Újabb tárlat nyílt meg a beregszászi Na’Conxypan Galériában november 13-án. Ezúttal a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) jubiláló doyenjeinek – Erfán Ferenc, Villásek Tibor, Réti János, Klisza János, id. Hidi Endre, Soltész István – csoportos kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola égisze alatt működő Na’Conxypan Galéria évadzáró eseményének résztvevőit elsőként Kutasi Csaba festőművész, grafikus, a Rákóczi-főiskola művészeti részlegének laboránsa köszöntötte, aki elmondta: a kiállító alkotók a kárpátaljai festőiskola hagyományait követő második, illetve harmadik generációs művészek. „Ahogy ők hatan Boksay Józseftől, Erdélyi Bélától, Szvida Lászlótól, Soltész Zoltántól és Bendik Jánostól tanulhattak, én is több momentumot lestem el a munkáikból, főleg egy-egy közös alkotótábor alkalmával, amikor tényleg lehull a lepel a jól őrzött műhelytitkokról, és betekintést nyerhetünk a különböző alkotói fogásokba és egyéni technikai megoldásokba. Pedagógusként én is abban reménykedem, hogy a fiatal diákjaimnak átadhatom ezeket a titkokat, vagy megfogan valamelyikükben az a kíváncsiság, ami engem is az alkotói pályára irányított” – fogalmazott a fiatal művész.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével az éppen vidékünkön tárgyalásokat folytató Stifter Ádám, a Külgazdasági és Külügyminisztérium keleti kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára, aki felszólalásában gratulált a hat kiállító művésznek, s örömét fejezte ki, amiért meghívást kapott a tárlat megnyitójára. „Hiszem, hogy amit önök tesznek, az nagyban hozzájárul az egyetemes magyar kultúrához, hiszen értékes műalkotásokkal gazdagítják a magyarságot” – hangsúlyozta Stifter Ádám az alkotókhoz szólva.
A köszöntőket követően Kulin Ágnes, a RIT elnöke, a Na’Conxypan Galéria kurátora a tárlatot megnyitó beszédében kiemelte: nagyon örül, hogy ilyen nagyszerű kiállítással zárhatják a Na’Conxypan Galéria első évadát. Elmondta, hogy amikor a RIT 2024-es évi programtervét készítették elő, még nem volt tervben ez a csoportos kiállítás, azonban később szembesültek azzal, hogy hány tag ünnepli idén jubileumi születésnapját. Ez volt az egyik oka annak, hogy létrejött a tárlat, a másik pedig, hogy az év folyamán Munkács és Ungvár művészetkedvelő közönsége a most itt szereplő hat művész többségét már ünnepelte különböző egyéni, valamint retrospektív kiállításokkal, s most a Vérke-parti városban szerették volna bemutatni a munkákat.
A hat művészt több dolog is összekapcsolja. Elsősorban ők képviselik azt a generációt, akik a kárpátaljai festőiskola alapítóitól tanulhattak, s szinte mindenki tanulmányainál ott szerepel az Ungvári Képzőművészeti Szakközépiskola, amely most Erdélyi Béla nevét viseli. Három művész nemcsak tanár-diák kapcsolatban áll a kárpátaljai festőiskola nagyjaival, hanem családi szálak is összekötik őket: Soltész István követte édesapját, Zoli bácsit, aki barátjával, Boksay Józseffel együtt járta a Kárpátokat; Villásek Tibor is egy ilyen kárpátaljai festőgeneráció tagja, hiszen édesapja testvére Erdélyi Béla festőművésznek; Erfán Ferenc pedig Boksay József unokájaként rengeteg történetet tudna mesélni a festőiskola nagyjairól, akik nagyapjánál fordultak meg az asztal körül
– jegyezte meg Kulin Ágnes.
A galéria kurátora leszögezte, hogy nehéz lenne a hat közül akár egy életművet is teljességében bemutatni ezen a helyszínen: „Nincs is rá elég hely, ezért nehéz feladat elé állítottam magunkat, amikor hat képzőművész munkásságát próbáltuk egy csokorba gyűjteni. Az expozícióban mégis van rendszer” – tette hozzá. A bejáratnál, a színes boltíveken mind a hat művész egy-egy rá jellemző munkával szerepel, valamint minden művésztől igyekeztek úgy válogatni, hogy alkotói palettáját bemutassák, minden témából és stílusból választottak legalább egy-egy alkotást. A kiállítótérben, a bejárattól befelé haladva a paravánok szerint korosztályos szekciókra osztották a teret, mintha kis szobákban lépkedne a látogató. Az első szekcióban a 65 évesek munkáit láthatjuk: bal oldalon Erfán Ferenc festményeivel, jobb oldalon Villásek Tibor alkotásaival találkozunk. A következő szekcióban a 75-ösök mutatkoznak be: jobbra Klisza János pasztellképei kaptak helyet, míg balra Réti János grafikái és csendéletei jelennek meg. Az utolsó szekcióban a 80-asok munkái tekinthetők meg: Soltész István festményei és id. Hidi Endre írott tányérjai és mázas kerámiái. Id. Hidi Endre kerámiáival más szekciókban is találkozunk, ez részben a kiállításra épülő művészetpedagógiai foglalkozások miatt is van így, melyekre a szervezők már várják a csoportok jelentkezését a galéria elérhetőségein (e-mail: naconxypan.galeria@kmf.org.ua vagy telefonszám: +380665238816). Ezeken a foglalkozásokon egy rövid tárlatvezetés után a résztvevők csendéleteket és zsánerportrékat készíthetnek pasztellkrétával. Külön érdekesség, hogy a portrékhoz a galéria egyik munkatársa fog beöltözni kárpátaljai népviseletekbe.
A hat jól ismert kárpátaljai művész – Nagydobrony paprikaillatú utcáitól a Róna-havasok eldugott falvaiig otthonosan mozgó alkotók – csoportos tárlata december 13-ig tekinthető meg a Na’Conxypan Galériában.
Október 31-én újabb grandiózus kiállítás nyílt a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Ezúttal az idén 80. születésnapját ünneplő Földessy Péter retrospektív kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők, s emellett debütált képeivel a művész húszéves unokája, Evelin is. A tárlat így találóan a 100 (80+20) – És lőn este, és lőn reggel címet kapta, mely utalás a folyamatosságra, az élet megújulására.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház négyéves fennállása óta ez a 33. kiállítás, melyet a Latorca-parti kulturális intézmény szervez – emlékeztetett köszöntőjében Tarpai József igazgató, aki örömét fejezte ki, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között is helyet tudnak biztosítani számos nagyszabású rendezvénynek, valamint megszervezhetik művészeti programjaikat, melyeken rendszerint elismert kárpátaljai művészek alkotásaiban gyönyörködhetnek az ide látogatók. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra is, hogy találkozzanak és beszélgessenek egymással az emberek, s talán erőt is meríthetnek itt a mindennapok kihívásaihoz.
Beszédében Papp Ferenc ungvári magyar konzul köszönetet mondott a Magyar Ház vezetésének, hogy ezekben a kihívásokkal teli időkben is felvállalják és egyfajta küldetésként folyamatosan bemutatják Kárpátalja csodálatos és egyedülálló művészeti világát és az itt élő képzőművészek munkásságát. A diplomata megjegyezte, hogy Magyarország ungvári külképviselete mindig támogatta és támogatja a helyi művészek bemutatását, s ennek folyamatosan teret adnak a főkonzulátus épületében is, ahol jelenleg éppen egy munkácsi művész, Kopriva Attila képeit lehet megtekinteni. „A mai napon megismerhetjük az idén 80. életévét betöltő Földessy Péter festőművész, grafikus munkáit. Bár most sajnos háború van, mi együtt ünnepelhetjük a művészet varázsát. A festmények nem csupán színek és formák, hanem érzelmek és történetek hordozói. Minden egyes kép egy új világot tár fel előttünk, lehetőséget adva arra, hogy más szemszögből lássuk a valóságot. Fedezzük fel együtt ezt a csodálatos utazást!” – tette hozzá a konzul.
Felszólalásában Andrij Csebikin festő- és grafikusművész, Ukrajna érdemes művésze Földessy Péter kivételes művészeti stílusát és sajátos világlátását méltatta. Elmondta, a művésszel való barátságuk a régmúltból ered, s ezért rendkívül jó ismerője Földessy munkásságának, mely a kárpátaljai festőiskolából merítkezik, ugyanakkor szakmaiságára az egyediség és a megismételhetetlenség jellemző.
Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke Földessy Péter erős karakterére, filozofikus jellemére, valamint hitére hívta fel a hallgatóság figyelmét. Mint fogalmazott, a művész bármerre jár a nagyvilágban, alkotásaiban a szülőföldje iránti szeretete és ragaszkodása mutatkozik meg.
A kiállítás anyagáról szólva Kopriva Attila művészettörténész, festőművész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense aláhúzta: Földessy Péter az Ungvári Iparművészeti Szakiskolában tanítóitól – Medveczky Miklóstól, Kontratovics Ernőtől és Sepa Antontól – igyekezett elsajátítani azokat a kárpátaljai művészeti alapokat, melyeket később kiemelkedően magas szinten tudott művelni. Emellett kidolgozott egy sajátos akvarell stílust, melyből azonnal felismerjük alkotását. „Rajz- és komponáláskészsége, melyet képvisel a képzőművészetben és a monumentális festészetben, arról tanúskodik, hogy képes rengeteg stílusban és irányzatban egyszerre dolgozni, s nagyon magas professzionális szintet képvisel” – szögezte le Kopriva Attila a kiállító művészt jellemezve, aki elsőként nyitott Munkácson galériát, mely Munkácsy Mihály nevét viselte.
A köszöntőket követően maga Földessy Péter osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. Köszönetet mondott minden jelenlévőnek, majd megjegyezte, hogy a kiállítás címválasztása nem a véletlen műve, hiszen ezzel is azt jelzi: van kezdet, s az unokájában ott van a folytatás. A szülővárosához való ragaszkodást jelzi az is, hogy a művész kifejtette: ha esetleg külföldön fejezné be földi életútját, hamvaiban haza szeretne majd térni, hiszen számára Munkács a világ legszebb pontja, s Kárpátalja a Föld legszebb vidéke – s hogy ezt valóban így gondolja, festményeit bárhol is készíti el, neve alá mindig azt írja: Munkács, Kárpátalja.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóját, majd az azt követő tárlatmegtekintést a Dobos Szergej vezette vonósegyüttes lenyűgöző játéka varázsolta igazán hangulatossá.
Földessy Péter Ukrajna elismert művésze, aki egész életét a művészetnek szentelte. Alkotói útja a festői szépségű Kárpátalján indult, és az évek során munkái nemcsak Ukrajnában, hanem külföldön is elismerésre tettek szert. A mostani kiállítás november végéig látogatható.
2024. október 1-jétől Kopriva Attila munkácsi festőművész egyéni kiállítása látható Magyarország Ungvári Főkonzulátusán. A tárlaton bemutatott 13 festmény az orosz–ukrán háború kegyetlen eseményeit idézi meg, és a sötétség és a fény küzdelmébe nyújt bepillantást. A festménysorozat középpontjában a háború alatt Ukrajnában elkövetett bűnök, a személyesen átélt fájdalmak és a bizonytalanság állnak. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján a kárpátaljai művészeti élet és közélet számos prominens alakja mellett a művészet iránt érdeklődő közönség is részt vett.
Bacskai József ungvári magyar főkonzul köszöntötte a tárlatmegnyitón megjelent népes közönséget, rámutatva: „Folytatjuk azt a hagyományt és kulturális diplomáciai tevékenységet, amellyel bemutatkozási lehetőséget kívánunk biztosítani a kárpátaljai művészek számára.” A főkonzul a kiállító művészről és a kiállításról elmondta: „Kopriva Attilát nem kell bemutatni a kárpátaljai közönségnek. Nemcsak kitűnő és Ukrajna határain kívül is jól ismert festőművész, művészettörténész, pedagógus, hanem egyben kultúra és művészetszervező, művészetpártoló közéleti személyiség, aki a kárpátaljai magyar és ukrán közösség elismert és megbecsült tagja. A művész korábbi alkotásain egy színes és végtelenül gazdag világ tárul elénk, amelyből árad a szülőföld, Kárpátalja, az itt élő emberek szeretete. A főkonzulátuson ma megnyíló tárlata azonban más hangulatában, témájában egyaránt, hiszen a művészetére is kihatnak a háború borzalmai. A most bemutatásra kerülő festményei az orosz‒ukrán háború fájdalmas eseményeire reflektálnak, betekintést engednek a sötétség és a fény harcába. Festménysorozata középpontjában személyes elmélkedésén keresztül az Ukrajnában zajló háborús bűnök elkövetése, az átélt fájdalmak, az instabilitás áll” – mutatott rá Bacskai József.
Az ungvári magyar főkonzul biztosította hallgatóságát arról, hogy a magyar nép azt szeretné, hogy az igazságos béke minél előbb visszatérjen a térségbe. Elmondta, hogy hosszú szünet után, idén újraindult a magas szintű párbeszéd Ukrajna és Magyarország legfelsőbb vezetése között, amely közelebb visz bennünket egymás jobb megértéséhez.
Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese megköszönte a magyar főkonzulátus munkatársainak, hogy hivatali feladataik mellett mára hagyományt teremtve igyekeznek bemutatkozási lehetőséget biztosítani kárpátaljai művészek számára, ezzel is javítva a két ország kapcsolatait.
Jevhen Tiscsuk, a megyei katonai közigazgatás kulturális osztályának vezetője elismerően szólt Kopriva Attiláról mint emberről, mint pedagógusról, tanárról és mint művészről. A kiállítás kapcsán elmondta, nem reprodukciót lát, hanem átalakulást, színekben, kompozíció tekintetében, ábrázolásmódban, amelyeket a művész által megélt érzelmek ihlettek. A művek megtekintők számára javasolta az alapos szemlélődést, a gondolkodást, majd a gondolatok kicserélését.
Méltatta még a kiállító művész munkásságát és a kiállításon látható műveket Mihajlo Himics, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora, Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke és Erfán Ferenc, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója is.
Maga az alkotó, Kopriva Attila megköszönte a lehetőséget, hogy kiállíthat az ungvári főkonzulátuson, valamint a Magyar Művészeti Akadémia támogatását és azt, hogy kiadhattak egy katalógust a kijevi magyar nagykövetség segítségével. Elmondta, hogy a kiállított művek a háború kitörése óta készültek, a kiállításon 13 kép látható, de valójában 21 képből áll ez a sorozat. „Mindenki átérzi a mostani helyzetet, tragédiát. Ez egy reflexió. A képek az én érzéseimet mutatják, ilyen lecsupaszított formában próbálom bemutatni a gondolataimat, amikor elgondolkodom azon, hogy mi is történik körülöttünk valójában” – fogalmazott Kopriva Attila, aki elárulta, hogy a képsorozat forrása egy idősebb festőművész, Sepa Antal gondolata volt, aki amikor megkérdezték az orosz‒ukrán háború kitöréséről, csak annyit mondott: „A sötétség a világosságban ragadt.”
Újra egy szemet gyönyörködtető kiállítás nyílt augusztus 15-én a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A Latorca-parti város szívében található épület tetőtéri galériájában ezúttal Tetjana Ribár munkácsi költőnő és festőművész Golda és festményeim című egyéni tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők.
Tetjana Ribár jubileumi kiállításának ünnepélyes megnyitóján elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Végigtekintve a zsúfolásig megtelt galérián Tarpai József elmondta, ilyenkor mindig elgondolkozik azon, hogy mitől lehet sikeres egy-egy kiállítás. Mint fogalmazott, arra a következtetésre jutott, hogy mindenképpen szükséges hozzá egy nagyszerű művész, akinek csodálatos alkotásai vannak, s a helyszín sem elhanyagolható. A Munkácsy Mihály Magyar Ház galériája megfelelő helyszínt biztosít a munkák bemutatásához, s a vezetőség rendkívül hálás, amiért a művészek itt kívánják kiállítani műveiket. Éppen ezért az magyar ház igazgatója köszönetet mondott a művésznőnek, hogy őket választotta, és további sok sikeres kiállítást kívánt számára.
„A ma megnyíló kiállítás egy jubileumi kiállítás, egy igazi színkavalkád. Ugyanakkor egy jubileumi kiállítás mindig különleges alkalom is, hiszen ilyenkor ráirányul a figyelem egy művész munkásságára, életpályájára, akire méltán lehetünk büszkék. Ilyen művész Tetjana Ribár is” – szögezte le ünnepi köszöntőjében Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul. A diplomata megköszönte a Munkácsy Mihály Magyar Háznak, hogy rendszeresen meghívást kapnak színvonalas rendezvényeikre, melyeken minden alkalommal nagy örömmel vesznek részt, hiszen „Magyarország Ungvári Főkonzulátusának is egyik kiemelt célja, hogy segítse a kárpátaljai kulturális és művészeti ágazatban tevékenykedő alkotókat, szervezeteket, valamint megismertesse szűkebb pátriánk kulturális örökségét” – hangsúlyozta a konzul.
A köszöntőket követően Kopriva Attila kárpátaljai művész, művészettörténész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense megnyitotta a kiállítást. A művésznő olyan művészekkel van körülvéve, akik a családján belül is inspirálják őt, s talán ezért is áll rengeteg szeretettel a művészethez – fogalmazott. „A munkáiból kitűnik, hogy nem másolja a természetet, hanem próbál impressziókkal, de néha absztrakt kompozíciókkal is túllépni az egyszerű, realista ábrázolásokon, s ez neki nagyon jól sikerül. A mostani kiállítás nem hasonlít azokra a művekre, melyeket egy vagy két évvel ezelőtt mutatott be, ez egy magasabb szint. A Golda sorozata figyelemre méltó, rendkívül expresszív, ahogyan egy hölgynek az életszakaszait mutatja be” – konstatálta Kopriva Attila.
Elismerő jelzőkkel szólt a művésznő munkájáról Natália Ribár költőnő, festőművész, dizájner, a Marcipánka brand társalapítója is, aki a kiállítást – mely tele van lélekkel, színekkel, zenével, őszinte érzelmekkel és szépséggel – nem egyszerűen a művek bemutatásaként jellemezte, sokkal inkább egyfajta áttörésnek a művésznő életben.
„Nem is tudom, ki vagyok inkább: költő vagy festőművész? De ez nem is fontos. Arra viszont emlékszem, még az iskolai évek során tanultam meg, hogy a legfontosabb hivatás embernek lenni. És a folyamatos tanulás és jobbá válás nagyon klassz tevékenység” – mondta meghatódott hangvételű felszólalásában Tetjana Ribár, hozzátéve: a művészetnek hatalmas ereje van, hogy megváltoztassa a világot és minket, benne élőket, „ezért ennek szolgálata mindenekelőtt tudatos hivatása minden művésznek”.
„A mai kiállítás egyfajta összefoglaló számomra. Az alkotások különböző technikákkal, különböző időszakokban születtek. Az olajfestményeim többnyire plein air munkák. Az akvarell miniatúrák télen voltak festve. Nos, és Golda hősnőmet három éve kezdtem el létrehozni. Eleinte egyfajta mobiltelefonos játék volt ez számomra. Facebookra tettem fel bejegyzéseket, az ismerőseim visszajeleztek, minden kép alatt kis szövegek voltak. Beszéltek róla. Mindez egy szórakoztató projektet eredményezett. Aztán hosszú szünet következett. Nyáron kezdtem el javítgatni a rajzokat Photoshopban, és annyira fellelkesültem, ezért bátorkodtam ezen a kiállításon bemutatni ennek eredményét” – összegezte a kiállítás anyagát a művésznő.
A megnyitót Diana Havata, Ukrajna érdemes művésze, a Kárpátaljai Megyei Filharmónia csellistája virtuóz játékával tette igazán hangulatossá.
A kiállítást 2024. szeptember 15-ig, hétköznapokon 8:00 és 16:00 (k.-e. i. sz.) óra között, hétvégén pedig előzetes egyeztetés után (az alábbi telefonszámon: +380 50 555 28 95) tekinthetik meg az érdeklődők.
Villásek Tibor munkácsi festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás június 28-án a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
Villásek Tibor 1959-ben született Munkácson, művészcsaládban: édesapja Villásek Rudolf, nagyapja Erdélyi János, akinek testvére a híres Erdélyi Béla – mindannyian festőművészek voltak. Villásek Tibor alkotásait először 1974-ben állították ki egy munkácsi tárlaton, s azóta is – immár ötven éve – aktív résztvevője különböző városi, megyei, országos és nemzetközi kiállításoknak. Első alkotótábori élményét 1975-ben szerezte, amikor édesapjával együtt részt vett egy Soltész Zoltán festőművész által szervezett táborban. Később neves művészekkel alkothatott együtt, így munka közben figyelhette meg a kárpátaljai festőiskola mestereit. Közös alkotótáborokban és szemináriumokon találkozott Glück Gábor festőművésszel és grafikussal, Kontratovics Ernő festőművésszel és grafikussal, valamint Herc Jurij festőművésszel, akik nagy hatást gyakoroltak művészetének fejlődésére. 1985-ben részt vett az Országos Ifjúsági Vándorkiállításon, 1993-tól pedig rendszeres résztvevője nemzetközi alkotótáboroknak és kiállításoknak Ukrajnában, Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában, Németországban, Olaszországban és Romániában. Összességében közel száz alkalommal vett részt alkotótáborokban és különböző szimpóziumokon. 2007-től már öt alkalommal meghívott résztvevője a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelepnek Budapesten. 2008-ban a Kisvárdán megrendezett nemzetközi triennálé résztvevője volt. 2018-ban önálló kiállítása volt Budapesten, 2021-ben pedig Magyarország Beregszászi Konzulátusán. Alapító tagja a Kárpátok Magyar Kulturális Egyesületnek, 2013-tól tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának. Alkotásai főleg magángyűjteményekben lelhetők fel Ukrajnában, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Romániában, Szlovákiában, Csehországban, az USA-ban, Kanadában, Franciaországban és Ausztráliában.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóján elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében visszaemlékezett arra, amikor először találkozott Villásek Tiborral, akinek egyben köszönetét fejezte ki, hogy megőrizték Erdélyi Béla családjának otthonát, melyet mára Erdélyi Béla Emlék- és Alkotóházként ismerhetnek az emberek. Az igazgató gratulált a festőművésznek jubileumi, 65. születésnapja alkalmából, s még sok, alkotói munkával teli boldog évet kívánt számára.
„A művész úr a kárpátaljai festőiskola legnemesebb hagyományainak folytatója. Számára születése óta természetes az alkotás, hiszen a festőművésszé válását nagyapjának, Erdélyi Jánosnak – Erdélyi Béla neves festőművész testvérének – és édesapjának, Villásek Rudolf festőművésznek is köszönheti” – méltatta köszöntőjében Villásek Tibort és művészetét Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul, kiemelve, hogy Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a Munkácsy Mihály Magyar Ház 2021-es megnyitása óta azon dolgozik, hogy ez a munkácsi intézmény „a kárpátaljai kulturális és szellemi élet egyik fellegvára legyen, amelynek színes és színvonalas programjaival, kiállításaival, könyvbemutatóival és más rendezvényeivel kiválóan eleget is tesz”. A diplomata kiemelte: meggyőződése, hogy ezekben a nehéz időkben még inkább fontos, hogy legyenek olyan tartalmas, építő jellegű kulturális programok, amelyek valamelyest ellensúlyozni tudják a háború okozta félelmet és bizonytalanságot. „Villásek Tibor festményei pedig azt bizonyítják, hogy az élet szép, az élethez ragaszkodni kell” – húzta alá a konzul, s végezetül azt kívánta, hogy minél előbb legyen vége ennek a pusztító háborúnak, és az itt élők élete visszatérhessen a megszokott medrébe.
Felszólalásában Villásek Tibor egyedi, különleges és fenséges művészetét méltatta Andrij Csebikin festő- és grafikusművész, Ukrajna érdemes művésze, valamint Erfán Ferenc festőművész, a Boksay József Szépművészeti Megyei Múzeum igazgatója is, aki hangsúlyozta Villásek Tibor pozitivizmusát mind a művészet terén, mind a magánéletben.
„Villásek Tibor elsősorban nem művész, hanem ember, aki nemes egyszerűséggel, rendkívül pedánsan kezeli az ecsetet, átlátja a színek játékát, amit nagyon jól át tud adni a képeiben, melyek tükrözik azt, hogy mennyire beleszeretett a kárpátaljai tájba” – fogalmazott Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense, hozzátéve: művészetében két vonal találkozik egy időben: a már említett Erdélyi Béla és Erdélyi János hatása, valamint a Villásek-vonal, hiszen apai nagyapja, Villásek Valentin a XIX. század ismert szobrászművésze, a Munkács melletti frigyesfalvai vasgyár fő művésze volt.
A felszólalásokat követően Villásek Tibor meghatódva mondott köszönetet a jelenlévőknek, hogy eljöttek a megnyitóra, a Magyar Ház vezetésének pedig a helyszín biztosításáért.
Villásek Tibor kedvenc tematikája a tájképfestészet, főleg tájképeket és csendéleteket készít. A realista, impresszionista, posztimpresszionista stílusok nyomán alakította ki egyéni stílusát. Vásznain ragyogó színekkel jelenik meg az őt körülvevő táj szépsége, alkotásaiból sugárzik az optimizmus és az élet szeretete.
A megnyitó hangulatát Vitalij Brecko virtuóz harmonikajátéka tette meghitté.
A kiállítást 2024. augusztus 10-ig, hétköznapokon 8.00 és 16.00 között (k.-e. i. sz.), hétvégén pedig előzetes egyeztetés után (az alábbi telefonszámon: +380 50 555 28 95) tekinthetik meg az érdeklődők.
Fiatal kárpátaljai képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás Magyarország Ungvári főkonzulátusán. A külképviselet évek óta biztosít bemutatkozási lehetőséget a feltörekvő, tehetséges alkotóknak. Ezúttal tizenkét festő és grafikus műveit tekinthették meg az érdeklődők. Kárpátalján jelentős múltja van a képzőművészetnek. A helyi művészek legtöbbször a kárpátaljai hagyományokból merítenek. A sokszínű és gazdag táj, az itt élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek az alkotók számára. Az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezet Ifjúsági Tagozatának célja, hogy lehetőséget biztosítson a Művészeti Akadémia végzőseinek, hogy kibontakozzanak és idővel az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagjává válhassanak. A kiállításon csendéletek, tájképek, absztrakt alkotások tekinthetők meg. Olyan művészek alkotásai ezek, akik még keresik a saját útjukat. Az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezet Ifjúsági Tagozatának kiállítása egy hónapig tekinthető meg az Ungvári Magyar Főkonzulátus aulájában. Aki pedig szeretné, meg is vásárolhatja az alkotásokat, ezzel is segítve az ifjú művészek további kibontakozását.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa évek óta rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosít a kárpátaljai művészeknek. Csütörtökön különleges kiállításmegnyitót tartottak a külképviseleten, ahol ezúttal az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezete Ifjúsági Tagozatának tagjai állították ki alkotásaikat.
A megjelenteket Albertné Simon Edina konzul köszöntötte, s felolvasta azoknak a fiatal művészeknek a nevét, akiknek az alkotásai megtekinthetők: Szvitlana Fedor, Pavlo Marinec, Jana Mahej, Olga Szokoljuk, Olekszij Dinnik, Jevhen Cap, Tarasz Hodvan, Julianna Labik, Olekszandr Kofel, Vladiszlav Nejkaljuk, Jaroszlava Katran és Inessza-Szimóna Borka.
– Szinte már hagyomány, hogy főkonzulátusunkon rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosítunk kárpátaljai magyar és ukrán képzőművészeknek, ugyanakkor fontos célkitűzésünk, hogy a fiatal generációk számára is megjelenést biztosítsunk. Célunk, hogy törekvéseikben támogassuk azokat a fiatal művészeket, akik lendületükkel, tehetségükkel már most kiemelkedő alkotásokat tudhatnak maguk mögött – emelte ki Bacskai József főkonzul és kitért arra, hogy Kárpátalján jelentős múltja van a képzőművészetnek.
– A kárpátaljai festőművészet egyedi és páratlan, a helyi művészek alkotásai pedig legtöbbször a kárpátaljai hagyományokból építkeznek. A sokszínű és gazdag táj, az itt élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek az alkotók számára. Fontos megmutatni azt a gazdag kulturális örökséget, amellyel Kárpátalja büszkélkedhet. Fontos az is, hogy a fiatal kárpátaljai képzőművészek bemutathassák tudásukat, hiszen közös értékeink megőrzése és gyarapítása mindannyiunk számára kulcsfontosságú – hangsúlyozta az anyaországi diplomata.
A most bemutatkozó művészeket illetően Bacskai József elmondta, ismerik a minőségi munka fogalmát, egyben olyan emberek, akiket a jövőben is látni szeretnénk: üdék, vidámak és sikeresek, akik ki tudják fejezni magukat, kitűnnek társaik közül, legyen szó a képzelőerőről, a tervezésről, kreativitásról, és akiknek különböző technikákkal készült munkái gondolatébresztők. Végezetül sok sikert kívánt a fiatal művészeknek az alkotói munkássághoz és arra kérte őket, hogy életük során az a szent tűz lobogjon bennük is, amely egykor a kárpátaljai festőiskola alapítóit és a többi nagyot repítette az egekbe.
Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első alelnöke köszöntőjében megjegyezte: általában neves, idős művészek alkotásait láthatjuk, most pedig fiatal alkotók mutatkoznak be.
– Meggyőződésem, hogy a mostani kiállítás fontos pont lesz a kezdő művészek alkotói önéletrajzában. Ez a vernisszázs kiváló példája a fiatal kárpátaljai művészek tehetségének és kreativitásának. Munkáik nemcsak személyes látásmódokat és érzelmeket tükröznek, hanem régiónk kulturális örökségének gazdagságát is – mutatott rá az alelnök, majd köszönetét fejezte ki a szervezőknek, akik a kárpátaljai ecsetmesterek munkásságának bemutatásához adnak teret, valamint minden művésznek, aki bemutatta munkáit. – Az önök munkája és tehetsége új színekkel tölti meg életünket, ezek a kiállítások mindannyiunk számára inspirációt és örömöt jelentenek – fogalmazott.
– Imponál, hogy ez a hely számos kimagasló kiállítás helyszíne volt már, ám a mostani különleges abból a szempontból, hogy fiatal művészeknek biztosítottak bemutatkozási lehetőséget – mondta Viktor Kravcsuk, a megyei kulturális főosztály helyettes vezetője. – A kiállító festőtehetségek útjuk elején járnak, van még mit tanulniuk, de bízunk benne, hogy tapasztalatra tesznek szert és hasonló magasságokba emelkednek, mint tanítómestereik.
Borisz Kuzma, a Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke megjegyezte: nagyon gyorsan repül az idő, mintha csak tegnap történt volna, amikor ő és generációja mutatkozott be a nagyközönség előtt, de az ajtón már kopogtat az új, komoly nemzedék.
– Mindez, arról tanúskodik, hogy az élet rövid, de a művészet örök – mutatott rá Borisz Kuzma. – A mai kiállítás azt is üzeni a számunkra, hogy van kinek átadnunk a stafétát, egy tehetséges művésznemzedék követ majd minket, akiknek tagjai alkotómunkájukkal tovább viszik a kárpátaljai festőiskola szellemiségét és tradícióit. Több tehetséges fiatalt rövidesen a tagjaink közé választunk, hiszen ez az élet rendje.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Szvitlana Fedor két kör formájú alkotása mindenki tetszését elnyerte. Nem csupán a formája tér el a megszokott négyzet vagy téglalap alakú festményektől, hanem a technikája is. Mindkettő légies, könnyed, mintha egy színes selyemkendő libbenne az alkotásokon.
– A Jin-jang és a Medúza című képet alkoholos tinta (ink) technikával készítettem. Mivel az alkoholos tinta eléggé „önálló”, arra fut, amerre akar, speciális ragasztóval határokat szabtam neki, hogy sikerüljön az elképzelésem.
A tárlat másik favoritja a sötétzöld alapon szinte világító sárga tavirózsákat ábrázoló festmény volt. Szerzőjétől, Olekszij Denniktől megtudtuk, hogy ez a Mindennek van saját fénye című sorozatának a része.
– A kertünkben álló, közel 200 éves körtefával kezdődött. Egész életünkben ettük a gyümölcsét, a fa már kiszáradt, de a körte ízére emlékszünk, s mintegy köszönetként megfestettem azt a fát. Azóta változott a koncepció, de az alap maradt: különböző világító objektumokat örökítek meg, fákat, növényeket, ami szimbolikus.
A tárlat előzetes egyeztetést követően munkanapokon megtekinthető a főkonzulátus aulájában.
Az ismert ungvári művészházaspár – Borisz Kuzma festő, grafikus, Ukrajna népi művésze, az Ukrán Nemzeti Művészeti Akadémia tagja, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátalja Megyei Szervezetének elnöke és felesége, Viktória Kuzma képzőművész, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagja – munkásságából nyílt kiállítás Magyarország Ungvári Főkonzulátusán Ketten címmel.
A külképviselet 2024-ben folytatja a kárpátaljai művészcsaládokat bemutató kiállítássorozatát. Az új tárlat ünnepélyes megnyitójára csütörtökön délután került sor. A kiállításon a művészpár 20 alkotása kerül bemutatásra.
Borisz Kuzma urbanisztikus alkotásaiban a színek kavalkádja dominál, a szimbólumok fontos szerepet játszanak, míg Viktória Kuzma különleges atmoszférájú üvegfestményei a művészi kifejezésmód új lehetőségeit tárják elénk, sikeresen ötvözve a klasszikus formákat a modernizmus elemeivel. A házaspár elhivatottságával, tehetségével, a kárpátaljai festőiskola hagyományaira reflektáló egyedi művészi eszköztárával és világlátásával kitüntetett helyet foglal el a kárpátaljai kortárs képzőművészetben. Borisz Kuzma több mint 20 egyéni kiállítás szerzője Ukrajnában, Ausztriában, Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban és Csehországban. Egyes alkotásait Ukrajna, Románia és Szlovákia múzeumai őrzik. Viktória kevésbé ismert alkotó.
– Borisz Kuzmát nem kell bemutatni, nemcsak kitűnő és Ukrajna határain kívül is jól ismert festőművész, hanem egyben közéleti személyiség is, aki több mint 23 éve vezeti az ukrajnai képzőművészeti szövetség kárpátaljai szervezetét, rég megdöntötte Kassai Antal rekordját, aki 15 évet töltött ebben a megtisztelő és felelősségteljes tisztségben – emelte ki Vida László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja, és megosztotta a jelenlévőkkel, hogy jómaga nagyon szereti a művészetét, amely modern eszközökkel, anyaghasználattal, formákkal nyúl vissza a XX. századi kárpátaljai festészet gazdag hagyományaihoz.
Elhangzott, hogy az alkotómunkában Viktória és Borisz más-más úton jár, de ez a tárlat megmutatja azt, ami közös a művészi világlátásukban.
– A kiállítás címe Ketten. Ez telitalálat, mert kiemeli, hogy ketten együtt lenni mindig más, magasabb minőséget jelent, mint külön-külön élni vagy alkotni. Ezt az analógiát továbbvinném, mert amikor Magyarországra és Ukrajnára, a két szomszédra gondolok, akkor is igaz, hogy ketten többek lehetünk, mint külön-külön. Ezért örömteli, hogy elindult egy párbeszéd a magyar–ukrán állami vezetők között, amelytől a jószomszédi viszony és a sokoldalú együttműködés fejlesztését várjuk. Azokat a pontokat keressük, ahol egyetértünk, ott igyekszünk erősíteni az együttműködést. Azokban a kérdésekben pedig, amelyekről másképp gondolkodunk, az eltérő álláspontok és érdekek kölcsönös tiszteletben tartására törekszünk. Kárpátalja, a kárpátaljai vezetés nagyon fontos szerepet játszik ebben a folyamatban.
Nem vagyunk egyformák, mégis megteremthető a harmónia közöttünk, számomra, diplomata számára elsősorban ezt üzeni Viktória és Borisz Kuzma mostani kiállítása is – zárta gondolatait Vida László.
Megyei és városi vezetők, művészek, barátok, rokonok gratuláltak az alkotópárosnak a megnyitón. Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első alelnöke megköszönte a főkonzulátus vezetőségének a kárpátaljai képzőművészek kiállítássorozatának megszervezését, amely hozzájárul a kulturális diplomácia fejlődéséhez, és erősíti az országok közötti kapcsolatokat. Köszönetét fejezte ki azoknak a művészeknek is, akik alkotásaikkal vidékünk művészeti évkönyvét gazdagítják.
Jevhen Tiscsuk, a megyei kulturális főosztály vezetője gyermekkora óta rajongott egy Boris nevű művész iránt, de az amerikai volt, így amikor egy kárpátaljai kiállításon látott Borisz névvel jelzett alkotást, rögtön felkeltette a figyelmét. Azóta személyesen is megismerte az alkotót és szoros munkakapcsolat van közöttük.
Olena Prihogyko művészettörténész az alkotópárt méltatva megjegyezte, hogy kreatív párosban dolgozni rendkívül nehéz, ugyanakkor rendkívül felelősségteljes.
– Feleséged személyében az első nézőt, az első kritikust és a jóindulatú bírót látod. Ugyanakkor hatalmas felelősséget érez előtte és mindannyiunk előtt. Borisz és Viktória duettje rendkívül harmonikus. Természetesen, amikor két erőteljes kreatív személyiség dolgozik egymás mellett, tudat alatt kölcsönös befolyást éreznek. Az alkotói ötletekről van szó, amelyeket a művészek életre keltenek, a mély szellemiségről, amely egyesíti őket – mondta Olena és örömmel konstatálta, hogy a Kuzma házaspár néhány alkotásukat a megyei szépművészet múzeumnak ajándékozta. Mint mondotta, ez különösen fontos, mert a jelenlegi nehéz időszakban nincs anyagi lehetőség festményeket vásárolni, s tartanak attól, hogy az intézmény gyűjteményében fehér folt marad a mai művészek alkotásait illetően.
Végezetül Viktória és Borisz Kuzma köszönetet mondott a szervezőknek és frontvonalban harcolóknak.
Így látom Ungvárt, a belváros és a külterületek hangulatos zugait, néha aprólékos részletekben, nem szokványos szögekből ábrázolva – így jellemzi Kurucz András, A szemlélődő című egyéni tárlatát. A művész városi tájképein az ungvári séták hangulatát és a benyomásait igyekezett átadni. A Kárpátaljai Néprajzi Múzeum kiállítótermében Kuruc András mintegy 60 alkotást mutatott be, amelyek többsége 2023-ban készült. Az alkotó nem tagja semmilyen egyesületnek és társulásnak, szabad művészként pozícionálja magát. Nincs szakvégzettsége, de gyermekkora óta fest, és a 60-as évek óta aktívan alkot. Munkáiban nem a festészet kánonjaira, hanem az érzéseire figyel. Ez a harmadik egyéni tárlata, amely a helyiek és a város vendégei számára is valódi felfedezéssé vált. A tárlaton olyan ember alkotásait szemlélhetjük meg, aki komolyan érdeklődik a művészet iránt és imádja a városát, ami csakis örömet szerezhet – mondja Mihajlo Szirohman művészettörténész. Minden változik, és a változások arra ösztönöznek minket, hogy új módon tekintsünk az életre és a kreativitásra – állítja Kurucz András. A művész alkotásai által friss szemmel tekinthetünk Ungvárra is. Kurucz András „A szemlélődő” című kiállítása március 25-ig tekinthető meg a Kárpátaljai Néprajzi Múzeum kiállítótermében.
Bokotej Lóránt festőművész és fafaragó alkotásait bemutató tárlat nyílt Magyarország ungvári főkonzulátusa aulájában. A művész festményeire a színkavalkád, a szürrealizmus, az impresszionizmus és az avantgárd jegyei egyaránt jellemzőek. Fafaragásai pedig arról tanúskodnak, hogy kiválóan bánik a fával, szinte életre kelti azt. Bokotej Lóránt művei szemlélődésre késztetnek, egyedi stílusa senkiével sem téveszthető össze. Alkotásai magukkal ragadnak, szinte kiszakítva a nézőt a valóságból, és egy mesébe, vagy egy utópisztikus világba repítik el.
