A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Halábori Alapszervezete a Tiszavirág tánccsoporttal közreműködve hagyományőrző szüreti délutánt szervezett október 5-én a Fedák Sári Közösségi Házban.
A szüreti hagyományok, a szüreti felvonulások, a csősztánc, a szüreti bálok magukban hordozzák a közösségi lét örömét és a vidéki élet szellemiségét is. Ezek a tradíciók olyan értékeket közvetítenek, melyek segítenek a fiatal generációk számára megérteni a múltat. Az élő hagyományok átadása akár az ilyen közösségi rendezvényeken keresztül lehetőséget biztosít arra, hogy a fiatalok ne csak tanúi legyenek elődeink gazdag örökségének, hanem aktívan részt vegyenek benne, ezáltal megőrizve kulturális identitásukat.
A magyar kormány támogatásából felújított épület zsúfolásig megtelt a helyiekkel, valamint a meghívott vendégekkel, akiket Kádár Szilvia, a KMKSZ Halábori Alapszervezetének elnöke, a Halábori Klub vezetője köszöntött. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megőrizzük hagyományainkat. Haláboron nem volt olyan udvar, ahol ne termett volna szőlő, szinte mindenki szőlősgazda volt, így mindenki készített bort” – elevenítette fel Kádár Szilvia, hozzátéve, hogy bár korábban minden évben nagyszabású, hajnalig tartó szüreti bállal ünnepelték a szőlő betakarítását, a jelenlegi helyzet miatt erre nincs lehetőség, ugyanakkor a népi szokásokat évről évre felidézik a gyerekekkel. Ezek az alkalmak egyben közösségerősítő jelleggel is bírnak, „fontos számunkra, hogy magyarnak maradjunk meg szülőföldünkön, megmaradjon a templomunk, az iskolánk, s úgy gondolom, hogy ez a rendezvény is az összetartozásunkat erősíti” – hangsúlyozta.
A rendezvény kiemelt támogatója a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete. Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke elmondta: „Halábor három évvel ezelőtt egy gyönyörű ajándékot kapott. A Fedák Sári Közösségi Házban azóta is pezsgő kulturális élet zajlik, ezt bizonyítja a mai esemény is: az impozáns épület tele van népviseletbe öltözött gyerekekkel és az ide látogató idősebbekkel. Úgy gondolom, ez az öröm forrása: együtt lenni. S erre ma sor kerül itt. A ma fellépő folklóregyüttesek teljes szívvel állnak színpadra, ez pedig azt igazolja, hogy van kulturális élet és hagyományőrzés vidékünkön, s ezek szebbé teszik az ember mindennapjait.”
Miután a kisdobos kihirdette az eseményt – ezzel a terembe invitálta az érdeklődőket –, a Tiszavirág tánccsoport csősztánca hivatalosan is megnyitotta az eseményt, majd a szüreti délután kulturális programja következett. A repertoár ezúttal is gazdag volt: a legfiatalabbak rábaközi táncot mutattak be, elhangzott számos, a szürethez kapcsolódó vers és ének, az idősebb táncosok sárközi táncot adtak elő, s bemutatkozott a Benei Kultúrház Gyöngyvirág hagyományőrző csoportja és a Szélrózsa csoport is. A gyerekek ezután az idősek napja alkalmából verssel köszöntötték nagyszüleiket és a település szépkorú lakosait, majd együtt emlékeztek meg az aradi vértanúkról.
A rendezvény ezután szeretetvendégséggel folytatódott, melyet táncház követett. A szervezők kisorsoltak egy hagyományos szüreti kosarat is.
A Tisza-parti község központjában található épület hangos volt a gyerekzsivajtól, így elmondható, hogy az alkalom elérte célját, s bebizonyította, hogy van értelme a megmaradásért folytatott munkának.
Népi hagyományainknak és felmenőink szokásainak őrzése és továbbadása egyik alappillére a megmaradásnak. Kapaszkodva az ősi gyökerekbe a hagyományok felelevenítése jegyében szerveztek szüreti délutánt gyerekek számára Tiszacsomán.
A település kultúrházában rendszeresen tartanak közösségerősítő alkalmakat, kézműves-foglalkozásokat, melyekkel jellemzően az óvodásoktól kezdve a nyugdíjasokig mindenkit megszólítanak. A helyiek összefogásának köszönhetően ezúttal a hajdani szüreti hagyományok keltek életre.
Az épület előcsarnokába összegyűlteket Reskó-Papp Angéla, a Tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport vezetője köszöntötte. „A mai rendezvény rendhagyó, hiszen egy olyan alkalmat próbáltunk szervezni, amely már hosszú évtizedek óta hagyomány Tiszacsomán. A jelenlegi helyzetre való tekintettel azonban a híres batyus bál és a mulatság elmarad, ugyanakkor a szokásokat igyekszünk felidézni és megélni napjainkban is” – fogalmazott a közelmúltban Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült csoportvezető, hozzátéve, hogy mindezt szívvel-lélekkel teszik. „Ez egy olyan rendezvény, amelyből településünk apraja-nagyja, s minden intézménye és szervezete kiveszi a részét” – emelte ki reflektálva az összefogás erejére és annak fontosságára.
Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármestere külön gratulált Reskó-Papp Angélának a magas rangú kitüntetés kapcsán, melyet a kárpátaljai népi hagyományok megőrzése és továbbadása, valamint az itt élő népek közötti kulturális kapcsolatok erősítése érdekében végez, s melyet több évtizedes kultúra- és közösségszervező tevékenysége elismeréseként érdemelt ki. „A felelősség már a tietek, rajtatok múlik, hogy továbbadjátok az itt szerzett értékeket és hagyományokat a saját gyerekeiteknek, unokáitoknak, mert csak akkor tudunk előre haladni, ha lesz, aki ezeket tovább örökítse” – szólt biztatóan a jelenlévőkhöz Horváth László.
A gyerekek az Ősszel érik babám kezdetű népdalt énekelve vonultak az épületbe, ahol a rendezvényt a Bokréta hagyományőrző csoport nagydobronyi tánca nyitotta meg. Ezután a halábori Tiszavirág Tánccsoport tagjai sárközi táncot mutattak be, majd a mezővári Cseperedő tánccsoport ifjú táncosai a csomaiakkal közösen adták elő a néptáncegyüttesek szakmai fejlődése érdekében létrehozott mentorprogram néptáncfoglalkozásai keretében elsajátított szatmári táncot. A rögtönzött táncház után terített asztal várta a résztvevőket: volt sült szalonna, zöldségek, zsíros kenyér és almás porlós is.
A délután további részében a jelenlévők kipróbálhatták az Árpád Vezér Látogatóközpont és Lovarda legújabb attrakcióját, a sétakocsikázást (vagy szekerezést), valamint különböző kézműves-foglalkozáson vehettek részt: Gogola Éva kézműves irányításával a száraznemezelést próbálták ki, az óvodáskorú gyerekek színes papírból szőlőfürtös őszi dekorációt készítettek, az iskolások betekintettek a csuhévirág-készítés folyamatába és dióhéj felhasználásával katicabogarat készítettek. A foglalkozásokon közreműködtek a Tiszacsomai Görögkatolikus Egyházközség hagyományőrző csoportjának tagjai is.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) a vidékünkön élő népek, a tájegységek hagyományos viseleteit bemutató kiállítással egybekötött szüreti programmal nyitotta meg a Nagyberegi Tájház őszi félévét.
Az őszi évadnyitó alkalmával a Pro Cultura Subcarpathica a hagyományt követve ezúttal is szüreti mulatsággal, valamint a betakarításhoz kapcsolódó színes programokkal várta a tájház látogatóit. Az Ungvári Dayka Gábor Líceumból és a Nagyberegi Dobrai Péter Líceumból érkezett tanulók együtt elevenítették fel a szürethez kötődő népszokásokat, emellett érdekes kézműves-foglalkozáson vettek részt, táncoltak, jókedvűen játszottak a tájház hagyományos népi játékaival és megtekintették a Lajbi, kabát, pendely… című viseletkiállítást is.
A programot a Nagyberegi Dobrai Péter Líceum tanulóinak és a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi csoportjának szüreti tánca nyitotta meg, majd a „kisbíró” tudtára adta minden jelenlévőnek az alkalom kezdetét.
Gál Adél, a PCS munkatársa, a Nagyberegi Tájház koordinátora köszöntőjében elmondta, az ősz beköszöntével rendszerint szüreti rendezvénnyel nyitják meg a tájház év végéig tartó programsorozatát. „Színes programmal vártuk ma is a gyerekeket: azon túl, hogy megismerik a tájházat és annak minden részletét, beleshetnek a nemezelés és a vesszőfonás rejtelmeibe, táncházon vehetnek részt, kipróbálhatják a kukoricahántást, kukoricamorzsolást – vagy ahogyan itt hívják: tengerifejtést – és a szőlőtaposást. Reméljük, mindenki megtalálja a számára legszimpatikusabb programot” – fogalmazott a tájház koordinátora.
„Magyarország Kormánya kiemelt céljának tekinti, hogy segítse a magyar nemzeti azonosságtudat erősítését, a magyarság kulturális, nyelvi értékeinek megőrzését és támogassa a magyarság szülőföldjén való boldogulását, hogy a kárpátaljai magyar közösség is minél nagyobb számban megmaradhasson” – emelte ki beszédében Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul, aki külön megköszönte a szülőknek és az oktatóknak, hogy gondoskodnak a gyerekek anyanyelven történő fejlesztéséről, képzéséről. „A gyerekeket pedig arra biztatnám, hogy a jelenlegi nehéz helyzet közepette is merjenek bátran egy szebb világot álmodni maguknak” – tette hozzá a diplomata, majd céltudatosságot, lelkesedést, kitartó szorgalmat és jó egészséget kívánt az elkövetkezendő évadhoz.
A Nagyberegi Tájház 2013 februárjában nyitotta meg kapuit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) intézményeként. A tájház amellett, hogy egy autentikus kiállítótér, tárgyi világával egyszerre ismeretátadó, az oktatást szolgáló közösségi tér is, mely a hagyományok megőrzésének, megismerésének és újraélésének színtereként szolgál.
„A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet 2011 óta dolgozik azon, hogy kultúránkat, hagyományainkat közel hozza az itt élőkhöz. Ennek egyik kiváló példája a Rákóczi-főiskola által fenntartott Nagyberegi Tájház, amely élő tájházként működik, ahol az ide látogatók eredeti környezetben élhetik meg gazdag múltunkat, örökségünket” – jegyezte meg Molnár Krisztina, a PCS koordinátora, hozzátéve, hogy a magyar állam támogatásának köszönhetően sikerült idén is kitárni a tájház kapuit az érdeklődők előtt, és tartalmas, értékes időtöltést biztosítani a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A program hivatalos megnyitóját követően a gyerekek kisebb csoportokba szerveződtek, és egymás után próbálták ki a különböző lehetőségeket: a táncházat, a népi játékokat, a kukoricamorzsolást, a szőlőtaposást, a nemezelést, a vesszőfonást, valamint a foglalkoztató szobában megtekintették a kiállítást is.
A kárpátaljai néprajzkutatás egyik legkevésbé feltárt szegmense a viselettörténet. Amikor népviseletről beszélünk, elsősorban a vidéki lakosok, az ún. „falusi parasztemberek” hagyományos öltözékére gondolunk, amely történelmi koronként változott. Fontos kiemelni, hogy egységes kárpátaljai népviselet mint olyan, nem létezik, ellenben beszélhetünk ugocsai, beregi, ungi, máramarosi vagy akár tiszaháti, felső-Tisza-vidéki stb. népviseletekről. Kárpátalja olyan terület, amely egymástól kultúrájában, mentalitásában máig eltérő kisebb tájegységekből, valamint népcsoportokból áll. Az itt élő népek, így a magyarok is sokáig megőrizték viseletük tradicionális jegyeit. A hagyományos viselet darabjai közé fokozatosan keveredtek az új elemek (gumicsizma és bakancs, a vászonruhánál melegebb pufajka és kötött mellény, szemellenzős tányérsapka és usánka), mígnem a hagyományos paraszti viselet szinte teljesen eltűnt. Ezek felkutatása során az emlékezetekben még élő adatokra és családi fényképekre lehet támaszkodni, amelyek alapján az 1900-as évek elejéig visszamenőleg lehet hitelesen kutatni a vidék lakóinak viseletét. Kárpátalján a népviselet szinte egyáltalán nem maradt fenn a mindennapi használatban, ugyanakkor a fellelt régi darabok, illetve a múzeumokban megőrzött tárgyi relikviák bizonyítják az itteni népi szövés és hímzés magas művészi színvonalát. A tárlaton nagydobronyi, viski, nagypaládi, szatmári, hucul, dolisnyák, lemkó, bojkó és polgári viseletek láthatók. Az anyag egy része a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán működő Polónyi Katalin Textilmúzeumban egész évben megtekinthető, míg egyes darabokat a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja viseletkészítő tanfolyamának résztvevőitől kaptak kölcsön. A kiállítás ruhadarabjainak többsége rekonstrukció, látható viszont néhány eredeti viselet is, mint például az egyetlen fennmaradt nagydobronyi gyászviselet, valamint a szintén nagydobronyi férfiing és -surc. A kiállítás eredeti darabjai között található még alsószoknya, kötény és bőgatya.
A program végén a szervezők kemencében sült szilvalekváros parasztkiflivel kínálták a tájház vendégeit.
Több mint egy éve alakult meg a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata azzal a céllal, hogy a háborús idők kihívásai ellenére is olyan programokat szervezzen, amelyek erősítik a közösséget és támogatják a hagyományőrzést. A tagozat azóta is aktívan működik, bizonyítva, hogy nehézségek közepette is lehet építkezni és értékes munkát végezni. Szeptember 6–8. között a Tele Kamra program folytatásaként szőlőszüretet rendeztek, amelynek a benei Varga Szőlészet adott otthont.
A közös szüretet megelőzően a helyiek egy hagyományőrző programon vehettek részt a falu központjában. A rendezvény keretében a lovaskocsival érkező, szüretelni induló gazdasszonyokat és vendégeket egy kisebb műsorral fogadták, amelyet a Szélrózsa és a Gyöngyvirág táncegyüttes előadása színesített.
Benében évtizedekkel ezelőtt még élt a szokás, hogy a fiatalok személyesen járták be a települést és a környező falvakat, hogy meghívják az embereket a szüreti bálokra. A hívogatás célja nemcsak a mulatságra való invitálás volt, hanem a közösség összekovácsolása is. „A fiatalok személyesen mentek, kopogtattak a házaknál, és sok barátság, sőt házasság született ezekből az alkalmakból” – mondta Holozsai Erzsébet, a Benei Kultúrház vezetője. Most, amennyire a háborús helyzet engedi, próbálják újraéleszteni ezt a régi hagyományt, hogy újra életet leheljenek a közösségbe.
Őr Hidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke elmondta, hogy az asszonyok mozgalma előretolt helyőrségként működik, és bizonyítják, hogy képesek helytállni a nehéz körülmények között is.
Szigeti-Séra Natália, a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának egyik alapítója, arról számolt be, hogy az idei évben új kezdeményezéssel álltak elő. A tagozat több asszonytagjának családja foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, és ezt a hagyományt szerették volna szélesebb körben is bemutatni. Céljuk nemcsak a helyi közösség megszólítása volt, hanem a programot egy kisebb Kárpát-medencei rendezvénnyé bővítették. Meghívták több társszervezet képviselőjét is, köztük Varga Pétert, a felvidéki Gazda Polgári Társulás elnökét, Kovács Szabolcsot, a Partiumi Falugazdász Hálózat vezetőjét és Nagyné Legény Ildikót, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) Gazdasszony Tagozatának elnökét, hogy közösen fedezzék fel a hagyományos szüreti munkák folyamatát egy családi gazdaság keretében. A szüret így nemcsak a munka elvégzéséről, hanem a hagyományok ápolásáról és a közösség összefogásáról is szólt.
Nagyné Legény Ildikó, a MAGOSZ Gazdasszony Tagozatának elnöke így emlékezett vissza a kezdetekre: „Amikor én az anyaországban elkezdtem a gazdasszonyokat szervezni, egy hatalmas meglepetés volt az, hogy milyen erővel, milyen intenzitással akarnak csatlakozni.” Külön kiemelte a kárpátaljai gazdasszonyok szerepét, akik felkeresték őt a szervezet létrehozása ügyében: „Én akkor ismerkedtem meg a csapattal, és azóta is elképesztő, amit csinálnak, szenzációs rendezvényeket szerveznek, hagyományokat őriznek, és amikor szükség van rá, keményen dolgoznak.”
A jelenlegi körülmények között a legnagyobb kihívás a magyarság megmaradása, különösen Kárpátalján. Ildikó hangsúlyozta, hogy a helyi gazdasszonyok most kulcsszerepet játszanak ebben. „Ők azok, akik egyben tartják a magyarságot, őrzik a hagyományokat és viszik előre a nemzetet. Csodálatos, amit itt művelnek, és nagy öröm számomra, hogy közöttük lehetek” – tette hozzá.
Varga András szőlész-borász elmondta, hogy több mint húsz éve kezdték a szőlőtelepítést, először a régi fajtákkal, mint a sárgamuskotály, Otonel muskotály, Tramini és Királyleányka. Idővel új és világfajtákat is telepítettek. Szerencsére az idei év jó termést ígér, a szőlők nagy része már beérett, így gőzerővel zajlik a szüret. A családja több generációra visszamenően foglalkozik szőlőtermesztéssel, hiszen a falu történelme is több mint 800 éves múltra tekint vissza ezen a téren. Büszkék arra, hogy újratelepítették a szőlőt, és remélik, hogy ez a hagyomány sokáig fennmarad.
A szüret lezárását a szőlő feldolgozása követte, amely során a hagyományoknak megfelelően a fiatalok lábbal préselték ki a szőlő levét. Ez a módszer nemcsak tisztelgés a régi idők előtt, hanem a kíméletes feldolgozás egyik legősibb és leghatékonyabb módja is, mert így megőrizhetők a szőlő természetes tulajdonságai.
Az elmúlt száz évben számos technológiai újítás jelent meg a borászatban, de sok modern eljárás visszavezethető a tradicionális módszerekre, mint például a szőlő gondos feldolgozása. „A fiatal lányok lábbal tapossák a szőlőt, ami a lehető legkíméletesebb feldolgozási mód” – mondta Varga István benei szőlész-borász, falugazdász.
Varga István folyamatosan kísérletezik új technikákkal, és kiemelten fontosnak tartja a borászat folyamatos megújulását, hogy ötvözni lehessen a hagyományokat a modern megoldásokkal.
Idén is hagyományos módszerekkel dolgoztak: a Golubok és Medina szőlőfajtákat egybeszüretelték, ahogy már évek óta teszik, és Varga Szőlészet bízik benne, hogy az eredmény ismét egy különleges, finom bor lesz.
A program támogatója a Miniszterelnökség, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház díszterme adott otthont a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) szüreti báljának október 7-én.
A nagycsaládos szüreti bál kezdetén Egressy Miklós görögkatolikus parochus és Nagy Szabolcs református lelkipásztor szólt a jelenlévőkhöz – kiemelve az alkalom közösségteremtő erejének jelentőségét a mostani nehéz időszakban –, majd Isten áldását kérte a résztvevők életére.
Papp Ferenc ungvári magyar konzul köszöntőjében a család meghatározó szerepére hívta fel a figyelmet, hiszen mint fogalmazott: a társadalom legkisebb és legerősebb alkotóeleme a család, mely nélkül nincs közösség, közösség nélkül nincs társadalom, ezért a családot becsülni és védeni kell. „Napjainkban a nagycsalád ritka kincs, több gyereket nevelni pedig hatalmas felelősség, amihez hosszú távú előrelátásra, bátorságra, kitartásra, vidámságra és sok szeretetre van szükség” – húzta alá a diplomata. Hozzátette, hogy a mai Kárpátalja területén több mint ezer éve élő magyarság számára az anyanyelv, a magyar kultúra, a hagyományok megőrzése és továbbadása a felnövekvő nemzedékeknek elengedhetetlen, s ebben az itt élő nagycsaládosok nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. „Sajnos mostanában nem lehet úgy részt venni egy rendezvényen, hogy ne beszéljünk a több mint másfél éve tartó háborúról, amely beárnyékolja és alakítja egész életünket. Szeretném itt is kifejezni, hogy a magyar kormány, a magyar társadalom szolidáris Ukrajna népével, és hatalmas összefogással segíti a háború kezdete óta a menedéket kérőket Magyarországon, s az itthon maradottakat Ukrajnában” – fűzte hozzá a konzul.
Felszólalásában Mester András, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség gazdasági-önkormányzati titkára a gyermekkorát idézte fel, rávilágítva a szüreti mulatság mögött rejlő mondanivalóra. Mint mondta, a szüreti bálnak mindig is voltak kötelező elemei, mint például amikor a csőszök a feldíszített szekéren bejártak egy adott útvonalat, és énekelve hívogatták a környező települések fiataljait az este kezdődő őszi mulatságba, mely minden szempontból közösségépítő jelleggel bírt – hasonlóan a lekvárfőzéshez vagy a disznótorhoz. „A hagyományainkat meg kell tartani, tovább kell adni utódainknak, s reméljük, hogy a következő évben már a településeken is újraindulnak az ilyen rendezvények” – hangsúlyozta.
Tarpai József, a KMNE elnöke elmondta, az idei terveik között nem szerepelt a szüreti bál megszervezése, az elnökségben azonban igény mutatkozott rá, s mivel közel 500-an jelezték részvételi szándékukat, a szervezők úgy döntöttek, két helyszínen rendezik meg az eseményt: a munkácsi után egy héttel az ugocsai Mátyfalván is. „Mindig abból indulunk ki, hogy a gyerekeinknek azt szeretnénk nyújtani, amit mi kaptunk, hogy azokhoz a pozitív élményekhez ők is hozzájussanak, s átéljék a hagyományainkhoz fűződő momentumokat. Többek között arra is jó egy ilyen esemény, hogy találkozzunk, beszélgessünk, s megerősítsük tagcsaládjainkat abban, hogy jó, hogy itthon vannak és itthon nevelik gyermekeiket” – emelte ki Tarpai József, s köszönetet mondott az elnökségnek, a tagoknak, a KMNE-iroda munkatársainak, valamint a támogatóknak a munkáért és a felajánlásokért.
A köszöntőket követően állófogadásra került sor, majd tíz házaspár keringőjével megnyitotta a táncparkettet. Megható volt az apa-lánya és az anya-fia tánc, mely néhány résztvevő szemébe örömkönnyeket csalt. A vacsora közben süteményversenyre is sor került, melynek első helyezettje a mezőkaszonyi Nyistyák Gabriella lett kiemelkedően ízletes édességeivel. Értékes és hasznos felajánlások érkeztek a tagcsaládoktól és a Beregszászi Szent Anna Karitásztól, melyeket a tombolán sorsoltak ki a jelenlévők között, akik az este folyamán közösségi táncokat is tanulhattak a beregszászi Szilágyi házaspár vezetésével, melyhez a talpalávalót a Csipkés együttes biztosította.
Szeptember 24-én, vasárnap a KMKSZ Halábori Alapszervezete Kádár Szilvia vezetésével szüreti délutánt szervezett, melyet a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete támogatott.
A program a Tisza-parti Halábor kultúrházában, ünnepi műsorral vette kezdetét. A helyi óvodások aranyos, szüreti műsorának örülhetett először a közönség, akiket Kocsis Katica készített fel.
Majd Kovács István koreográfus tanítványai, a Halábori Tiszavirág Táncegyüttes kisebb és nagyobb csoportja is bemutatta a tudását. A kicsik gyermekjátékot, a nagyok egy lendületes kalocsai táncot adtak elő, az alkalomhoz illő verseket szavaltak és énekeltek is. A Borzsovai Ibolya Tánccsoport dél-dunántúli ugróst és egy dél-alföldi táncot mutatott be, ezzel is színesítve a programot. Végül a kisebb és a nagyobb halábori csoport közösen járta a szüreti táncot, amiért nagy taps volt a jutalmuk.
A szervezők jóvoltából senki sem maradt éhen, a rendezvényen jutott mindenkinek a finom töltött káposztából, lekváros fánkból meg csemegeszőlőből. Evés után pedig kezdődhetett a tánc.
A szervezőktől a program minden résztvevője kapott egy sorsjegyet, a tombolán sok hasznos ajándék mellett a fődíj egy nagy bőségkosár volt, amelyet Lőcsei Milán vihetett haza, ezúttal neki kedvezett a szerencse, de kisebb kosarat nyert még Bak Bianka és Kádár Zsófia. Ajándékot kaptak továbbá a helyi kultúrcsoport növendékei is, akik a szüreti dekorációt készítették.
Kádár Szilvia összegezve a végén elmondta: „Úgy látom, nagyon jól érzi itt magát mindenki, felszabadultan beszélgetnek. Ez egy jó délután volt.”
November 9-én tartották meg az immár hagyományos szüreti napot a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben. A szervezők kézműves-foglalkozásokkal, ügyességi játékokkal, táncházzal és a szürethez kötődő népi játékokkal, népdalokkal várták a fiatalokat.
A rendezvény elején a műhely oktatói előadást tartottak a szüretről és az ahhoz kötődő szokásokról a diákoknak. Ezt követően a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja jóvoltából kézműves-foglalkozásokra került sor, melynek során a hálózat kézművesei oktatták a gyerekeknek. Danku Margit péterfalvai csuhéfonó különböző technikákat mutatott be a csuhéfonás kapcsán, Nagy Rita péterfalvai kézműves a fonaltechnikákat ismertette meg a diákokkal, míg Horvát Erika szintén Péterfalváról a gyöngyfűzés rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket. Papp Viktória beregszászi kézműves által a gyerekek egy vidékünkön kevésbé ismert, kihalófélben lévő kézművestechnikával, a kötélveréssel ismerkedhettek. Ezt követően a gyerekek az általuk hozott őszi termésekből a kézművesek segítségével terméskiállítási alkotásokat készítettek.
A program második felében Orosz Péter és Várady Enikő, a műhely néptáncoktatói tartottak népi gyermekjáték-foglalkozást, valamint táncházat a fiatalok számára, illetve meséltek a szüreti hagyományokról és a vidékünkre jellemző szokásokról. A táncház során mezőföldi, szilágysági, magyarbődi, tyukodi táncokkal és népdalokkal ismerkedtek a gyermekek, valamint a szürethez kapcsolódó népi énekekkel. A program talpalávalóját a Sodró együttes zenészei biztosították: Szilágyi Gergely hegedű, Vida Sándor harmonika, valamint Boda Márton nagybőgő. Az eseményen a gyerekek számára lehetőség nyílott ügyességi játékokon is részt venni Orosz Péter koordinálásával, ahol csoportokba verbuválódva mérték össze erejüket.
Várady Enikő, a Beregszászi Rezeda Folkműhely vezetője elmondta: „Minden évben megszervezzük a hagyományőrző szüreti napunkat, amikor a gyerekekkel felelevenítjük a szüreti hagyományokat, valamint rendhagyó módon kézműveseket is hívunk. Az idei éven nehezítette a programot a légiriadó, amely sokszor az oktatási mindennapokat is megnehezíti. Ennek ellenére végül mégis sikerült megszervezni a programot. Ezeken az alkalmakon kötetlenebb formában igyekszünk elterelni a figyelmüket és a gondolataikat a jelen körülményeiről, s olyan jó látni, hogy felhőtlenül tudnak örülni a közösségben való együttlétnek. Külön jelentőséggel bír, hogy ilyenkor a műhely minden korosztályú csoportja – a legkisebbektől a legnagyobbakig – részt vesz a programon, s így egymástól is tanulhatnak a diákok, valamint jobban megismerhetik egymást.”
A hagyományőrző szüreti napon közel hatvan gyermek táncolt, kézműveskedett, zenélt és énekelt együtt. A program támogatója a Csoóri Sándor Alap volt.
Idén ősszel először tartottak a szürethez kapcsolódó hagyományőrző foglalkozásokat a beregszászi Kossuth Lajos Líceum tanulói számára, ahol a gyerekek megismerhették annak menetét, eszközeit, betekintést nyerhettek többek között a fahordó készítésének rejtelmeibe, de a szürethez kapcsolódó énekeket, játékokat is tanulhattak, valamint kipróbálhatták, milyen a szüreti fogaton utazni.
Ismét megnyitotta kapuit a gyerekek előtt a Nagyberegi Tájház. Az idei évadnyitó program keretében a Pro Cultura Subcarpathica Civil szervezet munkatársai a szürethez kapcsolódó népszokásokat elevenítették fel az iskolásokkal.
A foglalkozás elején Pallagi Marianna, a szervezet igazgatója és Gál Adél, koordinátor közösen helyezte el a múzeum jellegű épület falára azt a táblácskát, amely jelzi, hogy idén a Nagyberegi Tájház érdemelte ki az Év Tájháza díjat. A Magyarországi Tájházak Szövetségének elismerését első alkalommal ítélték oda határon túli tájháznak.
