Svájcban 1847-ben dörögtek utoljára fegyverek, és akkor is már csak egy kisebb polgárháború keretében. Az alpesi országot szigorúan semleges politikája óvta meg mindkét világháborútól, noha akkor sem volt garancia arra, hogy ne érje támadás, főként Németország részéről.
Svájc arra törekszik, hogy újjáéleszti a háborús bunkerek rendszerét, amelyek közül sok kihasználatlanul áll, és omlik-romlik évtizedek óta. A bennük elhelyezett fegyverzet is korszerűtlenné vált.
A hadsereg felkérte a technológiai cégeket, kutatókat és startupokat, hogy innovatív és olcsó megoldásokkal segítsenek modern védelmi központokká alakítani ezeket a kis háborús fészkeket. A svájci haderő az ukrajnai háborút követő fokozott biztonsági aggályok miatt stratégiai szerepet szán a védelmi pontoknak, noha a mintegy 8 000 bunker közül jó pár még 1886-ban épült.
A békés kis ország nem is olyan gyönge, mint amilyennek elsőre gondolnánk
Svájc rendelkezik Európa legjobban szervezett milíciarendszerű hadseregével. A Schweizer Armee békeidőben nagyjából 23–25 ezer főből áll, de mozgósítás esetén a tartalékosok akár 150–170 ezerre is duzzaszthatják a haderőt. A katonai kiképzés után a leszerelők gépfegyvert is hazavihetnek.
A tavalyi védelmi költségvetés mintegy 7 milliárd dollár volt, ami a GDP 0,8%-át teszi ki, de rövidesen 1%-ra emelik. A svájci hadsereg jelentős beruházásokat indított modernizációs célokkal: fejlett drónvédelemmel, Patriot légvédelmi rakétákkal, amelyekhez hamarosan az amerikai F-35A Lightning II vadászgépek csatlakoznak.
A légierő és a légvédelem fejlesztése prioritás, mert szárazföldön az ország nehezen támadható és járható, és emellett rengeteg természetes csapdát tartogat az agresszor számára.
Noha Svájc hivatalosan semleges állam, régóta együttműködik a NATO-val, az 1996-ban létrejött Partnerség a Békéért (PfP) program keretében. Svájc is részt vesz közös gyakorlatokban, válságkezelési és békefenntartó műveletekben, valamint katonai kiképzési projektekben.
Svájc ezen túl részt vesz olyan nemzetközi missziókban is (pl. Koszovóban), amelyek NATO-parancsnokság alatt zajlanak, de békefenntartó jellegűek, összhangban a svájci semlegességi elvekkel.
Esetleges támadás esetén a haderő tekintélyes részét ezekben a védett létesítményekben kellene elhelyezni és megfelelő ütőképességgel ellátni
A bunkerek rendszere eredetileg stratégiai fontosságú helyek, így a Gotthard vasútvonal és az alpesi hágók védelmére épült. Bár sok bunkert egykor fejlett védelmi rendszerekkel szereltek fel a szovjet rakétafenyegetés elleni védelem érdekében, a hidegháború után használatuk visszaszorult.
A költségvetési megszorítások és a változó védelmi prioritások miatt sok helyszínt el is adtak civileknek. Lett belőlük sajtpince, művészeti galéria, adattároló központ, némelyiket pedig kriptovaluták biztonsági termeivé alakították át, például a „Fort Knoxot” Bern kantonban.
Egyes kantonokban a polgári óvóhelyeket átalakítottak a migránsok ideiglenes szállásává.
A svájci hadsereg azonban az ukrajnai agresszió után 2023-ban leállította bunkerek értékesítését, és inkább azt vizsgálta, hogyan lehetne a legjobban újrahasznosítani őket. „Ki kell használnunk, amink van” – mondta a döntésről Thomas Süssli, a svájci hadsereg vezérkari főnöke.
„A katonai fenyegetések jellege megváltozott. A bunkerek rosszul vannak elhelyezve, és a bennük lévő fegyverek csak rövid ideig tartanak ki” – tette hozzá a főparancsnok. A védőpontokat nehezen támadható védelmi csomópontokká alakítják át a legmodernebb technológia segítségével, miközben a korszerűsítések költséghatékonyak lesznek, és minimális személyzetet igényelnek.
A Svájci Technológiai és Fegyveres Erők Társasága szeptember közepén innovációs napot tervez, ahol további részleteket fognak bemutatni, és a résztvevők is bemutathatják ötleteiket, nem csak a honvédelem ágazataiból.
Svédország 9,3 millió eurót fordít egy esetleges atomcsapás esetén igénybe vehető óvóhelyeinek ellenőrzésére és korszerűsítésére – közölte a svéd katasztrófavédelmi hatóság (MSB).
A skandináv országban csaknem 64 ezer óvóhely van, ami világviszonylatban kiemelkedően soknak számít.
Az MSB már 2014 óta fokozott figyelmet fordít ezeknek a bunkereknek az ellenőrzésére. A hatóság hétfői közleményében arra is kitért, hogy folyamatban van a nagy méretű – több ezer ember befogadására alkalmas – óvóhelyek korszerűsítése is. A munkálatok várhatóan két-három évet vesznek igénybe, jelenleg a 80 nagy méretű bunker közül 25-nek kezdődött meg a felújítása. Az MSB 2025-re azt tervezi, hogy folytatják a légszűrők cseréjét is az óvóhelyeken annak érdekében, hogy javítsák az esetleges vegyi vagy radiológiai támadások elleni védelmet.
Svédország hatóságai az utóbbi időben több alkalommal is felhívták a figyelmet arra, hogy fel kell készülni egy esetleges háború veszélyére.
Januárban Ulf Kristersson miniszterelnök úgy fogalmazott: Svédország „nem áll háborúban, de nem él békében sem”.
A svéd hatóságok 2015-ben újra bevezették a „totális védelem” koncepcióját, és a 2022-ben kirobbant ukrajnai háború után még tovább erősítették ezt az irányt: polgári védelmi minisztert neveztek ki a védelmi miniszter mellé, hogy mozgósítsák az egész társadalmat.
Globális biztonsági vezetők arra figyelmeztetnek, hogy a nukleáris fenyegetés egyre nő a világon. Ezzel egyidejűleg az emberek egyre több saját magánbunkert építenek. A legegyszerűbbek apró szobák, fémmel borított falakkal, de léteznek akár extravagáns föld alatti kastélyok is.
A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az otthonokban vagy azok szomszédságában épített bunkerek azt a hamis képzetet keltik, hogy egy nukleáris háború túlélhető.
Eközben a kormányzati katasztrófaszakértők szerint pedig nincs is szükség ilyen bunkerekre. Az Egyesült Államok Szövetségi Veszélyhelyzet-kezelő Ügynökségének (FEMA) útmutatója szerint egy esetleges nukleáris csapás esetén a lakosságnak a pincékbe kell lemennie. A FEMA szerint ezek a helyiségek védelmet nyújthatnak a radioaktív csapadékkal szemben – írja az Associated Press.
Az emberek azonban egyre inkább arról beszélnek, hogy a bunkerek biztonságérzetet nyújtanak számukra. A BlueWeave Consulting piackutatási jelentése szerint az amerikai bomba- és sugárvédelmi óvóhelyek piaca a tavalyi 137 millió dollárról 2030-ra 175 millió dollárra fog nőni. A jelentés szerint a fő növekedési tényezők közé tartozik „a nukleáris vagy terrortámadások, illetve polgári zavargások növekvő fenyegetése”.
„Az emberek nyugtalanok, és az emberek akarnak egy biztonságos helyet a családjuknak. Az a hozzáállásuk, hogy jobb, ha soha nem lesz rá szükségük, de inkább legyen egy bunkerük” – mondta Ron Hubbard, az Atlas Survival Shelters nevű bunkerépítő cég vezérigazgatója műhelyében, amely szerinte a világ legnagyobbja a texasi Sulphur Springsben.
Hubbard szerint a koronavírus, Oroszország ukrajnai inváziója és az izraeli háború kitörése növelte az eladásokat. November 21-én, az azt követő órákban, hogy Oroszország először vetett be egy kísérleti hiperszonikus ballisztikus rakétát Ukrajnában, Hubbard telefonja megállás nélkül csörgött. Elmondása szerint egy nap alatt négy telefonáló vásárolt kész bunkert, és még többen rendeltek ajtókat és más alkatrészeket a már épülő óvóhelyekre. Azt állította, hogy a legtöbb nap legalább egy készen kapható, szoba méretű fémdobozt elad.
A robbanási esemény elég feltűnő lesz
„A sugárzásnak való kitettség teljesen megelőzhető, ugyanis ez a detonáció után történik” – mondta Brooke Buddemeier, a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium sugárvédelmi szakértője. Buddemeier és kollégái feladata annak értékelése, hogy mi történhet egy támadás után, és hogyan lehet a leghatékonyabban túlélni azt. „Lesz egy elég feltűnő nukleáris robbanási esemény, egy nagy felhő. Tehát már az is biztonságot jelent, ha valaki fedett helyre menekül, távol attól a helytől, ahol ezek a részecskék felszabadulnak.”
Buddemeier és mások az amerikai kormányban megpróbálják az amerikaiakat – akik évtizedekkel ezelőtt az íróasztalok alá bújtak a nukleáris támadási gyakorlatok alatt – felvilágosítani arról, hogyan kell egy vészhelyzet esetén megfelelően reagálni.
A halálos robbanás, a fényes villanás és a gombafelhő megjelenése után körülbelül 15 percbe telik, amíg a radioaktív csapadék eléri azokat, akik egy mérföldre vagy ennél távolabb vannak a földtől – mondta Michael Dillon, a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium tudósa.
Szó szerint olyan lesz, mintha homok hullana a fejünkre. A legstabilabb épületbe akarsz majd menni – mondta. Modelljeik szerint az embereknek egy-két napig bent kell maradniuk, mielőtt evakuálják őket.
A kormányzati edukáció új lendületet kapott, miután 2018-ban Hawaiin egy téves riasztás óriási pánikot okozott.
A következő 40 percben forgalmi dugók alakultak ki, emberek rohantak be és ki az épületekből, családok húzódtak meg a fürdőszobájukban, autósok torlaszolták el az alagutakat – mindannyian próbáltak behúzódni valahová, anélkül hogy világos elképzelésük lett volna arról, hogy mit is jelent az „azonnali menedéket keresni”.
A szövetségi kormány útmutatója azt tanácsolja az embereknek, hogy keressenek egy pincét, vagy menjenek egy nagy épület közepére, és maradjanak ott néhány napig, amíg nem kapnak hírt arról, hogy hova menjenek tovább.
„Óvatosan fésülje át a háziállatok szőrét, hogy eltávolítsa a kihullott részecskéket” – írja a dokumentum, hozzátéve, hogy a bomba és a részecskék szétszóródása közötti 15 perc „elegendő időt biztosít ahhoz, hogy Ön képes legyen megelőzni a jelentős sugárterhelést”.
Jeffrey Schlegelmilch, aki a Columbia Egyetemen a Nemzeti Katasztrófavédelmi Központot vezeti, azt mondta, hogy ha a totális háború helyett inkább kisszámú fegyver robbanna fel, akkor a nagy épületekben való elrejtőzés életeket menthet.
Ötven év titkolózás után hamarosan bárki megnézheti, hol vészeltek volna át akár egy atomcsapást is a csepeli kommunista vezetők. Arra számítottak, hogy a Keletire esik a kapitalista bomba.
A legjobb védekezés az atomfegyverek leszerelése lenne
A fegyverek leszerelésének hívei zúgolódnak a bunkerek, óvóhelyek vagy bármilyen olyan felvetés láttán, hogy egy nukleáris háború túlélhető lenne.
„A bunkerek valójában nem egy nukleáris háború túlélésének eszközei, hanem olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik a lakosság számára, hogy pszichológiailag elviselje egy nukleáris háború lehetőségét” – mondta Alicia Sanders-Zakre a Nemzetközi Kampány a Nukleáris Fegyverek Eltörléséért szervezetnél.
Sanders-Zakre a sugárzást nevezte a nukleáris fegyverek „egyedülállóan borzalmas aspektusának”, és megjegyezte, hogy még a radioaktív csapadék túlélése sem akadályozza meg a hosszú távú, generációkon átívelő egészségügyi válságokat.
Végső soron az egyetlen megoldás a lakosság atomháborútól való védelmére az atomfegyverek felszámolása – fogalmazott.
A georgiai kormány az illetékes intézményekkel közösen részletes tervet dolgozott ki, amelyet egy térségbeli nukleáris háború esetén alkalmaznának – közölte Grigol Liluasvili, a Georgiai Állambiztonsági Szolgálat vezetője pénteken újságírókkal.
„Önök számára ismert, hogy a fennálló kihívások nem zárják ki a nukleáris fegyverek alkalmazását. Nem az országunkra gondolok, hanem a régió egészére. A kormány vezetésével, az illetékes ügynökségek és az állambiztonsági szolgálatunk részvételével kidolgoztunk és jóváhagytunk egy cselekvési tervet, amely szerint minden ügynökségnek van forgatókönyve, amelyet meg kell valósítanunk, ha bekövetkezik a legrosszabb” – mondta.
Hozzátette azt is, hogy az egészségügyi minisztériumnak konkrét terve van a gyógyszerek tartalékolására és az emberek gyógyítására, valamint a légoltalmi helyek kialakítására. Liluasvili ugyanakkor leszögezte, hogy nukleáris csapás esetén a bunkerek alkalmatlanok lehetnek a feladatra.
