Már idén hadrendbe áll az első működőképes nagy teljesítményű lézerüteg, olcsó és gyors választ adva a drónokra és a pilóta nélküli repülőgépekre. A Rafael védelmi vállalat által titokban kifejlesztett Iron Beam lehetőséget nyújt a légvédelem átalakítására és az elfogási költségek radikális csökkentésére.
Az izraeli védelmi minisztérium szeptember közepén jelentette be, hogy az Iron Beam 100 kW-os változata átment a „teljes operatív konfigurációjú” teszteken, miután — heteken át tartó próbák során sikeresen elfogott rakétákat, aknavetőgránátokat, UAV-kat és légijárműveket is.
A rendszer a kijelölt tesztterületen, valós használati körülmények közepette bizonyította, hogy akár szmog vagy ködfolt esetén is képes precízen, másodpercek alatt elpusztítani a célpontokat. A bejelentés szerint ez az első alkalom a világon, hogy egy nagy teljesítményű lézeres légvédelmi rendszer eléri az „operatív kész” státuszt.
Ezzel a zsidó állam légvédelmi rendszere négyrétegű lesz, amit egyetlen ország sem mondhat el magáról A támadó rakétarendszerek elleni Iron Dome (Vaskupola), a David’s Sling (Dávid parittyája) és az Arrow 2 és 3 (Nyíl 2-3) légvédelmi réteg lenyűgözően teljesített, 90-95 százalékos elfogási aránnyal. Viszont a drónokkal és pilóta nélküli repülőgépekkel szembeni teljesítményük jóval alacsonyabb volt, és csak mintegy 50 százalékot lőttek le időben ezekből.
A lézerfal az egészen alacsonyan repülő, a földfelszínt követő eszközök ellen lesz hatékony, amire az eddigi rendszerek nem voltak alkalmasak. Az új eszközt egyesek nulladik, mások a 4. védelmi rétegnek nevezik a katonai szaksajtóban, de a lényeg ugyanaz: a rendszer teljessé tétele.
Izrael (és részben Ukrajna) legveszedelmesebb ellensége az iráni Shahed 101. A pilóta nélküli gép szénszálas testtel rendelkezik, ami miatt nagyon nehéz radaron követni. Ezeket Libanonból indítják, és elektromos motorjuknak köszönhetően dermesztő csendben hasítják az eget, 800 kilométeres távolságról is. A fegyver gyomra egy körülbelül nyolc kilogramm súlyú bombát hordoz, amely képes nagyobb épületek elpusztítására is.
A repülő halálgépet az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) mérnökei fejlesztették ki azzal a céllal, hogy a lehető legtöbb izraelit megölje a laktanyák és lakóházak célba vételével. A lézerfegyver ezt a típust tekinti a fő elpusztítandó ellenségnek.
És valóban, az északi határon szolgáló izraeli katonák megértették, hogy erre a fegyverre nincs igazán hatékony válaszuk. A földről nagyon nehéz lelőni, és mire egy helikopternek vagy vadászgépnek sikerül azonosítania, üldöznie és lelőnie, hosszú percek telnek el, gyakran halálos késéssel.
A Shahed 101 számos közösséget eltalált északon. Sikeres támadásait jegyezték fel Eilatban, a Jordán-völgyben és máshol is. Az egyik pilóta nélküli repülőgép eljutott Libanonból Netanjahu miniszterelnök caesareai otthonáig is.
A lézerpajzs minimalizálja az ilyen veszélyeket A rendszer kombinált, tehát nem vakon lövöldözik, hanem saját érzékelői vannak. A Rafael egy teljes értékű tűzvezető rendszert párosít a fegyverhez, radarral, elektro-optikai érzékelőkkel, szenzorokkal és nagy felbontású követőkamerák, valamint tűzvezérlő számítógéppel.
Az Iron Beam rendszerbe állításával Izrael olcsó és hatékony jut védelemhez jut a legkorszerűbb támadó eszközökkel szemben is. A nemzetközi hadiiparban jól ismert Rafael Advanced Defense Systems egyike Izrael egyik három nagy védelmi óriásának az IAI és az Elbit mellett. Specialitása a precíziós fegyverzet, különösen a Spike páncéltörő rakétacsalád, amelyet már 39 országnak adtak el.
A vállalat Trophy nevű aktív védelmi rendszere az egyetlen a világon, amelyet már harcban is használtak, és az USA hadserege is rendszerbe állította. Ugyancsak Rafael termék a Dávid Parittyája, ami Finnország vásárolt meg. A Rafael legtöbb eszköze kompatibilis a NATO-platformokkal, és könnyen beilleszthető más rendszerekbe, mint például a SPICE irányított bomba.
A fegyver lényege, hogy nem igényel fogyó lőszert. A lézer „töltete” a köznapi elektromos energia. Rakéta esetében sok a költség – robbanóanyag, hajtóanyag, irányítás, kompozit test. Ez rakétánként 10–100 ezer dollár vagy még sokkal több.
A lézernél viszont nincs darabköltség. A lövés költsége egyenlő az elektromos áram árával, ami Izraelben egy 100 kW-os lövés esetén pár cent. Még generátorral együtt is csak pár dolláros nagyságrend, nem tízezres.
Továbbá, a lézerfegyver nem igényel logisztikai ellátó láncot. Nincs szükség raktárra, szállításra, és nincs „fogyó készlet”, sem importigény. Rendes esetben a logisztika sokszor többe kerül, mint maga a rakéta, a lézer viszont egy autonóm, önmagát újratöltő rendszer. Amíg van áram, addig lőszer is van.
