Array
(
[count_posts] => 10
[cache_key] => Query_Posts::global::hu::YTo1OntzOjQ6ImxhbmciO3M6MjoiaHUiO3M6NzoiZG9tYWlucyI7YToxOntpOjA7czo0OiJsaWZlIjt9czo2OiJvZmZzZXQiO2k6MDtzOjk6InRheF9xdWVyeSI7YToxOntpOjA7YTozOntzOjg6InRheG9ub215IjtzOjg6InBvc3RfdGFnIjtzOjU6ImZpZWxkIjtzOjI6ImlkIjtzOjU6InRlcm1zIjthOjE6e2k6MDtpOjk0MjY2MDt9fX1zOjExOiJhZnRlckxvY2tlciI7aTowO30=
[has_result] => 1
[posts] => Array
(
[0] => Array
(
[id] => 222651
[content] =>
Kárpátalján nincs olyan magyar család, mely ne lenne érintett a 80 évvel ezelőtti szovjet elhurcolásokban. A Málenkij robot, avagy kis munkaként elhíresült események idején, azzal az ürüggyel gyűjtötték össze a magyar és a német nemzetiségű, 18 és 50 év közötti férfiakat, hogy három napig tartó munkára kell menniük. Ebből azonban deportálás és több évid tartó Gulág lett. K. Debreceni Mihály összefoglalója következik.
Sikerekben gazdag volt ez elmúlt időszak a kárpátaljai magyar filmeseknél. Az 2024-es években szinte minden anyaországi és külhoni fesztiválon dobogósok lettek az ungvári tv-sek. Így volt az idei, jubileumi X. Kulturális Filmek mustráján is. Az MTVA tudósítóinak, K. Debreceni Mihálynak és Bereczky Tamásnak Belső aksi című filmje, valamint Kovács Gézának és Vass Tamásnak a Málenkij robot utolsó túlélőjéről szóló alkotása, kategóriájában megnyerte mindkét első helyezést. Az energiahatékonyság kategóriában tehát a Belső Aksi című film nyert, mely a kárpátaljai áramszünetekről és az túlélni akarásról szól. A helyi magyar kultúra kategóriában azokról a magyar emberekről kellett portré filmeket készíteni, akik az adott országban, a helyi magyar közösségében őrzik, erősítik a magyar kultúrát, a nemzetet, a magyar nyelvet. Második lett Debreceni Kamilla és Balla Béla „Ami éltet” című portréfilmje, amely egy nagydobronyi házaspárt mutatja, úgy hogy az alkotásban benne van a szorgalom, a becsületes munka, a kitartás, a hit, és végül, de nem utolsó sorban, a szülőföld iránti szeretet. Különdíjat kapott Molnár Ildikó és Bereczky Tamás „Minden orgona szóljon” című munkája. Az ebben az évben Demjénben tartott filmes mustrán ismert magyar filmrendezők és televíziós szakemberek zsűriztek. A fődíjakat, melyek a vereckei emlékmű kicsinyített másai voltak, idén is Matl Péter kárpátaljai szobrászművész faragta. Erre Kárpátalján is büszkék. Az elismerések a Kulturális filmek fesztiválján nem értek véget. Debreceni Kamilla október végén Junior Príma Díjat kapott magyar ismeretterjesztés és média kategóriájában Budapesten. A fiatal riporter az elmúlt években tudósította az M1-et és a délvidéki Pannon Televíziót is. Kamilla a rendezvényen köszönetet mondott a Jóistennek, a családjának, a kollégáinak és a barátainak. A jelölésért pedig a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek, illetve a Hazajáró csapatának fejezte ki háláját. Az elismerések ezzel nem értek véget: a kárpátaljai újságírók, október végén az MTVA palicsi filmfesztiválján is dobogós helyen végeztek. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy teher alatt nő pálma, és ők mindezt el is bírják.
A médiában dolgozók feladata mindenütt az, hogy objektív és közérthető tájékoztatást nyújtsanak a nézők számára a világ és a közvetlen környezetük eseményeiről. A kárpátaljai televíziós újságírók és rádiósok az elmúlt több mint két és fél év során nehéz körülmények között dolgoztak és dolgoznak a háború árnyékában. Az információk pontos és hiteles közvetítése mellett azonban az alkotói munka is szerephez jut. A híradók megszokott formátuma mellett egy-egy közösséget, személyt vagy települést közelebbről, más perspektívából is be tudnak mutatni. Ezt a kreatív alkotó munkát méltatja a délvidéki Palicson megrendezett filmszemle is, melyet a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. Kós Károly Testülete hívott életre. A filmszemle célja, hogy a külhoni magyar közmédia műhelyek dokumentumfilmek révén is megszólíthassák a nézőket, és ezáltal mélyebb, érzelmi kapcsolatot teremtsen az általuk feldolgozott témák és közösségek iránt. A megálmodók véleménye szerint ez különleges filmszemle, hiszen amikor több mint tíz éve kiépítették a tudósítói hálózatot, akkor az volt a legfontosabb célja, hogy határtól függetlenül egyesítse a magyar ajkú médiások munkáját, létrehozva ezáltal a Kárpát-medencei magyar médiatér egységét. A kárpátaljai televíziósok rendre szép eredményeket értek el a különböző filmszemléken. A mostani sem volt kivétel. A több mint 60 benyújtott pályamunka közül munkatársaink alkotásai bekerültek a legjobbak közé és két első, illetve egy harmadik helyezést szereztek. K. Debreceni Mihály tudósítás kategóriában első helyezett, míg Debreceni Kamilla és Balla Béla Ami ÉLTET című portré filmjével lett első. Bereczky Tamás, Kovács Géza és Vass Tamás Szétszakítva, de a hitben mégis együtt című alkotásával harmadik helyezést ért el a portré-/kisfilm kategóriában A Székelyföldi stúdió csapata Isten szeme előtt című alkotásával a dokumentumfilm kategóriában érdemelte ki az első helyért járó díjat. A történet azt mutatja be, hogy évente 9 falu eltűnik vagy a kerül a kiüresedés szélére Romániában. De Székelyderzs nem akar ilyen sorsra jutni, a helyi unitárius lelkész mindennapjait követve mutatja be a film a település megmaradásáért vívott küzdelmet. Pál Melinda, székelyudvarhelyi tudósító szerint nem csupán tanulhatnak a kollégák egymás munkájából ezeken a filmszemléken, hanem erőt is nyerhetnek egymás kitartásából. Bár az esemény elsősorban szakmai jellegű volt, a résztvevők számára mégis lehetőséget nyújtott a kötetlen beszélgetésekre és tapasztalatcserére is. A mostani vészterhes időkben pedig az a legfontosabb, hogy olyan magyar tudósítói hálózat alakult ki, amely nem csupán szakmailag, hanem barátilag is összeköti a Kárpát-medencében élő kollégákat.
Már két éve annak, hogy a munkácsi önkormányzat végrehajtó bizottsága eltávolíttatta a Turul-szobrot a vár bástyájáról. A madár sorsa azóta is ismeretlen, sajtóhírek szerint a vár egyik termében őrzik letakarva. A munkácsi turul történetét, kollégánk K. Debreceni Mihály foglalta össze.
Munkácsot világszerte ismertté, az itt született festőóriás, Munkácsy Mihály tette, aki 1844. február 20-án ezen a településen látta meg a napvilágot Lieb Mihályként, ám később – Munkács előtt tisztelegve – felvette a Munkácsy nevet. 2021 óta pedig a város egyik legszebb épülete, a magyar ház tette ugyanezt a festő nevével. K. Debreceni Mihály összefoglalója következik.
Esetleges áramszünetekre számítanak télen Ukrajnában, ahol nyáron nem volt ritka a napi 12 órás kimaradás sem. Bár szeptemberben stabil volt az ellátás, szakértők mégis arra figyelmeztetnek, hogy fel kell készülni a hideg beálltára. Közben Kárpátaljára folyamatosan érkeznek a magyar segélyszállítmányok, melyre vélhetően még sokáig szükség lesz. K. Debreceni Mihály összefoglalója. 2022 februárja, vagyis az orosz-ukrán háború kitörése óta már kétszer is volt olyan hosszabb időszak, amikor napi 15-20 órás áramszünetek voltak Ukrajnában és ezen belül Kárpátalján. Először 2022 októbere és 2023 februárja, másodszor pedig idén május és augusztus között. A lakosság így megtapasztalhatta, hogy milyen az áram nélküli világ a leghidegebb téli, illetve a legforróbb nyári időszakban egyaránt. A hatóságok magyarázata szerint a legutóbbi áramszünetek azért voltak, mert Ukrajna energiahálózata – a folyamatos orosz rakétatámadások következtében – olyan szinten megrongálódott, hogy elkerülhetetlenné váltak a vészhelyzeti lekapcsolások. A legnagyobb melegben nem működött szinte semmi, ami árammal kellene, hogy működjön. Augusztusban azonban szerencsére stabilizálódott némileg a helyzet és Kárpátaljára is visszatért a XXI-ik század. A helyiek most abban bíznak, hogy mindez így is marad. Nem ennyire optimisták a szakértők, akik úgy vélik, hogy a hideg beálltával 35-50 % körüli lesz a hiány az energiaellátó-rendszerben. Ez pedig legalább 10-12 órás szüneteket vetít előre. Kárpátalján – az előző háborús telek tapasztalata alapján – sokan már most előre bekészítik a fűtőanyagot, rendbe rakják a fatüzelésű kazánt, nehogy egy esetleges áramszünet miatt, hideg legyen a házban. Kárpátalja vezetése is kiemelten foglakozott az elmúlt hónapokban az energiaválság kérdésével. Arra kérték a lakosságot, hogy aki teheti, az szerezzen be téli tűzifát. A megyében, akárcsak Ukrajnában máshol, tavaly és tavalyelőtt télen is állítottak fel utcai melegedőket arra az esetre, ha nem lenne áram és fűtés. Ezekben a felszerelt sátrakban általában lehetőség van telefontöltésre, lehet kapni forró teát, és elsősegély eszközökkel is fel van szerelve. A hatóságok most is készen állnak erre az eshetőségre, ha ezeket a melegedőket fel kellene ismét állítani. Mindeközben a magyar segítségnyújtás sem szakadt meg egy percre sem. A magyar állam, a segélyszervezetek és civilek továbbra erejükön felül teljesítenek. Legutóbb a Debreceni Református Nagytemplom, és a Debreceni Karitatív Testület küldöttsége érkezett Kárpátaljára, akik Beregszászon és Csongoron adtak át szárazélelmiszerből álló segélyszállítmányt. A helyi gyülekezetek ebből tudják működtetni a szeretetkonyháikat is. De a napokban a Szabolcs- Szatmár- Bereg Vármegyei Geszterédről is érkezett segély a beregszászi bentlakásos Pacsirta óvodába. A lakossági gyűjtést egészítette ki a helyi önkormányzat, amiből tartós élelmiszert, higiéniai eszközöket és játékokat is vásároltak az intézmény számára. Az adományok célba juttatásában, a logisztikában hatalmas szerepe van az ungvári főkonzulátusnak és a beregszászi konzulátusnak egyaránt. Fontos elmondani, hogy a tél beálltával a hasonló élelmiszer-szállítmányokra, illetve az áramfejlesztőkre bizonyosan továbbra is nagy szükség lesz Kárpátalján. Magyarország történelmének legnagyobb humanitárius akciója persze nem merül ki ennyiben, hiszen emellett részt vesz Ukrajna újjáépítésében is. Ez oktatási, egészségügyi, illetve közigazgatási intézmények helyreállítására terjed ki. Emellett pedig csak idén 15 ezer, háborús övezetből érkező ukrán gyermek táborozhatott Magyarországon. Ráadásul közben nagyjából másfél millió ukrán háborús menekült lépte át az ukrán-magyar határt, akiknek valamilyen formában segítségre volt szükségük, amit a magyaroktól, meg is kaptak. Az Ukrajnában, és ezek belül Kárpátalján élőknek tehát nem könnyű, a helyzet pedig egyre kilátástalanabb. Azonban, ezen a vidéken legalább ismerik azt a mondást, hogy egy jó szomszéd többet ér sok rossz rokonnál. A magyarok pedig – jó szomszédként, és jó keresztényként – mindaddig segítenek a bajbajutottakon, míg arra szükség lesz.
Lassan két évtizede annak, hogy megnyílt a határátkelő a két Szelmenc között, melynek kisebbik része ma Ukrajnában, a nagyobbik pedig Szlovákiában található. A valaha egy faluban ma is az a közös, hogy hiába van a főutcája közepén meghúzva a határ, mindkét oldalon magyarok laknak. A népnyelvben csak Kisberlinként emlegetett község viszontagságos történetét, kollégánk, K. Debreceni Mihály foglalta össze. Kelet-Európában sok olyan hely van, ahol még mindig kísért a múlt, de olyanból kevés, ahol egyszerre két unió leheletét is lehet érezni: az európaiét és valamennyire még a szovjetét is. Ilyen, hely a félig Szlovákiában, félig pedig Ukrajnában található Szelmenc község, melynek főutcáján keresztül van meghúzva a határ, és melynek mindkét oldalán magyarul beszélnek az emberek. Az 1945-ben felállított szögesdrót miatt született meg a szlovák oldalon lévő Nagyszelmenc, és a szovjet, vagyis ma már az ukrán oldalon fekvő Kisszelmenc. A két Szelmencet évtizedeken keresztül szögesdrót választotta el egymástól: a kisszelmencieknek például ahhoz, hogy átmehessenek az utca másik végébe, nyolcvan kilométert kellett utazniuk, már ha kiengedték őket, hiszen a Szovjetunióban ezt sem volt egyértelmű. Amikor meg Ukrajnához került a falu ezen része, akkor meg közel három évtizedig csak vízummal mehettek át a szlovák oldalon élő szomszédhoz, vagy rokonokhoz. Szelmencet éppen emiatt nevezte a nép Kisberlinnek. Míg Kisszelmencen ma a kijevi idő a hivatalos, Nagyszelmencen a közép-európai. De a kisszelmenciek is a közép-európai szerint élnek, hiszen az első világháború végéig az Ung vármegyei az ikerfalu Magyarország szerves része volt. A Párizs környéki békeszerződésekkel került Csehszlovákiához. Majd 1938-1944 között újra Magyarország volt. Amikor pedig a Szovjetunió nyugatra tolta a határait, akkor bekebelezve Kisszelmencet, meghúzta az átláthatatlan vasfüggönyt a falu két része közé. Ezt a szögesdrótot hosszú évtizedekig megközelíteni sem lehetett, az is a szabadságát kockáztatta, aki átszólt a túloldalra. Viszont ennek ellenére át-át kiabáltak egymásnak, ha éppen nem volt határőr a közelben, ha meg igen, akkor kapálás közben, énekelve mondták el egymásnak a híreket. Sőt, a szögesdrót alatt a házi kacsa szárnya alá levelet raktak, amivel átküldték a túloldalra, és amikor az állat visszatért este, akkor a gondosan összehajtogatott válaszlevéllel érkezett vissza. Többször előfordult, hogy a nagyszülők nem lehettek jelen az unokájuk lakodalmán, csak a domboldalban láthatták a menyasszonyt vagy a vőlegényt. Ha testvér halt meg, a hatóságok akkor sem engedélyezték könnyen az átjárást, így előfordult, hogy már eltemették, mire sikerült megszerezni az utazási papírokat. Sokáig még a két polgármester is csak kiáltozva tudott érintkezni egymással, de aztán a két falu lakói 2000-ben az illetékes hatóságokhoz és a nemzetközi szervezetekhez fordultak, egy átkelő megnyitása érdekében. Hatalmas munka folyt ennek érdekében, amit az anyaroszági, a kárpátaljai és felvidéki politikai szervezetek, valamint az amerikai magyar lobbi is felkarolt. Az abszurditás fokát emeli, hogy akkoriban a két polgármester, Illár József és Tóth Lajos is Washingtonban találkozott egymással először, amikor a szenátusban meséltek a fennálló helyzetről. Az egyik szenátor fel is tette azt a kérdést a településvezetőknek, hogy: „És mondják, nem lehetne egy szuverén ország Szelmenc?” Ezt megmosolyogták, de a jó szándékú és naiv kérdés legalább annyira abszurd volt, mint a két országba szakított, színmagyar falu története. 2005 december 23-án, a falu közepén végül megnyílt a határátkelő. Megható pillanat volt, hiszen sokaknak akkor még volt rokona a másik oldalon, 60 év után pedig ismét elmondhatták, hogy összetartoznak. Sokan a könnyeikkel küzködtek, míg átlépték a határt. Testvérek, unokatestvérek ölelhették át újból egymást. Persze a vízumkényszer miatt főleg a nagyszelmenciek mentek át Kisszelmencre, de akkor is nagy volt a boldogság. A határnyitás után húsz évvel sajnos még mindig nem beszélhetünk arról, hogy a falu az Európai Unióban egyesülhetett volna. Ráadásul a történelem továbbra zajlik körülöttük, hiszen most Nagyszelmencen béke, Kisszelmencen pedig hadiállapot van.
Our diplomats from the Consulate General in Lviv are currently transporting a shipment of dryers provided by Ukraine to Czechia. Ukraine is at war, yet it does not forget its friends in need.
We appreciate it. 🇨🇿🫶🇺🇦 Дякую! pic.twitter.com/GsxchzXtK7
— Jan Lipavský (@JanLipavsky) September 22, 2024
[_oembed_time_5d13cd9d35a2f89691d5a06ee0bf728c] => 1727273407
[_oembed_f1db2d4f0feb1cc0a4988c5b89066a98] =>
[_oembed_time_f1db2d4f0feb1cc0a4988c5b89066a98] => 1727273407
[_oembed_7e7a6a1c536fd33d99b02165f885957d] =>
[_oembed_time_7e7a6a1c536fd33d99b02165f885957d] => 1728460461
[_oembed_2eeccb7a504a1c76fbc2907cb5cb0a82] =>
[_oembed_time_2eeccb7a504a1c76fbc2907cb5cb0a82] => 1728930187
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 4000
[1] => 41
[2] => 49
[3] => 31
[4] => 592
[5] => 25
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Aktuális
[1] => Cikkek
[2] => Hírek
[3] => Kárpátalja
[4] => Társadalom
[5] => Videók
)
[tags] => Array
(
[0] => 942660
[1] => 1336795
[2] => 1336794
[3] => 1336792
[4] => 2553
[5] => 291
)
[tags_name] => Array
(
[0] => K. Debreceni Mihály
[1] => Kisszelmenc
[2] => Nagyszelmenc
[3] => Szelmenc
[4] => Szlovákia
[5] => Ukrajna
)
)
[7] => Array
(
[id] => 214852
[content] =>
Ukrajnában számos magyar vonatkozású szobor található Kijevtől egészen Ungvárig: az egyik legszebb emlékmű azonban a Tiszaújlaki turul, mely az 1703-ban itt zajló Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának állít emléket. A kárpátaljai magyarság minden évben megemlékezést tart a szobornál, mely számukra ma is a szabadság szeretetét jelképezi. Az emlékmű történetét kollégánk, K. Debreceni Mihály foglalta össze.
Ukrajna és az Ukrajnába tartók életét manapság rendkívül megnehezíti, hogy az országban a háború kitörése óta légtérzár van érvényben. A fél kontinensnyi országon belül csak autóval és vonattal lehet eljutni bárhová is. Nem kivételek ez alól a Kijevbe látogató hivatalos delegációk, de még az Egyesült Államok elnöke sem. Minderről kollégánk K. Debreceni Mihály számolt be. Kissé nehéz dolga van annak, aki manapság el szeretne jutni Ukrajnába, vagy azon belül bárhová. A méreteket tekintve ugyanis komoly távolságok a mérvadóak, hiszen az ország hossza északról-délre 893 km, nyugatról-keletre pedig 1316 km hosszú. Ez nagyjából a Budapest-Brüsszel távolságnak felel meg, amit nehéz lenne mindennap vagy minden héten annak megtennie, akinek valamilyen ügyet kell intéznie. Ráadásul Budapest és Brüsszel között végig autópálya van, ami már Ukrajnáról nem mondható el, itt ugyanis az elmúlt években az Odessza-Kijev autópályán kívül jelentősebb négysávos út nem épült. Az ország más részeiben pedig szakaszosan négysávosak a fűutak. A háború kitörése előtt Ukrajnában az ország történelmének legnagyobb útfelújítási munkálatait végezték el: végre Kárpátalján is járhatóvá váltak az utak, és kacsintva bár, de végre feltehettük magunknak azt a kérdést: ez már Európa? A tendencia tehát nem volt rossz, de közbejött a háború. Manapság annak, aki mondjuk, Budapestről szeretne eljutni Kijevbe, nem áll módjában repülővel utazni, ugyanis 2022. február 24., az orosz-ukrán háború kitörése óta légtérzár van érvényben. Így a közel 1200 km-es utat vonattal vagy autóval kell megtennie, ami utóbbi esetében, ha nincs sor a határon, akkor körülbelül 15-16 órás utat jelent. Vonattal pedig akár 22-23 órás is lehet mindez. Azok sincsenek könnyű helyzetben, akik az országon belül szeretnének gyorsan eljutni A pontból B pontba, hiszen ezt repülő nélkül kell megtenniük. 2022 előtt legalább működtek a belföldi járatok, kisebb méretű repülőgépekkel Ungvárról vagy Lembergből két óra alatt Kijevbe lehetett érni, de a legtöbb nagyváros elérhető volt légi úton bárhonnan. Kivételt csak a Krím-félsziget és Donyeck, illetve Luhanszk jelentett, abba az irányba ugyanis – a kelet-ukrajnai konfliktus miatt – még 2014-ben megszűntek a járatok. A kelet-európai országban a Szovjetunió idején jól kiépítették a vasúthálózatot, emiatt szerencsére a háborús időkben is jól működik az ország vonatközlekedése. A távolsági vagonok nagyobb része szépen fel van újítva, a különböző kategóriájú hálókocsikban lehet jegyet foglalni az interneten, ahol magunk választhatjuk ki, hogy melyik fülkében, emeleti vagy földszinti ágyon szeretnénk aludni. Ehhez jár tiszta párna, paplan, lepedő, reggel pedig kávé vagy tea. Közúton az nehezíti meg a közlekedést, hogy nagyon sok helyen vannak ellenőrzőpontok, ahol sok esetben egyórás is lehet a sor. Emiatt gyakoriak lehetnek a fennakadások. A háború kitörése óta, az orosz rakétaveszély miatt, minden külföldi delegáció vonattal vagy autóval érkezett Kijevbe. Nem volt kivétel ez alól Joe Biden amerikai elnök, Olaf Scholz német kancellár, Emmanuel Macron francia államfő, Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke, de még Orbán Viktor magyar miniszterelnök sem. A közelebbi országok vezetői mindkét közlekedési eszközt igénybe szokták venni, ha Ukrajnába látogatnak. De még Zelenszkij elnök is sokszor vonatot használ országon belül. Legutóbb pedig pár napja, a világ legnagyobb népességű országának miniszterelnöke, Narendra Modi indiai kormányfő is így érkezett Kijevbe. Ukrajnában tehát a szükség törvényt bontott 2022-ben, és várhatóan még jó sokáig csak a közúton és vasúton fog működni a közlekedés.
Szakmai tapasztalatcserére és baráti beszélgetésekre egyaránt lehetőség nyílt a Demjénben megrendezett X. Kulturális Filmek Fesztiválján. Az eseményen olyan, a Kárpát-medencében dolgozó filmesek vehettek részt, akiknek alkotásai az előzőleg meghirdetett online versenyen a legtöbb közösségi aktivitást érték el. Idén 4 perces kisfilmek versenyeztek, amelyek a magyar kultúra értékeit tovább éltető személyeket mutatnak be a Kárpát-medence és a diaszpóra helyi magyar közösségeiben, illetve ebben az évben először a helyi energia hasznosításában tevékenykedőkről is vártak portrékat. Kollégáink több filmmel is neveztek a megmérettetésre. A Molnár Ildikó, Bereczky Tamás és a Kovács Géza és Vass Tamás alkotta páros különdíjban részesült. Debreceni Kamilla és Balla Béla bezsebelhette a második helyezésért járó díjat. A közönségdíjat és az egyik kategória első helyért járó díját a K. Debreceni Mihály, Bereczky Zsuzsanna és Bereczky Tamás alkotta csapat hozhatta haza, Kovács Géza és Bereczky Tamás pedig kategóriájában szintén első helyezést ért el.
K. Debreceni Mihály (1 Oldal)
