A munkácsi magyarok egy megható előadással emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseiről a Munkácsy Mihály Magyar Házban október 23-án.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház azon túl, hogy számos kulturális eseményt szervez, s megannyi művészeti kiállításnak biztosít helyszínt, figyelmet fordít arra, hogy a történelem meghatározó eseményeire méltó módon legyen lehetőség emlékezni. Az impozáns épület dísztermében összegyűlt emlékezőket Pfeifer Anita, a Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte: „Ma azért gyűltünk össze, hogy tisztelettel és mély hálával emlékezzünk meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről. Azokról a bátor férfiakról, nőkről és fiatalokról, akik nem rettentek vissza a túlerőtől, és életüket, szabadságukat áldozták azért, hogy egy igazságosabb, szabadabb világot teremtsenek hazánk számára” – fogalmazott, majd felidézte a 68 évvel ezelőtt történt budapesti eseményeket. „1956 októbere a magyar történelem egyik legfényesebb pillanata volt, amikor a nemzet egy emberként állt fel az elnyomás ellen. Az a hősies küzdelem, amely akkor zajlott, ma is a szabadság és az igazság iránti elkötelezettség szimbóluma. A pesti srácok, a munkások, az értelmiségiek mind közös célért küzdöttek: egy olyan jövőért, amelyben szabadon lehet gondolkodni, beszélni és cselekedni” – emelte ki beszédében Pfeifer Anita. Bár a forradalom elbukott, hősei soha nem tűntek el a milliók szívéből, azok emléke örökké élni fog az utókor emlékezetében. „Ma, több mint hat évtizeddel később kötelességünk megőrizni emléküket, és továbbvinni azt az örökséget, amit ránk hagytak. A múlt tanításai ma is érvényesek: a szabadságért minden generációnak meg kell küzdenie, de az igazság végül győzedelmeskedik” – hangsúlyozta, majd a színpadra szólította a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola és a Munkácsi Szent István Líceum tanulóit.
A diákok emlékműsora hűen idézte fel az 1956. október 23-i pesti eseményeket s az ebből kibontakozó, a magyarok millióinak életét befolyásoló történéseket. Az ’56-os események nemcsak politikai és történelmi jelentőséggel bírnak, hanem az egyének személyes sorsának drámája is volt egyben. A zenés-irodalmi összeállítás egy Budapesten maradt édesanya és a külföldre menekült fia levelezésén keresztül nyújtott megrázó betekintést azokba az érzelmi hullámzásokba, amelyeket a kor emberei átéltek. E két ember sorsán keresztül bontja ki a forradalom drámáját egy olyan történet segítségével, amely a levélváltások révén hűen tükrözi a családok szétszakadását, a bizonytalanságot, a félelmet és a reményt. A darab hangulatát emelik azok a dalok, versek és prózarészletek, amelyek szervesen illeszkednek a történet fonalába, s kifejezik az 1956-os eseményekben részt vevő emberek érzéseit és az átélt tragédiákat.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc a népi ellenállás szimbólumává vált, amely megmutatta, hogy a tömegek képesek szembeszállni a totalitárius rendszerekkel a szabadság és az önrendelkezés érdekében. E történelmi esemény emléke ma is inspirálóan hat a demokráciáért és az emberi jogokért folytatott küzdelmekre világszerte, hangsúlyozva az egyéni és kollektív bátorság szerepét. A forradalom öröksége emlékezteti a jelen emberét is arra, hogy a közösségi összefogás ereje kulcsszerepet játszik a jövő formálásában.
A rendezvényen részt vettek a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi képviselői és aktivistái is, akik nevében Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke nyilatkozott lapunknak. Elmondta, hálát érez, amiért a helyi magyarságnak van hol összegyűlnie, és együtt emlékezhetnek a nemzeti ünnepekre. A színvonalas előadást kommentálva Korolyova Erzsébet hozzátette, hogy a KMKSZ rendkívül örvendetesnek tartja, hogy a munkácsi magyar tannyelvű oktatási intézményekben a tananyag átadása mellett a pedagógusok kiemelt figyelmet fordítanak a magyar történelem és kultúra ismertetésére, a magyar identitástudat megőrzésére.
A megemlékezés végén a jelenlévők egyperces néma főhajtással tisztelegtek az ’56-os hősök, valamint az országban jelenleg dúló háborúban elhunytak emléke előtt.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek a Beregszász és környékén élő magyarok a Vérke-parti város vasútállomásánál található ’56-os emlékműnél október 23-án.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF), a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), Magyarország ungvári és beregszászi külképviseletei, valamint a Beregszászi Polgármesteri Hivatal minden évben megemlékezéssel méltatja az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóját.
A rendezvény elején Bartis Ferenc Utószó című verse hangzott el Radvánszky Ágoston, a Rákóczi-főiskola történelem szakos hallgatója tolmácsolásában, majd a nemzeti összefogás egyik kiemelkedő pillanatának 68. évfordulója kapcsán Csernicskó István, a II. RF KMF rektora mondott beszédet. „1956. október 23-án egyszerű emberek érezték úgy, hogy elég volt a zsarnokságból. Ez nem felülről szervezett, gondosan megtervezett megmozdulás volt, és nem külföldről pénzelt forradalom, hanem hétköznapi hősök tettei vezettek odáig, hogy az első repedések megtörténtek azon a bizonyos vasfüggönyön. Nagy napok voltak azok, nehéz idők, és itt, mi Kárpátalján tudjuk jól, hogy milyen nehéz a nehéz időkben. De hogyha voltak emberek, akik akkor bátrak voltak, és tudták, hogy meg kell tenni azt, amit lehet, akkor nekünk is van lehetőségünk arra, hogy tetteinket átgondolva, emlékezve arra, hogy aki mer, az tud eredményeket elérni, mi is meg tudjuk tartani közösségünket, jelenünket és jövőnket” – hangsúlyozta a főiskola rektora.
Az 1956. október 23-tól november 4-ig tartó közel két hét a kommunista diktatúra sötét idejében a szabadság és a demokrácia ígéreteként hozott fénylő ragyogást az akkori társadalomba – fogalmazott ünnepi beszédében Buczkó István beregszászi magyar vezető konzul. „A magyarok az ’56-osoknak köszönhetik, hogy megőrizhették a tartásukat, felemelhették a fejüket, mert ha titokban is, de volt mire és kire büszkének lenni. A magyar nemzet ekkor mutatta meg igazi jellemét, bátorságát és szabadságszeretetét. 1956 októberében egy olyan történelmi pillanat jött el, amikor az ország túlnyomó része megosztottság nélkül lépett fel egy közös cél érdekében végzettségtől, hivatástól és családi háttértől függetlenül” – emlékeztetett a diplomata, hozzátéve: 1956 nemcsak Budapest, hanem az egyetemes magyarság eseménye is volt, amely hatást gyakorolt a határon túli magyarokra is, hiszen ’56 nemcsak Magyarország számára, hanem a világtörténelemben is mérföldkő volt, amely „figyelmeztette a világot a kommunizmus elnyomó természetére és megmutatta a magyarok szabadság iránti örök, elpusztíthatatlan vágyát, s bár a forradalmat rövid idő alatt vérbe fojtották és az elbukott, amit pedig véres megtorlás követett, de az elvei, a szabadság iránti küzdelem örök életre szóló példaként szolgálnak”. Ez az élmény tört felszínre 1989-ben, és a rendszerváltással diadalmaskodott – konstatálta Buczkó István. „A mai napon, ami a magyarok számára a szabadság ünnepnapja, hajtsunk fejet és tisztelegjünk az ’56-os egyetemi ifjúság, a fővárosi és vidéki értelmiségiek és munkások, a zsarnokság ellen fellázadt mindazon hétköznapi hősök, a jól ismert és névtelen áldozatok emléke előtt, akiknek bátorsága, áldozatvállalása, emberi méltóság iránti elkötelezettsége nélkül a magyar nemzet tagjai ma nem ünnepelhetnének szabadon, nem lehetnénk büszke magyar nemzet” – emelte ki a konzul.
Ezután a jelenlévők Pintér Béla ’56 él! című dalát hallhatták Pivnyeva Nikolett és Nagy István, a Rákóczi-főiskola hallgatóinak előadásában, majd dr. habil. Váradi Natália, a II. RF KMF Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének professzora felelevenítette a 68 évvel ezelőtt történt budapesti eseményeket: „Az 1956-os hősökre való emlékezés nemcsak kötelesség, hanem felelősségvállalás is. Hiszen történelmi múltunk örökséget hagy, s egyben soha el nem évülő felelősséget is, ezt nekünk tovább kell vinnünk és tovább kell adnunk” – jelentette ki Váradi Natália. A professzor elmondta, az 1956-os forradalom eseményei határon innen és túl a legszebb példája annak, hogy az elszakított magyarság szembetűnően, példaértékűen összefogott. „Így ’56 nemcsak a szabadság- és az igazságvágy, az igazságérzet jelképe, hanem az összmagyarság összetartozásának jelképe is. […] Az ’56-osok nem várják el tőlünk azt, hogy percre pontosan tudjuk, hogy mi zajlott minden órában, egy dolgot azonban biztosan elvárnak, és joggal: hogy hűek legyünk azokhoz az elvekhez és célokhoz, melyeket ők kitűztek maguk elé, és vigyük tovább a hitet és az egységet” – hangsúlyozta Váradi Natália, majd felidézte az akkori események vidékünket érintő mozzanatait, ugyanis a szovjet tankok és katonák Beregszászon keresztül vonultak át Budapest felé tartva, s bár próbálták a lakosság elől ezeket elrejteni, mindenki hallotta és látta a történéseket. „Nekünk emlékeznünk kell, és az emléket tovább kell adni. Ne felejtsük el, hogy a múlt kötelez. Tisztelet a bátraknak, tisztelet a hősöknek” – mondta a professzor.
A felszólalások után Molnár János római katolikus püspöki helynök, beregszászi esperes-plébános Szent Pál apostol szavaival kérte Isten áldását az emlékezőkre. „Az ’56-osok nem tettek mást, mint becsülettel teljesítették azt, amiről úgy érezték, hogy a kötelességük, amiről úgy érezték, felelősséggel tartoznak Isten és a nemzet előtt. Ezeket a kötelességeinket nekünk is ismernünk kell, és Istennek tetsző módon teljesítenünk is azokat” – fűzte hozzá.
A rendezvény végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit a bátrak tiszteletére 2016 novemberében emelt emlékmű elé. A koszorúzás ideje alatt Terry Gilkyson és Gommermann István Honvágy című dala szólt, melyet az ’56-os forradalom után a távoli országokba emigrált magyarok himnuszként hallgattak; százezrek számára jelentette ez a dal akkoriban a hazát és 1956 üzenetét.
Idén is közös megemlékezést szervezett Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa, valamint a kárpátaljai magyar társadalmi és kulturális szervezetek az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából, a hagyományokhoz híven Ungváron.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség képviselői, az Ungvári Dayka Gábor Líceum tanárai és tanulói, a történelmi egyházak hívei és mások a háború miatt már harmadik alkalommal csendes koszorúzással adóztak az 1956-os hősök emlékének.
Az előző évekhez hasonlóan október 23-án délután a résztvevők a megyeszékhelyen előbb az 1956-os emlékműnél, a Majdan Hősei (Herojiv Majdanu) parkban helyezték el az emlékezés virágait és gyújtottak mécsest. Albertné Simon Edina konzul üdvözölte a magyar forradalom és szabadságharc 68. évfordulójára emlékezőket.
A rendezvényen a Kárpátaljai Megyei Tanács, a Kárpátaljai Katonai Közigazgatási Hivatal és Ungvár vezetősége, illetve képviselői is tiszteletüket tették.
Roman Szaraj, a megyei tanács elnöke az újságírókkal beszélgetve a 68 évvel ezelőtti magyarországi történések kapcsán kiemelte:
– Rendkívül fontos emlékezni az akkori eseményekre, hogy ne ismétlődhessen meg napjainkban, hogy egyértelmű legyen: az, amit ma tesz az Orosz Föderáció, megengedhetetlen.
Csizsevszkij Krisztián, a helyi líceum 11. osztályos tanulójának előadásában elhangzott Aranyosi Ervin Október 23. (1956 emlékére) című verse: „És jött egy nap, október huszonhárom, hitet hozott a hűvös őszi szél: Szabaddá válunk, végre, minden áron, a bátor szív egy szebb jövőt remél.”
Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Városi Alapszervezetének elnöke, az Ungvári Dayka Gábor Líceum igazgatónője lapunk tudósítójának elmondta:
– Az ungvári magyarság számára pontosan olyan fontos október 23-a, mint a teljes magyarság számára. Ez egy olyan jeles nap a történelmünkben, ami a szabadságról szól. Ha úgy vesszük, egy egész ezer év a magyarság történetében arról szólt, hogyan küzdött a szabadságáért, hol a tatárok, hol a törökök, hol a Habsburg Birodalom ellen és a szovjetrendszer ellen is. Erre emlékezünk ma, október 23-án. Nekünk, ungváriaknak saját hőseink vannak október 23-a alkalmából, amire büszke is vagyok, mert az iskolánk falán emléktábla tudatja a felnövekvő nemzedékkel, hogy mi is részei vagyunk a nagy magyarságnak.
A történelmi egyházak nevében Héder János ungvári református lelkész, püspökhelyettes, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője kérte az Úr áldását magyar és ukrán nyelven:
– Urunk, te látod a múltat, a jelent és a jövőt. Emlékezzél meg azokról, akik áldozatul estek, akik hősök voltak, bátrak, akik odatűzték a szent nevedet a szabadságnak, az igazságnak a zászlajára.
A megemlékezés második helyszíne a Dovzsenko utcában volt, ahol a résztvevők megkoszorúzták a jelenleg vizsgálati fogdaként is működő korábbi börtön falán elhelyezett emléktáblát és lerótták kegyeletüket. Az ’56-os események kapcsán a szovjethatalom több száz magyar forradalmárt, valamint velük rokonszenvező kárpátaljai lakosokat tartott fogva.
Bacskai József főkonzul lapunknak nyilatkozva megjegyezte, hogy ma ismét egy csendes megemlékezésre került sor Ungváron.
– A háború harmadik évében emlékezünk 1956-ra, az 1956-os hősökre, nemcsak az anyaországiakra, hanem a kárpátaljaiakra is. Gondoljunk csak Milován Sándor bácsi élettörténetére. A magyar emberek Kárpátalján és Magyarországon is meggyőződhettek 1956-ban arról, hogy csak egymásra számíthatnak, magyar ember csak magyar emberre, magyar összefogásra számíthat. Akkor is sok mindent megígértek külföldről, de nem teljesítették. Ma a Kárpátalján élők szintén az anyaországraa és a világ magyarságára számíthatnak. Három éve baj van, és ebben a bajban nagyon sok segítséget kaptak az itteniek humanitárius oldalról, rengeteg eszközt, élelmiszert, rengeteg segítséget. Erre számíthatnak a jövőben is.
Október 20-án a Viski Kölcsey Ferenc Líceum diákjai emlékműsor keretében idézték fel az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit. Az előadás során a diákok egy különleges időutazásra hívták a közönséget, ahol kisebb színdarabok formájában meséltek, énekeltek és szavaltak az akkori történésekről.
Vasárnap a délutáni órákban egy igazán szívhez szóló előadással készültek a viski magyar iskola diákjai. A gyerekeket felkészítő Szabó Gabriella tanárnő szerint fontos, hogy a fiatalok ne csak tanuljanak az eseményekről, de valóban meg is értsék a dolgok miértjét. Szerinte egy-egy ilyen előadás elkészítése során nyílik meg előttük valóban az akkori kor valósága, hiszen hozzájuk hasonló korú fiatalok is sokan részt vettek akkoriban a pesti utcák történéseiben.
A megható és színvonalas prózai-zenés-verses összeállítás során a fiatalok nemcsak azt mesélték el, hogy hogyan zajlottak az egykori események azokon a szomorú őszi napokon Pest utcáin, hanem hitet tettek hazaszeretetről, mindarról, hogy bár több évtizede volt, de nem lehet és nem szabad feledni a szörnyűségeket és azt, amikor a magyar szív egyszerre dobbant és sóhajtott fel, hogy elég: „Súlya volt itt minden fordulatnak. Valamit elvettek – ám valamit mégis adtak. […] Érted, értem, egy nemzetért, egy élhetőbb életért… Életük árán is visszaadták a reményt, egy születendő gyermekért, egy megálmodott holnapért.”
Az esemény végén Czébely Ilona, a Viski Kölcsey Ferenc Líceum igazgatója köszönetét fejezte ki a diákoknak és tanároknak a tartalmas és sokatmondó, megható előadásért. Az igazgató kiemelte: amíg vannak olyan fiatalok, akik értik és elő is tudják adni az 1956-os eseményeket, addig nincs veszve a remény itt, Kárpátalján sem.
A közönség lelkes tapssal jutalmazta a kiváló előadást.
Megható műsorral emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 67. évfordulójáról a munkácsi magyarok október 23-án.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház dísztermében összegyűlt emlékezőket elsőként Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul köszöntötte, aki kiemelte: ’56 hőseinek akaratereje és kitartása a jövőben is példaként álljon a számos megpróbáltatáson keresztülment munkácsi magyarok előtt, akik kiállva igazuk mellett eddig is azt bizonyították, hogy méltó utódai bátor őseiknek. A diplomata arról biztosította a jelenlévőket, hogy Magyarország Kormánya, ahogyan tette eddig, úgy a továbbiakban is támogatja a kárpátaljai magyarságot, beleértve a diákokat is. Reflektálva a II. Rákóczi Ferenc Középiskola körül folyamatosan gyűrűző botrányra, a konzul a jelen lévő pedagógusokhoz és tanulókhoz szólva hangsúlyozta: „Maradjatok és küzdjetek tovább, sok erőt kívánok ehhez!”
Ezután Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere a színpadra szólította a Munkácsi Szent István Líceum és a II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulóit. A diákok emlékműsora felelevenítette az 1956. október 23-ai pesti eseményeket, amikor az elkeseredés és a szabadságvágy forradalomhoz, szabadságharchoz vezetett a világ érdeklődésének középpontjába emelve az Európa szívében található, alig tízmilliós országot. A 67 évvel ezelőtti magyar forradalom és szabadságharc alatt a rádiókban legtöbbször felcsendülő zenemű, Beethoven Egmont-nyitányának hangjaival kísért összeállítás hűen felidézte az akkori hangulatot, melyet a munkácsi diákok a pesti naplóírók őszinte gondolatainak kreatív közvetítésével egészítettek ki, rámutatva, hogy az 1956-os magyar forradalom az első szembeszállás volt a kommunista diktatúrával, a szovjet birodalmi törekvésekkel; szembeállította a totális pártállammal a demokratikus parlamentarizmust, az emberi kiszolgáltatottsággal a szabadságjogokat, a nemzeti elnyomással a nemzeti önrendelkezést – így vált a magyar a függetlenségért és a szabadságért küzdő népek példájává.
Az előadást követően Popovics Béla helytörténész osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, hangsúlyozva az 1956-os események egyik meghatározó üzenetét, mely szerint a megmaradásért és a szabadságért küzdeni kell. „Madách jutott eszembe. Az ember tragédiájában Ádám fogalmazza meg az élet értelmét, amikor kimondja, hogy az élet célja a küzdés maga” – emelte ki, tovább magyarázva: „Hogy megfogalmazzuk magunkban azokat a dolgokat, amelyek fontosak, és amelyek nélkül nem tudunk élni, emellett lássuk a jelen pillanatnak az örömét és a nehézségét. S ha ezt a jelent felfedezzük magunknak, akkor merjünk ezért tenni őszintén, tiszta szívvel, lelkesedve, viszonzást nem várva tenni a dolgunkat, mert ez a lényeg.”
„Szabadság, élet nem jár, csak azoknak, kiknek naponta kell kivívniuk” – idézte Popovics Béla Goethe Faustjából, hozzátéve: „Tulajdonképpen az életünk erről szól. Ha megnézem a magyarságnak az elmúlt ezer évét, mindig kellett tennünk valamit azért, hogy most magyarul beszéljünk. És ha a jelent megnézem, ugyanúgy küzdenünk kell az iskoláinkért, tiszta szívvel, lelkesedve, kitartóan, egymás kezét megfogva, erősítve a közösségeinket is. S az Isten tenyerébe helyezve az egészet, belőle merítkezve, egymásba erőt öntve biztos vagyok benne, hogy a céljainkat el tudjuk érni. Ezek a dolgok azok, amelyek aktuálissá teszik ’56-ot” – szögezte le a helytörténész.
