Május 27-én a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ adott otthont annak a könyvbemutatónak, amelyen megismerhették az érdeklődők a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye egykori püspökének, Sztojka Sándornak életét és szolgálatát bemutató emlékalbumot. Az „Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek…” című kiadvány a főpásztor munkásságát és örökségét dolgozza fel.
Screenshot
A karácsfalvai születésű Sztojka Sándor 1932 és 1943 között, tizenegy éven át vezette az egyházmegyét egy rendkívül nehéz történelmi időszakban. A két világháború közötti Kelet-Európában, a csehszlovák fennhatóság alatt álló Kárpátalján a főpásztor nem csupán egyházi vezetőként, hanem a rászorulók iránti különleges érzékenységéről is ismert volt.
Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a félárvaként, szegény sorból induló Sztojka Sándor soha nem feledkezett meg az egyszerű emberekről. A főpásztor az elsők között indított adománygyűjtéseket a természeti csapások sújtotta területeken, legyen szó szárazságról vagy árvízről.
Screenshot
Marosi István, az Ortutay-központ igazgatója beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a püspök képes volt összehangolni a Kárpátalján élő különböző nemzetiségeket, legyenek azok ruszinok, magyarok vagy románok. Kiemelendő tulajdonsága volt továbbá, hogy a politikai irányzatokat is kiegyenlítően kezelte, mindenkihez meg tudta találni a hangot, a szegényebb rétegektől az értelmiségen át a tehetősebbekig.
Szepesi Károly, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja arról beszélt, mekkora jelentősége volt a püspöknek abban, hogy mind a ruszin, mind a magyar hívekben fennmaradt a Róma iránti hűség. A diplomata köszönetét fejezte ki a kiadvány létrejöttében közreműködőknek, köztük a kötetet jegyző Marosi Anitának.
A megnyitót követő kerekasztal-beszélgetésen Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi Egyetem docense moderálásával a szerző, valamint a kiadvány recenzensei, Szolánszky Ágoston, az ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia teológiai tanára és Szakál Imre, a Rákóczi Egyetem rektorhelyettese, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék docense osztották meg gondolataikat. Szakál Imre rámutatott: a főpásztor szerepe megkerülhetetlen, hiszen olyan sajátos átmeneti időszakban kellett helytállnia, amikor az államok meggyengültek, az egyházaknak pedig kiemelt szerep jutott a válságkezelésben.
Marosi Anita, a kötet szerkesztője elmondta, a három éven át tartó munka során az volt a célja, hogy a száraz történelmi tények mellett az egykori egyházfő emberi arcát is megmutassa. A fennmaradt újságcikkek és rádiós felvételek, amelyekből kiderül, hogy a püspök mennyire hétköznapi, közvetlen ember volt, adták az emlékalbum igazi lényegét.
Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye magyar hívekért felelős helynöke, aki szintén Karácsfalváról származik, zárásként azt az üzenetet közvetítette a megjelenteknek: értékelni kell azokat az ajándékokat, amelyeket az életben kaptunk, különösen a nehéz időkben.
Screenshot
A könyvbemutató napján az Ortutay-szakkollégium végzős diákjairól sem feledkeztek meg: négy hallgató vehetett át emléklapot a kollégiumban eltöltött évek elismeréseként. Az ünnepségen továbbá kiállították Harangozó Miklós festőművész Sztojka Sándorról készített portréját, egy, a püspök által megszentelt ereklyekendőt, valamint azt a kelyhet, amelyet a főpásztor szülőfaluja, Karácsfalva templomának ajándékozott.
Népviseletbe öltözött fiatalok vitték a templomi zászlókat a pünkösdvasárnapi körmenetben Tiszacsomán, ahol a helyi görögkatolikus egyházközség kezdeményezésére idén is megszervezték a pünkösdi családi napot. A templom kertjében megtartott rendezvény az elmúlt évek során a település egyik meghatározó közösségi alkalmává vált: fiatalok és idősek együtt ünnepelhettek, miközben a gyerekeket játékok, kézműves-foglalkozások és önfeledt kikapcsolódás várta.
Az esemény szent liturgiával vette kezdetét, amelyet Demkó Ferenc esperes, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke celebrált, majd ünnepi körmenettel folytatódott. Ezután a jelenlévők közös ebédre gyűltek össze a templom kertjében, ahol családok, fiatalok és idősek együtt tölthettek néhány nyugodt órát a kellemes környezetben. A rendezvény megszervezése idén is közös ügy volt a településen: a szervezők nemcsak a helyieket, hanem az innen származókat is igyekeztek megszólítani, jelezve, hogy Tiszacsoma továbbra is mindenkit hazavár. A meghívást személyesebbé tette, hogy a faluban minden házhoz kézzel fogható meghívót vittek. A szervezők számára külön örömöt jelentett, hogy egyre többen kapcsolódnak be a rendezvénybe.
A gyerekeket ezúttal is számos program várta: körhinta és légvár biztosította az önfeledt kikapcsolódást, s a vattacukor is nagy népszerűségnek örvendett, ráadásul minden ingyenesen állt rendelkezésükre.
A kultúrházban működő szakkörök és kézműves-foglalkozások ezúttal kiléptek a megszokott falak közül, és a nagyobb közönség előtt mutatkoztak be. Nagy érdeklődés övezte a szövőkereteket, amelyet az érdeklődők ki is próbálhattak, miközben betekintést nyerhettek egy olyan mesterség világába, amely egykor szinte minden háztartás része volt. Emellett arcfestés, gyöngykarkötő-készítés és színes krepp-papírból formált pünkösdi rózsák készítése is szerepelt a programban. A foglalkozások során a szervezők ezúttal is a természetes és hagyományos alapanyagok használatára helyezték a hangsúlyt.
Reskó-Papp Angéla, a helyi kultúrház és a Bokréta hagyományőrző csoport vezetője szerint a rendezvény egyik legfontosabb küldetése a hagyományok és a népviselet népszerűsítése. Mint mondta, amikor három évvel ezelőtt életre hívták a családi napot, még elsősorban a „bokrétások” öltöttek népviseletet, mára azonban egyre többen érzik fontosnak, hogy magukra vegyék az ünnepi öltözékeket. „Amíg van, aki örömmel veszi fel a népviseletet, addig van értelme ennek az egésznek” – fogalmazott a csoport vezetője, hozzátéve: a megmaradás szempontjából is fontos, hogy ezek a hagyományok ne kopjanak ki a mindennapokból. A szemet gyönyörködtető viseleteket a Csoóri Sándor Alap támogatásával szakemberekkel együttműködve varratták meg. „Minden alkalom, amikor viseletet öltünk, számunkra ünnepnap, s pünkösdkor ez különösen így van” – hangsúlyozta Reskó-Papp Angéla, aki szerint ezek az alkalmak lehetőséget teremtenek arra, hogy az emberek ne csupán színpadi viseletként tekintsenek a hagyományos öltözékekre, hanem a közösségi alkalmak természetes részeként is közelebb kerüljenek hozzájuk.
A rendezvény idén is megmutatta, hogy a közösen megélt ünnepeknek közösségmegtartó erejük van. A pünkösdi családi nap nemcsak kikapcsolódást jelentett a résztvevők számára, hanem lehetőséget arra is, hogy a hagyományok, a személyes találkozások és az együtt töltött idő révén ismét megerősödjenek a közösségi kötelékek.
Második alkalommal adták át a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) által létrehozott Szent Margit Program Plusz ösztöndíjakat május 16-án a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban. A program célja, hogy támogassa azokat a kárpátaljai felsőoktatásban tanuló fiatalokat, akik aktív közösségi szolgálatukkal, társadalmi felelősségvállalásukkal és elkötelezettségükkel erősítik a helyi magyar közösséget.
A Szent Margit Program immár tizenegy éve nyújt segítséget általános és középiskolás diákok számára, míg a Program Plusz ennek kibővített formájaként a felsőoktatásban tanuló fiatalokat is megszólítja. A program mottója – „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem vetni” – jól tükrözi azt a keresztény értékrendet, valamint emberközpontú szemléletet, amelyre a kezdeményezés épül.
Az ünnepség közös imádsággal kezdődött, majd Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében hangsúlyozta: a Szent Margit Program Plusz jóval több egyszerű ösztöndíjnál, hiszen nem csupán anyagi támogatást jelent a fiatalok számára, hanem közösséget, kapaszkodót és hitet is ad a mindennapokban. Kiemelte, hogy az ilyen kezdeményezések bizonyítják: odafigyeléssel, összefogással és emberséggel maradandó értékeket lehet teremteni a kárpátaljai magyarság számára.
A rendezvény folytatásában Barta József, az edelényi Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója tartott elmélkedést Kereszténység és közélet címmel. Gondolataiban arra mutatott rá, hogy a hit és a hétköznapi élet elválaszthatatlan egymástól. Hétköznapi emberek és szentek példáján keresztül szemléltette, miként válhat az ember Krisztus követőjévé, valamint a közösségért felelősséget vállaló, értékteremtő személyiséggé.
A lelki feltöltődést kulturális műsor követte: Csetneki Ferenc, a Nevetleni Művészeti Iskola igazgatója szaxofonon, Sztojka Tímea zenetanár pedig zongorán adott elő részletet Pedro Iturralde Pequeña Czarda című művéből, amely emelkedett hangulatot kölcsönzött az eseménynek.
Az idei évben – akárcsak tavaly – huszonkilenc fiatal részesült támogatásban. Az ösztöndíjakat Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye magyar helynöke, valamint Lődár Jenő, a GISZ elnöke adta át.
Demkó Ferenc beszédében kiemelte: az ösztöndíj legfontosabb üzenete, hogy a kárpátaljai fiatalok nincsenek magukra hagyva, vannak, akik figyelemmel kísérik életútjukat, és fontosnak tartják jövőjüket. Lődár Jenő pedig örömét fejezte ki amiatt, hogy sok fiatal a nehézségek ellenére is szülőföldjén tervezi jövőjét, és Kárpátalján szeretne boldogulni, közösséget építeni.
A Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület pászkaterítő-kiállítást és nagyböjti ételbemutatót szervezett. A húsvétváró alkalom az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központbana nagyböjt hétköznapjainak szertartásával, az előszenteltek liturgiájával vette kezdetét. Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke úgy fogalmazott: azért fontosak az ilyen közösségteremtő alkalmak, mertbizonyságot tesznek hitünk mellett és élővé teszik azt a hagyományt, amit az elődöktől megörököltünk. Közéjük tartoznak a húsvéti ünnepkörhöz tartozó szokások is.
2025.november 12-én ünnepélyes megnyitó keretében mutatták be az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ új állandó tárlatát, a Gyökerek és ágak című kiállítást. A különleges bemutató a kárpátaljai görögkatolikus közösség múltját és jelenét egységben tárja a látogatók elé, értékes kulturális és egyháztörténeti kincsként. A megnyitón hangsúlyozták: a kiállítás nem pusztán tárgyi emlékek gyűjteménye, hanem olyan élő örökség, amely több évszázad hitét, történelmét és lelki folytonosságát jeleníti meg, érzékletesen bemutatva, miként kapcsolódnak össze a közösség mély gyökerei és az új hajtások.
A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke, Teodor Macapula köszöntőjében elmondta, bár a múzeum némán áll, mégis sokat mesél – papokról, egyszerű hívekről, közösségi küzdelmekről, kitartásról és hitről, továbbá hangsúlyozta: aki tisztelettel fordul múltja felé és óvja gyökereit, biztos jövőt épít magának.
„Hogy magasra nőhess, mélyen kell gyökerezned” – fogalmazott Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója, aki szerint a magyar görögkatolikus közösség szerves része az egyetemes magyarságnak, és mindig is sorsközösséget vállalt a ruszin néppel. A Jóistenre tekintve, egymásba kapaszkodva lehet erőt meríteni és tovább építkezni.
Olha Sumovszka, a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum igazgatója beszédében hangsúlyozta, Kárpátalja elismeri a vallási közösségeket, ahol fontos az emberi értékek átadása és a közösség tagjainak lelki-szellemi formálása, hiszen ezek a közösségek megtartó erőt adnak és hozzájárulnak a társadalom fejlődéséhez, s magas szakmai színvonalúnak nevezte a kiállítást.
Marosi István, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ igazgatója felidézte: már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazódott az igény, hogy az egyházmegye története méltó módon, állandó tárlat formájában legyen bemutatható. A gyűjtemény ma mintegy félezer darabból áll, melyek közül több mint száz restaurált tárgy – ikonok, mozaikok, templomi zászlók, miseruhák, liturgikus eszközök és régi kiadványok – vált a kiállítás részévé. A falakon elhelyezett pannókon az érdeklődők végigkövethetik az egyházmegye útját az 1646-os Ungvári Uniótól a betiltás évein át egészen a katakombaszolgálat utáni újjászületésig.
A tárlat tervezője, Bodóczki Antal szerint a bőség zavara jelentette a legnagyobb kihívást, ám sikerült egy jól áttekinthető, maradandó élményt nyújtó anyagot összeállítani. Terdik Szilveszter, az Iparművészeti Múzeum főmuzeológusa pedig felidézte a görögkatolikus gyűjtemény létrehozásának évtizedeken át tartó próbálkozásait, amelyek most végre kézzelfogható eredményt hoztak.
A megnyitón Demkó Ferenc esperes is áldását kérte a gyűjteményre, kiemelve: ahogy a szőlővessző csak a tőkén maradva hoz termést, úgy az egyházközösség is csak élő gyökereiből merítve képes új hajtásokat növeszteni.
A szertartás az Ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia növendékeinek énekszolgálatával vált teljessé, majd sor került a kiállítás megnyitására és a múzeum ünnepélyes felszentelésére.
2025. szeptember 27-én a kárpátaljai huszti járási Bilke községben, ahol az új boldog hamvai nyugszanak, görögkatolikus liturgia keretében Grzegorz Ryś, lengyel Łódź bíboros-érseke, Leó pápa legátusa a boldogok sorába iktatta a vértanú Orosz Péter Pál görögkatolikus papot, aki 1917-ben született Magyarország Biri településén, és a sztálini diktatúra alatt halt vértanúhalált a Bilkén 1953. augusztus 27-én. Másnap, szeptember 28-án az ungvári Szent Kereszt Felmagasztalása görögkatolikus székesegyházban hálaadó szent liturgia keretében került sor Orosz Péter ereklyéjének elhelyezésére.
Szeptember 6-án a munkácsi Szent Márton Székesegyház adott otthont a magyar iskolák központi tanévnyitó ünnepségének, amelyet a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szervezett. Az esemény célja ezúttal is a tanév kezdetének méltó megünneplése, valamint a magyar nyelvű oktatás iránti elkötelezettség hangsúlyozása volt.
A rendezvényt igeliturgiával nyitották meg, melyet Pogány István, a Munkácsi Szent Márton Egyházközség plébánosa celebrált. Az igeliturgián Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke és Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke mondtak igei köszöntőt. A szertartáson a Munkácsi Szent Márton Plébánia gyermekkórusa és az iskola diákjai szolgáltak énekkel.
Pogány István plébános üzenetében arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerekeknek nemcsak tudásra, hanem figyelemre, türelemre és szeretetre is szükségük van – különösen azoknak, akik otthon nem kapják meg ezt a harmóniát a családi nehézségek miatt. Hozzátette, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a szülők és maguk a pedagógusok is igénylik a szeretetet. Mint mondta, a szeretet az élet alapja, olyan, mint az üzemanyag a jármű számára: nélküle nem tudunk működni.
Zán Fábián Sándor püspök arra biztatta a pedagógusokat, hogy minden erejükkel támogassák a gyermekeket mind a tanulásban, mind a nevelésben. Hangsúlyozta, hogy a diákok példaként tekintenek tanáraikra, ezért fontos, hogy az iskola minden dolgozója felelősen és lelkiismeretesen végezze a munkáját. Arra kérte a pedagógusokat és a diákokat egyaránt, hogy ragadják meg a lehetőségeket: a tanár igyekezzen tanítani, a diák pedig tanulni, mert így lehet a legtöbbet kihozni az iskolai közösségből.
Demkó Ferenc püspöki helynök szavaiban példaként Jézus engedelmességét és önfeláldozó szeretetét említette, amely az emberiség jövőjét formálta. Kiemelte: a pedagógusok és a lelkipásztorok kezében is a jövő alakítása van, hiszen hivatásuknál fogva közvetítik és továbbadják ezt az örökséget a következő nemzedéknek.
A hivatalos megnyitó elején Pfeifer Anita és Sztankovics Anna-Mária, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanárai köszöntötték a pedagógusokat és vendégeket, kiemelve a tanévkezdés jelentőségét. „A mai napon a KMPSZ közössége is együtt hallja meg a képzeletbeli csengőszót, amely nemcsak az osztálytermekbe hív, hanem ide, a székesegyház szívébe. A tanévkezdés egyszerre remény és felelősség” ‒ hangzott el.
Az ünnepség hivatalos részét a Himnusz közös eléneklésével kezdték, majd köszöntötték a számos meghívott vendéget. A jelenlévők között volt Maruzsa Zoltán, Magyarország Belügyminisztériumának köznevelésért felelős államtitkára, Ferenc Viktória európa parlamenti képviselő, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, valamint a kárpátaljai önkormányzati, egyházi, oktatási és civil szervezetek számos képviselője.
A vendégek köszöntését követően Schink István, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatója és a KMPSZ alelnöke a munkácsi magyar oktatás több mint másfél évszázados történetét idézte fel, és kiemelte, hogy „ez a történet nem csupán egy iskola krónikája, hanem a munkácsi magyarság kitartásának és megújulni kész szellemének hű tükörképe is”. Felhívta a figyelmet arra, hogy a közösség mindig képes volt újrakezdeni és megőrizni anyanyelvű iskoláit, még akkor is, amikor politikai hatalmak elnyomni próbálták. Szavai szerint napjainkban is „a magyarság és a magyar oktatás helyzetét folyamatosan próbálják nehezíteni és elnyomni”, ám a szülők, pedagógusok és diákok összefogása reményt ad. Beszédét így zárta: „Hisszük, hogy sosem fog megszűnni Munkácson és Kárpátalján a magyar nyelvű oktatás, amihez kérjük a jó Isten segítségét és áldását.”
Ezt követően a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola első osztályos diákjainak rövid műsorára került sor, majd a történelmi egyházak képviselői áldást kértek rájuk és pedagógusaikra. A tanulók számára a Pedagógusszövetség idén is ajándékot készített, amelyeket Ferenc Viktória képviselő asszony és Schink István alelnök adott át.
Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke beszédében egyszerre adott számvetést a Pedagógusszövetség munkájáról és üzent a közösségnek a háborús évek súlya alatt. Hangsúlyozta, hogy bár „immár negyedik éve, hogy háborúban kezdjük a tanévet”, a kárpátaljai magyar iskolák többsége „többé-kevésbé nyugodtan tudott tanítani”, és a közösség életképességét nem sikerült megtörni.
Részletesen ismertette a KMPSZ előző tanévi programjait, tantárgyi versenyeit, táborait és pedagógus-konferenciáit, majd kitért arra is, hogy a magyar oktatás ellen az elmúlt évtizedben sok támadás irányult. Felelevenítette a kisebbségek elleni atrocitásokat, a jogszűkítéseket és az iskolák ellen irányuló nyomásgyakorlásokat, de kiemelte: a közösség mindig törvényes keretek között, békésen védte érdekeit.
Beszéde végén reményt fogalmazott meg: „Reméljük, hogy hamarosan véget ér a háború, és a béke végre kiszámítható jövőt, jogegyenlőséget és azonos lehetőségeket hoz számunkra.” Útravalóul Placid atya túlélési szabályait idézte, amelyek közül az egyik így szól: „Akinek van hova kapaszkodnia, annak könnyebb elviselnie a szenvedést. Mi, hívő emberek, a Jóistenbe kapaszkodunk.”
Maruzsa Zoltán államtitkár beszédében ünnepi hangulatot és biztatást hozott a kárpátaljai magyar pedagógusok és diákok számára. A munkácsi székesegyház történelmi falai között arra emlékeztetett, hogy bár „országok, kormányok, háborúk jönnek és mennek, de ez a templom és a benne imádkozók – maga a változatlanság, maga a történelem”.
Kiemelte, hogy az iskola nem pusztán a tudás átadásának, hanem a nevelésnek is színtere. „Átadjuk-e nemcsak a tantárgyi tudást, hanem az identitás, a kultúra hagyományos elemeit is?” – tette fel a kérdést, rámutatva, hogy a pedagógusok felelőssége óriási, hiszen a gyermekek a jövőt jelentik.
Beszédében hangsúlyozta az anyaország támogatását is: immár a külhoni pedagógusok is igényelhetik a magyar pedagógusigazolványt, amely kedvezményeket és a szakmai összetartozás érzését adja.
A tanévkezdés kapcsán külön szólt a gyerekekhez is, akik előtt új fejezet nyílik. „Jól döntöttetek és jól döntöttek a szüleitek is, hogy az anyanyelveteken, magyarul is tanultok majd. Ez egy jó alap… Tanuljatok hát eredményesen, szeressétek az iskolát, boldoguljatok az életben, és vigyétek sokra” – fogalmazott.
Ferenc Viktória képviselő asszony köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a tanévkezdés „jóval több egyszerű ünnepnél. Ez egy hitvallás is a számunkra. Bizonyságtétel arról, hogy közösségünk élni akar, hogy az anyanyelvünkhöz és az identitásunkhoz, a kultúránkhoz hűségesen ragaszkodjunk”.
Szavai szerint a kárpátaljai magyarság mindennapjait ma is meghatározza a jogfosztások sorozata és a háború árnyéka: „Mindennapjainkat légiriadók szakítják meg, az oktatásban a tantermeket gyakran óvóhelyek váltják fel, az emberek közel négy éve élnek félelemben és bizonytalanságban.” Ugyanakkor kitartásra és helytállásra buzdította a jelenlévőket, példaként állítva azokat, akik minden nehézség ellenére is a szülőföldön maradnak.
Beszédében külön köszönetet mondott az anyaország támogatásáért, amely erőt és reményt ad a folytatáshoz. Végül bibliai idézettel bátorított: „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondta az Úr. Ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli időt szánok nektek.”
Szász Jenő, az NSKI elnöke beszédében kiemelte, hogy a szeretet legmagasztosabb formája a hűség, amely megmutatkozik egymás, a család, a közösség és a Kárpát-medence iránti elköteleződésben: „Hűségesnek lenni egymáshoz, hitvestársként, szülőként, gyermekként, testvérekként – itthon és mindenütt a Kárpát-medencében […] a hűség a legtöbb, amit a szeretet jegyében megtehetünk.”
A felelősséget a Jóistentől kapott küldetésként értelmezte, és mindenkinek köszönetet mondott: „Köszönöm ezt a hűséggel és felelősséggel teli szolgálatot, életet, küldetést minden itt élő magyar testvérünknek, szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak, gyerekeknek.” Végezetül áldást kért a közösségre, és kiemelte, hogy a kárpátaljai magyarok kitartása példaként szolgál a teljes Kárpát-medencében.
A rendezvény további részében a pályakezdők pedagógusokat is bemutatták, akik a 2025/2026-os tanévet a katedrán kezdik. Számukra a KMPSZ emléklapjait Bak Éva és Schink István alelnökök adták át. A szokásokhoz híven egy nyugalmazott pedagógus is köszöntötte útravaló üzenettel a fiatalokat. Idén Koroly Mária, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola nyugalmazott tanára osztotta meg jótanácsait a pályakezdőkkel. „Ebben a nehéz és bizonytalan időszakban öröm látni, hogy van, aki átveszi a stafétabotot” – mondta. Hangsúlyozta, hogy a pedagógusok nem csupán tudást adnak át, hanem példát is mutatnak, és bátorítják a gyerekeket a kérdezésre, a hibázásra és a tanulás vágyára. Arra buzdította a tanárokat, hogy legyenek bátrak és kitartóak, higgyenek abban, amit tanítanak, és soha ne feledjék, hogy a tanári pálya legnagyobb ajándéka a diákok sikerében és a közösség fejlődésében rejlik.
A tanévnyitó ünnepség során különleges elismerésben részesültek a nyugalmazott kárpátaljai pedagógusok: Magyarország Belügyminisztériuma pedagógus szolgálati emlékérmekkel jutalmazta őket a gyermekek és tanulók neveléséért végzett kiemelkedő munkájukért. Az érmeket Orosz Ildikó elnök asszony és Maruzsa Zoltán államtitkár adták át a díjazottaknak, akik évtizedeken át áldozatosan dolgoztak a kárpátaljai magyar oktatás és közösség építésén, példát mutatva a pedagógusi hivatás iránti elkötelezettségről és értékéről.
Az esemény zárásaként Székely Gusztáv, a KMPSZ alelnöke szólt a magyar iskolákhoz. Beszédét Szent-Györgyi Albert idézetével vezette fel: „Ahogy ma tanítunk, olyan lesz a holnap.” Hangsúlyozta, hogy a pedagógusok legfontosabb feladata a tanítás, a diákok formálása és a jövő alakítása. Elmondta: „A ma elvégzett munka, az, amit az iskolákban teszünk, meghatározza a holnapunkat.”
Kiemelte, hogy minden ember szerepe fontos a történelem alakításában, nemcsak a feltalálóké vagy a politikusoké: „Mindenkire egyformán szükség van, s nekünk tanároknak mindenkit fel kell készíteni a holnapra.” Beszédét a pedagógusoknak szóló jókívánsággal fejezte be: erőt, egészséget és kitartást kívánt az előttük álló tanévhez, valamint a béke mihamarabbi eljövetelét az országban.
A rendezvényen több kárpátaljai iskola diákjai is közreműködtek, színesítve a programot és bemutatva tehetségüket. A Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregrákosi kihelyezett szakkörének citerás növendékei gelénesi népdalokat adtak elő. A Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola diákja, Pónitz Emma, Vass megyei népdalokat énekelt. A Munkácsi Szent István Líceum kiskórusa a Magyar vagyok és a Hej, tulipán című dalokat szólaltatta meg, míg Somkó Karina Szabó T. Anna Az ég zsoltára című versét szavalta el.
A tanévnyitón a résztvevők a Szózat közös eléneklésével fejezték be a hivatalos programot. Az ünnepséget állófogadás és kötetlen beszélgetés követte a Munkácsy Mihály Magyar Házban, ahol a résztvevők tapasztalatot cserélhettek és a következő tanévhez erőt meríthettek.
