Az 1770 négyzetkilométeres jéghegyóriás, az A23a heteken belül elolvadhat, mert folyamatos mozgásban van, a melegedő vizek miatt hamarosan már nem lesz azonosítható. A hatalmas jéghegy 1986-ban vált le az Antarktiszról, de zátonyra futott, nagyjából 5 éve szabadult ki, és azóta méretével még egy pingvinkolónia táplálkozási erőforrásait is veszélybe sodorta.
Közel 40 éve vált le az Antarktiszról a világ legnagyobb jéghegye, az A23a. A valaha volt legnagyobb és legidősebb jéghegyként tartják számon, azonban heteken belül elolvadhat, ugyanis a melegebb vizekben darabokra omlik – közölte a The Guardian.
Az A23a majdnem egybillió tonnát nyomott 2025 elején, az EU Kopernikusz Föld-megfigyelési programjának műholdképein alapuló AFP-elemzés szerint pedig ma már kevesebb mint fele eredeti méretének, de még így is impozáns kiterjedéssel rendelkezik: 1770 négyzetkilométer, legszélesebb pontján csaknem 60 kilométer széles.
A gigantikus befagyott szikla még a pingvinek táplálkozóhelyeit is veszélyeztette egy távoli szigeten az Atlanti-óceán déli részén, de végül továbbállt.
Az elmúlt hetekben hatalmas darabok – mintegy 400 négyzetkilométernyi terület – törtek le. Andrew Meijers, a Brit Antarktiszi Felmérés fizikai oceánugráfusa azt nyilatkozta az AFP-nek, hogy ahogy a jéghegy egyre északabbra sodródott, „meglehetősen drámaian szétesett”. Hozzátette, hogy a jéghegy „folyamatosan olvad”, és minden bizonnyal a következő hetekben ez folytatódni fog. A kutató arra számít, hogy az A23a néhány héten belül már nem lesz azonosítható.
1986-ban, amikor az A23a levált az antarktiszi talapzatról, a Weddell-tengerben zátonyra futott, és több mint 30 évig az óceán fenekén maradt. 2020-ban végül kiszabadult, és a Dél-Atlanti-óceánba sodródott.
Végül idén márciusban A Déli-Georgia sziget környékén futott zátonyra, az AFP által elemzett műholdfelvételek alapján a jéghegy naponta akár 20 kilométert is megtehet. Az egyre melegedő vizek és a hatalmas hullámok azt eredményezik, hogy az A23a gyorsan szétesett, a tudósokat meg is lepte, hogy milyen sokáig maradt egyben a jéghegy.
A legtöbb jéghegy nem jut el idáig. Ez tényleg nagy, így tovább bírta és messzebbre jutott, mint mások – mondta Meijers.
A jéghegyek leválása egy természetes folyamat, a tudósok viszont azt állítják, hogy valószínűleg az ember által okozott éghajlatváltozás miatt az Antarktiszról való eltűnésük növekszik.
Nem mindennapi felfedezést tettek az Antarktiszon – kiváló minőségű borostyánt találtak a földrészen.
Körülbelül 90 millió évvel ezelőtt a Déli-sarkon megfelelőek voltak az éghajlati feltételek a gyantatermelő fák számára. Az Alfred Wegener Intézet és a TU BergakademieFreiberg által vezetett kutatócsapat publikált egy dolgozatot az Antarctic Science magazinban egy a Déli-sarkon felfedezett borostyánról. Mostanáig volt egy rés a borostyánfelfedezések világtérképén: a Déli-sark. De ez most megszűnt a két intézet kutatóinak köszönhetően.
Dolgozatukban leírják azt a borostyánt, amit egy üledékmagban fedeztek fel, egy körülbelül 5 centiméter vastag lignitrétegben. Az üledékmagot a Polarstern kutató jégtörővel végzett expedíció során nyerték ki 946 méteres vízmélységből 2017-ben a MARUM-MeBo70 tengerfenéki fúrószerkezettel. Mivel a borostyánt a Fenyő-sziget-öbölben találták, a “Fenyő-sziget borostyán” nevet adták. (Pontos helyszín: déli szélesség 73.57° és nyugati hosszúság 107.09) Az elemzett borostyán töredékek által közvetlenül bepillanthatunk azokba a környezeti kondíciókba, amik 90 millió évvel ezelőtt a Déli-sark nyugati részén uralkodtak.
A felfedezésből jobban megismerjük a kréta időszaki Déli-sark közeli mocsaras, tűlevelűben gazdag, mérsékelt esőerdők környezetét.
A borostyán valószínűleg tartalmaz eredeti fakéreg maradványokat
Egy bizonyos ponton mind a hét kontinensen olyan éghajlat volt, ami lehetővé tette a gyantatermelő fák túlélését. A kutatók célja az, hogy többet megtudjanak az erdei ökoszisztámáról – vajon leégett-e, vajon találnak-e életre utaló nyomokat a borostyánban? Az analizálást visszavert fény mikroszkóppal és fluoreszkáló mikroszkóppal végezték. Ehhez az forrásanyagot levegőn kellett szárítani és óvatosan, nagyjából 1 milliméter átmérőjű töredékekre kellett felszeletelni. Az elemzés során izgalmas struktúrákat fedeztek fel. Az antarktiszi borostyán valószínűleg tartalmaz eredeti fakéreg maradványokat mikorzárványok formájában. Tekintve szilárd, átlátszó részecskéit, a borostyán kiváló minőségű, ami azt mutatja, hogy a felszínhez közel temetődött el, mivel a borostyán szétszóródik a növekvő hőstressz és temetési mélység alatt. A csapat patológiai gyantafolyásra utaló jeleket is felfedezett. A gyanta a fák védelmi stratégiája, hogy elzárják a paraziták, vagy erdőtüzek által károsodott kérget; a kémiai és fizikai gát megvédi a rovarok támadásától és a fertőzésektől. A gyanta egy közvetlen növényi termék, elsősorban a nyitvatermők által a növényen belül, vagy a növény felszínére kiválasztott illékony és nem illékony vegyületek zsírban oldódó keveréke. Vannak olyan növények, amik mizonyos körülmények között fosszilizálódnak és a geológiai lemezekben borostyánkánt maradnak fenn.
A napokban a Vernadszkij akadémikus állomás közelében a szél 42,5 m/s sebességet ért el, ami a megfigyelések 1947-es kezdete óta a legmagasabb mutató lett.
A Beaufort-skála szerint ezt a széllökést 12 pontra értékelték, s hurrikánnak minősítették. A polaristák megjegyezték, hogy az ilyen szélsőséges időjárási körülmények meglehetősen gyakoriak ebben a régióban.
A tudósok kifejtették, hogy az elmúlt évtizedben többször is szélsebességi rekordokat tapasztaltak az állomáson, ami az éghajlatváltozásra utal.
A példátlan téli hőhullám hatására a talajhőmérséklet 10 fokkal a normális fölé emelkedett, és július egyes napjain a szárazföldi hőmérséklet 28 fokkal haladta meg a sokéves átlagot.
Michael Dukes, a MetDesk előrejelzési igazgatója szerint a hőhullám egy különösen erős El Niño eseményt követ, és valószínűleg ennek késleltetett hatása, az éghajlatváltozás okozta általános hőmérséklet-emelkedéssel együtt – írja a The Guardian cikke nyomán a Portfolio. A hőhullám közvetlen kiváltója a meggyengült sarki örvény, azaz a hideg és alacsony nyomású levegő egy sávja, ami a sztratoszférában forog a pólusok körül. A légköri hullámok interferenciája gyengítette az örvényt, ami idén a magaslégköri hőmérséklet emelkedéséhez vezetett. Mint írják, fontos kiemelni, hogy az Antarktiszon most úgy melegebb 10 Celsius-fokkal a talaj és 28 fokkal a levegő a sokéves átlagnál, hogy a déli féltekén éppen tél van.
A kutatók régóta jósolják, hogy az emberi eredetű éghajlatváltozás legjelentősebb hatásai a sarkvidékeket fogják érinteni, és ez a hőhullám ennek ékes példája. Az elmúlt két évben ez a második, ami elérte a régiót.
A legutóbbi 2022 márciusában 39 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést eredményezett, és a jégtakaróból egy akkora darab tűnt el, mint Róma városa.
A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a téli és nyári hónapokban folytatódó felmelegedés a jégtakaró összeomlásához vezethet.
Zeke Hausfather, a Berkeley Earth kutatója szerint az antarktiszi hőhullám „egyértelműen az egyik nagyobb hajtóereje volt a globális hőmérséklet elmúlt hetekben tapasztalt megugrásának” – írja a lap. Jonathan Overpeck, a Michigani Egyetem Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Iskolájának klímakutatója a hőhullámot a leglátványosabb jelnek nevezte, amely szerint az éghajlatváltozás valóban kezdi átalakítani a bolygót.
Az ETH Zürich klímakutatója, Jonathan Willie szerint a terület fölött hetek óta tartó „déli sztratoszféra felmelegedésének” köszönhető a hőhullám. Mint írják, egyelőre nem világos, hogy az éghajlatválság mennyiben járult hozzá ennek a konkrét eseménynek a kialakulásához, ám a szakértők egyetértenek abban, hogy a hőhullám az előttünk álló események aggasztó előjele.
Egy Svájc területével nagyjából megegyező méretű lyuk 1974 óta időnként kinyílik az Antarktisz jegén. A Maud Rise polinyára (a polinya tengeri jéggel körülvett nyílt vízterület földrajzi elnevezése) a Weddell-tengenél bukkantak 50 éve, és azóta többször is megnyílt, bár nem mindig ugyanakkorára, de mindig ugyanott. Ez komoly fejtörést okozott a kutatóknak – írja a Live Science.
2016 és 2017 telén körülbelül 80 ezer négyzetkilométer szélesre nyílt meg több hétre, és ekkor végre sikerült felfedni, hogy mi magyarázza a jelenséget.
Télen az antarktiszi jég területe hatszorosára nő, de a tengeri jégben lyukak keletkeznek a szárazföldről érkező erős szél hatására, ami a lyukakban lefagyasztja a vizet. De a nyílt óceánon, távol a part menti szelektől nem valószínű, hogy rések lesznek a tenger jegén, ahol például a Maude Rise is kialakul.
Kiderült, hogy 2016-ban és 2017-ben a Weddell-tenger körkörös óceáni áramlata erősebb volt, mint más években, így a víz alatti mozgások könnyebben hozták a sót és a hőt a felszín közelébe. Az időről időre megnyíló lyuk egy víz alatti hegy közelében található, az ominózus két évben az erősebb áramlat miatt só került a hegyre, a felszínen süvített a szél, ami felhúzta a sósabb vizet. Ez a só csökkentette a felszíni víz fagyáspontját, így kialakulhatott a lyuk és fenn is maradhatott egy ideig.
Az éghajlatváltozás már most is erősebbé teszi a déli kontinensről érkező szeleket, a jövőben több lyukra számíthatunk. Ezek a polinyák megváltoztathatják a víz mozgását, az áramaltok hőszállítását a kontinensek felé. A globális óceán vizeinek 40 százaléka az antarktiszi partvidékről származik, létfontosságúak a bolygó éghajlat szabályozásában.
Mozgásba lendült a világ legnagyobb jéghegye, amely az Antarktiszról való leszakadását követően több mint három évtizedre megfeneklett – számolt be róla a BBC News pénteken.
A mintegy 4000 négyzetkilométer területű A23a elnevezésű jéghegy 1986-ban vált le az Antarktisz partjairól. Hamarosan megfeneklett a Weddell-tengeren, és „jégsziget” lett belőle.
A 400 méter vastag jégtábla az elmúlt évben kezdett egyre gyorsabban sodródni, és hamarosan az antarktiszi vizeken kívülre kerülhet.
Az A23a az Antarktisz Filchner-selfjég táblájáról szakadt le más jéghegyekkel együtt. A nyolcvanas években az A23a területén még egy szovjet kutatóállomás működött. Miután a jéghegy leszakadt, expedíciót küldtek az állomásra a felszerelések elszállítására, hogy ne vesszenek oda. A jéghegy azonban nem jutott messzire, mert mélyre merülő alja beleütközött és fennakadt a Weddell-tenger medrében.
Andrew Fleming, a Brit Antarktisz-kutató Intézet szakértője elmondta, hogy először 2020-ban érzékelték a jéghegy elmozdulását. Mint hozzátette: a kutatók úgy vélik, azért indulhatott útnak, mert mostanára csökkent le a mérete annyira, hogy ez megtörténhetett.
Az A23a haladása az utóbbi hónapokban a szél és az áramlatok hatására gyorsult fel, és jelenleg az Antarktiszi-félsziget északi csúcsa fölött jár.
A tudósok szerint a Weddell-tengerről érkező jéghegyekhez hasonlóan feltehetően az A23a is bekerül az antarktiszi sarkvidéki áramlatba, és az Atlanti-óceán déli része felé fog sodródni. A tudósok továbbra is figyelik az A23a sorsát.
A Norse Atlantic Airways a szokásostól meglehetősen különböző körülmények között landolt egy Boeing 787-es Dreamlinerrel szerdán. Az úti cél az Antarktisz volt, a háromezer méter hosszú és hatvan méter széles kifitópálya pedig hóból és jégből készült.
A Dreamliner szerdán, nem sokkal hajnali két óra után landolt a Trollnak nevezett kutatóállomás repülőtrén – erős napsütésben, mivel a déli féltekén jelenleg nyár van. Ez az első alkalom, hogy egy Dreamliner landolt a hatodik kontinensen, egy olyan szélestörzsű gép, amely modelltől függően akár 330 utas befogadására is alkalmas.
Ezúttal azonban csak negyvenöt utas volt a fedélzeten: a Norvég Sarkkutató Intézet tudósai, akiket tizenkét tonnányi felszerelés kíséretében szállított a légitársaság a Maud királyné földjére.
A gép november 13-án indult Oslóból Fokvárosba, ahonnan szerda este indult tovább délre.
A gép kiválasztásánál a tágas raktér mellett az üzemanyag-hatékonyság is fontos szempont volt, a repülőnek ugyanis tankolás nélkül kellett visszatérnia az antarktiszi repülőtértől körülbelül 4330 kilométerre található Fokvárosba.
Mint Camilla Brekke, a Sarkkutató Intézet igazgatója elmondta, fenntarthatóbb, ha nagyobb repülőgépeket használnak, és az, hogy egy ekkora gép tudott leszállni a kontinensen, teljesen új lehetőségeket nyit meg a Troll központ előtt, ami hozzájárul a norvég kutatás fejlesztéséhez az Antarktiszon.
A történelem egyik legnagyobb ózonlyukát fedezte fel nemrég az Európai Űrügynökség egyik műholdja. Egyelőre nem tudni, hogyan lehetne csökkenteni a méretét.
Az ózonlyuk a Föld sztratoszférájának azon része, ahol más területekhez képest jelentősen alacsonyabb az ózonmolekulák (O3) koncentrációja. Bár technikai értelemben véve nem beszélhetünk lyukról, az ózonréteg a sztratoszféra egyes részein erősen elvékonyodik. Emiatt a Napból érkező káros ultraibolya-sugarak nagyobb része juthat át rajta, ami negatív hatással lehet a Föld klímájára.
Ezért is baj az, hogy az Európai Űrügynökség Copernicus Sentinel-5P műholdjának mérései alapján az idei évben az egyik legnagyobb ózonlyukat észlelték az Antarktisz felett – írja az Interesting Engineering. 2023. szeptember 16-án az „elvékonyodott réteg” – ahogy a tudósok a lyukra hivatkoznak rá – területe 26 millió négyzetkilométeresre nőtt. Ez körülbelül háromszor akkora területet jelent, mint Brazília.
Az ózonréteget károsító anyagok közül az egyik legismertebbek a CFC-k. Ezek olyan halogénezett szénhidrogének, mely a szén mellett csak fluort és/vagy klórt tartalmaznak. A kibocsátás után ezeket az UV-sugárzás bontja le a légkörben, az így felszabaduló klór pedig pusztítja az ózonmolekulákat.
Az antarktiszi ózonlyuk létezését először az 1980-as években fedezték fel, amikor a tudósok az ózonkoncentráció gyors és drámai csökkenését figyelték meg az Antarktisz felett a tavaszi hónapokban.
Az ózonréteget károsító anyagok (OSD-k) használatának nemzetközi mértékét az 1987-es Montreali Jegyzőkönyv szabályozza, amely kimondja ezen anyagok gyártásának és használatának folyamatos kivezetését. A jelentések szerint ennek hatására az ózonréteg elkezdett regenerálódni.
A kutatók szerint a mostani elvékonyodás a Hunga Tonga-Hunga Haʻapai nevű víz alatti vulkán kitörésének számlájára írható, erre azonban konkrét bizonyíték még nincs. Ugyanakkor egy 2023 tavaszán közzétett tanulmány szerint egyre több betiltott vegyi anyag van a légkörben, és a tudósok sem értik, hogy pontosan miért. Azt egyelőre nem tudni, hogyan és mikorra lehetne csökkenteni az elvékonyodott terület méretét.
Miközben az északi féltekén rekordot döntő nyári hőhullám tombol, jóval délebbre egy újabb félelmetes éghajlati rekord dőlt meg. Az antarktiszi tengeri jég mennyisége az év ezen időszakához képest soha nem látott mélységbe zuhant.
Az antarktiszi tengeri jég minden évben február vége felé, a kontinens nyári időszakában zsugorodik a legalacsonyabb szintre. A tengeri jég aztán a tél folyamán újra felhalmozódik. Idén azonban a tudósok valami mást figyeltek meg − írta meg a CNN.
A tengeri jég nem tért vissza a várt szint közelébe. Az évnek ebben az időszakában, mióta 45 évvel ezelőtt a méréseket elkezdték feljegyezni, a legalacsonyabb szinten van. Az Egyesült Államok Nemzeti Hó- és Jégadatközpontjának (NSIDC) adatai szerint a jég mintegy 1,6 millió négyzetkilométerrel van a korábbi, 2022-ben felállított téli rekordalacsony szint alatt.
Július közepén az Antarktisz tengeri jege 2,6 millió négyzetkilométerrel volt az 1981 és 2010 közötti átlag alatt. Ez majdnem akkora terület, mint Argentína.
A játék megváltozott
A jelenséget egyes tudósok kivételesnek nevezték − olyannak, ami olyan ritka, hogy az évmilliók során csak egyszer fordul elő.
Ted Scambos, a Coloradói Egyetem boulderi gleccserkutatója szerint azonban nem biztos, hogy hasznos ilyen kifejezéseket használni.
Nincs értelme arról beszélni, hogy az esélyek úgy alakulnak, ahogyan a rendszer korábban működött. A játék megváltozott − mondta a CNN-nek.
A tudósok most azon fáradoznak, hogy kiderítsék, miért történt ez meg.
Scambos szerint több tényező is hozzájárul a tengeri jég visszaszorulásához, többek között az Antarktisz körüli nyugati szelek erőssége, ami összefüggésbe hozható a szennyezés növekedésével.
Az Antarktisz óceáni határától északra lévő melegebb óceáni hőmérséklet, amely keveredik a világ többi óceánjától jellemzően némileg elszigetelt vízzel, szintén része a magyarázatnak − mondta Scambos.
Idén február végén az antarktiszi tengeri jég a feljegyzések kezdete óta a legalacsonyabb kiterjedést érte el.
Az idei tél hosszú távú változást jelezhet az elszigetelt kontinens számára, mondta Scambos.
Valószínűleg az Antarktisz rendszere még nagyon hosszú ideig nem fog úgy helyreállni, mint, mondjuk, 15 évvel ezelőtt, és talán sohasem.
Mások óvatosabban fogalmaznak. „Ez nagy eltérés az átlagtól, de tudjuk, hogy az antarktiszi tengeri jég évről évre nagy változékonyságot mutat” − mondta Julienne Stroeve, a Nemzeti Hó- és Jégadatközpont vezető kutatója a CNN-nek, hozzátéve, „túl korai lenne megmondani, hogy ez az új normális, vagy sem”.
Kaszkádhatások
A tengeri jég létfontosságú. Bár közvetlenül nem befolyásolja a tengerszint emelkedését, mivel már az óceánban úszik, közvetett hatása van. Eltűnése miatt a part menti jégtáblák és gleccserek ki vannak téve a hullámoknak és a meleg óceáni víznek, így könnyebben olvadnak el és törnek le.
A tengeri jég hiánya jelentős hatással lehet az élővilágra is, beleértve a krillt, amellyel a régió számos bálnája táplálkozik, valamint a pingvineket és fókákat, amelyek táplálkozásuk és pihenésük során a tengeri jégre támaszkodnak.
Tágabb értelemben az Antarktisz tengeri jege hozzájárul a bolygó hőmérsékletének szabályozásához, ami azt jelenti, hogy eltűnése a kontinensen messze túlmutató hatásokkal járhat.
A tengeri jég visszaveri a beérkező napenergiát az űrbe, amikor pedig elolvad, feltárja az alatta lévő sötétebb óceáni vizeket, amelyek elnyelik azt.
Az Antarktisz egyes részein már egy ideje riasztó változások figyelhetők meg. Az Antarktiszi-félsziget, a kontinens nyugati oldalából kiemelkedő jeges hegyek szálkás láncolata az egyik leggyorsabban melegedő hely a déli féltekén.
A tudósok szerint a nyugat-antarktiszi hatalmas Thwaites-gleccser − amelyet a végítélet gleccserének is neveznek − már a végét járja a bolygó felmelegedése miatt.
A tudósok becslései szerint a globális tengerszint emelkedése mintegy 3 méterrel nőhetne, ha a Thwaites teljesen összeomlana, ami világszerte pusztító hatással lenne a part menti közösségekre.
Scambos szerint az idei tél rekordalacsony tengerijég-szintje nagyon riasztó jel.
2016-ban az antarktiszi tengeri jég az első nagy visszaesést szenvedte el. 2016 óta alacsony maradt, és most a mélypontra zuhant. Valami fontos dolog a bolygó egy hatalmas részén hirtelen másképp viselkedik, mint amit az elmúlt 45 évben láttunk − fogalmazott.
[type] => post [excerpt] => Miközben az északi féltekén rekordot döntő nyári hőhullám tombol, jóval délebbre egy újabb félelmetes éghajlati rekord dőlt meg. Az antarktiszi tengeri jég mennyisége az év ezen időszakához képest soha nem látott mélységbe zuhant. [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1690842420 [modified] => 1690795083 ) [title] => Újabb rémisztő éghajlati rekord dőlt meg [url] => https://life.karpat.in.ua/?p=156197&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 156197 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 156198 [image] => Array ( [id] => 156198 [original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg [original_lng] => 130818 [original_w] => 727 [original_h] => 485 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg-300x200.jpg [width] => 300 [height] => 200 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg [width] => 727 [height] => 485 ) [large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg [width] => 727 [height] => 485 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg [width] => 727 [height] => 485 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg [width] => 727 [height] => 485 ) [full] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg [width] => 727 [height] => 485 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => life [color] => red [title] => Життя ) [_edit_lock] => 1690829357:5 [_thumbnail_id] => 156198 [_edit_last] => 12 [views_count] => 2560 [_oembed_d6caafd88d297a4b63153fdda263271b] =>
The same process is currently happening in nearly dried Aral Lake where winds eroded the lake basin and deposited ten million tons of salty dust on nearby habitats#SaveUrmiaLakepic.twitter.com/NqN3NiPr6R
The same process is currently happening in nearly dried Aral Lake where winds eroded the lake basin and deposited ten million tons of salty dust on nearby habitats#SaveUrmiaLakepic.twitter.com/NqN3NiPr6R
Harminc százalékkal lassultak a mélytengeri áramlatok az Antarktisz körül az utóbbi három évtizedben, aminek komoly következményei lehetnek a Föld éghajlatára, a tengerszint alakulására és az óceánok ökoszisztémájára – állapították meg ausztrál kutatók egy pénteken közzétett tanulmányban.
Három évtized alatt harmadával csökkent az áramlatok sebessége
Az oxigénben gazdag antarktiszi fenékvíz (AABW) akkor keletkezik, amikor a „sűrű” oxigénben gazdag víz nagy mélységekbe süllyed le a tengeri jégpajzsról. Ez a víz aztán észak felé mozdul el a tengerfenék mentén mélytengeri áramlatok formájában, amelyek a globális óceántömeg mintegy 40 százalékát teszi ki.
Ez a vízmozgás hajtja a tengeri áramlatok globális hálózatát, a déli-óceáni bukókeringést, amely átrendezi a hő és a tápanyagok eloszlását, a lassulása emiatt hatással lehet a tengeri ökoszisztémákra.
Ausztrál kutatók egy új módszerrel kimutatták, hogy a déli-óceáni bukókeringés sebessége 30 százalékkal csökkent 1992 és 2017 között.
Globális kihatásai lehetnek változásoknak
A lassulás ezek szerint már a vártnál sokkal korábban bekövetkezik, egy márciusban közzétett tanulmányban ugyanis még azt jósolták, hogy 2050-re lehet majd 40 százalék körül.
A gleccserek olvadása következtében csökken annak a sűrű, oxigénben gazdag víznek a mennyisége, amely le tud süllyedni a nagyobb mélységekbe, és ezzel lassulnak a mélytengeri áramlatok.
„Ahhoz a gondolathoz már hozzászoktunk, hogy az Antarktisz jegének olvadása következtében emelkedik a tengerszint. De ez az új tanulmány arra is rámutat, hogy az olvadás a tenger mélyének szerkezetére és az óceánok kémiájára is hatást gyakorol” – mondta el Steve Rintoul, a kutatásban részt vevő ausztrál nemzeti tudományos ügynökség (CSIRO) munkatársa.
