Vasárnap volt 40 éve annak, hogy megtörtént a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlensége a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban. Az eredetileg hatblokkosra tervezett Lenin Atomerőmű négy blokkja 1984-re készült el, ezek egyike hibásodott meg 1986. április 26-án. Az országban a 2023-as kahovkai víztározó felrobbantását is Csernobilhoz fogható katasztrófának tartják. Ezeket foglalta össze kollégánk K. Debreceni Mihály.
A csernobili katasztrófa 40. évfordulóján Julija Szviridenko ukrán miniszterelnök a tragédiához kapcsolódó történelmi bizonyítékot hozott nyilvánosságra, a fotót Telegramon tette közzé.
A bemutatott tárgyak mindegyike az Ukrajna kormányainak történetét bemutató Múzeum kiállítási tárgyai, amely a Minisztertanácsban található.
Köztük van Olekszandr Ljasko munkafüzete is, aki a katasztrófa idején az Ukrán SZSZK Minisztertanácsát vezette. A napló rögzíti a kormány első lépéseit és döntéseit a csernobili katasztrófa utáni első órákban.
Szviridenko hangsúlyozta, hogy abban az időben az ukrán fél valójában nem rendelkezett teljes hatáskörrel a kulcsfontosságú döntések meghozatalára, mivel azok Moszkvából érkeztek. Elmondása szerint ez befolyásolta az operatív reagálás gyorsaságát, többek között a lakosság evakuálását illetően, ami a pániktól való félelem miatt késlekedett. Az első hivatalos rádióüzenetet mindössze 36 órával a baleset után adták ki.
A múzeumban található egy 1978-as, a Szovjetunió Energiaügyi és Villamosítási Minisztériumának, a Holovatomenerhónak a brosúrája is, amely az RBMK-1000 reaktorral szerelt csernobili atomerőmű előnyeit ismerteti. Az 1986-os baleset után a reaktor tervét nem minősítették biztonságosnak.
Julija Szviridenko hangsúlyozta, hogy a csernobili tragédia nem a múlté.
„Ez állandó emlékeztető arra a valóságra, hogy a totalitárius rezsimek milyen fenyegetést jelentenek a világ energiabiztonságára” – jegyezte meg a kormányfő.
A csernobili övezetből származó sugárzás továbbra is tiszta területekre juthat, a veszélyes részecskék terjedésének fő csatornája a Pripjaty folyó vize, valamint a tüzekből származó port és füstöt hordozó szél – jelentette ki vasárnap Szerhij Kirejev radioökológus és az Ökoközpont vezérigazgatója az rbc.ua hírportálnak adott interjújában.
A szakember elmondása szerint a lényeg a következő: a víz, mint fő útvonal, a radioaktivitás 90-98%-a a Pripjaty folyón keresztül távozik a csernobili övezetből. Ez a folyamat, ellentétben a légi terjedéssel, egész évben folytatódik.
A tüzek kritikus szerepe: nagyobb kiterjedésű erdőtüzek során a levegőbe kibocsátott sugárzás mennyisége megegyezhet a térség összes folyójának éves víz által terjesztett mennyiséggel.
Kijev veszélyeztetése: a tüzekből származó radioaktív hamut a csapadék gyorsan bemossa a Dnyeperbe. Ez közvetlen kockázatot jelent a kijevi agglomerációban élő több millió ember ivóvízellátására.
Az erdő védelmi funkciója: a csernobili erdők biomasszája visszatartja a radionuklidokat. A tüzek elpusztítják ezt a védőréteget, és a felhalmozódott sugárzást illékony égéstermékekké alakítják.
Háborús akadályok: a tűzfészkekhez való hozzáférés korlátozott a területek elaknásítása miatt. Ez késedelmekhez vezet a reagálásban, és növeli a radionuklidok környezetbe történő kibocsátásának mértékét.
A csernobili atomkatasztrófa 40. évfordulója után a világ ismét nukleáris kockázatokkal néz szembe, immár egy teljes körű háború körülményei között – mondta egy szakértő.
Olekszandr Hrihoras szerint a mai Csernobil nem egy új történet kezdete, hanem a 1986-os katasztrófa folytatása, azzal a különbséggel, hogy az erőmű már nem termel, hanem fogyasztja az elektromos energiát.
A szakértő hangsúlyozta, hogy Csernobil továbbra is potenciális veszélyforrás, mivel az védőszerkezet alatt rendezetlen, kiégett fűtőanyag-maradványok találhatók.
Külön kiemelte a 2022-es orosz megszállást, amelyet „nukleáris terrorcselekménynek” nevezett, és bírálta a nemzetközi közösség szerinte elégtelen reakcióját. Úgy véli, még a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség sem volt felkészülve ilyen helyzetre.
Hrihoras szerint szigorúbb nemzetközi felelősségi mechanizmusokra lenne szükség a nukleáris biztonsági szabályok megsértése esetén, például szankciókra vagy szervezeti tagság felfüggesztésére. Úgy véli, a csernobili tapasztalatok tanulságai továbbra sem épültek be teljesen a globális rendszerbe.
Az ukrán Greenpeace szakértője szerint fennáll a veszélye annak, hogy összeomlik a Csernobili Atomerőmű szarkofágja, valójában azonban az épület tartószerkezete nem sérült – számolt be az rbc.ua hírportál a Greenpeace Ukraine szervezetre és a Csernobili Atomerőmű állami vállalatra hivatkozva.
A jelentés szerint Sean Burney, a Greenpeace Ukraine vezető nukleáris szakértője jelentésében azt írta, hogy a szarkofág sürgős javítása nélkül fennáll az összeomlás veszélye. „Az orosz dróntámadás (2025 februárjában – a szerk.) növelte a szarkofág összeomlásának kockázatát, még mielőtt biztonságosan le lehetett volna bontani. Üzenetünk egyszerű: ezt a bűncselekményt meg kell büntetni, beleértve a Roszatom elleni maximális szankciókat is” – jegyezte meg.
Az állami tulajdonban lévő Csernobili Atomerőmű szakosított vállalat megjegyezte, hogy a támadás után az új biztonságos burkolat (szarkofág) elvesztette a teljes lezárás tulajdonságait. Ugyanakkor a védőburok továbbra is részben betölti fő szerepét – a Csernobili Atomerőmű negyedik erőművének ökológiai elszigeteltségét, amely a baleset következtében megsemmisült.
„A 2025. február 14-i dróntámadás következtében a szarkofág létesítmény védőszerkezetének tartószerkezeteiben, az új biztonságos védőszerkezetben és a tűz eloltásának következtében nem észleltek károkat” – állította a vállalat. Ugyanakkor, ahogy a Csernobili Atomerőmű állami vállalat képviselői is hozzátették, feltéve, hogy minden rendszer normálisan működik, és nincsenek ismételt támadások vagy egyéb fizikai hatások, a radioaktív anyagok szarkofágon kívüli ellenőrizetlen kibocsátásának kockázata jelenleg minimális.
Megkezdődtek egy 2 MW-os naperőmű építkezési munkálatai a csernobili atomerőműben. Az új generációt a tervek szerint az erőmű stabil működésének biztosítására fogják használni az esetleges áramszünetek idején, számolt be az EXPRO.
A projektet az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja által Ukrajnában lebonyolított nemzetközi pályázat nyomán valósítják meg.
A kivitelező az ukrán Solar Steel Construction LLC vállalat, amely dnyiprói székhelyű. A vállalat a felelős a berendezések szállításáért és a telepítési munkák elvégzéséért.
A létesítményben a munkálatok 2026. március 16-án kezdődtek el. Az első, nyolc munkásból álló brigád már meg is kezdte a feladatai elvégzését. Szállást, étkezést és egyéni dozimetriai ellenőrzést biztosítottak számukra.
Jelenleg a helyszínen befejeződött az előkészítő szakasz: a területet felszerelték, a berendezéseket leszállították, és megkezdődtek a geodéziai munkálatok a fémszerkezetek helyének meghatározására.
Szerhij Tarakanov, a csernobili atomerőmű vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy a naperőmű építése stratégiai fontosságú.
Elmondása szerint az alternatív energiatermelés fejlesztése biztosítja az erőmű kritikus szükségleteit esetleges áramkimaradások vagy hálózatkárosodás esetén, csökkenti a külső energiaellátástól való függőséget, és garantálja a kulcsfontosságú rendszerek zavartalan működését.
Ezenkívül a projekt megvalósítása segít csökkenteni az áram költségeit is.
A munkálatok elvégzését a csernobili atomerőmű építési osztálya felügyeli, az általános felügyeletet pedig a vállalat villamos műhelye látja el.
A SOLARsk vállalat tapasztalattal rendelkezik több mint 3000 MW összteljesítményű napenergia-projektek megvalósításában, és acélszerkezeteket is gyárt.
A Csernobili Atomerőművet sikerült operatívan visszakapcsolni Ukrajna energiarendszerére – közölte az Energiaügyi Minisztérium.
„Jelenleg az energetikusok összehangolt munkájának köszönhetően a Csernobili Atomerőmű valamennyi létesítménye – köztük az Új Biztonságos Szarkofág és a kiégett nukleáris fűtőelemek tárolói – a villamosenergia-egyesített rendszerből, normál üzemi rendben kap áramot” – áll a közleményben.
Megjegyezték, hogy az ipari területen és a kizárási zónában a sugárzási háttér nem haladja meg az ellenőrzési szinteket. Emellett az erőmű rendelkezik a szükséges üzemanyag-tartalékkal, valamint működő tartalék áramforrásokkal egy esetleges újabb támadás esetére.
„Jelenleg nincs közvetlen veszély a lakosságra és a környezetre. Az energetikusok és az erőmű személyzete fokozott üzemmódban folytatja a helyzet megfigyelését” – közölte a minisztérium.
Ugyanakkor a tárca hangsúlyozta, hogy Oroszország ilyen cselekményei teljes mértékben elfogadhatatlanok, mivel durva megsértését jelentik a nukleáris és sugárbiztonság valamennyi alapelvének.
„Azáltal, hogy az ellenség a Csernobili Atomerőmű létesítményeinek áramtalanítását kockáztatja, nemcsak Ukrajna, hanem az egész európai kontinens biztonságát veszélyezteti” – jelentette ki az Energiaügyi Minisztérium.
A NAÜ szakértőinek értékelése szerint a csernobili atomerőmű új biztonságos zárószerkezete, amely februárban egy dróntámadás során megsérült, elvesztette alapvető biztonsági funkcióit, de fő szerkezetei és ellenőrző rendszerei nem szenvedtek maradandó károkat – olvasható Rafael Grossi, a NAÜ főigazgatójának a szervezet honlapján közzétett nyilatkozatában.
A NAÜ csapata a múlt héten elvégezte a megsérült csernobili atomerőmű átfogó biztonsági értékelését.
A misszió megerősítette, hogy a zárószerkezet elvesztette alapvető biztonsági funkcióit, beleértve a nukleáris lokalizációt is, de azt is megállapította, hogy a támadás nem okozott visszafordíthatatlan károkat a tartószerkezeteiben vagy a felügyeleti rendszereiben.
„Korlátozott ideiglenes javításokat végeztek a tetőn, de az időben történő és átfogó helyreállítás szükséges a további az állapotromlás megelőzése és a hosszú távú nukleáris biztonság garantálása érdekében” – mondta Grossi.
A NAÜ azt javasolta, hogy folytassák a zárószerkezet helyreállítását és védelmét, beleértve a nedvességszabályozó intézkedéseket és egy frissített korróziófigyelő program kidolgozását, valamint a Szarkofág integrált automatikus megfigyelőrendszerének korszerűsítését, amelyet közvetlenül a baleset után építettek a reaktor fölé.
2026-ban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) támogatásával további ideiglenes javítási munkálatokat végeznek a csernobili atomerőműben a zárószerkezet izolációs funkciójának helyreállítása érdekében, ami megteremti a háború befejezése utáni teljes helyreállítás előfeltételeit – áll a közleményben.
„A NAÜ, melynek állandó csapata ott van a helyszínen, továbbra is mindent megtesz a csernobili atomerőmű nukleáris biztonságának és védettségének teljes helyreállítására irányuló erőfeszítések támogatása érdekében”, biztosított Grossi.
Egy csernobili reaktorépület falain élő fekete gomba az ionizáló sugárzás jelenlétében nemcsak túlél, hanem gyorsabban is növekszik – a jelenséget a melanin és egy feltételezett rádiószintézis magyarázhatja, de a mechanizmus ma is vitatott – tudósított a ScienceAlert.
Az emberek elől csaknem 40 éve elzárt csernobili kizárási zónában sok élőlény megtelepedett, amelyek úgy tűnik, nemcsak alkalmazkodtak, de egyes fajok látszólag gyarapodnak a különleges környezetben. Ennek egy része az emberi behatás hiányával magyarázható, ám egy új kutatás szerint egy gombafaj fejlődését az ott maradt ionizáló sugárzás is előnyt jelenthet.
A Föld egyik leginkább radioaktív épületének belső falain burjánzó Cladosporium sphaerospermum gombafajt néhány szakértő szerint sötét pigmentje, a melanin segítheti abban, hogy az ionizáló sugárzást a növények fotoszintéziséhez hasonló módon hasznosítsa.
Ezt a feltételezett mechanizmust rádiószintézisnek nevezik. Bár a gomba sugárzásban kifejezetten jól növekszik, a pontos hogyan és miért mindmáig tisztázatlan.
Nellija Zsdanova, az Ukrán Tudományos Akadémia mikrobiológusa a kilencvenes évek végén vezetett először terepfelmérést a kizárási zónában, hogy feltérképezzék, mi maradt életben a tönkrement reaktort körülölelő védőépítményben. Meglepő módon a kutatócsoport összesen 37 gombafajt írtak le, köztük sok sötét, melaninban gazdag szervezetet. A mintákban a C. sphaerospermum volt a leggyakoribb, és ez viselte a legmagasabb radioaktív terhelést is.
A folytatás csak növelte az érdeklődést. Jekatyerina Dadacsova radiogyógyszerész és Arturo Casadevall immunológus csapata kimutatta, hogy az ionizáló sugárzás nem károsítja a C. sphaerospermumot úgy, mint más szervezeteket. Az ionizáló sugárzás olyan részecskeáram, amely elektronokat lök ki az atomokból, ionokat hozva létre.
A gyakorlatban molekulákat szakít szét, biokémiai folyamatokat zavar meg, és a DNS-t is roncsolhatja.
Ez az emberre rendkívül ártalmas – ugyanakkor ezért használható a ráksejtek elpusztítására. A C. sphaerospermum ezzel szemben szokatlan ellenállást mutatott, sőt sugárzásban még gyorsabban is növekedett. Más kísérletek arra utaltak, hogy a sugárzás megváltoztatja a gombamelanin viselkedését, ami további vizsgálatokat indokolt.
Dadacsova és Casadevall egy 2008-as tanulmányban vetette fel először a fotoszintézishez hasonló biológiai képesség lehetőségét. Eszerint a gomba – és esetleg más, hasonló fajok – képes lehet az ionizáló sugárzást energiává alakítani, a melanin pedig a klorofillhoz hasonló fényelnyelő szerepet tölthet be. A melanin emellett védőpajzsként is viselkedhet a sugárzás káros hatásaival szemben.
Ezt támasztják alá egy 2022-es kísérlet megfigyelései is, amelynek keretében a gombafajból származó mintákat a Nemzetközi Űrállomás külső felületére erősítve tették ki a kozmikus sugárzás teljes terhelésének. A vizsgálat célja nem a rádiószintézis igazolása volt, hanem a gomba lehetséges sugárzásvédelmi alkalmazásának felmérése űrmissziókhoz.
Mindezek ellenére továbbra sem tudni, pontosan mit csinál a gomba.
A tudósok mindeddig nem tudták kimutatni sem az ionizáló sugárzás által vezérelt szénmegkötést, sem az abból származó anyagcsere-előnyt, és nem azonosítottak jól körülírt energiahasznosító útvonalat sem. Nils Averesch, a Stanford Egyetem mérnöke szerint a tényleges rádiószintézist, a sugárzás által hajtott, nagyobb energiatartalmú formákba történő szénvegyület-redukciót és a szervetlen szén megkötését eddig nem sikerült meggyőzően igazolni.
Az ázsiai vadló, mongol vadló, vagy takhi néven ismert állat a vadlovak egyetlen máig élő alfaja. A szakirodalomban csak Przsevalszkij-lovakként ismert hátasok közel 40 évvel a csernobili atomkatasztrófa után menedéket leltek a radioaktív pusztaságban.
A vadlovak egyetlen ma is élő alfaját, a Przsevalszkij-lovat nemrég a hírhedt csernobili halálzóna fedezték fel. Az ázsiai vadlovak nagy számban települtek be az utóbbi időben a korábban Pripjaty néven ismert városba, ahol igazi menedékre leltek ezek a különleges állatok.
Ahogy elmentek az emberek, feléledt a természet Csernobilban
1986. április 26-án történt a csernobili atomerőmű katasztrófája, amely egész Európát megdöbbentette. A létesítmény személyzetének otthont adó elhagyott város, Pripjaty azóta is üresen áll az orosz-ukrán határ közelében. A közel 40 éve bekövetkező nukleáris katasztrófa a természetben is jelentős károkat okozott: tíz négyzetkilométernyi fenyőerdő halt ki, számos madárfaj, rágcsáló, emlős és rovar tűnt el. Ugyanakkor az már 10 éve is látszódott, hogy a természet szépen lassan visszafoglalja a területet és mindennél gyorsabban regenerálódik. Azóta kimondható, hogy Csernobil és környéke valóságos menedéket nyújt az állatoknak. Olyan fajok népesítik be az egykori atomerőmű körüli térséget, mint a medvék, farkasok, hiúzok és jávorszarvasok. Nemrég pedig ezeknél is ritkább faj jelent meg a halálzónában: a Przsevalszkij-ló, avagy mongol vadló – írja a Popular Mechanics.
Ezért különlegesek a mongol vadlovak
Hosszú évszázadokon keresztül azt gondolták a tudósok, hogy a vadlovak, melyek az ismétlődő jégkorszakokról ismert pleisztocén, valamint a 11 ezer 700 évvel ezelőtt kezdődött holocén földtörténeti korszakban terjedtek el, teljesen kipusztultak. Őseink mértéktelenül vadásztak ezekre az állatokra, valamint háziasították azokat – így alakultak ki a ma is széles körben ismert házi lovak
Európába a 19. században telepítették be a vadlovakat, miután Nyikolaj Przewalski lengyel kapitány az orosz cár megbízásából Mongóliában felfedezte azokat. Ekkor már csak kis populációk éltek a vadonban, így mindössze 53 vadló érkezett Európa különböző állatkertjeibe. A II. világháború hatalmas pusztítást okozott az állatkertekben is, a világégést csupán 31 Przewalski-ló élte túl, melyek közül mindössze 12 volt továbbtenyésztésre alkalmas. Időközben Mongóliában 1969-ben látták az utolsó példányokat – a faj teljesen kipusztult.
Hála azonban az európai tenyészprogramoknak, amelyeket a ’80-as és ’90-es években indítottak, sikerült visszatelepíteni a természetbe ezeket az állatokat. Ma összesen körülbelül 1900 Przsevalszkij-ló él állatkertekben, rezervátumokban és vadon. A vadon élő egyedek egy csordája választotta Csernobilt otthonául, ami elsősorban a terület elhagyatottságára vezethető vissza. A radioaktív sugárzás ugyanakkor nem múlt el, és ma is érezteti negatív hatásait: a régióban élő állatok – köztük a csernobili vadlovak is – általában kevesebb utódot hoznak a világra és korábban is pusztulnak el.
