Augusztus 5-én ünnepélyes keretek között költözött be az ötödik család a Szent Mihály Gyermekotthonban az első, nemrég megüresedett házba. 6 testvért fogadott be a Basányi család, Valéria és Sándor 3 saját gyermekük mellé. A beköltözés valójában már június 27-én megtörtént, de az elmúlt hetek a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt az alkalmazkodásról szóltak, hisz mindannyiuk számára új élet kezdődött.
Az ünnepség a kápolnában vette kezdetét, ahol Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke a következő szavakkal fordult az egybegyűltekhez:
– Láthatjuk, milyen sok energiát és szeretetet fektettek be abba a nagy műbe, amely a Gondviselés Házából épült, a Találkozások Háza lett és négy gyermekotthon, ma pedig az ötödik család elindulásának a helye. Nagyon jó látni, hogy az egész falu összefog, s országon belül és határokon túlról egészen Amerikáig eljut ennek a nagy örömnek a híre, és az Úristen itt megszületett híveit segíteni szeretnék. Ezt az összefogást is ünnepeljük a mai szentmisében – emelte ki a püspök, és arra kérte az Istent, hogy a négy ház példáján, a sok-sok itt nevelkedett fiatalon keresztül segítsen elvinni a világba a jó hírt. Egyebek mellett azért imádkoztak, hogy jó kovászai legyenek Kárpátaljának, Ukrajnának, s az egész világnak, ahová elkerülnek.
Thurzó Péter atya elmondta, hogy hálás az Úristennek, az érseknek és a püspöknek azért a lehetőségért, hogy 6. éve itt lehet a gyermekotthonban, láthatja az otthonoknak az életét – ez nagy ajándék számára.
– Add, hogy e család élete tanításodra épüljön, minden megosztást elkerülve, egész szívvel és készséges lélekkel szolgáljon neked – mondta áldást kérve a házra és lakóira.
Szimkovics Tibor református lelkipásztor röviden köszöntve az egybegyűlteket elmondta: a napokban a kezébe került egy nagyon jól ismert történet, és annak egy kevésbé ismert részlete Dávid és Góliát ütközetéről. Sámuel első könyve 17. részének 55–56. versét idézve megjegyezte:
– Nemcsak 3 ezer évvel ezelőtt, de mind a mai napig nagyon meghatározó az életünkben az, hogy ki kinek a fia, lánya. Sok közmondásunk is erre épül, amikor azt mondjuk: apja fia; nem esik messze az alma a fájától; nézd meg az anyját… Sokszor azt gondoljuk, hogy van egy genetikai meghatározottság, s ebből nehéz kitörni, de nem így van. Van mindannyiunknak egy mennyei édesapja, aki mindent felülír, a földi származás előnyét, hátrányát, azt a meghatározottságot, amellyel együtt élünk. Ezeknek a gyermekeknek szintén megvan a családi meghatározottságuk, jönnek valahonnan, hoznak magukban valamit, de nem ez kell legyen az ő jövőjük alapja. Abban a családi közegben, az új otthonban, ahová kerültek, ezek a gyermekek felfedezik, hogy van egy mennyei édesapjuk, s innen kezdve megfordulhat a sorsuk.
A szentmisén hálát adtak a sok jótevőért, támogatóért, akik imájukkal kísérték kezdettől ennek a szép közösségnek az életét, s megszentelték az új oltárképet. Ezzel kapcsolatban Bíró Mária, a Szent Mihály Gyermekotthon vezetője felidézte: amikor elterveztek egy egyedi oltárképet, amely a gyermekotthon lényegét és a kezdeteket ábrázolja, felkérték Erfán Ferenc festőművészt, hogy ezt az álmukat váltsa valóra. A festő művésztársaival szívesen és nagy lelkesedéssel fogott hozzá a munkához.
– Krisztusnak mondta: „Engedjétek hozzám a kisgyermekeket!” Igazából ez a kép mottója, ez a jelenet van ábrázolva, csak azokkal az emberekkel, akik részt vettek és vesznek ebben – avatott be az alkotás folyamatába Erfán Ferenc. – Egy olyan momentumot szerettem volna megörökíteni, amely a kezdetekből van, hiszen idén 15 éves a gyermekotthon, s minden, ami rajta látható, egyrészt misztikus, mint Jézus alakja, másrészt valós emberek, akik Krisztus nevében cselekednek.
A rendezvény ezt követően a ház előtt, az udvaron folytatódott, ahol Bíró Mária, a gyermekotthon vezetője nagy szeretettel és tisztelettel köszöntötte a vendégeket, majd kiemelte: egy újabb mérföldkőhöz érkezett a gyermekotthon, az ötödik nagycsalád közös élete kezdődik.
– Nagy ünnep a mai nap a gyermekotthon életében, amikor az 5. ház megnyitójára gyűltünk össze. Ötödik keresztény házaspár fogad be 6 hányatott sorsú gyermeket a 3 sajátja mellé. Az általam megélt 15 év minden örömét, sikerét őszintén, minden szépítés nélkül megosztottam velük. Nem biztattam őket csendes, nyugodt, gond nélküli élettel, hanem elmondtam, mi vár rájuk: egy nagy család, benne nehéz múltú gyerekek minden problémájával, bajával. De nem hátráltak meg. Az eddigi házaspárokhoz hasonlóan az isteni gondviselésben bízva Valika és Sándor lelkesen belefogtak az új, felelősségteljes feladatba. Nagy a felelősség, hisz emberi sorsok múlnak egy-egy döntésükön. Viszont egy különleges lehetőség is számukra, a Jóisten munkatársai lehetnek a rájuk bízott gyermekek nevelésében. A gyermekotthon szempontjából azért fontos, mert nem könnyű nevelőszülőket találni, akik mindezt vállalják. Az ő életükben is nagy dolog, mert minden családtagnak megváltozik az élete a legkisebbtől a legnagyobbig. A szülőké azért, mert 9 gyermekük lett, a gyerekeké azért, mert lett 6 testvérük, a 6 befogadott gyermeké pedig azért is, mert ők családba kerültek – hangsúlyozta Marika néni.
Megtudtuk, hogy a házaspár által kimondott igent több beszélgetés előzött meg. Sok kérdés felmerült, hiszen ez a feladat teljes életmódváltást követel a család valamennyi tagjától. A gyerekek számára 2 év alatt a ráti gyermekotthon az 5. hely, ahová kerültek. Bennük először csak félelem van: megint hová, meddig? Általában hosszú ideig tart, amíg megszokják, hogy itt már otthon vannak. Egyedül a szeretet az, ami felold minden korlátot, ami megoldja a feszültségeket, a félelmeket.
Anatolij Poloszkov, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnöke a mai nap hőseinek nevezte ezeket a nagyszerű gyerekeket és a két szülőt, akik ilyen óriási felelősséget vállaltak.
– Csak nagy szívvel rendelkező emberek képesek gyerekeket befogadni, és tovább nevelni őket a közösséggel, az állammal. Sokkal jobb otthon lenni, mint egy bentlakásos intézményben, bármilyen jó is legyen az. Itt biztonságban és gondoskodásban fognak telni a napjaik, mert egy nagy család tagjai lettek.
Arra kérte a gyerekeket, hogy gondoskodjanak a szülőkről, mert nagy megterhelés hárul rájuk. De mint fogalmazott, együtt könnyen leküzdhetik a próbatételeket. Végezetül pedig köszönetet mondott a mecénásoknak, akik ilyen csodákat hoznak létre, mint a mai család beköltözése.
Bezzeg Tamás ungvári magyar konzul Magyarország képviseletében szólt az egybegyűltekhez, és tolmácsolta Bacskai József főkonzul elismerő és biztató szavait.
– Mi is lenne kézzelfoghatóbb bizonyítéka az idő múlásának, a generációk váltásának és a megújulásnak, mint a ráti gyermekotthon. Ismét felnőtt egy generáció, ismét kirepült egy életerős lúdsereg abból a fészekből, ahová annak idején szegett szárnyú kismadárként kerültek. A gyermekotthon azonban az állandóság szimbóluma is, hisz egy új család születik. Hosszú út áll a szülők előtt, amely tele lesz élményekkel, nehézségekkel, átmeneti kudarcokkal, de leginkább tartós és nagyszerű eredményekkel – emelte ki a diplomata, és biztosította a jelenlévőket, hogy Rát, Kárpátalja és Ukrajna mindig számíthat Magyarországra.
Lana Sakash két társával az USA-ból érkezett, a S. A. R. A jótékonysági alap képviseletében kezdetek óta látogatják a gyermekotthont, szeretik az itteni gyerekeket, a szülőket, s már a családtagjukká váltak, sőt Rát tiszteletbeli polgárai lettek.
– Láttuk, hogyan fejlődik az otthon, hogyan nőnek fel és válnak felnőtté a gyerekek, hogyan házasodnak és születnek saját gyermekeik is. Itt voltunk a születésnapokon, az ünnepségeken, esküvőkön, s elveszítettünk olyan embereket, akiket nagyon szerettünk, például Miklós atyát és Árpi bácsit. Ez a hely tele van szeretettel, és megpróbálunk minden évben eljönni. Szeretnénk hozni játékokat a gyerekeknek, játszani velük, megtanítani nekik új játékokat. Szeretnénk velük nevetni és játszani, számukra mi vagyunk az őrült nagymamák Amerikából.
Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő kiemelte:
– Gyermekeink nevelése mindannyiunk számára az egyik legfontosabb feladat – családokon és közösségeken belül egyaránt. Hiszen minden velük kezdődik, ők jelentik számunkra jövőt. Nagyon örülök, hogy az elmúlt néhány évben olyan közvetlen kapcsolat alakult ki a ráti gyermekotthonnal, amelyből mindannyian tudunk építkezni, de elsősorban a gyerekek. Ez egy katolikus gyermekotthon, ahol magyar nemzeti identitás is helyet kap, ami mindannyiunk számára fontos, de az Ungvári járás közösségének kiemelten.
Végezetül az édesanya, Valéria szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, Juhász Árpád – a harmadik házból, a szomszédjuk – már régen felkérte őket erre a nemes feladatra. Akkor még csak 2 gyermeket neveltek, fiatalként nem mertek belevágni. Aztán jött a harmadik fiú, s elgondolkodtak, milyen jó lenne egy kislány is. A gyerekek lassan felcseperedtek, s időközben megüresedett egy ház az otthonban. Ekkor ismét szóba jött, hogy nem gondolták-e meg magukat. Következett néhány beszélgetés, teltek-múltak a hónapok, végül megszületett a döntés: belevágnak.
Három fiuk – a 19 éves Attila, a 16 éves Márkosz és a 9 éves Sándor – mellett 5 fiút és egy kislányt – Viktor 3 éves, Janik 5, Volodimir 6, Jurij 8, Krisztina 9 és Bohdan 11 éves – nevelnek a jövőben. A 13 éves Erik a hetedik testvér, de ő nem kívánt családban nevelkedni, maradt a központban. De ha meggondolja magát, szeretettel várják, van hely számára is.
Az ünnepség végén az Orchidea Néptánccsoport rövid műsorral kedveskedett a vendégeknek.
