A kárpátaljai Román-kori műemlékek egyik gyöngyszemének számító Gerényi Rotundáról most megjelent egy impozáns könyv, melyet magyarországi támogatással mutattak be Ungváron. A Gerényi Rotunda című kötet megfelel annak a hiánypótló igénynek, hogy bemutassa a 12–13. századi szakrális építmény történetét és művészettörténeti értékét, korszerű tudományos szemlélettel és gazdag képanyagot közreadva.
A páratlan szakrális örökséget bemutató könyv a napokban jelent meg Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma finanszírozásával, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának támogatásával, a Kárpáti Kiadó gondozásában. A gazdagon illusztrált ukrán nyelvű kötetet Mihajlo Prijmics művészettörténész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora írta.
A gerényi rotunda című kiadvány ünnepélyes bemutatójára, amelyen a megyei hatalom képviselői, a külképviseletek vezetői, művészek, újságírók és diákok vettek részt, november 19-én az ILKO Galériában került sor.
Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja a könyvbemutató alkalmából mondott köszöntőjében kiemelte a Kárpáti Kiadóval hosszú ideje folytatott együttműködést, melyben egy újabb, nagyon színvonalas, egyben hiánypótló kiadványt mutathatnak be a kárpátaljai érdeklődő nagyközönségnek.
– Legutóbb tavasszal a szintén ukrán nyelven megjelent Gesta Hungarorum kiadványunkkal jelentkeztünk, és nagy öröm, hogy most ismét egy csodálatos kötetet mutathatunk be. A Mihajlo Prijmics szerkesztésében megjelent mű egy átfogó tanulmány Ukrajna egyik legrejtélyesebb és egyben legértékesebb középkori művészeti műemlékéről, mely Kárpátalján található. A gerényi rotunda a középkori magyar építészet és freskófestészet különösen értékes emléke, a kijevi Szent Szófia-székesegyház és Szent Cirill-templom után a harmadik legrégebbi építészeti műemlék Ukrajnában – emelte ki a diplomata, és a körtemplom egyedülálló művészettörténeti értékét hangsúlyozva elmondta: páratlan művészeti értékű freskók díszítik, melyeket 1360 körül festettek egységes ikonográfiai rendszer szerint. A freskókat Drugeth György Ung megyei főispán, országbíró megrendelésére készítették valószínűleg itáliai iskolázottsággal rendelkező művészek. A mai templom két részből áll: a későbbiekben szentéllyé alakított román kori rotundából és a hozzá csatlakozó gótikus hajóból.
– A Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával a Kárpáti Kiadó gondozásában 2025-ben megjelent kötet az első ukrán nyelvű kiadvány a rotundáról. A gazdagon illusztrált könyv Mihajlo Prijmics professzor, egy keresztény ember, a művészeti akadémia rektora, a kiváló kárpátaljai művészettörténész nagyszerű munkáját dicséri. Összefoglalja a tudományos eredményeket, és igazán olvasmányos, érdeklődésfelkeltő ritkaság – hangsúlyozta Bacskai József és felidézte, hogy az elmúlt időszakban a Kárpáti Kiadóval együttműködve több ukrán és ukrán–magyar nyelvű kötetet jelentettek meg. – Arra törekszünk, hogy a könyvek segítségével, a műemlékek helyreállításával, megóvásával az ukrán nép minél szélesebb körben megismerje Kárpátalja, Magyarország és a magyarság valós történetét, kultúráját – jegyezte meg a főkonzul, s a további együttműködés reményében köszönetét fejezte ki a Kárpáti Kiadó munkatársainak és vezetőjének, hogy ezen célok elérésében továbbra is megbízható partnerek.
Viktor Kravcsuk, a megyei kulturális főosztály helyettes vezetője gratulált a kötet megjelenéséhez, köszönetet mondott Mihajlo Prijmicsnek a megye szakrális művészetével kapcsolatos sokéves szakmai kutatásaiért.
A kiadvány már magas szakmai elbírálásban részesült, elnyerte a Könyvfesztivál – 2025 keretében megrendezett A könyv művészete c. pályázat fődíját.
Viktor Braszlavec, a Kárpáti Kiadó igazgatója beszélt a tudományos kiadvány elkészítésének folyamatáról, és kiemelte, hogy a kötet a gerényi rotundáról készült első átfogó történeti és művészettörténeti feldolgozás.
– A rotunda építészete tanulmányozásának irányába egy újabb lépés volt az Ilko fivérek csapata által modern digitális módszerekkel, lézerszkennelési technológiát alkalmazó tanulmány – mondta, és méltatta a kiadványon dolgozó kreatív csapatának munkáját.
A szerző, Mihajlo Prijmics művészettörténész az elmúlt 25 évben Kárpátalja szakrális művészetét tanulmányozta. Pályája elején az ikonosztázok faragásának, valamint a templomi fakeresztek vizsgálatába mélyedt el. Az első monográfiája 2007-ben jelent meg Pered licem tvojim (Színed előtt) címmel. Csak a Kárpáti Kiadóban 5 alapvető jelentőségű kiadványa látott napvilágot, köztük 3 tudományos-analitikus monográfiája. A most megjelent könyv ötéves munkának az eredménye.
– A körtemplom nemcsak kora és építészeti jellegzetességei miatt érdemel figyelmet, hanem jó állapotban fennmaradt középkori freskói miatt is. A művészettörténeti szempontból is jelentős alkotások közül a legkorábbiak a XIII. században keletkeztek, a hozzá csatlakozó téglalap alakú templomhajó pedig valószínűleg a XIV. vagy XV. században – mondta Mihajlo Prijmics. A könyv bemutatása során köszönetet mondott a főkonzulátusnak a támogatásért, valamint azoknak a szakembereknek, akik a kötet előkészítésében közreműködtek, és kitért Volodimir Mojzsesz történész, az Ungvári Nemzeti Egyetem docense régészeti kutatásainak jelentőségére, amelyek lehetővé tették a rotunda keletkezésének pontosabb datálását.
Mihajlo Prijmics részletesen szólt a falakat díszítő freskók szellemi és vallási üzenetéről, köztük a Pantokrátor (Mindenható), az Angyali üdvözlet és a három király ábrázolásainak jelentőségéről. A freskók Giotto di Bondone olasz festő, szobrász és építész korának (XIII–XIV. század) eszmei örökségét és a román kori művészet jellegzetességeit hordozzák.
Megjegyezte, hogy a rotunda és a könyvben bemutatott kutatás páratlan értéket képvisel Ukrajna és a Kárpát-medence művészettörténetében, mivel a területen kevés olyan emlék maradt fenn, amely a bizánci tradíció mellett a protoreneszánsz (előreneszánsz) olasz hatásait is bemutatja.
– A könyv nemcsak tudományos, hanem kulturális és történelmi szempontból is kiemelkedő forrás a kárpátaljai művészet és az európai középkori örökség megértéséhez, feltárja a templom építészeti jellegzetességeit és festészeti technikáit – zárta gondolatait Mihajlo Prijmics.
Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke Mihajlo Prijmics munkáját méltatva elmondta: a szerző a templom freskóinak részletes, tudományos igényességgel történő feltárásával hozzájárult Kárpátalja szakrális örökségének megőrzéséhez.
A gerényi rotunda című könyv hamarosan elérhető lesz a megye könyvtáraiban.
A teljesítmény napjainkban már nem pusztán elvárás, hanem a mindennapok meghatározó mércéjévé vált: hatással van a munkára, a sportra, a tanulásra, és gyakran az önértékelésünkre is. Erről a témáról tartott nagy érdeklődés övezte előadást 2025. november 12-én az MCC Beregszászi Képzési Központjában Fülöp Ákos, a Teljesítménypszichológia című frissen megjelent szakkönyv szerzője.
Az eseményt Dobsa Németh Beáta, az MCC Beregszászi Képzési Központjának vezetője nyitotta meg, aki hangsúlyozta, nem kell mindig 100%-ot teljesíteni, az életben sokszor elég a 80% is, a maradék energiát akkor érdemes mozgósítani, amikor valóban szükség van rá.
Az előadás központi kérdései olyan dilemmákat érintettek, amelyek a legtöbb embert foglalkoztatják: miért képes valaki csúcsteljesítményt nyújtani, amikor más ugyanabban a helyzetben leblokkol? Mi különbözteti meg a sikeres embert attól, aki fél a kudarctól? A modern társadalom, és különösen a közösségi média gyakran azt sugallja, hogy az ember értékessége a teljesítményével egyenlő. A folyamatos összehasonlítás, a láthatatlan elvárások és az állandó megfelelési kényszer miatt sokan érzik úgy, hogy csak akkor számítanak, ha többet, gyorsabban és hibátlanul dolgoznak.
Fülöp Ákos előadása ebbe a rendkívül aktuális témába nyújtott mély és közérthető betekintést. A szerző bemutatta a teljesítménypszichológia tudományterületét, amely nemzetközi viszonylatban régóta jól kidolgozott és egyetemi szinten oktatott diszciplína, hazai nyelven azonban most válik igazán hozzáférhetővé. A két irányból olvasható kötet különlegessége, hogy a teljesítmény két oldalát egyszerre tárja fel: a napos és az árnyékos oldalt. A funkcionális – vagyis egészséges, építő – teljesítmény során az ember megtapasztalja a tudatosság, a motiváció, a koncentráció és a siker élményét, ami növeli az önbizalmat és a kitartást. A diszfunkcionális teljesítmény ezzel szemben a fájdalom, a szorongás, a kiégés, az önkizsákmányolás és az elbizonytalanodás világába vezet. Súlyosabb esetben akár evészavarok, teljesítményfokozó szerek használata vagy addikciók is kapcsolódhatnak hozzá. Az előadás rámutatott: mindkét oldal a teljesítmény természetes része, és annak megértése segíthet abban, hogy tudatosabban bánjunk saját energiáinkkal és határainkkal. Fülöp Ákos interaktív formában vonta be a résztvevőket, gyakorlati példákon mutatva be, hogyan lehet fejleszteni a teljesítményt a sportban, a munkában, a tanulásban vagy akár a mindennapi élet egyszerű helyzeteiben. A könyv és az előadás üzenete egyaránt az volt, hogy bár a teljesítmény sokszor külső mércének tűnik, valójában belső folyamataink, motivációink, szorongásaink és erőforrásaink határozzák meg, mire vagyunk képesek. A kötetet haszonnal forgathatja bárki – sportolótól a pedagóguson át a vállalkozóig vagy a művészig –, hiszen a teljesítmény pszichológiai alapjai mindenki életére hatással vannak.
„Azt, hogy mikor lesz béke, biztos, hogy nem mi fogjuk eldönteni, azonban ismert tény az, hogy még az elmúlt évek rendkívül nehéz helyzete – gondoljunk itt a Covidra és elsősorban a háborúra – sem törte meg és nem roppantotta össze a kárpátaljai magyarságot és intézményrendszerét, hiszen működnek az iskoláink, működik az egyetem, megjelennek a sajtótermékeink, működnek az egyházaink – és ez nyilvánvalóan reményt ad a jövőre nézve is” – emelte ki Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben (NSKI) megtartott könyvbemutatót követő kerekasztal-beszélgetésen november 10-én Budapesten.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet a Magyar a Magyarért Népfőiskola Alapítvánnyal közösen Volt egyszer egy lap – Kárpátalja címmel szervezett könyvbemutatót és kerekasztal-beszélgetést az intézet székházában. A rendezvényen bemutatták az 1990. április 30. és 1994. december 31. között Mankovits Tamás szerkesztésében megjelent Kárpátalja című lapok összefoglaló kiadványát.
Az esemény résztvevőit elsőként Szász Jenő miniszteri biztos, az NSKI elnöke köszöntötte, aki beszédében aláhúzta: a Szovjetunió felbomlása után a kárpátaljai magyarság számára „létezett egy kapaszkodó, amelyet Mankovits Tamás, akkori miskolci iparművész hozott létre 1990-ben, amikor saját költségén megalapította a Kárpátalja című lapot”.
Koncz Zsófia, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára köszöntőjében méltatta Mankovits Tamás tevékenységét a magyar kultúra, a hagyományok, az iparművészet megőrzése tekintetében, majd a kötet mondanivalójáról szólva kiemelte: „A Volt egyszer egy lap – Kárpátalja nem pusztán egy sajtótörténeti visszatekintés, hanem egy közösségi tükör, hogy hogyan tudták az 1990-es évek elejét ott megélni, átvészelni. Ez a mű egy üzenet is nekünk ma, hiszen Kárpátalja és az ott élő emberek fontosak számunkra, és elképzelhetetlen számunkra az, hogy a magyar történelemről úgy beszéljünk, hogy ne említsük meg Kárpátalját; Kárpátalja számára is rendkívül fontos az anyaország, és ez így van rendjén. Hihetetlen az az élni akarás, ami a kárpátaljai magyarokat jellemzi, s példaértékű, ahogyan a jövőbe vetett hitüket nap mint nap megélik” – fogalmazott az államtitkár, aki az elmúlt időszakban többször is ellátogatott vidékünkre.
A köszöntőket követően a jelenlévők visszatekinthettek a rendszerváltás időszakába, hiszen Mankovits Tamás, az 1990–1994 között megjelenő Kárpátalja című lap főszerkesztője, a Magyar a Magyarért Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke felidézte az akkori eseményeket. Elmondta, hogy először 1988-ban látogatott a vidékre. A Kárpátok hegyvonulatai azonnal lenyűgözték, az elé táruló csodás táj és az ott élő emberek erős hatással voltak rá. Az elsősorban kulturális és közéleti témákat tartalmazó lap alapításának körülményeire visszaemlékezve elmondta, nagy szerepet játszott a létrehozásban Fodó Sándor, a KMKSZ alapító elnöke. Kiemelte továbbá, hogy a Magyarországon bejegyzett és nyomtatott sajtóorgánum kikerült a szovjet cenzúra markából, így a lapban publikáló újságírók, írók, költők, tanárok, művészek (Fodó Sándor mellett Móricz Kálmán, Dupka György, Horváth Sándor, Nagy Zoltán Mihály, Bornemissza Eszter és sokan mások) ezáltal cenzúramentesen továbbíthatták gondolataikat, hűen tükrözve az akkori állapotokat az olvasók felé.
Az egykori lap jelentőségét emelte ki Fedinec Csilla, az ELTE TK Kisebbségkutató Intézet tudományos főmunkatársa, aki egyben a lap egyik szerzője is volt. „A Volt egyszer egy lap – Kárpátalja című kötet nem egyszerű dokumentumgyűjtemény, hanem egy korszak élő lenyomata. A rendszerváltás pillanatában újra éledező kárpátaljai magyar identitás lélegzetvétele, öröme és törékenysége. […] A könyv több szerző személyes visszaemlékezéseiből, történelmi elemzésekből, korabeli lapszövegek válogatásából, valamint fotókból áll” – emelte ki, elemezve a rendezvényen bemutatott kiadványt. „A Kárpátalja című lap története és öröksége nem csupán sajtótörténet: sorsdokumentum, a történelem szélén élő közösség önazonosságának újjáépítéséről szól, arról a pillanatról, amikor újra lett szavunk, mert meg mertük mondani” – tette hozzá.
A könyvbemutató után sor került a Kárpátalja – 1990 elnevezésű kerekasztal-beszélgetésre, melynek moderátora Gulyás István, az M5 Csatornaigazgatóság igazgatója volt. Az eszmecserében részt vett Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, Németh Zsolt országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Tirts Tamás volt országgyűlési képviselő, a Fidesz „Kárpátalja-táborának” egyik alapítója, a Fidesz alelnöke 1993 és 1995 között, Vári Fábián László Kossuth- és József Attila-díjas költő, néprajzkutató, műfordító, valamint Dupka György író, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója. Szó esett a rendszerváltás körüli és azt követő időszak fontos történéseiről a kárpátaljai magyarság vonatkozásában, az 1989-ben megalakult KMKSZ közreműködésével elért eredményekről. A résztvevők érintették az aktuális geopolitikai helyzetet, a magyar kormány következetes kiállását a külhoni magyar közösségek – beleértve a kárpátaljai magyarság – mellett, valamint a háború okozta rendkívül negatív hatásokat.
„Érdekes volt a mai rendezvény, hiszen egy olyan dologról beszéltünk, ami régen történt. Ez pedig a Kárpátalja című lap, amelyet Mankovits Tamás szerkesztett, és Magyarországon nyomtatták, és amely ebben az átmeneti időszakban – az 1980-as évek végén és az 1990-es évek legelején – volt az első olyan lap, amely független volt, és amely tudta közvetíteni a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség véleményét a kárpátaljai magyarság irányába. Hiszen akkor a Szovjetunióban még nem volt lehetőség arra, hogy független sajtóterméket indítsunk. Abban az időszakban, amikor létrejött a KMKSZ, hirtelen óriási volt a lelkesedés, nagyon sokan beléptek, néhány hónap alatt húszezer fő volt a tagja, s rendkívül nagy reményeink voltak arra nézve is, hogy sikerül kivívni jogainkat és megvalósítani a kárpátaljai autonómiát – ennek a lenyomata ez a lap, amelyben ezek a vélemények, hírek megjelentek. Nagyon fontos az, hogy ezt összegyűjtötték és így a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatásával kiadták, hiszen ez egy lenyomata annak, hogy milyen történések voltak Kárpátalján, a kárpátaljai magyarság körében 1989 és 1994 között. Most a helyzet nagyon súlyos a kárpátaljai magyarság számára, néha kilátástalannak tűnik Azt hiszem, hogy az emlékezés reményt ad arra nézve is, hogy volt egy olyan időszak, amikor minden megalapozódott, és ezek az intézmények, amelyek abban az időszakban létrejöttek, máig is élnek és működnek. Reménykedünk abban, hogy béke lesz, megváltozik a helyzet, és a kárpátaljai magyarság számára újra lehetőség lesz arra, hogy békében éljen, visszaszerezhesse elvett jogait, lehetővé tegye azt, hogy megmaradjon szülőföldjén és fejlődjön” – mondta el tudósítónknak a rendezvényt követően Brenzovics László.
A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye első művészeti vezetőjének életét és munkásságát, a görögkatolikus egyház kezdeti időszakának egyházművészetét bemutató kötet bemutatására került sor a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A „Mankovits Mihály festőművész” kiadványt, amely az ikonfestő a szlovákiai Eperjesi Görögkatolikus Főegyházmegye és Kárpátalja görögkatolikus templomaiban ma még fellehető műveivel ismerteti meg az érdeklődőket leszármazottja Mankovits Tamás, Tokajban élő iparművész, a „Magyar a Magyarért Népfőiskola Alapítvány” kuratóriumának elnöke mutatta be.
Régi álom valósult meg a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Egy művészdinasztiát képviselő öt művész – Boksay József festő, grafikus, ifj. Boksay József festő, Erfán Ferenc festőművész, Erfán Irén keramikusművész és édesapja, a lembergi Perepagya Volodimir szobrász, festőművész alkotásait bemutató kiállítás megnyitójára gyűlt össze Munkács és Ungvár képzőművészetet kedvelő közössége. Az alkalom egy könyvbemutatóval egészült ki: Mankovits Tamás tokaji iparművész híres elődje, Mankovits Mihály ikonfestő életét és munkásságát bemutató kötettel ismertette meg a jelenlévőket.
Október 24-én a Munkácsy Mihály Magyar Ház falai között egy különleges irodalmi est várta az érdeklődőket, ahol a közönség betekintést nyerhetett egy rendhagyó mű világába, valamint megismerkedhetett annak szerzőjével is. A „Nagyszőlőstől Rabatig – utazás a határok mentén és egy diplomata múltjába” című könyv írója, dr. Perényi János nagykövet, történész, egykori diplomata, a kárpátaljai gyökerekkel rendelkező, nagy múltú Perényi család leszármazottja, személyes történetein és tapasztalatain keresztül kalauzolta el az olvasókat a történelem és diplomácia világába.
A rendezvény kezdetén Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a jövő nemzedékei ismerjék gyökereiket, hiszen „csak az tud előre tekinteni, aki tudja, honnan származnak a hősei”. Szavai nem csupán a történelem iránti tiszteletről szóltak, hanem arról is, hogy a múlt megismerése segít erőt meríteni a jelen kihívásaihoz. Az igazgató külön kiemelte, mennyire örül annak, hogy dr. Perényi János elfogadta a meghívást, és személyesen osztotta meg gondolatait a közönséggel.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusának és Beregszászi Konzulátusának képviseletében Balogh György konzul szólt a jelenlévőkhöz. Beszédét egy találó idézettel kezdte: „Minden könyvnek megvan a maga sorsa.” Hangsúlyozta, hogy dr. Perényi János műve nem csupán történelmi visszatekintés, hanem emberi vallomás is, amely példát ad méltóságból, hűségből és kitartásból. A konzul úr példaképként és tisztelettel szólt a nagykövetről, akit – mint mondta – az emberek iránti nyitottság, empátia és őszinte érdeklődés jellemez. Méltatta, hogy Perényi János a legnehezebb időkben is meg tudta őrizni emberi tartását, és mindig képes volt igazi, emberi kapcsolatokat kialakítani bárhol, ahol szolgálatát teljesítette.
A rendezvényen a szerzőnek Marosi Anita, a Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár vezetője tett fel kérdéseket. A beszélgetés során Perényi János mesélt családjáról, a könyv születésének körülményeiről és arról a különleges útról, amely nemcsak földrajzi, hanem lelki értelemben is határokat jár be.
A szerző elmondta: „Egyszer csak megszületett bennem a gondolat, hogy leírom azt, amit más helyettem nem tud – elsősorban a gyerekeimnek és az unokáimnak.” A mű nem egyszerű önéletrajz, hanem az emlékirat és a kultúrtörténet sajátos elegye, amelyben családi legendák, történelmi események és személyes élmények fonódnak össze. Bár a könyvben sok anekdota és legenda szerepel, mindegyiknek van valós alapja – hangsúlyozta a nagykövet.
A Nagyszőlőstől Rabatig egyfajta történelmi zarándoklat: a Perényi család hajdani birtokainak nyomában haladva Abaújtól Beregen és Ugocsán át egészen Ungig kíséri végig az olvasót. Az út során nemcsak a múlt emlékei, hanem a magyar történelem nagy pillanatai is megelevenednek. A Perényi család tagjai a középkortól napjainkig számos fontos országos tisztséget töltöttek be, így a könyv lapjain keresztül egy sajátos nemzeti történelem is kibontakozik.
A diplomata elmondta, hogy a mű egyik legfontosabb célja az volt, hogy más szemszögből közelítse meg Trianon történetét – nem politikai vagy tudományos elemzésként, hanem személyes, családi sorsokon keresztül. Az inspirációt az Európa Tanács Kulturális Útvonalak Programja is adta, amely összekapcsolja a múlt emlékeit a jelen tapasztalataival.
A rendezvény végén agapé várta a vendégeket, ahol kötetlenül beszélgethettek a szerzővel és megoszthatták gondolataikat a könyvről.
Régi álom valósult meg a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Egy művészdinasztiát képviselő öt művész – Boksay József festő, grafikus, ifj. Boksay József festő, Erfán Ferenc festőművész, Perepagya Volodimir szobrász, festőművész és Erfán Irén keramikusművész alkotásait bemutató kiállítás megnyitójára gyűlt össze Munkács és Ungvár képzőművészetet kedvelő közössége. Az alkalom egy könyvbemutatóval egészült ki: Mankovits Tamás tokaji iparművész híres elődje, Mankovits Mihály ikonfestő életét és munkásságát bemutató kötettel ismertette meg a jelenlévőket.
Újabb kiállításmegnyitóra került sor október 21-én a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Ezúttal az egyik legelismertebb és legtekintélyesebb kárpátaljai művész, a kárpátaljai festőiskola alapítója, a Művészeti Akadémia tagja, Boksay József és leszármazottjainak alkotásai mutatkoztak be a nézőközönség előtt.
A tárlat különlegessége, hogy a Boksay-dinasztiához tartozó öt művész munkásságát mutatja be, akik tevékenysége jelentősen hozzájárult a kárpátaljai képző- és iparművészet fejlődéséhez. A Magyar Ház rendezvénytermében találkozhatunk Boksay József festőművész és grafikus műveivel, ifj. Boksay József festő munkásságával, Volodimir Perepagya szobrász, festőművész és grafikus alkotásaival, valamint Erfán Irén kerámiaművész munkáival. Az épület tetőtéri galériájában pedig Erfán Ferenc festőművész egyéni kiállítását tekinthetjük meg.
A nagyszabású esemény résztvevőit elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte, aki aláhúzta: a Latorca-parti város szívében található kulturális intézmény fennállása óta ez az egyik legsokszínűbb itt szervezett kiállítás. „Csodálatos, ahogyan a rendezvényterem és a galéria is fel lett öltöztetve a Boksay-dinasztia kiemelkedő művészeinek alkotásaival. Ezeket az embereket összehoztuk most itt, a Magyar Házban, ahol az elmúlt évek egyik legjobb kiállítását láthatjuk” – fogalmazott Tarpai József, bízva abban, hogy akik megtekintik majd ezt az egyedi tárlatot, azokat büszkeség tölti majd el, amikor megbizonyosodnak arról, hogy Kárpátaljának ilyen fontos és méltán híres művészei vannak.
A kiállítás ünnepélyes megnyitója előtt a Mankovits Mihály festőművész című könyv bemutatója színesítette a programot. „A Magyar Háznak ez is profilja, hogy a kiállítások mellett könyvbemutatókat is szervezünk. Fontos, hogy tudjuk, kik voltak a nagy művészek, kik az őseink, ugyanakkor az is fontos, hogy beszéljünk róluk, és olykor bemutassuk munkásságukat a közönségnek” – tette hozzá Tarpai József.
„Milyen közös szálak fűzik össze a 240 esztendeje született Mankovits Mihály és az 50 éve elhunyt Boksay József tevékenységét?” – tette fel előadása kezdetén a kérdést Mankovits Tamás Tokajban élő iparművész, az ikonfestő elődöt bemutató könyv szerkesztője. „Az, hogy Mankovits Mihály volt a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye első művészeti vezetője, Boksay József pedig az utolsó” – válaszolta meg, majd kiemelte: „Egy méltatlanul elfeledett művészt mutat be a kötet, melynek létrehozásánál a cél az volt, hogy egy egységes képet mutasson be a görögkatolikus egyház kezdeti időszakának egyházművészetéről, melyet rendkívül magas szinten végzett Mankovits Mihály és Boksay József is.” A mintegy kétszáz évvel ezelőtt alkotó művész által festett számos ikonosztáz fennmaradt több felvidéki település templomában, valamint vidékünkön is, köztük Ökörmezőn, Rahón és Alsódomonyán. Ezek többségét már korábban restaurálták, némelyikük felújítása folyamatban van, ugyanakkor van több olyan is, melynek kapcsán a hívek úgy döntöttek, hogy lecserélik. „Mankovits Mihály valódi egyéniség, sajátos humorral megáldott művész volt” – hangsúlyozta Mankovits Tamás, s köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták a kötet megjelenését, valamint az azt megelőző feltáró munkát.
„Boksay József a kárpátaljai festőiskola megteremtője, ez a név Kárpátalja kulturális névjegye” – jelentette ki köszöntőjében Vida László ungvári első beosztott magyar konzul. Egyre többet tudunk a kárpátaljai festőiskoláról, de mindig előfordul, hogy az ember rácsodálkozik olyan jelenségekre, amelyek első ránézésre nem annyira szembeötlők – fogalmazott, így folytatva: „Számomra ilyen rácsodálkozási élmény, hogy ezen a vidéken nagyon sok a művészcsalád, a művészdinasztia. Ezeken a családokon, dinasztiákon keresztül nemzedékeken, országhatárokon és nemzetiségeken átnyúló folytonosság figyelhető meg a kárpátaljai képzőművészet fejlődésében. Nagyon fontos ennek a hagyománynak a bemutatása, az ápolása, mert mindez fontos, mának szóló üzenetet hordoz – Isten, a szülőföld, a család és a hivatás szeretetéről, a kultúra és a művészet megtartó erejéről, Kárpátalja nemzetiségi, vallási és kulturális sokszínűségéről és az itt élő népek egymás iránti kölcsönös toleranciájáról” – hangsúlyozta a diplomata, majd gratulált a nagyszerűen összeállított kiállításhoz, amely újszerűen mutatja be a kárpátaljai festőiskola különleges hagyományait.
Erfán Ferenc, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója, a tárlat egyik kezdeményezője beszédében felelevenítette a nagyapjához, Boksay Józsefhez fűződő emlékeit. A néhai festőművészt már tanítványai is úgy írták le, mint nagyszerű, türelmes tanítómestert, aki az örök értékeket képviselte és mutatta be alkotásaiban. A szovjet érában jellemzően elsősorban tájkép- és portréfestői kvalitásait hangsúlyozták, azonban kiemelkedőek egyházi vonatkozású alkotásai is, melyek közül a rendezvényteremben is látható néhány. „Nem mindennapi alkalom az sem, hogy a családhoz különböző szálakkal kötődő művészek munkái együtt tekinthetők meg. Mindegyik sajátos, öntörvényű világot tükröz” – mondta Erfán Ferenc, reflektálva annak a régi elképzelésnek a megvalósulására, hogy jó lenne együtt is bemutatni az egykor vidékünkön élt és itt alkotott művészek, valamint ma is élő leszármazottjaik munkásságát.
Kedves szavakkal emlékezett meg kolléganőjéről, az „alkotóról és a világ dolgaira érzékenyen reagáló” emberről, Erfán Irénről Lukács Olga művésznő, aki szerint Erfán Irén ars poeticája így fogalmazható meg: megteszel-e naponta mindent azért, hogy derűt hozz a veled együtt élők, dolgozók életébe, hogy mosolyt csalj az arcukra?
A rendezvény ezután a galériában folytatódott, ahol Kopriva Attila művészettörténész, egyetemi docens, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja megnyitotta Erfán Ferenc egyéni kiállítását. Boksay József unokája a családi hagyomány méltó folytatója, aki továbbvitte a dinasztia örökségét, figyelembe véve és elsajátítva a kor művészeti újításait. „Erfán Ferenc amellett, hogy kollégám, nagyon jó barátom is. Nagyon belelendül a munkába, erős expresszivitással áll hozzá, és rövid idő alatt hoz létre csodálatos kompozíciókat. Ez arról tanúskodik, hogy rendkívüli alázattal áll valamennyi témájához. Esetében nagyon magas szintű művészetről beszélünk, és büszkék vagyunk rá” – mondta Kopriva Attila.
A kiállítás valóban csodálatos alkotások kavalkádját mutatja be, melyet az érdeklődők november végéig tekinthetnek meg a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
A beregszászi központi könyvtárban tartott bemutatót követően a közönség a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemen is találkozhatott Kurmai-Ráti Szilvia legújabb, „Így kell bódogulni” című regényével, ami egy kamasz fiú szemszögéből mutatja be a jelent és idézi fel az elmúlt nyár történéseit.
