Június 20-án immár harmadik alkalommal rendezték meg az Elődeink nyomdokain elnevezésű programot a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány szervezésében a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával.
A rendezvény kezdete előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek meg az Ukrajnában dúló háború áldozatairól.
Az egybegyűlteket Rácz János, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke köszöntötte, majd megnyitotta a rendezvényt.
„A gyönyörű Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark és a honfoglaló őseinkre való emlékezés kapcsán felvetődik bennem, hogy mit is üzen pontosan mostani alkalmunk mottója: »Elődeink nyomdokain«. Azt jelenti, hogy a távolba haladó nyomok mentén visszamenve azt kutassuk, hogy honnan indultak el őseink, vagy azt üzeni, hogy az a fontos, milyen irányba mutatnak lábnyomaik, mert nekünk, nyomkövetőknek arrafelé kell továbbhaladni. Ez a csodálatos emlékpark mindkettőre jó lehetőséget ad: emlékeztet és útba igazít” – emelte ki beszédében Balogh György, Magyarország beregszászi konzulja. A diplomata hangsúlyozta: a Kárpát-medencébe érkező törzsek fennmaradásának záloga az egység volt, hiszen „csak az egység tudja a népet megóvni a történelem viharaiban”.
A konzul szerint őseink példája azt is mutatja, hogy a közösségi összetartozás nem zárja ki a nyitottságot és az alkalmazkodóképességet. Mint fogalmazott, „elődeink nem szembeszálltak a változásokkal, hanem a változással együtt formálódtak”. Beszédében kiemelte a kulturális és keresztény gyökerek jelentőségét, valamint azt, hogy a múlt örökségét a mai, gyorsan változó világban is érdemes iránymutatásként kezelni. Felhívta a figyelmet, hogy a megemlékezés üzenete nem csupán a múlt felidézése, hanem a jövő felé fordulás is. „Mik lehetnek az őseink üzenetei: a helyünk, a kis törzsi – nemzeti – szerepünk megtalálása a nagyobb egységben. Ennek a szerepnek a büszke és öntudatos felvállalása. A realitásokhoz való rugalmas alkalmazkodóképesség anélkül, hogy azt örökségünk elárulásának tekintenénk. Mert mi nagyon tudjuk bántani saját magunkat. És végül nyitottság mindarra, ami új. Nem arra, hogy mit hagytak el, hanem arra, hogy hová tartanak. Kövessük mi is tekintetüket. Arra kell tartanunk” – fogalmazott Balogh György.
Felszólalásában Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke a magyar történelem és a nemzeti örökség jelentőségét hangsúlyozta, kiemelve, hogy a jelen és a jövő kihívásaira csak múltunk ismeretével és értékeink megőrzésével adhatunk választ. Felidézte a honfoglaló ősök, köztük Árpád vezér és Szent István király örökségét, amely szerinte ma is irányt mutat a magyarság számára.
A KMKSZ alelnöke aláhúzta a keresztény hagyományok és az összetartozás fontosságát, valamint azt, hogy a nemzeti identitás megőrzése a határon túli magyar közösségek esetében is kiemelt jelentőségű. Beszédében kitért a kárpátaljai magyarság helyzetére is, amelyet az elmúlt évek válságai és a háború különösen nehéz helyzetbe hoztak. A béke fontosságát hangsúlyozva úgy fogalmazott: „Pedig mi, kárpátaljai magyarok, nem akarunk mást, csak tisztességes életet közösségeink számára, anyanyelvünk, oktatási rendszerünk, kulturális vívmányaink megtartását és békét, békét, békét!”
„A kárpátaljai magyarság az ukrajnai háborús körülmények közepette is teszi a dolgát, őrzi oktatási és kulturális intézményrendszerét. Ez kulcskérdés a kárpátaljai magyarság számára, nem engedünk a 11-ből!” – utalt a kárpátaljai magyarság jogait érintő 11 pontra. A magyar–ukrán tárgyalások egyik alapját képező követeléscsomag a kárpátaljai magyar közösség oktatási, nyelvhasználati, kulturális és politikai jogainak helyreállítását célozza. Magyarország e pontok teljesítéséhez köti Ukrajna európai uniós csatlakozási folyamatának támogatását.
Beszéde zárásaként Sin József mielőbbi békét, békés eget, jó egészséget, biztonságot és szántható mezőket kívánt az országnak és lakóinak, majd Rónay György sorait idézve arra emlékeztetett, hogy a közösség felelőssége „óvni magunkban s híven adni át a fiainknak ezt a kis hazát”.
A köszöntőket követően a történelmi egyházak képviseletében Demkó Ferenc görögkatolikus püspöki helynök és Zán Fábián Sándor református püspök Isten áldását kérték a rendezvényre és a jelenlévőkre.
Az ember elsődleges küldetése keresztényként, hogy tanúságot tegyen hitéről, megváltásáról, arról, hogy léte ebben a világban nem egy véletlenszerű, hanem egy célszerű lét; tanúságot tegyen hovatartozásáról, a múltról a jelenben, mert bízik a jövőben
– fogalmazott Demkó Ferenc.
„A törzsek nemzetté formálódtak és Jézus Krisztus követésében lettek igazán eggyé” – erősítette meg Zán Fábián Sándor, arra biztatva mindenkit, hogy a modern világban se feledkezzenek meg a Szent István-i örökségről és Jézus Krisztus tanításáról, aki így szólt: „Jöjj és kövess engem.” Mint kiemelte, ennek követése egyszerre közösségi és egyéni felelősség.
Ezután a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a park közepén álló kopjafa, valamint a Szent István királyt és Árpád vezért ábrázoló, fából készült szobrok előtt.
Az ezt követő kulturális program keretében a Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportja az eseményhez kapcsolódó énekeket adott elő, a Kék Viola Néptáncegyüttes pedig bökönyi asszonytáncot mutatott be.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínészei, Huzina Eszter és Orbán Emese előadásában a jelenlévők a régi világ nyomába eredhettek, ahol valódi kincsekre leltek. A lélekemelő produkció arra világított rá, hogy az ősök által kitaposott ösvény ma is láthatatlan térképként segít eligazodni a jelen útvesztőiben, hiszen a múlt tanítása révén könnyebben boldogulhatunk a mindennapok kihívásai között.
A program közös ebéddel folytatódott, majd Kész Margit néprajzkutató, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem tanára tartott előadást a honfoglaló ősökről. A résztvevők emellett lovaskocsikázáson vehettek részt, valamint megismerkedhettek a látogatóközpont nyújtotta lehetőségekkel.
A gyermek a szemünk fénye és a jövőnk záloga. Ennek jegyében szervezte meg ismét a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete a gyermeknapot. Tiszacsomán, az Árpád Vezér Látogatóközpontban és Honfoglalási Emlékparkban játék, móka, tartalmas együttlét várta a gyermekeket és felnőtteket egyaránt az egyesület legnagyobb éves rendezvényén.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartottak megemlékezést június 4-én Mezőgecsében. A résztvevők a Kajdy-kúria előtt gyűltek össze, ahol csendes főhajtással tisztelegtek a trianoni békediktátum következményei, valamint a határokon átívelő magyar összetartozás eszméje előtt.
A nemzeti összetartozás napját minden év június 4-én méltatják a magyar közösségek szerte a világon. Az idei esztendőben a békediktátum aláírásának 106. évfordulójáról emlékeztek meg a Kárpát-medencében és a diaszpóra magyarsága körében egyaránt. Az emléknapot az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította hivatalosan a nemzeti összetartozás napjává. A kezdeményezés célja annak hangsúlyozása, hogy a történelmi határváltozások ellenére a magyar nemzet egysége megmaradt: a világ különböző részein élő magyarokat közös történelmük, kultúrájuk és anyanyelvük köti össze.
A rendezvény kezdetén Szatmári Viola, a Mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport vezetője köszöntötte az emlékezőket. Majd a hagyományőrző csoport dalösszeállítása követett.
Az esemény további részében koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az életfa előtt csendes főhajtással koszorúzott Balogh György beregszászi magyar konzul, Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, valamint a hagyományőrző csoport tagjai.
Sin József, a KMKSZ alelnöke hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta: „Kilenc évtizeden át sokszor csak a határokon és a szögesdrótokon keresztül figyelhettük, hogyan élnek honfitársaink az anyaországban és a többi elszakított területen. Immáron 106 év telt el, és ma büszkén mondhatjuk, hogy a kárpátaljai magyarság megőrizte identitását, hagyományait és anyanyelvét. Közösségünk ma is vállalja magyarságát, és büszkén vallja magát a magyar nemzet részének. Jelentős mérföldkő volt 2010, amikor a Magyar Országgyűlés elfogadta a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényt. Ez a döntés a határon túli magyar közösségek számára fontos erkölcsi megerősítést jelentett, és hozzájárult ahhoz, hogy a Kárpát-medencében és a világ különböző részein élő magyarok továbbra is megőrizzék nemzeti identitásukat. Az elmúlt években több országban is megindult a magyar közösségek jogainak és értékeinek nagyobb mértékű elismerése. Szimbolikusnak tekinthető, hogy éppen a nemzeti összetartozás napját megelőzően érkeztek hírek arról, hogy előrelépés történt azoknak a követeléseknek az ügyében, amelyekhez a kárpátaljai magyarság következetesen ragaszkodott. A fejleményeket reménykedve figyeljük, és bízunk abban, hogy a kárpátaljai magyar közösség helyzete Ukrajnában tovább javul, így biztosabb alapokon, erősebben és nagyobb biztonságban építheti jövőjét szülőföldjén.”
Szatmári Viola a megemlékezés kapcsán aláhúzta: „Ősi hagyományainkat soha ne feledjük, népi szokásainkat pedig igyekezzünk megőrizni és továbbadni. Ide tartoznak a gyönyörű magyar népdalok, a hazafias énekek, valamint a rendezvények és hagyományőrző alkalmak, mint a tollfosztás, a tengerihántás vagy a szüreti mulatságok. Csoportunk ezeket a szokásokat hosszú évek óta igyekszik feleleveníteni és bemutatni. Különösen nagy élményt jelent számunkra, hogy továbbvihetjük mindazt, amit az idősebb generáció ránk hagyott. A legfontosabb célunk, hogy ezek az értékek ne merüljenek feledésbe, hanem a következő nemzedékek számára is megmaradjanak. Nagy hangsúlyt fektetünk a helyi népdalkincs megőrzésére is. A Gecséből származó népdalokat személyesen gyűjtöttem össze, házról házra járva, hogy hiteles formában maradhassanak fenn. Ezért is szívügyem a közösség és a hagyományőrző kollektíva munkája.”
A rendezvény végén elhelyezett koszorúk és az elhangzott gondolatok egyaránt azt üzenték, hogy a történelmi megpróbáltatások ellenére a magyar közösségek továbbra is őrzik hagyományaikat, nyelvüket és nemzeti értékeiket.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezést június 4-én a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Nagybégányi Alapszervezete. A résztvevők a helyi római katolikus plébánia előtti parkban csendes koszorúzással tisztelegtek a trianoni békediktátum következményei és a magyarság összetartozásának eszméje előtt.
A rendezvény kezdetén Juhász Gyula versét hallhatták a megjelentek, majd a helyi gyerekek szavalatai elevenítették fel az összetartozás érzését. Petrás Kamilla előadásában Radnóti Miklós Nem tudhatom című verse hangzott el, míg Buda Csenge Tóth Enikő Nemzeti összetartozás című versét adta elő. Ezután a Nagybégányi Római Katolikus Egyházközség kórusának dalösszeállítása következett.
A kulturális műsor után a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit: Balogh György Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében, Sin József, a KMKSZ alelnöke és a KMKSZ Nagybégányi Alapszervezetének képviselői.
A csendes koszorúzás kapcsán Sin József hetilapunknak adott nyilatkozatában kiemelte: „Úgy gondolom, nincs még egy olyan nemzet a világon, amelyet annyira szétszabdaltak volna, mint a magyart. A békediktátum óta tudjuk, hogy a szomszédos országok mindegyikében jelentős magyar közösségek élnek, amelyek sok esetben nem könnyű körülmények között éltek: jogfosztottsággal, különféle visszaélésekkel és nehézségekkel szembesülve. Ugyanakkor ezek a közösségek mindenhol meg tudták találni azokat a vezetőket, akik kiálltak a kisebbségben élő magyarságért. Jól emlékszem 2010-re, amikor a Magyar Országgyűlés kihirdette a nemzeti összetartozás napját. Úgy érzem, hogy a korábbi nemzeti keserűséget azóta egyfajta bizakodás váltotta fel: a remény, hogy a jövő másképp alakul. A törvény is azt rögzíti, hogy minden magyar a nemzet egységének része, és ezt az eszmét mindenkinek meg kell őriznie. Úgy látom, hogy ez az elképzelés részben meg is valósult, hiszen a világ számos pontján, így Kárpátalján is rendszeresen tartanak megemlékezéseket, és az emberek bizakodva tekintenek a jövőbe. Szimbolikusnak is nevezhető, hogy nemrég lezárultak az ukrán–magyar tárgyalások az úgynevezett 11 pontról, amelyeket régóta vártunk, és úgy tűnik, sikerülhet elfogadtatni őket. Ez jelentős előrelépés lehet a két nép, illetve a két állam kapcsolatában, és egyben a megbékélés fontos első jele is.”
A nagybégányi megemlékezés méltóságteljes és lélekemelő példája volt annak, hogyan lehet a múlt fájdalmából a jelen közösségi erejét meríteni, s hogyan válik az emlékezés a hit, a remény és az összetartozás ünnepévé.
Mezőgecsén a hagyományokhoz híven, az egykori Kajdy kúria előtti Magyar élettéren emlékeztek meg az egybegyűltek a nemzeti összetartozás napján. Itt a Tüzes liliom hagyományőrző csoport tagjai tartottak rövid előadást majd csendes főhajtás mellett helyezték el az emlékezés virágait a hármas halmot szimbolizáló emlékhelynél.
Nagybégányban a Nemzeti Összetartozás Parkjában felállított Turul-szobornál csendes koszorúzással méltatták a nemzeti összetartozás napját. A megemlékezés a helyi iskola növendékei és a nagybégányi római katolikus gyülekezet énekkara közös irodalmi-zenés előadásával vette kezdetét. Ezt követően a jelenlévők elhelyezték koszorúikat a Turul-szobor talapzatán.
Május 24-én huszonhatodik alkalommal rendezték meg a Guti Pünkösdi Napokat, amely mára nemcsak a település, hanem az egész Beregvidék kiemelkedő közösségi ünnepévé vált. A hagyományőrző rendezvényt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapította 1991-ben azzal a céllal, hogy életben tartsák és továbbadják a pünkösdhöz kötődő népi szokásokat. Bár az évek során olykor nehéz körülmények között sikerült csak megszervezni az eseményt, a Guti Pünkösdi Napok mára a találkozás, az összetartozás és a közös ünneplés meghatározó jelképe lett.
A Guti Pünkösdi Napok programja a hagyományokhoz híven ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, ahol a jelenlévők közösen kértek áldást és békét a vidékre. Ezt követően a kulturális programok a Guti Gimnázium területén folytatódtak.
Az intézményben helyet kapó állandó fotókiállítás mellett a látogatók ezúttal Gogola Zoltán beregszászi festőművész lenyűgöző képeit, valamint Sin József Gut község és a Pünkösdi Napok történetét bemutató fotókiállítását tekinthették meg.
A rendezvény hivatalos megnyitójára a gimnáziumhoz tartozó zöldövezetben került sor. Itt ünnepi beszédek hangzottak el, amelyek mind a hit, a megmaradás és az összefogás fontosságát hangsúlyozták.
Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke és a rendezvény ötletgazdája köszöntőjében emlékeztetett: a Szentlélek eljövetele véget vetett a nyelvi és megértési problémáknak, és reményt adott a csüggedőknek. Beszédében utalt a jelenlegi nehéz helyzetre is:
A kérdésre, hogy kell-e háborús időszakban ilyen rendezvényeket szervezni, számomra egyértelmű a válasz: igen! Az emberek nem félelemben, hanem szabadon és vidáman akarnak élni. A közösségnek élnie, találkoznia és bíznia kell.
Sin József útravalóul kiemelte: „A hagyományokat nem őrizni kell […]. A hagyományokat megélni kell!”
Gyebnár István, a beregszászi magyar konzul is köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében hangsúlyozta, hogy bár a kárpátaljai magyarság számszerűleg meggyengült, lélekben és tudatban továbbra is erős. Tolmácsolta Magyarország új kormányának üdvözletét és biztosította a jelenlévőket a folyamatos támogatásról. Kitért arra is, hogy Kijevben már szakértői szintű egyeztetések kezdődtek a kisebbségi jogok és a két ország közötti kapcsolatok javítása érdekében, ami a kárpátaljai közösség érdekeit szolgálja. Végül megköszönte a KMKSZ-nek, hogy a rendkívüli nehézségek ellenére is fenntartja a a Guti Pünkösdi Napok kontinuitását.
Vince István, a Beregszászi kistérség alpolgármestere a gutiak közismert vendégszeretetét méltatta, és emlékeztetett, hogy pünkösd az egyház újjászületésének ünnepe is. Kívánta, hogy ez az alkalom hozzon erőt, egészséget és megújulást minden családnak.
A rendezvény megnyitóján pünkösdi dalok is felcsendültek Deák Orsolya és Deák Brigitta előadásában.
A beszédek után a fiataloké volt a főszerep. Elsőként a Guti Gimnázium pünkösdi hagyományőrzői léptek fel, akik megelevenítették a pünkösdi király és királyné választásának szokását.
Ezt követően a Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes pünkösdi műsora varázsolta el a közönséget. Orosz-Váradi Enikő, a táncegyüttes vezetője elmondta, hogy első alkalommal vesznek részt a guti rendezvényen, és különleges élmény számukra a gyerekekkel együtt megélni ezeket a hagyományokat. Kiemelte: a jelenlegi helyzet miatt kevesebb a fellépési lehetőség, így a csoport mindig örömmel ragad meg minden alkalmat, ahol a magyar népművészetet népszerűsíthetik és a gyermekek megmutathatják a tudásukat.
A kulturális programok mellett a sport és a gasztronómia is kiemelt szerepet kapott: a vállalkozó szelleműek kődobó, rönkdobó és kötélhúzó versenyeken mérhették össze erejüket, miközben a sportrendezvények fénypontjaként Kisgut, Nagygut és a Beregi válogatott csapatai küzdöttek meg egymással a kispályás focitornán. A szervezők a kulináris élvezetekről is gondoskodtak, így a vendégek megkóstolhatták a helyi bográcsost és a változatos étel- és italkínálatot.
Az egész napos rendezvény a késő délutáni órákban érte el csúcspontját, amikor megválasztották Pünkösd szépét, majd sor került az ünnepélyes eredményhirdetésekre és a versenyek nyerteseinek megjutalmazására.
A 26. Guti Pünkösdi Napok jó alkalmat adott arra, hogy a helyiek kicsit félretegyék a mindennapi gondokat, közösen megéljék a hagyományaikat, és egy jó hangulatú nappal erősítsék a közösséget.
A KMKSZ szervezésében idén is megrendezték a Guti Pünkösdi Napokat, amely mára a Bereg-vidék igazi örömünnepévé vált. A rendezvény ünnepi istentisztelettel indult, majd a helyi kiállító teremben Gogola Zoltán festményeit tekinthették meg az érdeklődők. A kulturális programokat – melyek megvalósulását a Rezeda Folkműhely is segítette – a hagyományos, immár 26. Darcsi Viktor kispályás focikupa egészítette ki. A nehéz idők ellenére több százan gyűltek össze a rendezvényen, reményt és feltöltődést merítve a közösségi összetartozásból és a békébe vetett hitből.
Sin József: Rákóczi példája évszázadok óta a szabadságra vágyó magyar nép jelképe lett. Koszorúzással és csendes főhajtással emlékeztek meg Kárpátalján a KMKSZ kezdeményezésére a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 323. évfordulójáról. A szervezők emlékeztettek: 1703 májusában ezen a vidéken bontott zászlót Esze Tamás vezetésével a szabadságharc, amely később az egész országot megmozgatta. A történészek szerint ez az egyetlen olyan jelentős magyar történelmi esemény, amely Kárpátalja térségéből indult és ide is kötődik lezárása.
A Rákóczi-szabadságharc kezdetének 323. évfordulóján, május 21-én csendes megemlékezésekkel tisztelegtek Kárpátalján a hajdani hősök előtt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Pro Cultura Subcarpathica közös szervezésében a térség két jelentős történelmi helyszínén idézték fel II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kezdetét. A KMKSZ vezetőségét mindkét megemlékezésen Sin József és Kulin Zoltán alelnökök képviselték.
A megemlékezéssorozat első állomása Mezővári volt, ahol a KMKSZ szervezésében gyűltek össze az emlékezők a református templomkertben. A megjelenteket elsőként Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára köszöntötte. „1703. május 21-én Tarpán, aztán itt, Mezőváriban a piactéren, majd a borzsovai letérőnél és utána Beregszászban a római katolikus templom előtt Esze Tamás vezetésével megtörtént a Rákóczi-szabadságharc zászlóbontása. Azt lehet mondani, a magyar történelemnek ez az egyetlen olyan eseménye, amely innen a vidékünkről indult, az egész országot megmozgatta, és a vidékünkön zárult is le” – hangsúlyozta.
Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a történelmi eseményeket őrző Rákóczi-emléktáblánál.
Sin József, a KMKSZ alelnöke a sajtó képviselőinek a helyszínen adott nyilatkozatában kiemelte II. Rákóczi Ferenc történelmi alakját és örökségét: „Nemrég ünnepeltük Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóját, és úgy gondolom, hogy ebben a nagyvilágban, ahol magyarok is élnek, nincs olyan ember, aki ne ismerné vagy ne hallott volna II. Rákóczi Ferencről. Ugyanis őt a tenni akarás vágya a kor történelmének a középpontjába állította.”
Sin József hozzátette: „Rákóczi példája évszázadok óta a szabadságra vágyó és azért tenni is akaró és tudó magyar nép, magyar emberek jelképe lett. Rákóczi szabadságeszméje évszázadokon át megtartotta és kifejezte a magyar nép szabadságszeretetét. És az ő önzetlen hazaszeretete is nagy szerepet játszik abban, hogy mi, magyarok ma is egyre inkább hiszünk a határok feletti egységes magyar nemzetben.”
A mezővári eseményeket követően a megemlékezés Beregszászban, Esze Tamás szobránál folytatódott a Pro Cultura Subcarpathica koordinálásával. A korhű viseletbe öltözött hagyományőrzők jelenléte és a nagyságos fejedelem lobogójának felvonása mellett ünnepélyesen felolvasták a történelmi brezáni kiáltványt.
Ezt követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva a nap történelmi súlyát: „II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevében 1703. május 21-én Esze Tamás hadba szólította a magyar nemzetet az elnyomás ellen. A brezáni kiáltvány szavaival reményt és hitet adott mindazoknak, akik készek voltak harcolni »Istennel a hazáért és szabadságért«.”
Beszédében emlékeztetett arra, hogy Esze Tamás kurucai 323 évvel ezelőtt Tarpa és Mezővári mellett Beregszászban is kibontották a Rákóczi-szabadságharc zászlóit. „A kuruc seregek fellépése nem csupán fegyveres ellenállás volt, hanem a szabadság, az összefogás és a nemzeti önrendelkezés örök példája is. A magyar kormány támogatásának köszönhetően ma ismét együtt emlékezhetünk és együtt lengethetjük meg Rákóczi hadba hívó zászlaját – azt a lobogót, amely évszázadok múltán is összeköt bennünket múltunkkal és nemzeti örökségünkkel” – fogalmazott, majd koszorúzásra hívta a jelenlévőket.
A csendes főhajtás és koszorúzás zenei kíséreteként Holozsai Imre, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója tárogatón szólaltatott meg kuruc dallamokat, méltóképpen megidézve az ősök bátorságát és szabadságvágyát.
A helyszínen Szakál Imre, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektorhelyettese osztotta meg gondolatait a sajtó képviselőivel.
„Mint minden megemlékezésnek, én úgy gondolom, ennek is nagyon fontos funkciója az, hogy a közösséget megismertesse a saját múltjával. […] Ha van egy képünk a közös múltunkról, az természetesen a közösségnek a kohézióját, az összetartását erősíti, segíti, illetőleg tájékozódási pontként is szolgál. Ezért is fontos, hogy ezeket az emlékhelyeket fenntartsuk, és igyekezzünk a köztudatban is megtartani” – mutatott rá a rektorhelyettese.
A csendes megemlékezés megerősítette, hogy a múlt hőseinek példája ma is erőt ad a kárpátaljai magyaroknak a kitartáshoz.
