A kárpátaljai magyarság képviselői, valamint magyar diplomaták emlékeztek Kárpátalja magyar és német lakosainak 79 évvel ezelőtti szervezett tömeges elhurcolására, a Szovjetunió II. világháború utáni, etnikai alapon történő deportálási akciójának áldozataira az egykori szolyvai gyűjtőtábor területén kialakított emlékparkban.
A hagyományoknak megfelelően a szolyvai megemlékezésre igyekvők egy csoportja megkoszorúzta azt az 1999-ben a település közelében felállított obeliszket, amely egy lovával együtt eltemetett honfoglaló harcos sírhelyét jelzi. A sírt még 1870-ben Lehoczky Tivadar tárta fel, az ott talált tárgyak ‒ közöttük a legértékesebb, egy ezüst tarsolylemez ‒ a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók. Dr. Zubánics László történész, az UMDSZ elnöke a sír feltárásának körülményeiről beszélt az emlékműnél, hangsúlyozva, hogy a Szolyva melletti előkelő honfoglaló magyar harcos sírjában talált tárgyi emlékek is mutatják, hogy nekünk, magyaroknak itt múltunk, jelenünk és jövőnk is van.
Szemerkélő esőben és metsző, hideg szélben emlékeztek a sztálini terror áldozataira a kárpátaljai magyarok a szolyvai emlékparkban. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékpark Bizottság elnöke köszöntötte a megjelenteket, akik a háborús helyzet ellenére is elutaztak Szolyvára, hogy az egykori gyűjtőtábor területén, közösen emlékezzenek és emlékeztessenek vidékünknek a szovjet csapatok általi birtokbavételekor elkövetett emberiségellenes bűnökre, és azok áldozataira. Elmondta, hogy előző nap külföldi előadók távolmaradásával, de megtartották Beregszászban a Gulág-kutatók Nemzetközi Fórumát, ahol többek között bemutatták a múlt évi tudományos konferenciájuk előadásit magában foglaló tanulmánykötet is. Megelégedéssel szólt arról, hogy Meskó János és Dubka György tagtársaiknak köszönhetően továbbra is látogatható a Munkácsi Vármúzeumban a sztálinizmus kárpátaljai áldozatainak állandó emlékkiállítása. Megállapították, hogy hála gondnokaik lelkiismeretes munkájának az emlékpark megfelelő állapotban van, ugyanakkor sajnálattal állapították meg, hogy jelentősen csökkent az emlékhely látogatottsága. Az emlékparkbizottság elnöke megemlékezett néhai Krusonica Istvánról, a munkácsi emlékkiállítás gondnokáról és tárlatvezetőjéről, valamint Móricz Tiborról, a szolyvai emlékpark egykori gondnokáról, akitől ugyancsak az elmúlt évben vettek végső búcsút, végül köszönetet mondott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek tevékenységük anyagi támogatásáért.
Buhajla József, Magyarország Kijevi Nagykövetségének első beosztott diplomatája felolvasta Szili Katalinnak, Magyarország miniszterelnöke főtanácsadójának a megemlékezés résztvevőihez írt levelét, melyben Szili Katalin hangsúlyozta: „A háború nem adhat felmentést arra, hogy a nemzeti kisebbségi közösségek lehetőségei szűküljenek. Csak a béke és a biztonság a megoldás arra, hogy a családok, a közösségek szülőföldön boldogulását, gyarapodását és jólétét biztosítsák, ezért közösen kell a kárpátaljai magyarság érdekeiért, egyben a jogfosztásokkal szemben fellépnünk…”
Roman Moldavcsuk, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás stratégiai kommunikációért, valamint nemzetiségi és vallási ügyekért felelős főigazgatója kiemelte, hogy azokra a kárpátaljai emberekre emlékezünk, akik a 79 évvel ezelőtti vészterhes időkben is bátran vállalták nemzeti hovatartozásukat és hitüket, majd a kommunista diktatúra áldozataivá váltak. Néhány nap múlva emlékezünk a Holodomorra, a kommunista diktatúra ukrán áldozataira – állította párhuzamba a két eseményt, valamit a most Ukrajna ellen folyó háború történéseit a főigazgató, rámutatva, hogy a diktátorok módszerei nem változnak.
Dupka György, a Szolyvai Emlékpark Bizottság felelős titkára elmondta, hogy a túlélők kérését csak részben tudták teljesíteni – felépítették az emlékparkot és a kis kápolnát, hisz a táborban is volt egy kápolna, ám a kommunista diktatúra leromboltatta, hogy még ott se tudjanak imádkozni az emberek. Ezért áll ma a kápolna az emlékparkban. A dombtetőn álló tábor épületeit a hadügyminisztérium magánkézbe adta, ott nem sikerült emlékszobát kialakítani. Jövőre lesz 80. évfordulója annak, hogy 1944. november 18-án elhurcolták a magyar és német katonaköteles férfiakat, a túlélők közül ketten még élnek. A beregszászi konferencián kiderült, hogy jövőre újabb táblákat fognak avatni, mivel a magyar kormány 700 000 kartont vásárolt ki, amelyeknek a feldolgozása folyik, egyre több olyan név gyűlik össze, amelyeket még nem véstek fel az emlékpark gránittábláira. Méltóképpen készülnek a jövő évi megemlékezésre, bíznak abban, hogy a 80. évfordulón ezres tömeggel együtt emlékezhetnek majd.
Történelmi egyházaink képviseletében Tomasz Koza szolyvai római katolikus plébános és Dávid Árpád református lelkész emlékezett meg népünk gyászos korszakáról és imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért.
A Kovály Csilla vezette tiszabökényi Tiszacsillag Asszonykórus az alkalomhoz illő dalokat énekelt, majd a Szózat eléneklése után az emlékművet megkoszorúzták a jelenlévők, Buhajla József első beosztott diplomata, Magyarország Kijevi Nagykövetségéről, Bacskai József ungvári magyar főkonzul és Buczkó István beregszászi magyar vezető konzul, Szalipszki Endre, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöki tanácsadója, korábbi beregszászi magyar főkonzul, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke és Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, Csernicskó István nyelvészprofesszor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, Zubánics László, az UMDSZ elnöke, Roman Moldavcsuk, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás stratégiai kommunikációért, valamint nemzetiségi és vallási ügyekért felelős főigazgatóság vezetője, és helyettese Ljah Sándor, Somogyi László, a Lembergi Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Tarpai József, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének elnöke és Tóth Zsolt elnökségi tag, Miroszlava Szkripinec Szolyva polgármestere és helyettesei, Mihajlo Popovics és Ruszin Ivan, valamint Natalia Ladányi, a kistérség oktatási osztályának vezetője, Horváth László és Vincze István, a Beregszászi kistérség alpolgármesterei, valamint a vitézi rend képviselői és a megemlékezők.
A Szolyvai Emlékpark bizottság szervezésében a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek képviselői csöndes koszorúzást tartottak az 1944 novemberében a málenykij robotra elhurcolt magyar és német férfiakra emlékezve a Szolyván, az egykori gyűjtőtábor helyén kialakított emlékparkban. A rendezvénnyel a szovjet rezsim által ártatlanul elhurcol és meggyilkolt emberekre emlékeztek. A rendezvény kiállás is volt az Ukrajnát ért orosz agresszió megállítása, a béke mielőbbi helyreállítása és a kárpátaljai magyarság egysége mellett. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke arról számolt be, hogy kollégái áldozatos munkatársainak köszönhetően a park az egész év folyamán rendezett, csupán a több mint száz éves fák okoznak fejtörést. Szolyván mintegy hét ezer ember lelte halálát a tífusz, a kolera és az alultápláltság miatt. Összesen hány kárpátaljai férfit hurcoltak el pontosan ma sem tudjuk. A kutatók a számukat 30 és 40 ezer közé teszik, akiknek egyharmada biztosan nem tért haza. A kutatás a magyar kormánynak köszönhetően új lendületet kapott, számolt be róla Dupka György. A szolyvai gyűjtőtábor helyén a KMKSZ javaslatára hozták létre az emlékparkot 1990-ben. Azóta itt általában tömegek róják le kegyeletüket az áldozatok emléke előtt. Idén a kárpátaljai magyar szervezetek képviselői a háború miatt csupán szűk körben koszorúztak.
A Szolyvai Emlékparkbizottság szervezésében a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek képviselői csöndes koszorúzást tartottak az 1944 novemberében a málenykij robotra elhurcolt magyar és német férfiakra emlékezve a Szolyván, az egykori gyűjtőtábor helyén kialakított emlékparkban. Itt mintegy hét ezer ember lelte halálát a tífusz, a kolera és az alultápláltság miatt. A rendezvénnyel a szovjet rezsim által ártatlanul elhurcol és meggyilkolt emberekre emlékeztek. Egyben kiállás is volt az Ukrajnát ért orosz agresszió megállítása, a béke mielőbbi helyreállítása és a kárpátaljai magyarság egysége mellett. A rendezvényről részletes beszámolót a TV21 Ungvár vasárnapi híradójában láthatnak.
November 19-én a Szolyvai Emlékparkban csendes főhajtással és koszorúzással emlékeztek a kárpátaljai magyar szervezetek a málenkij robot áldozataira. Az esemény alkalmával egy újabb emléktáblát is felavattak kárpátaljai magyarság XX. század közepén bekövetkezett tragédiájának jelképévé vált parkban.
Idén rendhagyó módon zajlott a megemlékezés, hiszen míg korábban a szervezők arra buzdítottak mindenkit, hogy minél nagyobb számban jöjjenek el és vegyenek részt az eseményen, melyen azoknak az ártatlan kárpátaljai magyar és német nemzetiségű férfiaknak az emléke előtt tisztelegnek, akiket 1944 őszén „háromnapos kis munka” ürügyén szovjet hadifogoly- és munkatáborokba deportáltak, s akiket hosszú, szenvedéssel teli hónapok és évek múltán máig nem tudni, hol érte a halál, addig tekintettel a jelenlegi háborús helyzetre, ezúttal arra kérték az emlékezőket, hogy lakhelyükön róják le kegyeletüket.
Fotó: www.facebook.com/kmmi.org.ua
Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke elmondta: az emlékpark látogatottsága ugyan visszaesett az elmúlt időszakban, a háborús állapotok ellenére ugyanakkor számos eredményt sikerült elérni, ide sorolható az újonnan felavatott emléktábla elhelyezése is.
A legújabb kutatási eredmények alapján újabb ötven személy neve került elő, akiket nem a lágerekbe hurcoltak el, hanem 1944 és 1946 között a SZMERS vagy az NKVD tisztjei valamennyiüket letartóztatták, majd Ungváron a rendkívüli és a katonai bíróság halálra ítélte őket – magyarázta Dupka György történész, Gulag-kutató, s hozzátette: a felavatott márvány emléktáblára azoknak a neveit vésték, akiket kivégeztek, majd tetemeiket az éj leple alatt Ungváron az úgynevezett Kapos utcai temető hátsó részében földelték el. A hasonló letartóztatásokkal és kivégzésekkel a kommunisták célja az volt, hogy szétverjék a helyi magyar közösségeket, és úgy gondolták, hogy ehhez a legegyszerűbb, ha a vezetőket likvidálják: egykori jegyzőket, községi polgármestereket, képviselőket, különböző szervezetek és kulturális intézmények vezetőit – mutatott rá Dupka György.
A háború után a sztálini lágerekben több kárpátaljai magyar halt meg, mint az első két világháborúban összesen; egyértelműen ez a kárpátaljai magyarság legnagyobb XX. századi tragédiája – szögezte le Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke.
„Ma a Szolyvai Emlékparkban azért gyűltünk össze néhányan, hogy kegyelettel adózzunk azon kárpátaljai magyar férfiak – férjek, fiúk és apák – emlékének, akik odavesztek a sztálini önkény miatt ezekben a lágerekben” – mondta Barta József, majd felhívta a figyelmet arra is, hogy bár több tízezren soha nem tértek haza, voltak olyanok, akik visszatértek. „Mi volt az ő titkuk, amivel túl tudták élni azokat a szörnyűséget és borzalmakat, amelyeket ott át kellett élniük? Valószínűleg erősebbek voltak az Istenbe vetett hitben és abban a reményben, hogy sikerül túlélniük és hazatérniük. Ez a hit segített nekik, hogy ugyan meggyengülve fizikailag, de lélekben erősen csak hazatértek és túlélték a borzalmakat. Úgy gondolom, hogy csak az Istenben való hit és az abból fakadó remény adhat erőt ma is a rendkívül nehéz időben, hogy túléljük ezt a helyzetet, és bízzunk abban, hogy egyszer vége lesz – hiszen akkor a háború után történtek a borzalmak, most pedig egy háború kellős közepén vagyunk –, hogy túléljük a borzalmakat, és eljön az az idő, amikor béke lesz” – fogalmazott a KMKSZ alelnöke, aláhúzva: róluk példát véve és történetükből erőt merítve kell kapaszkodnunk abba, hogy van jövőnk szülőföldünkön, és hamarosan élhető világ lesz ebben az országban, benne Kárpátalján is.
Az emlékpark „egy rendkívül tragikus epizódját örökíti meg a magyar történelemnek, egy olyan epizódját, amikor az egész nemzet további léte forgott kockán, hogy mi lesz velünk egy pusztító háború után, és hogy milyen módon bánik el velünk az újra meghódító, az újra megérkező hatalom” – mondta Íjgyártó István, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott ukrajnai nagykövete, így folytatva: „Most sincs béke a világban, most is egy háború kellős közepén vagyunk, és most is fenyegetve érezheti magát nagyon sok ember ebben a régióban vagy ennél tágabb régiókban is. Ennélfogva én úgy hiszem, hogy erre a pusztításra, erre a rengeteg ember halálát követelő eseményre mindenféleképpen emlékeznünk kell. Ezt is tesszük minden évben, idén egy kicsit szűkebb és szerényebb körülmények között, tekintettel a helyzetre, de akkor is itt vagyunk, akkor is emlékezünk.”
A megemlékezésen Petrás László görögkatolikus pap mondott imát az áldozatok lelki üdvéért, majd a Nagydobronyi Zöld Ág Énekkar az alkalomhoz illő énekeket adott elő.
A rendelkezésre álló adatok alapján Kárpátaljáról több mint 30 ezer személyt deportáltak a málenkij robot ürügyén, akik rehabilitációjára a mai napig nem került sor.
Az egykori szolyvai gyűjtőtábor területén kialakított emlékparkban a kárpátaljai magyarság képviselői, valamint magyar diplomaták emlékeztek Kárpátalja magyar és német lakosainak 77 évvel ezelőtti elhurcolására, a Szovjetunió II. világháború utáni, etnikai alapon történő deportálási akciójának áldozataira.
Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke köszöntötte a Covid–19-világjárvány miatt a korábbi évekhez képest kevesebb megemlékezőt. Beszámolt az emlékparkban elvégzett fejlesztésekről, a megfigyelő kamerarendszer kiépítéséről, a park rendezéséről, amelyet anyaországi támogatók segítségének köszönhetően végezhettek el. Elmondta, hogy 2021. február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján az emlékparkbizottság a Munkácsi Vármúzeummal közösen, a munkácsi várban megnyitotta a Totalitárius elnyomó rendszer kárpátaljai tevékenységét dokumentáló anyagok című állandó kiállítást. Tóth Mihály kiemelte, hogy a Szolyvai Emlékparkbizottság tagjai folyamatosan kutatják a levéltárakban a korszakkal kapcsolatosan fellelhető anyagokat, tudományos konferenciákat szerveznek, és az elmúlt időszakban három könyvet is kiadtak. Ugyanakkor idén keserűen újra megjegyezte: „Hetvenhét évvel ezelőtt történtek azoknak a tragikus események, amelyre hivatott emlékeztetni mai rendezvényünk is. Valamint majd 31 évvel a független Ukrajna megszületése után, az ukrán államhatalom részéről mind a mai napig semmiféle elmozdulás e kérdés hivatalos elismerését illetően nincs.” Az emlékparkbizottság elnöke nehezményezte továbbá, hogy az illetékes ukrán szervek kitiltották az országból Tilki Attilát, a Magyar Országgyűlés képviselőjét, aki rendkívül eredményes munkát végez a Kárpátaljával szomszédos Csonka-Bereg lakosságának 1944-es elhurcolásával kapcsolatos tényanyag feltárásában, és eddig minden évben jelen volt a szolyvai megemlékezésen.
A himnuszok eléneklése után történelmi egyházaink képviselői Pogány István római katolikus plébános, Pocsai Vince és Dávid Árpád református lelkészek és Szkoropádszky Péter görögkatolikus parochus emlékezett meg népünk gyászos korszakáról és imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért.
Íjgyártó István, Magyarország kijevi nagykövete egy személyes történettel kezdte emlékező beszédét, a Beregszászban letelepedett anyai nagyapja történetét mesélte el, akit egy korábban sokat pártolt, kedvenc ruszin kollégája mentett meg a lágertől. „A szolyvai emlékhely ügye hosszú utat tett meg a teljes elhallgatástól addig, amíg elfoglalhatta helyét a kárpátaljai és az egyetemes magyarság emlékezetében. Tisztelet és köszönet jár azoknak, akik ezért áldozatos munkát végeztek. De ott kell lenni ennek az emlékparknak az egyetemes emberiség emlékezetében is, hiszen emlékeznünk kell egy olyan korra, mikor közösségek elpusztításának szándéka a hatalmi politika részévé vált. Amikor a túlélésért való küzdelmében az egyén a saját magára nézve pusztító, megalázó lépésekre kényszerült. Amikor az elhallgatás, a hamisítás még azt is meg kívánta akadályozni, hogy az utódok legalább méltó módon megemlékezzenek. Itt, Kárpátalján – én úgy hiszem –, a szolyvai emlékhely ezen túlmenően még egy különös szimbolikus erővel is bír, hiszen kísérlet történt arra, hogy ennek a sokszínű vidéknek az etnikai arányait, a békés együttélést mindörökre megváltoztassák. A csoda határával felérő dolog, hogy a kárpátaljai magyarság túlélte a szolyvai traumát és az utána következő megpróbáltatásokat” – fogalmazott a magyar nagykövet, aki a mai helyzetre utalva hozzáfűzte: „A közösséget meg lehet semmisíteni úgy is, ha korlátozzuk nyelvhasználatát, ha megakadályozzuk oktatását, ha intézményeit veszélyeztetjük, ha vezetőit zaklatjuk és elüldözzük.”
Dr. Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora azon vélemények kapcsán, amelyek feleslegesnek tartják a múltba révedést, hangsúlyozta: „Ahhoz, hogy megteremtsük a közös jövő alapjait, hogy együtt haladhassunk előre, szükségünk van közös igazodási pontokra. 1944 ősze minden kétséget kizáróan közös tragédiája valamennyi kárpátaljai magyarnak, olyan történelmi emlék, amely összeköt bennünket. Én ezért tartottam fontosnak, hogy itt legyek ma, és fejet hajtsak az áldozatok emléke előtt.”
A Tiszacsillag asszonykórus megzenésített lágerverseket énekelt, majd Dupka György, a Szolyvai Emlékparkbizottság felelős titkára mondott zárszót, kiemelve az általuk szervezett emlékkonferencián elhangzott, az 1944-es eseményekkel kapcsolatosan feltárt újabb adatokat.
Végül a Szózat eléneklése után az emlékművet megkoszorúzták a jelenlévők, mások mellett Íjgyártó István, Magyarország kijevi nagykövete és Vida László ungvári magyar konzul, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke és Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára, Orosz Ildikó és Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke és rektora, Zubánics László, az UMDSZ elnöke, Jevhen Tiscsuk, a Kárpátaljai Megyei Államigazgatási Hivatal Kulturális Nemzetiségi és Vallásügyi Főosztályának vezetője, Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere és a vitézi rend, valamint a Szent György Lovagrend képviselői.
Az 1944-es sztálini terror áldozatainak tiszteletére tartottak ökumenikus Istentisztelettel egybekötött megemlékezést a Szolyvai Emlékparkban. Az Emlékpark bizottság tagjai a történelmi egyházakkal, valamint a magyar és német társadalmi szervezetekkel közösen idézték fel a 77 évvel ezelőtti tragikus eseményeket.