Május elseje az egyik legsokszínűbb ünnep, amelyben az ősi termékenységi rítusok, a népi hagyományok és a munkásjogokért vívott harcok fonódnak össze. Összefoglalónkban a májusfák és a Gellért-hegyi boszorkányszombatok mellett a majálisok évszázados útját is felidézzük.
Május hónap elnevezése Maia istennőhöz, a görög–római mitológia növekedésért és termékenységért felelős istennőjéhez köthető, de az idősebb nemzedékek, a „maiores” tiszteletéhez is kapcsolják. Közös pontjuk a gyarapodás eszméje, ugyanis a május a természet egyik legaktívabb szakasza.
Nem véletlen, hogy a földműves világban a májusi csapadékot „aranyat érő esőként” tisztelték, hiszen ez alapozta meg a jó termést. A májusban tartott ősi népszokások, mint a kelta Beltane máglyagyújtása vagy a római Floralia virágünnep mind a megtisztulást és a védelmet szolgálták.
A keresztény egyház később a pogány tavaszi rítusokat is saját ünnepeivel igyekezett kiváltani. Május elsejét eredetileg Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok napjává tették, így ők váltak a hónap jelképes őrzőivé. Később, a kommunista mozgalom ellensúlyozására, XII. Pius pápa 1955-ben ezt a napot Munkás Szent József ünnepévé nyilvánította, az apostolok emléknapját pedig május 3-ára helyezték át.
Májusi boszorkányszombat és Walpurgis-éj
Április utolsó napja a legendák szerint egy olyan válaszvonal, amelyben egyszerre búcsúzik a tél, és érkezik meg a tavasz teljessége. A néphiedelem szerint a május 1-jére virradó éjszakán elvékonyodik a határ a látható és a láthatatlan világ között, amelyben a sötét erők is szabadon mulatozhatnak. Ehhez a misztikus időszakhoz kapcsolódik a Walpurgis-éj és a boszorkányszombat.
A legendák szerint miközben a falvakban tüzekkel és szertartásokkal védekeztek a rontás ellen, addig a boszorkányok seprűnyélen a távoli hegycsúcsokra repültek, hogy hajnalig tartó, féktelen mulatsággal ünnepeljék a tél és a nyár találkozását. Úgy vélték, hogy Németországban a Brocken-hegyen, míg Magyarországon a Gellért-hegyen tartották a titokzatos összejöveteleket.
Emberek nézik, amint egy boszorkányt jelképező bábu ég a hagyományos kelta Walpurgis-éji ünnepségen 2013. április 30-án Prágában
A Walpurgis-éj egy érdekes ellentmondást is feltár, ugyanis az elnevezés egy 8. századi apátnőhöz köthető. Szent Valburgát az egyház éppen a boszorkányság és a gonosz szellemek elleni védőszentként tisztelte, neve végül mégis a sötét erők ünnepével forrt össze. A kultúrában – főleg Goethe Faustja után – a Walpurgis-éj kifejezés már nem a szentről, hanem a boszorkányok táncáról és a sötét mágiáról szóló legendákról híresült el.
Miközben a népi hiedelmek szerint a boszorkányok a május 1-re virradó éjszakán mulattak, a történelem egy másik titkos szálat is tartogatott. Adam Weishaupt német filozófus 1776. május 1-jén alapította meg a titkos illuminátus rendet, amely azóta is számtalan összeesküvésnek és misztériumnak ad alapot.
Harc a jogokért – A munka ünnepe
A 19. század végére a természet ünnepe a munkásosztály küzdelmének szimbólumává alakult. Május elseje ekkor már többet jelentett a megújulásnál, és az ipari forradalom kizsákmányolt tömegei számára az emberibb életért folytatott harc és a változás reményének jelképévé vált.
A munka ünnepe 1889-ben, a II. Internacionálé megalakulásával vált a nemzetközi munkásmozgalom hivatalos napjává. 1890-től kezdve világszerte munkások milliói vonultak utcára, hogy alapvető jogaikért, mindenekelőtt a napi nyolcórás munkaidőért küzdjenek.
Az ünnep eredetileg azoknak állított emléket, akik életüket áldozták ezekben a harcokban, mára pedig a munkavállalók szolidaritásának napjává is vált.
Május elsejét a legtöbb országban, köztük Magyarországon is hivatalos állami szabadnapként tartják nyilván, míg az Egyesült Államokban szeptember első hétfőjén tartják a munka ünnepét.
A megemlékezés időzítése nem volt véletlen, május elseje évszázadok óta a tavaszi ünnepkör kiemelt időpontja volt. A majálisok, a természetbe való kivonulás, a közös étkezések és mulatságok hagyománya könnyedén összekapcsolódott a munkásmozgalom politikai üzenetével.
Ausztrál munkások transzparense „nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés” felirattal 1856-ban, Melbourne-ben
Májusfától a gyöngyvirágig
Május elseje egyik legismertebb hagyománya a májusfaállítás. A népszokás szerint a legények április utolsó éjszakáján választották ki a megfelelő fát, amelyet titokban állítottak fel a kiszemelt lány háza előtt.
A májusfa díszei fontos jelentéssel bírtak: a piros szalag a szerelmet, a zöld a reményt, a fehér pedig a tisztaságot jelképezte. A fa díszessége az udvarló szándékának komolyságát mutatta, így minél több szalag lobogott rajta, annál nagyobb volt a szerelem. A szerényebb hódolók általában májuskosárral kedveskedtek, amelyet virágokkal és apró ajándékokkal töltöttek meg.
A faállítást gyakran szerenád kísérte, a hónap végén pedig közösségi vigadalommal búcsúztatták a májusfát, amely bizonyos tájegységeken inkább a pünkösdhöz kötnek.
Májusfa állítás a Nógrád vármegyei Egyházasdengelegen 2011. április 30-án
Több helyen, köztük a székelyeknél a májusfát jakabfának vagy jakabágnak is hívják. Az elnevezés egy régi keresztény legendához kötődik, miszerint Fülöp és Jakab apostolok térítő útjukon egy Valburga nevű leánnyal vándoroltak, akit a pogányok megrágalmaztak.
A lány, hogy ártatlanságát bizonyítsa, vándorbotját a földbe szúrta, az pedig az imádság hatására a gúnyolódók szeme láttára kizöldült. Emiatt emlegették régen Fülöp és Jakab napját „zöldfarsangként” is, amely egyfajta tavaszi lezárása volt a húsvéti időszaknak.
Míg a téli farsang idején a pártában maradt lányokat tuskóhúzással csúfolták, a zöldfarsang idején a kapuba ültetett ág már a tisztelet és a szerelem jele volt.
Hasonló szokásokkal egész Európában találkozhatunk. A Brit-szigeteken a nyár visszatérését jelző galagonyából készítettek májusfát, Franciaországban pedig gyöngyvirággal kívántak szerencsét.
A magyar majálisok története
A majálisozás szokása a 19. század elején jelent meg Magyarországon, mint a városi polgárság természetbe való kivonulása. Ebben az időszakban május elseje még mentes volt a politikai tartalomtól, és a közösségi étkezés, a tánc és a tavasz köszöntése jellemezte. Szinyei Merse Pál pontosan ezt a hangulatot örökítette meg 1873-as Majális című festményén.
A 20. századtól kezdve a majálisokon egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a munkásmozgalmi követelések, amelyek szorosan összefonódtak a hagyományos népünnepély elemeivel. Az első világháború éveiben a gyülekezési tilalom miatt a hatóságok betiltották az utcai felvonulásokat, így a megmozdulások csak szűkebb keretek között, korlátozottan valósulhattak meg.
A fordulópont 1919-ben következett be, amikor a Tanácsköztársaság hatalmas erődemonstrációt csinált május elsejéből. A kommunista vezetés egész Budapestet a Lánchídtól a budai Várig vörösbe borította, a tereken pedig óriási Marx- és Engels-szobrokat állítottak fel.
Ez a látvány inspirálta később Horthy Miklóst is, amikor híres beszédében a „vörös rongyokba öltözött” városról beszélt.
A második világháború után, 1946-tól május elseje hivatalos állami ünneppé vált, amelyet a kommunista hatalom igyekezett teljesen kisajátítani, és egyben kötelező felvonulási nappá tenni. A szocializmus évtizedei alatt az ünnep kettős arcot mutatott, a merev délelőtti díszszemléket délutánonként a kötetlenebb ligeti majálisok, a sör, a virsli és a vattacukor élménye váltotta.
A Rákosi-korszak ideológiai szigorát jelzi, hogy a transzparensekre kizárólag a Politikai Bizottság által jóváhagyott, gondosan megszűrt jelszavak kerülhettek.
A kommunista rendszer hitelessége az 1986-os csernobili katasztrófa idején rendült meg végleg, amikor a hatalom a sugárveszély ellenére sem mondta le az ünnepi felvonulásokat. Az emberek joggal kezdték úgy érezni, hogy pártvezetés fontosabbnak tartotta az ideológiai felvonulást, mint a saját állampolgárai egészségét. Az 1986 utáni években a majális politikai funkciója egyre inkább nevetségessé és hiteltelenné vált.
Az 1989-es rendszerváltás után május elseje visszatalált eredeti, közösségi jellegéhez, így napjainkban már inkább családi program, koncert, szabadtéri főzés és pihenés kapcsolódik hozzá, mintsem ideológiai üzenet. A korszakok díszletei és üzenetei folyamatosan cserélődtek az évszázadok alatt, ám a közösségi élmény, a tavasz köszöntése és a természetbe való vágyódás mindvégig velünk maradt.
Húsvét nemcsak a
kereszténység legnagyobb ünnepe, hanem egyben a tavasz kezdete, a megújulás is
a világban. Az évezredek során ősi pogány, keresztény és helyi szokások
találkoztak a hagyományokban, amelyeknek ezernyi változata létezik a nagyvilág
szövevényes kulturális hálózatában. Az alábbiakban igyekeztünk összegereblyézni
a legfurább, legérdekesebb, legizgalmasabb vallási és népi szokások legjavát.
Mexikó
A mexikóiak A húsvétot megelőző nagyhéten, illetve a húsvéti
időszakban megáll az élet: a számottevő többségükben hithű katolikus mexikóiak
ilyenkor pihennek, nincs tanítás, a bankok és a hivatalok zárva tartanak. A
húsvétot több mint két hétig ünneplik, Semana Santa-tól (szent hét) Pascua-ig (húsvét).
A szent héten Jézus életének utolsó napjaira emlékeznek meg, a Pascua pedig a
húsvét vasárnapjától a következő szombatig tartó hét, mikor a feltámadást
ünneplik. Ezekben a hetekben Mexikóban sokan elutaznak, meglátogatják
rokonaikat, több városban pedig passiójátékokat rendeznek. Semana Santa
alapvető eleme a körmenet, ekkor a helyi felekezet tagjai együtt vonulnak,
olyan szoborcsoportokat cipelve, melyek Krisztus életét és szenvedését mutatják
be, a színészek olyan öltözékben lépnek fel, amilyet Jézus idejében
viselhettek. A húsvéti mexikói hagyományok közül a Guadalupe neve csenghet
ismerősen.
forrás: México Desconocido
A guadalupei szűz, illetve a híres zarándokhely története
1531-re nyúlik vissza, amikor a Szűzanya (a mexikói köznyelvben Lupita vagy La
Indita, azaz A kis indián, ahogy a katolikussá vált mexikói őslakosok nevezik)
megjelent egy szegény őslakos, Juan Diego előtt.
A legenda szerint a jelenés helyén, egy teljesen terméketlen
dombon forrás fakadt és rózsák nyíltak ki. Diego kabátjában vitte a csodát
bizonyító rózsákat a püspök elé, s amikor szétnyitotta a kabátját, azon Szűz
Mária arca volt látható. Ez a domb lett Mexikóváros peremén Guadalupe, ahol
megépült a Miasszonyunk-székesegyház. A templom bejáratát díszítő virágkép a
hajdani rózsacsodát idézi. Érdekessége még, hogy máig ott őrzik Diego tilmáját
(bő köpeny), amiben a rózsát Zumarraga püspök elé vitte és a találkozás
emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét.
Anglia
Angliában a húsvéti ünnepek teljesen másképpen zajlanak,
mint a világ más országaiban. A nagyböjt (Lent) jelöli a kezdetét a húsvéti
időszaknak, ami hamvazószerdára (Ash Wednesday) esik. A nagyböjt előtti utolsó
három napot Shrovetide-nek nevezik, ami a farsang utolsó három napját jelöli,
és nagy ünnepségeket tartanak. Eredetileg egy kis angliai városkából, Olney-ból
származik a palacsinta(futó)versenyek húshagyókeddi szokása, amit több
helyszínen is gyakorolnak szerte az országban.
A legenda szerint 1445-ben egy asszony annyira
belefeledkezett a palacsintasütésbe, hogy már csak a harangszóra eszmélt fel,
és sietségében palacsintasütővel a kezében rohant a templomba.
forrás: Wikimedia
Ennél is híresebb angol húsvéti hagyomány az uralkodó II.
Károly alatt bevezetett nagycsütörtöki pénzosztása a Westminster apátságban: az
uralkodó bőrből készült pénztárcában ezüst pennyt (maundy money) oszt a
kiválasztottaknak. A húsvéti tojásvadászat angolszász hagyománya már nálunk is
terjed: a szülők kora reggel a ház és a kert különböző pontjain elrejtik a
csoki- vagy hímestojásokat, amit aztán a gyerekek – általában csapatostul,
egymással versengve – felkutatnak, és bevasalják a szülőkön a legtöbb tojás
begyűjtéséért járó nyereményt. Húsvéthétfői tradíció a tojásgurító verseny. A
szabályok eltérőek lehetnek, de általában az nyer, akinek a füves lejtől
legurított kemény tojása először ér épségben a célba.
Talán a legnagyobb látványosság a húsvéti ünnepkörben a
középkori eredetű Morris tánc, amelyet hivatásos férfi tánccsoportok adnak elő
díszes jelmezben, hogy elijesszék a tél szellemét.
A locsolás arrafelé sem szokás. A húsvéti főétel a sült
bárány, desszertként a Tudor-korból származó gyümölcsös Simnel-torta kerül az
asztalra, aminek 12 marcipángolyóval díszítik a tetejét, az apostolokra
emlékezve. Egy másik, szintén középkori eredetű húsvéti édesség a Hot Cross
Buns nevű mazsolás péksütemény, aminek a tetejét sütés előtt kereszt alakban
bemetszik, majd sütés után a mélyedést megtöltik citromos cukormázzal.
Norvégia
A norvégoknál szintén nincs locsolkodás, és furcsa
szokásokban sem szenvednek hiányt. A tojással kapcsolatos foglalatosságok
mellett például húsvéti krimit fogyasztanak, a világhírű és színvonalas norvég
bűnügyi irodalom pedig minden évben bőséggel kitermeli az olvasnivalót.
forrás: Forlagsliv
A fura tradíció állítólag 1923-ban kezdődött, amikor egy
könyvkiadó cég újságok címlapjain publikálva, bűnügyi híreknek álcázva
novelláit kezdte el reklámozni a legújabb krimi kötetét. A hirdetés olyan jól
sikerült, hogy az emberek észre sem vették a jól szervezett értékesítési
fogást, ami szép lassan hagyománnyá vált az északi országban.
A nemzeti és kereskedelmi csatornák óraszám sugározzák a
krimiműsorokat, míg a könyvesboltok polcai rogyásáig megtelnek
detektívregényekkel. Mindeközben rengeteg gyerekprogram van városszerte, ami a
nyomozáshoz kapcsolódik. A norvégok imádnak vetélkedni, társasjátékozni, a
médiumok pedig ontják ilyenkor a különböző tematikájú vetélkedőműsorokat és
kvízeket. Természetesen Norvégiában is a tojás a húsvét legismertebb
szimbóluma. A díszítés puritánabb, mint Magyarországon, de marcipántojásban a
norvégok verhetetlenek, a marcipánkészítő-tanfolyamok pedig egyre divatosak
mostanában. A norvégok jelentős része húsvét idején a hegyekben tölti a
szünidőt kirándulással vagy – ha a hóviszonyok engedik – síeléssel, az
útravalóból pedig nem maradhat ki a narancs és a Kvikk-Lunsj csokoládé sem.
Németország
Egész Németországban évszázadokra visszamenő hagyományokat ápolva
ünnepelnek húsvétkor. A tojásfestésben a szorbok, a lengyel és a cseh határhoz
közel élő szláv kisebbség tagjai a mesterek. Ezt a művészeti ág abban számít
érdekesnek, hogy részben finom hímzéssel is díszítik a tojásokat. Ebben a
régióban szokás még a húsvéti lovaglás.
forrás: Westfälische Nachrichten
A településbeli férfiak frakkban, ünnepi dísszel
felöltöztetett lovakkal járnak faluról falura, hogy hirdessék Jézus Krisztus
feltámadásának hírét. Egy felvonuló csapat akár 200 lovasból is állhat, az
utcákat pedig ilyenkor ellepi a nézők hada.
A tojás a húsvéti kút (Osterbrunnen) központi
díszítőelemeként is funkcionál, főként Németország déli tartományaiban, ahol a
falvak lakosai közösen díszítik fel festett tojásokkal és virágokkal a kutakat.
A helyiek szerint a kútból merített víz egész évben megvédi a család tagjait a
betegségektől és szerencsétlenségektől. A hagyomány szerint a vizet nagyszombat
éjszakáján húsvét vasárnapjának pirkadatáig meríthették a lányok a kútból
szigorú némaságban, nehogy a víz áldó és gyógyító hatása a csend megtörésével
elszálljon. A Nagyhét ünnepeinek német előtagja, az Ostern szó az ősi germán
istennő, Ostara (az angolszász Eostre megfelelője) nevéből eredeztethető,
akinek ünnepe éppen a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett. Főleg Németország
északi területein szokás a húsvéti tűz (Osterfeuer) vagy a húsvéti kerék
(Osterräder) meggyújtása. Utóbbi esetében rőzsével és szalmával kitömött,
tölgyfából készült kereket gyújtanak meg és gurítanak le egy közeli lejtőn.
Amennyiben a kerék épségben – törés nélkül – leér a lejtő aljára, az jó termést
jelent. Németországban a legjellegzetesebb húsvéti étel az Osterlamm, vagyis a
bárány alakú sütemény. Húsvéti főételként a báránysült a legelterjedtebb, de
tájegységenként nagy eltéréseket találhatunk. Nagycsütörtökön a németek lehetőleg
csak zöld ételeket fogyasztanak (főleg spenótot).
Fülöp-szigetek
Ázsia legnagyobb katolikus országa a legbizarrabb húsvéti
hagyományok színtere, ahol önkorbácsolással és keresztre feszítéssel emlékeztek
Jézus szenvedéseire. Manilától északra, Pampanga és Bulacan tartományokban
nagypéntek napján 1962 óta évről évre önkéntes keresztre feszítéseket végeznek,
amit ugyan az egyház hevesen ellenez, a fanatikus híveket ez hidegen hagyja.
forrás: imagenesmy.com
A keresztre feszítések az elmúlt években valóságos
turisztikai látványossággá nőtték ki magukat, néhány éve már külföldiek is
vállalják a megpróbáltatásokat. A hagyomány ötvözi a római katolikus vallás
iránti elkötelezettséget a filippínó népi hiedelmekkel, a komoly
áldozatvállalásra való hajlandóságukkal és a csodákba vetett hitükkel.
Egyesek úgy érzik, a Szentlélek szólítja meg őket a kínok
átélése közben, mások bűneiért akarnak így vezekelni. Akad olyan önkéntes,
akinek idén már 32. alkalommal ütik át római katonáknak öltözött hívek
szögekkel a lábfejét és tenyerét. A résztvevők egy része „könnyebb” utat
választ a megtisztuláshoz: nem cipelnek keresztet 14 stáción át, csak fejüket
csuklyával fedve, kötelekre csomózott bambuszdarabokkal ostorozzák magukat –
így vezekelve bűneikért. Az eseményen minden évben készenlétben áll egy egészségügyi
kontingens is, hogy elsősegélyben részesítsék a hőségben kiszáradó, vérző
önkénteseket.
Haux, Franciaország
A helyiek minden évben 4500 darab tojásból gigantikus
omlettet készítenek ezer emberre a város főterén. A hagyomány Napóleon
dél-franciaországi látogatásához kötődik, amikor a megkoronázott „kis káplár”
seregével áthaladva a régión megállt falatozni a kisvárosban. A császárnak
annyira ízlett a felszolgált omlett, hogy a városlakók összes tojását begyűjtette,
és hű katonáinak másnap hatalmas omlettet készíttetett belőle.
Guatemala
Csaknem kilométernyi hosszú szőnyeget készítenek itt
húsvétkor, mely gyönyörű virágokból áll, és hetekig dolgoznak rajta. Ezen vonul
be a gyülekezet a templomba az istentiszteletre.
Bermuda
Egészen különleges és szép módja van itt az ünnep egy
részének. Papírsárkányokat reptetnek a gyerekek húsvétkor, ezzel jelképezve,
ahogyan Krisztus lelke az égbe száll.
Firenze, Olaszország
A város 350 éves húsvéti hagyománya a Scoppio del Carro,
azaz szekérrobbantás, amelynek eredete az első keresztes-hadjáratig nyúlik
vissza. Húsvétkor Firenze polgárai
feldíszítenek egy szekeret, amit rogyásig pakolnak tűzijátékkal, majd ezzel
végigvonulnak a város utcáin, színes 15. századi jelmezekben. A menet a dómnál
ér véget, ahol az érsek a húsvéti mise közben meggyújtja a kanócot, majd a
szertartás végén körbeállják a „felrobbanó” szekeret és gyönyörködnek a
tűzijátékban.
Korfu, Görögország
Nagyszombatra virradó reggelen a sziget lakói
cserépedényeket dobálnak ki az ablakaikból. Egyesek a velenceiekhez kötik a
költséges hagyomány eredetét, akik az újév első napján kidobták az összes régi
dolgaikat. Más források szerint a „szertartás” a tavasz köszöntését és a múlt
szellemeinek elűzését jelenti, valamint azt, hogy az új termést már új
edényekben tárolják majd.
Verges, Spanyolország
A gyönyörű középkori katalán városban nagycsütörtökön a
lakosok eljárják a „dansa de la mort”, vagyis a haláltáncot a szokás alapján
bibliai jeleneteket újrajátszva. A táncosok csontvázjelmezt öltenek magukra, és
több órán át, egészen hajnalig ropják. A szokás egészen a 14. századig nyúlik
vissza, a pestis idejéig, amikor rengetegen estek áldozatául a városban a
halálos kórnak.
Jeruzsálem, Izrael
A háromezer éves város a húsvéti időszak napjaiban a
nemzetek kavalkádjává válik. A feltámadás ünnepére a keresztény világ minden
tájáról érkeznek hívők: oroszok, szírek, etiópok, olaszok, franciák, koptok,
örmények és görögök, de az Egyesült Államokból, sőt még a Távol-Keletről is
utaznak a Szentföldre zarándokok. Virágvasárnap még pálmaágakat lenget a tömeg,
aztán Nagypénteken a jeruzsálemi zarándokok – Jézushoz hasonlóan – keresztet
visznek, miközben végigmennek a Via Dolorosán, a fájdalmak útján.
Szicília, Olaszország
Szicílián az Abballi de daivuli az ördögök egyfajta
megjelenítése: Prizzi városának lakói rémisztő cinkmaszkokat és vörös
köpenyeket öltenek magukra és ebben járják a várost. Húsvét vasárnap délben a
templom előtt eljátsszák a feltámadási jelenetet. Az előadás fénypontja az,
amikor Mária gyászában lefátyolozva megjelenik, majd amikor az apostolok
elmondják neki, hogy fia feltámadt, ledobja magáról a fátylat. Így találkozik
újra Krisztussal.
Svédország
Az országban nagycsütörtök boszorkányos hagyományokhoz
kapcsolódik, ekkor kell elrejteni a seprűket, eltömni a kéményeket, becsukni az
ablakzsalukat, hogy a boszorkányok megijedjenek, és ne tudjanak elrepülni
seprűnyélen a Blåkulla nevű ördögi boszorkánydzsemborira. A gyerekek még ma is
nagy kedvvel öltöznek be mindenféle maskarákba és festik ki, kormozzák be
arcukat. Csapatosan járják a házakat, húsvéti kártyákat, jókívánságokat
osztogatnak édesség és tojás reményében.
Finnország
A svédek mellett a finneknél is él a boszorkányhagyomány, ám
inkább az amerikai kultúrkörből átvett Halloweenre emlékeztet. A gyerekek
boszorkánynak öltöznek és csokoládétojásokat kéregetnek az utcán,
elmaszkírozva, sálakkal a fejükre tekerve, tollakkal ékesített fűzfagallyakkal
a kezeikben. A hagyomány szerint ezzel az álruhával kivédik a boszorkányok megjelenését
Nagypénteken és húsvét vasárnapján. Ők is gyújtanak máglyarakásokat, hogy
elűzzék a seprűn repkedő sátánfajzatokat.
Nigéria
Az afrikai ország legnagyobb városában, Lagosban mesés
jelmezekben vonulnak az emberek utcára, hogy megünnepeljék Jézus feltámadását.
Málta
A keresztény vallást Pál apostol hagyományozta a szigetre,
amelynek partjainál hajótörést szenvedett. Nagypénteken a szokásos díszeket
letakarják templomokban és mindent vörös drapériával borítanak be, majd indul a
gyászos körmenet. Szombaton este harangok törik meg a szomorú csendet, majd
tűzijátékok, vidám felvonulások következnek. Vasárnap reggel Krisztus szobrával
indulnak el az örvendező körmenetek.
(nullahategy.hu)
[type] => post
[excerpt] => Húsvét nemcsak a kereszténység legnagyobb ünnepe, hanem egyben a tavasz kezdete, a megújulás is a világban. Az évezredek során ősi pogány, keresztény és helyi szokások találkoztak a hagyományokban, amelyeknek ezernyi változata létezik a nagyvilág ...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1586720460
[modified] => 1586698239
)
[title] => Különleges húsvéti hagyományok a világ minden tájáról
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=10890&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 10890
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 10895
[image] => Array
(
[id] => 10895
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges.jpg
[original_lng] => 257885
[original_w] => 1000
[original_h] => 666
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges-300x200.jpg
[width] => 300
[height] => 200
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges-768x511.jpg
[width] => 768
[height] => 511
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges.jpg
[width] => 1000
[height] => 666
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges.jpg
[width] => 1000
[height] => 666
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges.jpg
[width] => 1000
[height] => 666
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/04/verges.jpg
[width] => 1000
[height] => 666
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1586687440:12
[_thumbnail_id] => 10895
[_edit_last] => 12
[views_count] => 12480
[_oembed_63196474efd2908338132d1fefc2fe4d] =>
[_oembed_time_63196474efd2908338132d1fefc2fe4d] => 1586709667
[_oembed_2d46883f4e2da397620ba3dda02095dd] =>
[_oembed_time_2d46883f4e2da397620ba3dda02095dd] => 1586709667
[_oembed_98684977accad56094c66f52dabdc36d] =>
[_oembed_time_98684977accad56094c66f52dabdc36d] => 1586709667
[_oembed_c76f78c3a81772bbc3198cd3c6b4795e] =>
25-ik alkalommal szervezte meg a KMKSZ a Kárpátaljai Magyar Betlehemes Találkozót. A betlehemesek 6 éve az első adventi vásár óta az előadásaikat kint a téren felállított színpadon mutathatják be annak érdekében, hogy minél többen tekinthessék meg Kárpátalja még élő hagyományként létező játékokat.
https://youtu.be/quIc7D058_s
Az érdeklődők különösen jól szórakoztak a betlehemes csoportok előadásain, különböző szokásokkal ismerkedhettek meg, hiszen Kárpátalja szinte minden vidékéről érkeztek a hagyományápolók. A Betlehemesek között az idei éven is jelen volt a tiszacsomai betlehemesek csoportja kiknek forgatós bábjátéka az idén bekerült a Kárpátaljai Kulturális örökségek jegyzékébe.
https://youtu.be/V7ZHjIcRFuk
Különdíjjal jutalmazta a zsűri a beregújfalui felnőtt betlehemest és a tiszacsomai KMKSz betlehemes csoportját. Kész Réka felajánlásából különdíjat kapott a tiszacsomai művelődési ház Csillagforgató csoportja. Az idei éven a legjobbnak járó aranyérmet a tiszacsomai művelődési ház betlehemeseinek ítélte oda.
Emberek nézik, amint egy boszorkányt jelképező bábu ég a hagyományos kelta Walpurgis-éji ünnepségen 2013. április 30-án Prágában 
Ausztrál munkások transzparense „nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés” felirattal 1856-ban, Melbourne-ben 
Májusfa állítás a Nógrád vármegyei Egyházasdengelegen 2011. április 30-án 
