Christopher Nolan Oppenheimer című filmje kapta a legtöbb, 13 jelölést az idei Oscar-díjakra. A látványtervezői kategóriában ismét van magyar jelölt: Mihalek Zsuzsa is esélyes a díjra a Szegény párák című filmért.
Az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) kedden a Los Angeles-i Samuel Goldwyn Színházban hozta nyilvánosságra az Oscar-jelöléseket.
A több mint 20 filmes kategória jelöltjeit a Jokerből ismert Zazie Beetz és Jack Quaid, Az éhezők viadala sztárja olvasta fel, az eseményt a filmakadémia élőben streamelte a honlapján és az ABC televízió reggeli műsora is közvetítette.
A több mint 20 filmes kategória jelöltjeit a Jokerből ismert Zazie Beetz és Jack Quaid, Az éhezők viadala sztárja olvasta fel, az eseményt a filmakadémia élőben streamelte a honlapján és az ABC televízió reggeli műsora is közvetítette.
Legjobb férfi főszereplő
Bradley Cooper – Maestro
Colman Domingo – Rustin
Paul Giamatti – The Holdovers
Cillian Murphy – Oppenheimer
Jeffrey Wright – American Fiction
Legjobb férfi mellékszereplő
Sterling K. Brown – American Fiction
Robert De Niro – Megfojtott virágok
Robert Downey Jr. – Oppenheimer
Ryan Gosling – Barbie
Mark Ruffalo – Szegény párák
Legjobb női főszereplő
Annette Bening – Nyad
Lily Gladstone – Megfojtott virágok
Sandra Hüller – Egy zuhanás anatómiája
Carey Mulligan – Maestro
Emma Stone – Szegény párák
Legjobb női mellékszereplő
Emily Blunt – Oppenheimer
Danielle Brooks – Bíborszín
America Ferrera – Barbie
Jodie Foster – Nyad
Da’Vine Joy Randolph – The Holdovers
Legjobb film
American Fiction
Egy zuhanás anatómiája
Barbie
The Holdovers
Megfojtott virágok
Maestro
Oppenheimer
Előző életek
Szegény párák
Érdekvédelmi terület
Legjobb rendező
Justine Triet – Egy zuhanás anatómiája
Martin Scorsese – Megfojtott virágok
Christopher Nolan – Oppenheimer
Yorgos Lanthimos – Szegény párák
Jonathan Glazer – Érdekvédelmi terület
Legjobb adaptált forgatókönyv
American Fiction
Barbie
Oppenheimer
Szegény párák
Érdekvédelmi terület
Legjobb eredeti forgatókönyv
Egy zuhanás anatómiája
The Holdovers
Maestro
May December
Előző életek
Legjobb animációs film
A fiú és a szürke gém
Elemi
Nimona
Robot Dreams
Pókember: A pókverzumon át
Legjobb operatőri munka
A gróf
Megfojtott virágok
Maestro
Oppenheimer
Szegény párák
Legjobb jelmez
Barbie
Megfojtott virágok
Napoleon
Oppenheimer
Szegény párák
Legjobb dokumentumfilm
Bobi Wine: The People’s President
The Eternal Memory
Four Daughters
To Kill a Tiger
20 Days in Mariupol
Legjobb rövid dokumentumfilm
The ABCs of Book Banning
The Barber of Little Rock
Island In Between
The Last Repair Shop
Nǎi Nai & Wài Pó
Legjobb vágás
Egy zuhanás anatómiája
The Holdovers
Megfojtott virágok
Oppenheimer
Szegény párák
Legjobb nemzetközi játékfilm
“The Teachers’ Lounge,” (Németorszá)
“Io Capitano,” (Olaszország)
“Perfect Days,” (Japán)
“Society of the Snow,” (Spanyolország)
“The Zone of Interest,” (Egyesült Királyság)
Legjobb smink és haj
Golda
Maestro
Oppenheimer
Szegény párák
A hó társadalma
Legjobb eredeti filmzene
American Fiction
Indiana Jones és a sors tárcsája
Megfojtott virágok
Oppenheimer
Szegény párák
Legjobb eredeti betétdal
“The Fire Inside” (Flamin’ Hot: Egy pikáns sikertörténet)
“I’m Just Ken” (Barbie)
“It Never Went Away” (American Symphony)
“Wahzhazhe (A Song for My People),” (Megfojtott virágok)
Három Oscar-díjra is jelölték a dán-francia filmrendező, Jonas Poher Rasmussen Menekülés című filmjét, amely egyedi módon vegyíti a dokumentumfilmek és az animációs filmek eszköztárát.
Főszereplője a filmben csak Aminnak nevezett afgán menekült, aki több évtizeddel később fedi fel igazi kilétét barátjának, a rendezőnek. Amin még a szovjetek afganisztáni háborúja idején nőtt fel Kabulban, majd a mudzsahedinek elől a Szovjetunió szétesése idején Moszkvába menekült családjával, hogy aztán sok viszontagság után Dániában telepedjen le. Amin történetét animációban meséli el a film, miközben archív felvételeken láthatjuk a Szovjetunió háborúja alatti Afganisztánt, vagy éppen a szocializmus összeomlása utáni Moszkvát, ahol az afgán menekülteket a boltokban üres polcok, az utcákon korrupt rendőrök várták. A Menekülést Magyarországon a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) keretében mutatták be.
A magyarul Menekülés címmel bemutatott, a dán eredetiben Flugt, angolul Flee címmel sugárzott film egyedülálló módon egyszerre kapott Oscar-jelölést a legjobb dokumentumfilm, a legjobb animációs film és a legjobb nemzetközi film (korábban idegen nyelvű film) kategóriában. A dán film korábban Cannes-ban is elindult, a legnagyobb függetlenfilmes versenyen, a Sundance filmfesztiválon a legjobb dokumentumfilm kategóriájában a zsűri nagydíját hozta el, és számos más elismerést is összegyűjtött.
A 40 éves, dán-francia származású rendező, Jonas Poher Rasmussen már két évtizede dédelgette magában a tervet, hogy filmet készít kamaszkori barátja, a filmben csak Aminnak nevezett fiú történetéből, aki Afganisztánban látta meg a napvilágot, mikor az ország még monarchia volt, a Szovjetunió afganisztáni háborúja alatt nőtt fel, majd mikor a tálibok elődjei, a mudzsahedinek Kabul felé közelítettek, családjával együtt Moszkvába menekült, amely éppen a Szovjetunió összeomlása utáni zavaros időket élte. Anyja, két nővére és bátyja egy korábban már Svédországba emigrált idősebb bátyjuk segítségével próbált nyugatra szökni, ami hosszú évek viszontagságai után sikerült végül.
Amin kalandos úton jutott el Dániába az 1990-es évek közepén, egyedül, miközben két nővére már Svédországban élt, anyja és kisebbik bátyja pedig még mindig Moszkvában várt arra, hogy összegyűljön elég pénzük, hogy embercsempészek segítségével követhessék családjukat. Aminnak menekültként fiktív élettörténetet kellett előadnia, amely szerint egész családját elvesztette, mert csak így kaphatta meg a menedékjogot.
Élete valós sztoriját hosszú évekig őrizte magában, hogy aztán kamaszkori barátjának, a film rendezőjének megnyílva elmesélje azt.
Rasmussen dokumentumfilmet tervezett barátja történetéből, de mivel Amin meg akarta őrizni inkognitóját, és egyébként sem álltak rendelkezésre fénykép- vagy videófelvételek évekig tartó meneküléséről, végül úgy döntöttek, animációban mesélik el a sztorit, amelyhez eredeti archív felvételeket válogattak. Így született meg egy dokumentumfilm és egy animációs film sajátos egyvelege, amelyet Amin, illetve a rendező hangját „játszó” színészek narrálnak.
A film elején Amin megrajzolt karaktere egy díványon helyezkedik el, majd következik a csapó, és Amin elkezdi mesélni élete történetét. Az afgán menekültet a rendező rajzolt figurája faggatja, amivel egy pszichoanalízishez hasonló helyzet jön létre: a rendező kvázi Sigmund Freudként segít előhívni Aminnak a tudata mélyén megbújó emlékeit. Aminban folyamatosan elevenednek fel a mélyre száműzött emlékek kabuli gyermekkoráról, a háborúról, majd a menekülés éveiről.
A múlt elmesélése folyamatosan megszakad, mert Aminnak súlyos lelki megterhelést jelent az események felidézése. A jelenbeli kerettörténetben eközben megmutatják a homoszexuális férfi dániai életét, aki élettársával éppen közös otthont keres, miközben posztdoktori ösztöndíjra pályázik Amerikába. Az afgán menekült ugyanis neves kutatóvá lett, nagy nemzetközi konferenciákon lép fel, de igyekszik elfelejteni, hogyan is jutott el idáig.
A filmben eredeti archív felvételek is segítik a nézőt, hogy képileg jobban meg tudja idézni a kort. Láthatjuk az afganisztáni kommunista vezetést az Internacionálét énekelve, az afganisztáni háború sokszor sokkoló képeit, Moszkvában az áruhiány következtében üres polcokat, az első oroszországi McDonald’s megnyitását, vagy éppen azt a borzasztó állapotban lévő észtországi épületet, ahol Amin első, sikertelen menekülése után élt fél évig.
Az animációk is igyekeznek hűen felidézni az 1980-as évek Kabulját és az 1990-es évek Moszkváját. A film művészeti vezetője, Jess Nicholls a New York Times-nak elmondta, sok időt töltöttek archívumokban és könyvtárakban kutatva, hogy minél pontosabban tudják animációban megidézni a valós történelmi díszleteket.
