Ma lenne 135 éves a
magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, Kosztolányi Dezső.
Babits Mihállyal és Juhász Gyulával 1923-ban (Fotó: kultura.hu)
„Életrajzot kérnek tőlem? Két fontos adatot közlök. Az
egyik: 1885 virágvasárnapja. Ekkor születtem. A másik: 1909 szeptembere. Ekkor
írtam meg a legkedvesebb könyvemet, amit ma is a legjobban szeretek: A szegény
kisgyermek panaszait. Minden, ami fontos nekem, e két dátum közé esik, s nem
tagadom, hogy minden örömöm és szenvedésem benne van ebben a kis füzetben, mert
az élményeim ma is gyermekélmények, és a szenzációim gyermekszenzációk” – írta
az 1885. március 29-én, Szabadkán született Kosztolányi Dezső író, költő,
műfordító, újságíró.
Édesapja Kosztolányi Árpád, a helyi középiskola matematika–fizika
szakos tanára, édesanyja Brenner Eulália, akinek alakja több
Kosztolányi-írásban feltűnik. Elemi és középiskolai tanulmányait Szabadkán
végzi. 1901-ben jelenik meg első verse nyomtatásban a Budapesti Naplóban.
Ugyanebben az évben egyik diáktársával az Előre című lapot szerkeszti.
Virtuozitása, nyelvi leleménye már ekkor megmutatkozik. „Kossuth Lajos élete
meglehetősen monoton./ Született Monokon” – olvasható A Kossuth Lajos élete
című, 1903-as versében. 1904-ben Reviczky Gyula költőről írt színdarabot, amit
a gimnáziumban be is mutatnak. Nyolcadikos korában az egyik tanárával, Révfy
Zoltánnal szemben tanúsított viselkedése miatt kizárják az iskolából. Tanulmányait
magántanulóként folytatja tovább, szülővárosában tesz érettségi vizsgát.
Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdi meg magyar–német
szakon, Négyesy László stílusgyakorlatain életre szóló és irodalomtörténeti jelentőségű
barátságot köt Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. Ebben az időszakban veszi
kezdetét újságírói tevékenysége, szegedi és bácskai lapokban publikál. Rövid ideig a bécsi egyetemen is tanul, Emil
Reich filozófiai és Wilhelm Jerusalem lélektani előadásait látogatja. 1906-ban
a Budapesti Napló munkatársa, a versrovat szerkesztője. 1907-ben jelenik meg
első, Négy fal között című verseskötete. 1908-ban a Hét, az Élet, a frissen
megalakult Nyugat munkatársa. 1913-ban köt házasságot Harmos Ilonával.
Székely Aladár felvételén Kosztolányi és családja, 1918
Az első világháború alatt többek között a Pesti Napló
munkatársa. 1916-ban a Világ című szabadkőműves páholy tagjai közé választják.
1917-ben Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Hatvany Lajos mellett az Esztendő
szerkesztője. A Tanácsköztársaság megszűnését követően az Új Nemzedék belső
munkatársa, 1919-ben elhagyja a lapot, innentől 1936-ig a Pesti Hírlapnál
dolgozik. 1922-ben jelenik meg Nero, a véres költő című regénye, amelynek
1923-as német fordításához nem kisebb tekintély, mint Thomas Mann ír
előszó-levelet. 1926-ban adja ki Édes Anna című regényét. 1924-es olaszországi
látogatásakor XI. Pius pápa magánkihallgatáson fogadja. 1931-ben Münchenben
találkozik Thomas Mannal, júniusban a nemzetközi Pen Club kongresszusán vesz
részt. Londonban Rothermere lord ezer fontot ad neki azzal a megbízással, hogy
azt az 1931-ben kiadott legjobb magyar regény szerzőjének adja. Krúdy Gyula és
Móricz Zsigmond közt osztja meg a díjat.
1932-ben megkapja a francia becsületrendet. 1933-ban fedezi
fel betegsége első tüneteit az ínyén, erről Harmos Ilona férjéről írt könyvében
részletesen beszámol. 1935-ben találkozik a Szeptemberi áhítat című versét
ihlető Radákovich Máriával. 1936. november 3-án hal meg a budapesti Szent János
Kórházban. Sírja a Kerepesi Temetőben található.