Array
(
[count_posts] => 1
[cache_key] => Query_Posts::global::hu::YTo1OntzOjQ6ImxhbmciO3M6MjoiaHUiO3M6NzoiZG9tYWlucyI7YToxOntpOjA7czo0OiJsaWZlIjt9czo2OiJvZmZzZXQiO2k6MDtzOjk6InRheF9xdWVyeSI7YToxOntpOjA7YTozOntzOjg6InRheG9ub215IjtzOjg6InBvc3RfdGFnIjtzOjU6ImZpZWxkIjtzOjI6ImlkIjtzOjU6InRlcm1zIjthOjE6e2k6MDtpOjE3NTQxNDE7fX19czoxMToiYWZ0ZXJMb2NrZXIiO2k6MDt9
[has_result] => 1
[posts] => Array
(
[0] => Array
(
[id] => 234544
[content] =>
Kárpátalja is csatlakozott a Forráspont mozgalomhoz. A Munkácsi Szent István Líceumban zajlott az első közös dicsőítés, a Keresztény Ifjúsági Fesztivál. Egy délután tanúságtételekkel, szentségimádással, püspöki szentmisével. Találkozási lehetőség egymással és Jézussal. Az alkalom központi témája a remény volt. Békességet és reményteli jövőt adok nektek, ez volt a mottónk. Tanúságtevők tettek arról tanúságot, hogy hogyan keresték ifjú korban az Istent, hogyan találták meg, és ugyanezekkel a kérdésekkel, hogy hol a helyem a világban, az Isten számára mennyire van közel az Isten az én életemben. Ezeket a kérdéseket teszik föl a mai fiatalok is. A fő célunk az volt, hogy itt együtt a közösségben megismerhessék, megtapasztalják az Isten gondviselő szeretetét, hiszen a Jóisten előbb szeretett minket, mint mi erre rájönnénk… A múltunk egyaránt hordoz negatív és pozitív dolgokat. Hogyha az ember a pozitív dolgokért hálás tud lenni, amik a múltjában vele történtek. Ez lehet egy élettörténet, egy családtörténet, bármi, ami pozitív és élményszerűen megvan bennünk. Ezért hogyha hálát tudunk adni, akkor ez sajátos módon a reménynek a legjobb talaja. Erről nő ki a remény… Imádkoztam, vagy így kérdeztem Jézust, hogy van-e itt helyem. És közben meg valahogy éreztem egy békét, hogy jó lenne jönni, illetve közben valahogy nagyon érintett ez a remény, hogy eljönni ide, és vajon mit jelent itt az, hogy remény? És nagyon azt éreztem, hogy hú, na erről nehéz itt így az itteni helyzetben beszélni. És hogy valahogy így nagyon paradox módon az volt bennem, hogy hát én erről itt nem tudok mit mondani, de hogy Uram, itt akkor neked viszont van helyed valahogy…Szívemben viselem azt, hogy mi történik itt Kárpátalján. Valószínűleg azért is, mert Roska Péter atya, aki a mi lelki atyánk a közösségben, ő szolgált is itt kint, és sokat mesél. Két éve voltam is itt egy lelkigyakorlatot tartani vele, és valahogy nagyon megérintett az, ami itt történik, akár a háborús helyzetben, és az, hogy a háborús helyzetben hogyan vannak jelen itt a fiatalok, hogy olyan tragédiákat kell átélniük, amit mi el sem tudunk képzelni talán, vagy csak olvassuk, vagy történelemben tanulunk, és hogy ott motoszkál a kérdés bennem, hogy én mit tudok tenni, vagy hogy mit tudok segíteni…Tulajdonképpen az a kérdés, hogy miben reménykedhetünk mi, emberek. Én mondhatom, hogy mi, keresztények leginkább földöntúli ígéretekben reménykedhetünk. Nagyon-nagyon szépen fejezi ki Szent Péter apostol levelében maga az apostol, hogy Isten az ő fia halála és föltámasztása által élő reménységre hívott meg minket. Pontosan nem is írja, hanem úgy, hogy élő reménységre szőtt újjá minket. Egy ilyen hervadhatatlan, egy ilyen el nem múló örökségre, ami számunkra van fenntartva a mennyben. A Földön élő, mondhatom úgy is, hogy akár a háború árnyékában élő ember számára ez egy csodálatos ígéret, és talán mondhatom, hogy mindegyikünk számára ez a legnagyobb ígéret, hogy élhetünk már most a Földön földi életen túlmutató vágyakkal, földi életen túlmutató reményekkel. És ez a remény odaát valósul meg a Mennyei Atyával való teljes közösségben.
