2020-ban online hagyományőrző szakköröket indított a Nemzeti Művelődési Intézet és a Népművészeti Szervezetetek Egyesülete. Kárpátalján a népfőiskolai egyesület támogatásával valósultak meg a foglalkozások. Szalókán a szervezők által készített oktató videó és a szakavatott vezető segítségével a gyöngyfűzést sajátíthatják el a résztvevők. S ahogy haladt az idő egyre impozánsabb termékek kerültek ki az asszonyok keze alól. A gyöngyfűzés mellett a gyertyaöntés mesterségébe is belekóstoltak a szalókai asszonyok. A technológia része a speciális dupla aljú fazék, amelyben az alsó részből felszálló gőz folyamatosan melegen tartja a gyertya alapanyagául szolgáló parafint és sztearint. Mert mint kiderült a hozzáértés és a kézügyesség mellett a megfelelő hőmérséklettől is sok függ a gyertyakészítés során. A Szakkör keretében Szalókán már három éve sajátítanak el az érdeklődők hagyományos mesterségeket. Az eredményeket látva a fiatalok is csatlakoztak a csapathoz. A képzés a Szakkörben résztvevők alkotásainak kiállításával zárult a szalókai kultúrházban. Az érdeklődők megcsodálhatták a szemet gyönyörködtető, karkötőket, nyakláncokat és még számos gyöngyből készült terméket. A pompás, sokszínű és formájú gyertyák is azt jelzik, hogy a szakkör elérte célját. Jól láthatóan mestermunkák születtek, amelyekre bármely település méltán lenne büszke. A Szakkör program a kézműves technikák átadása és a hagyományok életben tartása mellett kiemelt célkitűzése a közösségek erősítése. Ez Szalókán minden bizonnyal sikerült, hisz a csapat folytatni akarja. Együtt szeretnék elsajátítani haladó szinten a makramézást, illetve a natúr kozmetika fortélyait.
Szeptember elsején még senki nem tudott semmit a szebb időket is megélt szalókai általános iskolában, amely két éve már nem önálló intézmény, hanem a szomszédos településen működő Eszenyi I‒III. Fokozatú Bázisiskola Szalókai Fiókintézménye. Bár hét első osztályos kezdheti meg idén a tanulást az iskolában, vészjóslóan mondták a pedagógusok, hogy az elvándorlás miatt megszűnt a 9. osztály. A Csapi kistérséghez tartozó település iskolájában a korábbi évtizedekben 140, később 120 tanuló is tanult, idén a tanévkezdéskor mindössze 33 iskolás, szüleik és tanáraik álltak az iskolaudvaron.
Márkus Beatrix magyartanárnő köszöntötte a megjelenteket, hisz Bakura Jánost, az iskola vezetőjét pont szeptember elsején, reggel hivatalába rendelte Valerij Szamardak, a Csapi kistérség polgármestere.
Az állami és a nemzeti himnusz elhangzása után Bátori József, az Ungvári Járási Tanács képviselője, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka köszöntötte a gyerekeket, tanárokat és szülőket: „Sajnos látok a pedagógusok és a szülők szemében bizonytalanságot. Lesz-e tanítás, villany, légiriadó, amikor a gyerekeknek a tanárokkal együtt, sürgősen le kell menniük az óvóhelyre. Pedagógusainknak erőt, egészséget, bölcsességet, kitartást és türelmet kívánok gyermekeinkhez. A gyerekeket pedig arra kérem: figyeljetek a tanáraitokra és tanuljatok jól, mert ami a fejetekben van, azt nem veszi el senki. A szülőket pedig arra inteném, legyenek partnerek, rendszeresen konzultáljanak a tanárokkal, hogy mit lehet még tenni gyermekük jobb előrehaladása érdekében. Legfőképp pedig békét kívánok mindnyájunknak!” – fogalmazott Bátori József.
Az elsős gyerekek kedves kis verses, táncos műsora után a nagyobb tanulók szavaltak és énekeltek, bizonyítva, hogy egy kis iskolában is vannak tehetséges gyerekek.
Kovács Edit, az elsősök tanító nénije is köszöntötte leendő kis tanítványait, elmondta, hogy járványos megbetegedés tombol a faluban, sok gyerek beteg, ezért jöttek el csak ilyen kevesen a tanévnyitóra, a hét elsős közül is hiányzott egy kisfiú. Megköszönte a szülőknek, hogy bíznak a szalókai iskolában, hisz az alsó osztályokban a gyermeklétszám megközelíti a csapi magyar iskoláét. Sajnos a felső osztályokban már nem ilyen jó a helyzet – jegyezte meg szomorúan. „Ki kell tartsunk a szülőföldünkön! Meg kell maradjunk! Mindenki nem menekülhet el…” – jelentette ki Kovács Edit.
Megszólalt az első csengő, a gyerekek bemehettek a 2018 novemberében átadott, holland támogatással épült, szép új iskolájuk tiszta tantermeibe. Az osztályfőnöki órákon még arra készültek, hogy szeptember 4-én, hétfőn majd elkezdhetik a tanulást.
Délután hazaérkezett a polgármesterrel és a kistérségi tanács oktatási osztályának vezetőjével folytatott megbeszélésről Bakura János, a szalókai fiókintézmény vezetője, akitől megtudtuk, hogy arról tájékoztatták a kistérségi vezetők, hogy csak az 1‒4. osztály marad meg Szalókán, az 5‒9. osztályos tanulók hétfőtől a Szalókától három kilométerre lévő Eszenybe járnak majd iskolába. „A nagymértékű elvándorlás miatt tavaly 68 tanulóból 32 volt külföldön, idén 63 tanulónk maradt, akik közül 28-an jelenleg nem tartózkodnak itthon – vázolta a helyzetet az iskolát 33 éve igazgató Bakura János. – A kistérségünk két másik magyar tannyelvű általános iskolájában, Tiszaásványban és Tiszasalamonban is a mienkhez hasonlóan alakul a gyermeklétszám, viszont azokban a kis iskolákban nagyobb a jelenléti oktatásban részt vevők aránya, így ők működhetnek tovább. A háború kitörése után harminc tanuló távozott az iskolánkból, ráadásul a nyáron a kilencedik, nyolcadik és hatodik osztályokból összesen négy tanulót vittek át a szülei a Nagydobronyi Református Líceumba. Így az itthon lévő, a jelenléti oktatásban részt vevő kilencedikesek száma négyre csökkent, tehát eleve nem indíthattunk idén 9. osztályt. A pedagógusok közül is sokan távoztak, tavaly elment a matematika-informatika tanár, most szeptembertől Magyarországon vállalt munkát az angoltanárnő. Mivel 2021-től az Eszenyi Bázisiskola filiáléjaként működtünk, az eszenyi pedagógusok bevonásával meg tudtam oldani a felmerült tanárhiányt. A tantárgyak döntő részét szaktanárok tanították nálunk, de megszületett a döntés, a gyereklétszám alakulása miatt mostantól négy osztály maradhat csak a szép új iskolánkban. Például az ötödik osztályban hiába maradtak még papíron tizenketten, a faluban gyakorlatilag csak négy gyerek maradt közülük. Az alsó osztályok közül a harmadikba öt tanuló járt korábban, közülük hármat külföldre vitt az édesanyja, emiatt összevontuk a harmadikat az első osztállyal, a megmaradt négy osztály is gyakorlatilag három lesz” – sorolja a nehézségeket az igazgató.
„A holland támogatóknak és önkénteseknek köszönhetően 2018-ban átadtunk egy korszerű, minden követelménynek megfelelő épületet, felszereltük. Addig két váltásban egy régi, rozoga épületben dolgoztunk. Nem gondoltuk akkor, hogy öt évvel később csak elemi iskola marad majd községünkben. Bíztam benne, hogy a nyáron lesz, aki hazajön, de az ellenkezője történt a kialakult helyzet miatt. Továbbra is abban bízom, hogy jövőre hazajönnek majd a szülők, és újra lesz kilencosztályos iskola Szalókán” – zárta a beszélgetésünket Bakura János, aki egyelőre marad az elemi iskola vezetője, ugyanakkor két tanárnőnek megszűnik az állása, a többi pedagógus más iskolákban is tanított korábban. A gyerekek pedig csak hétfőn tudják majd meg, hogy mostantól majd Eszenyben fognak tanulni.
A szalókai mézeskalács-készítő és gyöngyfűző szakkörök tagjai április 30-án közös kiállítással kápráztatták el az érdeklődőket a Szalókai Kultúrházban megszervezett kiállítás keretében. A lakiteleki Nemzeti Művelődési Intézet Szakkör Programjának keretében létrejött két szalókai szakkör közül a mézeskalács-készítők januárban, a magyar nemzeti Himnusz inspirálta alkotásukkal a magyar kultúra napi program díjazottjai lettek.
A két szakkört vezető Halász-Kovács Mária, aki egyben a Szalókai Kultúrház vezetője és a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke, tudósítónknak elmondta: „Mi, szalókaiak 2021-ben csatlakoztunk a Nemzeti Művelődési Intézet Szakkör Programjához, akkor a KMKSZ járási szervezetének és a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesületnek a vezetői hívták fel a figyelmünket erre a lehetőségre. Elsőként egy ötfős csoporttal a hímző szakkörre jelentkeztünk, mert úgy gondoltuk, hogy a hímzésnek vannak ma is élő hagyományai községünkben. Annak ellenére, hogy nem most kezdtünk hímezni, sokat tanultunk a szakkörprogram jóvoltából. Például a korábban Szalókán széles körben ismert, de mára feledésbe merült azsúrozás technikát visszatanultuk.”
A mostani kiállítás kapcsán Halász-Kovács Mária elmondta, hogy a korábban hímzési technikákkal ismerkedő asszonyok most a gyöngyfűzésben láttak kihívást, tavaly november óta sikerrel vették az akadályt, mert mind a harminc leckét hibátlanul elsajátították az internetről letölthető oktatóvideók segítségével.
A mézeskalács-készítő tanfolyam elindulása pedig Ráti Évának köszönhető, aki már korábban is foglalkozott ezzel a hagyományos mesterséggel. Hozzá csatlakoztak a többiek, akik érdeklődtek a mézeskalács-készítés mesterfogásai iránt. A szakkör foglalkozásainak helyszíne is Éva néni konyhája volt. „Karácsonyra már azelőtt is készítettünk mézeskalácsokat, de a mesterséggel ilyen mélységében most ismerkedtünk meg Kádár Manni és Bujdosó Enikő mézeskalács-készítő mesterek és szakoktatók jóvoltából, akik az online szakkör vezetői voltak. Az előre elkészített oktatóvideók mellett, a megosztó felületen kérdéseket is feltehettünk a mestereknek, akiknek hálásak vagyunk a segítségükért” – mondta el a két szakkört vezető Halász-Kovács Mária.
Idén a szalókai mézeskalács-készítő szakkörnek a Himnusz ihlette mézeskalács kompozíciója nagy sikert aratott a Nemzeti Művelődési Intézet által, nemzeti Himnuszunk megírásának 200. évfordulója tiszteletére kiírt pályázatán. A Kárpát-medencében működő háromezer szakkör közül több mint százan neveztek, a szalókaiak mézeskalácsból készült munkája pedig bekerült a tizenöt díjazott közé. Ennek kapcsán meghívást kaptak Lakitelekre, az ünnepélyes díjátadóra, ahová a szakkör mind az öt résztvevője elutazott. A díj egy szakköri csomag volt, ők a makramét választották.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóján Halász-Kovács Mária szakkörvezető köszöntötte a megjelenteket. Bátori József, az Ungvári Járási Tanács képviselője, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka kiemelte hagyományaink átörökítésének fontosságát, és a szakkörök közösségteremtő szerepét, köszönetet mondva a kezdeményezőknek és minden résztvevőnek.
Biró Sándor települési elöljáró elmondta: „Köszönet és hála, hogy ennyit dolgoztatok a saját örömötökre és mindannyiunk örömére. Ugyanakkor Szalóka hírét elvittétek ezáltal a határokon túlra is” – fogalmazott az elöljáró, aki kiemelte Halász-Kovács Mária szervező és koordináló szerepét, valamint Ráti Éva szaktudását és lelkesedését.
A Szalókai Kultúrház műkedvelő csoportjai közül a gyerekekből álló Szikra Táncegyüttes népdalokat énekelt, a lányok pedig előadtak egy karikázó táncot. A tizenöt éves múltra visszatekintő Rozmaring Asszonykórus pedig helyi gyűjtésű népdalokból adott elő egy csokrot.
Halász-Kovács Mária emléklappal és ajándékkal lepte meg a szakkörök lelkes résztvevőit, a mézeskalács-készítőket: Soós Anzselikát, Halász Melindát, Ráti Évát és Otyán Ilonát, valamint a gyöngyfűzőket: Biró Diánát, Kojsza Erikát, Somogyi Erzsébetet, Soós Erzsébetet és Soós Irént. Majd az érdeklődő falubeliek és vendégek megtekinthették a két szakkör által készített alkotásokat. A kiállító asztalok mellett az alkotók szívesen el is magyarázták a laikus nézelődők számára, hogy miként készül egy csoda szép, gyöngyékszer vagy egy mézeskalács-figura.
Az asszonyok étellel és itallal is megkínálták a kiállítást megtekintő vendégeket.
Ráti Éva elmondta, hogy régóta foglalkozik már tortasütéssel, de szeretett volna valami újat is megismerni. Örömmel ajánlotta fel a konyháját a foglalkozások helyszínéül, és eltöltöttek egy csodálatos félévet öten. Kezdetben voltak nehézségek, mint a gyerekeknek az iskola elején, de aztán összekovácsolódtak és minden résztvevő kihozta magából a maximumot, amit bizonyít a díjnyertes mézeskalács-kompozíciójuk is.
Halász-Kovács Mária végül elmondta, hogy jövőre szakkörök keretében a szalókai asszonyok a makramékészítéssel, a gyertyaöntéssel, a mézeskalácsosok pedig még az idén a gyöngyfűzéssel szeretnének megismerkedni. Bíznak benne, hogy az anyaországi program keretében lesz rá majd lehetőségük.
A Nemzeti Művelődési Intézet felhívására az ungvári járási Szalókán öt hímezni szerető asszony jelentkezett. Hímzőszakkört alakítottak, melynek keretében újratanulták nagyanyáik hímzési technikáit, s ezúttal kiállítást szerveztek munkáikból, hogy a település lakosai is megcsodálhassák ügyességüket.
A szervezést és kapcsolattartást Halász Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke vállalta, aki egyben a helyi kultúrház igazgatójaként fáradhatatlanul szervezi a Tisza-parti település kulturális életét a pandémia és a háború nehézségei közepette is. A szakkör 2021 novemberének végén indult, és az elkészült csoda szép hímzéseket június 26-án egy kiállítás keretében mutatták be a településen élőknek a helyi református parókia nagytermében.
Halász Kovács Mária a kiállítás megnyitóján elmondta, hogy a Tudásunkkal kézen fogva a közösségekért projektet Magyarország Kormánya és a Közösségi Élet Újraindításáért Felelős Operatív Törzs támogatta, nekik köszönhetően ingyen jutottak az alapanyagokhoz. Kárpátalján a szakkörök vezetői és a Nemzeti Művelődési Intézet között a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület vállalta az összekötő szerepet, nekik is köszönhető, hogy megyénkben 22 szakkör kezdhette meg a munkát. A szalókai asszonyok a háború okozta zűrzavar ellenére is végigcsinálták a fél év alatt vállalt feladataikat, mindannyian időben elkészültek 15 hímzéssel. Lépésről lépésre megtanulták a nagyanyáik által egykor ismert hímzési technikákat, mint az azsúrozás, valamint más Békés megyében elterjedt hímzéstechnikákat is, például a szűcshímzést. Mindebben a szervezők által biztosított online oktatóanyagok voltak a segítségükre. Volt, hogy egy-egy darab feladta a leckét, de közösen végül mindig megtalálták a megoldást.
Bíró Sándor, Szalóka elöljárója köszöntőbeszédében kiemelte a hagyományok továbbéltetésének a fontosságát, valamint a szakkör közösségteremtő erejét. További sikereket kívánt a résztvevőknek, akik csodálatos kézműves munkáikkal szebbé teszik környezetüket és emelik a település hírnevét is.
A kiállításon emléklappal köszönték meg a hímző szakkör tagjainak – Kojsza Erikának, Ottyán Ilonának, Soós Erzsébetnek, Soós Irénnek és Somogyi Erzsébetnek – a munkáját. Ugyanis a kiállítással a határidős közös munka és tanulás korszaka lezárult, de az asszonyok a tanultakat a jövőben is hasznosítani szeretnék, illetve igazi baráti közösséggé váltak az eltelt fél év alatt.
A kiállítás megnyitójára hagyományőrző műsorral készült a Szalókai Kultúrház gyermekcsoportja, majd helyben gyűjtött népdalokat énekelt a szalókai Rozmaring népdalkör.
A trianoni békeszerződésre emlékeztek a Tisza-parti község lakói a helyi kultúrház udvarán. Megemlékeztek a magyar nemzetet ért szörnyű igazságtalanságról, de a hagyományokat is méltatták táncok, népdalok és népi játékok bemutatásával, majd csatlakozva a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség által 2000-től minden évben meghirdetett Összetartozásunk Tüze akcióhoz, meggyújtották a máglyát, mely ezúttal a békéért is égett.
Halászné Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke ismertette a nemzetünket sújtó, 102 évvel ezelőtti igazságtalan döntés részleteit. De mint fogalmazott: „Ez az évforduló arra is lehetőséget nyújt, hogy tanúságot tegyünk a magyarság összetartozása mellett, valamint bemutassuk a határokon átívelő kulturális gyökereinket.” Az elnök asszony emlékeztetett arra, hogy 2010-ben a Magyar Országgyűlés nagy többséggel a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét, az ezt kimondó törvény napra pontosan 90 évvel a diktátum aláírása után lépett hatályba. A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség két éve, a trianoni békediktátum 100. évfordulójára hirdette meg először az Összetartozásunk Tüze elnevezésű kezdeményezést, amelyhez már akkor hat kontinens 73 országából csatlakoztak magyar közösségek, közöttük a szalókaiak is.
Biró Sándor, Szalóka elöljárója saját emlékeinek és érzéseinek tolmácsolása után kiemelte, hogy a magyarok összetartozásának erősítése mellett az idén az Ukrajnában dúló háború miatt, annak mielőbbi befejezéséért is égnek most Szalókán a lángok, összetartozásunk tüze egyben a béke tüze is.
A vidékre jellemző szatmári táncokat mutattak be szalókai fiatalok, majd a helyi kultúrház műkedvelő asszonykórusával közösen népdalokat és hazafias dalokat énekeltek. Mint mindenütt a nagyvilágban, 2022. június 4-én, közép-európai idő szerint 20.22-kor gyújtották meg a magyarság összetartozását szimbolizáló lángokat.
Az ünnepi esemény végén a szervezők minden megjelentet vendégül láttak egy tányér bográcsgulyásra, ahol elbeszélgethettek a település lakói egymással a 102 évvel ezelőtti eseményről és az Ukrajnát sújtó háborúról is, amely érthető módon aggaszt minden kárpátaljai magyar embert.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében a szalókai és az ungtarnóci református parókián tartott nagyon jó hangulatú táncházat a Csipkés együttes. Az esemény nagy élményt jelentett mindkét településen a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt.
Szalókán advent első vasárnapján Halászné Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke köszöntésként Aranyosi Ervin Advent előtt című versét olvasta fel. Molnár István prímás pedig bemutatta a hét éve alakult együttest, amelyben az Ung-vidék, Ungvár, Császlóc, Gálocs, Téglás, Nagydobrony és Bakos szülöttei képviseltetik magukat. Céljuk, hogy tovább éltessék a magyar népzenét és táncot, mert szerintük a magyar nemzet nagyon mély gyökerekkel rendelkezik, amelyhez fiataljainknak is ragaszkodniuk kell – hangsúlyozta Molnár István.
Majd rövid bemutatkozó koncert után elkezdődött a gyerekek számára néptáncoktatás. A táncokat a szalókai kötődésű Ráti Tamás és felesége, Ivett mutatta be a gyerekeknek, a zenekar pedig főleg hazai zenét – szatmárit, nagydobronyit, viskit – húzott. A táncoktatás hamar jó hangulatú mulatsággá alakult át, hisz az idősebbek, nagyszülők és szülők az együttes tagjaival és Péter Kitti énekessel együtt énekelték vérpezsdítő népdalainkat.
A gyorsan eltelt délután végén bemutatkozott a zenekar, Molnár István prímás mellett a brácsás, id. Bernáth Ferenc kiváló népzenész, aki évtizedekig a téglási kultúrházat vezette, illetve számos zenekar oszlopos tagja volt, a nagybőgős, Juhász József, a kereknyei művészeti iskola igazgatója, gitár- és nagybőgőtanár, harmonikás, Orbán József, és a cimbalmos Lénárt Sándor, az Ungvári Kulturális Szakközépiskola elismert cimbalomoktatója, egyetemi tanár.
A jó hangulatú mulatság végén Molnár István prímás kijelentette: „Ez a muzsika nem ér semmit mulatók nélkül. Szerencse, hogy van, aki játsszon, és még van kinek. Nagyon széppé varázsoltuk közösen ezt a délutánt.”
Végezetül a zenekar és a szalókaiak megállapodtak abban, hogy a mostani táncháznak hamarosan lesz folytatása Szalókán.
Ungtarnócon ugyancsak a református parókia épületében gyűltek össze táncházra fiatalok és idősebbek. Kovács Beáta, a KMKSZ Ungtarnóci Alapszervezetének elnöke és Héder János helyi református lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője köszöntötte a Csipkés együttes tagjait, valamint a tarnóciakat, akikhez néhányan a közeli Sislócról is csatlakoztak. A táncház Ungtarnócon is nagyon jó hangulatú volt, több generáció közösen szórakozott, miközben a fiatalok magukba szívhatták magyar népi kultúránk értékeit, népzenei és néptánchagyományainkat.
Molnár István tudósítónknak elmondta, hogy népi kultúránk átörökítése, oktatása céljából hamarosan létrehoznak Ung-vidéken is egy Tulipán Tanodát, melyet nagyrészt a Csipkés együttesre alapoznak. A tanoda a Szürtei kistérség területén nyitja majd meg kapuit.
24 évvel ezelőtt szervezték meg az első Hazahívogató Falunapot a Tisza-parti Szalóka községben. Azóta minden év augusztusában haza hívták az innen elszármazottakat, de szívesen láttak és fogadtak mindenki mást is, aki bármilyen módon kötődik a 700 lakosú faluhoz. A falunapot idén a koronavírus-járvány miatt nem szervezhették meg, nem hívhatták haza és nem is láthatták vendégül a nagyvilágba szétsereglett szalókaiakat. Ugyanakkor a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Szalókai Alapszervezete és a helyi községi tanács a település lakossága számára szervezett szabadtéri ünnepséget, ami elemeiben a hagyományos falunapra emlékeztetett. A polgármester szavaival élve: ezen a napon államalapító szent királyunkat, az új kenyeret és a 29 éve független Ukrajnát ünnepelték a szalókaiak.
Az ünneplés is a községi temetőben, a sztálinizmus szalókai áldozatainak emlékművénél kezdődött, ahol Bátori József, a KMKSZ megyei tanácsi képviselőcsoportjának tagja, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka, a helyi gyülekezet gondnoka köszöntötte a megjelenteket. Bátori József hangsúlyozta, hogy nekünk, kárpátaljai magyaroknak is kötelességünk megemlékezni államalapító István királyunkról, aki létrehozta a keresztény magyar államot, megalapozva ezzel Európában a magyar nép számára a jövőt. Valamint emlékeznünk kell azokra az őseinkre is, akik a szovjet megszállás idején magyarságuk vállalása miatt lettek mártírok.
Balogh Attila református lelkész, az Ungi Református Egyházmegye esperese hangsúlyozta, hogy fontos az emberi akarat és a szó is, de a legfontosabb az Isten akarata, hogy ő milyen úton akarja vezetni kicsiny nyáját. A helyi református gyülekezet énekkara az alkalomhoz illő műsort adott elő, majd a település elöljárói és a jelenlévők megkoszorúzták a sztálini lágerek 58 szalókai áldozatának, valamint a község első világháborús emlékművét és a település egykor köztiszteletben álló nagyjainak, dr. Soós Kálmánnak, Orosz Kálmánnak és Ruszka Eleknek a sírját.
A község központjában álló szabadtéri színpadnál folytatódott a program. Biró Sándor polgármester ünnepi beszédében kiemelte: „1991. augusztus 24-én aláírták az Ukrajna függetlenségéről szóló dekrétumot. Már nem először a történelemben, hisz Ukrajna többször is volt független állam. Sajnos a várt eredményeket nem hozta el a függetlenség. Tudjuk, hogy országunknak van a világon a legjobb termőföldje, volt ipara, vannak bányái, ércei, tengeri kikötői, üdülőhelyei, ezek ellenére a mindenkori vezetés nem tudta azt elérni, hogy Ukrajnában a gazdasági fejlődés folyamata elinduljon. A vezetők harácsolása, mértéktelen meggazdagodási vágya ahhoz vezetett, hogy sajnos elmaradtunk nemcsak a szovjet utódállamoktól, hanem Európa legszegényebb országaitól is.” A polgármester az elmúlt évek ijesztő tapasztalatának nevezte a soha korábban nem látott mértékű elvándorlást. Idén az eddig gyakran hazalátogatók is elmaradtak a világjárvány miatt. Biró Sándor rámutatott, az elvándorlás üres házakat, és helyben a munkahelyek számának csökkenését is eredményezi. Ráadásul sok esetben be sem tudjuk tölteni felkészült szakemberekkel a meglévő munkahelyeket, mert az arra alkalmas emberek külföldön keresnek megélhetést. Fejlesztések szinte csak a magyar állam támogatásával történnek. A polgármester az ünnepség célját abban látja, hogy még inkább közösséggé szervezze az otthon maradottakat, akik őseik földjén igyekeznek boldogulni a jövőben is. Kijelentette: „Szent István nem bízott ránk kevesebbet annál, hogy képesek legyünk megtartani mindazt, ami nemzetté teszi népünket.”
A szabadtéri színpadon közönség elé léptek a Halász-Kovács Mária által felkészített helyi műkedvelők, idősebbek és fiatalabbak egyaránt. Láthatott néptáncokat és modern táncokat is az eső ellenére is kitartó közönség, népdalokkal, modern ritmusú dalokkal, szavalatokkal is szórakoztatták a fellépők a község lakosságát.
A községháza épületében ezúttal is összeállított egy kis múzeumszobát Ráti Éva mindazok számára, akik a község múltja iránt érdeklődnek. A kiállítás anyagát főleg régi bútorok, használati tárgyak, fotók, textilek alkotják, ami nagyrészt Orosz Kálmán helyi tanító, a KMKSZ Szalókai Alapszervezete egykori elnökének gyűjteményére épül.
A rendhagyó ünnepség hosszú szünet után egy olyan esemény volt Szalókán, amely valóban közelebb hozta egymáshoz a községben élőket – ahogy a szervezők ezt szerették volna.