A Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeumban július 10-én második igazgatójuk, Szova Péter születésének 130. évfordulója alkalmából időszaki kiállítás nyílt. A tárlat a múzeumi gyűjteményből, valamint a család archívumából származó személyes tárgyakból, dokumentumokból, fényképekből állt össze. Ezek egy részét az egykori múzeumigazgató unokája, Olga Velicskanics biztosította ideiglenes bemutatásra.
A Szova Péter múzeumi hagyatéka című kiállítás megnyitóján Mihajlo Dzsahman, az újkori történelmi részleg vezetője röviden ismertette a neves közéleti személyiség életrajzát.
Szova Péter helytörténész, jogász, Ungvár történetének kutatója, publicista, közéleti és politikai aktivista, múzeumigazgató 1894. július 11-én született Hajtóka faluban, az Eperjesi kerület Ólublói járásában (ma Szlovákia) egy görögkatolikus pap családjában. Az Eperjesi Gimnáziumban tanult, majd 1913-ban Budapestre került, ahol az egyetem jogi karára felvételizett. Magyarországon csatlakozott a Habsburg-ellenes mozgalomhoz, egy betiltott diákszervezetben való részvétele miatt letartóztatták, kizárták az egyetemről és Pécsen bebörtönözték. Ha hazaárulónak találták volna a bíróságon, hosszú évekre börtönbe zárják, vagy akár nyilvános kivégzésre is ítélhették volna. Az első világháború megmentette. A fiatalembert a frontra vitték, de az ungvári átszállóhelyen Péter sárgaságot kapott, és gyógyulásáig a helyi gyengélkedőn hagyták. 1915-ben besorozták az osztrák–magyar hadseregbe, egy évvel később orosz fogságba esett. 1919. május 8-án egy vonat egykori foglyokat hozott Ungvárra. Péternek megtetszett a város, így miután megtudta, hogy senki sem várja otthon, úgy döntött, Ungvár lesz az új otthona. Három évig sok kiváló tanár mellett (ott dolgozott rajztanárként a fiatal Boksay József is) az ungvári gimnáziumban tanított természettudományt, miközben a kassai jogi akadémián szerzett felsőfokú végzettséget. 1922-től 1938-ig Ungvár városi tanácsában dolgozott különböző beosztásokban. 1938 novemberében Husztra költözött, ahol 1939 márciusáig a tartományi kormányzó tanácsadói posztját töltötte be.
A fiatal Szova Péter már 1929-ben szorosan összekapcsolta életét a múzeummal, amikor az ungvári Kárpátaljai Zemszkij Múzeum Társaságának tagja lett. Ettől kezdve különböző beosztásokban közreműködött a megye múzeumainak fejlesztésében, személyesen vett részt a múzeumi tárgyak gyűjtésében. Segítségével egész gyűjtemények kerültek a múzeumba. Köztük egy csodálatos gyűjtemény Perényi báró palotájából, a munkácsi kolostor régi kéziratainak és nyomtatványainak, a híres művész, Ihor Grabar munkáinak egy része, stb. Hozzájárulását nehéz túlbecsülni. 1946 decemberétől 1951 januárjáig a múzeum igazgatója volt, majd a szovjetek üldöztetése miatt 1951-től főgondnokként, osztályvezetőként dolgozott. Több ezer, személyesen gyűjtött és a múzeumnak átadott tárgy található az ungvári várban, amelyek közül sokat folyamatosan kiállítanak. A múzeum igazgatójaként sikerült az ungvári várat a múzeum használatába adni.
Szova Péter a történelem, a régészet, a természet- és az irodalomtudományba is beírta nevét. Az 1920-as években kezdett el érdeklődni a város és a térség története iránt. Összesen csaknem kéttucatnyi publikáció (könyvek, történelmi és irodalmi esszék, útmutatók, füzetek stb.) és több mint 260 cikk szerzője. 1984. június 10-én halt meg, és az ungvári temetőben temették el. 2011-ben posztumusz Ungvár díszpolgárává nyilvánították. Élete során személyes archívumát átadta a múzeumnak. Hagyatékának egy része most megtekinthető a Szova Péter múzeumi hagyatéka című kiállításon.
Viktor Kravcsuk, a megyei művelődési főosztály helyettese Szova Péter érdemeit méltatva köszönetét fejezte ki a múzeum munkatársainak a kiállítás megszervezéséért.
Olga Sumovszkától, a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum igazgatónőjétől megtudhattuk, hogy az egyedi tematikus tárlat miatt még a helyiséget is felújították. Korábban régi ikonokat állítottak ott ki, de a hosszú idő alatt kissé elavult a tárlat.
– Fontos ismerni az ilyen kiemelkedő honfitársainkat. Tanuljuk a történelmet, de a város történelméből keveset tudunk. Honismereti múzeumként célunk népszerűsíteni a vidékünk kulturális, tudományos életét.
Ruszin Valéria, a múzeum történeti és helytörténeti osztályának vezetője személyesen ismerte Szova Pétert, és dolgozott vezetése alatt, így a karizmatikus főnökkel kapcsolatos sok érdekes történetet idézett fel.
Magdalina Mokrani, Volodimir Kuznyecov és mások úgyszintén megosztották vidám és szomorú emlékeiket.
Olga Velicskanics, Szova Péter unokája kiemelte: most látszik, mennyire fontos volt a nagyapja munkája, szenvedélye.
– Jó érzés mindezt látni, megőrizni az emlékét és mindazt, ami megmaradt utána, olvasni, tevékenységén keresztül többet megtudni a szülőföldünkről. Örülünk, hogy a várban megrendezték ezt a kiállítás, amely közelebb hozza a látogatókhoz nagyapám személyét. A család büszke rá, s hálásak vagyunk, hogy az ungváriak tisztelik az emlékét.
