A NASA csütörtökön bejelentette, hogy a tengervíz hőtágulása, valamint a jégtakarók és gleccserek olvadása következtében 2024-ben a vártnál erőteljesebben emelkedik majd a globális tengerszint – számolt be az Index az MTI nyomán.
A NASA elemzése szerint tavaly, a feljegyzett legmelegebb évben az emelkedés éves üteme 5,9 milliméter volt, szemben a várt 4,3 milliméterrel. Összességében a tengerszint emelkedésének üteme 30 év alatt megduplázódott, a globális tengerszint 10 centiméterrel emelkedett azóta, hogy 1993-ban megkezdődött az óceánok magasságának műholdas rögzítése.
John Willis, a NASA et Propulsion Laboratory kutatója azt nyilatkozta, hogy „a 2024-ben tapasztalt emelkedés nagyobb volt, mint amire számítottunk”. Hozzátette, minden év kicsit más, de az, hogy az óceán továbbra is emelkedik, egyértelmű, s ennek folyamata egyre gyorsabb.
Tavaly a tengerszint leginkább a hőtágulás, vagyis az óceánok felmelegedése miatt emelkedett, megfordítva azt a tendenciát, amely szerint az emelkedéshez elsősorban az olvadó gleccserek és jégtakarók járultak hozzá.
Mivel 2024 az eddigi legmelegebb év volt, a Föld táguló óceánjai is követik ezt (a tendenciát), és (a vízszint) három évtizede a legmagasabb szintre emelkedik
– közölte a NASA egyik munkatársa, Nadya Vinogradova.
A tervek szerint megkezdte Japán csütörtökön a fukusimai atomerőmű tisztított hűtővizének a Csendes-óceánba engedését a helyi halászok és szomszédos országok tiltakozása ellenére.
A hűtővíz óceánba engedésének tervét két éve fogadta el a japán kormány, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) pedig júliusban hagyta jóvá az elképzelést, és kimondta, a víz kibocsátása nem jelent veszélyt az emberekre vagy a környezetre.
A kínai nukleáris biztonsági hatóság szóvivőjén keresztül ugyanakkor jelezte: a japán kormány lépését „rendkívül önzőnek és felelőtlennek” tartja. Peking szerint Tokió „a saját érdekeit helyezi az egész emberiség jólléte fölé”. A kínai hatóságok egyúttal közölték azt is, hogy a fennhatóságuk alatt álló vizekben fokozni fogják a sugárzás szintjének ellenőrzését.
A Fukusima Daicsi atomerőműben 2011-ben egy földrengés és szökőár következtében magolvadás következett be. Bár a reaktorokat leállították, azokat továbbra is hűteni kellett. A hűtővizet később tartályokban helyezték el. Mivel a tárolásra rendelkezésre álló hely fogytán van, a vizet most egy hosszú alagúton keresztül kezdték el az óceánba vezetni.
A hűtővizet kezdetben kisebb adagokban, fokozott ellenőrzés mellett engedik a Csendes-óceánba. Az első adag – mintegy 7800 köbméter – hűtővíz óceánba eresztése nagyjából 17 napig tart majd. A fukusimai atomerőművet üzemeltető Tokiói Elektromos Művek Vállalat (TEPCO) tervei szerint a mostanra felhalmozódott több mint 1,3 millió tonna hűtővíz óceánba engedése mintegy 30 évig fog tartani. Japánban több megmozduláson tiltakoztak a terv ellen, különösen a halászatból élő közösségek aggódnak.
The world's oldest person, Japanese woman Tomiko Itooka, died aged 116 on December 29 at a nursing home where she resided since 2019, the city where she lived, Ashiya, announced on Saturday. She was born on May 23, 1908. ➡️ https://t.co/9WxutZPRO1pic.twitter.com/ONkljQ3jqA
Elszíneződnek az óceánok a globális felmelegedés következtében, mutatta ki egy tanulmány a NASA nemrég publikált műholdképei alapján, írja a Guardian. A jelenség hátterében az áll, hogy a klímaváltozás befolyásolja a tengerekben élő planktonpopulációkat.
A Nature című folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője arról beszélt: „Nem önmagukban a színek miatt foglalkozunk a jelenséggel, hanem azért, mert a színek megmutatják a változásokat az ökoszisztémákban”.
A tudósok az elmúlt húsz év alatt készült műholdképek elemzése alapján jutottak arra, hogy a világ óceánjainak 56 százaléka szépen lassan színt vált. A különböző planktonok különböző módon verik vissza a fényt. A mikroszkopikus méretű fitoplanktonok azért kiemelten fontosak az élővilágban, mert a táplálkozási láncok alapjainak számítanak.
Hozzátették, hogy a zöldülés a legáltalánosabb jelenség, de olyan helyek is akadnak, ahol az óceánok kékebbé, vagy pirosabbá válnak.
Egyelőre nem tudni pontosan, hogy ezek a változások mekkora hatással lehetnek a Föld élővilágára – viszont bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az emberi tevékenységekkel járó károsanyag-kibocsátások az élővilág egészére hatással vannak.
The same process is currently happening in nearly dried Aral Lake where winds eroded the lake basin and deposited ten million tons of salty dust on nearby habitats#SaveUrmiaLakepic.twitter.com/NqN3NiPr6R
Nincs medencéje, nem határolja egyetlen kontinens sem, és valójában egy áramlat – az Antarktisz körüli víztömeg, amelyet most a National Geographic Society hivatalosan is óceánnak nyilvánított.
A National Geographic Society elérkezettnek látta az időt, hogy átrajzolja a világtérképet. A világ egyik legnagyobb, 130 éve a tudomány és az oktatás támogatásával foglalkozó nonprofit alapítványa kedden, az óceánok világnapján jelentette be, hogy hivatalosan is a Föld ötödik óceánjaként ismeri el az Antarktisz körüli víztömeget, amely így egy ligába kerül az Atlanti-, az Indiai-, a Csendes-óceánnal és az Északi-Jeges-tengerrel.
A szervezet ezzel 21 év után csatlakozott a Nemzetközi Hidrográfiai Társasághoz, amely már 2000-ben óceánnak nyilvánította a vízterületet, Déli-óceánnak keresztelve azt.
„A Déli-óceán létét régóta tényként kezelik a tudósok, viszont a kérdésben nem volt nemzetközi egyetértés, ezért hivatalosan sokáig nem ismertük el azt” – nyilatkozta a döntés előzményéről Alex Tait, a National Geographic Society földrajztudósa, hozzátéve, a mostani lépéssel a víztömeg ökológiai elkülönülését ismerik el, mivel élővilága, klímája és meteorológiája teljesen más a többi óceánéhoz képest.
A Déli-óceán a 60. déli szélességi kör és az Antarktisz közötti, 2,6 millió négyzetkilométeres vízterület, amelyet az Antarktiszi áramlás alkot. A másik négy óceánnal ellentétben nincs saját medencéje, nem határolja egyetlen kontinens sem, és vize csak kismértékben keveredik a szomszédos óceánokéval. Az Antarktiszi áramlás a Föld legnagyobb áramlata, amely 34 millió éve, Dél-Amerika és az Antarktika szétválásakor alakult ki, és vízmennyisége százszorosa az összes folyó vízhozamának.
Ez a Föld egyik legzordabb területe, amely nehezen hajózható az extrém időjárási viszonyok miatt.
A víz hidegebb és kevésbé sós, mint a többi óceáné, utóbbinak pedig a globális karbonciklus miatt van jelentősége, mivel minél sósabb a víz, annál több szén-dioxidot tud elnyelni. 2018-ban a Princeton Egyetem kutatásai után riadót fújtak, mivel az adatok arra utaltak, hogy a téli hónapokban a korábban gondoltnál jóval több szén-dioxidot bocsát ki az Antarktisz körüli nyílt víz. Emiatt azt feltételezték, hogy a Déli-óceán majdnem semleges a szén légkörből való kivonása tekintetében.
Az újabb kutatások azonban megcáfolták ezt, mivel bebizonyosodott, hogy a feltételezettnél jóval több szén-dioxid felvételére képes a Déli-óceán. Az Antarktisz körüli víztömeg mintegy negyven százalékkal részesedik a szén-dioxid-felvételből, és az emberi tevékenység okozta kibocsátás hatalmas tömegének elnyelésével enyhíti a globális felmelegedést.
Az óceánok legmélyebb pontjainak eddigi legpontosabb mérési eredményeit tették közzé kutatók a Geoscience Data Journal című folyóiratban.
A Five Deeps Expedition keretében feltérképezett óceánterületek egy részét, például a csendes-óceáni Mariana-árokban található Challenger-mélységet (10 924 méter) már számos alkalommal tanulmányozták, ugyanakkor a projekt segített eldönteni néhány régóta fennálló bizonytalanságot – írja a BBC News.
Az Indiai-óceán esetében például bebizonyosodott, hogy az Indonézia partjainál lévő Jáva-árok egy szakasza a legmélyebb pontja a maga 7187 méteres mélységével, nem pedig egy Ausztráliától délnyugatra elterülő törési zóna. A Déli-óceánban új területet azonosítottak a legmélyebb pontként: a Déli-Sandwich-árok déli végénél található Factorian-mélységet (7432 méter). Az Atlanti-óceánban pedig a Puerto Ricó-i árokban lévő Brownson-mélység a legmélyebb pont (8378 méter).
A Five Deeps Expedition vezetője, Victor Vescovo akart lenni az első ember, aki lemerül a világ öt óceánjának legmélyebb pontjaihoz. és ez sikerült is neki 2019. augusztus 24-én, amikor elérte a Molloy-mélységet (5551 méter) az Északi-sarki-óceánban. A merülések mellett Vescovo csapata a vízhőmérsékletre és a sótartalomra vonatkozó méréseket végzett a különböző mélységekben, aminek nyomán korrigálták a kutatóhajó mélységméréseit, az eddigi legpontosabb adatokat szolgáltatva az óceánok legmélyebb pontjaira vonatkozóan.
A friss információk a Seabed 2030 elnevezésű nagyszabású projekthez kerülnek, amelynek célja, hogy különböző adatforrásokat felhasználva elkészítsék a világóceán mélységtérképét, amely egyebek között a navigáció, a víz alatti kábelek, a halászat és a jövőbeli klímaváltozásra vonatkozó modellek szempontjából is kulcsfontosságú.
A S/V KWA megduplázta tavalyi teljesítményét, és új rekordot állított fel. A hajó 48 napos expedíciója során 103 tonna hulladékot gyűjtött be a nagy csendes-óceáni szemétszigetnél – számol be az Ocean Voyages Institute.
Mary Crowley, a szervezet alapítója és igazgatója elégedettségét fejezte ki. Crowley szerint a cél 100 tonna háló és fogyasztói műanyag begyűjtése volt, ezt sikerült túlteljesíteniük. Az Ocean Voyages Institute tovább folytatja munkáját, hogy megtisztítsa a vizeket. Crowley kiemelte: az óceán nem várhatja ki, hogy a hulladékok mikroműanyaggá alakuljanak, hiszen ezek a víz szénelnyelő-képességét is befolyásolják, és a táplálékláncot is fenyegetik.
Az Ocean Voyages Institute nagyjából egy évtizede foglakozik az óceánok tisztításával. Crowley több olyan módszert is kifejlesztett, mellyel hatékonyan lehet begyűjteni a vízben lebegő hulladékokat. Csapatával korábban Hawaii közelében és a nagy csendes-óceáni szemétszigetnél is dolgozott már.
A nagy csendes-óceáni szemétsziget Hawaii és Kalifornia között helyezkedik el, az évek során elképesztő mennyiségű hulladék halmozódott itt fel. A KWAI legénysége GPS műholdas nyomkövetők segítségével gyűjtötte be a műanyagot. A Captain Brad Ives vezette csapat június végén újabb útra indult a szemétszigethez.
