Október 24-én délután ünnepi hangulat töltötte meg a Beregszászi Városi Művelődési Házat, ahol a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum végzős diákjai számára megrendezték a 2025-ös szalagavató ünnepséget. A megható eseményen a 11. A és 11. B osztály tanulói kapták meg a reményt és kitartást szimbolizáló zöld szalagot, amely a felnőtté válás és az iskolától való búcsú jelképévé vált. Összesen harmincnégy fiatal állt a közönség elé ezen a különleges napon, amely egyszerre szólt az elmúlt évek lezárásáról és az új életszakasz kezdetéről. Az ünnep pillanatai örök emlékként maradnak meg a diákok szívében.
Az ünnepség során a tanulók mellett a szülők, hozzátartozók és tanárok is osztoztak az örömben. A diákok külön kérése volt, hogy az ünnepre szánt virágok ellenértékét idén jótékony célra ajánlják fel: az így összegyűlt adományokkal Majoros Ádám gyógykezelését támogatják, akinek nagymamája személyesen is köszönetét fejezte ki a megható gesztusért.
A rendezvény elején a jelenlévők egyperces csenddel adóztak a háború áldozatainak emlékére, majd a líceum igazgatója, Pavljuk Erika szólt a megjelentekhez. Köszöntőjét a Biblia szavaival kezdte: „Mindennek rendelt ideje van.” Hangsúlyozta, hogy ez a nap az ünneplésé, amikor „a lelkünket is ünneplőbe öltöztetve” élhetjük meg a meghitt pillanatokat, számot vetve a megtett úttal, és erőt merítve az előttünk álló feladatokhoz.
Megoldottuk az online tanulás nehézségeit, megmaradtunk a háború megrázkódtatásai ellenére, és a tanulás mellett számos különleges élménnyel is gazdagodtunk
‒ idézte fel az elmúlt évek fejlődését és nehézségeit.
Külön köszönetet mondott a szülőknek bizalmukért, a pedagógusoknak pedig kitartó munkájukért, majd büszkén szólt a diákok sikereiről: „Tanulóink dobogós helyezéseket nyernek az állami szervezésű megyei versenyeken, sőt országos szintű dobogósunk is van.”
Kiemelte, hogy a tavaly érettségizett tanulók mindannyian sikeresen felvételt nyertek magyarországi és kárpátaljai egyetemekre, ami az iskola eredményességének legszebb bizonyítéka.
Zárszavában Komjáthy Jenő gondolataival bátorította a fiatalokat: „Rossz a világ? Légy jó tehát magad! Üres a lét? Adj tartalmat neki! Az ember szolga mind? Légy te szabad! Hívd sorsodat bátor versenyre ki!”
Ezt követően a diákok Panykó Éva és Gorzó Kamilla osztályfőnökök kíséretében a színpadra vonultak, hogy megkapják a reményt jelképező zöld szalagokat. Az ünnepélyes szalagtűzés után az osztályfőnökök köszöntőszavaira került sor.
Panykó Éva osztályfőnök megható beszédében hét év közös utat idézett fel, melynek során a gyerekek érett, céltudatos fiatalokká váltak. Felidézte a közös élményeket, az online oktatás nehézségeit, a háború okozta megpróbáltatásokat és azt, hogy mindezek ellenére most együtt ünnepelhetnek. Zárásként azt kívánta, hogy tanítványai bátran, önmagukat megvalósítva lépjenek a felnőtté válás útjára.
Gorzó Kamilla osztályfőnök beszédében közös útjukra emlékezett vissza, amelyet az évek során diákjaival együtt jártak végig. „Együtt kezdtük el ezt az utat, együtt felnőttünk, nőttünk, változtunk az évek során.” Kiemelte, hogy „mindannyian egyediek és különlegesek vagytok”, és épp ez a sokszínűség tette igazán különlegessé az osztályt. Végül sok sikert kívánt tanítványainak a nagybetűs életben, arra biztatva őket, hogy valósítsák meg álmaikat, maradjanak kitartóak, és mindig emlékezzenek arra az iskolára, ahonnan indultak.
Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője beszédében arra biztatta a diákokat, hogy merjenek nagyot álmodni és megőrizni emberi értékeiket: „Legyetek bátrak! Mert a világ a bátor embereké. Legyetek kitartóak, mert az álmaink csak így válnak valóra.” Szavai zárásaként megható útravalót adott: „A gyökereitek Beregszászban vannak, de a szárnyaitok bárhová elrepíthetnek.”
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja Bacskai József ungvári főkonzul nevében is köszöntötte az ünneplőket. Beszédében arra utalt, hogy a tudás megszerzése mindig kitartást, küzdelmet kíván, és biztatta a diákokat, hogy őrizzék meg hálájukat tanáraik iránt. Végül jókívánságait fogalmazta meg: „Kívánom nektek, hogy egész életetek során legyen erőtök, kitartásotok a nehézségeket leküzdeni, alkalmazkodni a változásokhoz.”
„Mikor rátok nézünk, akkor a büszkeség tölt el bennünket, hiszen a kárpátaljai magyarság jövője vagytok” ‒ mondta beszédében Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Kiemelte, hogy bár a fiatalok különböző országokban folytathatják életüket, „az, aki innen, Kárpátaljáról származott el, mindig kárpátaljai marad”, hiszen a szülőföld szeretete örök kötelék. Szimbolikusan felidézte az iskola jelképét is: „A platánlevél, ami a zászlóra van fölhímezve, voltaképpen egy emlék. A szülőföld a mindig visszavár.”
A köszöntésekhez Marosi István görögkatolikus áldozópap és Margitics János református lelkész is csatlakozott, akik Isten áldását kérték a diákokra és a jelenlévőkre.
Az üdvözlőszavak után a végzősök változatos műsora következett. A diákok és tanáraik hónapokon át készültek erre a különleges napra. A vendégek számára összeállított műsorban verssel, dallal és prózával idézték meg az emberi élet legfontosabb értékeit: a hitet, a szeretetet, a családot, a szülőföldhöz való ragaszkodást, az összetartozást, a békét, az igazságot, a becsületet, a szabadságot és a tudást. E szavakat szalagokra írták, majd azokat stafétabothoz kötve jelképesen átadták az utánuk következő diáktársaiknak.
De nemcsak a diákok, a tantestület is készült a szalagavató ünnepségre, és a hagyományokhoz híven egy meglepetésdalt adtak elő a pedagógusok. Idén ez Demjén Ferenc Honfoglalás című dala volt.
Ezt követően az est egyik leglátványosabb része, a palotás és a keringő következett. A színpadon a fiatalok elegánsan, fegyelmezetten, ugyanakkor örömmel és felszabadultan táncoltak. Mozdulataikban ott volt mindaz a munka, amit az elmúlt hetekben a próbák során befektettek. A táncok között vetített képsorok pedig felidézték a közös diákévek legszebb pillanatait.
Az ünnepség végén a végzősök a művelődési ház előtti téren is eltáncolták keringőjüket, ezzel is megosztva a pillanat varázsát a városlakókkal.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és Magyarország Beregszászi Konzulátusa idén is – a hagyományokat követve – megemlékezett Beregszász 1944. október 9-i bombázásának áldozatairól. A megemlékezés a köztemető honvédparcellájánál kezdődött, majd a vasútállomásnál folytatódott, ahol a résztvevők főhajtással tisztelegtek az elhunytak emléke előtt.
A megemlékezés a Himnusz eléneklésével indult, majd Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében Fülöp Andrea konzul asszony köszöntötte a jelenlévőket. Őt követve Gyebnár István konzul mondott beszédet.
„A mai megemlékezés a hazájuk védelmében, harci cselekményekben hősi halált halt honvédjeink, a beregszászi vasútállomáson 1944. október 9-én tartózkodó sebesültszállító szerelvényben halálukat lelt honvéd mártírjaink, végül a városban a szintén a támadó szovjet harci repülők által lebombázott, illetve legéppuskázott polgári áldozatok emléke előtti főhajtásunkat juttatja kifejezésre” – kezdte beszédét.
A konzul szólt arról is, hogy a szovjet támadásról és annak civil áldozatairól hosszú ideig nem lehetett beszélni: „Ezért hosszú ideig feledésbe merültek ezek a honvédsírok is, amelyek alatt a légitámadás katonai áldozatai nyugszanak, s amelyek előtt most emlékezünk.”
Beszéde végén a béke fontosságát hangsúlyozta, amely minden nemzet jövőjének záloga:
A békés építkezés az, amely fontos számunkra, hiszen ez az alapja a mi és az utódaink jövőjének, ettől függ a magyarság megmaradása a Kárpát-medencében, Kárpátalján.
Szavai zárásként köszönetet mondott mindazoknak, akik ápolják a honvédek sírjait.
A bombázás történelmi hátterét Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének, valamint a Lehoczky Tivadar Kutatóintézetnek a vezetője ismertette. Elmondta, hogy az 1944. október 9-i szovjet támadás során, amikor a bombaszőnyeg a tervezettől eltérő irányban hullott, mintegy 250 ember vesztette életét – katonák és civilek egyaránt.
Hangsúlyozta: az akkori nap is a hétköznapi élet megszokott ritmusában indult, az emberek a vasútállomáson várakoztak, mit sem sejtve arról, hogy néhány órán belül városuk a pusztulás színterévé válik. A szirénák hangját senki sem vette komolyan – a légiriadó akkor már mindennapossá vált. A délutáni órákban azonban szovjet repülők zúdították bombáikat Beregszászra, elpusztítva a vasútállomást és környékét.
A történész kiemelte, hogy a történelem ezen tragikus napja nem csupán a múlt emléke, hanem figyelmeztetés is a jelen számára. Mint mondta: „1944. október 9-e arra tanít bennünket, hogy értékeljük a békét, hiszen az ember természetes állapota a béke. Meg kell tanulnunk megbecsülni azt, és mindig, minden körülmény között ki kell állnunk a háború, az erőszak és az agresszió ellen.”
Kiemelte: az utóbbi évek háború eseményei újra rávilágítottak arra, milyen törékeny a béke, és mennyire könnyen válhatunk magunk is részeseivé egy fegyveres konfliktusnak. Éppen ezért – fogalmazott – a béke melletti határozott kiállás erkölcsi kötelességünk, hogy a jövő nemzedékei békében élhessenek.
A megemlékezésen a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum 10. osztályos diákjai verses és történelmi műsorral tisztelegtek az áldozatok előtt, majd a történelmi egyházak képviselői közös imádságot mondtak az elhunytak lelki üdvéért. A szertartás végén a jelenlévők elhelyezték a kegyelet és a hála koszorúit a honvédparcella emléktáblája előtt.
A megemlékezők ezt követően a város vasútállomásához, az egykori bombázás célpontjához vonultak. A program az állomás falán elhelyezett emléktáblánál folytatódott, ahol katonadalok csendültek fel Halász Bertalan, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatójának harmonika-előadásában.
Molnár Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica képviseletében köszöntötte az egybegyűlteket, majd Orosz Ildikó, a szervezet és a Rákóczi Egyetem elnöke szólt a jelenlévőkhöz, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelem ismétlődő figyelmeztetéseit nem szabad elengedni a fülünk mellett.
Felidézte, hogy 2014-ben a Pro Cultura Subcarpathica és Magyarország Beregszászi Konzulátusa emléktáblát helyezett el a vasútállomás falán, hogy felkiáltójelként emlékeztessen a 81 évvel ezelőtti tragédiára. „Akkor még nem gondoltuk, hogy ezt a felkiáltójelet sokan nem veszik komolyan, és tíz év múlva ismét háborús helyzetbe kerülünk itt, Ukrajna állampolgáraiként” – fogalmazott az elnök asszony.
Orosz Ildikó párhuzamot vont a múlt és a jelen között. Mint mondta, az 1944-es beregszásziak is azt hitték, hogy a háború nem érheti el őket. Hiába szóltak a szirénák, az emberek már hozzászoktak, és nem vették komolyan a fenyegetést – akárcsak ma, amikor sokan úgy gondolják, a háború messze van, és nem érinti közvetlenül mindennapjaikat.
Kétszázötven beregszászi polgár hiányzik a városból – olyan emberek, akiknek az utódaival, gyermekeivel, unokáival már soha nem ismerkedhetünk meg. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy a háború milyen veszélyes, és figyelmeztet, hogy a háború nem az emberekről szól
– hangsúlyozta.
Babják Zoltán, Beregszász polgármestere szavaiban a felelősségteljes magatartás fontosságát hangsúlyozta, különösen a légvédelmi intézkedések betartásának szükségességét. Mint mondta, sokan még ma sem veszik komolyan a szirénák hangját, pedig mindannyiunk közös feladata mindent megtenni annak érdekében, hogy ne legyen civil beregszászi áldozata a háborúnak.
„Ahhoz, hogy pontosan megértsük, mi a béke, ismernünk kell, mi a háború – nemcsak könyvekből, filmekből vagy elbeszélésekből, hanem sajnos ma már személyes tapasztalatból is” – fogalmazott a polgármester, aki zárszavában a közösségi összefogás és a béke iránti közös vágy fontosságát hangsúlyozta.
A megemlékezésen Demeter Hanna, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze Móra Ferenc Esti imádság című versét adta elő. A szavalat után a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés koszorúit az emléktáblánál, csendben fejet hajtva azok előtt, akik 81 évvel ezelőtt életüket vesztették Beregszász bombázásakor – a város múltjának egyik legtragikusabb napján.
Újabb amerikai orvoscsapat érkezett Kárpátaljára, hogy egészségügyi tanácsadással és ingyenes szűrővizsgálatokkal segítse a helyi lakosságot. A missziót a Kárpátaljai Baptista Jótékonysági Alapítvány és a Magyarországi Baptista Szeretetszolgálat szervezte, válaszul a háborús helyzet miatt kialakult egészségügyi hiányokra. Szeptember 2-án a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tanulói, dolgozói és a diákok szülei vehettek részt a vizsgálatokon.
Az amerikai orvosok modern diagnosztikai eszközökkel érkeztek: vérnyomásmérést, vércukorszint-, illetve ultrahangos vizsgálatot és kardiogramot is végeztek, emellett alapvető szemvizsgálatot tartottak, amelynek eredményeként több páciens ajándékszemüveget kapott. Nagy Csaba, a Kárpátaljai Baptista Jótékonysági Alapítvány elnöke interjújában aláhúzta az egészségügyi szűrések tapasztalatait: „Azt látjuk, hogy a páciensek panaszai leggyakrabban a vérnyomásproblémákhoz kapcsolódnak: vagy túl magas, vagy túl alacsony a vérnyomásuk. Ennek az okát keresik az orvosok, hiszen ez gyakran belső szervi megbetegedésekhez vezethet, vagy komolyabb problémák előjele is lehet. Mi vezetünk egy digitális listát, egy adatbázist, amelyben rögzítjük a páciensek állapotát, így könnyebben nyomon követhető, ki milyen gondokkal küzd. Az amerikai orvosok ultrahanggal, kardiogram-készítő eszközökkel érkeznek, mérik a vércukorszintet, és elvégeznek minden alapvető vizsgálatot – egyedül vérvizsgálatot nem tudnak. Éppen ezért tanácsoljuk a pácienseknek, hogy ha van friss véreredményük, hozzák magukkal, mert az sokat segít az orvosnak a diagnózis felállításában. A gyerekek multivitamint kapnak, amit az orvosok hoznak magukkal, de a felnőttek is részesülhetnek ilyen ajándékban. Emellett hoznak különféle bandázsokat, gumikötéseket, amelyek izomsérülések vagy ízületi problémák esetén nagyon hasznosak. Ezek nálunk vagy nagyon drágák, vagy nehezen beszerezhetők, így nagy segítséget jelent, hogy ingyen elérhetők a vizsgálatok során. Alapszintű szemvizsgálatot is végeznek, amelyhez nincs szükség bonyolult gépekre. Betűolvasással meg tudják állapítani, hogy valakinek pluszos vagy mínuszos dioptriára van szüksége, és adott esetben szemüveget is adnak ajándékba.”
„Két okból is örömmel fogadtuk az orvosmissziót – mondta a sajtónak adott nyilatkozatában Pavljuk Erika, a líceum igazgatója. – Egyrészt, mert a Baptista Szeretetszolgálattal jó tapasztalataink vannak, másrészt pedig azért, mert napjainkban nagyon sok család nem tudja megengedni magának a rendszeres orvosi vizsgálatot. Ez a lehetőség házhoz jött, a gyerekek és szüleik egyaránt részesülhettek szűrővizsgálatban. Anyaként különösen fontosnak tartom, hogy a gyerekek örömmel fogadták az orvosokat, nem félelemmel, mint amikor klinikára kell menniük.”
A nap folyamán a líceumba mintegy ötszázan érkeztek, sokan konkrét panasszal fordultak a szakemberekhez, mások csupán általános kivizsgálásra jelentkeztek. „A leggyakoribb problémák, amelyekkel találkozunk, a magas vagy alacsony vérnyomás, valamint a stressz okozta panaszok – magyarázta dr. Richard Pet, az orvoscsoport vezetője. – A háború nemcsak a fizikai környezetet, hanem az emberek lelki egészségét is megterheli. Még azok is szenvednek a stressztől, akik nem közvetlenül a frontvonal közelében élnek.” A szakemberek multivitaminokat, kötszereket és más alapvető egészségügyi eszközöket is hoztak magukkal, amelyeket a vizsgálatok során a betegeknek ajándékoztak. „Minden alkalommal próbálunk valami kézzelfogható segítséget is adni – mondta dr. Richard Pet. – Most Utahból és Ohióból, valamint az Egyesült Államok más részeiről érkeztek kollégák. Hetedszer járunk Kárpátalján, és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára. Nagy öröm számunkra, hogy segíthetünk a helyi közösségnek és a menekülteknek.”
A Kárpátaljai Baptista Jótékonysági Alapítvány a háború kitörése után gyorsan felismerte, hogy a térségben megnövekedett az egészségügyi ellátás iránti igény. Ez alkalommal az orvoscsapat több napot töltött a Beregszászi járásban, plébániákat, iskolákat és menekültszállókat is felkerestek, ahol fogadták a lakosságot. A nemzetközi összefogással létrejött orvosmisszió már több mint három éve működik Kárpátalján.
Szeptember 1-jén ünnepélyes tanévnyitóval indult el a 2025/2026-os tanév a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban, ahol 356 diák kezdte meg az új iskolai évet.
Az esemény elején a jelenlévők egyperces csenddel emlékeztek meg az elmúlt időszak áldozatairól, majd kezdetét vette a hagyományos tanévnyitóprogram.
A legkisebbek számára különösen emlékezetes pillanat volt, amikor Nagy Viktória és Jancsik Anikó első osztályos tanítók vezetésével az elsősök kézen fogva léptek be az iskola udvarára. Az ötödikeseket pedig Temető Ádám osztályfőnök kísérte, akik ezzel jelképesen is új szakaszba léptek diákéletükben.
A rendezvényt hivatalosan Pavljuk Erika igazgatónő nyitotta meg, amikor az ukrán és a magyar himnuszok eléneklését követően bejelentette: „Ezennel a 2025/2026-os tanévet megnyitom.” Ezt követően került sor a meghívott vendégek köszöntésére.
Az iskola vezetője beszédében hangsúlyozta a közösség összetartó erejét, a hit és a tudás fontosságát a nehéz időkben. Továbbá örömmel jelentett be számos új, mérföldkőnek számító változást az intézmény életében: „Az utóbbi idők tanévkezdő ünnepségei tanintézményünk számára a soron következő tanév szokásos megkezdésén kívül egyéb fordulópontokat is jelentettek. Két évvel ezelőtt már az elkészült új épületünk előtt állhattunk, csak akkor még nem állt készen minden a tanítási folyamat megkezdéséhez abban az épületben. Most itt állva örömmel jelentem be, hogy a mai naptól mindkét épületünkben megindul az oktatás. Hála Istennek, sokan jelentkeztek tanintézményünkben, örömmel jelenthetem ki: 356 diákkal kezdjük a tanévet. Itt szeretném megköszönni a szülők bizalmát, hogy gyermekeik számára a mi iskolánkat választották. Tudom, hogy ez felelősségteljes és nehéz döntés a mai, sokszor bizonytalan időkben, ezért hálásak vagyunk és biztosítom önöket, hogy rászolgálunk a bizalomra. A számos jelentkezőnek köszönhetően több évfolyamon, így az első osztályban is párhuzamos osztályokat indíthattunk, ezért csak a két épület együtt biztosít elegendő helyet minden tanulónk számára. Az 1‒6. évfolyamok a szívünkhöz nőtt régi épületben tanulnak majd, a 7‒11. osztályaink pedig berendezkednek az új épületszárnyban. Több évtizedes vágyunk teljesül ezzel, szívből kívánom, hogy mindenki érezze igazi második otthonának iskolánkat. Szeretném még külön megosztani önökkel azt a jó hírt, hogy a Bethlen Gábor Líceum elnyerte a jogot, hogy az elsőtől a 11. és majd a jövőben a 12. évfolyamig folytathassuk az oktatói-nevelő munkát. Iskolánkban tehát elemi, általános és középiskolai fokozaton egyaránt folyik a tanítás.”
Az ünnepségen sor került az elsősök verses műsorára, valamint az ötödik évfolyamosok vidám „búcsújára” a nyártól.
A diákok előadása után a vendégek felszólalásai következtek. Köszöntőbeszédet mondott Szepesi Károly ungvári magyar konzul, aki köszöntőjében a nemzeti identitás és az anyanyelvi oktatás megőrzésének jelentőségét hangsúlyozta.
Dobsa István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetének elnöke beszédében a szülőkhöz és az intézmény munkatársaihoz is szólt: „Tisztelt Szülők! Önök bátor emberek. Bátor döntést hoztak, amikor a szülőföld mellett köteleződtek el, és itt, helyben választottak intézményt gyermekeiknek. Hiszen ez ma nem csupán választás, hanem sokkal inkább vállalás kérdése. Magam is szülőként hiszem és vallom, hogy jó döntést hoztak – sőt, a legjobb döntést. Tisztelt igazgató asszony, kedves tanári kar! Hálánkat fejezem ki önök felé, amiért nap mint nap azon fognak fáradozni, hogy gyermekeinkből a legjobbat hozzák ki, hogy tanítsák és neveljék őket. Ehhez kívánok kitartást, erőt és szép sikereket.”
Ezt követően Nagy Csaba, a Kárpátaljai Baptista Jótékonysági Alapítvány elnöke is üdvözölte a közösséget.
Az új tanévre, a diákok és szülők, tanárok életére Margitics János, a Beregszászi Református Gyülekezet lelkipásztora és Marosi István, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség lelkésze kért áldást.
A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum idei tanévnyitója így nemcsak az új oktatási év kezdetét jelentette, hanem mérföldkőként is bevonul az intézmény történetébe. Az iskola egyszerre őrzi a hagyományokat és mutat előre: a régi és az új épület benépesítése a diáksereggel, a párhuzamos osztályok indítása és a 11 évfolyamon zajló oktatás lehetősége mind azt jelzik, hogy a közösség bizalommal tekint a jövőbe.
„Tovább, tovább, tovább, Fel búcsúcsókra cimborák!” – csendült fel a jól ismert ballagási dal május 30-án a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tanévzáró és ballagási ünnepségének kezdetén. Az esemény meghitt és ünnepélyes hangulatban zajlott, ahol a végzősök bensőséges pillanatok és útravaló gondolatok kíséretében búcsúztak el iskolájuktól, tanáraiktól és diáktársaiktól. Az intézményt ebben az évben 24 diák hagyta el végzős diákként.
A rendezvény a háború áldozatainak szentelt egyperces néma főhajtással kezdődött. Ezt követték a magyar és ukrán himnuszok, majd a vendégek köszöntése, akik között jelen voltak helyi közéleti vezetők, a külképviseleteket delegáltjai és a történelmi egyházak képviselői.
A ballagókhoz és megjelentekhez elsőként Pavljuk Erika, az intézmény vezetője szólt, aki kiemelte az elmúlt évek kihívásait, a diákok kitartását és azt, hogy az iskolában nemcsak tudást, hanem közösséget is kaptak. A tanévet összegezve aláhúzta: „Ismét egy nehéz és mozgalmas, de azt mondhatom, eredményes tanévet zárhatunk. Életünk, munkánk körülményei nem lettek könnyebbek, de líceumunkban tanáraink és diákjai továbbra is azon munkálkodtak teljes erőbedobással, hogy a megkereshető tudásból növendékeink a lehető legtöbbet megőrizzék. Ünnepségünk keretében hamarosan sor kerül azon diákok okleveleinek átadására, akik a legkiemelkedőbb eredményeket érték el a megyei és nemzetközi versenyeken. De el kell mondanom, hogy tegnap már tartottunk egy oklevélátadót, mert számos olyan elismerést is kioszthatunk növendékeinknek, amelyeket a kistérségi és egyéb versenyeken nyertek, és azok átadása most meglehetősen hosszú időt vett volna igénybe. Minden diákunknak gratulálunk a sikereikhez, tanáraiknak a munkájuk eredményeihez, és biztosíthatom önöket, hogy továbbra is ezen az úton fogunk haladni.”
A végzős diákokhoz szólva az intézményvezető kiemelte: „Ti vagytok az elsők, akikhez a ballagási ünnepségen igazgatóként szólhatok. Jól ismerlek benneteket, végigkövettem az életeteket. Végigkövethettem, ahogy virgonc, eleven kis csemetékből mára a nagyvilágba kilépő fiatalokká értetek. Biztosak lehettek abban, hogy a további sorsotokat is követni fogom. A távolból mindig kíváncsi leszek arra, hogyan alakul az életetek, hogyan valósítjátok meg a céljaitokat. Kitartást és szerencsét kívánok nektek ehhez. Mindig higgyetek magatokban és tehetségetekben. Isten segítségével találjátok meg a helyeteket a világban.”
Az ünnepségen sor került az oklevelek átadására is: a magyarországi és ukrajnai tanulmányi versenyek első helyezettjeit az iskola igazgatója és igazgatóhelyettese tüntette ki. Ezt követte a kitűnő tanulmányi eredményekkel záró diákok elismerése Bethlen-oklevéllel.
Ünnepi beszédet mondott Balogh György, beregszászi magyar konzul, aki Zrínyi Ilona II. Rákóczi Ferencnek intézett levelén keresztül idézte meg a tanulás és az emberi erények fontosságát, bátorítva a fiatalokat, hogy a tudást mindig értékként őrizzék magukban.
Majd Rádik Okszána, a Beregszászi Városi Tanács Oktatási és Művelődési Osztályának helyettes vezetője adott útravaló tanácsokat a végzősöknek.
A történelmi egyházak képviseletében Marosi István, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség lelkésze és Taracközi Ferenc, a beregszászi református egyházközség vezető lelkipásztora áldotta meg az új útra lépő fiatalokat.
Ezt követően Tóth Győző, a KárpátHáz Civil Szervezet ügyvezetője szólalt fel, méltatva a diákokat és a tanári kar fáradhatatlan munkáját.
A legfiatalabb diákok sem maradtak ki az ünneplésből: az első osztályos tanulók nevében két diák búcsúztatta a végzősöket szeretettel és jókívánságokkal, majd az 5. évfolyamosok „útravalóval” látták el a ballagókat és osztályfőnöküket, Hnatik-Riskó Mártát.
Az ünnepi beszédeket követően a ballagó diákok verseken és dalokon keresztül próbálták meg kifejezni mindazt, ami a szívükben kavargott ezen a különleges napon. Köszönetet mondtak szüleiknek és tanáraiknak, így búcsúzva azoktól, akik végigkísérték őket az éveken át tartó úton.
Az ünnepi alkalom végén a Bethlen-líceum végzős diákjai hagyományukhoz híven idén is elhelyezték jelképes ajándékukat – egy faragott platánfalevelet – az iskola előtti életfán, emléket hagyva ezzel itt töltött diákéveikről.
Különleges hangulat járta be a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumot, ahol a hagyományos BMG-nap idén megújult formában, egy élményekkel teli Családi Nappal bővült. A diákönkormányzat szervezésében megvalósult rendezvény idei témája az „Uralkodók napja” volt, „Egy nap a trón körül” mottóval, amely igazi időutazásra invitálta a diákokat és a vendégeket.
A reggel az ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét, ahol Pavljuk Erika igazgató asszony jelképesen átadta az iskola kulcsát a Diákönkormányzatnak, azaz a 10. évfolyamos diákoknak. „Ma nem én irányítom az iskolát, hanem a diákjaink. Ez a nap róluk szól, az ő kreativitásukról és közösségi erejükről” – mondta el az intézményvezető. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette az a nap, amikor minden a diákok, az ő ötleteik, kreativitásuk és szervezőkészségük körül forog. Az idei program középpontjában az időutazás állt, melynek keretében a felsős diákok híres uralkodókat és korukat idézték meg, míg az alsós tanulók kedvenc mesehőseik világába csöppenhettek bele.
A délelőtti órákban a felső tagozatosok, azaz az 5–9. osztályosok az Uralkodók napja című tematikus program keretében mutatták be, hogyan képzelik el egy-egy – korábban kisorsolt – történelmi korszak mindennapjait. Az osztályok korhű dekorációval készültek, látványos jelmezeket öltöttek és a korszakhoz illő ételeket is felszolgáltak. Az iskolát benépesítették Kleopátra, Julius Caesar, Dzsingisz kán, Mátyás király, Szulejmán szultán, Napóleon és udvartartásuk képviselői – az udvar egy élő történelmi kiállítássá alakult. A program részeként minden osztály előadta saját, az uralkodójukhoz kapcsolódó osztálydalát is, amelyet a zsűri külön értékelt.
Ezzel párhuzamosan az alsó tagozatosok, vagyis az 1–3. osztályosok a Varázslatos mesehősök napja keretében vettek részt játékos és színes programokon. A kicsik mesehősök bőrébe bújtak, plüssjáték-kiállítást rendeztek a korábban sorsoláson kihúzott mese alapján és szintén énekeltek osztálydalt. Megjelentek az Agymanók, Pán Péter, Aladdin, Micimackó és a Zootropolis mesehősei is, s a vidámságot tovább fokozta a Disney-kvíz, az ügyességi játékok és a kézműveskedés.
Mindkét korosztály versenyzett a legjobb bemutatkozásért, jelmezért és osztálydalért, az összesített pontszámok alapján pedig értékes nyeremények vártak rájuk. Az idei verseny győztese az 5. osztály lett, akik egy közös hamburgerezésen vehetnek részt a Jordi Burgerben. A második helyet a 9/A osztály szerezte meg, ők egy Fornetti vásárlási utalvánnyal lettek gazdagabbak. A harmadik helyezett pedig a 6. osztály lett, akik közösen fagyizhatnak az Ilosvay cukrászdában.
Az esemény különleges színfoltja volt Szabó Balázs gospel énekes fellépése is, aki immár harmadik alkalommal látogatott el a líceumba és koncertjével emlékezetes zenei élményt nyújtott mindenkinek.
A mozgalmas délelőtt után következett a közös ebéd: a hagyományokhoz híven a 11. évfolyamosok főzték a kb. 300 adag finom babgulyást Jakab Béla mesteri irányításával, amelyet az iskola minden tanulója, tanára és munkatársa együtt fogyasztott el. Az étkezés nemcsak a jóllakásról, hanem a közös élményről is szólt, igazi közösségi pillanat volt.
A délután folyamán pedig kezdetét vette az idén első alkalommal megrendezett Családi Nap, amelyre a szülőket is meghívták. A szülők érkezésekor regisztráció zajlott, majd a gyerekekkel közösen vegyes csapatokat alkottak és különféle versenyeken, játékokban, foglalkozásokon vettek részt. A sportos és játékos programkínálat igazán gazdag volt: focimeccs, pingpong, kötélhúzás, zsákban ugrálás, lézerharc, óriás darts és kézműves-foglalkozások várták az érdeklődőket. Emellett lehetőség nyílt arra is, hogy a szülők gyerekeikkel együtt beüljenek a rendhagyó interaktív tanórákra és részt vegyenek magyar nyelvi, kémiai, informatikai, biológiai vagy matematikai foglalkozásokon, ahol a tanárok játékos formában próbára tették a tudásukat is.
A délutáni programokat egy finom paprikás krumplis közös vacsora követte, amelyet a „betyáros” Erdei János készített a mintegy 500 résztvevő számára. A jó hangulatról ezután sem kellett lemondani: retró mulatság és táncparti gondoskodott arról, hogy a nap minden résztvevője mosollyal az arcán búcsúzhasson a rendezvénytől.
Az élvezetes programokban bővelkedő esemény végére nemcsak a pontszámok és díjak maradtak emlékezetesek, hanem az együtt töltött idő, a közös élmények és a felszabadult hangulat is. A Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban mindig is fontosnak tartották és tartják, hogy az iskola ne csupán a tanulásról szóljon, hanem valódi közösségi térként is működjön. A Családi Nap megszervezésével egy olyan alkalmat szerettek volna teremteni, ahol diákok, szülők és pedagógusok közösen kapcsolódhatnak ki, ismerhetik meg egymást más szemszögből. Remélik, hogy a résztvevők élményekkel gazdagodva tértek haza, és a rendezvényből hosszú távon hagyomány válik.
Március 19-én ünnepélyes keretek között rendezték meg a 2025-ös Zrínyi Ilona Matematikaverseny kárpátaljai fordulójának eredményhirdetését és díjátadóját a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban. Az eseményen elismerték a legtehetségesebb diákokat és felkészítő tanáraikat.
A Zrínyi Ilona Matematikaverseny a Matematikában Tehetséges Gyermekekért Alapítvány (MATEGYE) által 1990 óta megrendezett nemzetközi matematikai megmérettetés. A magyarországi és határon túli magyar nyelvű 2–12. osztályos diákok számára elérhető verseny három fordulóból áll: iskolai, megyei/körzeti és országos döntőből. Március 19-én a Kárpátalján legjobban teljesítő ifjú matematikusok és tanáraik vehették át elismeréseiket a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban.
A megjelenteket Károly Katalin, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum igazgatóhelyettese köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta: „Nagy örömünkre szolgál, hogy évek óta otthont adhatunk ennek a nívós versenynek, és talán az még nagyobb örömre ad okot, hogy évről évre többen jelentkeznek és mérettetnek meg.”
A díjátadó ünnepség egy különleges műsorral folytatódott, amelyet a tanintézmény diákjai az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére adtak elő, színvonalas előadással idézve fel a forradalom szellemét.
Ezt követően Rubec Zsuzsanna, a Zrínyi Ilona Matematikaverseny kárpátaljai koordinátora vette át a szót. Mondanivalójában kiemelte, hogy a matematika nem csupán számok és képletek halmaza, hanem egy egyetemes nyelv, amely életünk minden területén jelen van. A problémamegoldás és a logikus gondolkodás olyan készségek, amelyek a diákok számára a mindennapokban és a jövőjük során is nélkülözhetetlenek lesznek. Hangsúlyozta, hogy a matematikai kihívások leküzdése hasonló egy hegycsúcs meghódításához: kitartást és elhivatottságot igényel, de a siker élménye felbecsülhetetlen értékű. „Ma ünnepeljük azokat, akik mertek álmodni, mertek kérdezni, és mertek válaszokat keresni. Légy büszke eredményeidre és az útra, amelyen végigfutottál!” – tette hozzá.
Ezután gratulált a diákoknak és a felkészítő tanáraiknak, valamint a két helyszín, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum és a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum vezetőségének és tanárainak, ahol az idei tanévben megrendezésre került a megyei forduló. Végül köszönetét fejezte ki a támogatóknak: Orosz Ildikónak, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökének és a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum vezetőségének, akik minden évben hozzájárulnak a verseny lebonyolításához és díjazásához.
A díjkiosztó ünnepségen a 2–12. osztályos diákok közül a pontszámok alapján a legjobb tíz versenyzőt díjazták korcsoportonként.
3. osztály: 1. Csémi Dominik – Nagyberegi Dobrai Péter Líceum, 2. Faggyas Tamás – Nagyberegi Dobrai Péter Líceum, 3. Szarka Valentin – Vári II. Rákóczi Ferenc Líceum.
5. osztály: 1. Bíró Ágnes – Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, 2. Demkó Anna – Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum, 3. Szegedi Kevin – Beregszászi Bethlen Gábor Líceum.
6. osztály: 1. Szilágyi Júlia – Ungvári Dayka Gábor Líceum, 2. Karmacsi Hanna – Kaszonyi Arany János Líceum, 3. Bara Sándor – Nagydobronyi Líceum.
8. osztály: 1. Fabricij Artem – Ungvári Dayka Gábor Líceum, 2. Ilosvay Anna – Nagyberegi Református Líceum, 3. Burdukova Rebeka – Ungvári Dayka Gábor Líceum.
9. osztály: 1. Olasz Ákos – Beregszászi Horváth Anna Gimnázium, 2. Hidi András – Nagydobronyi Líceum, 3. Székely Kristóf – Verbőci Líceum.
10. osztály: 1. Egresi Roland – Péterfalvai Református Líceum, 2. Farkas Ernő – Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, 3. Trompák Engelhárd – Munkácsi Szent István Líceum.
11. osztály: 1. Neubauer Ferenc Konrád – Nagyberegi Református Líceum, 2. Muska Volodimir – Beregszászi Kossuth Lajos Líceum, 3. Buda Jónás – Beregszászi Bethlen Gábor Líceum.
A szakközépiskolások között 10. osztályban Kacsó Gábor, 11. osztályban pedig Kiss Erik értek el első helyezést. Mindketten a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének diákjai.
A díjátadó során a csapatversenyben kiemelkedő eredményt elért csapatokat külön díjazták, és a felkészítő tanárok munkáját is oklevéllel ismerték el. A legeredményesebb tanárok között File-Kovács Erika, Kulin Judit, Lőrinc Izolda, Rubec Zsuzsanna és Szilágyi Lajos kaptak elismerést. Az iskolák közül a legjobb eredményeket az Ungvári Dayka Gábor Líceum, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum és a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum érték el.
Az országos döntőnek Miskolc ad majd otthont 2025. április 17–19. között. A döntőn csak azok az első helyezést elért tanulók vehetnek részt, akik 2025. március 27-ig regisztrálnak a www.mategye.hu oldalon a „Regisztráció a döntőre” menüpontban.
A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum idén is meghirdette a Hit, Remény, Szeretet vers- és prózamondó versenyt a kárpátaljai oktatási intézményekben tanuló magyar diákok, valamint itt élő felnőttek számára. A rendezvényt hagyományosan az adventi időszakban szervezik meg immár több mint két évtizede. A megmérettetésre ezúttal december 12-én került sor 37 versenyző részvételével.
Az adventi verseny története 1997-ig nyúlik vissza, amikor Bacskó Mária tanárnő, a líceum akkori igazgatóhelyettesének kezdeményezésére került először megrendezésre hagyományteremtő céllal, felhívva a figyelmet a költészet léleképítő erejére a hit, a remény és a szeretet jegyében.
A rendezvény kezdetén Szegedi Alen ötödik osztályos tanuló előadásában egy ünnepi hangulatú verset hallhatott a közönség, majd a jelenlévőket Kocsis Mária magyartanár köszöntötte Pilinszky János költő szavaival: „Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” A tanárnő hozzátette, hogy „mi arra várakozunk minden karácsony előtt, hogy közel kerüljünk egymáshoz, a Jóistenhez, s tiszta lélekkel tudjunk felkészülni az ünnepi időszakra”. Elmondása szerint ez a nap a legmegfelelőbb erre a felkészülésre, hiszen amellett, hogy csodálatos versek hangzanak el, már mindenki nyert azáltal, hogy itt lehetnek egymás társaságában.
„Iskolánk egyik legszebb és legkedvesebb hagyományai közé tartozik a Hit, Remény, Szeretet című vers- és prózamondó verseny, amelyet intézményünk több mint húsz évvel ezelőtt azzal a céllal kezdte el szervezni, hogy az adventi időszakban alkalmat teremtsen a költészetet kedvelő diákoknak és felnőtteknek egy kis elcsendesedésre, ugyanakkor közösségi élményre is ilyenkor, a Megváltó születésének ünnepéhez közeledve” – fogalmazott köszöntőjében Pavljuk Erika, a Bethlen-líceum megbízott igazgatója, hozzátéve: nagy öröm és megtiszteltetés számukra, hogy otthont adhatnak ennek az alkalomnak, amelyre évről évre szép számban érkeznek versenyzők és tanáraik a közeli és távolabbi iskolákból egyaránt.
„Az irodalom lényege az, hogy ha kell, felvidít, ha kell, mosolyra fakaszt, helyettünk szól, amikor szükséges. Nem véletlen tehát, hogy életünk minden fontosabb eseményéhez versek, prózák kapcsolódnak” – emelte ki felszólalásában Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul, majd a verseny mottójához igazodva Pál Apostol korintusiakhoz írt első levelének egy részletét olvasta fel: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.” A diplomata e gondolatokkal kívánt a verseny résztvevőinek nemes megmérettetést és a közelgő ünnep alkalmából mindenkinek áldott, békés karácsonyt.
A köszöntőket követően a történelmi egyházak jelen lévő képviselői – Molnár János római katolikus esperes-plébános, püspöki helynök, Margitics János református lelkipásztor és Marosi István görögkatolikus áldozópap – osztották meg gondolataikat a várakozás időszakának valódi tartalmáról, iránymutatást adva a szeretet ünnepéra való készülődésben.
A versenyzők ezután két kategóriában (iskolások három korcsoportra bontva, valamint felnőttek) három helyszínen adták elő az alkalomra választott verset vagy egy prózai mű részletét. Mintegy másfél óra elteltével ismét a rendezvényteremben gyűltek össze, ahol a zsűri értékeléseit követően sor került az eredményhirdetésre.
1–4. osztályosok: 1. Baranyi Maximilian (Haranglábi Gimnázium); 2. Barkaszi Máté (Kisbégányi Református Gyülekezet); 3. Gogola Erzsébet (Beregszászi Bethlen Gábor Líceum); különdíj: Árva Arabella (Nagyberegi Dobrai Péter Líceum) és Kozub Angelika (Gáti Kovács Vilmos Líceum).
5–8. osztályosok: 1. Suszta Viktor (Nagyberegi Dobrai Péter Líceum); 2. Pallagi Patrícia (Beregdédai Gimnázium); 3. Miszkó Violetta (Beregdédai Gimnázium); különdíj: Pető Szófia (Beregszászi Bethlen Gábor Líceum) és Gogola Eszter (Beregszászi Bethlen Gábor Líceum).
9–11. osztályosok: 1. Bidzila Ramóna (Beregszászi Kossuth Lajos Líceum); 2. File Barbara (Beregszászi Kossuth Lajos Líceum); 3. Bedő Dániel (Beregszászi Bethlen Gábor Líceum); különdíj: Gogola Mária (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete).
A felnőtt kategóriában két versenyző jelentkezett. A zsűri megosztott első helyezést hirdetett ki Gogola Anna és Béres József, a II. RF KMF Felsőfokú Szakképzési Intézetének diákjai között.
A dobogós helyezést elért versenyzők mellett minden résztvevő értékes ajándékot kapott, hiszen mindannyian odaadással készültek és adták elő a költők és írók kiválasztott műveit. Az ajándékokért köszönet illeti a szavalóverseny támogatóit: Magyarország Ungvári Főkonzulátusát és Beregszászi Konzulátusát, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetét, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget, a Kárpátaljai Baptista Jótékonysági Alapítványt, a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségét, a Fornetti kávézót, Gogola Zoltán festőművészt és magánszemélyeket.
A rendezvénnyel idén is sikerült megteremteni azt a meghitt, lélekemelő hangulatot, amelyet a hit, a remény, a szeretet együttes érzése és a költészet találkozása hozhat elő.
A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum 23 végzősének szíve fölé tűzték fel ünnepélyes keretek között a jövőbe vetett hitet és a reményt jelképező zöld szalagot október 25-én a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében.
A hosszú utakon többször is meg kell pihenni, a megtett útra visszatekinteni, erőt gyűjteni, s aztán előre nézni, és lendületet véve ismét elindulni új és még újabb célok felé. „Megcélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot, mindig hinni és remélni, így érdemes a földön élni” – ahogy William Shakespeare írja. Az iskolás évek pedig hosszú utat jelentenek a mai ünnepeltek, a tizenegyedikesek életében. Elérkezett az a pillanat, amikor számot vethetnek: mit gyűjtöttek eddig a tarsolyukba, s még mihez kell erőt meríteniük, hogy a legjobban felkészülve érhessenek majd a hamarosan elérkező újabb fontos állomáshoz, az érettségihez.
Az ünnepség kezdete előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással adóztak a háborúban elhunyt áldozatok emlékének, majd a végzősök színpadra vonulását követően Pavljuk Erika, a Bethlen-líceum igazgatója mondott köszöntőt. Az intézményvezető elmondta, az ünnepeink egy kicsit mindig kiemelnek a hétköznapok forgatagából, s mindegyik a maga sajátságos, az adott alkalomhoz kapcsolódó hangulatával más megvilágításba helyezi az életünk mindennapjait. „A szalagavató ünnepség olyan alkalom, amikor a nemzedékek örökös váltakozására figyelhetünk, hisz azok a növendékeink állnak ma figyelmünk középpontjában, akik néhány éve csodálkozó tekintetű kisgyermekekként lettek líceumunk közösségének tagjai, ma pedig majdnem felnőtt fiatalok állnak előttünk, s mi, tanárok, nevelők a szülőkkel együtt büszkén láthatjuk, mekkora változáson mentek keresztül a mögöttünk álló évek során” – fogalmazott Pavljuk Erika, hozzátéve, hogy az elmúlt években emberpróbáló körülmények álltak elő és állnak fenn most is, amelyekben meg kellett és meg kell találni a megfelelő megoldásokat. „De közösen, egymást támogatva valahogy mindig sikerült átmenteni, továbbvinni az értékeinket, amikor például a tanulás egyik napról a másikra átkerült a virtuális, online térbe, és akkor is, amikor az egész addigi életünk kifordult a sarkaiból a háború következményei miatt. Ma – Istennek hála – mégis itt lehetünk együtt egy meghitt ünnepségen, amely egyik bizonyítéka az örök igazságnak, hogy »Az Élet él és élni akar«” – szögezte le az igazgató, aki mint mondta, számára azért is különleges a mai szalagtűző ünnepség, mert tanárként s az osztály nagy részének egykori osztályfőnökeként is végigkísérhette a felsorakozott tanulók fejlődését, ma pedig először szólhatott hozzájuk és az ünneplő közösséghez a líceum igazgatójaként. „Intézményünk névadójának, az Erdély aranykorát elhozó Bethlen Gábor fejedelemnek a gondolata szolgáljon biztatásul mindannyiunk számára: »Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.« Ennek a gondolatnak a jegyében kívánom nektek, kedves végzős osztály, hogy a mai ünnep hangulatától feltöltődve a lehető leghasznosabban töltsétek alma materetekben az érettségire felkészítő időszakot!” – bíztatta a diákokat Pavljuk Erika.
A szalagavató ünnepség az intézmény legszebb hagyománya, melyre évről évre lelkesen készül az érettségi előtt álló évfolyam. A zöld szalag a remény színével jelképezi mától a végzősök számára, hogy van valami, amiben reménykedhetnek, amire támaszkodhatnak: a hit, a lelki erő, az elszántság, melyek erőt adhatnak mindenhez. E gondolat jegyében Hnatik-Riskó Márta osztályfőnök feltűzte „gyermekei” szíve fölé a zöld színű szalagokat, majd a diákok is feltűzték azokat osztályfőnöküknek és az igazgatóság tagjainak. A büszke osztályfőnök ezután megható és biztató gondolatokat fogalmazott meg beszédében. Emlékeztette az egybegyűlteket arra, hogy a szalagtűző ünnepség olyan hagyomány, amit a Beregszászi Magyar Gimnázium honosított meg a vidéken. Felidézte továbbá, hogy „1991-ben, amikor szétesett egy világbirodalom, tíz nappal később megindult a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium – most Líceum –, mely azóta nagyon sok generációt bocsátott már ki, melyek egytől egyig azt mutatják és bizonyítják, hogy ahová kerültek a gimnazisták, ott helytállnak”.
A végzősökhöz szólva az osztályfőnök elmondta: „Ugyan még nem fejeztétek be a tanulmányaitokat, ma mégis megállunk egy pillanatra, hogy körülnézzünk, mit végeztünk eddig, és mi az, ami még előttünk áll az iskola falai között. Itt állunk, pár hónappal az igazi nagy fordulópont előtt. Azért kell ez a pár hónap felkészülési idő, hogy a lehető legjobban teljen. Azt kívánom nektek, hogy az előttetek álló időszak ne csak elmúljon, hanem teljen meg értékkel, tartalommal, telítsétek meg azt a szellemi tarsolyt, amit magatokkal fogtok vinni. Ti vagytok, ez az osztály az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy ami összetartozik, az összetartozik. Itt álltok most előttünk huszonhárman, de négyen csak erre a néhány napra tudtatok hazajönni; ti valahol távol, egy másik helyen éreztétek azt, hogy közénk tartoztok. Amikor egy-két napra végre mind össze tudtunk jönni, akkor helyére állt minden kis mozaikkocka” – fogalmazott Hnatik-Riskó Márta, majd Wass Albert erdélyi magyar író és költő egyik ismert idézetét helyezte a diákok szívére: „»A világ fölött őrködik a Rend«, és ebben bízzatok!”
„Azt kívánom nektek, hogy ezen az úton, amit még a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum falai között töltötök, készüljetek fel arra, hogy nagyon jó emberek legyetek, nagyon jó magyarok legyetek, a hit és a kitartás vezessen benneteket, rendületlenül!” – tette hozzá az osztályfőnök.
A meghívott vendégek közül elsőként Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul köszöntötte az ünnepelteket, akiket arra kért, hogy legyenek büszkék mindarra, amit eddig elértek, és emelt fővel induljanak az elkövetkezendő kihívások felé, tegyenek szert új tudásra, tapasztalatokra, barátságokra, de mindig őrizzék meg mindazt, amit az iskola falai között kaptak. „Ez a nap emlékeztessen benneteket arra, hogy a múlt eredményei és a jövő álmai együtt alakítanak minket azzá, akik vagyunk” – hangsúlyozta a diplomata.
A szalagtűzés jelentőségét és az ünnepség szépségét emelte ki köszöntőjében Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője. „Örömünkre szolgál, hogy a nehézségek ellenére méltóképpen tudunk együtt ünnepelni. Bár lehetséges, hogy vannak szülők, akik csak felvételről kísérik végig gyermekük életének e jeles eseményét, de mindannyian abban bízunk, hogy a dolgok mihamarabb jóra fordulnak” – jegyezte meg, majd a végzősökhöz fordulva azt kívánta, hogy soha ne adják fel az álmaikat, merjenek bátran célokat kitűzni, és öregbítsék a város jó hírnevét.
Meghatódva szólt az ünneplőkhöz Szabó Árpád, az intézmény idén leköszönt igazgatója, aki elmondta, rendkívül jólesett számára, hogy meghívást kapott a szalagavatóra, s immár a 26. zöld színű szalagot is mellére tűzték. „Bevallom, ez a zöld szalag a legmeghatóbb. Örülök, hogy nem felejtettetek el, és az is örömmel tölt el, hogy látom: a líceum tovább él, jó kezekben van, és bízom benne, hogy ahogyan eddig is, a Bethlen-líceum Kárpátalja legjobb magyar középiskolája volt, a jövőben is az lesz” – húzta alá Szabó Árpád.
Egykori gimnazistaként Tóth Győző, a KárpátHáz Civil Szervezet igazgatója saját élményeit idézte fel beszédében. „Huszonhárom évvel ezelőtt ugyanott álltam, ahol most ti. Ennyi idő távlatából is tisztán emlékszem, amikor osztályfőnökünk nekem is feltűzte a reményt szimbolizáló zöld szalagot. Higgyétek el, a ma elhangzott szavak egyike sem közhely, s ezt tapasztalatból mondom, hiszen mindmáig emlékszem Kádár Rózsika néni akkor hozzám intézett szavaira, melyek szerint azóta is alakul az életem” – mondta.
A köszöntőket követően a szalagavató ünnepség azon része következett, amikor maguk a végzősök szóltak a jelenlévőkhöz. Műsorukban megosztották gondolataikat arról, milyen örök emberi értékeket tartanak szem előtt, amikor a felnőtt életre készülnek. A versben és dalban megfogalmazott gondolatok egyben vallomások voltak a családról, az összetartozásról, a szülőföldről, a tudásról, az igazságról, a becsületről, a hitről, a szeretetről, a szabadságról és a békéről.
Egy éven át a mostani végzősök őrizték a mindenkori „gimnazisták” közös értékeinek szimbólumát, a stafétát, amelynek szalagjai az előző évek végzőseinek emlékét hordozzák és viszik tovább. Az ünnepség keretében a számukra fontos értékekkel gazdagítva továbbadták az összetartozásnak ezt a jelképét a nyomukban haladó 10. évfolyamosoknak.
Ezt követően a hagyományokhoz hűen a tanári kar szívhez szóló dallal köszöntötte a szalagavatós diákokat, akik az ünnepség záróakkordjaként palotást és keringőt táncoltak.
A végzősök a korábbi évek szokását folytatva arra kérték szeretteiket, hogy az ünnepi virágcsokrokra szánt összegek ellenértékével járuljanak hozzá a tanárnőjük, Melnicsok Anetta gyógykezeléséért indított adománygyűjtő akciójukhoz.
Szeptember másodikán szólalt meg idén az első csengő a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban, majd az intézmény hagyományainak megfelelően az udvaron lévő székelykapun keresztül vezették be a 34 kis első osztályost Mahurszki Éva és Birta-Vass Tünde tanítónők. Utánuk Holozsai Imre osztályfőnök vezetésével a 32 ötödikes is áthaladt a székelykapu alatt. A nagy múltú beregszászi iskolának a most induló tanévben 110-zel több tanulója van, mint a tavalyi évben volt, ami jól jelzi a szülők bizalmát.
A tanévet első ízben az új igazgatónő, Pavljuk Erika nyitotta meg, aki ünnepi beszédében elismerően szólt elődeiről, az idén nyugdíjba vonult Szabó Árpádról, aki 25 éven keresztül vezette az intézményt, valamint a gimnáziumot alapító igazgatóról, Udvari Istvánról. A tanévnyitón ezúttal vendégként jelen lévő Szabó Árpádot a diákok hosszan tartó tapssal köszöntötték. Az igazgatónő elmondta, hogy idén különösen sok, összesen 110 új diák jelentkezett a líceumba, az iskola minden osztályában lesznek új diákok. Ennek köszönhetően két első osztályt tudnak indítani, illetve 32 tanulóval indul a népes ötödik osztály. „Köszönjük a szülőknek az irántunk tanúsított bizalmat, azon fogunk dolgozni, hogy rászolgáljunk erre a bizalomra” – ígérte az igazgatónő, hangsúlyozva, hogy a líceumban az eredmények, az ismeretek gyarapítása mellett nagy hangsúlyt fektetnek hagyományaink ápolására, az örök emberi, erkölcsi értékek átadására, magyarságtudatunk erősítésére és a közösséget erősítő rendezvényekre.
Rendhagyó módon Szabó Árpád korábbi igazgató is szólt a felsorakozott 317 diákhoz és szüleikhez, aki örömmel konstatálta, hogy az általa 25 évig vezetett gimnáziumban olyan diákok tanultak, akikre nem csak Kárpátalja lehet méltán büszke, hanem az egész magyar nemzet.
Az első osztályos diákok kis bemutatkozó műsoruk végén fogadalmat is tettek, hogy szófogadó, szorgalmas tanulói lesznek az intézménynek. Első osztály most harmadik éven indult az intézményben, emellett itt új diákok az ötödikesek is.
Dr. Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője a két kárpátaljai magyar külképviselet nevében köszöntötte a tanévnyitón megjelenteket. A diplomata elismerően szólt a líceumban folyó oktatói-nevelői munka látható eredményeiről, majd elmondta: „Az, hogy az iskola új épületszárnya megépülhetett, bizonyítéka annak, hogy Magyarország segít, háborús időkben is építkezik, nem rombol. […] Továbbra is minden támogatást megad a Kárpátalján élő magyaroknak, hogy az új generációk szülőföldjükön tanulhassanak, élhessenek és dolgozhassanak. Kiemelt diplomáciai célkitűzésünk, hogy a magyar tannyelvű oktatásban való részvétel lehetőségét a jövő generációk számára is megőrizzük Kárpátalján. Az anyanyelven folytatott tanulmányok mellett fontos szerepe van annak is, hogy a fiatalok minél több nyelven beszéljenek, különös tekintettel annak az államnak a nyelvére, amelyben élnek” – fogalmazott a beregszászi magyar külképviseletet vezető diplomata.
Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere emlékeztette hallgatóságát arra, hogy a harmadik tanévnyitót tartjuk már a háborús megpróbáltatások közepette. Üzent azoknak a szülőknek is, akik gyermekei ott álltak a tanévnyitón, de ők nem lehetnek itthon: „Aggódásukban osztozom. A beregszászi önkormányzat mindent megtesz azért, hogy legyen hová visszajönni. Legyenek nyugodtak afelől, hogy rendben fogjuk tudni tartani a közösségünket…” – fogalmazott a polgármester, majd a kistérség működtetése és fejlesztése kapcsán elmondta: „Nagyon hálás vagyok Magyarország Kormányának azért, hogy folyamatosan a pulzusunkon tartja a kezét, figyeli, mi kell ahhoz, hogy itt maradjunk, boldoguljunk, erősebbek legyünk.” Babják Zoltán köszönetet mondott a líceum minden dolgozójának azért, amit az intézményben a tanév első napján láthatott, tapasztalhatott, és ígéretet tett az új igazgató asszonynak arra, hogy mindent megtesz és a képviselő-testületet is arra kéri, teremtsenek elő mindent, ami a líceum zavartalan működéséhez szükséges.
Köszöntötte még a diákokat Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Művelődési Osztályának a vezetője, valamint Nagy Csaba, a Kárpátaljai Baptista Jótékonysági Alapítvány elnöke. Ugyancsak köszöntötte a jelenlévőket és a líceumban folyó munkára Isten áldását kérte Marosi István beregszászi görögkatolikus áldozópap, valamint Margitics János beregszászi református lelkész.
