Idei negyedik, évzáró alkalmára került a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Munkácsi Alapszervezete kezdeményezésére indított egészségügyi-ismeretterjesztő előadássorozatnak. A rendezvénynek a Munkácsy Mihály Magyar Ház adott otthont. Az est vendége dr. Pircsák Albert neurológus, a NEEKA – Nemzetközi Élet, Egészség és Környezetvédelmi Alapítvány – igazgatója volt.
November 12-én került sor Munkácson a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Munkácsi Alapszervezete és a Munkácsy Mihály Magyar Ház közös egészségügyi előadássorozatának negyedik, egyben idei záró rendezvényére. Az est meghívott előadója dr. Pircsák Albert neurológus, a NEEKA (Nemzetközi Élet, Egészség és Környezetvédelmi Alapítvány) igazgatója volt, aki „Fájdalom – a test kiáltása, a lélek válasza” címmel tartott gondolatébresztő és ismeretterjesztő előadást.
A megjelenteket Korolyova Erzsébet főszervező, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke köszöntötte, aki elmondta: az egészségügyi előadás-sorozatot az év elején indították azzal a céllal, hogy negyedévente elismert magyar orvosok segítségével tartsanak közérdekű, mindenki számára hasznos programokat. „A KMKSZ célja nemcsak a magyar kultúra és a magyarság megőrzése, hanem az is, hogy közösségünk egészséges, életerős emberekből álljon, hiszen csak így maradhatunk meg” – hangsúlyozta Korolyova Erzsébet.
Az elmúlt hónapokban több neves szakember – dr. Oroszi Pál, dr. Vaczkó László és dr. Jakab Lajos – osztotta meg tudását az érdeklődőkkel, most pedig a sorozat zárásaként dr. Pircsák Albert tartott előadást a test és lélek egészségének kapcsolatáról.
A szakember tagja a Kárpátaljai Neurológusok Közösségének, és vertebrológusként praktizál. Emellett az ENSZ égisze alatt működő NEEKA igazgatója is, amely szervezet több mint 25 éve segíti a rászorulókat Ukrajnában. Az alapítvány munkatársai jogi és szociális segítséget nyújtanak a legkiszolgáltatottabbaknak – köztük menekülteknek, roma családoknak és hontalanoknak. A háború kezdete óta a NEEKA tevékenysége jelentősen kibővült: immár 19 ukrajnai megyében dolgoznak pszichológusok és szociális munkások, akik a háború sújtotta embereket támogatják.
Dr. Pircsák Albert előadását azzal a kijelentéssel kezdte, hogy a fájdalom már a születés pillanatában jelen van, és nemcsak a test, hanem a lélek jelzőrendszere is. Elmondta: „A fájdalom, a test kiáltása, ami arról beszél, hogy valami nincs rendben a szervezetünkben. De vajon csak ez kiált? Lehet, hogy a lélek is próbál szólni az emberhez?”
Rámutatott, hogy a lelki fájdalom – legyen az veszteség, elutasítás vagy tartós stressz – ugyanazokat az idegpályákat aktiválja az agyban, mint a fizikai fájdalom. Ezért az ember gyakran egyszerre él át testi és érzelmi szenvedést, amely pszichoszomatikus tünetekhez vezethet, például alvászavarhoz, krónikus fejfájáshoz vagy fáradtsághoz.
A program során az előadó hangsúlyozta a közösség, a kapcsolatok és a szeretet fontosságát: „Napi hat ölelésre van szükségünk […], ez nem csak kedvesség, hanem univerzális, ingyenes fájdalomcsillapító, amely a testre és a lélekre egyaránt hat.”
Az előadás gyakorlati tanácsokkal is szolgált. A résztvevők megtudták, hogy a mindennapi mozgás, légzőgyakorlatok és a hála kifejezése erősíti a testet és a lelket. „Mindennap szánjunk időt arra, hogy leírjuk, miért vagyunk hálásak Istennek. Ahelyett, hogy zúgolódunk, hogy ez rossz, az rossz, ez se sikerült, az se sikerül, próbáljuk kifejezni a hálánkat, mert van miért” – zárta előadást dr. Pircsák Albert.
A hasznos tudnivalókkal telített program végén a jelenlévőknek csontsűrűségmérésre is lehetősége nyílt. A szervezők remélik, hogy a kezdeményezésnek jövőre is lesz folytatása, hiszen a tapasztalatok szerint a helyiek szívesen vesznek részt a testet-lelket építő programokon.
A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye első művészeti vezetőjének életét és munkásságát, a görögkatolikus egyház kezdeti időszakának egyházművészetét bemutató kötet bemutatására került sor a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A „Mankovits Mihály festőművész” kiadványt, amely az ikonfestő a szlovákiai Eperjesi Görögkatolikus Főegyházmegye és Kárpátalja görögkatolikus templomaiban ma még fellehető műveivel ismerteti meg az érdeklődőket leszármazottja Mankovits Tamás, Tokajban élő iparművész, a „Magyar a Magyarért Népfőiskola Alapítvány” kuratóriumának elnöke mutatta be.
Lehoczky Tivadar halálának 110. évfordulója alkalmából szervezett emléknapot a Munkácsy Mihály Magyar Ház. Lehoczky Fiumében született, majd Kassán tanult jogot. Részt vett az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban tüzértisztként, majd 1855-ben Munkácson telepedett le. Főügyészi teendői mellett történeti és néprajzi kutatásokat folytatott. Legjelentősebb műve a három kötetes Bereg vármegye monográfiája, amely a vidék kutatói számára máig a legjelentősebb forrás.
November 5-én Munkácson emléknapot rendeztek Lehoczky Tivadar, Bereg vármegye történetének kiemelkedő kutatója halálának 110. évfordulója alkalmából. Az eseményt a Munkácsy Mihály Magyar Ház (MMMH) szervezte. A Lehoczky Tivadar-nap három helyszínen zajlott, ahol a helyi II. Rákóczi Ferenc Középiskola és a Szent István Líceum tanulói, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem történelem szakos hallgatói, valamint az érdeklődők közösen idézték fel a neves történész életútját és munkásságának legfontosabb állomásait.
Az emléknap első helyszínén, Lehoczky Tivadar egykori munkácsi házánál gyűltek össze a résztvevők. Az épület, amelyben a történész hat évtizeden át élt és dolgozott, már az 1700-as évekből fennmaradt térképeken is szerepel. A ház és a hely szelleme különleges jelentőséggel bír, hiszen itt születtek meg azok a művek és kutatások, amelyek Bereg vármegye múltját feltárták.
A ház történetéről jelenlegi, szintén nagy elismertségnek örvendő tulajdonosa, Matl Péter Munkácsy-díjas szobrász-, festő-, grafikus és keramikusművész mesélt a jelenlévőknek. Elmondta, hogy az utcára néző falon elhelyezett fa emléktáblát – Pákh Sándor felkérésére – ő maga készítette, s a mai napig őrzi a ház a történelmi hangulatát. A művész személyes történeteket is megosztott az épületről és saját családjáról, amely immár több mint száz éve él ezen a telken, hiszen elődei magától Lehoczkytól vásárolták meg az ingatlant.
Matl Péter elárulta, hogy az épület falában ma is megtalálhatók eredeti, acélból készült ágyúgolyók, amelyek Lehoczky Tivadar katonai múltját idézik. A történész ugyanis tüzértisztként harcolt az 1848–49-es szabadságharcban, s valószínűleg ezek a golyók is abból az időből származnak. A művész ezeket a relikviákat saját kezűleg restaurálta. A házban egy víznyomásos házi áldást is találtak a történész kézírásával, amelyben az örökségért mondott hálát, és Isten áldását kérte családjára és a hazára.
A tartalmas és élménydús körbevezetés után Magyarország Beregszászi Konzulátusa, a Munkácsy Mihály Magyar Ház és a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola képviselői helyezték el koszorúikat a ház falán lévő emléktáblánál, csendes főhajtással tisztelegve Lehoczky Tivadar emléke előtt.
Ezt követően a megemlékezők a római katolikus Szent Márton-székesegyházhoz mentek, ahol Lehoczky Tivadar földi nyughelye található. A második helyszínen Popovics Béla helytörténész tartott előadást. Itt a résztvevők leereszkedhettek a templom kriptájába, Lehoczky sírjához, ami különleges lehetőség volt, hiszen a kripta a nagyközönség elől általában zárva van.
A helytörténész Lehoczky Tivadar életútját és munkásságát idézte fel, különös hangsúlyt fektetve arra, milyen fontos szerepet játszott a nagy tudású történész Munkács és Bereg megye életében. Mint elmondta, 18 évesen, tanulmányait félbeszakítva vett részt a szabadságharcban tüzértisztként, majd a bukás után visszatért, befejezte tanulmányait, és 25 évesen került Munkácsra, ahol a Schönborn család uradalmi főügyészeként dolgozott. Szakmai tudása és embersége miatt hamar a város egyik legnagyobb tekintélyű személyiségévé vált, akinek véleményét minden közügyben kikérték.
Popovics Béla kiemelte, hogy Lehoczky Tivadar nemcsak tudós, hanem igazi közösségi ember is volt: ásatásokat vezetett, nyelveket beszélt, népdalokat gyűjtött, és minden iránt mély tisztelettel viseltetett, ami a magyarság múltjához kötődött. Szavai szerint „minél többet tudott, annál inkább tudta, mit nem tud” – ez az alázat és igényesség tette őt azzá a hiteles, mélyen vallásos magyar emberré, akit a munkácsiak mind a mai napig tisztelettel emlegetnek. Ő találta meg a beregszászi Kishegyen a honfoglalás kori süvegcsúcsot, valamint Szolyva közelében a híres tarsolylemezt is, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeumba juttatott.
A csendes, gyertyafényes térben a Munkácsi Szent István Líceum és a MMMH képviselői helyeztek el koszorút a történész kriptájának falán található emléktáblánál.
A nap záróeseménye a Munkácsy Mihály Magyar Házban zajlott, ahol a szervezők újabb koszorút helyeztek el Lehoczky Tivadarnak az épületben felavatott emléktáblájánál. Tarpai József, a főszervező MMMH igazgatója elmondta, hogy az elmúlt években a Rákóczi Egyetem diákjai és oktatói több kutatást is végeztek Lehoczky Tivadar életével kapcsolatban, s most ezzel a megemlékezéssel az volt a cél, hogy a fiatalok ne csak előadásokat hallgassanak, hanem személyesen is bejárják a történelmi helyszíneket.
Azt gondolom, ez egy fontos időszak. 110 éve halt meg Lehoczky Tivadar, beszélni kell róla, és még fontosabbnak tartjuk azt, hogy azok a történészek, akik a jövőben majd kutatni fognak, azok itt vannak személyesen, megérezték kicsit a hely szellemét, és reméljük, hogy ennek folytatása lesz
– fogalmazott Tarpai József.
Ezt követően a résztvevők Csatáry György történész előadását hallgathatták meg Lehoczky Tivadar élete és munkássága címmel. Az előadás betekintést nyújtott a kutató életútjába, a Bereg vármegye történetét feldolgozó munkáiba, valamint abba az elhivatottságba, amely egész életében vezérelte. A történész hangsúlyozta, hogy Lehoczky Tivadar életének legtermékenyebb időszakát Munkácson töltötte, ahol számos történeti és néprajzi kutatást végzett. „Nekünk, kárpátaljai történészeknek kötelességünk, hogy továbbra is ápoljuk az ő emlékét, hiszen az ő dokumentális hagyatéka, amit ránk hagyott – kéziratokat, iratokat – a mai napig sincs teljesen feldolgozva” – tette hozzá.
Csatáry György arról is beszélt, hogy új tudományos kezdeményezések indultak a Lehoczky-hagyaték feldolgozására. A Rákóczi Egyetem és az Ungvári Honismereti Múzeum együttműködésének köszönhetően megkezdődött Lehoczky régészeti naplóinak digitalizálása és közkinccsé tétele, ami a következő években várhatóan jelentős eredményeket hoz majd.
Az élménydús nap végén agapéra is sor került, ahol lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésre és a nap eseményeinek közös felidézésére.
Bereg vármegye történelmének legismertebb kutatójaként számon tartott Lehoczky Tivadar halálának 110. évfordulója alkalmából szervezett emléknapot a Munkácsy Mihály Magyar Ház. A program során az érdeklődők ellátogathattak Munkácson Lehoczky Tivadar egykori házába, amelyet Matl Péter szobrászművész mutatott be. Majd a történész és néprajzkutató kriptáját kereshették fel a Szent Márton székesegyházban, ahol Popovics Béla helytörténésztől tudhattak meg érdekességeket Lehoczky Tivadarról. Életéről és munkásságáról pedig Dr. Csatáry György történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Egyetem tanára tartott előadást.
Régi álom valósult meg a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Egy művészdinasztiát képviselő öt művész – Boksay József festő, grafikus, ifj. Boksay József festő, Erfán Ferenc festőművész, Erfán Irén keramikusművész és édesapja, a lembergi Perepagya Volodimir szobrász, festőművész alkotásait bemutató kiállítás megnyitójára gyűlt össze Munkács és Ungvár képzőművészetet kedvelő közössége. Az alkalom egy könyvbemutatóval egészült ki: Mankovits Tamás tokaji iparművész híres elődje, Mankovits Mihály ikonfestő életét és munkásságát bemutató kötettel ismertette meg a jelenlévőket.
A Munkácsy Mihály Magyar Házban mutatta be Nagyszőlőstől Rabatig – utazás a határok mentén és egy diplomata múltjába című könyvét Perényi János. A történész, egykori diplomata tollából egy olyan kötet született, amely végig követi felmenői, az egykor Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros vármegyékben jelentős birtokokkal rendelkező Perényi-család történetét.
Október 24-én a Munkácsy Mihály Magyar Ház falai között egy különleges irodalmi est várta az érdeklődőket, ahol a közönség betekintést nyerhetett egy rendhagyó mű világába, valamint megismerkedhetett annak szerzőjével is. A „Nagyszőlőstől Rabatig – utazás a határok mentén és egy diplomata múltjába” című könyv írója, dr. Perényi János nagykövet, történész, egykori diplomata, a kárpátaljai gyökerekkel rendelkező, nagy múltú Perényi család leszármazottja, személyes történetein és tapasztalatain keresztül kalauzolta el az olvasókat a történelem és diplomácia világába.
A rendezvény kezdetén Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a jövő nemzedékei ismerjék gyökereiket, hiszen „csak az tud előre tekinteni, aki tudja, honnan származnak a hősei”. Szavai nem csupán a történelem iránti tiszteletről szóltak, hanem arról is, hogy a múlt megismerése segít erőt meríteni a jelen kihívásaihoz. Az igazgató külön kiemelte, mennyire örül annak, hogy dr. Perényi János elfogadta a meghívást, és személyesen osztotta meg gondolatait a közönséggel.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusának és Beregszászi Konzulátusának képviseletében Balogh György konzul szólt a jelenlévőkhöz. Beszédét egy találó idézettel kezdte: „Minden könyvnek megvan a maga sorsa.” Hangsúlyozta, hogy dr. Perényi János műve nem csupán történelmi visszatekintés, hanem emberi vallomás is, amely példát ad méltóságból, hűségből és kitartásból. A konzul úr példaképként és tisztelettel szólt a nagykövetről, akit – mint mondta – az emberek iránti nyitottság, empátia és őszinte érdeklődés jellemez. Méltatta, hogy Perényi János a legnehezebb időkben is meg tudta őrizni emberi tartását, és mindig képes volt igazi, emberi kapcsolatokat kialakítani bárhol, ahol szolgálatát teljesítette.
A rendezvényen a szerzőnek Marosi Anita, a Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár vezetője tett fel kérdéseket. A beszélgetés során Perényi János mesélt családjáról, a könyv születésének körülményeiről és arról a különleges útról, amely nemcsak földrajzi, hanem lelki értelemben is határokat jár be.
A szerző elmondta: „Egyszer csak megszületett bennem a gondolat, hogy leírom azt, amit más helyettem nem tud – elsősorban a gyerekeimnek és az unokáimnak.” A mű nem egyszerű önéletrajz, hanem az emlékirat és a kultúrtörténet sajátos elegye, amelyben családi legendák, történelmi események és személyes élmények fonódnak össze. Bár a könyvben sok anekdota és legenda szerepel, mindegyiknek van valós alapja – hangsúlyozta a nagykövet.
A Nagyszőlőstől Rabatig egyfajta történelmi zarándoklat: a Perényi család hajdani birtokainak nyomában haladva Abaújtól Beregen és Ugocsán át egészen Ungig kíséri végig az olvasót. Az út során nemcsak a múlt emlékei, hanem a magyar történelem nagy pillanatai is megelevenednek. A Perényi család tagjai a középkortól napjainkig számos fontos országos tisztséget töltöttek be, így a könyv lapjain keresztül egy sajátos nemzeti történelem is kibontakozik.
A diplomata elmondta, hogy a mű egyik legfontosabb célja az volt, hogy más szemszögből közelítse meg Trianon történetét – nem politikai vagy tudományos elemzésként, hanem személyes, családi sorsokon keresztül. Az inspirációt az Európa Tanács Kulturális Útvonalak Programja is adta, amely összekapcsolja a múlt emlékeit a jelen tapasztalataival.
A rendezvény végén agapé várta a vendégeket, ahol kötetlenül beszélgethettek a szerzővel és megoszthatták gondolataikat a könyvről.
Október 23-án délután a Munkácsy Mihály Magyar Ház dísztermében gyűlt össze a Latorca-parti város magyarsága, hogy méltó módon emlékezzenek az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire. A meghitt hangulatú ünnepségen a Munkácsi Szent István Líceum és a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola diákjai adtak ünnepi műsort, tisztelegve azok előtt, akik életüket áldozták a szabadságért.
A rendezvény a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd Papp Ferenc, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja mondott beszédet. A diplomata aláhúzta: „Ma 1956 hőseire emlékezünk. Azokra a bátor fiatalokra, akik nem féltek kimondani: elég volt az elnyomásból, elég volt a félelemből. Október 23-án Budapest utcáin fiúk és lányok indították el a szabadság forradalmát. Szívükben ott égett a vágy, hogy szabadon élhessenek, tanulhassanak és gondolkodhassanak. A magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, amely szörnyű véráldozatok árán visszaadta a magyarok becsületét és önbecsülését. A magyar nép mindig is híres volt szabadságszeretetéről és arról, hogy ha kell, fegyverrel is kész megvédeni azt. Az 1956-os forradalom hősöket kívánt és hősöket is teremtett. A kivívott magyar szabadságot és függetlenséget végül csak a szovjet katonai beavatkozás tudta megtörni, a szabadságharcot pedig vérbe fojtani. Bár a szovjet tankok eltiporták a forradalmat, a magyar nép számára ez mégis dicsőséges, nem hiábavaló küzdelem maradt, amely hozzájárult az elnyomás enyhüléséhez, és erőt adott az alávetettség elviseléséhez.”
A köszöntő után került sor a Munkácsi Szent István Líceum, illetve a Munkácsi 3. Sz. II. Rákóczi Ferenc Középiskola diákjainak közös előadására, mely során felelevenítették a XX. századi magyar forradalom emlékét.
Mihalovicsné Tóth Krisztina, a Munkácsi Szent István Líceum tanára a sajtónak adott nyilatkozatában kiemelte azt, hogy miért tartották fontosnak idén a két magyar intézmény közös felkészülését és összefogását a nemzeti ünnep kapcsán: „Mi, szervezők nagyon fontosnak tartottuk, hogy az ifjúság és az idősebb korosztály számára egyaránt újra felelevenítsük ezeket az eseményeket. Hisz minden magyar szívét megmelengeti, amikor a nemzet összefog: amikor a fiatalok egységesen vonulnak az utcára, hogy kinyilvánítsák szabadságvágyukat, a szólásszabadság iránti elkötelezettségüket, az egységet, amelynek ma is minden magyart össze kell kapcsolnia, egy közös ügyért kell hogy összefogjon. Éppen ezért a két intézmény vezetői úgy gondolták, hogy szép és követendő példa, ha az összefogást és az egységet a két intézmény tanulói közösen is megjelenítik – így emlékezünk meg 1956-ról együtt, szeretetben és méltósággal.”
A munkácsi megemlékezés méltó főhajtás volt 1956 hősei előtt, akik példát mutattak bátorságból, hazaszeretetből és összefogásból. Az ünnepi műsor nemcsak a múlt eseményeit idézte fel, hanem emlékeztetett arra is, hogy a szabadságért és a nemzeti egységért folytatott küzdelem értékei ma is élnek bennünk. A közös emlékezés Munkácson ismét bebizonyította: a magyarság ereje az összetartozásban rejlik.
