A Rákóczi-szabadságharc kezdetének 323. évfordulóján, május 21-én csendes megemlékezésekkel tisztelegtek Kárpátalján a hajdani hősök előtt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Pro Cultura Subcarpathica közös szervezésében a térség két jelentős történelmi helyszínén idézték fel II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kezdetét. A KMKSZ vezetőségét mindkét megemlékezésen Sin József és Kulin Zoltán alelnökök képviselték.
A megemlékezéssorozat első állomása Mezővári volt, ahol a KMKSZ szervezésében gyűltek össze az emlékezők a református templomkertben. A megjelenteket elsőként Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára köszöntötte. „1703. május 21-én Tarpán, aztán itt, Mezőváriban a piactéren, majd a borzsovai letérőnél és utána Beregszászban a római katolikus templom előtt Esze Tamás vezetésével megtörtént a Rákóczi-szabadságharc zászlóbontása. Azt lehet mondani, a magyar történelemnek ez az egyetlen olyan eseménye, amely innen a vidékünkről indult, az egész országot megmozgatta, és a vidékünkön zárult is le” – hangsúlyozta.
Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a történelmi eseményeket őrző Rákóczi-emléktáblánál.
Sin József, a KMKSZ alelnöke a sajtó képviselőinek a helyszínen adott nyilatkozatában kiemelte II. Rákóczi Ferenc történelmi alakját és örökségét: „Nemrég ünnepeltük Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóját, és úgy gondolom, hogy ebben a nagyvilágban, ahol magyarok is élnek, nincs olyan ember, aki ne ismerné vagy ne hallott volna II. Rákóczi Ferencről. Ugyanis őt a tenni akarás vágya a kor történelmének a középpontjába állította.”
Sin József hozzátette: „Rákóczi példája évszázadok óta a szabadságra vágyó és azért tenni is akaró és tudó magyar nép, magyar emberek jelképe lett. Rákóczi szabadságeszméje évszázadokon át megtartotta és kifejezte a magyar nép szabadságszeretetét. És az ő önzetlen hazaszeretete is nagy szerepet játszik abban, hogy mi, magyarok ma is egyre inkább hiszünk a határok feletti egységes magyar nemzetben.”
A mezővári eseményeket követően a megemlékezés Beregszászban, Esze Tamás szobránál folytatódott a Pro Cultura Subcarpathica koordinálásával. A korhű viseletbe öltözött hagyományőrzők jelenléte és a nagyságos fejedelem lobogójának felvonása mellett ünnepélyesen felolvasták a történelmi brezáni kiáltványt.
Ezt követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva a nap történelmi súlyát: „II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevében 1703. május 21-én Esze Tamás hadba szólította a magyar nemzetet az elnyomás ellen. A brezáni kiáltvány szavaival reményt és hitet adott mindazoknak, akik készek voltak harcolni »Istennel a hazáért és szabadságért«.”
Beszédében emlékeztetett arra, hogy Esze Tamás kurucai 323 évvel ezelőtt Tarpa és Mezővári mellett Beregszászban is kibontották a Rákóczi-szabadságharc zászlóit. „A kuruc seregek fellépése nem csupán fegyveres ellenállás volt, hanem a szabadság, az összefogás és a nemzeti önrendelkezés örök példája is. A magyar kormány támogatásának köszönhetően ma ismét együtt emlékezhetünk és együtt lengethetjük meg Rákóczi hadba hívó zászlaját – azt a lobogót, amely évszázadok múltán is összeköt bennünket múltunkkal és nemzeti örökségünkkel” – fogalmazott, majd koszorúzásra hívta a jelenlévőket.
A csendes főhajtás és koszorúzás zenei kíséreteként Holozsai Imre, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója tárogatón szólaltatott meg kuruc dallamokat, méltóképpen megidézve az ősök bátorságát és szabadságvágyát.
A helyszínen Szakál Imre, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektorhelyettese osztotta meg gondolatait a sajtó képviselőivel.
„Mint minden megemlékezésnek, én úgy gondolom, ennek is nagyon fontos funkciója az, hogy a közösséget megismertesse a saját múltjával. […] Ha van egy képünk a közös múltunkról, az természetesen a közösségnek a kohézióját, az összetartását erősíti, segíti, illetőleg tájékozódási pontként is szolgál. Ezért is fontos, hogy ezeket az emlékhelyeket fenntartsuk, és igyekezzünk a köztudatban is megtartani” – mutatott rá a rektorhelyettese.
A csendes megemlékezés megerősítette, hogy a múlt hőseinek példája ma is erőt ad a kárpátaljai magyaroknak a kitartáshoz.
Ungváron május 8-án hivatalos keretek között méltatták a nácizmus feletti győzelmet és emlékeztek meg a II. Világháború áldozatairól. 81 évvel ezelőtt ezen a napon ért véget a 20. század egyik legszörnyűbb tragédiája – egy háború, amely világszerte több mint 60 millió ember, köztük több mint 8 millió ukrán életét követelte.
A megemlékezésre hagyományosan a Dicsőség dombján került sor. Az emlékműnél megtartott alkalmon a megyei és városi vezetés, a katonai állomány, a rendvédelmi szervek, a diplomáciai testületek képviselői, többek között magyar diplomaták, lelkészek, helyi lakosok, diákok és újságírók vettek részt.
09:00-kor egyperces országos megemlékezés tartottak, majd Ukrajna himnusza csendült fel.
Az ünnepség során a műsorvezető a dátum történelmi jelentőségét hangsúlyozta, párhuzamot vont a jelennel:
„Az ukránok a második világháborúban ellen álltak a nácizmusnak, és ma is ellen állnak az orosz agressziónak. Egyetlen elesett emberről sem feledkezünk meg, egyetlen bűntettet sem bocsátunk meg”.
Különösen megható volt virágok elhelyezése az emlékműnél és a katonák sírjánál. Kék és sárga szalagokkal átkötött vörös rózsákat helyeztek el az emlékmű lábánál, a halottak sírjára pedig szegfűket.
A mai évforduló egy olyan totális háború kontextusában zajlik, amelyet Oroszország indított Ukrajna ellen. És most, akárcsak több mint 80 évvel ezelőtt, az ukránok fegyverrel a kezükben nemcsak országukat védik, hanem a közös európai értékeket is – a szabadságot, a méltóságot és a népek jogát a békés élethez.
Miroszlav Bileckij, a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció vezetője hangsúlyozta:
„Az Emléknap és a Győzelem Napja nagyon nehéz napok Ukrajna számára. A második világháborúban 8 millió ukrán halt meg, ebből 5 millió civil és 3 millió katona volt. Több száz várost, több ezer települést romboltak le. Ezek az emberek élhettek volna, építhették és fejleszthették volna országunkat. De az agresszor másképp döntött. Kárpátalja számára ez a háború 1939-ben kezdődött a Krasznye-Polén, ahol fiatal kárpátaljaiak harcoltak az akkori agresszor ellen. Ott különböző nemzetiségű kárpátaljaiak haltak meg – ukránok, magyarok, szlovákok, románok, akik különböző hadseregekben harcoltak. A világnak meg kell értenie az agresszor jelzéseit, mert akkor és most is hatalmas emberveszteségeket okoz a háború.”
Az ungvári megemlékezésen nemcsak a második világháborúban elesettek emléke előtt hajtottak fejet, hanem emlékeztettek a béke, a szabadság és az emberi élet árára is. Jelenleg az ukránok ismét a szabad országban való élet jogáért kénytelenek harcolni, és a múlt emléke továbbra is fontos részét képezi ennek a küzdelemnek.
[type] => post [excerpt] => Ungváron május 8-án hivatalos keretek között méltatták a nácizmus feletti győzelmet és emlékeztek meg a II. Világháború áldozatairól. 81 évvel ezelőtt ezen a napon ért véget a 20. század egyik legszörnyűbb tragédiája – egy háború, amely világszer... [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1778325060 [modified] => 1778277480 ) [title] => Ungváron méltatták a nácizmus feletti győzelmet és megemlékeztek a II. Világháború áldozatairól [url] => https://life.karpat.in.ua/?p=282773&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 282773 [uk] => 282684 ) [trid] => ild5234 [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 282683 [image] => Array ( [id] => 282683 [original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128.jpeg [original_lng] => 959338 [original_w] => 2560 [original_h] => 1707 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-150x150.jpeg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-300x200.jpeg [width] => 300 [height] => 200 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-768x512.jpeg [width] => 768 [height] => 512 ) [large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-1024x683.jpeg [width] => 1024 [height] => 683 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-1536x1024.jpeg [width] => 1536 [height] => 1024 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-2048x1366.jpeg [width] => 2048 [height] => 1366 ) [full] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128.jpeg [width] => 2560 [height] => 1707 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => life [color] => red [title] => Життя ) [_edit_lock] => 1778266849:12 [_thumbnail_id] => 282683 [_edit_last] => 12 [views_count] => 438 [_oembed_b37eccefcf99463681dee036ab59a78a] => [_oembed_time_b37eccefcf99463681dee036ab59a78a] => 1778314266 [_oembed_ce3ddb776a19e4fdbf5beaa93dfe0009] => [_oembed_time_ce3ddb776a19e4fdbf5beaa93dfe0009] => 1778314266 [_oembed_389d237cf6aa539d98dcf40165a21f1f] => [_oembed_time_389d237cf6aa539d98dcf40165a21f1f] => 1778314266 [_algolia_sync] => 64288177000 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 41 [1] => 49 [2] => 31 ) [categories_name] => Array ( [0] => Cikkek [1] => Hírek [2] => Kárpátalja ) [tags] => Array ( [0] => 28717 [1] => 1469 ) [tags_name] => Array ( [0] => II. világháború [1] => megemlékezés ) ) [2] => Array ( [id] => 282185 [content] =>
„Emlékezzünk meg a sok újságíróról és riporterről, akik a háború és erőszak áldozatai” – mondta a hamarosan egy éve megválasztott XIV. Leó pápa a vatikáni Szent Péter téren vasárnap elmondott beszédében.
Az egyházfő emlékeztetett arra, hogy május 3-át az Egyesült Nemzetek Szervezete a sajtószabadság világnapjának nyilvánította.
A sajtó szabadsághoz való „joga sajnos gyakran megsérül, néha tetten érhetően, néha titokban” – hangoztatta XIV. Leó.
„Emlékezzünk meg a sok újságíróról és riporterről, akik a háború és erőszak áldozatai” – kérte.
Közeledik XIV. Leó pápa megválasztásának évfodulója
Robert Francis Prevost bíborost tavaly május 8-án választották meg pápává. Az első évfordulóra készülve az olasz sajtó idézeteket közölt vasárnap abból a kötetből, amely hétfőn jelenik meg a vatikáni könyvkiadónál (LEV) „Szabad a kegyelem hatására. Szent Ágoston iskolájában a történelem kihívásaival szemben” címmel.
A könyv Robert Francis Prevost beszédeinek gyűjteménye, amelyeket a Szent Ágoston rend generális perjeleként írt és mondott el 2001 és 2013 között.
A vatikáni média előzetesen egy 2010-es homília szövegét közölte, amelyben Robert Francis Prevost azt hangoztatta, hogy nem lehet két úr szolgájának lenni, választani kell Isten és egy esetleges másik „gazda” között.
[type] => post [excerpt] => „Emlékezzünk meg a sok újságíróról és riporterről, akik a háború és erőszak áldozatai” – mondta a hamarosan egy éve megválasztott XIV. Leó pápa a vatikáni Szent Péter téren vasárnap elmondott beszédében. [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1777896540 [modified] => 1777881037 ) [title] => A háború és erőszak áldozataivá vált újságírókról emlékezett meg XIV. Leó pápa [url] => https://life.karpat.in.ua/?p=282185&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 282185 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 282186 [image] => Array ( [id] => 282186 [original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/leo.png [original_lng] => 816799 [original_w] => 1313 [original_h] => 826 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/leo-150x150.png [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/leo-300x189.png [width] => 300 [height] => 189 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/leo-768x483.png [width] => 768 [height] => 483 ) [large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/leo-1024x644.png [width] => 1024 [height] => 644 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/leo.png [width] => 1313 [height] => 826 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/leo.png [width] => 1313 [height] => 826 ) [full] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/leo.png [width] => 1313 [height] => 826 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => life [color] => red [title] => Життя ) [_edit_lock] => 1777870240:12 [_thumbnail_id] => 282186 [_edit_last] => 12 [views_count] => 544 [_algolia_sync] => 54649396000 [_oembed_b37eccefcf99463681dee036ab59a78a] => [_oembed_time_b37eccefcf99463681dee036ab59a78a] => 1777885767 [_oembed_ce3ddb776a19e4fdbf5beaa93dfe0009] => [_oembed_time_ce3ddb776a19e4fdbf5beaa93dfe0009] => 1777885767 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 41 [1] => 11 [2] => 592 [3] => 854 [4] => 39 ) [categories_name] => Array ( [0] => Cikkek [1] => Kiemelt téma [2] => Társadalom [3] => vallás [4] => Világ ) [tags] => Array ( [0] => 15952 [1] => 3909003 [2] => 44769 [3] => 1469 [4] => 1920964 ) [tags_name] => Array ( [0] => áldozatok [1] => elesett újságírók [2] => háború [3] => megemlékezés [4] => XIV. Leó pápa ) ) [3] => Array ( [id] => 281361 [content] =>
Ungváron, a csernobili katasztrófa következményeit felszámoló kárpátaljaiak emlékművénél egy megemlékezéssel egybekötött gyászgyűlést tartottak a Csernobili Atomerőműben történt baleset 40. évfordulója alkalmából.
Április 8-án Ukrajnában megemlékeznek a történelem egyik legkevésbé ismert, de tragikus fejezetének 75. évfordulójáról: a lakosság tömeges deportálásáról a “Pivnics” hadművelet keretében, amelyet 1951-ben a szovjet hatóságok hajtottak végre.
A hagyományoknak megfelelően Badalóban vasárnap ünnepi istentisztelet keretében, gyülekezeti közösségben emlékeztek meg az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról.
A helyi református templomban Sápi Zsolt lelkipásztor az ismert bibliai történettel, az igazi szőlőtő és a szőlősgazdában megszemélyesített Atya intelmeivel magyarázta Isten üzenetét a gyülekezet előtt: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda […]. Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben” (János 15, 1,9).
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezete, a presbitérium és a helyi gyülekezeti közösség nevében Jakab Lajos családorvos, az érdekvédelmi szervezet helyi első embere köszöntötte az egybegyűlteket.
Mint mondta, a több mint ezeréves múlttal rendelkező magyar nemzetünk történelme tele van harcokkal, küzdelmekkel, különféle birodalmakkal szembeni ellenállással, amelyeket a magyarság kisebb-nagyobb sikerrel vívott meg, és mindig kiállt a függetlenségéért és szabadságáért. Nincs ez másképp napjainkban sem, amikor ismét nemzetünk megmaradása és keresztény értékeink megőrzése a tét.
„178 év választ el minket a szabadságharc hőseitől: Petőfitől, Jókaitól, Vasváritól, Táncsicstól, Kossuth Lajostól és másoktól, s ötödik márciusi megemlékezésüket tartjuk a háború árnyékában. De ahelyett, hogy a mindenki által nagyon várt béke eljöveteléről beszélhetnénk, előzetesen be kellett jelenteni és engedélyt kellett kérni a hivatalos szervektől arra, hogy az őseink által közel 90 éve, a templomunk külső falán emelt Petőfi Sándor emléktáblát megkoszorúzhassuk” – mondta beszédében.
De minden nehézség, hátráltató körülmény és nyomásgyakorlás ellenére is, az itt élő emberek hűek maradtak az egykori szabadságharcosok, főleg Petőfi Sándor szelleméhez, és lehetőségeikhez mérten megemlékeznek azok nagyságáról, szabadságvágyáról, kitartásukról, a hazába és Istenbe vetett hitükről.
Orosz Viktória, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem hallgatója Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét adta elő.
Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja köszöntőjében arról beszélt, hogy a magyarok szeretnek emlékezni, különösen az olyan történelmi időszakokra, amelyek nincsenek híján kimagasló emberi teljesítményeknek, fiatalos lendületnek, odaadó hősiességnek, megfontolt bölcsességnek: „A március 15-i forradalom és szabadságharc legyen számunkra nem csupán egy dicső emlék a múltból, hanem egy iránytű, amely mutatja az utat a bátorsághoz, az összefogáshoz, a nemzeti büszkeséghez, és ahhoz a hithez, hogy a magyar nemzet él és élni fog!”
Beszéde végén a konzul úr felolvasta Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak a nemzeti ünnep kapcsán a határon túli honfitársaihoz címzett levelét.
Fotó: Sárközi Karola
Köszöntötte az egybegyűlteket Sin József, a KMKSZ alelnöke is, aki a háború veszélyeire és a béke fontosságára hívta fel a figyelmet. Elismerését fejezte ki azért, hogy a helyiek milyen hűséggel és kitartással ápolják a forradalom kitörése előtt nyolc hónappal Badalóban is megforduló Petőfi Sándor emlékét, akinek a neve elválaszthatatlanul összeforrt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fejleményeivel.
Köszöntötte még a gyülekezeti közösséget Szalai Imre, Badaló elöljárója is, aki arról beszélt, hogy a márciusi forradalom és szabadságharc óta túléltünk két vesztes háborút, és több millióan úgy lettünk nemzeti kisebbség, hogy apáink nem hagyták el a szülőföldjüket, csak a határok léptek át rajtunk.
Mint mondta, a történelem most bizonyos értelemben ismétli önmagát, hiszen most is háború zajlik, honfitársaink tízezrei kénytelenek szülőföldjüktől távol megélni mindennapjaikat, de ez még mindig jobb annál, mintsem hősi halált halnának egy értelmetlen háborúban.
Fotó: Sárközi Karola
A megemlékezés végén a gyülekezet elénekelte nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd a jelenlévők megkoszorúzták a templom külső falát díszítő Petőfi Sándor-emléktáblát.
Március 15-én, a hagyományoknak megfelelően, idén is Petőfi Sándor-szobor köré gyűltek a megyeszékhely magyar közösségének képviselői, hogy megemlékezzenek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulójáról. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is csak szűk körben nyílt lehetőség tiszteletadóra. A megemlékezésen jelen voltak a helyi magyar szervezetek, valamint Magyarország Ungvári Főkonzulátusa képviselői, továbbá tiszteletét tette Mártha Tibor is.
Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője üdvözölte az egybegyűlteket és megköszönte, hogy most is eljöttek azok a magyar szervezetek, amelyek hagyományosan is jelen vannak a nagyobb megemlékezéseken:
– A diaszpórában, a Kárpát-medencében mindenhol megemlékeznek a magyarok az 1848–49-es szabadságharcról és forradalomról. Mi idén is összegyűltünk egy csendes, méltó főhajtásra itt, az ungvári Petőfi téren, hogy megemlékezzünk a szabadságharcról és annak üzeneteiről. Nálunk egy kicsit másképpen cseng a „legyen béke, szabadság és egyetértés” jelmondat, de innen, Ungvárról is üzenjük: ahogy az anyaország, a magyar nemzet kiáll mellettünk és támogat, szükség esetén mi is ott állunk az anyaország mellett. Reméljük, hogy jövőre már békés körülmények között tarthatjuk meg ezt a megemlékezést és visszatérhetünk a hagyományos szokásrendre – fogalmazott az elnök asszony.
A rendezvény hangulatát Györkené Csákány Marianna dallamai emelték. Előadásában Bodnár Éva Magyar szó című megzenésített verse csendült fel gitárkísérettel.
Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz intézett levelét:
„Tisztelt honfitársaim!
1848 tavaszán remény költözött a szívekbe. A birodalmi központból kapott parancsok helyett felcsillant a magunk választotta jövő lehetősége. Újból felragyogott a horizonton annak a gazdag és erős országnak a csillaga, melynek fénye 322 évvel korábban hunyt ki a mohácsi csatamezőn.
Ahogy 1848–49-ben, úgy most is vannak, akik ellenünk törnek. Fenyegetnek bennünket akár nyílt háborús, pénzügyi zsarolásokkal, akár létfontosságú vezetékek elzárásával, mi nem engedünk sem nekik, sem fizetett bábjaiknak, ahogyan megálljt parancsolunk azoknak is, akik el akarják venni a határon túli testvéreink szavazati jogát.
Sorsunk ma egyetlen döntésen múlik. Itt az idő hát, hogy mi, magyarok újra összefogjunk, és együtt, közösen védjük meg az elmúlt másfél évtized nemzetpolitikai eredményeit. Segítsük és megóvjuk az akaratuk ellenére könyörtelen háború poklába került honfitársainkat, és folytassuk a nemzetépítés határokon átívelő munkáját, hogy a magyar név megint szép lehessen Szabadkától Dunaszerdahelyig, Lendvától Beregszászig, Montrealtól Kézdivásárhelyig.
Legyen béke, szabadság és egyetértés!” – zárult Orbán Viktor levele.
Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, püspökhelyettes imádkozott nemzeti ünnepünk alkalmából, hálás szívvel megköszönve a Teremtőnek, hogy a megtartó kegyelme átsegített minket az elmúlt évszázadok viharain.
– Köszönjük neked 1848 hőseit, akiknek szívében te ültetted el a szabadság vágyát, és az igazság szeretetét. Sokszor elcsüggedünk, látjuk fogyásunkat, érezzük a bizonytalanság súlyát, és néha elvész szemünk előtt a reménység csillaga. Ahogy megtartottad a maradékot a sok nehéz időben, a világháborúk tüzében, úgy maradj velünk most is, amikor a békétlenség szele fúj körülöttünk – fohászkodott az egyházkerületi főjegyző, s Isten áldását kérte az egybegyűltekre, a kárpátaljaiakra. Könyörgött azért, hogy elhallgassanak a fegyverek és ne a félelem uralkodjon, vezetőinknek adjon bölcsességet, hogy ne a maguk hasznát, hanem a népünk javát keressék, a fiatalságért, hogy ne felejtsék el anyanyelvüket, ne fordítsanak hátat hitüknek és legyen jövőjük ezen a szülőföldön.
A nemzeti imádságunk eléneklését követően Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, a társadalmi szervezeteknek a képviselői, a magyar líceum diákjai és helyi magyarság elhelyezték az emlékezés és a tisztelet koszorúit.
Március 13-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriumában szervezett ünnepi megemlékezést a Fodó Sándor Kulturális Központ és az egyetem nemzeti ünnepünk tiszteletére. Az eseményen az intézmény vezetői, oktatói és hallgatói, valamint a Beregszász magyar közösségének képviselői együtt idézték fel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeit és üzenetét. A rendezvény célja az volt, hogy méltó módon emlékezzenek meg a magyar történelem egyik meghatározó korszakáról, és erősítsék a közösségi összetartozás, valamint a nemzeti emlékezet jelentőségét.
Az ünnepi esemény a Himnusz közös eléneklésével kezdődött. Majd Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezetője olvasta fel Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnöknének március 15-e alkalmából a külhoni magyarokhoz írott levelét. Ezt követően Ferku Szilveszter előadásában hallgathatták meg a résztvevők a Nemzeti dal megzenésített változatát, majd Molnár Ferenc, a Rákóczi Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetőhelyettese foglalta össze az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének eseményeit. Előadása során kitért a 178 évvel ezelőtti események kárpátaljai és beregszászi vonatkozásaira is.
Molnár Ferenc előadását követően a 10. Kárpátaljai Magyar Szónokverseny győztesének, a Rákóczi Egyetem Felsőfokú Szakképzési Intézete tanulójának, Illés Brigittának a szónoklatát és ünnepi gondolatait hallgathatták meg a jelenlévők. A fiatal beszédében hangsúlyozta: „Bennünk van-e ma is ugyanaz a bátorság, bennünk van-e ma is ugyanaz az akarat? A márciusi ifjak megmutatták, mire képesek a fiatalok, ha hisznek valamiben. Megmutatták, hogy néhány eltökélt ember képes felébreszteni egy egész nemzetet. És a történelem üzenete ma is ugyanaz. Nem az a fontos, hogy mind egyformán gondolkodjunk. Az a fontos, hogy mind tenni akarjunk a közösségünkért. És amikor a márciusi ifjakra emlékezünk, ne csak felnézzünk rájuk – legyünk méltók hozzájuk, mert nem az a fontos, hogy mindenben egyetértsünk, hanem az, hogy cselekedjünk is érte. A történelmet nem az tartja meg, hogy mindenki emlékezik rá, hanem az, hogy tovább is írják azt. Hisz a jövőt nem azok építik, akik csak beszélnek róla, hanem azok, akik cselekszenek is érte.”
A Szózat közös eléneklése után a beregszászi magyar külképviselet, az egyetem, civil szervezetek, oktatási intézmények közösen helyezték el az emlékezés koszorúit az egyetem Kossuth-emléktáblájánál és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház falán látható Petőfi-emléktáblánál, majd az Arany Páva étterem mellett álló Petőfi-szobornál. A koszorúk elhelyezésének ideje alatt tárogatószó mellett énekelte el közösen az emlékező közösség a Kossuth-nótát.
Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem elnöke a sajtónak adott nyilatkozatában aláhúzta a nemzeti ünnep jelentőségét: „Szerintem nincs szükség több üzenetre, csak arra, amely 1848-ban is elhangzott a 12 pont bevezetéseként: legyen béke, szabadság, egyetértés. Ennél többre nincs szüksége sem a magyarságnak, sem a Kárpát-medencének, sem Ukrajnának, mert ezek nélkül az élet nem olyan, amilyennek lennie kell. Erre emlékezzünk ’48 kapcsán, hiszen feladatunk: az utókor számára átadni ezeket a nemes gondolatokat. E gondolatok jegyében zajlott a mai rendezvényünk is: az egyetemen kezdődött, majd immár hagyományosan megkoszorúztuk azokat az emlékhelyeket és szobrokat, amelyek 1848-hoz kapcsolódnak itt, a belvárosban.”
Megemlékezéssel méltatták a Latorca-parti város híres szülöttének, Munkácsy Mihály születésének 182. évfordulóját a róla elnevezett Magyar Házban. Az alkalom koszorúzással vette kezdetét, amelynek során a Munkácsi Öreg Cserkész csapat állt sorfalat. A jelenlévők a világhírű festőművész mellszobránál tisztelegtek a neves alkotó emléke és szellemi öröksége előtt. A program a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermében a „…Nem te vagy Munkácsé, Munkács a tied…” című előadásával folytatódott.
Meghitt, ugyanakkor ünnepélyes hangulatú megemlékezést tartottak a Munkács városában, a Munkácsy Mihály Magyar Ház falai között a Munkácsy Mihály születésének 182. évfordulója alkalmából. A rendezvény nemcsak a világhírű festőgéniusz előtt tisztelgett, hanem azt a gazdag kulturális örökséget is felidézte, amely máig meghatározza a Latorca-parti város arculatát.
Az esemény a bejáratnál álló mellszobor koszorúzásával kezdődött, ahol elhangzott, hogy Munkácsy nemcsak a magyar festészet egyik legnagyobb alakja, hanem szülővárosának is örök hírnevet szerzett. Művészete hidat képez múlt és jelen között, és a helyi közösség identitásának is szerves részévé vált.
Tarpai József, a Magyar Ház vezetője beszédében arról szólt, hogy különleges felelősség és megtiszteltetés az intézmény számára a festő nevét viselni. Mint kiemelte, az elmúlt öt évben – a kihívások ellenére – sikerült élő kulturális központtá formálni az intézményt. A korábbi évfordulók alkalmával kiállítások, előadások, könyvbemutatók és műelemzések segítették a közönséget Munkácsy életművének mélyebb megismerésében. Az igazgató örömmel említette a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeummal kialakított szakmai kapcsolatot is, amely értékes kiadványokkal és relikviákkal gazdagította a gyűjteményt.
Gombor Bence, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja méltatta a Magyar Ház kulturális misszióját, amely Kárpátalja szellemi értékeinek ápolását és az itteni magyarság önazonosságának erősítését szolgálja. Hangsúlyozta: Munkácsy életútja bizonyíték arra, hogy e vidék jelentős alkotókkal ajándékozta meg a nemzetet.
Az est kiemelt programpontja volt Szemák-Neubauer Mária munkácsi és Nagy Sándor csongori helytörténész „Nem te vagy Munkácsé, Munkács a tiéd…” című előadása. A két kutató levéltári forrásokra támaszkodva idézte fel Munkácsy Mihály és szülővárosa kapcsolatának alakulását, feltárva a festő életének kevésbé ismert mozzanatait is. A hallgatóság megtudhatta, miként döntött Munkács városa világhírűvé vált fiának díszpolgárrá avatásáról, valamint hogyan került emléktábla a szülőháza falára. A háromnapos ünnepségsorozat egykori szónoklatait és megható pillanatait Nagy Sándor tolmácsolásában a közönség szinte újraélhette.
Szemák-Neubauer Mária, a Munkácsi Szent István Líceum történelemtanára arra is rámutatott: Kárpátalja múltja nem csupán politikai eseményekben, hanem kulturális értékekben is rendkívül gazdag. Mint hangsúlyozta, a helytörténeti munka nem pusztán tudományos tevékenység, hanem nemzeti identitásunk megőrzésének egyik alappillére is.
