A novemberi hideg ellenére jókedv járta át a mezővári Egy Ház a Nemzetért közösségi épület udvarát, ahol november 15-én immár harmadik alkalommal tartották meg a Mezővári Őszi és Gazdanapot. A BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet és a helyi református gyülekezet által szervezett program mára a falu egyik legmeghatározóbb közösségi rendezvényévé nőtte ki magát, amely ezúttal is a helyi gazdák mindennapi munkáját és értékteremtő szerepét helyezte a fókuszba.
A nap folyamán terméskiállítás és -vásár, kulturális programok és díj-, illetve oklevélátadás teremtette meg azt a családias légkört, amelyre a mezőváriaknak és általában a kárpátaljai magyarságnak évről évre egyre nagyobb szükségük van. A helyi termelők sátrai alatt széles kínálat várta a látogatókat: friss zöldségek, burgonya, füstölt húsáruk és méz is kapható volt. Akadt lehetőség gyalult káposzta vásárlására is, akinek pedig a házi ízekre fájt a foga, frissen sült lángos csábította. A gyerekekről sem feledkeztek meg: ugrálóvár és körhinta biztosította a szórakozást.
A rendezvény üzenetét a legpontosabban Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, a község lelkésze fogalmazta meg, aki emlékeztetett: a falun élő emberek munkája ma különösen nagy teher alatt zajlik. „A háború árnyékában háromszor olyan nehéz eredményeket elérni. Fontos, hogy legalább egy olyan nap legyen, ahol meg tudják mutatni, hogy ők még itt vannak, dolgoznak, és a közösség meg tudja köszönni a fáradságukat” – mondta.
A püspök szerint a gazdanap lényege éppen az, hogy a mindennapok terhei alatt dolgozó emberek egy napra előtérbe kerüljenek, és a falubeliek, gyerekekkel, fiatalokkal együtt, kifejezhessék tiszteletüket irántuk. A fellépő gyermekcsoportok énekei és táncai ennek a köszönetnek adtak hangot.
A helyi gazdák közül Balogh József tárta fel a mindennapok valóságát. „A mindennapi megélhetésünk is függ a gazdálkodástól, és az itthon maradásunknak is jelképe, hogy meg tudjuk termelni a mindennapi betevőt” – fogalmazott. Kis területen, de többféle terménnyel dolgozik: paprikát, karalábét, krumplit, hagymát termesztenek, sőt napraforgóolajat is készítenek. Szerinte az ilyen alkalmak különösen fontosak, mert a ritkuló közösségi események miatt egyre kevesebb lehetőség nyílik a falubelieknek arra, hogy megosszák egymással gondjaikat, örömeiket.
A rendezvény egyik főszervezője, Kovács Erika számára a gazdanap elsősorban hálaadás és közösségi ünnep, „amikor hálát adunk azért, hogy a nehezen termő föld adott nekünk valamit”. Mint elmondta: fontosnak tartották, hogy a gazdák méltó figyelmet kapjanak, ezért az óvodától a középiskoláig minden korosztály bekapcsolódott a kulturális programba, ahol a Hangicsáló énekegyüttes és a Cseperedő táncegyüttes összes korcsoportja képviseltette magát.
Örömmel számolt be arról is, hogy a rendezvényre idén jóval többen érkeztek, mint korábban, és a helyben megtermelt, vegyszermentes áruk szinte mind gazdára találtak. „Amit a mi földünk termett, az legyen érték – hadd lássák a fiatalok, hogy ez egy ünnep” – tette hozzá. A kiállítók és közreműködők – köztük a Nemzetház munkatársi közössége, a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Líceum, illetve a Tündérkert Óvoda mindkét csoportja és a Nefelejcs Rehabilitációs Központ – oklevelet vehettek át munkájukért.
Kovács Sándor, a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet elnöke külön méltatta a gazdák állhatatosságát: „A nagyapám mindig azt mondta: a mezőgazdaságnak négy ellensége van – a tél, a tavasz, a nyár és az ősz” – kezdte mondandóját. Szerinte a gazdanap célja a hagyományteremtés és azoknak az embereknek a megbecsülése, akik egész évben dolgoznak a földeken. „Kevés figyelem irányul rájuk azért a munkáért, amit végeznek, pedig csodálom őket, mert olyan példát hordoznak a szakmához való odaadásban, ami szinte megfoghatatlan” – mondta.
„Nincs olyan helyzet, amiből mindig nyertesen jövünk ki, de tennünk kell a közösségért, Kárpátaljáért, hogy ne aludjon ki a láng” – zárta szavait.
A III. Mezővári Őszi és Gazdanapon az idősödő, sokszor elfeledettnek tűnő gazdák méltatására is sor került. Idén Szeles János, Józan István és Halász László részesült elismerésben. „Ez a díj azoknak szól, akiket talán már nem vesznek észre, pedig évtizedeken át dolgoztak csendben, köszönet nélkül” – fogalmazott Kovács Sándor.
A rendezvény végén a jelenlévők a helyi gazdák által főzött, ízletes bográcsgulyást is megkóstolhatták. A Menyhárt család jóvoltából kapott 80 levendulatövet pedig közösen ültették el kicsik és nagyok.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Középszintű Szervezetének (KMKSZ BKSZ) szervezésében advent második vasárnapján az istentiszteletet a BorzsaVári Zenekar műsora zárta mind a jánosi, mind pedig a beregsomi református gyülekezetben.
Jánosi
A Kovács házaspár megható előadása közben szem nem maradt szárazon, hiszen a Krisztusvárás mellett szót emeltek kárpátaljai magyar közösségünk megmaradása, az itthon maradottak nehéz, de megmaradásunk szempontjából mégis nagy jelentőséggel bíró mindennapjai, s nem utolsó sorban az Istenbe vetett hit fontossága mellett.
Kovács Erika, aki hangjával másodpercek alatt elvarázsolta a jelenlévőket, csodás és mély gondolatokat helyezett a gyülekezeti tagok szívére. Kifejtette, mindenkinek hinni kell abban, hogy nem véletlenül helyezte Isten oda, ahol épp van, „nekünk itt kell munkálkodunk, hogy a többieknek legyen hová hazatérniük”.
Som
Az adventi tematikájú dalok mellett fohászokat is hallhattunk, melyek nem csak nyugtatták és melengették lelkünket, hanem méltó módjai voltak Isten dicsőítésének is.
