November 8-án, szerdán fogadta el az ukrán Legfelső Tanács azt a törvénytervezetet, amely 2024-től eltörli a felsőoktatási intézmények levelező tagozatos és esti oktatási formáját.
A hírt Jaroszlav Zseleznyak parlamenti képviselő közölte.
A törvényjavaslat szövege kimondja, hogy 2024-től nem indítanak felvételt esti és levelező képzési formák szerinti felsőoktatási alap- és mesterképzésre, valamint alapképzési felsőfokú végzettség megszerzésére.
Korábban Okszen Liszovij oktatási és tudományos miniszter arról számolt be, hogy a jelenleg levelező- és esti tagozaton tanuló hallgatók változtatások nélkül fejezik be tanulmányaikat. 2024-től pedig vagy nappali, vagy távoktatást választhatnak az új diákok.
A jövő évtől megszűnhet a levelező tagozat Ukrajnában, jelentette be a minap Mihajlo Fedorov digitális átalakításért felelős miniszter. Ehelyett a tisztviselő a távoktatás bevezetését javasolja az egyetemeken.
„Levelezői vagy esti tagozat helyett távoktatás. Ukrajnának képzett állampolgárokra van szüksége, ezért 2024-től megszüntetjük a levelezői tagozatot. Ez a szovjet oktatási rendszer eszköze. „A távoktatás hatékonyabbnak bizonyult, mint a diplomák megvásárlása” – hangsúlyozta a miniszter.
Elmondása szerint a hallgatók az 2. évfolyam befejezését követően választhatnak, mennyi ideig tanulnak, és szakot is válthatnak.
És mit gondolnak erről a kárpátaljaiak? Ezt derítette ki a Karpatszkij Objektiv.
A levelezői tagozatos hallgató megkeresheti a tandíjat
Először is megkérdezzük a pedagógusok véleményét. Okszana Popovics, az egyik kárpátaljai egyetem tanára hangsúlyozza, hogy ő maga is egykoron levelezőin szerezte meg diplomáját, de ez nem akadályozta meg abban, hogy később teljes erőbedobással elmélyüljön a tudományban, és annak szentelje életét.
„Aki tanulni akar, bármilyen körülmények között megteszi: akár nappalin, akár levelezőin, akár távoktatás formájában. Akinek fontos a tudás, azt semmi sem állítja meg. A levelezői tagozaton való tanulás ma sokaknak megfelelő, mert az oktatás gyakran fizetős, és a diák egyrészt tanulhat, másrészt megkeresheti a pénzt a tandíjra. Ugyanakkor személyesen ismeri a tanárokat, lehetősége van átérezni a hangulatot, beszélgetni a professzorral, feltenni az őt érdeklő kérdéseket, labormunkát végezni közvetlenül a tanteremben… Egyszóval sok prioritás van, és szükség van rájuk” – állítja a tanárnő.
Elmondása szerint a vizsgaidőszak során a levelezői tagozat hallgatója közvetlenül is megismeri diáktársait és információt, ismereteket cserélhet, akár barátságot is köthet velük…
„Diákéveim alatt lett egy barátnőm a szülővárosomból, akivel a mai napig jóban vagyunk. Együtt jártunk könyvtárba, dolgozatokat írtunk. Ettől fosztják meg a távoktatásos hallgatókat. Általában véve nem vagyok híve az online oktatásnak. Hacsak nem elengedhetetlen szükség van rá, akkor igen. De egyébként jobb a levelezői tagozat. Ez egy reális tapasztalat. Otthon ülve egy laptopnál nem valószínű, hogy az ember annyira szenvedélyes lesz a tudomány iránt, hogy annak szerves részévé akarjon válni. Ez csak az „alma mater” falai között lehetséges. Véleményem szerint az oktatásban sok minden más is megreformálásra szorul. Jobb, ha az oktatási formákat olyannak hagyjuk, amilyenek most, legalábbis egyelőre” – hangsúlyozta a tanárnő.
5-6 évet kell szentelni a tudománynak
És mit gondolnak erről maguk a diákok?
„Irina Molnar az UNE-n tanul levelezői tagozaton, és egy idegen nyelv alapjait sajátítja el. Elmondta, hogy ennek az oktatási formának köszönhetően egy iskolában laboránsként dolgozik, és mire megszerzi a diplomát, már tanítani is fog.
„Ha nappalin tanulnék, biztosan nem lenne munkám. Számunkra pedig jelenleg nagyon fontos, hogy megkapaszkodjunk valamilyen munkahelyen. Katasztrofálisan nincs betöltetlen állás. Bármelyik kar levelezős hallgatója, még ha nem is talál helyet a szakterületén, mindenképpen megvan a lehetősége, hogy legalább valami mást keressen, hogy kifizesse az oktatás költségeit. Szerintem nem kell ilyen lehetőséget elvenni a fiataloktól. A vizsgaidőszak idején nagyon sok értékes tudáshoz jutunk, megtapasztalhatjuk legalább a diákéletet, ha pedig otthon tanulunk a laptoppal, akkor a hallgatók soha nem fogják diáknak érezni magukat. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy nem mindenkinek van lehetősége nappalin tanulni. Minden családnak megvannak a problémái. Ha a szülőknek nincs pénzük az oktatásra, és az illető személynek nem lesz lehetősége dolgozni, mert minden nap az órákon kell lennie, akkor sokuk elfelejthetik a felsőfokú végzettség gondolatát… Sajnos a fizetésképtelenség miatt Ukrajna sok igazán okos embert fog elveszíteni” – mondta a diáklány. Ami a távoktatást illeti, Irina jónak tartja, de nem tudja pótolni a levelezői tagozatot. „Olyan ez, mint az iskolai órák a karantén idején. Nyugodhat lehet aludni, és nem minden tanár tart online órát. És elég nehéz egyedül felkészülni a dolgozatokra, a vizsgákra, és akkor nem túl kielégítőek az osztályzatok sem… Vagyis valaki tanul, valaki meg pihen” – jegyezte meg a diáklány.
Karina Voloscsuk nappalin tanul, és meg van győződve arról, hogy sem a levelezői tagozat, sem a távoktatás nem pótolhatja a nappali tagozatos hallgató legjobb éveit.
„Jelenleg csak néhány szakterületen nincs levelezői tagozat. Ilyenek például az UNE-n, ha jól tudom, az orvostudomány, a fogászat és a kiberbiztonság. És milyen szintű lesz az a pszichológus, aki levelezőin tanul? Több ember sorsát is tönkreteheti! Persze a levelezőin tanuló hallgatók egy része tényleg a lelkiismeretesen tanul, de a legtöbben dolgoznak, és a diploma csak papírként kell nekik. Később pedig verik a mellüket, milyen képzettek és okosak! Véleményem szerint a testnevelői szakon tanulók számára a levelezői tagozat alkalmas lehet, de nem azoknak a szakmáknak, amelyek befolyásolják az emberi életet, az egészségét, szociális garanciáit és jólétét. Aztán azon tűnődünk, hogy miért van kevés jó ügyvédünk vagy nem kellően képzett tanárunk” – biztosított a lány. Karina véleménye szerint 5-6 év nem az egész élet, és ezt kifejezetten a tudománynak kell szentelni.
„Ki kell próbálni a kollégiumi életet, végig kell az első évfolyam nehézségein, éreznie kell az osztálytermek illatát, és élveznie kell a diákéletet. Ezt sem a levelezői, sem a távoktatás sem tudják biztosítani. Az egyetemen folyamatosan tartanak különféle érdekes eseményeket, pezseg az élet, zajlanak a tudományos viták, mindenféle szakmai versenyek, jönnek szakértők, akiknek már van mit mondaniuk, hogy megosszák tapasztalataikat… Általánosságban elmondható, hogy amikor megérkezel, levizsgázol és hazautazol, torz képet kapsz az oktatási intézményről és a saját szakmádról. Ez – a szovjet idők maradványa. Ha Európa felé haladunk, az oktatást az ő színvonalukhoz kell igazítanunk, sőt meg kell próbálnunk megelőzni a világtrendeket, hogy tiszteljenek, számoljanak velünk. Ha már a levelezői és a távoktatás közötti választásról beszélünk, akkor is a távoktatási formát választanám, mert az legalább napi szintű, még ha csak vizuális kapcsolattartást biztosít a tanár és a diák között. Ráadásul ez a tudásszerzési forma modern, és jó alternatívája lehet a nappali tagozatnak” – mondta Karina.
És mi a szülők véleménye?
Az ungvári Vaszil Morgentalnak két diák fia van. Mindketten nappali tagozaton tanulnak.
„Ismerek olyan sofőröket, akiknek a távoktatás után fogalmuk sincs arról, hol kell sebességet váltani. És mit mondjak akkor az útjelző táblákról! A fiataloknak legyen diákéletük, mert ezek az élet legjobb évei! Én magam is diák voltam. Van mire visszaemlékeznem! És mire fog emlékezni az, aki távoktatásban tanult? A számítógépet és a monoton előadásokat? Természetesen van lehetősége dolgozni, pénzt keresni. De a szülőknek kell gondoskodniuk az oktatásról, és ne vegyék el saját gyermekeiktől a gondtalan fiatalság csodálatos idejét! Én személy szerint csak a nappali tagozatot támogatom!” – összegezte a férfi.
A huszti Valentina Pohorilyak lánya levelezői tagozaton tanul az UNE-n, és a nő meg van győződve arról, hogy mind a levelezőinek, mind a távoktatásnak joga van az élethez.
„Tetszik a távoktatás ötlete. Ráadásul nagyon örülök neki! Ha mindezt jóváhagyják, akkor ezt a formát választom a jövőben a kisebbik lányom számára. A gyereknek nem kell más városba utaznia, pénzt költenie szállásra, utazásra, étkezésre. Emellett a hallgató dolgozhat és megvalósíthatja önmagát egy másik szakterületen” – fogalmazott a nő.
A kárpátaljaiak véleménye eltérő. De ez logikus, mert még azok sem tudnak teljes egyetértésre jutni, akik ezt az oktatási reformot tervezik…
