A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartottak megemlékezést június 4-én Mezőgecsében. A résztvevők a Kajdy-kúria előtt gyűltek össze, ahol csendes főhajtással tisztelegtek a trianoni békediktátum következményei, valamint a határokon átívelő magyar összetartozás eszméje előtt.
A nemzeti összetartozás napját minden év június 4-én méltatják a magyar közösségek szerte a világon. Az idei esztendőben a békediktátum aláírásának 106. évfordulójáról emlékeztek meg a Kárpát-medencében és a diaszpóra magyarsága körében egyaránt. Az emléknapot az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította hivatalosan a nemzeti összetartozás napjává. A kezdeményezés célja annak hangsúlyozása, hogy a történelmi határváltozások ellenére a magyar nemzet egysége megmaradt: a világ különböző részein élő magyarokat közös történelmük, kultúrájuk és anyanyelvük köti össze.
A rendezvény kezdetén Szatmári Viola, a Mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport vezetője köszöntötte az emlékezőket. Majd a hagyományőrző csoport dalösszeállítása követett.
Az esemény további részében koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az életfa előtt csendes főhajtással koszorúzott Balogh György beregszászi magyar konzul, Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, valamint a hagyományőrző csoport tagjai.
Sin József, a KMKSZ alelnöke hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta: „Kilenc évtizeden át sokszor csak a határokon és a szögesdrótokon keresztül figyelhettük, hogyan élnek honfitársaink az anyaországban és a többi elszakított területen. Immáron 106 év telt el, és ma büszkén mondhatjuk, hogy a kárpátaljai magyarság megőrizte identitását, hagyományait és anyanyelvét. Közösségünk ma is vállalja magyarságát, és büszkén vallja magát a magyar nemzet részének. Jelentős mérföldkő volt 2010, amikor a Magyar Országgyűlés elfogadta a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényt. Ez a döntés a határon túli magyar közösségek számára fontos erkölcsi megerősítést jelentett, és hozzájárult ahhoz, hogy a Kárpát-medencében és a világ különböző részein élő magyarok továbbra is megőrizzék nemzeti identitásukat. Az elmúlt években több országban is megindult a magyar közösségek jogainak és értékeinek nagyobb mértékű elismerése. Szimbolikusnak tekinthető, hogy éppen a nemzeti összetartozás napját megelőzően érkeztek hírek arról, hogy előrelépés történt azoknak a követeléseknek az ügyében, amelyekhez a kárpátaljai magyarság következetesen ragaszkodott. A fejleményeket reménykedve figyeljük, és bízunk abban, hogy a kárpátaljai magyar közösség helyzete Ukrajnában tovább javul, így biztosabb alapokon, erősebben és nagyobb biztonságban építheti jövőjét szülőföldjén.”
Szatmári Viola a megemlékezés kapcsán aláhúzta: „Ősi hagyományainkat soha ne feledjük, népi szokásainkat pedig igyekezzünk megőrizni és továbbadni. Ide tartoznak a gyönyörű magyar népdalok, a hazafias énekek, valamint a rendezvények és hagyományőrző alkalmak, mint a tollfosztás, a tengerihántás vagy a szüreti mulatságok. Csoportunk ezeket a szokásokat hosszú évek óta igyekszik feleleveníteni és bemutatni. Különösen nagy élményt jelent számunkra, hogy továbbvihetjük mindazt, amit az idősebb generáció ránk hagyott. A legfontosabb célunk, hogy ezek az értékek ne merüljenek feledésbe, hanem a következő nemzedékek számára is megmaradjanak. Nagy hangsúlyt fektetünk a helyi népdalkincs megőrzésére is. A Gecséből származó népdalokat személyesen gyűjtöttem össze, házról házra járva, hogy hiteles formában maradhassanak fenn. Ezért is szívügyem a közösség és a hagyományőrző kollektíva munkája.”
A rendezvény végén elhelyezett koszorúk és az elhangzott gondolatok egyaránt azt üzenték, hogy a történelmi megpróbáltatások ellenére a magyar közösségek továbbra is őrzik hagyományaikat, nyelvüket és nemzeti értékeiket.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezést június 4-én a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Nagybégányi Alapszervezete. A résztvevők a helyi római katolikus plébánia előtti parkban csendes koszorúzással tisztelegtek a trianoni békediktátum következményei és a magyarság összetartozásának eszméje előtt.
A rendezvény kezdetén Juhász Gyula versét hallhatták a megjelentek, majd a helyi gyerekek szavalatai elevenítették fel az összetartozás érzését. Petrás Kamilla előadásában Radnóti Miklós Nem tudhatom című verse hangzott el, míg Buda Csenge Tóth Enikő Nemzeti összetartozás című versét adta elő. Ezután a Nagybégányi Római Katolikus Egyházközség kórusának dalösszeállítása következett.
A kulturális műsor után a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit: Balogh György Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében, Sin József, a KMKSZ alelnöke és a KMKSZ Nagybégányi Alapszervezetének képviselői.
A csendes koszorúzás kapcsán Sin József hetilapunknak adott nyilatkozatában kiemelte: „Úgy gondolom, nincs még egy olyan nemzet a világon, amelyet annyira szétszabdaltak volna, mint a magyart. A békediktátum óta tudjuk, hogy a szomszédos országok mindegyikében jelentős magyar közösségek élnek, amelyek sok esetben nem könnyű körülmények között éltek: jogfosztottsággal, különféle visszaélésekkel és nehézségekkel szembesülve. Ugyanakkor ezek a közösségek mindenhol meg tudták találni azokat a vezetőket, akik kiálltak a kisebbségben élő magyarságért. Jól emlékszem 2010-re, amikor a Magyar Országgyűlés kihirdette a nemzeti összetartozás napját. Úgy érzem, hogy a korábbi nemzeti keserűséget azóta egyfajta bizakodás váltotta fel: a remény, hogy a jövő másképp alakul. A törvény is azt rögzíti, hogy minden magyar a nemzet egységének része, és ezt az eszmét mindenkinek meg kell őriznie. Úgy látom, hogy ez az elképzelés részben meg is valósult, hiszen a világ számos pontján, így Kárpátalján is rendszeresen tartanak megemlékezéseket, és az emberek bizakodva tekintenek a jövőbe. Szimbolikusnak is nevezhető, hogy nemrég lezárultak az ukrán–magyar tárgyalások az úgynevezett 11 pontról, amelyeket régóta vártunk, és úgy tűnik, sikerülhet elfogadtatni őket. Ez jelentős előrelépés lehet a két nép, illetve a két állam kapcsolatában, és egyben a megbékélés fontos első jele is.”
A nagybégányi megemlékezés méltóságteljes és lélekemelő példája volt annak, hogyan lehet a múlt fájdalmából a jelen közösségi erejét meríteni, s hogyan válik az emlékezés a hit, a remény és az összetartozás ünnepévé.
Mezőgecsén a hagyományokhoz híven, az egykori Kajdy kúria előtti Magyar élettéren emlékeztek meg az egybegyűltek a nemzeti összetartozás napján. Itt a Tüzes liliom hagyományőrző csoport tagjai tartottak rövid előadást majd csendes főhajtás mellett helyezték el az emlékezés virágait a hármas halmot szimbolizáló emlékhelynél.
Nagybégányban a Nemzeti Összetartozás Parkjában felállított Turul-szobornál csendes koszorúzással méltatták a nemzeti összetartozás napját. A megemlékezés a helyi iskola növendékei és a nagybégányi római katolikus gyülekezet énekkara közös irodalmi-zenés előadásával vette kezdetét. Ezt követően a jelenlévők elhelyezték koszorúikat a Turul-szobor talapzatán.
Május 24-én huszonhatodik alkalommal rendezték meg a Guti Pünkösdi Napokat, amely mára nemcsak a település, hanem az egész Beregvidék kiemelkedő közösségi ünnepévé vált. A hagyományőrző rendezvényt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapította 1991-ben azzal a céllal, hogy életben tartsák és továbbadják a pünkösdhöz kötődő népi szokásokat. Bár az évek során olykor nehéz körülmények között sikerült csak megszervezni az eseményt, a Guti Pünkösdi Napok mára a találkozás, az összetartozás és a közös ünneplés meghatározó jelképe lett.
A Guti Pünkösdi Napok programja a hagyományokhoz híven ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, ahol a jelenlévők közösen kértek áldást és békét a vidékre. Ezt követően a kulturális programok a Guti Gimnázium területén folytatódtak.
Az intézményben helyet kapó állandó fotókiállítás mellett a látogatók ezúttal Gogola Zoltán beregszászi festőművész lenyűgöző képeit, valamint Sin József Gut község és a Pünkösdi Napok történetét bemutató fotókiállítását tekinthették meg.
A rendezvény hivatalos megnyitójára a gimnáziumhoz tartozó zöldövezetben került sor. Itt ünnepi beszédek hangzottak el, amelyek mind a hit, a megmaradás és az összefogás fontosságát hangsúlyozták.
Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke és a rendezvény ötletgazdája köszöntőjében emlékeztetett: a Szentlélek eljövetele véget vetett a nyelvi és megértési problémáknak, és reményt adott a csüggedőknek. Beszédében utalt a jelenlegi nehéz helyzetre is:
A kérdésre, hogy kell-e háborús időszakban ilyen rendezvényeket szervezni, számomra egyértelmű a válasz: igen! Az emberek nem félelemben, hanem szabadon és vidáman akarnak élni. A közösségnek élnie, találkoznia és bíznia kell.
Sin József útravalóul kiemelte: „A hagyományokat nem őrizni kell […]. A hagyományokat megélni kell!”
Gyebnár István, a beregszászi magyar konzul is köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében hangsúlyozta, hogy bár a kárpátaljai magyarság számszerűleg meggyengült, lélekben és tudatban továbbra is erős. Tolmácsolta Magyarország új kormányának üdvözletét és biztosította a jelenlévőket a folyamatos támogatásról. Kitért arra is, hogy Kijevben már szakértői szintű egyeztetések kezdődtek a kisebbségi jogok és a két ország közötti kapcsolatok javítása érdekében, ami a kárpátaljai közösség érdekeit szolgálja. Végül megköszönte a KMKSZ-nek, hogy a rendkívüli nehézségek ellenére is fenntartja a a Guti Pünkösdi Napok kontinuitását.
Vince István, a Beregszászi kistérség alpolgármestere a gutiak közismert vendégszeretetét méltatta, és emlékeztetett, hogy pünkösd az egyház újjászületésének ünnepe is. Kívánta, hogy ez az alkalom hozzon erőt, egészséget és megújulást minden családnak.
A rendezvény megnyitóján pünkösdi dalok is felcsendültek Deák Orsolya és Deák Brigitta előadásában.
A beszédek után a fiataloké volt a főszerep. Elsőként a Guti Gimnázium pünkösdi hagyományőrzői léptek fel, akik megelevenítették a pünkösdi király és királyné választásának szokását.
Ezt követően a Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes pünkösdi műsora varázsolta el a közönséget. Orosz-Váradi Enikő, a táncegyüttes vezetője elmondta, hogy első alkalommal vesznek részt a guti rendezvényen, és különleges élmény számukra a gyerekekkel együtt megélni ezeket a hagyományokat. Kiemelte: a jelenlegi helyzet miatt kevesebb a fellépési lehetőség, így a csoport mindig örömmel ragad meg minden alkalmat, ahol a magyar népművészetet népszerűsíthetik és a gyermekek megmutathatják a tudásukat.
A kulturális programok mellett a sport és a gasztronómia is kiemelt szerepet kapott: a vállalkozó szelleműek kődobó, rönkdobó és kötélhúzó versenyeken mérhették össze erejüket, miközben a sportrendezvények fénypontjaként Kisgut, Nagygut és a Beregi válogatott csapatai küzdöttek meg egymással a kispályás focitornán. A szervezők a kulináris élvezetekről is gondoskodtak, így a vendégek megkóstolhatták a helyi bográcsost és a változatos étel- és italkínálatot.
Az egész napos rendezvény a késő délutáni órákban érte el csúcspontját, amikor megválasztották Pünkösd szépét, majd sor került az ünnepélyes eredményhirdetésekre és a versenyek nyerteseinek megjutalmazására.
A 26. Guti Pünkösdi Napok jó alkalmat adott arra, hogy a helyiek kicsit félretegyék a mindennapi gondokat, közösen megéljék a hagyományaikat, és egy jó hangulatú nappal erősítsék a közösséget.
A KMKSZ szervezésében idén is megrendezték a Guti Pünkösdi Napokat, amely mára a Bereg-vidék igazi örömünnepévé vált. A rendezvény ünnepi istentisztelettel indult, majd a helyi kiállító teremben Gogola Zoltán festményeit tekinthették meg az érdeklődők. A kulturális programokat – melyek megvalósulását a Rezeda Folkműhely is segítette – a hagyományos, immár 26. Darcsi Viktor kispályás focikupa egészítette ki. A nehéz idők ellenére több százan gyűltek össze a rendezvényen, reményt és feltöltődést merítve a közösségi összetartozásból és a békébe vetett hitből.
Sin József: Rákóczi példája évszázadok óta a szabadságra vágyó magyar nép jelképe lett. Koszorúzással és csendes főhajtással emlékeztek meg Kárpátalján a KMKSZ kezdeményezésére a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 323. évfordulójáról. A szervezők emlékeztettek: 1703 májusában ezen a vidéken bontott zászlót Esze Tamás vezetésével a szabadságharc, amely később az egész országot megmozgatta. A történészek szerint ez az egyetlen olyan jelentős magyar történelmi esemény, amely Kárpátalja térségéből indult és ide is kötődik lezárása.
A Rákóczi-szabadságharc kezdetének 323. évfordulóján, május 21-én csendes megemlékezésekkel tisztelegtek Kárpátalján a hajdani hősök előtt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Pro Cultura Subcarpathica közös szervezésében a térség két jelentős történelmi helyszínén idézték fel II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kezdetét. A KMKSZ vezetőségét mindkét megemlékezésen Sin József és Kulin Zoltán alelnökök képviselték.
A megemlékezéssorozat első állomása Mezővári volt, ahol a KMKSZ szervezésében gyűltek össze az emlékezők a református templomkertben. A megjelenteket elsőként Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára köszöntötte. „1703. május 21-én Tarpán, aztán itt, Mezőváriban a piactéren, majd a borzsovai letérőnél és utána Beregszászban a római katolikus templom előtt Esze Tamás vezetésével megtörtént a Rákóczi-szabadságharc zászlóbontása. Azt lehet mondani, a magyar történelemnek ez az egyetlen olyan eseménye, amely innen a vidékünkről indult, az egész országot megmozgatta, és a vidékünkön zárult is le” – hangsúlyozta.
Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a történelmi eseményeket őrző Rákóczi-emléktáblánál.
Sin József, a KMKSZ alelnöke a sajtó képviselőinek a helyszínen adott nyilatkozatában kiemelte II. Rákóczi Ferenc történelmi alakját és örökségét: „Nemrég ünnepeltük Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóját, és úgy gondolom, hogy ebben a nagyvilágban, ahol magyarok is élnek, nincs olyan ember, aki ne ismerné vagy ne hallott volna II. Rákóczi Ferencről. Ugyanis őt a tenni akarás vágya a kor történelmének a középpontjába állította.”
Sin József hozzátette: „Rákóczi példája évszázadok óta a szabadságra vágyó és azért tenni is akaró és tudó magyar nép, magyar emberek jelképe lett. Rákóczi szabadságeszméje évszázadokon át megtartotta és kifejezte a magyar nép szabadságszeretetét. És az ő önzetlen hazaszeretete is nagy szerepet játszik abban, hogy mi, magyarok ma is egyre inkább hiszünk a határok feletti egységes magyar nemzetben.”
A mezővári eseményeket követően a megemlékezés Beregszászban, Esze Tamás szobránál folytatódott a Pro Cultura Subcarpathica koordinálásával. A korhű viseletbe öltözött hagyományőrzők jelenléte és a nagyságos fejedelem lobogójának felvonása mellett ünnepélyesen felolvasták a történelmi brezáni kiáltványt.
Ezt követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva a nap történelmi súlyát: „II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevében 1703. május 21-én Esze Tamás hadba szólította a magyar nemzetet az elnyomás ellen. A brezáni kiáltvány szavaival reményt és hitet adott mindazoknak, akik készek voltak harcolni »Istennel a hazáért és szabadságért«.”
Beszédében emlékeztetett arra, hogy Esze Tamás kurucai 323 évvel ezelőtt Tarpa és Mezővári mellett Beregszászban is kibontották a Rákóczi-szabadságharc zászlóit. „A kuruc seregek fellépése nem csupán fegyveres ellenállás volt, hanem a szabadság, az összefogás és a nemzeti önrendelkezés örök példája is. A magyar kormány támogatásának köszönhetően ma ismét együtt emlékezhetünk és együtt lengethetjük meg Rákóczi hadba hívó zászlaját – azt a lobogót, amely évszázadok múltán is összeköt bennünket múltunkkal és nemzeti örökségünkkel” – fogalmazott, majd koszorúzásra hívta a jelenlévőket.
A csendes főhajtás és koszorúzás zenei kíséreteként Holozsai Imre, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója tárogatón szólaltatott meg kuruc dallamokat, méltóképpen megidézve az ősök bátorságát és szabadságvágyát.
A helyszínen Szakál Imre, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektorhelyettese osztotta meg gondolatait a sajtó képviselőivel.
„Mint minden megemlékezésnek, én úgy gondolom, ennek is nagyon fontos funkciója az, hogy a közösséget megismertesse a saját múltjával. […] Ha van egy képünk a közös múltunkról, az természetesen a közösségnek a kohézióját, az összetartását erősíti, segíti, illetőleg tájékozódási pontként is szolgál. Ezért is fontos, hogy ezeket az emlékhelyeket fenntartsuk, és igyekezzünk a köztudatban is megtartani” – mutatott rá a rektorhelyettese.
A csendes megemlékezés megerősítette, hogy a múlt hőseinek példája ma is erőt ad a kárpátaljai magyaroknak a kitartáshoz.
Különleges színházi élményben lehetett része mindazoknak, akik április 29-én ellátogattak a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház épületébe, ahol a Déryné Program keretében mutatták be a Gül Baba című előadást. Az érdeklődés rendkívüli mértékét jól jelzi, hogy a nézőtér teljesen megtelt, sőt több mint száz pótszéket is ki kellett helyezni, hogy minden látogató helyet találhasson.
Az előadás előtt Sin Edina, a színház megbízott igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta a Déryné Program jelentőségét, amely lehetőséget teremt arra, hogy magas színvonalú magyar színházi produkciók eljussanak a határon túli közönséghez is. Kiemelte, hogy az ilyen alkalmak nemcsak kulturális élményt nyújtanak, hanem közösségépítő szereppel is bírnak, erősítve a helyi magyarság identitását. Mint mondta: „Elmondhatjuk, hogy a háború immár több mint négy, sőt inkább az ötödik évében is a magyar közönség képes arra, hogy részt vegyen egy három egymást követő napos színházi maratonon. Ezen a héten hétfőn, kedden és szerdán több mint nyolc intézményt látogattunk meg, több mint 20 vendégelőadót fogadtunk, és több mint 1800 nézővel találkoztunk. Ekkora az igény a magyar nyelvű színházi kultúrára és előadó-művészetre. Ez pedig kétoldalú: önök nélkül mindez nem valósulhatna meg.”
Ezt követően Sin József, a KMKSZ alelnöke szólt a közönséghez: „Úgy gondolom, hogy az ilyen előadások segítenek enyhíteni azt a háborús feszültséget, amely sok ember mindennapjait áthatja Ukrajnában. Kárpátalját, Beregszászt ma is a békés együttélés jellemzi: különböző nemzetek és közösségek élnek itt egymás mellett békében, barátságban. A mi feladatunk az, hogy ezt az örökséget megőrizzük, és példát merítsünk Gül Baba történetéből, annak lelki üzenetéből. A rózsáról pedig ne a viszály, hanem a szépség és az élet jusson eszünkbe – a rózsa minden rosszat legyőző ereje. A mai előadás a Déryné Határtalan Programnak köszönhetően valósulhatott meg, és a KMKSZ mindig azon dolgozik, hogy a kárpátaljai magyarság megkapja azt, amire vágyik: magyar szót, magyar dalt és magyar kultúrát.”
A beszédek után került sor a kétfelvonásos darab megtekintésére. A darab cselekménye Budán, a török hódoltság idején játszódik. Gül Baba rózsakertjét magas vasrácsok védelmezik, hiszen a törökök szentként tisztelik a gyönyörű virágokat. Leilát, a rózsák atyjának leányát szintén szigorúan őrzik a hárem falai. A történet középpontjában Gábor diák áll, aki barátjával, Mujkóval együtt beszökik a kertbe, és egy szál rózsát szakít le, hogy azt szerelmének, Leilának ajándékozza. A törvény azonban kegyetlen: még egyetlen szent rózsa leszakítása is halállal büntetendő.
A tragédiát végül Gül Baba embersége akadályozza meg: a leánya iránt érzett szeretet felülkerekedik benne a bosszún és a hagyományok szigorán. Így Leila és Gábor szerelme minden akadály ellenére beteljesülhet.
A történet központi üzenete a szerelem mindent legyőző ereje és az emberi élet felbecsülhetetlen értéke. Egyúttal előremutató gondolatot is hordoz: eljöhet az idő, amikor az emberek között nem képeznek válaszfalat a nemzetiségi és vallási különbségek.
A Gül Baba c. előadás méltán aratott nagy sikert: a közönség vastapssal jutalmazta a művészek teljesítményét. A darab látványvilága, zenéje és a színészi játék egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy az este emlékezetes maradjon minden jelenlévő számára.
Az előadás ismét bebizonyította: a színház él, közösséget teremt és képes maradandó élményt nyújtani – különösen akkor, ha ilyen elhivatott művészek és hálás közönség találkozik.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kezdeményezésére létrejött Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark és Látogatóközpont már hosszú ideje fontos szerepet tölt be a térség kulturális életében. A helyszínen rendszeresen szerveznek különböző rendezvényeket és programokat az érdeklődők számára. A Széchenyi István Jótékonysági Alapítvány együttműködésének, valamint a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásának köszönhetően eddig több mint háromezer, magyar iskolában tanuló felső tagozatos diák juthatott el a központba.
