Gyerekekkel, gyerekeknek, a gyerekekért – ezzel a címmel rendeztek a napokban fórumot Ungváron, melyet a felnövekvő nemzedék érdekei biztosításának, valamint a családi nevelési formák fejlesztésének szenteltek. Diana Kit tizenhárom évesen veszítette el az édesanyját, majd gyermekotthonba került. A fórumon beszámolt keserű tapasztalatairól, ami miatt mindenképpen szükségesnek tartja a rendszer megreformálását. A rendezvény lehetőséget teremtett a résztvevőknek, hogy megoszthassák tudásukat és gyakorlati döntéseket dolgozzanak ki, amelyek segíthetnek a gyermekek jogainak megvédésében és a családban való nevelés lehetőségének megteremtésében. A rendezvényen részt vett a Legfelsőbb Tanács emberi jogi biztosának kárpátaljai megyei képviselője. Az állam egyik legfontosabb célja, hogy lépéseket tegyen a gyermekek védelmében, elősegítse a családi nevelési formák fejlesztését és a családtípusú gyermekotthonokat helyezze előtérbe – jegyezte meg a tisztviselő. A rendezvényt a „Ridni” Jótékonysági Alapítvány, valamint a UNICEF partnerszervezete – a Megyei Gyermekügyi Szolgálat szervezte németországi partnerek támogatásával.
A gyermekek jogainak és érdekeinek védelme, a biológiai családok támogatása, a családi nevelési formák fejlesztése, szakemberek, potenciális nevelőszülők és örökbefogadó szülők felkészítése – ezek továbbra fő prioritások mind Kárpátalján, mind az ország területén.
Az eseményen mintegy 130 résztvevő volt jelen: az állami hatóságok és helyi önkormányzatok munkatársai, gyermekvédelmi szakemberek, szociális szolgáltatások szakemberei, civil szervezetek és jótékonysági alapítványok képviselői.
A fórum szervezőit és résztvevőit Jurij Huzinec, a Kárpátaljai Megyei Állami Adminisztráció alelnöke köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy már második alkalommal gyűltek össze Ungváron az ország különböző régióiból érkező szakemberek, akik a gyermekvédelem területén dolgoznak, és akik az árvák és a szülői gondoskodástól megfosztott gyermekekkel foglalkoznak.
„A jövő természetesen a gyermekeinké. Ezért mindenkinek, akitől ez függ, össze kell fognia és cselekednie kell annak érdekében, hogy ez a jövő megvalósuljon, és jobb legyen. Közös célunk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy minden gyermek Ukrajnában szerető és gondoskodó családban nőjön fel, és soha ne kelljen intézetekben élnie. Az első és legfontosabb lépés az, hogy segítsük azokat a családokat, amelyek nehéz élethelyzetekbe kerültek” – emelte ki Jurij Guzinec.
Kiemelte, hogy az állam minden szinten figyelmet fordít a szociális szolgáltatások nyújtására, amelyek a prevencióra, a korai felismerésre és beavatkozásra irányulnak. Ha egy gyermeket elvesznek egy családtól, a legfontosabb feladat az, hogy őt gondozásba vagy nevelőszülőkhöz, valamint családi típusú gyermekotthonokhoz helyezzék el. Az ilyen családok számára az megyei költségvetésből egyszeri pénzbeli segítséget biztosítanak.
Kárpátalján nő a státusszal rendelkező gyermekek száma, ugyanakkor a családi nevelési formák alternatíváit is fejlesztik – emelte ki a Kárpátaljai Megyei Állami Adminisztráció Gyermekvédelmi Szolgálatának vezetője, Szvitlana Jakimelina.
Elmondta, hogy a régióban aktívan folyik a nagyobb nevelőszülői családok számára a lakás biztosítása. Az Olena Zelenszka Alapítvány segítségével két családi típusú gyermekotthon már új otthonhoz jutott, további négyet pedig az állami támogatásból vásárolnak.
A panelbeszélgetések során a résztvevők a családok számára nyújtott szakszerű segítség fontosságát vitatták meg, főként a közösségi szociális szolgáltatások fejlesztését. Különös figyelmet fordítottak a mentorálás szerepére és a nevelőszülői családok támogatására. Emellett megvizsgálták az intézményi együttműködés javításának mechanizmusait, a gyermekek jogainak védelmét az alternatív nevelési formákban és azok biztosítását válsághelyzetekben.
Mellkason keresztbe tett kéz, harminc mellkasnyomás, 2 belégzés – ez az életmentő algoritmus, amit vészhelyzet esetén követni kell, mind a felnőttek, mind a gyerekek újraélesztésekor. Most ungvári és harkovi egyetemisták vettek részt azon a tanfolyamon, ahol az újraélesztést is tanítottak számukra. A képzés egy nagyszabású projekt része, amelynek célja a gyermekkórházak pszichológiai támogatása Ukrajnában. Itt a résztvevők egy sor ismeretet igyekeznek elsajátítani, amit a későbbiek során a legkisebbek esetén tudnak majd alkalmazni. Az ungvári képzési központban töltött hét során a diákok számos képzésen, előadáson és mesterkurzuson vettek részt. Tanultak a pszichológiai támogatásról és a kiszolgáltatottságról, a pszichológiai játék gyakorlatokról és az improvizációról, valamint a zeneterápiáról és a zenei játékokról. Mindezt azért, hogy minél hatékonyabban tudják támogatni a beteg gyermekeket. Olena közel 2 éve foglalkozik zeneterápiával Harkivban. Önkéntesként dolgozik egy helyi gyermekkórházban, és mint fogalmazott, ez a technika valóban segítheti a gyermekek érzelmi állapotának javítását. A képzés résztvevői ellátogattak egy rádió stúdióba is, ahol megtanulták a podcastok, rádióműsorok és audio-tartalmak készítésének alapjait. Egy másik módja a stresszkezelésnek a skandiáv gyaloglás. Ennek a sportnak az elméleti gyakorlati alkalmazásáról a gyermekkórházakban Katerina Zinovjeva doktornő beszélt a fiataloknak. A projekt szervezői szerint a képzés során szerzett ismereteket a résztvevők a kórházak pszichológiai kultúrájának javítására fogják felhasználni. A legjobb hallgatók részt vesznek a projekt második szakaszában, a gyakorlati részben, ahol közvetlenül a gyermekkórházakban tudják majd kamatoztatni tudásukat.
Ungváron a Gyújts egy gyertyát elnevezésű akcióval emlékeztek meg az 1932-33-as Holodomor, a népirtás áldozatairól. Idén harmadik alkalommal emlékezünk meg a kommunista népirtás áldozatairól a háború közepette. A Holodomorban elhunytak emlékére tartott gyászszertartást Kárpátalja különböző felekezeteinek lelkészei végezték. A gyászszertartáshoz a cserkészek is csatlakoztak. Az Ungvári Plaszt vezetője, a kijevi származású Okszana Moricsevszka felidézte, hogy dédnagyanyja 9 gyermekét vesztette el a Holodomor alatt. A Holodomor 91. évfordulója arra emlékeztet, hogy a nemzetközi közösségnek el kell ítélnie az emberiség elleni bűncselekmények elkövetőit, és tisztelettel kell adózni az áldozatok előtt. A Holodomor áldozataira minden év november utolsó szombatján emlékeznek Ukrajnában.
2024. november 19-én, kedden volt 1000 napja, hogy az országban kitört a teljes körű orosz invázió.
Ungváron ezen alkalomból megemlékezést tartottak, melyen részt vett a város és a megye vezetősége, a rendészeti és ellenőrző struktúrák vezetői, a katonaság képviselői és a régió lakossága. A koszorúzást követően a jelenlévők egyperces néma csenddel tisztelegtek az elesett hősök előtt, majd felcsendült Ukrajna himnusza.
Ma van az 1000. napja a teljes körű inváziónak. 1000 nap fájdalom, vér, könnyek és kitartás, bátorság és államegyesítés, öröm az elért eredményekből. Ezt az életet éltük, de senki sem hitte el. Mert mindannyian emlékszünk arra, hogy különböző szakértők azt mondták, hogy pár napig tart majd. Megváltoztattuk a világ véleményét
– hangsúlyozta Miroszlav Bileckij, a megyei OVA vezetője.
Roman Szarah, a Kárpátaljai Megyei Tanács vezetője megjegyezte, hogy ezer nappal a teljes körű orosz invázió kezdete után Ukrajna példás ellenálló képességről tett tanúbizonyságot, visszaverve a világ egyik legnagyobb hadseregét.
Mikola Pavlov főtörzsőrmester, aki jelenleg az ungvári toborzóközpontnál teljesít szolgálatot, elmondta, 1000 nap egy nehéz időszak, hiszen sokak az életüket adták értünk.
2024. november 19.-e a teljes körű orosz invázió 1000. napja. Ungváron, a Dicsőség Dombján emlékeztek meg azokról a hősökről, akik életüket adták Ukrajna szabadságáért és a területi integritásáért folytatott harcban. A megye és a város vezetői, a katonák, a rendvédelmi szervek és a diplomáciai intézmények képviselői virágokat helyeztek el az emlékműnél és a katonák sírjánál. A háború 1000. napja – tragikus és egyben a hősiességet szimbolizáló nap az ukrán nép számára, amely bátran szembeszáll az ellenséggel, mind a fronton, mind a hátországban. Az ország emlékezik a hőseire, akik életüket áldozzák Ukrajnáért.
Ungváron idén is a hagyományok szerint emlékeztek meg az 1944-ben málenkij robotra elhurcolt férfiakról. A helyi magyarság a Kálvária temetőben gyűlt össze, ahol a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által emelt emlékműnél rótta le tiszteletét.
Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke, az Ungvári Dayka Gábor Líceum igazgatónője kiemelte:
– Nincs olyan magyar család Kárpátalján, amelyet ez a tragédia ne érintett volna, itt mindenki, aki magyar volt, és magyarnak vallotta magát, az ennek a tragédiának a részese. Ezért egyértelmű, hogy a rendszerváltás után az első emlékművek, amelyeket a KMKSZ állíttatott megyeszerte, azok a sztálinizmus áldozatairól szóltak. Valamikor egy történésztől hallottam azt a kijelentést, hogy 100 év után elfelejtődnek az emlékek, szebben fogalmazva 100 év után hunynak el az utolsó olyan élő szemtanúk, akik még tudnak erről beszélni. Ez a 80 év ezért is nagyon fontos. Tehát 80 év hosszú idő, viszont még élnek olyan emberek, akik tudnak nekünk arról mesélni, hogy milyen is volt az a „három nap” előtti időszak és az, amikor esetleg hazajöttek, mert van, aki hazajött, de nagyon sokan haza sem jöttek. Így minden családot érint ez a mai megemlékezés – fogalmazott az elnök asszony.
Vasárnap délben Csizmár Diana, a líceum nevelési igazgatóhelyettese nyitotta meg a megemlékezést. A meghívott vendégek – Csizmadia Alexandra, ungvári magyar konzul, Kulin Ágnes, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke, Kulin Zoltán, a TV21 Ungvár igazgatója – bemutatását követően köszöntötte a megjelenteket. Majd Csizmár Gábor és Katkó Rebeka, az Ungvári Dayka Gábor Líceum 11. osztályos tanulói, a diákönkormányzat, valamit a Rákóczi Szövetség líceumi szervezetének tagjai a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából röviden emlékeztetettek a 80 évvel ezelőtti tragikus eseményekre, és egy ismeretlen szerzőtől idézve szemléltették a hazatérési vágy erősségét.
Mint ismeretes, a Magyar Országgyűlés 2012. május 21-én a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította november 25-ét. Az elfogadott határozat célja méltóképpen megemlékezni arról a mintegy 800 ezer magyar honfitársunkról, akiket 1944 őszétől kezdve hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak többéves kényszermunkára, vagy a II. világháborút követően a folyamatosan kiépülő kommunista diktatúrában koholt vádak alapján 5–25 évre száműztek a Gulág rabtelepeire, és akik minden joguktól megfosztva hazájuktól több ezer kilométerre, embertelen körülmények között végeztek kényszermunkát.
– Generációk nőttek fel mindezek ismerete nélkül, ami torzította világképüket, identitásukat. A múltat végképp el akarták törölni, tették ezt tudatosan, mert ahogy Kölcsey Ferenc, nemzeti himnuszunk költője írta: „Egy nép, amely nem tud emlékezni, magát temeti el.” Fontosnak tartom, hogy a fiatalok köréből is sokan eljöjjenek erre a megemlékezésre, hiszen a családunkból is hurcoltak el, üknagyapámat is úgymond háromnapos málenkij robotra vitték. Ismerni kell a történelmet, és emlékezni, hogy soha többé ne forduljon elő ehhez hasonló – jegyezte meg Csizmár Gábor, a líceum 11. osztályos tanulója.
A megemlékezésen a történelmi egyházak nevében Héder János ungvári református lelkész, püspökhelyettes, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője imádkozott az elhunytak örök nyugodalmáért s az itthon maradottakért. Elmondta: nemcsak könyvekből ismeri a történteket, a nagyapja is ott volt a táborban, majd idézett egy lelkész beszámolójából, valamint utalt Alekszandr Szolzsenicin író A Gulag-szigetcsoport című regényére.
– Ma megállunk azoknak az emléke előtt, akik a Gulág táboraiban, annak szenvedéseiben elpusztultak. A mi kárpátaljai népünk sok mindent megpróbált az elmúlt évszázadban, és a mi magyar népünknek van kollektív tudata, amiben mindig Istenben bízva, ragaszkodva túl tudtak élni mindent: a török hódoltságot, a szabadságharc után újra fel tudtak állni. Különösen mi, magyarok itt, Kárpátalján megtapasztaltuk a jogfosztásokat, azt, hogy szinte megpróbáltak minket eltörölni. De épp a szüleink hite, küzdeni akarása, az, hogy soha nem adták fel, hanem mindig küzdöttek, ma is erőt ad ennek a maroknyi kárpátaljai népnek, amely hasonló helyzetbe kerül újra és újra. Úgy gondolom, most nagyon aktuális az, hogy emlékezzünk rájuk, és erőt nyerjünk az ő hitükből és kitartásukból – hangsúlyozta a lelkész.
Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit, és mécseseket gyújtottak a 80 esztendeje elhunytak emlékére.
Ezekben a napokban Kárpátalja szerte tartanak megemlékezéseket a magyarokat 1944 novemberében ért tragédia 80. évfordulója alkalmából. Az Ungvárról a málenykij robotra elhurcoltak emlékének méltatására a város magyarsága a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által a Kálvária temetőben állított emlékműnél gyűlt össze. Az elődök kitartása, hite ma is erőt ad a kárpátaljai magyarságnak, fogalmazott Héder János ungvári református lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője. A megemlékezésen jelen voltak az Ungvári 10-es számú Dayka Gábor Líceum tanulói. A rendezvény végén a jelenlévők csendes főhajtással elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Az Ungvár Gerény néven ismert városrészében található körtemplom Ukrajna egyik legrégebbi szakrális létesítménye, így épített örökségként van nyilvántartva. A szentélybe gyakorlatilag bármelyik napon be lehet jutni és mostantól akár a világ bármely pontjáról is, hiszen Ivan és Leonyid Ilyko digitalizálták azt. A projektnek köszönhetően már bárki tüzetesebben is megvizsgálhatja a freskókat, még alaposabban mint élőben. Jelenleg a weboldal még csak ukrán és angol nyelven érhető el. A projekt kezdeményezői azonban azt tervezik, hogy olasz, latin, valamint a szomszédos országok nyelvein is megjelenítik a honlap tartalmát. Ivan és Leonyid már több éve kiemelt figyelmet fordítanak a kulturális örökségre. Az első projektjük egy játék-rekonstrukció volt a 16. századi Nevickei várról, amelyet Iván a Koppenhágai Egyetemen készített diplomamunkaként. A rotunda projektben információ feldolgozással és végtermékek létrehozásával foglalkozott, amelyek között 3D-modellek, kiterítések és freskók találhatók. A legkorszerűbb technológiákat alkalmazták. Ez a templom egész Közép-Európa tekintetében fontos műemlék. Természetesen vidékünk, Kárpátalja számára is fontos jelentőséggel bír ez a szakrális emlék. A középkori falfestmények, amelyek évszázadok változásainak tanúi, továbbra is restaurálásra várnak. Ehhez még számos akadályt kell leküzdeni, többek között a bürokratikus nehézségeket. A gerényi rotunda freskóinak digitalizálása azonban lehetővé teszi, hogy ne pazaroljuk tovább az időt, és hozzáférést biztosítsunk a művészettörténészek, történelemkutatók és turisták számára – mindenkinek, aki szeretné jobban megismerni ezt a műemléket.