„Az a megtiszteltetés ért engem és kisebbik fiamat, Szilárdot, hogy Franciaországban, ebben a gyönyörű környezetben kifaraghattuk korai magyar kereszténységünk egyik legfontosabb szentjének, Szent Erzsébetnek a szobrát” – fogalmazott Matl Péter Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész a franciaországi Szentek Völgye (La Vallée des Saints) szoborparkban, ahol május elején ünnepélyes keretek között avatták fel Árpád-házi Szent Erzsébet monumentális gránitszobrát.
Különleges magyar vonatkozású esemény helyszíne volt május elején Bretagne: a Carnoët település mellett található híres La Vallée des Saints, vagyis a Szentek Völgye monumentális szoborparkjában felavatták Árpád-házi Szent Erzsébet gránitszobrát. A négy méter magas rózsaszín gránitszobrot Matl Péter fiával, Szilárddal közösen készítette el rendkívüli gyorsasággal, mindössze másfél hónap alatt. Az alkotás nemcsak művészeti, hanem kulturális és nemzeti szempontból is jelentős mérföldkő: Szent Erzsébet az első magyar szent, akinek szobra helyet kapott a breton identitás egyik legfontosabb spirituális központjában.
Fotó: Matl Péter Facebook-oldala
A Bretagne-félszigeten található, alig több mint 650 lakosú Carnoët mellett fekvő 38 hektáros terület Európa egyik legkülönlegesebb és leglenyűgözőbb szoborparkja. A breton nép saját szentjeinek állít itt monumentális gránitszobrokat – olyan személyiségeknek, akik hitükkel, önfeláldozásukkal és emberségükkel mélyen beépültek a breton népi emlékezetbe.
A térségben ma is közel negyedmillió ember beszéli az ősi breton nyelvet, a helyiek pedig különösen fontosnak tartják kulturális gyökereik megőrzését. Nem véletlen, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet alakja is közel áll hozzájuk: Bretagne-ban mintegy húsz templom és kápolna viseli a nevét. A most felavatott szobor így egyszerre lett a magyar és a breton kultúra találkozásának jelképe.
Az avatási ünnepségen mintegy száz vendég vett részt, köztük magyar diplomaták, breton kulturális vezetők és számos magyar érdeklődő. A szobrot Kálmán Imre soproni plébános áldotta meg.
Jean-René Cougard, a Vallée des Saints egyesület elnöke beszédében méltatta Matl Péter munkáját: „Az első szó, amely eszembe jut, amikor Szent Erzsébet szobrát nézem: az érzelem. Önök ma egy csodálatos alkotást ajándékoznak nekünk, tele alázattal, eleganciával és kegyelemmel” – fogalmazott, majd hozzátette: a munkácsi szobrász „párbeszédet folytatott a kővel”, és sikerült egyszerre megmutatnia Szent Erzsébet királynői méltóságát és mély emberségét.
Fotó: Matl Péter Facebook-oldala
Matl Péter az elmúlt évtizedekben a nemzetközi szobrásztársadalom egyik ismert alkotójává vált. Rendszeresen szervez nemzetközi alkotótáborokat, kiemelkedő a magyar kultúra és a kárpátaljai magyar közösség érdekében végzett tevékenysége, miközben a híd szerepét tölti be a magyar és az ukrán kultúra között. Munkásságát több rangos kitüntetéssel ismerték el.
Az ünnepség legmeghatóbb pillanatait Matl Péter beszéde jelentette. A művész nyíltan beszélt kárpátaljai magyarként megélt identitásáról és a háború árnyékában végzett alkotómunkáról. „Kárpátaljáról jöttem, egy háborúban álló országból, kisebbségi magyar vagyok Ukrajnában, s mindkét nemzet kultúráját képviselem” – fogalmazott. A művész hangsúlyozta: célja, hogy alkotásaival jobbá tegye a világot „az emberek javára és Isten dicsőségére”. Szavai különös súlyt kaptak egy olyan történelmi időszakban, amikor Kárpátalja magyar közössége egyszerre próbálja megőrizni identitását, kulturális értékeit és lelki erejét.
Matl Péter beszédében a szobrászat fizikai és szellemi oldaláról is beszélt. Mint mondta, a kemény gránit megmunkálása „embert próbáló feladat”, amely nemcsak tehetséget, hanem rendkívüli fizikai állóképességet is igényel.
A breton szoborparkban dolgozó művészeket az alpinistákhoz hasonlította: „Úgy érzem, hogy az itt alkotó művészek egy bajtársi közösséget alkotnak, mint az alpinisták, akik egymásra vannak utalva.” A munkafolyamatot meditációként írta le, amely a művészt és az anyagot egyszerre formálja.
Az avatáson Tromler Miklós, Magyarország franciaországi nagykövete arról beszélt, hogy a szobor egyszerre kapcsolja össze az emlékezetet, a hitet, a kultúrát és a művészetet. Az esemény a magyar és a francia kultúra találkozását jelképezte, és a szolidaritás, valamint az együttérzés egyetemes értékeit állította középpontba.
A rendezvény végén magyar nyelven elénekelték Szent Erzsébet himnuszát, majd felcsendült a magyar himnusz, melyet breton dudazene követett.
Fotó: Matl Péter Facebook-oldala
Az esemény egyszerre volt ünnepélyes és meghitt: Bretagne szívében, egy ősi kelta kultúrát őrző vidéken felavatták egy kárpátaljai magyar művész alkotását, amely mostantól Árpád-házi Szent Erzsébet emlékét is őrzi a Szentek Völgyében.
A völgy vezetősége már újabb megbízást is adott Matl Péternek: a tervek szerint jövőre Szent István király monumentális szobra is elkészülhet Bretagne-ban.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Felsőfokú Szakképzési Intézetében a szakmai tudás mellett a lélek formálása is központi szerepet kap. Az intézmény falai között a művészeti oktatás nem csupán elmélet, hanem élő, pulzáló gyakorlat, amelynek motorja az alkotásvágy. A képzés szakmai pillére Gogola Zoltán festőművész, akinek mentorálása alatt a hallgatók felfedezhetik saját vizuális nyelvüket.
Megnyílt az idei év első kiállítása a Munkácsy Mihály Magyar Ház tetőtéri galériájában, ahol a résztvevők együtt ünnepelhették Ribár Natália 40. születésnapja alkalmából szervezett jubileumi tárlatát. A különleges eseményre január 22-én, a magyar kultúra napján került sor.
Ribár Natália ukrán festőművész, pedagógus, költő és designer, aki alkotói munkájában több művészeti ágat kapcsol össze egységes, személyes világképpé. A Munkácson született alkotó művei mély lelki és szellemi tartalommal bírnak. Festészetében központi szerepet kap a spiritualitás, az emlékezet, az identitás, a történelmi örökség és az ember belső útjának keresése. Munkái nem csupán vizuális élményt nyújtanak, hanem párbeszédre hívnak, elgondolkodtatnak és érzelmileg is megszólítják a nézőt.
Ribár Natália számos országos és nemzetközi kiállítás résztvevője Ukrajnában, Magyarországon és Németországban. Alkotásait rangos múzeumokban és galériákban mutatták be, többek között Kijevben, Munkácson, Ungváron és más városokban. Művészi pályáját pedagógusi munkájával és aktív kulturális szerepvállalással ötvözi.
A mostani kiállítás különlegessége, hogy az olajfestmények mellett először mutatkoztak be a művésznő saját tervei és rajzai alapján készült selyemkendők. Ezek az alkotások új dimenziót nyitnak meg a nézők előtt, hiszen a festészet mellett a design világába is betekintést nyerhetünk, és megtapasztalhatjuk, hogyan él tovább a művészet a mindennapi élet tárgyaiban.
A kiállítás résztvevőit a házigazdák nevében Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte. Felszólalásában kiemelte, hogy a soknemzetiségű Kárpátalján teljesen természetes, hogy a magyar kultúra napján egy német felmenőkkel rendelkező ukrán nemzetiségű alkotó kiállításának megnyitójára kerül sor Munkácson, hiszen a vidékünkön évszázadok óta együtt élő közösségek kölcsönösen gazdagították egymás kulturális világát. Feladatunk, hogy ezt a sokrétű örökséget továbbadjuk, és a művészeti értékek bemutatásán keresztül erősítsük az itt élő népek és nemzetiségek közötti kapcsolatokat – fogalmazott Tarpai József.
Gombor Bence ungvári magyar konzul beszédében reményét fejezte ki, hogy a háború és annak borzalmai mielőbb véget érnek, és az elmúlt évek nehézségei után Kárpátalja kulturális élete ismét virágzásnak indul. „Addig is, ezekben a gondterhes időkben kiemelkedő jelentősége van az ilyen kiállításoknak és a Magyarország támogatásával megvalósuló egyéb kulturális eseményeknek, amelyek erőt adhatnak a kárpátaljai közösségek számára és megszilárdítják az évszázados múltra visszatekintő kárpátaljai nemzetiségi sokszínűséget” – hangsúlyozta a diplomata, hozzátéve: Ribár Natália életútja és alkotómunkája is tükrözi ezt a sokszínűséget. „A jelen kiállításon a művésznő munkásságának csak töredéke kerül bemutatásra, de még így is egyértelművé válik az érdeklődők számára, hogy számos művészeti ágban megmutatkozott tehetsége a festészettől a költészetig, miközben pedagógiai tevékenysége során is ezt a szellemiséget adja tovább a jövő nemzedékeinek” – mondta Gombor Bence a művésznő munkásságát méltatva. A konzul felszólalásának végén a nap fontosságát hangsúlyozva emlékeztetett: Kölcsey Ferenc magyar költő, politikus és nyelvújító 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. „Habár a kultúra, ahogy a himnuszunk is, megkülönböztet bennünket más népektől, de a művészet világa egyben fontos hidat is képez az egymás mellett élő nemzetek között, amely napjaink talán legfontosabb feladata” – fűzte hozzá.
Elismerően beszélt Ribár Natália munkásságáról Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke, valamint Kopriva Attila egyetemi docens, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja is, akik rámutattak a kiállító művész sokoldalúságára.
„Nagy megtiszteltetés és izgatottság számomra, hogy megnyithatom ezt a jubileumi kiállítást, és érezhetem a támogatásotokat” – kezdte beszédét meghatódva Ribár Natália, aki mindenekelőtt megköszönte a Munkácsy Mihály Magyar Háznak a vendégszeretetet, a bizalmat és a lehetőséget, hogy a munkái ebben a térben kerülhetnek bemutatásra, majd köszönetet mondott a szeretetért, a belé vetett hitért és a támogatásért a családjának, a szüleinek és a férjének, a tudásért és inspirációért a tanárainak, mentorainak és kollégáinak, valamint a tanítványainak is, akik emlékeztetik arra, hogy a művészet akkor él igazán, amikor megosztják. „Ez a kiállítás nem csupán évek munkájának összegzése. Ez az én párbeszédem önmagammal és az idővel. Itt 2012-től napjainkig készült munkák láthatók, változatos témákban, stílusokban és hangulatokban. Minden festmény egy megélt pillanatot és az utam egy darabját hordozza. Külön helyet kapnak az etűdök, amelyek értékes emlékek számomra a plein airekről és a megélt pillanatokról. A kiállítás külön részét képezik a selyemkendők, amelyek országokat és városokat ábrázolnak – ezzel a témával már több mint négy éve foglalkozom. Jelképes, hogy ma a Magyar Házban a magyar kollekció is bemutatásra kerül: a »Magyarország« kendő a régi magyar motívumokkal, valamint a Budapestnek, Debrecennek, Nyíregyházának, Pécsnek és Veszprémnek szentelt kendők. Emellett láthatók más országok kendői, testvérvárosoknak szánt köszönetkendők, a munkácsi kendő – amelyből a »Marcipánka« márka története indult –, és az Ungvár városnak szentelt kendő is” – osztotta meg a közönséggel a művésznő.
A kiállításmegnyitó rendkívül barátságos hangulatban zajlott, melyet Olekszij Marhacsev szaxofonista virtuóz játéka varázsolt még emelkedettebbé.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénye ismét alkalmat adott arra, hogy megálljunk egy pillanatra, visszatekintsünk az eddigi útra, miközben közelebbről megismerjük egy sokoldalú, kortárs művész világát, gondolatait és alkotói látásmódját, valamint együtt ünnepeljük életútjának és munkásságának fontos mérföldkövét.
Az adventi időszak lezárultához közeledve ünnepi hangulatú kiállítás nyílt a Magyarország Ungvári Főkonzulátusán. A Karácsonyi ritmusok című tárlaton Kopriva Attila festőművész, művészettörténész és egyetemi tanszékvezető tanítványaival – Marija Jancóval, Natalija Ruscsakkal és Szofija Verbovszkával – együtt mutat be összesen 13 művet.
Az ünnepélyes megnyitón, melyre csütörtökön délután került sor, elsőként Albertné Simon Edina konzul üdvözölte szeretettel a megjelenteket, majd átadta a szót Cseh Áron vezető konzulnak, aki Bacskai József főkonzul nevében is köszöntötte a vendégeket Magyarország Ungvári Főkonzulátusának karácsonyi és egyben idei utolsó tárlatán.
– Ismét elmúlt egy esztendő, és hamarosan érkezik 2025 karácsonya. Az ünnephez közeledve különleges időszak az advent, amely a várakozásról, a készülődésről szól, és épp ez a készülődés az, ami megadja az ünnep hangulatát és meghittségét. Sajnos Ukrajnában és Kárpátalján is sokan még mindig szeretteik nélkül töltik ezt a csodálatos ünnepet. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a mai napig tartó háborúban rengetegen vesztették életüket, sokak családja pedig azért imádkozik, hogy szerettük egyszer hazatérhessen a frontról. Mikor az ünnepre készülődünk, emlékezzünk azokra is, akik nem lehetnek velünk – fogalmazott Cseh Áron, és beszélt arról, hogy az idei ünnepi tárlaton a kiállító művészek közül Kopriva Attilát nem kell bemutatni a kárpátaljai közösségnek. – Ő nemcsak kitűnő és Ukrajna határain kívül is jól ismert festőművész, művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár, hanem egyben kultúra- és művészetszerető közéleti személyiség, aki a kárpátaljai magyar és ukrán közösség elismert és megbecsült tagja, olyan pedagógus, aki elhivatottan oktatja a jövő fiatal nemzedékét, s tanítványai közül most néhányan vele mutatkoznak be. Legyen ez a szívet melengető kiállítás egy kis ajándék mindnyájunknak, amely emlékeztet az igazi karácsonyi értékekre, a szeretetre, a reményre és a családi körben átélt csodás pillanatokra – zárta gondolatait a diplomata, s áldott karácsonyt, jó egészséget, boldogságot és békét hozó új esztendőt kívánt, valamint további sikereket az alkotóknak Kárpátalján, Ukrajnában és szerte a nagyvilágban.
Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési főosztály vezetője köszönetet mondott a külképviseletnek, Bacskai József főkonzulnak a tárlatok szervezéséért, a kultúra következetes támogatásért, Kopriva Attila művésznek pedig azért, hogy „pszichológiai menedéket” készít.
– A művészek menedéket alkotnak a realitások, a háborús hétköznapjaink elől. Ezek a rendezvények nagyon fontosak, mert kihatnak az érzelmi állapotunkra, lehetőségünk van gyönyörködni és beszélgetni, értékelni a munkákat, amelyek szimbólumokat hordoznak és az alkotók személyes üzeneteit.
Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke köszöntőjében röviden méltatta kollégája, Kopriva Attila elmúlt három évben végzett intenzív munkáját, valamint azt a fiatal alkotói nemzedéket, amely tanári tevékenységének hatására bontakozik ki.
– Különösen örömteli számomra ilyen alkotói légkörben jelen lenni – jegyezte meg, és végezetül békét, áldott karácsonyt és egy nyugodtabb jövőt kívánt a sokat szenvedett országnak.
A megnyitón Mihajlo Prijmics, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora kiemelte, több szempontból örül, hogy itt lehet.
– A karácsony előtti várakozás időszakában vagyunk, amikor mindannyian egy kis csodára várunk, s lehetséges, hogy mi leginkább a békére várunk, hiszen a gyermek születése a fény és a megújulás szimbóluma, amely még a legsötétebb időkben is képes reményt adni – fogalmazott, és kiemelte Kopriva Attila pedagógusi szerepét, azt az elkötelezettséget, amellyel tanítványait segíti az önálló megszólalásban és a művészi identitás megtalálásában.
A rektor kitért az akadémia és a főkonzulátus közötti együttműködésre is, amely az elmúlt időszakban kézzelfogható eredményeket hozott.
– Ennek egyik mérföldköve a Budapesti Képzőművészeti Egyetemmel aláírt együttműködési megállapodás, amely új távlatokat nyitott a hallgatók számára, és élő szakmai párbeszédet indított el a két intézmény között, ami reményeink szerint jövőre még gyümölcsözőbb lesz. A háború idején talán a legfontosabb érték, amelyről beszélnünk kell, az emberség és a művészek mindig szeretettel alkotnak – zárta beszédét.
A kiállító művész, Kopriva Attila megköszönte a lehetőséget, hogy diákjaival együtt mutathatja be alkotásaikat a főkonzulátus falai között.
– Számunkra nagyon fontos ez a kiállítás, főleg, hogy az adventi időszakban történik, ami a várakozásról szól, a legnagyobb érték, a szeretet várásáról. De ezek az értékek csak akkor valódiak, ha őszinték, jellegükben, formájukban teljesek – mondta, majd mesélt az Akadémián folyó szemeszteri munkákról, az úgynevezett „kipakolásokról”, ahol a diákok bemutatják alkotásaikat, és a tanárok értékelik a munkákat, s elsősorban arra fókuszálnak, hogy mennyire tudja szeretni a diák azt, amit csinál, és mennyire tükröződik vissza ez a munkákban. – A most kiállított művek közül több is ilyen szemeszteri munka volt, amelyek jelest kaptak. Ezek értékformáló alkotások, és fontos, hogy ezeket be tudjuk mutatni. Ezekkel olyan ajándékot szeretnénk adni a látogatók számára, amely feltölt jóval és segít megélni a karácsony valódi üzenetét.
A fiatal művészek nevében Marija Janco másodéves hallgató osztotta meg gondolatait. Elmondta: a jövőben festőként szeretne élni, és ehhez elengedhetetlenek az ilyen tapasztalatok, ezért számára különösen fontos ez az alkalom. Próbalépésnek nevezte a kiállítást, és háláját fejezte ki azért, hogy nem csupán egyetemi közegben, hanem nyilvános, városi térben mutathatja be festményeit.
A tárlat előzetes egyeztetést követően 2026. január végéig tekinthető meg Magyarország Ungvári Főkonzulátusának aulájában.
A Pro Arte – Munkács civil szervezet kezdeményezésére ünnepélyes keretek között nyílt meg kárpátaljai művészek jótékony célú kiállítása a közmédia Jónak lenni jó! elnevezésű adománygyűjtő kampányának részeként december 1-jén a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) székházában.
A Tenni című tárlaton huszonkét kárpátaljai művész, a Pro Arte – Munkács szellemi köréhez tartozó alkotók munkái mutatkoztak be a magyar főváros művészetkedvelő közönsége előtt. A kiállítás a közmédia Jónak lenni jó! című adománygyűjtő akciójához csatlakozik, amelynek során a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap és a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. a kárpátaljai nehéz sorsú gyermekeket segítő KEGYES alapítvány tevékenységét támogatja. A Pesti Vigadó alagsori galériájában december 1–17. között megtekinthető tárlat alkotásaira a Jónak lenni jó! műsorfolyam adásaiban lehet adományokat felajánlani.
A kiállítás hétfő délutáni megnyitóján Stefanovits Péter, a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának vezetője felszólalásában aláhúzta: a Jónak lenni jó! akció mindig egy erkölcsi közösség összefogása, melynek értékét az adott cél nagysága határozza meg. Az idei célkitűzésnél pedig nehéz „nemesebbet és erkölcsileg magasztosabbat” találni – különösen a több éve tartó háború árnyékában –, azokra a gyerekekre gondolva, akiknek a támogatás révén otthont tudnak majd biztosítani – fűzte hozzá.
Siklósi Beatrix, a Jónak lenni jó! akció projektvezetője, a Kossuth Rádió csatornaigazgatója beszédében kiemelte: az adománygyűjtő kampánnyal ebben az évben a kárpátaljai árva, beteg és az otthonukat elvesztett gyerekeket segítik. Mint fogalmazott, nem volt kérdés, hogy idén kiket szeretnének támogatni, hiszen a „drámai és tragikus események legnagyobb elszenvedői leginkább a gyerekek”. Elmondta, hogy a közmédia munkatársai a közelmúltban ellátogattak számos kárpátaljai intézménybe – többek között a ráti és a nagydobronyi gyermekotthonokba, valamint a munkácsi gyermekkórházba –, ahol hátrányos helyzetű gyerekeket gondoznak. Munkácson találkoztak a KEGYES alapítvány munkatársaival és önkénteseivel is, s közvetlen közelről láthatták azt a tevékenységet, amit ők végeznek azért, hogy az oda bekerült gyerekek egészséges felnőttekké, a társadalom hasznos tagjaivá tudjanak válni. Az igazi nagy cél Kárpátalja első menedékotthonának megépítése, hogy ezek a gyerekek ne kórházban vagy gyermekotthonban éljenek, hanem legyen egy átmeneti hely, egy lehetőség arra, hogy a szülőkkel együtt maradhassanak – húzta alá Siklósi Beatrix, majd megköszönte a Pro Arte – Munkács civil szervezet elnökének, Matl Péternek az együttműködést és a kiállító művészek munkáit.
A rendezvényen részt vett Szalipszki Endre nyugalmazott beregszászi magyar főkonzul, aki hangsúlyozta: az, hogy a Jónak lenni jó! akció idén a KEGYES alapítvány jövőjéhez járul hozzá, nagyszerű kezdeményezés és rendkívül nemes célt szolgál.
A kiállításon – melynek kurátora Matl Péter és fia, Matl Árpád – Angyalosi Sándor, Biba Szergej, Csopej Marina, Dikun György, Dufinec Miklós, Fényes András, Homoki Gábor, Kalitics Erika, Kopriva Attila, Kovács Pál, Kuzma Borisz, Lucenko Igor, Matl Péter, Máles Olekszánder, Pavlisin Volodimir, Román Vaszil, Selevickij Jurij, Sitik Vira, Szvalyavcsik Petro, Szvalyavcsik Vaszil, Tatarszki Vaszil és Villásek Tibor alkotásai láthatók.
A kezdeményezés kapcsán Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész elmondta, összegyűlt egy kiállításnyi anyag, melyet a Jónak lenni jó! akcióhoz csatlakozva felajánlottak a nemes cél érdekében. „A Pro Arte – Munkács 2013-as alapítása óta folyamatosan jótékonykodással foglalkozik. A legnagyobb ilyen akciónk, hogy ajándékba adtunk Kárpátalja kistelepüléseinek több mint ötven köztéri szobrot. Évente megszervezzünk nemzetközi szobrásztáborunkat, melynek résztvevői már 27 szobrot ajándékoztak magyarországi településeknek. A munkácsi megyei gyermekkórház részére már szerveztünk korábban jótékonysági kiállítást, a mostani már a harmadik” – fogalmazott a munkácsi művész, hozzátéve: „Óriási hálámat szeretném kifejezni a Magyar Művészeti Akadémiának, a Pesti Vigadó vezetésének és Siklósi Beatrixnak a lehetőségért, hogy ilyen gyorsan és operatívan megszervezték ezt a tárlatot.”
Az első jótékonysági kiállításunkat 2020-ban szerveztük, amikor több mint 45 festmény gyűlt össze, melyek többségét sikerült elárverezni. A befolyt összeget akkor a munkácsi gyermekkórház onkológiai osztályának ajánlottuk fel. A mostani kiállítás anyaga 24 festményből és egy szoborból áll, melyeket magángyűjteményekből és az alkotók felajánlásaiból gyűjtöttünk össze. Bízunk benne, hogy az aukción összegyűlt összeggel mi is hozzájárulhatunk a Kárpátalján élő nehéz sorsú, árva gyerekek mindennapjainak jobbá tételéhez
– mondta a megnyitót követően Matl Árpád.
A kárpátaljai művészek Tenni című kiállítása december 17-ig tekinthető meg a Pesti Vigadó alagsori galériájában. Az alkotásokra a Jónak lenni jó! műsorfolyam adásaiban lehet adományokat felajánlani.
Kárpátalja kortárs művészetének két jellegzetes, mégis egymást harmonikusan kiegészítő alkotói világát kapcsolja össze Szocska László és Réti János életműve. Noha művészi pályájuk és kifejezésmódjuk különböző irányból ered, munkáik mégis egy közös pontban találkoznak: mindketten a táj, a hagyomány és a belső élményvilág személyes, mélyre tekintő értelmezésére építik vizuális világukat.
Magyarország Beregszászi Konzulátusának Munkácsy Mihály terme adott otthont a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) két meghatározó alkotója, Szocska László szobrászművész és Réti János festő-grafikus közös tárlatának. A kiállítás megnyitójára érkező művészetkedvelő közönséget elsőként Vida László, a külképviselet frissen kinevezett főkonzulja köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta: régi ismerősei és nagyra becsült alkotói a kiállító művészek, akik munkásságukkal nemcsak a magyar kultúrát gazdagítják, hanem Kárpátalja sokszínű szellemi örökségéhez is hozzátesznek.
A főkonzul kiemelte, hogy a kárpátaljai művészet sajátos erejét épp az adja, hogy mélyen gyökerezik a régió hagyományaiban, tájaiban és közösségeiben. „Ez egy valódi multikulturális térség, ahol a népek és felekezetek békés együttélése példamutató egész Európa számára” – fogalmazott. Hozzátette: bár a háború új kihívások elé állítja a helyi magyarságot, Kárpátalja több alkalommal bizonyította, hogy képes befogadni és integrálni az ide érkezőket.
A két alkotó életútját és művészetét Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke mutatta be. Szavai szerint Réti János és Szocska László egyszerre különbözők és mégis összetartozók – igazi kárpátaljai „unikumok”. A látogatóban felmerülhet, miként illeszkedik egymáshoz két ennyire eltérő művészi világ, ám aki ismeri őket, az azt is látja, hogy az ellentétek nem szétválasztanak, hanem kiegészítik egymást. Réti Jánost tréfásan „kárpátaljai cowboyként” említette, utalva az ilosvai festő sokoldalú és lendületes alkotói egyéniségére. Könyvillusztrátorként, formatervezőként és a RIT alapító tagjaként is jelentős eredményeket ért el. Festészetére impresszionisztikus, dekoratív hangvétel jellemző, de grafikai munkái között az op-art és a Vasarely-féle vizualitás hatása is felfedezhető. Kedvelt témája a szerelem, amelyet gyakran párosít a görög mitológia motívumaival. Szocska László művészete ezzel szemben meditatívabb, letisztultabb karaktert hordoz. Autodidakta alkotóként szerzett tudása mellett fizikusi és gépészmérnöki tanulmányai is visszaköszönnek geometrikus, harmonikus térformáiban. Kisplasztikái a ritmus, az egyensúly és a belső béke keresését tükrözik – nem véletlen, hogy Kulin Ágnes „a kisplasztikák brahmanjának” nevezte őt.
A megnyitó végén művésztársak és barátok gratuláltak a két alkotónak, akik munkáikkal ismét bizonyították: Kárpátalja kultúrája él és gazdagodik.
Ünnepélyes keretek között avatták fel Matl Péter Menekültek és Szerhij Szbitnyev Béke elnevezésű köztéri szobrait a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Lónyán és Aranyosapátiban november 25-én. Az eseményeken részt vett Nacsa Lőrinc, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, aki a lónyai szoboravatón aláhúzta: „Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a mi erőnk a közösségben van, csak akkor tudunk túllenni a kihívásokon és a nehézségeken, ha arra nem széthúzással, hanem összefogással válaszolunk”.
Az államtitkár az orosz–ukrán háború elől menekülők emlékére létrehozott szobor avatásán kiemelte: Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész anyát és gyermekét ábrázoló műve emléket állít annak az időszaknak, amikor a magyar–ukrán határ melletti települések egyként és teljes szívvel gondoskodtak a háború elől 2022 tavaszán ideérkező menekültekről.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Példaértékű volt az a munka, amit a térség, a települések, a civil szervezetek és az egyházak végeztek a menekültekért, másfelől ez a szobor arra emlékeztet bennünket, hogy a háború borzalmai után mindig, minden oldalon vannak veszteségek – fogalmazott a nemzetpolitikáért felelős államtitkár, majd megjegyezte: az elmúlt évek béke-erőfeszítései most már valamilyen módon egy irányba mutatnak. „Többről szól ez a szobor, minthogy emléket állít valaminek: a lónyaiak is pontosan tudják, mert itt voltak, helytálltak, éjjel-nappal dolgoztak, és beégett mindenkinek, aki ma él – nem csak az őseink elmondásából tudjuk – hogy a háború az borzalmas és szörnyű, hogy a háborúra nincsen szükség, hogy a háborút mihamarabb be kell fejezni, és lehetőleg el sem kell kezdeni. Mi innen, Lónyáról is azt üzenjük azoknak, akik a háborúban gondolkodnak, hogy az emberek érdekében, az édesanyák érdekében a békére törekedjenek, a békét hangsúlyozzák, és ne a háborút próbálják meghosszabbítani, hanem a békét próbálják elősegíteni minden erejükkel” – jelentette ki Nacsa Lőrinc. Kifejtette továbbá, hogy a szobor a gondoskodás fontosságának üzenetét közvetíti, azt, hogy a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrészről is gondoskodnak, a kárpátaljai magyarok pedig ezután is számíthatnak a magyar kormányra, a határ melletti települések jó szándékára és a távolabb élő magyarokra.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Az eseményen Tilki Attila térségi országgyűlési képviselő elmondta: a település is megszenvedte az 1944-ben a beregi falvakból elhurcolt 18 és 50 év közötti férfiak hiányát, s az ő utódaik három évvel ezelőtt egy emberként fogtak össze az ide érkező, hazájukat elhagyni kényszerülő emberek megsegítéséért. „A háború kitörése után közvetlenül a határ menti települések helyi lakossága összefogott: a polgármesterek irányításával a képviselő-testület, hozzájuk csatlakoztak a helyi lakosok és a történelmi egyházak is, majd a magyar állam koordinálásával és a történelmi egyházak, civil szervezetek segítségével segítségpontokat és regisztrációs pontokat hoztunk létre. Magyarország történetének legnagyobb humanitárius segítségnyújtását hajtotta végre, hiszen több mint másfél millió menekült érkezett akkoriban ide, Magyarországra. Én büszke vagyok arra, hogy a térségben élők nem kérdezték meg, hogy mit kell csinálni, hanem mindenki tudta, hogy mi a dolga. Sok mindent láttunk, ami örökre nyomot hagy a szívünkben: egyéni tragédiákat, könnycseppeket, s a találkozásokkor kimondhatatlan örömöt. A bánat és az öröm egyformán jelen volt az ide érkezők szemében és cselekedeteiben. Én úgy gondolom, mondhatjuk azt mindannyian, akik itt élünk, hogy talán egy kicsit jobb emberré nevelt bennünket és egyben figyelmeztet arra, hogy bárcsak jönne már el a béke, hiszen akkor jobb lenne mindenkinek – a határ innenső és a határ túlsó oldalán is” – fogalmazott Tilki Attila.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
„Ez a szobor egy gyönyörű műalkotás, s nekünk mementó lesz. Egy olyan mementó, melyre tekintve, aki ha ebbe a kastélykertbe eljön és ránéz a szoborra, látni fogja, hogy mi ennek az egésznek a mondanivalója. Soha nem akarunk olyan szomorú tekintetű emberekkel találkozni, akik féltve menekíti a gyermekeike a bajból. Senkinek ne kelljen a szülőföldjét elhagynia, és legyen már végre béke és boldogság ezen a világon” – mondta Nagy Ernő, Lónya polgármestere a szobor leleplezését követően.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Matl Péternek az édesanyát gyermekével a karjában ábrázoló alkotása minden bizonnyal csodás éke lesz a vidéknek. „Benne van az életünk – nemcsak azoké a menekülteké, akik ott hagyták a házukat és mindenüket, hanem mindenkié. A háború miatt az én unokám is itt kezdte el az első osztályt Budapesten. A nő nem a gyereket nézi, hanem elnéz, mert elgondolkodik azon, hogy hol van a férje, a bátyja, az apja – akik nem tudtak átjönni velük a határon. Rengeteg háborúból menekült került el egész Európa területére, ki tudja, hogy visszajönnek-e vagy sem. Reméljük, hogy egy részük igen, én is abban bízom, hogy a családunk visszatér. Egy kicsit mirólunk is szól ez a szobor, és egy kicsit egész Ukrajnáról” – jellemezte művét a munkácsi szobrászművész.
Az államtitkár a közeli Aranyosapátiban a Magyarországról a Szovjetunióba elhurcolt politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából tartott megemlékezéssel egybekötött második szoboravatón elmondta, ezen a napon annak a több százezer honfitársnak állítanak emléket, akiket a II. világháború végén ártatlanul, válogatás nélkül hurcoltak el szovjet kényszermunkatáborokba. Azokra emlékezünk, akiket nem bűn, nem ítélet, csupán egy embertelen rezsim önkényének parancsa ragadott el családjuktól és otthonuktól, akiknek egyetlen bűnük a nemzeti hovatartozásuk volt, az, hogy magyarok voltak – tette hozzá.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Nacsa Lőrinc hangsúlyozta, ki kell mondani a szovjet rezsim bűneit „hangosan, egyértelműen”, a béke mellett pedig még hangosabban és még egyértelműbben állást kell foglalni. „Felelősségünk is van, nem szabad engednünk, hogy a honfitársainkat, felmenőinket ért szenvedés feledésbe merüljön, nevük, történetük mindig ott legyen a közös emlékezetünkben” – szögezte le, hozzátéve: a málenkij robot emléknapja sok más mellett arra is emlékeztet, hogy egy háborúban nincsenek győztesek, csak vesztesek vannak. Egy háború csak szenvedést, nyomort, halált, valamint begyógyíthatatlan testi és lelki sebeket hagy maga után úgy nyolcvan évvel ezelőtt, mint ma is, ezért a magyar kormány az ukrajnai háború első évétől kezdve azon az állásponton van, hogy mielőbb véget kell vetni a pusztításnak és a szenvedésnek – mondta, majd megerősítette, hogy a kabinet a rombolás helyett továbbra is az építést, a fegyverek helyett pedig a segítségnyújtást támogatja.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
„Örömteli számomra, hogy ma Aranyosapátiban ünnepélyesen felavathatjuk a Béke szobrát, amelyet a kárpátaljai Matl Péter művész úr szobrásztáborában alkotott meg Szerhij Szbitnyev harkivi szobrászművész, kifejezve ezzel az ukrán emberek köszönetét az itt élőknek a háború kitörésekor nyújtott önzetlen segítségnyújtásukért és a menekültek befogadásáért” – hangsúlyozta az államtitkár a szobor leleplezését megelőzően, majd emlékeztetett arra, hogy 2025 a II. világháború lezárásának 80. évfordulója. „Ez az évforduló emlékeztet bennünket arra, hogy a legvéresebb háborúk is egyszer véget érnek. Ez ad ma reményt nekünk arra, hogy Ukrajnában is hamarosan beköszönt a béke. Az utóbbi hetek eseményei bizakodásra adnak okot. Az Egyesült Államok béketerve, a béke-erőfeszítések, a reméljük közelgő békecsúcs – mind-mind abba az irányba mutat, hogy lehet elérni békét ebben a szörnyű és véres háborúban. Innen, Aranyosapátiból is az a mi közös üzenetünk, a szobor üzenete, hogy béke legyen” – jelentette ki.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Matl Péter Menekültek és Szerhij Szpitnyev Béke című szobrai újabb állomásaivá váltak a Pro Arte – Munkács civil szervezet által megálmodott és életre hívott Kárpátok Szoborútnak.
Különleges pillanatnak lehettek tanúi mindazok, akik november 13-án ellátogattak a beregszászi Na’Conxypán Galériába, ahol a Révész Imre Társaság A Gogola család 5 generációja címmel nyitotta meg új festménykiállítását. Ritka, hogy egyetlen kiállítótérben öt nemzedék alkotásai találkozzanak. A Vérke-parti városban jól ismert Gogola família tagjai hosszú évtizedek óta formálják a helyi művészeti életet: tanítanak, alkotnak, és meghatározó kulturális szereplőként vannak jelen. Számukra a művészet nemcsak hivatás, hanem családi örökség, amely apáról fiúra, illetve apáról lányra száll tovább. A tárlaton ük- és dédszülők, nagyszülők, szülők, valamint a legfiatalabb alkotó generáció munkái kaptak helyet, látványosan bizonyítva, hogy a családban a tehetség és az alkotóerő valódi, nemzedékeken átívelő kötelék.
A kiállítás megnyitóján Kovács Gyöngyi, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem tanára, beregszászi kézműves köszöntötte a szép számban megjelent érdeklődőket, majd Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke és a Na’Conxypán Galéria kurátora mutatta be a család tagjait. „A galériánk egyik célja, hogy a helyi művészeknek adjon bemutatkozási lehetőséget. Ha Beregszász festőiről beszélünk, nem mehetünk el a Gogola család mellett. Most először kerül bemutatásra több generáció közösen” – hangsúlyozta.
A kiállítást úgy rendezték, hogy a hátsó teremben kaptak helyet a korábbi generációk, Gogola Ferenc, az ükapa és Gogola Árpád, a dédapa képei. A tárlat középpontjában a nagyapa, István, fia, Zoltán és az ő három lánya, Anna, Mária és Erzsébet alkotásai kaptak hangsúlyt. Gogola István szerényen vallja magát autodidakta művésznek. Stílusa naturalista, amelyet impresszionista jegyekkel egészít ki, míg témái gyakran Beregszász városát ábrázolják. Fia, Gogola Zoltán képein nemcsak a város jellegzetes épületei jelennek meg, hanem a hátsó udvarok, eldugott part menti jelenetek is. Munkáiban a nyugodt, otthoni hangulat, a benőtt kertek és hajladozó kerítések ritmusa is érződik. A fiatalabb generáció, Anna, Mária és Erzsébet vidám és színes munkái a kiállítás előterében kaptak helyet. A lányok ecsetkezelésén édesapjuk hatása is érződik, de képeik önálló karakterűek.
Gogola István a kiállításon hangsúlyozta a család festői hagyományainak folytonosságát és a közös alkotás örömét. Hozzátette, hogy munkájukat a kárpátaljai magyar festőiskola kiemelkedő alkotói, köztük Boksay József, Sütő János és Garanyi József is inspirálták. Az unokák számára az örökség inkább példaként szolgál, megmutatva, hogyan lehet észrevenni a szépet a mindennapokban. Szerinte a család minden tagja saját látásmódját hozza, és a szeretet és elhivatottság teszi igazán értékessé a munkákat.
Gogola Zoltán elmondta, hogy festészete egyszerre tervezett és spontán. A témák többnyire előre megvannak a fejében, de a munkák elkészülési ideje nagyon változó, egy délutántól akár egy hónapig is eltarthat. Inspirációt sok helyről merít: korábbi, édesapja által is említett mesterektől, fényképekből és a természetből. Elárulta: lányai alkotásait még ösztönözni kell, de ha akarják, a fiatal generáció is megtalálja saját útját a művészetben.
A Gogola család öt generációját bemutató kiállítás hosszú előkészületek után valósulhatott meg a Na’Conxypán Galériában. Kulin Ágnes lapunknak elmondta, hogy az ötlet már a galéria első éves programjában felmerült, ám a család tagjai eleinte vonakodtak a közös bemutatkozástól. „Nagyon sokszor nyaggattam őket, és a végén mondtam, hogy itt már nincs más kiút, ebben az évben meg kell szervezni” – mesélte a kurátor, hozzátéve, hogy a kiállítás így „szívből jövő unszolásnak” köszönhetően jött létre.
Kulin Ágnes kiemelte a tárlat különlegességét: a látogatók időutazásként ismerhetik meg az apai ág festőművészeinek munkáit az üknagyapától Zoltánig és a három fiatal Gogola lányig. „Ez egy vizuális családfa, ahol a generációs hagyományok és a művészet szeretetének átadása is nyomon követhető” – fogalmazott.
A december 19-ig megtekinthető tárlathoz kapcsolódóan a galéria munkatársai művészetpedagógiai foglalkozásokat is terveznek a Gogola család tagjaival, amelyek során az érdeklődők a családfa témáján keresztül ismerkedhetnek meg a beregszászi festészet hagyományaival és a család jellegzetes stílusú alkotásaival.
Nagyija Ponomarenko, Ljudmila Korzs-Ragyko, Olena Kondratyuk és Odarka Dolhos-Szopkó Ukrajna Képzőművészeti Szövetségének Érdemes művészei alkotásait bemutató tárlat nyílt a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
Újabb kiállításmegnyitóra került sor a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Ezúttal a „Nova forma” Kárpátaljai Művésznők Egyesületének Négy dimenzió című kiállítása mutatkozott be a közönségnek október 8-án.
A Latorca-parti város művészetkedvelő publikumát elsőként Petrusevics Vivien-Nikolett, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere üdvözölte, majd Tarpai József igazgató mondott köszöntőt, aki kiemelte: nagyon örülnek a művésznők megkeresésének, hiszen ezzel a tárlattal húsz év várakozás után találkozhatnak Munkácson. „Ez megtisztelő a Munkácsy Mihály Magyar Ház számára, ugyanis a művésznők saját elmondásuk szerint örömmel látogattak el hozzánk, hiszen nagyon sokat hallottak már rólunk és az itt szervezett kiállításokról. Négy olyan művésznőről beszélünk, akik igazán elismertek Ukrajnában és meghatározó alkotókként tanítják a fiatal művészeket” – tette hozzá.
„Mind a négy művésznő otthonában teljesen átszellemülve tiszta művészetet próbál formálni. Ezek a hölgyek művészeti jelenségek vidékünkön. Mindegyikük egy egyéniség. Nagyija Ponomarenko nagyon átgondolt kompozíciókkal nagyon szép munkákat hoz létre grafikában és festészetben is. Ljudmila Korzs-Ragyko a japán grafikából táplálkozva próbálja a saját stilisztikáját integrálni, és Európában már nagyon sok galériában ismert művésznő. Odarka Dolgos akvarelljeivel és akril műveivel új hullámot alkot a festészetben és a grafikában. Olena Kondratyuk olajfestményeivel és erős kontrasztos színeivel próbálja az »új formát« még jobban kihozni a festészetben” – jellemezte a kiállításon részt vevő alkotókat felszólalásában Kopriva Attila egyetemi docens, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. „Úgy gondolom, hogy ez egy nagy ajándék a munkácsiaknak és a kárpátaljaiaknak, hiszen ebben a teremben teljesen másképp néznek ki ezek a művek, mint bárhol máshol” – hangsúlyozta a munkácsi festőművész.
A női látásmód különlegességét emelte ki beszédében Mihajlo Prijmics, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora, aláhúzva, hogy a művésznők alkotásai érzelmekkel túlfűtött életérzéseket sugároznak, melyekre csodálattal tekint a néző. Elismerően beszélt a négy művésznő munkásságáról Okszana Havros, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektorhelyettese és Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke is.
köszöntőket követően Odarka Dolgos-Szopko, a „Nova forma” Kárpátaljai Művésznők Egyesületének vezetője köszönetet mondott a Magyar Háznak a bemutatkozási lehetőségért és a baráti fogadtatásért.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóját, majd az azt követő tárlatmegtekintést Olekszij Marhicsev szaxofonjátéka varázsolta igazán hangulatossá.
Az épület tetőtéri galériájában helyet kapó tárlat különlegessége, hogy nem csupán egy alkotó, hanem egyszerre négy Ukrajna érdemes művészének a munkásságával találkozhat az ide betérő: négy művész, négy nő, négy világnézet, négy energia, négy kifinomult festészeti stílus, négy kifejező metafora. Mind a négy művész a saját személyes „negyedik dimenzióját” kínálja a nézőknek – a kreatív ötletek, gondolatok és értelmezések világában való elmélyülést. A kiállítás október 20-ig tekinthető meg.
