Idén júliusban már hat cápatámadás történt Long Island-i partjainál. Most a hét közepén pedig egy nagy fehér cápa tetemét mosta partra a víz ugyanezen a partszakaszon.
A nagyjából kétméteresre becsült cápát szerda reggel látták partra sodródni – közölte a rendőrség sajtóközleményében. Egy helyi lakosnak sikerült fényképeket készítenie az állatról, majd egyből értesítette a rendőrséget, mielőtt a hullámok visszalökték volna az óriáshalat az óceánba.
A rendőrség által megosztott hátborzongató fotón a cápa mozdulatlanul fekszik a homokban. Testét szinte mindenhol vérfoltok borítják.
A cápa csak fele olyan hosszú, mint egy kifejlett nagy fehér cápa, és valószínűleg 6–10 éves lehet, mondta Frank Quevedo, a South Fork Természettudományi Múzeum cápakutatási és oktatási programjának ügyvezető igazgatója.
„Gyakran mosódnak partra különböző fajok, de ha egy olyan sérülékeny fajról van szó, mint a nagy fehér cápa, akkor boncolást végzünk” – mondta Quevedo.
„Egy elpusztult cápa sokkal értékesebb adatokkal szolgáltathat, mint egy élő” – mondta Quevedo, hozzátéve, hogy a fiatal cápa tetemének megszerzése esetén nélkülözhetetlen adatokat szolgáltathatna a múzeum cápavédelmi küldetéséhez.
Az állam környezetvédelmi minisztériuma is dolgozik az ügyön.
Két hét alatt az hatodik cápatámadásról számoltak be Long Islandnél. Két férfit 12 óra elteltével ugyanazon a partszakaszon ért cápatámadás a héten. A körülményekhez képest szerencsére mindketten jól vannak, sérüléseik nem életveszélyesek.
Today, the United States donated nearly 500,000 COVID-19 vaccine doses to Ukraine. We are proud to support the people of Ukraine in their fight against COVID-19. pic.twitter.com/d9ugSA0N2G
⚡️ Over 82,000 Ukrainians have fled to US via state refugee program.
The U.S. Citizenship and Immigration Services said over 82,000 Ukrainians and their immediate family members have been paroled into the U.S. under the Uniting for Ukraine (U4U) process.
FOX EXCLUSIVE: Video shows the plane carrying 90-100 Ukrainian soldiers landing at Fort Sill regional airport to begin training on the Patriot missile system this week at Fort Sill, Oklahoma @WestfallAustinpic.twitter.com/z46YaPzzOF
The United States deployed a "doomsday plane" to Europe
E-6B Mercury air command post arrived in Iceland. The aircraft is designed to communicate with nuclear submarines, it can take part in exercises in the Arctic. pic.twitter.com/OcxJ12d2aM
Oakland County, Michigan sheriff Michael Bouchard says migrant gangs are coming through our borders primarily from South America. The gangs are forming robbery crews throughout the US-casing and targeting high end homes and neighborhoods. ENOUGH! pic.twitter.com/HycxcY5AQq
The prisoner exchange between the West and Russia is happening right now in Ankara, Turkey. Evan Gershkovich, Paul Whelan, Kevin Lik and more are getting freed. Unfortunately, some Russian high-profile terrorists such as Vadim Krassikov are going back to Russia. pic.twitter.com/pxRCYiqZYU
Először találtak erős bizonyítékot arra, hogy a tengeri teknősökhöz hasonlóan a cápák is a Föld mágneses mezejét használva navigálnak hosszú távú utazásaik során. A szakértők eredményeikről a Current Biology című tudományos lapban számoltak be.
A cápák a mágneses mezőt természetes GPS-ként használják – mondta Bryan Keller, a Save Our Seas Foundation projektvezetője, a Floridai Állami Egyetem laboratóriumának munkatársa.
Több cápafaj hosszú utazásokat tesz meg, hogy évről évre eljusson bizonyos helyszínekre. A cápákról az is ismert, hogy érzékenyek az elektromágneses mezőkre. Ezért a tudósok régóta gyanították, hogy a két dolognak van köze egymáshoz, kihívást jelentett azonban az, hogy ezt bizonyítsák is. „Hogy őszinte legyek, meglepett, hogy sikerült. Azért nem lehetett ezt bizonyítani 50 éven át, mert a cápákat nehéz kutatni” – idézi Kellert a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő portál. A kutatáshoz a kerekfejű pörölycápát (Sphyrna tiburo) választották, amely kisméretű, így könnyebben tanulmányozható, és tudják róla, hogy évről évre visszatér egyes helyekre. „Ez bizonyítja, hogy a cápák tudják, hol van az otthon és vissza képesek navigálni oda különböző helyszínekről” – véli Keller.
Húsz fiatal, vadon elfogott pörölycápával végzett vizsgálatok során olyan mágneses körülmények közé helyezték az állatokat, mint amilyenek a kifogás helyétől több száz kilométerre lévő helyeket jellemzik. Így megjósolható volt, hogyan fognak a cápák tájékozódni, ha valóban mágneses nyomok alapján navigálnak. A szakértők szerint eredményeik más cápafajok lenyűgöző bravúrjaira is magyarázatot adhatnak. Dokumentáltak például egy nagy fehér cápát, mely Dél-Afrikától Ausztráliáig vándorolt, majd következő évben ugyanazon az útvonalon tért vissza. „Mennyire menő, hogy egy cápa megtesz egy 20 ezer kilométeres körutat a háromdimenziós óceánban és pontosan ugyanarra a helyre tér vissza? Ez elképesztő. Egy olyan világban, ahol az emberek GPS segítségével navigálnak mindenhova, ez a képesség igazán figyelemre méltó” – lelkendezett Keller.
A jövőben a szakértő többek között azt is vizsgálni szeretné, hogy vannak-e, és ha igen, milyen hatással vannak a cápákra az emberi forrású mágneses mezők, például a tenger alatti kábelek. Az is feltárásra vár, hogy a mágneses jeleket csak hosszú távú vándorlásaik alkalmával, vagy mindennapi viselkedésük során is használják-e ezek a fajok.
MTI
[type] => post
[excerpt] => Először találtak erős bizonyítékot arra, hogy a tengeri teknősökhöz hasonlóan a cápák is a Föld mágneses mezejét használva navigálnak hosszú távú utazásaik során.
[autID] => 10
[date] => Array
(
[created] => 1620673200
[modified] => 1620662436
)
[title] => A Föld mágneses mezejét térképként használva igazodnak el a cápák
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=55947&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 55947
)
[aut] => nyesi
[lang] => hu
[image_id] => 55948
[image] => Array
(
[id] => 55948
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/capak.jpg
[original_lng] => 233522
[original_w] => 1200
[original_h] => 675
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/capak-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/capak-300x169.jpg
[width] => 300
[height] => 169
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/capak-768x432.jpg
[width] => 768
[height] => 432
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/capak-1024x576.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/capak.jpg
[width] => 1200
[height] => 675
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/capak.jpg
[width] => 1200
[height] => 675
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/capak.jpg
[width] => 1200
[height] => 675
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1620651636:10
[_thumbnail_id] => 55948
[_edit_last] => 10
[translation_required] => 2
[views_count] => 1720
[translation_required_done] => 1
[_oembed_cfed89f098cf6580fbe9ac8cd17165e1] =>
[_oembed_time_cfed89f098cf6580fbe9ac8cd17165e1] => 1621263770
[_oembed_4903df431a8a7e5ae55287bc94da10df] =>
Immense tristesse à l’annonce de la disparition de Bernard #Bigot, ancien haut commissaire à l’énergie atomique de Jacques Chirac, directeur général d’#ITER.
Dél-Kalifornia vizein több cápát észleltek idén eddig, mint korábban bármikor – közölte a CBS News helyi lap.
120 víz alatti észlelőállomása van a Long Beach-i Cápalabornak San Luis Obispótól San Diegóig a kaliforniai partok mentén. Vasárnap arról számoltak be, hogy kutatóik eddig 38 cápát észleltek, több mint háromszorosát a tavalyinak.
Chris Lowe, a labor igazgatója elmondta, hogy ősszel a cápák általában délre úsznak, mert a dél-kaliforniai vizek kezdenek lehűlni, a kutatókat ezért is lepte meg, hogy még mindig ennyi cápa úszik a környéken.
A világ cápapopulációjáról júliusban megjelent átfogó tanulmány szerzői négy évet töltöttek 15 ezer órányi felvétel készítésével. Megállapították, hogy a világ szinte minden táján csökken a cápák száma a túlhalászat és a klímaváltozás miatt, kivéve Kalifornia vizeiben, ahol egyre több él belőlük.
A CBS arról is beszámolt, hogy a cápák ennek ellenére sem zavarják a szörfösöket. A Long Beach-i Cápalabor víz alatti megfigyelőállomásai ugyanis időben figyelmeztetik a vízi mentőket, akik szólhatnak a strandolóknak, hogy ragadozó közelít.
A Nature tudományos szakfolyóiratban szerdán megjelent tanulmány szerint a világ korallzátonyainak ötödéről „funkcionálisan” kihaltak a cápák.
Kutatók szerint a „funkcionális kihalás” nem jelenti azt, hogy ezeken a korallzátonyokon soha nem fordulnak elő cápák, de már csak elvétve, olyan ritkán, hogy nem tudják ellátni többé az ökoszisztémában betöltött szerepüket.
A 2015-ben indult Global Finprint kezdeményezés a világ 58 országában, 371 korallzátonyon vizsgálta a korallok élővilágát 15 ezer távirányítású vízalatti kamerával. Nyolc ország, köztük India, Vietnam, Kenya és Katar korallzátonyain egyetlen cápát sem észleltek.
A 15 ezer órányi videofelvétel a cápák „tragikus méretű elvesztéséről”, veszélyesen alacsony populációról tanúskodik – jelentette ki Jody Allen, a Microsoft társalapítója, Paul Allen családi alapítványának elnöke.
Az alapítvány finanszírozza a Global Finprint tevékenységét.
A cápák elvesztése a korallzátonyokon a túlhalászattal és a pusztító halászati módszerekkel magyarázható – állítják a Nature-ben publikált kutatás szerzői, akik szerint e tengeri ragadozók eltűnése súlyos következményekkel járhat a korallzátonyokra, amelyek már amúgy is szenvednek a klímaváltozástól.
Ez az első világméretű felmérés a korallzátonyokon élő cápákról. Eredményei jó alapul szolgálhatnak egy hosszútávú tervhez a még megmaradt cápák megmentésére – mondta Jody Allen.
A kutatók némi reménysugarat is felfedeztek: a cápahalászatra vonatkozó tilalmak eredményesnek látszanak olyan országokban, mint Ausztrália, az Egyesült Államok vagy a Bahamák.
Yesterday, 45 common dolphins stranded in Wellfleet, MA—one of the largest mass strandings on Cape Cod in 20 yrs. Though the majority of the dolphins were refloated when the tide came in, many were in compromised condition due to the heat, sun exposure & stranding-induced trauma. pic.twitter.com/8naaO58QMD
A win for science: our partners at @Zoetis, a veterinary pharmaceutical company, developed a vaccine for SARS-CoV-2 (the virus that causes COVID-19) that we used to vaccinate great apes at the Zoo. The vaccine was created specifically for animals. @NatGeohttps://t.co/ZpM5QVD4pl
— San Diego Zoo Wildlife Alliance (@sandiegozoo) March 5, 2021
This is what it looks like when you remove the inter-digital flesh from a whale’s flipper. Amazing to see how well the pentadactyl limb is retained! pic.twitter.com/GPu602wXz5
This is that flipper now! Mikkel carefully tied each bone to a lattice so that the precise arrangement is kept through maceration. Look at those articular cartilages! pic.twitter.com/TG7GXikKzQ
A very rare sighting! Marine biologist @jacintashackleton was at the right place at the right time to capture footage of the extremely rare 'rainbow-like' blanket octopus on the Great Barrier Reef. ? by @jacintaskackleton #LovetheReef#EyeontheReef#GreatBarrierReefpic.twitter.com/poDAIdSdhB
— Great Barrier Reef Marine Park Authority (@gbrmarinepark) January 13, 2022
Volume up to hear the first ever recording of the Hill's horseshoe bat (??????????? ?????) echolocation call. This recording was taken during our expedition to find the "lost" species which had only been seen twice, last in 1981.
She’s back! #Melani, who has just turned 10, has once again returned to Akrotiri. She is a black, i.e. melanistic, female Flamingo (Phoenicopterus roseus), presumably the only one in the world! Great to see she is doing well! You can see Melani at #AEEC. pic.twitter.com/Z98Wn58JWK
Morning! It's your final song suggestion game of not just the week...but also the year...and today we're tackling a prickly issue...or maybe not...as I'm after songs to go with this story please... Five new soft-furred hedgehog species discoveredhttps://t.co/dzpoBP90rc
Los gimnuros o ratas lunares son los "otros" erizos. Pertenecen a la familia Erinaceidae pero subfamilia Galericinae, del SE de Asia. Ejemplos: - Gimnuro de orejas largas (Hylomys megalotis, izq Laos) - Gimnuro de orejas cortas (H. suillus, Indochina, Borneo, Java, Sumatra, dcha) pic.twitter.com/UaSqTeHFjr
Morning! It's your final song suggestion game of not just the week...but also the year...and today we're tackling a prickly issue...or maybe not...as I'm after songs to go with this story please... Five new soft-furred hedgehog species discoveredhttps://t.co/dzpoBP90rc
Los gimnuros o ratas lunares son los "otros" erizos. Pertenecen a la familia Erinaceidae pero subfamilia Galericinae, del SE de Asia. Ejemplos: - Gimnuro de orejas largas (Hylomys megalotis, izq Laos) - Gimnuro de orejas cortas (H. suillus, Indochina, Borneo, Java, Sumatra, dcha) pic.twitter.com/UaSqTeHFjr
A különleges óriásszájú cápát az 1976 novemberében történt felfedezése óta eddig még csak alig néhány alkalommal sikerült megfigyelni. A bizarr óriás, amely a búvárok számára elérhetetlen mélységek lakója, egyike a világóceán legritkább élőlényeinek. Ezért is megy szenzációszámba, hogy Japán partjainál a felszínhez közel sikerült egy különösen nagy példányt megpillantania a búvároknak.
Hihetetlenül ritka látványba volt része japán búvároknak. Amikor a búvárok alámerülnek, még ha jól is ismerik a feszín alatti világot, soha sem tudhatják előre, hogy vajon mivel fognak találkozni. Így jártak azok a víz alatti felfedezők is, akiket nemrég Japán partjai közelében ért a ritka szerencse.
Most ugyanis nem akármilyen élőlény, hanem a világtenger egyik legritkább lakója, a csak 1976 novemberében felfedezett bizarr kinézetű óriásszájú cápa (Megachasma pelagios) került a búvárok szeme elé, amely teljesen váratlanul bukkant elő az óceán mélyéről.
A csaknem hat méter hosszúságúra becsült óriás nyugodt, lassú tempóban úszott el a búvárok előtt, akik ezt kihasználva videón is megörökítették a világóceán egyik legritkábban megpillantható cápáját. Az óriásszájú cápáról készített közeli felvételek lentebb tekinthetők meg.
Az óriásszájú cápa hatalmas mérete ellenére egyike a legjámborabb cápafajoknak, ugyanis a sziláscetekhez hasonlóan plankton-szűrögető életmódot folytat.
A tengerbiológusok nagyon sokáig nem is tudtak a létezéséről: a tudomány számára csak akkor vált ismertté ez a különleges óriás, amikor 1976 november 15-én az amerikai haditengerészet AFB-14 jelű oceanográfiai kutatóhajója a Hawaii-szigeteki Oahutól 42 kilométerre felhúzta a 4600 méteres mélységbe mintagyűjtés céljából leeresztett hálóit.
Az 1976 novemberében Hawaii közelében felfedezett példányFORRÁS: HUGH GALLAGHER
A hálóba akadva egy emberi szem által még sohasem látott hatalmas, 4 méter 46 cm hosszú ismeretlen cápát emeltek a fedélzetre.
Ami rögtön feltűnt a tengerbiológusoknak az az állat szokatlan, a cápafélékre egyáltalán jellemező fejformája volt.
Ami rögtön feltűnt a tengerbiológusoknak az az állat szokatlan, a cápafélékre egyáltalán jellemező fejformája volt.
Amíg a cápafajok túlnyomó többsége megnyúlt orrporccal ( rosztrum) és alsóállású szájjal rendelkezik, addig az óriásszájú cápa rövid, lekerekített orrnyúlvánnyal és középállású, rendkívül széles szájjal rendelkezik.
Alig látták az elmúlt több mint négy évtizedben A felfedezése után még sokáig vitatott volt a különleges óriás rendszertani besorolása. Csak hosszadalmas kutatómunkát követően, 1983-ban írták le új fajként, miután sikerült tisztázni a taxonómiai (rendszertani) helyzetét.
Az ismeretlen faj meghatározásával kapcsolatos kutatómunkát a világ egyik legelismertebb cápakutatója, Dr. Leonardo Compagno, a Fokvárosi Egyetem tengerbiológia-professzora vezette.
A szakértők megállapították, hogy a Megachasma pelagios tudományos fajnevet kapott cápa a heringcápa-alakúak rendjéhez (Lamniformes) tartozik, amelyen belül – egyetlen ismert fajként – önálló családot (Megachasmididae) és nemzetséget alkot.
Az 1976-os felfedezése óta eltelt több mint négy évtized alatt eddig összesen csak 100 alkalommal tudták azonosítani, legnagyobb részt a mélyre eresztett hálókba akadt, illetve partra sodródott elpusztult példányok formájában.
Eleven példányt mindössze csak néhány alkalommal sikerült megfigyelni, elsősorban a kaliforniai partvidéken és Japán térségében. Ezért is számít különlegesnek a mostani víz alatti találkozó ezzel a különösen ritka hatalmas cápával.
De nem csak a kinézete, hanem az életmódja is rendkívül szokatlannak számít a cápák világán belül. A tudomány által eddig ismert mintegy 500 cápafaj többsége ugyanis aktív ragadozó, húsevő életmódot folytat.
Mindössze csak három olyan cápa létezik, amelyek a sziláscetekhez hasonlóan plankton-szűrögetők. Ezek az érdes vagy cetcápa (Rhincodon typus), az óriáscápa (Cetorhinus maximus), valamint az óriásszájú cápa.
A planktonevő cápák közül kerülnek ki a világtenger ma ismert legnagyobb halai. A cetcápa eddig ismert legnagyobb példányának a teljes testhossza 18,8 méter volt (2001-ben a Perzsa-öbölben figyelték meg) , de a kifejlett egyedek között nem mennek ritkaságszámba a 10-13 méteres példányok.
A trópusi, szubtrópusi cetcápával szemben az óriáscápa a hűvösebb mérsékelt-övi vizek lakója; átlagos testhossza nyolc méter körüli, a legnagyobb eddig ismert példányuk 12,3 méter hosszúnak bizonyult, amelyet Kanadában azonosítottak.
A harmadik planktonevő, az óriásszájú cápa is a nagy illetve a különösen nagyméretű (4,5 méternél hosszabb) cápák közé tartozik: a kisebb kifejlett hímek átlagos testhossza 4,4-5,3 méter, a nagyobb nőstények pedig 4,5 -5,5 méter körüli testhosszúsággal rendelkeznek, de ennél jóval nagyobbra is megnőhetnek. Az óriásszájú cápák eddigi rekordere 7 méter 9 cm hosszú volt. Az óriásszájú cápák mindhárom nagy óceáni medencében előfordulnak, de azon kívül, hogy extrém ritkák, a tengerbiológusoknak még becsléseik sincsenek a tényleges állomány valós egyedszámáról. Ritkaságuk illetve rejtőzködő életmódjuk miatt csak nagyon keveset tudni az óriásszájú cápákról. A kutatások azt mutatják, hogy az óriásszájú cápa élőhelye a búvárok számára elérhetetlenül mély szürkületi vagy bathyális zóna 300 és 1000 méter közötti tartománya, de ennél sokkal mélyebbre, akár 4000 méterre is leereszkedhetnek az abisszális régió örök sötétségébe.
Nagyon ritkán, de felbukkanhatnak a sekély vizekben is, ennek köszönhető az a néhány szerencsés eset, amikor a légzőkészülékes búvárok összetalálkozhattak az óriásszájú cápák egy-egy példányával.
Az óriásszájú cápák legfontosabb zsákmányát mélyvízi rákok, kisebb medúzák, és apró halak alkotják, amelyeket a kopoltyúíveiken lévő fésűszerű lemezekkel szűrik ki a szájukon átpumpált vízből.
Ál-elevenszülők, vagyis a tojások a vemhes nőstény testén belül kelnek ki, ezért már a teljesen életképes, eleven ivadékok jönnek a világra. Arra nincsenek még tudományosan értékelhető adatok, hogy az óriásszájú cápák milyen gyakorisággal és mennyi ivadékot hozhatnak világra, a szaporodásbiológiájuk alig ismert a tudósok előtt. Van rá bizonyíték, hogy az óriásszájú cápák időnként az akár 3000 méteres mélységbe is lemerülő hatalmas ragadozó tengeri emlős, az óriás ámbráscet (Physeter macrocephalus) áldozatául esnek.
Egy, a kaliforniai Dana Point-nál miniatűr rádióadóval megjelölt példány mozgáselemzése azt mutatja, hogy az óriásszájú cápa csak rendkívül lassan, 1,2 -1,5 km/órás sebességgel úszik, napközben pedig jóval nagyobb mélységekben tartózkodik, mint éjszaka. A partra sodródott óriásszájú cápatetemek vizsgálata érdekes felismerésre vezette a tengerbiológusokat. A cápák világán belül ugyanis egyedül az óriásszájú cápa válik gyakori áldozatává egy apró méretű, és fél-parazita életmódot folytató az Isistius brasiliensis fajnevet viselő cápának. Ennek az az oka, hogy az óriásszájú cápa bőre nagyon vékony, így azt könnyen átharapja az élősködő életmódot folytató parányi „rokon”.
Az Isistius brasiliensis szintén az óceánok mezopelágikus régiójának a lakója, és az óriásszájú cápa lassú mozgása is igen kedvező helyzetet teremt a vérszívó parazita cápa megtelepedéséhez a gazdaállaton.
Az eddig azonosított példányokat a nyugat-atlanti térségben Brazíliánál, a kelet-atlantikumban pedig Szenegál környékén észlelték. Az Indiai-óceán dél-keleti térségében Ausztrália vizeiből ismert.
Több példányt is kifogtak a Fülöp-szigeteken (Macabalan-Bay, Cagayun de Oro, Negros), Indonéziában (Sulawezi, Nain Island) valamint a közép csendes-óceáni térségben a Hawaii-szigeteknél (Oahu). Az egyik legtöbb észleléssel érintett terület a kaliforniai partvidék (Sant Clemente, Santa Catalina Island), de Japán térségében is többször megfigyelték.
