Esterházy János születésének 125. évfordulója alkalmából Molnár Imre tartott előadást „Gróf Esterházy János, a keresztény szeretet vértanúja – tragikus élete, ungvári vonatkozások” címmel április 26-án Ungvár városában. A megemlékezést követően emléktáblát is avattak a mártír politikus tiszteletére. Az eseményt a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye és Magyarország Ungvári Főkonzulátusa szervezte, helyszínéül pedig az ungvári Szent György Római Katolikus Templom és annak udvara szolgált vasárnap délután.
Petenko Miron ungvári plébános üdvözölte a megjelent egyházi és világi méltóságokat, a helyi magyar közösség tagjait, a mártír politikus életműve iránt érdeklődőket, majd egy közös imával kezdődött a rendezvény.
Bacskai József ungvári főkonzul megköszönte a szoros együttműködést és elmondta: nagy öröm számára, hogy az ungvári római katolikus templom ilyen lelki központja az itt élő és hívő magyarságnak.
– A beregszászi előadás keltette fel az érdeklődésemet az iránt, hogy Esterházy János mennyi szállal kötődött Kárpátaljához és ezen belül Ungvárhoz is. Képviselővé választásakor első útja Ungvárra vezetett, majd később a Gulágról való visszaszállításakor a közeli börtönben raboskodott. Lelkisége, magyarságáért kifejtett tevékenysége és az emberiségért való áldozatvállalás okán magától értetődő számomra, hogy emlékét Ungváron is őrizni kell. Ezért kezdeményeztem, hogy állítsunk emléktáblát a tiszteletére.
A második világháború alatt védelmezte az üldözött zsidókat, lengyeleket, és más nemzetiségű szenvedőket, amiért a nácik likvidálni akarták. 1945-ben a kommunisták letartóztatták, elhurcolták, majd Moszkvában 10 év kényszermunkára ítélték. A csehszlovák népbíróság halálra ítélte, amit a kommunista hatóságok a Gulágról való visszatérése után életfogytiglani börtönre változtattak. Súlyos betegségekben 1957. március 8-án halt meg. Boldoggá avatási eljárását 2019-ben indították el.
Felvidéki mártír politikusként mindent megtett a népek közötti béke és megértés előmozdításáért. Ez az életút a háború idején Kárpátalján és Ukrajnában, magyarok és ukránok számára is példamutató kell hogy legyen – fogalmazott a főkonzul.
Ezt követően dr. Molnár Imre történész, volt diplomata, az Esterházy Bizottság elnöke, Esterházy-kutató tartott előadást, bemutatta a gróf politikai pályáját és szenvedéstörténetét. Érdekességként említette, hogy Esterházy első útja prágai képviselőként Ruszinszkóba, Ungvárra vezetett, köszönetet mondott a magyar nők kitartásáért és arra buzdította őket, hogy neveljék jó magyaroknak a gyermekeiket, mert csak így lehet olyan generációt nevelni, amely hű marad hitéhez és nemzeti hagyományaihoz.
Az élet három kísértése (karrier, szabadság és élet) során 1938-ban nem fogadta el, hogy a budapesti parlamenti képviselője legyen, 1945-ben az egész család nyugatra menekítését, s volt lehetősége kegyelmi kérvényt beadni, megszökni a börtönből – ő a maradást választotta mindig.
– Ez a második emléktábla-avatás. Esterházy János segítő kezet akar nyújtani most is a kárpátaljai magyaroknak, ahogyan tette ezt a ’33-as nagy árvíz idején is, amikor az ő gyűjtése alapján épült újjá Tiszaújlak és más árvíz sújtotta község. Nagy öröm, hogy Esterházy Jánost a kárpátaljai magyarság is újra felfedezi, visszafogadja. S hogy épp most tér vissza, ezekben a nehéz időkben, ennek megvan a maga indoka. Ő a legnagyobb szenvedések között sem adta fel a hitét, a magyar meggyőződését, és ezzel akar üzenni nekünk, hogy nincs a világnak az a pokla, szenvedése, ahol mi az Istenbe való kapaszkodásunkból ne tudnánk erőt meríteni. Ez az üzenete a legfontosabb az itt élők számára – emelte ki dr. Molnár Imre.
Az emléktáblát Matl Péter szobrászművész alkotta, s megtudtuk: az anyaga bronz és világos homokkő, amivel dolgozik, nagy köztéri szobrokat is készít, s Vinnica megyéből érkezett. A világos szín a tisztaságot, a szentséget jelöli, a bronz az sötétebb, a gyarló emberi arcot.
– Amikor készítettem ezt a domborművet, végiggondoltam a munkásságomon. Az egyik legelső szobrom a Julianus barát volt, Kodolányi János regénye alapján. Az egy kis méretű faszobor és az egyik legjobb művem. Felnéz az égre – és ugyanezt próbáltam Esteházy Jánosban is megjeleníteni, amikor már mindent elveszített, semmije nincs, és csak egyetlen dolog maradt az életében, az Istenbe vetett hite. A mű szimbolikája is ezt jelzi, mert a keresztbe van beillesztve a fej és mögötte a rácsos felület egy kicsit a börtön rácsaira utal, de a rácsok megnyílnak, és egy glóriát ábrázolnak, ez átmenet a szentségbe – mondta a művész.
Az előadást követően a templom udvarán leleplezték az emléktáblát, és Majnek Antal OFM, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye nyugalmazott püspöke felszentelte a táblát, majd imát mondott Esterházy János lelki üdvéért. Az eseményen a templom gitáros énekkara szolgált.
Gróf galántai Esterházy János Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa. A kisebbségben élő magyarság vezetője volt, a prágai, majd a pozsonyi parlament képviselője volt. Bátran védelmezte az Isten adta jogokat, az igazságot, az emberi méltóságot és az igazságosságot. A sokat szenvedett, haláláig hithű politikus a hitéért és a magyar nemzetért harcolt. A mártíromságot szenvedett Esterházy János életéről Molnár Imre történész, a jeles felvidéki magyar politikus és közéleti ember életrajzának elhivatott kutatója tartott előadást a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
Gróf Esterházy Jánosról, a felvidéki magyarság mártír politikusáról emlékeztek meg Beregszászon a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban. A szlovák parlament képviselőjeként nemcsak a felvidéki magyarok jogaiért küzdött. Esterházy János 1942-ben egyedüliként tartózkodott a zsidóság kitelepítéséről szóló alkotmányi törvény szavazásakor (a filmmel lehet fedni). Az emlékest Magyarország Beregszászi Konzulátusa és az idén megalakulásának 10. évfordulóját méltató Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége közös szervezésében valósult meg. A nehéz időszakot megélő kárpátaljai magyarság a múlt példaképeiből meríthet erőt, fogalmazott Jakab Nóra, a szervezet elnöke. A Beregszászi Konzulátus szívesen csatlakozott a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kezdeményezéséhez. Buczkó István, a diplomáciai testület vezető konzulja elmondása szerint Esterházy János példaértékű életútja és tevékenysége kitartást és erős hitet ad a nehézségekkel szembesülő kárpátaljai magyaroknak. Az emlékest filmvetítéssel kezdődött. Zsigmond Dezső dokumentumfilmjében a mártírpolitikus Olaszországban élő lánya „mesél”, és a szép gyermekkori emlék mellett megrázó képeket elevenít fel a család hányatott sorsáról. A rendezvény előadója, Dr. Molnár Imre történész bemutatta „Esterházy János élete és mártírhalála” című könyvét, amelyben a kutatásainak eredményeiről számol be. A történész felidézte a felvidéki politikus a 1932-es beregszászi látogatását, valamint az 1933-as, az árvíz sújtotta Tiszaújlak megsegítésére szervezett gyűjtését. Gróf Esterházy János életútja erőt ad, hitéhez való ragaszkodása példaértékű a kárpátaljai magyarság számára.
