A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola idén is változatos programokkal várta az érdeklődőket a Rákóczi Napok keretében. Március 25-én a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban a Kárpátalja Táncegyüttes Beregszászban is színpadra vitte Itt az idő! című ünnepi műsorát.
Az esemény megnyitóján Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke köszöntötte a megjelenteket kiemelve: a mai este egyben egy történelmi pillanat, hiszen előttünk Kárpátalja immáron hivatalosan is bejegyzett hivatásos magyar felnőtt néptáncegyüttese. Mint fogalmazott, hosszú út vezetett a Tiszapéterfalvai Népzene, Néptánc és Kézműves-táborokból, a Pál István Szalonna és a főiskola által szervezett mesterképzéseken át, hogy immáron nemcsak nemzeti színháza van a kárpátaljai magyarságnak, de nemzeti táncegyüttese is. Az elnök asszony biztatta a megjelentek, hogy mint közösség és közönség tegyenek meg mindent azért, hogy az együttes fennmaradjon, vegyék meg a jegyeiket, járjanak el az előadásaikra, hiszen elsősorban a kárpátaljai magyar közösség tudja fenntartani őket azzal, hogy jelen van, érdeklődik az előadásaik, munkájuk iránt. „Kívánom az együttesnek, hogy ebből a magból kivirágozzék, nagy fává váljon” – jegyezte meg. Biztató szavait Rákóczi gondolataival zárta: „Isten az igaz ügyet nem hagyja el.”
A köszöntőgondolatokat követően bemutatásra került az Itt az idő! táncszínházi előadás, melyben a Kárpát-medence tájegységeinek ‒ Felcsík, Gömör, Kalotaszeg, Tyukod és Nagydobrony ‒ táncai elevenednek meg az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc egy-két jelentősebb momentumával egybefonva. A műsornak a reformkor szellemisége ad egyfajta keretet, mely által a magyar öntudatra ébredés, a szabadság és függetlenség iránti vágy szelleme nyilvánul meg táncban, énekben és zenében. A 19. században a katonai sorozás (a „verbuválás”) alkalmával használatos lassú, nemes veretű verbunktánc és zenéje vált a magyar karakter leghitelesebb kifejezésévé, mely a paraszti kultúrában is meghonosulva szintén elterjedtté vált többféle tájegységbe beépülve, ami az előadásban többször felsejlik. A műsorban a páros táncok és a csárdás különböző tájegységek által szintén jelképes gerincét alkotják az előadásnak. A táncszínházi előadást színesíti Ferku Szilveszter, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínészének, és Balogh Marianna, a Sodró zenekar szólistájának prózai előadása, mely a kort megidézve vetít elő egy-egy gondolatot a 19. és a 20. század nagy költő egyéniségeinek tollaiból.
A közel egyórás ünnepi műsorban közreműködik a Sodró zenekar és a Beregszászi Rezeda Folkműhely néptáncegyüttese. Az előadás során látható koreográfiákat Antal Roland, Antal Dóra, Kiss Balázs, Farkas Fanni, Orosz Péter, Váradi Enikő készítették. Az előadást Váradi Enikő, a Kárpátalja Táncegyüttes igazgatója állította össze és alkalmazta színpadra. Kérdésünkre elmondta: „Nagy előrelépést jelent, hogy ebben a nehéz háborús helyzetben forráshiány és székház nélkül mégis sikerült egy közel egyórás táncszínházi előadást létrehozni, s mindezt úgy, hogy nem teljes a létszám, hiszen kettészakadtunk a háború óta. Mégis azt gondolom, hogy az, hogy ma már hivatalos táncegyüttessel rendelkezünk, ez arról is tanúskodik, hogy a kárpátaljai magyar közösség a rombolás helyett a nehéz időkben az építésre, a közösségek megtartására összpontosít, és ez nincs másként a művészi világban sem. Természetesen hála és köszönet a Rákóczi-főiskola vezetőségének, akiknek segítségével sikerült a hivatalos eljárást és dokumentációt véghez vinni és eljutni odáig, hogy hivatalosan is létrejött a Kárpátalja Táncegyüttes. Azonban még rengeteg a feladat a jövőre nézve az együttes megtartását és fenntartását illetően. Ettől függetlenül mindez hatalmas előrelépés a Kárpátalja Táncegyüttes történetében és a kárpátaljai magyar népművészetben. Bízunk benne, hogy a jövőben sikerül majd forrást találni a fenntartáshoz és a bővüléshez. Az pedig külön nagy megtiszteltetés, hogy az előadást ilyen érdeklődés övezi. Azt hiszem, a sok nehézség után mindez a táncosokat is megerősítette abban, hogy szükséges és érdemes folytatni – fogalmazott Váradi Enikő.
Az előadást a közönség állva, hosszan tartó vastapssal fogadta, s többször is ráadásért „kiabáltak”, így a tánckar több ízben is ráadással köszönte meg a hatalmas tapsot és elismerést.
Az előadás létrejötte a Csoóri Sándor Programnak köszönhetően valósult meg. A beregszászi előadás a Rákóczi-főiskola megrendelésére jött létre meg. A műsornak helyszínt a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház biztosított.
„Idegenben keserűbb a sírás” címmel debütált a Sodró együttes új, nemzeti összetartozás napi előadása Csapon és Aknaszlatinán. A kisebbségi létben megmaradt száz év magány fájdalma a magyar népzene és néptánc kincsek, valamint prózai szövegek és Karády-dalok által elevenedik meg egy közel egyórás teraszkoncert során.
Június 4-én Csapon mutatta be először a Sodró együttes új teraszkoncertjét, melyben a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze Orosz Melinda is közreműködik. Az előadást színpadra Váradi Enikő állította, a Sodró együttes művészeti vezetője, aki elmondta: „Már régóta szerettünk volna egy olyan kisebb előadást, amely technikailag kisebb helyiségekben is kivitelezhető. Mivel enyhítettek a karanténkorlátozásokon, adódott a lehetőség, hogy a nemzeti összetartozás napjára teraszkoncertek formájában nem teljesen népzenei jellegű előadásokat vigyünk. A mostani előadás témája az 1920. június 4-e utáni kisebbségi létben megélt száz év magány fájdalma, ezeket a paraszti kultúra zenei és táncos örökségén keresztül igyekszünk bemutatni, s mindezt színesíti Orosz Melinda prózai és énekes előadása is. A kultúra által az ember néha olyan mély belső, elnyomott érzéseket is kiadhat, amelyek valahol ott legmélyen bennünk vannak, segít feldolgozni, továbblépni és újratervezni. Ennek az előadásnak is ez volt a célja.”
„Idegenben keserűbb a sírás” – a közel egyórás műsorban a nemzeti összetartozás tematikája, a kisebbségi létérzés, a szülőföldtől való elszakítottság érzete elevenedik meg a zenei, táncos és prózai anyagok által. A koncert során a Trianont követő időszak irodalmi nagyjainak gondolatait hallhatja a néző – Karinthy Frigyes, Dsida Jenő, Koós Károly tollából – Orosz Melinda színművész előadásában. A Sodró együttes az erdélyi és kis-magyarországi népzenei és néptánckincsek által mutatja be a paraszti világ számára feldolgozhatatlan 1920-as eseményeket. Az előadásban a magyar népdalkincsek mellett egy-egy szösszenetben felhangzik majd néhány I. és II. világháborús katonanóta, valamint Karády Katalin, az örök díva egy-egy dala: a Honvágy és a Valahol Oroszországban, melyet Orosz Melinda különleges profizmussal és fantasztikus énekhangjával tolmácsol.
Június 5-én Aknaszlatinán is bemutatták az előadást, mindkét helyszínen a KMKSZ alapszervezeteinek szervezésében valósult meg a rendezvény.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Járási Szervezetének elnöke örömét fejezte ki, hogy Csapon került először bemutatásra az előadás. „Ezt a kulturálisan mindent befogadó magyar közösséget ez a darab most nagyon mélyen érintette, hiszen egyrészt Trianon évfordulója, a nemzeti összetartozás napja van, és először találkoztunk azóta, hogy végre lazultak a korlátozások.”
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke elmondta: „Nemcsak Rákóczi, de Kölcsey népe is vagyunk. Hiszem, hogy a Huszt című epigrammájában Kölcsey a jövőbe tekintett, s a nemzeti összetartozás napján erre buzdítok mindenkit – a jövőbe tekintve építsük közösségeinket.”
Kocserha János Aknaszlatina alpolgármestere köszönetét fejezte ki a Sodró együttesnek, hogy színvonalas előadással méltathatták Aknaszlatinán az évfordulót: „Az utóbbi időben már nagyon vártuk a kulturális rendezvényeket, a Sodró együttes magas színvonalon hozta el ma este a csodát, amely által méltóképpen emlékezhettünk.”
Az előadás mindkét helyszínen a Sodró Jótékonysági Alapítvány szervezésében, a Csoóri Sándor-program támogatásával valósult meg.
"Кажіть: венгри - наші друзі". Микола Тищенко під час своєї робочої поїздки до Ужгорода висунув претензії про неробочі туалети до голови митниці pic.twitter.com/ltBdCAnzJ0
