A szárazföldről eltűnt édesvíz gyorsabban emeli a globális tengerszintet, mint az olvadó gleccserek, állítják a tudósok. Bolygónk vízkészletei példátlan gyorsasággal tűnnek el, és egy új elemzés adatai szerint nagy része az óceánba kerül. A ScienceAlert is beszámolt róla, a szárazföld ma már fontosabb szerepet játszik a tengerszint emelkedésében, mint az olvadó gleccserek.
A Flame Egyetem (India) kutatócsoportja több mint két évtizednyi NASA műholdas megfigyelést elemzett, és képet alkotott a szárazföldi vízkészletek 2002 óta bekövetkezett változásairól. Az eredmények azt mutatják, hogy a kiszáradó területek évente körülbelül kétszer akkora területtel nőnek, mint Kalifornia állam az Egyesült Államokban.
„A száraz régiók gyorsabban száradnak ki, mint ahogy a nedves régiók nedvesebbé válnak, és a szárazföldek területe növekszik” – áll a jelentésben. Ez a szárazföldi vízkészletek általános csökkenését jelenti, ami negatívan hat a folyókra, tavakra és a talajvízre. Ma az emberiség 75%-a olyan országokban él, ahol az édesvízkészletek csökkennek.
A kontinensekről kivezetett víz nagy része az óceánba kerül, felgyorsítva a tengerszint emelkedését. A veszteségek különösen súlyosak a magas szélességi körökön, ahol az olvadó gleccserek és az örökké fagyott talaj miatt a víz elszökik. A gleccserek nélküli régiókban a fő tényező az emberi tevékenység, a talajvíz túlzott kiaknázása.
A közép-amerikai és európai szélsőséges aszályok szintén súlyosbítják a problémát. A fosszilis tüzelőanyagok okozta csapadékeloszlás változásai arra kényszerítik az embereket, hogy a talajvízhez forduljanak, ami tovább csökkenti ezeket az erőforrásokat. Jelentős vízfogyasztás tapasztalható a száraz mezőgazdasági régiókban, mint például Kalifornia Közép-völgye és a kiszáradt Aral-tó környéke.
Ukrajna Európa élvonalába tartozik… de nem a vízmennyiség, hanem annak hiánya tekintetében. A folyók, tavak és kerti tavak vizuális jelenléte ellenére az egy főre jutó ivóvíztartalék a régió legalacsonyabb mutatói közé tartozik. Néhány objektum már elveszett, mások szennyezettek, és a vízellátás-ellenőrző rendszer nem releváns.
Leonyid Bicura, az Ukrán Vízművek Tanácsának tagja, a Nyugat-ukrán Nemzeti Egyetem Ökológiai Tanszékének vezetője, valamint Artem Sira, az Ukrán Vízművek alelnöke az RBC-Ukrajina-nak nyilatkozva számolt be az ukrán vízügyi ágazat valós állapotáról, a legproblematikusabb régiókról és a szennyezéssel járó kockázatokról.
Vízmítosz: miért nem garantálják a folyók a vízellátást
Valójában Ukrajna területének mindössze 4%-át foglalják el víz objektumok. Kevés a természetes víztározó, és a mocsarakat – a hidroegyensúly természetes szabályozóit – évtizedek óta tömegesen lecsapolták. Az ország folyóhálózata meglehetősen ritka.
Leonyid Bicura elmondása szerint az ukránoknak gyakran téves képzetük van a „kincsről”: „Folyókat, tavakat és víztározókat látunk magunk körül, és úgy tűnik, nincs semmi probléma. Valójában kritikus szintű vízhiány van Ukrajnában”.
A víz nyilvántartása – vagy annak hiánya
Jelenleg Ukrajnában nincs központosított és pontos vízfogyasztás-mérő rendszer. Több mint két tucat kormányzati szerv felelős a vízpolitika különböző aspektusaiért. Bicura egy példát hoz fel: néha egy kormányzati szerv kénytelen fizetni egy másiknak a vízügyi információkhoz való hozzáférésért.
Ez káoszt teremt az adatokban, és megteremti a feltételeket az elemzések eltorzításához. Például a vállalatok gyakran csökkentik a felhasznált víz mennyiségét, mivel a nagyobb mennyiség magasabb termelési költségeket jelent. És bár Ukrajnában a vállalkozások számára a víz hivatalos ára körülbelül 20 hrivnya, Lengyelországban egy hasonló szolgáltatás köbméterenként 150 hrivnyába fog kerülni.
Láthatatlan erőforrás: mi a „virtuális víz”?
A „virtuális víz” koncepciója magában foglalja a vízköltségek figyelembevételét a mezőgazdasági termékek termesztésekor. Egy kilogramm búza „költsége” 1300 liter víz, egy alma pedig körülbelül 70 liter.
„Egy tonna gabona előállításához 200–500 tonna vízre van szükség. És ez csak egyetlen kultúra” – jegyezte meg Artem Sira (RBK-Ukrajina).
A közel-keleti országok régóta azt a stratégiát választják, hogy más országok mezőgazdaságába fektetnek be ahelyett, hogy saját vízkészleteiket merítenék ki. Ukrajna továbbra is exportál termékeket, anélkül, hogy figyelembe venné a víz valós „árát”.
Veszélyben lévő régiók: hol a legszennyezettebb a víz
Ukrajna legszennyezettebb területei a Dnyipró folyó mentén fekvő ipari központok, valamint az Azovi-tenger. Szakértők szerint a legproblematikusabbak közé tartozik Dnyipro, Zaporizzsja és a keleti régiók, ahol a háborús helyzetet súlyosbítják az elárasztott bányák, amelyeket az energetikai infrastruktúra megsemmisülése miatt nem lehet lecsapolni.
Szennyezést regisztráltak az intenzív mezőgazdasági tevékenységnek kitett területeken is: Hmelnickij, Ternopil, Vinnyica és Kirovohrad megyékben. A problémát súlyosbítják a sertés- és baromfitelepek, valamint a műtrágya és a növényvédő szerek ellenőrizetlen használata.
Víz a falvakban: a „természetes tisztaság” mítosza
A falvakban lévő víz nem mindig jobb, mint a városi. Bicura szerint a falvakban lévő kutak néha a természetes hulladéklerakók közelében vannak. A víz zavaros, habos vagy kellemetlen szagú is lehet. Ezenkívül a falvakban gyakran hiányoznak a víztisztító létesítmények, a higiéniai zónák és az ellenőrző rendszer.
„A víz kémiai összetételét is ismerni kell, nem csak a külsejét. A víz tisztának tűnhet, de túl sok nátriumot, kalciumot, vasat vagy nitrátot tartalmazhat” – magyarázta a szakértő.
Hol lehet ellenőrizni a víz minőségét
A víz minőségét az Egészségügyi Minisztérium vagy az Állami Élelmiszer- és Fogyasztóvédelmi Szolgálat laboratóriumaiban lehet kiértékelni. Az alapvető paraméterek elemzése több száz hrivnyába fog kerülni. A legerősebb laboratóriumok Vishorodban, Odesszában és Ivano-Frankivszkban találhatók – akár 200 paramétert is képesek ellenőrizni.
Ha szennyezést észlelnek, vagy szabálysértést gyanítanak, forduljanak az Állami Környezetvédelmi Felügyelőséghez. Panaszt is benyújthat az „Ökofenyegetés” (Ekozahroza) alkalmazáson keresztül. Amennyiben beigazolódik, a környezetvédelmi felügyelőség köteles ellenőrzést lefolytatni és bírságot kiszabni.
Van kiút?
Ukrajna már megkezdte vízügyi jogszabályainak az uniós szabványokhoz való adaptálását. A szakértők azonban megjegyzik, hogy kistérségi szinten továbbra is hiányos a jogszabályi kötelezettségek betartása. A helyiek gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy létezik a „Vízelvezetésről és szennyvízkezelésről” szóló törvény, amely felhatalmazza a helyi hatóságokat a felügyeletre és az ellenőrzésre.
A szisztematikus megközelítés hiánya, a felelősség szétszórtsága és az ellenőrzés alulfinanszírozása – mindez növeli az ivóvíz minőségének romlásának kockázatait. Az erőforrások fokozatos kimerülése nemcsak az egészségre, hanem az egész nemzet biztonságára hatással van.
Az ENSZ 50 év után tartja az első vízbiztonsági konferenciát, amelyen a vízkészletek felelősebb kihasználására szólítja fel a világ kormányait.
A vízügyi globális konferenciát az ENSZ New York-i központjában tartják március 22–24. között – írja az Ukrinform. Az eseményen országunk delegációja is részt vesz Ruszlan Sztrilec, Ukrajna környezetvédelmi és természeti erőforrások miniszterével az élen.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár beszédében hangsúlyozta, hogy a Földön mintegy 2 milliárd ember nem jut biztonságos ivóvízhez, 3,6 milliárd ember pedig nem fér hozzá az alapvető egészségügyi feltételekhez.
Felszólította az emberiséget, hogy ennek fényében mérsékeljék a vízfogyasztást.
