Megtartotta szalagavató ünnepségét a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum. Ez volt a líceum huszonnyolcadik szalagavatója, ám mindegyik ünnepség egyedi és megismételhetetlen, hiszen egy diák életében ez a pillanat csak egyszer adatik meg. A rendezvény az iskola egyik legszebb és legfontosabb hagyománya, amely a felnőtté válás küszöbét jelképezi, emelte ki Pavljuk Erika, az intézmény igazgatója. Idén több mint harminc végzős tanuló mellkasára tűzték fel a zöld szalagot, a kitartás, a remény és az összetartozás jelképét.
Október 24-én délután ünnepi hangulat töltötte meg a Beregszászi Városi Művelődési Házat, ahol a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum végzős diákjai számára megrendezték a 2025-ös szalagavató ünnepséget. A megható eseményen a 11. A és 11. B osztály tanulói kapták meg a reményt és kitartást szimbolizáló zöld szalagot, amely a felnőtté válás és az iskolától való búcsú jelképévé vált. Összesen harmincnégy fiatal állt a közönség elé ezen a különleges napon, amely egyszerre szólt az elmúlt évek lezárásáról és az új életszakasz kezdetéről. Az ünnep pillanatai örök emlékként maradnak meg a diákok szívében.
Az ünnepség során a tanulók mellett a szülők, hozzátartozók és tanárok is osztoztak az örömben. A diákok külön kérése volt, hogy az ünnepre szánt virágok ellenértékét idén jótékony célra ajánlják fel: az így összegyűlt adományokkal Majoros Ádám gyógykezelését támogatják, akinek nagymamája személyesen is köszönetét fejezte ki a megható gesztusért.
A rendezvény elején a jelenlévők egyperces csenddel adóztak a háború áldozatainak emlékére, majd a líceum igazgatója, Pavljuk Erika szólt a megjelentekhez. Köszöntőjét a Biblia szavaival kezdte: „Mindennek rendelt ideje van.” Hangsúlyozta, hogy ez a nap az ünneplésé, amikor „a lelkünket is ünneplőbe öltöztetve” élhetjük meg a meghitt pillanatokat, számot vetve a megtett úttal, és erőt merítve az előttünk álló feladatokhoz.
Megoldottuk az online tanulás nehézségeit, megmaradtunk a háború megrázkódtatásai ellenére, és a tanulás mellett számos különleges élménnyel is gazdagodtunk
‒ idézte fel az elmúlt évek fejlődését és nehézségeit.
Külön köszönetet mondott a szülőknek bizalmukért, a pedagógusoknak pedig kitartó munkájukért, majd büszkén szólt a diákok sikereiről: „Tanulóink dobogós helyezéseket nyernek az állami szervezésű megyei versenyeken, sőt országos szintű dobogósunk is van.”
Kiemelte, hogy a tavaly érettségizett tanulók mindannyian sikeresen felvételt nyertek magyarországi és kárpátaljai egyetemekre, ami az iskola eredményességének legszebb bizonyítéka.
Zárszavában Komjáthy Jenő gondolataival bátorította a fiatalokat: „Rossz a világ? Légy jó tehát magad! Üres a lét? Adj tartalmat neki! Az ember szolga mind? Légy te szabad! Hívd sorsodat bátor versenyre ki!”
Ezt követően a diákok Panykó Éva és Gorzó Kamilla osztályfőnökök kíséretében a színpadra vonultak, hogy megkapják a reményt jelképező zöld szalagokat. Az ünnepélyes szalagtűzés után az osztályfőnökök köszöntőszavaira került sor.
Panykó Éva osztályfőnök megható beszédében hét év közös utat idézett fel, melynek során a gyerekek érett, céltudatos fiatalokká váltak. Felidézte a közös élményeket, az online oktatás nehézségeit, a háború okozta megpróbáltatásokat és azt, hogy mindezek ellenére most együtt ünnepelhetnek. Zárásként azt kívánta, hogy tanítványai bátran, önmagukat megvalósítva lépjenek a felnőtté válás útjára.
Gorzó Kamilla osztályfőnök beszédében közös útjukra emlékezett vissza, amelyet az évek során diákjaival együtt jártak végig. „Együtt kezdtük el ezt az utat, együtt felnőttünk, nőttünk, változtunk az évek során.” Kiemelte, hogy „mindannyian egyediek és különlegesek vagytok”, és épp ez a sokszínűség tette igazán különlegessé az osztályt. Végül sok sikert kívánt tanítványainak a nagybetűs életben, arra biztatva őket, hogy valósítsák meg álmaikat, maradjanak kitartóak, és mindig emlékezzenek arra az iskolára, ahonnan indultak.
Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője beszédében arra biztatta a diákokat, hogy merjenek nagyot álmodni és megőrizni emberi értékeiket: „Legyetek bátrak! Mert a világ a bátor embereké. Legyetek kitartóak, mert az álmaink csak így válnak valóra.” Szavai zárásaként megható útravalót adott: „A gyökereitek Beregszászban vannak, de a szárnyaitok bárhová elrepíthetnek.”
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja Bacskai József ungvári főkonzul nevében is köszöntötte az ünneplőket. Beszédében arra utalt, hogy a tudás megszerzése mindig kitartást, küzdelmet kíván, és biztatta a diákokat, hogy őrizzék meg hálájukat tanáraik iránt. Végül jókívánságait fogalmazta meg: „Kívánom nektek, hogy egész életetek során legyen erőtök, kitartásotok a nehézségeket leküzdeni, alkalmazkodni a változásokhoz.”
„Mikor rátok nézünk, akkor a büszkeség tölt el bennünket, hiszen a kárpátaljai magyarság jövője vagytok” ‒ mondta beszédében Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Kiemelte, hogy bár a fiatalok különböző országokban folytathatják életüket, „az, aki innen, Kárpátaljáról származott el, mindig kárpátaljai marad”, hiszen a szülőföld szeretete örök kötelék. Szimbolikusan felidézte az iskola jelképét is: „A platánlevél, ami a zászlóra van fölhímezve, voltaképpen egy emlék. A szülőföld a mindig visszavár.”
A köszöntésekhez Marosi István görögkatolikus áldozópap és Margitics János református lelkész is csatlakozott, akik Isten áldását kérték a diákokra és a jelenlévőkre.
Az üdvözlőszavak után a végzősök változatos műsora következett. A diákok és tanáraik hónapokon át készültek erre a különleges napra. A vendégek számára összeállított műsorban verssel, dallal és prózával idézték meg az emberi élet legfontosabb értékeit: a hitet, a szeretetet, a családot, a szülőföldhöz való ragaszkodást, az összetartozást, a békét, az igazságot, a becsületet, a szabadságot és a tudást. E szavakat szalagokra írták, majd azokat stafétabothoz kötve jelképesen átadták az utánuk következő diáktársaiknak.
De nemcsak a diákok, a tantestület is készült a szalagavató ünnepségre, és a hagyományokhoz híven egy meglepetésdalt adtak elő a pedagógusok. Idén ez Demjén Ferenc Honfoglalás című dala volt.
Ezt követően az est egyik leglátványosabb része, a palotás és a keringő következett. A színpadon a fiatalok elegánsan, fegyelmezetten, ugyanakkor örömmel és felszabadultan táncoltak. Mozdulataikban ott volt mindaz a munka, amit az elmúlt hetekben a próbák során befektettek. A táncok között vetített képsorok pedig felidézték a közös diákévek legszebb pillanatait.
Az ünnepség végén a végzősök a művelődési ház előtti téren is eltáncolták keringőjüket, ezzel is megosztva a pillanat varázsát a városlakókkal.
A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum 23 végzősének szíve fölé tűzték fel ünnepélyes keretek között a jövőbe vetett hitet és a reményt jelképező zöld szalagot október 25-én a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében.
A hosszú utakon többször is meg kell pihenni, a megtett útra visszatekinteni, erőt gyűjteni, s aztán előre nézni, és lendületet véve ismét elindulni új és még újabb célok felé. „Megcélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot, mindig hinni és remélni, így érdemes a földön élni” – ahogy William Shakespeare írja. Az iskolás évek pedig hosszú utat jelentenek a mai ünnepeltek, a tizenegyedikesek életében. Elérkezett az a pillanat, amikor számot vethetnek: mit gyűjtöttek eddig a tarsolyukba, s még mihez kell erőt meríteniük, hogy a legjobban felkészülve érhessenek majd a hamarosan elérkező újabb fontos állomáshoz, az érettségihez.
Az ünnepség kezdete előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással adóztak a háborúban elhunyt áldozatok emlékének, majd a végzősök színpadra vonulását követően Pavljuk Erika, a Bethlen-líceum igazgatója mondott köszöntőt. Az intézményvezető elmondta, az ünnepeink egy kicsit mindig kiemelnek a hétköznapok forgatagából, s mindegyik a maga sajátságos, az adott alkalomhoz kapcsolódó hangulatával más megvilágításba helyezi az életünk mindennapjait. „A szalagavató ünnepség olyan alkalom, amikor a nemzedékek örökös váltakozására figyelhetünk, hisz azok a növendékeink állnak ma figyelmünk középpontjában, akik néhány éve csodálkozó tekintetű kisgyermekekként lettek líceumunk közösségének tagjai, ma pedig majdnem felnőtt fiatalok állnak előttünk, s mi, tanárok, nevelők a szülőkkel együtt büszkén láthatjuk, mekkora változáson mentek keresztül a mögöttünk álló évek során” – fogalmazott Pavljuk Erika, hozzátéve, hogy az elmúlt években emberpróbáló körülmények álltak elő és állnak fenn most is, amelyekben meg kellett és meg kell találni a megfelelő megoldásokat. „De közösen, egymást támogatva valahogy mindig sikerült átmenteni, továbbvinni az értékeinket, amikor például a tanulás egyik napról a másikra átkerült a virtuális, online térbe, és akkor is, amikor az egész addigi életünk kifordult a sarkaiból a háború következményei miatt. Ma – Istennek hála – mégis itt lehetünk együtt egy meghitt ünnepségen, amely egyik bizonyítéka az örök igazságnak, hogy »Az Élet él és élni akar«” – szögezte le az igazgató, aki mint mondta, számára azért is különleges a mai szalagtűző ünnepség, mert tanárként s az osztály nagy részének egykori osztályfőnökeként is végigkísérhette a felsorakozott tanulók fejlődését, ma pedig először szólhatott hozzájuk és az ünneplő közösséghez a líceum igazgatójaként. „Intézményünk névadójának, az Erdély aranykorát elhozó Bethlen Gábor fejedelemnek a gondolata szolgáljon biztatásul mindannyiunk számára: »Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.« Ennek a gondolatnak a jegyében kívánom nektek, kedves végzős osztály, hogy a mai ünnep hangulatától feltöltődve a lehető leghasznosabban töltsétek alma materetekben az érettségire felkészítő időszakot!” – bíztatta a diákokat Pavljuk Erika.
A szalagavató ünnepség az intézmény legszebb hagyománya, melyre évről évre lelkesen készül az érettségi előtt álló évfolyam. A zöld szalag a remény színével jelképezi mától a végzősök számára, hogy van valami, amiben reménykedhetnek, amire támaszkodhatnak: a hit, a lelki erő, az elszántság, melyek erőt adhatnak mindenhez. E gondolat jegyében Hnatik-Riskó Márta osztályfőnök feltűzte „gyermekei” szíve fölé a zöld színű szalagokat, majd a diákok is feltűzték azokat osztályfőnöküknek és az igazgatóság tagjainak. A büszke osztályfőnök ezután megható és biztató gondolatokat fogalmazott meg beszédében. Emlékeztette az egybegyűlteket arra, hogy a szalagtűző ünnepség olyan hagyomány, amit a Beregszászi Magyar Gimnázium honosított meg a vidéken. Felidézte továbbá, hogy „1991-ben, amikor szétesett egy világbirodalom, tíz nappal később megindult a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium – most Líceum –, mely azóta nagyon sok generációt bocsátott már ki, melyek egytől egyig azt mutatják és bizonyítják, hogy ahová kerültek a gimnazisták, ott helytállnak”.
A végzősökhöz szólva az osztályfőnök elmondta: „Ugyan még nem fejeztétek be a tanulmányaitokat, ma mégis megállunk egy pillanatra, hogy körülnézzünk, mit végeztünk eddig, és mi az, ami még előttünk áll az iskola falai között. Itt állunk, pár hónappal az igazi nagy fordulópont előtt. Azért kell ez a pár hónap felkészülési idő, hogy a lehető legjobban teljen. Azt kívánom nektek, hogy az előttetek álló időszak ne csak elmúljon, hanem teljen meg értékkel, tartalommal, telítsétek meg azt a szellemi tarsolyt, amit magatokkal fogtok vinni. Ti vagytok, ez az osztály az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy ami összetartozik, az összetartozik. Itt álltok most előttünk huszonhárman, de négyen csak erre a néhány napra tudtatok hazajönni; ti valahol távol, egy másik helyen éreztétek azt, hogy közénk tartoztok. Amikor egy-két napra végre mind össze tudtunk jönni, akkor helyére állt minden kis mozaikkocka” – fogalmazott Hnatik-Riskó Márta, majd Wass Albert erdélyi magyar író és költő egyik ismert idézetét helyezte a diákok szívére: „»A világ fölött őrködik a Rend«, és ebben bízzatok!”
„Azt kívánom nektek, hogy ezen az úton, amit még a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum falai között töltötök, készüljetek fel arra, hogy nagyon jó emberek legyetek, nagyon jó magyarok legyetek, a hit és a kitartás vezessen benneteket, rendületlenül!” – tette hozzá az osztályfőnök.
A meghívott vendégek közül elsőként Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul köszöntötte az ünnepelteket, akiket arra kért, hogy legyenek büszkék mindarra, amit eddig elértek, és emelt fővel induljanak az elkövetkezendő kihívások felé, tegyenek szert új tudásra, tapasztalatokra, barátságokra, de mindig őrizzék meg mindazt, amit az iskola falai között kaptak. „Ez a nap emlékeztessen benneteket arra, hogy a múlt eredményei és a jövő álmai együtt alakítanak minket azzá, akik vagyunk” – hangsúlyozta a diplomata.
A szalagtűzés jelentőségét és az ünnepség szépségét emelte ki köszöntőjében Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője. „Örömünkre szolgál, hogy a nehézségek ellenére méltóképpen tudunk együtt ünnepelni. Bár lehetséges, hogy vannak szülők, akik csak felvételről kísérik végig gyermekük életének e jeles eseményét, de mindannyian abban bízunk, hogy a dolgok mihamarabb jóra fordulnak” – jegyezte meg, majd a végzősökhöz fordulva azt kívánta, hogy soha ne adják fel az álmaikat, merjenek bátran célokat kitűzni, és öregbítsék a város jó hírnevét.
Meghatódva szólt az ünneplőkhöz Szabó Árpád, az intézmény idén leköszönt igazgatója, aki elmondta, rendkívül jólesett számára, hogy meghívást kapott a szalagavatóra, s immár a 26. zöld színű szalagot is mellére tűzték. „Bevallom, ez a zöld szalag a legmeghatóbb. Örülök, hogy nem felejtettetek el, és az is örömmel tölt el, hogy látom: a líceum tovább él, jó kezekben van, és bízom benne, hogy ahogyan eddig is, a Bethlen-líceum Kárpátalja legjobb magyar középiskolája volt, a jövőben is az lesz” – húzta alá Szabó Árpád.
Egykori gimnazistaként Tóth Győző, a KárpátHáz Civil Szervezet igazgatója saját élményeit idézte fel beszédében. „Huszonhárom évvel ezelőtt ugyanott álltam, ahol most ti. Ennyi idő távlatából is tisztán emlékszem, amikor osztályfőnökünk nekem is feltűzte a reményt szimbolizáló zöld szalagot. Higgyétek el, a ma elhangzott szavak egyike sem közhely, s ezt tapasztalatból mondom, hiszen mindmáig emlékszem Kádár Rózsika néni akkor hozzám intézett szavaira, melyek szerint azóta is alakul az életem” – mondta.
A köszöntőket követően a szalagavató ünnepség azon része következett, amikor maguk a végzősök szóltak a jelenlévőkhöz. Műsorukban megosztották gondolataikat arról, milyen örök emberi értékeket tartanak szem előtt, amikor a felnőtt életre készülnek. A versben és dalban megfogalmazott gondolatok egyben vallomások voltak a családról, az összetartozásról, a szülőföldről, a tudásról, az igazságról, a becsületről, a hitről, a szeretetről, a szabadságról és a békéről.
Egy éven át a mostani végzősök őrizték a mindenkori „gimnazisták” közös értékeinek szimbólumát, a stafétát, amelynek szalagjai az előző évek végzőseinek emlékét hordozzák és viszik tovább. Az ünnepség keretében a számukra fontos értékekkel gazdagítva továbbadták az összetartozásnak ezt a jelképét a nyomukban haladó 10. évfolyamosoknak.
Ezt követően a hagyományokhoz hűen a tanári kar szívhez szóló dallal köszöntötte a szalagavatós diákokat, akik az ünnepség záróakkordjaként palotást és keringőt táncoltak.
A végzősök a korábbi évek szokását folytatva arra kérték szeretteiket, hogy az ünnepi virágcsokrokra szánt összegek ellenértékével járuljanak hozzá a tanárnőjük, Melnicsok Anetta gyógykezeléséért indított adománygyűjtő akciójukhoz.
