baltin Illja, a dobogó képzeletbeli harmadik fokára pedig Zhidov Ivan állhatott fel. A félmaraton női versenyzői között az első és második helyen azonos idővel, egyszerre, kézen fogva Mavromati Viktória és Danyko-Tovtin Ludmilla futott be, a harmadik helyezett pedig Labinszka Anzselika lett.
Az eseményen megközelítőleg 30 ezer hrivnya gyűlt össze, 115 ezer forint, 100 dollár és 50 euró.
A jótékonysági futóversenyt egy közös, családias hangulatú bográcsozás követett.
Az esemény nem jöhetett volna létre Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága, illetve a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatása nélkül. Külön köszönet illeti Magyarország Ungvári Főkonzulátusát és Beregszászi Konzulátusát, a KMKSZ-t, illetve minden olyan vállalkozót, közszereplőt, aktivistát, akik adományaikkal vagy egyéb hozzájárulásaikkal támogatták a kezdeményezést és az esemény lebonyolítását. A szervezők köszönetüket fejezik ki a rend őreinek is, akik önkéntes munkájukkal hozzájárultak a verseny biztonságos és zökkenőmentes lebonyolításához.
A KMKSZ ISZ jótékonysági félmaratont szervezett vasárnap. A befolyt összeggel az SMA betegséggel küzdő Szalcevics Annácska gyógyulását kívánták anyagilag támogatni. Az 50 hrivnyás regisztrációs díj mellett bárki betehette adományát az erre kijelölt pénzgyűjtő dobozba.
800 métert futottak le virtuálisan összekapcsolva egy időben az Ökumenikus Segélyszervezet aktivistái Budapesten, a Margitszigeten, és a Vérke-parti város futballstadionjában hét beregszászi iskola diákjai. A futással igyekeztek felhívni a figyelmet a határokon átívelő szolidaritás fontosságára, valamint az Ökumenikus Segélyszervezet által indított októberi adománygyűjtésre, mellyel a kárpátaljai rászoruló családokat kívánják támogatni.
A futás beregszászi helyszínén, a Barátság stadionban Rajkó Balázs, a TV21 Ungvár televízió műsorvezetője köszöntötte a testnevelő-tanáraikkal érkező gyerekeket. A virtuális kapcsolat létrejöttekor, amikor Kovács István „Kokó” olimpiai, világ- és Európa-bajnok ökölvívó köszöntötte a beregszászi gyerekeket, ők az előre megbeszélteknek megfelelően azt kiáltották: Üdvözlünk, Kokó! Majd egyszerre elrajtoltak a futók Budapesten és Beregszászban is.
Már hagyomány, hogy minden évben megszervezi az Ökumenikus Segélyszervezet a Beregszászi Jótékonysági Félmaratont, ezt a távot öt éve, minden októberben Kokóval futották végig a kárpátaljai gyerekek. Sajnos idén a futóverseny a koronavírus-járvány miatt elmaradt, amit próbáltak helyettesíteni a mostani, két helyszínt virtuálisan összekapcsoló futással.
Miközben a gyerekek futottak, Gerevich János, az Ökumenikus Segélyszervezet kárpátaljai vezetője tudósítónknak elmondta: „A gyűjtés célja, hogy a segélyszervezet minél több olyan rászoruló családot, gyermeket és egyedül élő idős embert tudjon támogatni Kárpátalján, akik a járvány miatt most még nehezebb helyzetbe kerültek. Az összegyűlt pénzt a szervezet téli élelmiszer és tűzifa segélyakciójára, illetve a rászoruló gyermekek felzárkózását elősegítő – egész évben működő – program finanszírozására fordítják.”
Elmondta még, hogy minden telefonhívással plusz 250 forinttal lehet támogatni a jótékonysági akciót.
A gyerekek három kört futottak a futballpálya körül, majd mind a hét iskola tanulói kaptak a figyelemfelhívó póló mellé egy sportszercsomagot a szervezőktől, amiért vállalták, hogy sportteljesítményükkel igyekeznek a jótékonysági akcióra felhívni az emberek figyelmét.
Szarvastól – Budapesten és Kecskeméten át – Röszkéig futottak idén az Egy vérből vagyunk jótékonysági futás résztvevői, hogy felhívják a figyelmet a nemzeti összetartozás és a véradás fontosságára.
Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára – aki maga is teljesítette a táv utolsó részét – a rendezvény csütörtöki sajtótájékoztatóján kifejtette, ez az esztendő a nemzeti összetartozás és az erős magyar közösségek éve. A nemzet családokból és kisebb közösségekből áll össze, és a futók közössége ezek egyike – fogalmazott.
A politikus elmondta, az Egy vérből vagyunk jótékonysági futás tavaly az Ungvárhoz közeli Rát község Szent Mihály Gyermekotthonának és az ottani kápolna építésére gyűjtött támogatásokat. Idén a délvidéki Muzslyán működő Emmausz fiúkollégiumnak adományoznak sporteszközöket. A 2002 óta működő kollégium nemcsak oktatási, hanem a bánáti magyarság megmaradását segítő kulturális központ is. A nemzeti jelentőségű intézménynek számító fiúkollégiumnak a magyar kormány állandó működési támogatást biztosít, néhány éve a szomszédságában pedig hazai forrásból sikerült sportcsarnokot építeni – tudatta az államtitkár.
Gui Angéla főszervező közölte, a jótékonyság futás vasárnap indult a történelmi Magyarország középpontjából, Szarvasról. A járványhelyzet miatt a tervezett táv utolsó, 150 kilométeres délvidéki szakaszát azonban nem tudják megtenni, így az idei futás Röszkén véget ér. Hangsúlyozta ugyanakkor, hisz abban, hogy ha száz évvel ezelőtt a határmódosítások nem szakították el az anyaországi magyarságot határon túli nemzettársaitól, akkor a vírus sem tudja.
A koronavírus mindenki életét megváltoztatta, három dolgot azonban a járványidőszakban sem tilos megtenni: lehet vért adni, futni és segíteni másokon. A véradás most különösen fontos, hiszen a járvány első hulláma alatt harminc százalékkal csökkent a begyűjtött vér mennyisége – jelezte. Stojan Kalapis szalézi szerzetes, az Emmausz fiúkollégium alapítója elmondta, hogy negyven – elsősorban a délvidéki szórványból érkező, magyar nyelvű oktatási intézményben tanuló fiút nevelnek Nagybecskereken.
