A már több mint ezer tagot számláló Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete igyekszik a lehető legváltozatosabb programokkal kedveskedni a sokgyermekes családoknak. Ezen belül nem feledkeznek meg az olyan rendezvényekről sem, ahol a házaspárok kimondottan egymásra figyelhetnek és minőségi időt tölthetnek együtt. Ennek biztosított teret a napokban a májusfa állítással és szerenáddal egybekötött táncest is. A hagyományőrzés és átadás szintén fontos szempont a nagycsaládosok életében, ezért az érintett férfiak a május első napjához kapcsolódó népszokást felelevenítve, májusfával és szerenáddal kedveskedtek feleségeiknek. A nagycsaládos táncest helyszíne a beregardói Perényi Kúria volt, amit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátalja Magyar Főiskola vezetősége bocsátott a szervezet rendelkezésére.
Május 1-jén a májusfaállítás hagyománya elevenedett meg a Nagyberegi Tájházban.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi Tájház létrehozása óta nagy hangsúlyt fektet a jeles napokra, valamint az egyházi ünnepekhez fűződő népi szokások felelevenítésére, emellett kiemelkedően fontos számára, hogy a felnövekvő nemzedék megismerje és továbbörökítse a vidékünkre jellemző, jelenleg is élő hagyományainkat. A májusfaállítás a régmúlt időkben gyökerező szokás, így ezt minden évben újra és újra életre keltik a tájház udvarán is. Ezúttal az ungvári járási Homoki Gimnázium tanulóiból álló csoport érkezett a tájházba, akiket Gál Adél programfelelős üdvözölt. Az intézmény életét bemutató részletes tájékoztató meghallgatása, valamint az autentikus paraszti létet és hangulatot idéző épület belső helyiségeinek körbejárása után a gyerekek és tanáraik megtekintették A Szakkör foglalkozásai alatt született alkotásokból álló kiállítást, majd egy rövid sétát tettek a Szikura József Botanikus Kertben.
„Ez a szokás napjainkban egyre kevésbé tűnik fel a falvakban, viszont egykor fénykorát élve virágzott. A májusfaállítás eredete egészen a XV. századig nyúlik vissza” – osztotta meg hallgatóságával Gál Adél.
A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, ugyanakkor szerelmi ajándék is lehet, melyet általában április 30-ról május 1-re virradóra állítanak fel a fiúk választottjuk háza előtt. A hajnali órákban leggyakrabban nyárfát kötöznek a kiszemelt lány kerítésére, melyet színes szalagokkal, helyenként étellel-itallal, napjainkban akár már kisebb ajándékokkal is díszítenek. A kerítésoszlophoz rögzített fát az udvarló barátai segítségével állítja fel. A május elsejei időjárásból jósolni is szoktak: ha meleg az idő, bő termés várható, ám ha hűvös és esős, gyenge lesz a termés. Ezt támasztja alá a népi rigmus is: „Hogyha száraz Fülöp, Jakab, minden ember vígan arat!”
„Tehát maga a fa a tavasz, a megújulás, a szerelem és az udvarlás szimbóluma. A fiúk az udvarlás szándékát többféleképpen tudták kifejezni, maga a fa egy jelkép, de a rajta lévő díszek, színes szalagok is szimbólumokként szolgáltak: a zömében zöld színű szalag elsősorban a még éretlen, fiatal udvarlásról árulkodott, viszont, ha a rózsaszín szalagok domináltak, ott már közel volt az eljegyzés, a lila pedig a mélyebb érzelmeket tárta fel” – magyarázta Gál Adél.
A kerti sétát követően a fiatal fiúk vállukra vették a már korábban kivágott fát, melyet a szorgos kezű lányok az udvaron színes szalagokkal díszítettek fel, végül a pompázó fát a legények a kapu mögé erősítették.
„A gyerekekkel most vagyunk itt először, de már régi vágyunk volt ellátogatni ide. Az iskolában szervezőpedagógusként tevékenykedem, ezáltal fontosnak tartom, hogy különböző hagyományőrző programokat rendezzünk a tanulóknak, amelyeket ők nagyon szeretnek. Emellett történész is vagyok, így benne van a véremben a hagyományok átörökítése, s hogy arra ösztönözzem a tanítványaimat, hogy miután megismerik, őrizzék is meg elődeink szokásait. A mostani alkalom kiváló lehetőség volt arra, hogy a gyerekek meg is éljék a májusfaállítás szépségét, s emellett kipróbálhassák az itt lévő népi játékokat” – fogalmazott Mihajlovicsné Tóth Krisztina, a Homoki Gimnázium szervezőpedagógusa.
A program ezután kézműves-foglalkozással folytatódott Kepics Reiter Andrea vezetésével, aki a színespapír-virágok készítésének rejtelmeibe adott betekintést. A foglalkozás végén bodzateával és jellegzetes helyi étellel, a reszelt burgonyából készült lapcsinkával, lapcsánkával, kremzlivel vagy kuglival – ki hogy ismeri – kínálták a tájház vendégeit.
A Nagyberegi Tájház az év folyamán számos programmal várja az érdeklődőket. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által működtetett intézmény igyekszik minden ünnep, és a magyar néphagyomány szempontjából jeles nap alkalmából egy-egy tematikus rendezvénnyel készülni az idelátogatók részére. Ilyen volt a május első napjához kapcsolódó népszokás, a májusfa állítás gyakorlatának felelevenítése is, melynek eredete a XV. századig nyúlik vissza – mesélte stábunknak Gál Adél, a tájház programfelelőse. Fontos, hogy a régi szép szokásokat a fiatal generáció is megismerje, ezért a tájházban tartott foglalkozásokon a gyermekek saját kezűleg alkothatják meg az adott ünnep elengedhetetlen attribútumait. A tájház rendszeresen fogadja a kárpátaljai oktatási intézményekből érkező csoportokat és gazdag program keretében lehetőséget nyújt számukra a magyar hagyományok megismerésére. Legutóbb a Homoki Gimnázium diákjai látogattak el az intézménybe. A gyerekek közül többen először jártak nem csak tájházban, hanem az olyan helyiségekben is, mint például a tisztaszoba. De ugyancsak kevesen láttak közülük kemencét is. Az élménygyűjtést csak tovább fokozták a népi játékok és a tájházhoz tartozó Szikura József Botanikus Kert különleges növényeinek, valamint az ott található rovarhotel látványa is. Végezetül a résztvevők a közösen feldíszített májusfát a tájház kapufélfájához erősítették, jelezve, hogy a Nagyberegi Tájház továbbra is hűen őrzi a néphagyományokat.