Ünnepélyes keretek között avatták fel Matl Péter Menekültek és Szerhij Szbitnyev Béke elnevezésű köztéri szobrait a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Lónyán és Aranyosapátiban november 25-én. Az eseményeken részt vett Nacsa Lőrinc, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, aki a lónyai szoboravatón aláhúzta: „Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a mi erőnk a közösségben van, csak akkor tudunk túllenni a kihívásokon és a nehézségeken, ha arra nem széthúzással, hanem összefogással válaszolunk”.
Az államtitkár az orosz–ukrán háború elől menekülők emlékére létrehozott szobor avatásán kiemelte: Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész anyát és gyermekét ábrázoló műve emléket állít annak az időszaknak, amikor a magyar–ukrán határ melletti települések egyként és teljes szívvel gondoskodtak a háború elől 2022 tavaszán ideérkező menekültekről.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Példaértékű volt az a munka, amit a térség, a települések, a civil szervezetek és az egyházak végeztek a menekültekért, másfelől ez a szobor arra emlékeztet bennünket, hogy a háború borzalmai után mindig, minden oldalon vannak veszteségek – fogalmazott a nemzetpolitikáért felelős államtitkár, majd megjegyezte: az elmúlt évek béke-erőfeszítései most már valamilyen módon egy irányba mutatnak. „Többről szól ez a szobor, minthogy emléket állít valaminek: a lónyaiak is pontosan tudják, mert itt voltak, helytálltak, éjjel-nappal dolgoztak, és beégett mindenkinek, aki ma él – nem csak az őseink elmondásából tudjuk – hogy a háború az borzalmas és szörnyű, hogy a háborúra nincsen szükség, hogy a háborút mihamarabb be kell fejezni, és lehetőleg el sem kell kezdeni. Mi innen, Lónyáról is azt üzenjük azoknak, akik a háborúban gondolkodnak, hogy az emberek érdekében, az édesanyák érdekében a békére törekedjenek, a békét hangsúlyozzák, és ne a háborút próbálják meghosszabbítani, hanem a békét próbálják elősegíteni minden erejükkel” – jelentette ki Nacsa Lőrinc. Kifejtette továbbá, hogy a szobor a gondoskodás fontosságának üzenetét közvetíti, azt, hogy a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrészről is gondoskodnak, a kárpátaljai magyarok pedig ezután is számíthatnak a magyar kormányra, a határ melletti települések jó szándékára és a távolabb élő magyarokra.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Az eseményen Tilki Attila térségi országgyűlési képviselő elmondta: a település is megszenvedte az 1944-ben a beregi falvakból elhurcolt 18 és 50 év közötti férfiak hiányát, s az ő utódaik három évvel ezelőtt egy emberként fogtak össze az ide érkező, hazájukat elhagyni kényszerülő emberek megsegítéséért. „A háború kitörése után közvetlenül a határ menti települések helyi lakossága összefogott: a polgármesterek irányításával a képviselő-testület, hozzájuk csatlakoztak a helyi lakosok és a történelmi egyházak is, majd a magyar állam koordinálásával és a történelmi egyházak, civil szervezetek segítségével segítségpontokat és regisztrációs pontokat hoztunk létre. Magyarország történetének legnagyobb humanitárius segítségnyújtását hajtotta végre, hiszen több mint másfél millió menekült érkezett akkoriban ide, Magyarországra. Én büszke vagyok arra, hogy a térségben élők nem kérdezték meg, hogy mit kell csinálni, hanem mindenki tudta, hogy mi a dolga. Sok mindent láttunk, ami örökre nyomot hagy a szívünkben: egyéni tragédiákat, könnycseppeket, s a találkozásokkor kimondhatatlan örömöt. A bánat és az öröm egyformán jelen volt az ide érkezők szemében és cselekedeteiben. Én úgy gondolom, mondhatjuk azt mindannyian, akik itt élünk, hogy talán egy kicsit jobb emberré nevelt bennünket és egyben figyelmeztet arra, hogy bárcsak jönne már el a béke, hiszen akkor jobb lenne mindenkinek – a határ innenső és a határ túlsó oldalán is” – fogalmazott Tilki Attila.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
„Ez a szobor egy gyönyörű műalkotás, s nekünk mementó lesz. Egy olyan mementó, melyre tekintve, aki ha ebbe a kastélykertbe eljön és ránéz a szoborra, látni fogja, hogy mi ennek az egésznek a mondanivalója. Soha nem akarunk olyan szomorú tekintetű emberekkel találkozni, akik féltve menekíti a gyermekeike a bajból. Senkinek ne kelljen a szülőföldjét elhagynia, és legyen már végre béke és boldogság ezen a világon” – mondta Nagy Ernő, Lónya polgármestere a szobor leleplezését követően.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Matl Péternek az édesanyát gyermekével a karjában ábrázoló alkotása minden bizonnyal csodás éke lesz a vidéknek. „Benne van az életünk – nemcsak azoké a menekülteké, akik ott hagyták a házukat és mindenüket, hanem mindenkié. A háború miatt az én unokám is itt kezdte el az első osztályt Budapesten. A nő nem a gyereket nézi, hanem elnéz, mert elgondolkodik azon, hogy hol van a férje, a bátyja, az apja – akik nem tudtak átjönni velük a határon. Rengeteg háborúból menekült került el egész Európa területére, ki tudja, hogy visszajönnek-e vagy sem. Reméljük, hogy egy részük igen, én is abban bízom, hogy a családunk visszatér. Egy kicsit mirólunk is szól ez a szobor, és egy kicsit egész Ukrajnáról” – jellemezte művét a munkácsi szobrászművész.
Az államtitkár a közeli Aranyosapátiban a Magyarországról a Szovjetunióba elhurcolt politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából tartott megemlékezéssel egybekötött második szoboravatón elmondta, ezen a napon annak a több százezer honfitársnak állítanak emléket, akiket a II. világháború végén ártatlanul, válogatás nélkül hurcoltak el szovjet kényszermunkatáborokba. Azokra emlékezünk, akiket nem bűn, nem ítélet, csupán egy embertelen rezsim önkényének parancsa ragadott el családjuktól és otthonuktól, akiknek egyetlen bűnük a nemzeti hovatartozásuk volt, az, hogy magyarok voltak – tette hozzá.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Nacsa Lőrinc hangsúlyozta, ki kell mondani a szovjet rezsim bűneit „hangosan, egyértelműen”, a béke mellett pedig még hangosabban és még egyértelműbben állást kell foglalni. „Felelősségünk is van, nem szabad engednünk, hogy a honfitársainkat, felmenőinket ért szenvedés feledésbe merüljön, nevük, történetük mindig ott legyen a közös emlékezetünkben” – szögezte le, hozzátéve: a málenkij robot emléknapja sok más mellett arra is emlékeztet, hogy egy háborúban nincsenek győztesek, csak vesztesek vannak. Egy háború csak szenvedést, nyomort, halált, valamint begyógyíthatatlan testi és lelki sebeket hagy maga után úgy nyolcvan évvel ezelőtt, mint ma is, ezért a magyar kormány az ukrajnai háború első évétől kezdve azon az állásponton van, hogy mielőbb véget kell vetni a pusztításnak és a szenvedésnek – mondta, majd megerősítette, hogy a kabinet a rombolás helyett továbbra is az építést, a fegyverek helyett pedig a segítségnyújtást támogatja.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
„Örömteli számomra, hogy ma Aranyosapátiban ünnepélyesen felavathatjuk a Béke szobrát, amelyet a kárpátaljai Matl Péter művész úr szobrásztáborában alkotott meg Szerhij Szbitnyev harkivi szobrászművész, kifejezve ezzel az ukrán emberek köszönetét az itt élőknek a háború kitörésekor nyújtott önzetlen segítségnyújtásukért és a menekültek befogadásáért” – hangsúlyozta az államtitkár a szobor leleplezését megelőzően, majd emlékeztetett arra, hogy 2025 a II. világháború lezárásának 80. évfordulója. „Ez az évforduló emlékeztet bennünket arra, hogy a legvéresebb háborúk is egyszer véget érnek. Ez ad ma reményt nekünk arra, hogy Ukrajnában is hamarosan beköszönt a béke. Az utóbbi hetek eseményei bizakodásra adnak okot. Az Egyesült Államok béketerve, a béke-erőfeszítések, a reméljük közelgő békecsúcs – mind-mind abba az irányba mutat, hogy lehet elérni békét ebben a szörnyű és véres háborúban. Innen, Aranyosapátiból is az a mi közös üzenetünk, a szobor üzenete, hogy béke legyen” – jelentette ki.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Matl Péter Menekültek és Szerhij Szpitnyev Béke című szobrai újabb állomásaivá váltak a Pro Arte – Munkács civil szervezet által megálmodott és életre hívott Kárpátok Szoborútnak.
A Pro Arte – Munkács civil szervezet tevékenysége az elmúlt több mint egy évtizedben látványos változást hozott Kárpát-medence-szerte. A Matl Péter munkácsi szobrászművész irányítása alatt működő szervezet által életre hívott nemzetközi szobrásztáborokban a világ különböző részéről érkezett művészek évről évre egy-egy adott témakörben alkottak olyan maradandó értékeket, amelyek nem csupán a jelen, de a jövő nemzedékeinek is gazdag forrásául szolgálnak majd, tovább színesítve e gyönyörű vidék kulturális örökségét.
A kezdeményezés fő célja, hogy hozzájáruljanak szűkebb pátriánk kultúrájának és turizmusának fejlesztéséhez, a megyével határos országok közötti szellemi-kulturális híd megteremtésével szolgálják a művelődést, egymás megértését és elfogadását, valamint a kárpátaljai magyar közösséget képviselve művészi értékek teremtésével hagyjanak nyomot maguk után.
A Kárpátok Szoborútról tartott a napokban előadást Budapesten Matl Péter és fia, Árpád. Az eseményen a Pro Arte – Munkács civil szervezet vezetői bemutatták a nemzetközi szobrásztáborok jelentőségét, kiemelve a művészet identitáserősítő és közösségformáló erejét, valamint részletezték, miként válhat egy köztéri alkotás a helyi közösségek büszkeségévé, a turizmus és a kulturális együttműködés előmozdítójává. Álmodtak egy nagyot, melynek eredményeként 2013-ban elkezdték kialakítani a szoborutat.
Az elmúlt évek leforgása alatt több mint 130 szobor készült el, melyek egy részét a Kárpátok Szoborút program kertében elajándékoztak elsősorban Kárpátalja, Lemberg megye és Kelet-Magyarország falvainak, ahol kőbe, márványba, gránitba vagy acélba vésve, valamint fába faragva hirdetik a művészet életet megszépítő, gazdagító erejét. A Lemberg megyei Szkolétól a magyarországi Geszterédig ez légvonalban mintegy 250 kilométert tesz ki, a tényleges szoborút azonban ennél sokkal hosszabb, ugyanis több összefüggő útvonalból áll, melyek külön programot ajánlanak a nálunk még újdonságnak számító kulturális turizmusnak.
Elhoztuk a kortárs világ művészetét Kárpátaljára. Egy nagyon merész gondolat volt ez, hiszen az elején kicsiből indultunk, de az elmúlt tizenhárom év alatt körülbelül 130 köztéri szobor készült el. Ez egy óriási mennyiség. A másik fontos mondanivalója a munkánknak az, hogy szeretnénk egy eszmei-kulturális úttal összefércelni a Kárpát-medence több oldalát, bizonyítva azt, hogy mi egy kultúrrégióhoz tartozunk” – hangsúlyozta Matl Péter. A Munkácsy-díjas szobrászművész kiemelte továbbá, hogy a szoborút egyben a kulturális turizmus alapja is a régióban. „Megmozgatjuk a turistát azáltal, hogy egy-egy ilyen körutat megtesz, tíz-húsz-harminc, esetleg nyolcvan kilométeres utat falutól faluig, szobortól szoborig. Tehát ez egy új program a turizmus részére
– konstatálta.
„Sok éven keresztül édesapámmal bejártuk a fél világot és kivittük a művészetet, az intellektuális potenciálját Kárpátaljának. Ezért 2013-ban gondoltunk egy nagyot és azt terveztük el, hogy visszahozzuk és frissítjük Kárpátalja épített örökségét. Három éven belül már nemcsak Kárpátaljára kezdtünk el tervezni, hanem úgy gondoltuk, hogy ez a szoborút egyesítse a Kárpátokon belül lévő népek határait, a népek kultúráját. Ha megnézzük a népművészeti motívumainkat is, a Kárpátalján élő népek népművészete mondhatni egy gyökerű” – magyarázta az édesapja nyomdokaiba lépő Matl Árpád.
A szobrászok jelenleg egy Kassa–Nyíregyháza kerékpárút mentén húzódó szoborút kialakításán dolgoznak, melyet később az Ungvári járással is összekapcsolnának. „Azt tervezzük, hogy ha minden jól sikerül, akkor a Kassa és Nyíregyháza között létesülő bicikliútvonal mentén szeretnénk szobrokat állítani. Ezeket kétféle módon lehet elképzelni: funkcionális szobor, tehát lóca vagy pihenőhely formájában alkotott művészeti elem, vagy pedig szobrok és közterek, pihenőterek létesülnek a bicikliutak mentén. Ezek után pedig szeretnénk, ha egyesülne az Ungvári járás felől is egy két határon átnyúló szoborút. Ezen túl a legnagyobb álmunk pedig az, hogy a Beregszentmiklóson található alkotóház és művésztelep kinője magát egy olyan globálisan is ismert, fiatal művészek számára elérhető alkotóházzá és kulturális központtá, ahol a szobrászok legnagyobb gondját meg tudnák oldani: az alkotóterem, a műhely meglétét” – fűzte hozzá Matl Árpád.
Az alkalmon jelen volt Brenzovics László, a szobrásztáborokat a kezdetektől támogató Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke is, aki elmondta: „Teljesen megalapozottan nevezhetjük Matl Pétert és fiát, Árpádot Kárpátalja névjegykártyájának, hiszen olyan alkotások fűződnek a nevükhöz, amelyek az egész Kárpát-medence magyarsága szempontjából rendkívül fontosak. Gondoljunk csak a vereckei emlékműre – amely az összmagyarság egyik szimbólumává vált – vagy az ópusztaszeri nemzeti összetartozás emlékművére, a sátoraljaújhelyi Turul-szoborra, illetve számos más országban, Brazíliától Kínáig vannak szobrai Péternek, és most már Árpádnak is. Ez megdöbbentő: az, hogy Munkácsról néhány évtized alatt ekkora karriert lehetett befutni. A szoborút is egy elképesztő ötlet és gondolat volt: az, hogy a világ számos országából hívnak meg neves szobrászokat Kárpátaljára, amely – valljuk be – szülőföldünk, de nem a világ közepe, s innen pedig az alkotásokat Kárpátalja és a környék falvaiban helyezik el. Megdöbbentő volt az a közösségeink számára is, amikor a falu központjában egy modern alkotás megjelent, s ezekből több mint száz van” – fogalmazott a KMKSZ elnöke.
A szobrásztáborok első éveiben a szoborutak kárpátaljai járásokon haladtak keresztül, azonban a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával 2018-ban a projekt kiterjedt a határ túloldalán lévő településekre is, többek között Kállósemjénre, Balkányra, Birire, Geszterédre, Tarpára és Nyírbogátra. Szalipszki Endre, Magyarország Beregszászi Konzulátusának egykori főkonzulja a TV21 Ungvár stábjának nyilatkozva aláhúzta: a szoborutak létrehozása „egy nagyon fontos missziója a Matl művészcsaládnak. Én azt hiszem, hogy ez egy olyan küldetés, amely egyaránt szolgálja a kárpátaljai és a magyarországi közösségek életét, ahová ezek a szobrok elhelyezésre kerültek. Hiszen ha belegondolunk, hogy egy-egy kis településen, amelynek önerőből soha nem lenne arra lehetősége, hogy egy ilyen nemes alkotással gazdagodjon, adott esetben egy külföldi művésznek az alkotásával, Matl Péter és fiai által erre lehetőség nyílt. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy Beregszentmiklóson egy új kulturális központot létesítenek, ahol nemcsak szobrásztábort lehet rendezni, hanem lehetőség nyílik arra is, hogy a művészetek különböző ágait bevonják és a vendégek rendelkezésére bocsássák. Nagyon bizakodom benne, hogy a mostani nehéz viszonyok ellenére fogják tudni a működésüket a jövőben is teljesíteni, s ez a misszió, amit ők vállaltak tizenhárom évvel ezelőtt, a jövőben kiteljesedhet”.
Lenyűgöző, ahogyan immár több mint egy évtizede vidékünk lakói tanúi lehetnek annak, mennyire különbözőképpen nyilvánul meg egy adott téma a művészek képzeletében, majd alkotásaikban. Az elmúlt évek során az is kiderült, hogy a múzsák nem alszanak akkor sem, amikor szólnak a szirénák és ropognak a fegyverek. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával a Pro Arte – Munkács 2025. június 1–15. között szervezi meg a következő nemzetközi szobrásztáborát. Az itt létrejövő alkotások a tervek szerint a beregszentmiklósi szoborparkot fogják gazdagítani.
A Kárpátok szoborútról tartott előadást Matl Péter és fia Matl Árpád. Az ismert kárpátaljai szobrászművészek a Pro Arte-Munkács civil szervezettel közösen 2013-ban kezdték el kialakítani a szoborutat, melynek lényege, hogy a Kárpátalján és környékén található kistelepülések számára ajándékba készítenek szobrokat, amelyeket új közterek kialakításának ösztönzésére használnak fel. Így zajlott a munka még tavaly a nemzetközi szobrásztáborban Beregszentmiklóson. A rendezvényt Matl Péter szobrászművész és fiai már nem először szervezték meg. Az alkotóműhelybe évről évre különböző országokból hívnak meg kőfaragókat, akik nagyjából két hét alatt készítik el a köztéri alkotásaikat. A változatos tematikában elkészült műveket pedig a kárpátaljai és Kárpátaljával szomszédos településeknek ajánlják fel. Ezekről a kihelyezett alkotásokról és szobrásztáborról tartott diavetítést Budapesten Matl Péter és fia Árpád. A Kárpátok szoborútra ugyanis az elmúlt több mint egy évtizedben már százharmincnál is több alkotást készítettek a kőfaragók. Az első években a szoborút hét kárpátaljai járáson haladt keresztül, de hamar túlnőtt a megye határain. 2018-ban a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával a projekt átnyúlt a magyar határ menti településekre is. Elérte többek között Kállósemjént, Balkányt, Geszterédet és Nyírbogátot is. A szobrászok most egy Nyíregyháza-Kassa bicikliút melletti szoborút tervén dolgoznak, melybe később Ungvárt is bevonnák. A tervek között szerepel tovább egy állandó művésztelep is Beregszentmiklóson. Ma a Kárpátok szoborút csaknem 250 kilométeren keresztül húzódik. A szobrok nem csupán esztétikai értéket képviselnek, hanem identitásmegőrző és erősítő szerepet is betöltenek a településeken. Brenzovics László hozzátette: a Kárpátok szoborút pedig szintén az ő zsenialitásukat dicséri, hiszen a nemzetközileg elismert szobrászok munkáiból, nem csak Kárpátalja profitál hanem az összmagyarság is.
