Május elseje az egyik legsokszínűbb ünnep, amelyben az ősi termékenységi rítusok, a népi hagyományok és a munkásjogokért vívott harcok fonódnak össze. Összefoglalónkban a májusfák és a Gellért-hegyi boszorkányszombatok mellett a majálisok évszázados útját is felidézzük.
Május hónap elnevezése Maia istennőhöz, a görög–római mitológia növekedésért és termékenységért felelős istennőjéhez köthető, de az idősebb nemzedékek, a „maiores” tiszteletéhez is kapcsolják. Közös pontjuk a gyarapodás eszméje, ugyanis a május a természet egyik legaktívabb szakasza.
Nem véletlen, hogy a földműves világban a májusi csapadékot „aranyat érő esőként” tisztelték, hiszen ez alapozta meg a jó termést. A májusban tartott ősi népszokások, mint a kelta Beltane máglyagyújtása vagy a római Floralia virágünnep mind a megtisztulást és a védelmet szolgálták.
A keresztény egyház később a pogány tavaszi rítusokat is saját ünnepeivel igyekezett kiváltani. Május elsejét eredetileg Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok napjává tették, így ők váltak a hónap jelképes őrzőivé. Később, a kommunista mozgalom ellensúlyozására, XII. Pius pápa 1955-ben ezt a napot Munkás Szent József ünnepévé nyilvánította, az apostolok emléknapját pedig május 3-ára helyezték át.
Májusi boszorkányszombat és Walpurgis-éj
Április utolsó napja a legendák szerint egy olyan válaszvonal, amelyben egyszerre búcsúzik a tél, és érkezik meg a tavasz teljessége. A néphiedelem szerint a május 1-jére virradó éjszakán elvékonyodik a határ a látható és a láthatatlan világ között, amelyben a sötét erők is szabadon mulatozhatnak. Ehhez a misztikus időszakhoz kapcsolódik a Walpurgis-éj és a boszorkányszombat.
A legendák szerint miközben a falvakban tüzekkel és szertartásokkal védekeztek a rontás ellen, addig a boszorkányok seprűnyélen a távoli hegycsúcsokra repültek, hogy hajnalig tartó, féktelen mulatsággal ünnepeljék a tél és a nyár találkozását. Úgy vélték, hogy Németországban a Brocken-hegyen, míg Magyarországon a Gellért-hegyen tartották a titokzatos összejöveteleket.
Emberek nézik, amint egy boszorkányt jelképező bábu ég a hagyományos kelta Walpurgis-éji ünnepségen 2013. április 30-án Prágában
A Walpurgis-éj egy érdekes ellentmondást is feltár, ugyanis az elnevezés egy 8. századi apátnőhöz köthető. Szent Valburgát az egyház éppen a boszorkányság és a gonosz szellemek elleni védőszentként tisztelte, neve végül mégis a sötét erők ünnepével forrt össze. A kultúrában – főleg Goethe Faustja után – a Walpurgis-éj kifejezés már nem a szentről, hanem a boszorkányok táncáról és a sötét mágiáról szóló legendákról híresült el.
Miközben a népi hiedelmek szerint a boszorkányok a május 1-re virradó éjszakán mulattak, a történelem egy másik titkos szálat is tartogatott. Adam Weishaupt német filozófus 1776. május 1-jén alapította meg a titkos illuminátus rendet, amely azóta is számtalan összeesküvésnek és misztériumnak ad alapot.
Harc a jogokért – A munka ünnepe
A 19. század végére a természet ünnepe a munkásosztály küzdelmének szimbólumává alakult. Május elseje ekkor már többet jelentett a megújulásnál, és az ipari forradalom kizsákmányolt tömegei számára az emberibb életért folytatott harc és a változás reményének jelképévé vált.
A munka ünnepe 1889-ben, a II. Internacionálé megalakulásával vált a nemzetközi munkásmozgalom hivatalos napjává. 1890-től kezdve világszerte munkások milliói vonultak utcára, hogy alapvető jogaikért, mindenekelőtt a napi nyolcórás munkaidőért küzdjenek.
Az ünnep eredetileg azoknak állított emléket, akik életüket áldozták ezekben a harcokban, mára pedig a munkavállalók szolidaritásának napjává is vált.
Május elsejét a legtöbb országban, köztük Magyarországon is hivatalos állami szabadnapként tartják nyilván, míg az Egyesült Államokban szeptember első hétfőjén tartják a munka ünnepét.
A megemlékezés időzítése nem volt véletlen, május elseje évszázadok óta a tavaszi ünnepkör kiemelt időpontja volt. A majálisok, a természetbe való kivonulás, a közös étkezések és mulatságok hagyománya könnyedén összekapcsolódott a munkásmozgalom politikai üzenetével.
Ausztrál munkások transzparense „nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés” felirattal 1856-ban, Melbourne-ben
Májusfától a gyöngyvirágig
Május elseje egyik legismertebb hagyománya a májusfaállítás. A népszokás szerint a legények április utolsó éjszakáján választották ki a megfelelő fát, amelyet titokban állítottak fel a kiszemelt lány háza előtt.
A májusfa díszei fontos jelentéssel bírtak: a piros szalag a szerelmet, a zöld a reményt, a fehér pedig a tisztaságot jelképezte. A fa díszessége az udvarló szándékának komolyságát mutatta, így minél több szalag lobogott rajta, annál nagyobb volt a szerelem. A szerényebb hódolók általában májuskosárral kedveskedtek, amelyet virágokkal és apró ajándékokkal töltöttek meg.
A faállítást gyakran szerenád kísérte, a hónap végén pedig közösségi vigadalommal búcsúztatták a májusfát, amely bizonyos tájegységeken inkább a pünkösdhöz kötnek.
Májusfa állítás a Nógrád vármegyei Egyházasdengelegen 2011. április 30-án
Több helyen, köztük a székelyeknél a májusfát jakabfának vagy jakabágnak is hívják. Az elnevezés egy régi keresztény legendához kötődik, miszerint Fülöp és Jakab apostolok térítő útjukon egy Valburga nevű leánnyal vándoroltak, akit a pogányok megrágalmaztak.
A lány, hogy ártatlanságát bizonyítsa, vándorbotját a földbe szúrta, az pedig az imádság hatására a gúnyolódók szeme láttára kizöldült. Emiatt emlegették régen Fülöp és Jakab napját „zöldfarsangként” is, amely egyfajta tavaszi lezárása volt a húsvéti időszaknak.
Míg a téli farsang idején a pártában maradt lányokat tuskóhúzással csúfolták, a zöldfarsang idején a kapuba ültetett ág már a tisztelet és a szerelem jele volt.
Hasonló szokásokkal egész Európában találkozhatunk. A Brit-szigeteken a nyár visszatérését jelző galagonyából készítettek májusfát, Franciaországban pedig gyöngyvirággal kívántak szerencsét.
A magyar majálisok története
A majálisozás szokása a 19. század elején jelent meg Magyarországon, mint a városi polgárság természetbe való kivonulása. Ebben az időszakban május elseje még mentes volt a politikai tartalomtól, és a közösségi étkezés, a tánc és a tavasz köszöntése jellemezte. Szinyei Merse Pál pontosan ezt a hangulatot örökítette meg 1873-as Majális című festményén.
A 20. századtól kezdve a majálisokon egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a munkásmozgalmi követelések, amelyek szorosan összefonódtak a hagyományos népünnepély elemeivel. Az első világháború éveiben a gyülekezési tilalom miatt a hatóságok betiltották az utcai felvonulásokat, így a megmozdulások csak szűkebb keretek között, korlátozottan valósulhattak meg.
A fordulópont 1919-ben következett be, amikor a Tanácsköztársaság hatalmas erődemonstrációt csinált május elsejéből. A kommunista vezetés egész Budapestet a Lánchídtól a budai Várig vörösbe borította, a tereken pedig óriási Marx- és Engels-szobrokat állítottak fel.
Ez a látvány inspirálta később Horthy Miklóst is, amikor híres beszédében a „vörös rongyokba öltözött” városról beszélt.
A második világháború után, 1946-tól május elseje hivatalos állami ünneppé vált, amelyet a kommunista hatalom igyekezett teljesen kisajátítani, és egyben kötelező felvonulási nappá tenni. A szocializmus évtizedei alatt az ünnep kettős arcot mutatott, a merev délelőtti díszszemléket délutánonként a kötetlenebb ligeti majálisok, a sör, a virsli és a vattacukor élménye váltotta.
A Rákosi-korszak ideológiai szigorát jelzi, hogy a transzparensekre kizárólag a Politikai Bizottság által jóváhagyott, gondosan megszűrt jelszavak kerülhettek.
A kommunista rendszer hitelessége az 1986-os csernobili katasztrófa idején rendült meg végleg, amikor a hatalom a sugárveszély ellenére sem mondta le az ünnepi felvonulásokat. Az emberek joggal kezdték úgy érezni, hogy pártvezetés fontosabbnak tartotta az ideológiai felvonulást, mint a saját állampolgárai egészségét. Az 1986 utáni években a majális politikai funkciója egyre inkább nevetségessé és hiteltelenné vált.
Az 1989-es rendszerváltás után május elseje visszatalált eredeti, közösségi jellegéhez, így napjainkban már inkább családi program, koncert, szabadtéri főzés és pihenés kapcsolódik hozzá, mintsem ideológiai üzenet. A korszakok díszletei és üzenetei folyamatosan cserélődtek az évszázadok alatt, ám a közösségi élmény, a tavasz köszöntése és a természetbe való vágyódás mindvégig velünk maradt.
Húsvét nemcsak a kereszténység legnagyobb ünnepe, hanem egyben a tavasz kezdete, a megújulás is a világban. Az évezredek során ősi pogány, keresztény és helyi szokások találkoztak a hagyományokban, amelyeknek ezernyi változata létezik a nagyvilág szövevényes kulturális hálózatában. Az alábbiakban igyekeztünk összegereblyézni a legfurább, legérdekesebb, legizgalmasabb vallási és népi szokások legjavát.
Mexikó
A mexikóiak A húsvétot megelőző nagyhéten, illetve a húsvéti időszakban megáll az élet: a számottevő többségükben hithű katolikus mexikóiak ilyenkor pihennek, nincs tanítás, a bankok és a hivatalok zárva tartanak. A húsvétot több mint két hétig ünneplik, Semana Santa-tól (szent hét) Pascua-ig (húsvét). A szent héten Jézus életének utolsó napjaira emlékeznek meg, a Pascua pedig a húsvét vasárnapjától a következő szombatig tartó hét, mikor a feltámadást ünneplik. Ezekben a hetekben Mexikóban sokan elutaznak, meglátogatják rokonaikat, több városban pedig passiójátékokat rendeznek. Semana Santa alapvető eleme a körmenet, ekkor a helyi felekezet tagjai együtt vonulnak, olyan szoborcsoportokat cipelve, melyek Krisztus életét és szenvedését mutatják be, a színészek olyan öltözékben lépnek fel, amilyet Jézus idejében viselhettek. A húsvéti mexikói hagyományok közül a Guadalupe neve csenghet ismerősen.
forrás: México Desconocido
A guadalupei szűz, illetve a híres zarándokhely története 1531-re nyúlik vissza, amikor a Szűzanya (a mexikói köznyelvben Lupita vagy La Indita, azaz A kis indián, ahogy a katolikussá vált mexikói őslakosok nevezik) megjelent egy szegény őslakos, Juan Diego előtt.
A legenda szerint a jelenés helyén, egy teljesen terméketlen dombon forrás fakadt és rózsák nyíltak ki. Diego kabátjában vitte a csodát bizonyító rózsákat a püspök elé, s amikor szétnyitotta a kabátját, azon Szűz Mária arca volt látható. Ez a domb lett Mexikóváros peremén Guadalupe, ahol megépült a Miasszonyunk-székesegyház. A templom bejáratát díszítő virágkép a hajdani rózsacsodát idézi. Érdekessége még, hogy máig ott őrzik Diego tilmáját (bő köpeny), amiben a rózsát Zumarraga püspök elé vitte és a találkozás emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét.
Anglia
Angliában a húsvéti ünnepek teljesen másképpen zajlanak, mint a világ más országaiban. A nagyböjt (Lent) jelöli a kezdetét a húsvéti időszaknak, ami hamvazószerdára (Ash Wednesday) esik. A nagyböjt előtti utolsó három napot Shrovetide-nek nevezik, ami a farsang utolsó három napját jelöli, és nagy ünnepségeket tartanak. Eredetileg egy kis angliai városkából, Olney-ból származik a palacsinta(futó)versenyek húshagyókeddi szokása, amit több helyszínen is gyakorolnak szerte az országban.
A legenda szerint 1445-ben egy asszony annyira belefeledkezett a palacsintasütésbe, hogy már csak a harangszóra eszmélt fel, és sietségében palacsintasütővel a kezében rohant a templomba.
forrás: Wikimedia
Ennél is híresebb angol húsvéti hagyomány az uralkodó II. Károly alatt bevezetett nagycsütörtöki pénzosztása a Westminster apátságban: az uralkodó bőrből készült pénztárcában ezüst pennyt (maundy money) oszt a kiválasztottaknak. A húsvéti tojásvadászat angolszász hagyománya már nálunk is terjed: a szülők kora reggel a ház és a kert különböző pontjain elrejtik a csoki- vagy hímestojásokat, amit aztán a gyerekek – általában csapatostul, egymással versengve – felkutatnak, és bevasalják a szülőkön a legtöbb tojás begyűjtéséért járó nyereményt. Húsvéthétfői tradíció a tojásgurító verseny. A szabályok eltérőek lehetnek, de általában az nyer, akinek a füves lejtől legurított kemény tojása először ér épségben a célba.
Talán a legnagyobb látványosság a húsvéti ünnepkörben a középkori eredetű Morris tánc, amelyet hivatásos férfi tánccsoportok adnak elő díszes jelmezben, hogy elijesszék a tél szellemét.
A locsolás arrafelé sem szokás. A húsvéti főétel a sült bárány, desszertként a Tudor-korból származó gyümölcsös Simnel-torta kerül az asztalra, aminek 12 marcipángolyóval díszítik a tetejét, az apostolokra emlékezve. Egy másik, szintén középkori eredetű húsvéti édesség a Hot Cross Buns nevű mazsolás péksütemény, aminek a tetejét sütés előtt kereszt alakban bemetszik, majd sütés után a mélyedést megtöltik citromos cukormázzal.
Norvégia
A norvégoknál szintén nincs locsolkodás, és furcsa szokásokban sem szenvednek hiányt. A tojással kapcsolatos foglalatosságok mellett például húsvéti krimit fogyasztanak, a világhírű és színvonalas norvég bűnügyi irodalom pedig minden évben bőséggel kitermeli az olvasnivalót.
forrás: Forlagsliv
A fura tradíció állítólag 1923-ban kezdődött, amikor egy könyvkiadó cég újságok címlapjain publikálva, bűnügyi híreknek álcázva novelláit kezdte el reklámozni a legújabb krimi kötetét. A hirdetés olyan jól sikerült, hogy az emberek észre sem vették a jól szervezett értékesítési fogást, ami szép lassan hagyománnyá vált az északi országban.
A nemzeti és kereskedelmi csatornák óraszám sugározzák a krimiműsorokat, míg a könyvesboltok polcai rogyásáig megtelnek detektívregényekkel. Mindeközben rengeteg gyerekprogram van városszerte, ami a nyomozáshoz kapcsolódik. A norvégok imádnak vetélkedni, társasjátékozni, a médiumok pedig ontják ilyenkor a különböző tematikájú vetélkedőműsorokat és kvízeket. Természetesen Norvégiában is a tojás a húsvét legismertebb szimbóluma. A díszítés puritánabb, mint Magyarországon, de marcipántojásban a norvégok verhetetlenek, a marcipánkészítő-tanfolyamok pedig egyre divatosak mostanában. A norvégok jelentős része húsvét idején a hegyekben tölti a szünidőt kirándulással vagy – ha a hóviszonyok engedik – síeléssel, az útravalóból pedig nem maradhat ki a narancs és a Kvikk-Lunsj csokoládé sem.
Németország
Egész Németországban évszázadokra visszamenő hagyományokat ápolva ünnepelnek húsvétkor. A tojásfestésben a szorbok, a lengyel és a cseh határhoz közel élő szláv kisebbség tagjai a mesterek. Ezt a művészeti ág abban számít érdekesnek, hogy részben finom hímzéssel is díszítik a tojásokat. Ebben a régióban szokás még a húsvéti lovaglás.
forrás: Westfälische Nachrichten
A településbeli férfiak frakkban, ünnepi dísszel felöltöztetett lovakkal járnak faluról falura, hogy hirdessék Jézus Krisztus feltámadásának hírét. Egy felvonuló csapat akár 200 lovasból is állhat, az utcákat pedig ilyenkor ellepi a nézők hada.
A tojás a húsvéti kút (Osterbrunnen) központi díszítőelemeként is funkcionál, főként Németország déli tartományaiban, ahol a falvak lakosai közösen díszítik fel festett tojásokkal és virágokkal a kutakat. A helyiek szerint a kútból merített víz egész évben megvédi a család tagjait a betegségektől és szerencsétlenségektől. A hagyomány szerint a vizet nagyszombat éjszakáján húsvét vasárnapjának pirkadatáig meríthették a lányok a kútból szigorú némaságban, nehogy a víz áldó és gyógyító hatása a csend megtörésével elszálljon. A Nagyhét ünnepeinek német előtagja, az Ostern szó az ősi germán istennő, Ostara (az angolszász Eostre megfelelője) nevéből eredeztethető, akinek ünnepe éppen a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett. Főleg Németország északi területein szokás a húsvéti tűz (Osterfeuer) vagy a húsvéti kerék (Osterräder) meggyújtása. Utóbbi esetében rőzsével és szalmával kitömött, tölgyfából készült kereket gyújtanak meg és gurítanak le egy közeli lejtőn. Amennyiben a kerék épségben – törés nélkül – leér a lejtő aljára, az jó termést jelent. Németországban a legjellegzetesebb húsvéti étel az Osterlamm, vagyis a bárány alakú sütemény. Húsvéti főételként a báránysült a legelterjedtebb, de tájegységenként nagy eltéréseket találhatunk. Nagycsütörtökön a németek lehetőleg csak zöld ételeket fogyasztanak (főleg spenótot).
Fülöp-szigetek
Ázsia legnagyobb katolikus országa a legbizarrabb húsvéti hagyományok színtere, ahol önkorbácsolással és keresztre feszítéssel emlékeztek Jézus szenvedéseire. Manilától északra, Pampanga és Bulacan tartományokban nagypéntek napján 1962 óta évről évre önkéntes keresztre feszítéseket végeznek, amit ugyan az egyház hevesen ellenez, a fanatikus híveket ez hidegen hagyja.
forrás: imagenesmy.com
A keresztre feszítések az elmúlt években valóságos turisztikai látványossággá nőtték ki magukat, néhány éve már külföldiek is vállalják a megpróbáltatásokat. A hagyomány ötvözi a római katolikus vallás iránti elkötelezettséget a filippínó népi hiedelmekkel, a komoly áldozatvállalásra való hajlandóságukkal és a csodákba vetett hitükkel.
Egyesek úgy érzik, a Szentlélek szólítja meg őket a kínok átélése közben, mások bűneiért akarnak így vezekelni. Akad olyan önkéntes, akinek idén már 32. alkalommal ütik át római katonáknak öltözött hívek szögekkel a lábfejét és tenyerét. A résztvevők egy része „könnyebb” utat választ a megtisztuláshoz: nem cipelnek keresztet 14 stáción át, csak fejüket csuklyával fedve, kötelekre csomózott bambuszdarabokkal ostorozzák magukat – így vezekelve bűneikért. Az eseményen minden évben készenlétben áll egy egészségügyi kontingens is, hogy elsősegélyben részesítsék a hőségben kiszáradó, vérző önkénteseket.
Haux, Franciaország
A helyiek minden évben 4500 darab tojásból gigantikus omlettet készítenek ezer emberre a város főterén. A hagyomány Napóleon dél-franciaországi látogatásához kötődik, amikor a megkoronázott „kis káplár” seregével áthaladva a régión megállt falatozni a kisvárosban. A császárnak annyira ízlett a felszolgált omlett, hogy a városlakók összes tojását begyűjtette, és hű katonáinak másnap hatalmas omlettet készíttetett belőle.
Guatemala
Csaknem kilométernyi hosszú szőnyeget készítenek itt húsvétkor, mely gyönyörű virágokból áll, és hetekig dolgoznak rajta. Ezen vonul be a gyülekezet a templomba az istentiszteletre.
Bermuda
Egészen különleges és szép módja van itt az ünnep egy részének. Papírsárkányokat reptetnek a gyerekek húsvétkor, ezzel jelképezve, ahogyan Krisztus lelke az égbe száll.
Firenze, Olaszország
A város 350 éves húsvéti hagyománya a Scoppio del Carro, azaz szekérrobbantás, amelynek eredete az első keresztes-hadjáratig nyúlik vissza. Húsvétkor Firenze polgárai feldíszítenek egy szekeret, amit rogyásig pakolnak tűzijátékkal, majd ezzel végigvonulnak a város utcáin, színes 15. századi jelmezekben. A menet a dómnál ér véget, ahol az érsek a húsvéti mise közben meggyújtja a kanócot, majd a szertartás végén körbeállják a „felrobbanó” szekeret és gyönyörködnek a tűzijátékban.
Korfu, Görögország
Nagyszombatra virradó reggelen a sziget lakói cserépedényeket dobálnak ki az ablakaikból. Egyesek a velenceiekhez kötik a költséges hagyomány eredetét, akik az újév első napján kidobták az összes régi dolgaikat. Más források szerint a „szertartás” a tavasz köszöntését és a múlt szellemeinek elűzését jelenti, valamint azt, hogy az új termést már új edényekben tárolják majd.
Verges, Spanyolország
A gyönyörű középkori katalán városban nagycsütörtökön a lakosok eljárják a „dansa de la mort”, vagyis a haláltáncot a szokás alapján bibliai jeleneteket újrajátszva. A táncosok csontvázjelmezt öltenek magukra, és több órán át, egészen hajnalig ropják. A szokás egészen a 14. századig nyúlik vissza, a pestis idejéig, amikor rengetegen estek áldozatául a városban a halálos kórnak.
Jeruzsálem, Izrael
A háromezer éves város a húsvéti időszak napjaiban a nemzetek kavalkádjává válik. A feltámadás ünnepére a keresztény világ minden tájáról érkeznek hívők: oroszok, szírek, etiópok, olaszok, franciák, koptok, örmények és görögök, de az Egyesült Államokból, sőt még a Távol-Keletről is utaznak a Szentföldre zarándokok. Virágvasárnap még pálmaágakat lenget a tömeg, aztán Nagypénteken a jeruzsálemi zarándokok – Jézushoz hasonlóan – keresztet visznek, miközben végigmennek a Via Dolorosán, a fájdalmak útján.
Szicília, Olaszország
Szicílián az Abballi de daivuli az ördögök egyfajta megjelenítése: Prizzi városának lakói rémisztő cinkmaszkokat és vörös köpenyeket öltenek magukra és ebben járják a várost. Húsvét vasárnap délben a templom előtt eljátsszák a feltámadási jelenetet. Az előadás fénypontja az, amikor Mária gyászában lefátyolozva megjelenik, majd amikor az apostolok elmondják neki, hogy fia feltámadt, ledobja magáról a fátylat. Így találkozik újra Krisztussal.
Svédország
Az országban nagycsütörtök boszorkányos hagyományokhoz kapcsolódik, ekkor kell elrejteni a seprűket, eltömni a kéményeket, becsukni az ablakzsalukat, hogy a boszorkányok megijedjenek, és ne tudjanak elrepülni seprűnyélen a Blåkulla nevű ördögi boszorkánydzsemborira. A gyerekek még ma is nagy kedvvel öltöznek be mindenféle maskarákba és festik ki, kormozzák be arcukat. Csapatosan járják a házakat, húsvéti kártyákat, jókívánságokat osztogatnak édesség és tojás reményében.
Finnország
A svédek mellett a finneknél is él a boszorkányhagyomány, ám inkább az amerikai kultúrkörből átvett Halloweenre emlékeztet. A gyerekek boszorkánynak öltöznek és csokoládétojásokat kéregetnek az utcán, elmaszkírozva, sálakkal a fejükre tekerve, tollakkal ékesített fűzfagallyakkal a kezeikben. A hagyomány szerint ezzel az álruhával kivédik a boszorkányok megjelenését Nagypénteken és húsvét vasárnapján. Ők is gyújtanak máglyarakásokat, hogy elűzzék a seprűn repkedő sátánfajzatokat.
Nigéria
Az afrikai ország legnagyobb városában, Lagosban mesés jelmezekben vonulnak az emberek utcára, hogy megünnepeljék Jézus feltámadását.
Málta
A keresztény vallást Pál apostol hagyományozta a szigetre, amelynek partjainál hajótörést szenvedett. Nagypénteken a szokásos díszeket letakarják templomokban és mindent vörös drapériával borítanak be, majd indul a gyászos körmenet. Szombaton este harangok törik meg a szomorú csendet, majd tűzijátékok, vidám felvonulások következnek. Vasárnap reggel Krisztus szobrával indulnak el az örvendező körmenetek.
(nullahategy.hu)
[type] => post [excerpt] => Húsvét nemcsak a kereszténység legnagyobb ünnepe, hanem egyben a tavasz kezdete, a megújulás is a világban. Az évezredek során ősi pogány, keresztény és helyi szokások találkoztak a hagyományokban, amelyeknek ezernyi változata létezik a nagyvilág ... [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1586720460 [modified] => 1586698239 ) [title] => Különleges húsvéti hagyományok a világ minden tájáról [url] => https://life.karpat.in.ua/?p=10890&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 10890 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 10895 [image] => Array ( [id] => 10895 [original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges.jpg [original_lng] => 257885 [original_w] => 1000 [original_h] => 666 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges-300x200.jpg [width] => 300 [height] => 200 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges-768x511.jpg [width] => 768 [height] => 511 ) [large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges.jpg [width] => 1000 [height] => 666 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges.jpg [width] => 1000 [height] => 666 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges.jpg [width] => 1000 [height] => 666 ) [full] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges.jpg [width] => 1000 [height] => 666 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => life [color] => red [title] => Життя ) [_edit_lock] => 1586687440:12 [_thumbnail_id] => 10895 [_edit_last] => 12 [views_count] => 12480 [_oembed_63196474efd2908338132d1fefc2fe4d] => [_oembed_time_63196474efd2908338132d1fefc2fe4d] => 1586709667 [_oembed_2d46883f4e2da397620ba3dda02095dd] => [_oembed_time_2d46883f4e2da397620ba3dda02095dd] => 1586709667 [_oembed_98684977accad56094c66f52dabdc36d] => [_oembed_time_98684977accad56094c66f52dabdc36d] => 1586709667 [_oembed_c76f78c3a81772bbc3198cd3c6b4795e] =>
25-ik alkalommal szervezte meg a KMKSZ a Kárpátaljai Magyar Betlehemes Találkozót. A betlehemesek 6 éve az első adventi vásár óta az előadásaikat kint a téren felállított színpadon mutathatják be annak érdekében, hogy minél többen tekinthessék meg Kárpátalja még élő hagyományként létező játékokat.
https://youtu.be/quIc7D058_s
Az érdeklődők különösen jól szórakoztak a betlehemes csoportok előadásain, különböző szokásokkal ismerkedhettek meg, hiszen Kárpátalja szinte minden vidékéről érkeztek a hagyományápolók. A Betlehemesek között az idei éven is jelen volt a tiszacsomai betlehemesek csoportja kiknek forgatós bábjátéka az idén bekerült a Kárpátaljai Kulturális örökségek jegyzékébe.
https://youtu.be/V7ZHjIcRFuk
Különdíjjal jutalmazta a zsűri a beregújfalui felnőtt betlehemest és a tiszacsomai KMKSz betlehemes csoportját. Kész Réka felajánlásából különdíjat kapott a tiszacsomai művelődési ház Csillagforgató csoportja. Az idei éven a legjobbnak járó aranyérmet a tiszacsomai művelődési ház betlehemeseinek ítélte oda.
Emberek nézik, amint egy boszorkányt jelképező bábu ég a hagyományos kelta Walpurgis-éji ünnepségen 2013. április 30-án Prágában
Ausztrál munkások transzparense „nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés” felirattal 1856-ban, Melbourne-ben
Májusfa állítás a Nógrád vármegyei Egyházasdengelegen 2011. április 30-án
