A koronavírus-járvány korábban nem tapasztalt módon szűkítette be az emberek életterét. A napi rutin és a korábban normaként működő magatartásformák nagyon gyorsan átértékelődtek, és lényegüket vesztett, kiüresedett szokásokként – átmenetileg – jelképes padlásokra és pincékbe száműztük őket. Ennek eredményeképpen a kommunikációban a humoros stílus dominanciája érthető, hiszen a humor egyik alappillére a dolgok szokatlan, sőt megdöbbentő együttállása. A feje tetejére fordított világ tulajdonképpen a mindennapi valóság részévé vált, ami nagyon érdekes attitűdöket és trendeket indított útjára – arra vonatkozóan is, hogy hogyan maradjunk stílusosak a járvány idején. Ezekről lesz szó Tamás Ildikó, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa cikkében.
A kijárási korlátozások bevezetésével jelent meg új
köntösben a lustaság/semmittevés témája. A képes és szöveges mémek tartalmában
az egyik legjellemzőbb, ironikus üzenet a következő: ami a korábbi értékrendben
haszontalanságnak minősült, ezúttal hasznossá lett a társadalom számára.
Az otthonmaradás mint követendő viselkedési minta eleinte
tehát szorosan összekapcsolódott a mintapolgár képének újraformálásával,
kifigurázásával. A legegyszerűbb képlet szerint, ha nem járunk el dolgozni,
akkor több lesz a szabadidőnk, unatkozunk, elhanyagoljuk magunkat és pszichésen
is megvisel az új szituáció.
Nagyon tanulságos lineáris folyamatként megvizsgálni a
viszonyulások változását. Az idő múlásával ugyanis maguk az alkotások is
reflektáltak az attitűdök változására, sőt kialakult a karantén-stádiumok
fogalma, amelyen a többség szabályosan keresztül is vergődik, miként a
betegségek esetében.
A márciusi megosztásokban még azok a tartalmak voltak
gyakoribbak, amelyek a felhalmozásról, a biztonságos kivárás feltételeinek
megteremtéséről szóltak. Ebben a periódusban nem, vagy alig merült fel témaként
a külső megjelenés, mivel otthon mindenki kényelmes viseletben éli a
mindennapokat. A divattal és az eleganciával foglalkozó alkotásokban inkább a
vonzó külső hiábavalóságának üzenete jelent meg, hiszen egy olyan komoly
helyzetben, mint a koronavírus járvány, az emberek átértékelik életüket, és a
csinos külső egy másik dimenzióba kerül, a filmek vagy az online tér világába.
Még az olyan ünnepi alkalom, mint az esküvő sem az eleganciáról, hanem a
betegséggel szembeni védekezésről kell, hogy szóljon. Az ember eltűnik az
utcákról, megszűnnek a társasági események és kiürülnek a közösségi terek, azok
a helyek, amelyek megkövetelik az ápolt és igényes megjelenést.
Bár nem tartoznak szorosan a témához, ezekkel a
gondolatokkal összefüggésbe hozhatók azok a mémek, amelyek az emberektől „megszabadított”
és a természet által visszahódított fizikai tereket ábrázolják (lásd az utolsó
képeket). A következő, humoros és parodisztikus mémek az otthonok falai közé
szorult életstílus attitűdjének a megfogalmazásai:
Amikor kiderült, hogy hosszú otthoni munkavégzésre kell
berendezkedni, és az alapvető élelmiszerek és háztartási cikkek hiányával
kapcsolatos félelmek enyhülni kezdtek, a szépség és a divat, valamint a kreatív
hobby témája szép lassan visszatért a szükségletek sorába. Természetesen ennek
a bemutatása is elsősorban humoros formában zajlott, és zajlik jelenleg is.
A következő képek már nem a vécépapír, a liszt és az
élesztő, vagy a fertőtlenítő szerek hiányáról szólnak, hanem az olyan
szolgáltatásokéról, amelyek a vonzó megjelenést hivatottak szolgálni. A
megszokottnál hosszabb ideig kimaradó fodrászati, kozmetikai kezelések
következményét számos mémben feldolgozzák.
A közösségi média platformján új témaként jelentek meg a
karantén utáni életstílus víziói is, főként arról, hogyan telik majd az idei
nyár, hogyan öltözünk majd, ha a védekezési stratégia egyes részletei – például
közösségben a maszk viselése – kötelezőek maradnak.
Ezek az alkotások – az emberi leleményesség példáitól az
abszurd élethelyzetek bemutatásáig – szintén széles tematikus skálán mozognak.
Figyelemre méltó, hogy ami a kezdetekben abszurd vagy
legalábbis megmosolyogtató ötletként jelent meg, később komolyan vett trenddé
vált. Igaz ez a szájmaszkra is, például a fenti utolsó két képen bemutatott
variációk ennek az eszköznek ugyan kreatív, de nem komolyan vehető megoldásait
mutatják be. A későbbiekben mégis kialakult és elfogadottá vált a maszkoknak
egészen extrém kategóriáit is készíteni és hordani. Ami eredendően csak az
online térben elképzelhető dolognak, vagy legalábbis egy futurisztikus világ
illusztrációjának tűnt, lassan kezdett átterjedni az offline térbe. Ehhez
természetesen tudatos, részben átlagemberektől, de főként néhány
divattervezőtől kiinduló kezdeményezések vezettek. Míg első látásra
megmosolyogtató volt színben és fazonban változatos designer szájmaszkokat
látni, lassan megszokottá, sőt keresettekké váltak a praktikus és stílusos
megjelenés együttes megvalósíthatóságának jegyében. Számos tervező a
megrendelések mellé saját készítésű szájmaszkot ad ajándékba, amelyek illenek a
megvásárolt ruhához. Sok egyéni vállalkozó pedig a szájmaszkok készítésére állt
rá, amelyek aránylag olcsón, de nem ritkán kifejezetten magas összegért
megrendelhetők. A közösségi médiában gyakorivá váltak a szájmaszkokat
értékesítők reklámjai.
Más kreatív kezdeményezések pedig a kiöltözés – átmenetileg
megszűnt, de mindenképpen megváltozott – alkalmaihoz kapcsolódnak. Eleinte
kifejezetten komikus keretben jelentek meg videók, képes és szöveges mémek
arról, hogy a régi „nincs mit felvennem!” női problémát újra kell gondolni: „lenne
mit felvenni, de nincs hová”. Az internet kreatív aktorai számos vicces
tartalmat töltöttek fel ebben a témában. Ezek egyik, általam ismert
prototípusában elegáns ruhát viselő nő látható, amint tűsarkú cipőben szemetet
visz ki. Ezt rövid videó formájában tették közzé, és egy abszurd helyzetet
ábrázol, aminek egy filmjelenetben lehet helye, nem a valóságban. Aztán
elindult egy olyan kezdeményezés is, hogy öltözzünk ki a valóságban is hasonló
helyzetekben. A szemét kidobása, ami meglehetősen távol áll az ünnepi
eleganciától, így vált „pezsgőbontásos”, ritka alkalommá. Olyan kivételes
eseménnyé, amikor az ember elhagyhatja a lakást, és mások szeme elé kerülhet. A
szüzsé üzenete tulajdonképpen az lett, hogy mindezt (a sminket, kiöltözést)
nemcsak a külvilág, hanem saját magunk, önértékelésünk miatt is megtehetjük.
Ezek a képek és videók tehát egyfajta társadalmi önreflexiót, tanulási
folyamatot is tükröznek. A közösségi oldalakon külön csoportok jöttek létre
azzal a céllal, hogy a szép ruhák viselésére vágyó nők igencsak szokatlan
körülmények között, kertészkedés vagy főzés közben is mutassák meg
ruhakölteményeiket, és töltsék fel ötletes fotóikat.
Nem sokkal később megjelent a már komolyan gondolt, és
felülről kezdeményezett „öltözz ki otthon”, „otthon is stílusosan” mozgalom,
amelyek élére egyes intézmények (pl. múzeumok) vagy divattervezők álltak.
Önálló oldalak, csoportok jöttek létre ennek a témának a kibontására.
Kifejezetten őslakos népek körében „alulról jövő” akcióként találkoztam az
otthoni kiöltözésnek a saját (etnikus) viseletben történő értelmezésével, amely
azonos forgatókönyvet megtöltő videók formájában látható a Facebook
megosztásokban.
Ennek a videósémának vannak magyar változatai is, például
hétköznapi, melegítős, kisgyermekes anyukák átlényegüléséről elegáns nőkké. A
szájmaszk pedig lassan díszítő kiegészítővé, identitáskifejezővé vált, miként
azt az alábbi képek is szemléltetik hol komolyabb, hol viccesebb formában.
Több intézmény indított mozgalmat a kreatív megoldások, az
otthoni outfit és design újragondolására, mások a „home office környezet”
képeinek gyűjtésébe kezdtek, azaz annak bemutatására egy közös fórumon, hogy ki
és hogyan teremti meg az otthoni munkavégzés (vagy éppen, normális körülmények
között intézményes, pl. múzeumi, színházi kikapcsolódás) stílusos körülményeit.
Egyik jellegzetes „kihívás” volt a híres festmények otthoni megvalósítása. A
már korábban is népszerű mémmé vált festmények reneszánsza, újraértelmezése
bontakozott ki ezáltal. A Mona Lisa mémek terjedelmes ciklust alkotnak, de
kedveltek más, jól ismert művek „mémesített”, azaz szerkesztett, általában
humorosan átalakított változatai, miként a több festményből összeállított
alkotások is. Az újraértelmezett másolatok készítésére szóló lánc-felkérések
számának szignifikáns növekedését április közepétől figyeltem meg. A
személyközi offline találkozások számának radikális csökkenésével az online tér
interakciói felpezsdültek, így a közösségi médiában is új műfajok és
szórakozási lehetőségek bontakoztak ki. (A lánc-felkérések, azaz a „mindenki
jelöljön be újabb kihívottakat” típusú tevékenység a Facebookon számos más
feladvánnyal is megvalósult, például fekete-fehér, vagy gyermekkori képek
feltöltésével.)
A művészeti mozgalomnak kialakult egy gasztronómiai
leágazása is. Ez egyrészt az alkotásban felhasznált anyagok révén valósul meg:
ehető, tartós vagy kész élelmiszerek helyettesítik a festéket és a vásznat,
azaz egy-egy műalkotást ételekből rekonstruálnak. Másrészt a leghétköznapibb
ételek, mint a kenyér vagy lepény küllemét emelik művészi szintre, az
elfogyasztás céljából készült ételek így egyben műalkotássá is válnak.
Természetesen az ilyen az elgondolásokban („kihívásokban,
otthon megvalósítható feladatokban) fontos szempont volt, hogy kreatív
elfoglaltságot adjanak a kisebb mozgástérrel rendelkező embereknek. Ugyanakkor
részévé vált a nehéz helyzetbe került intézmények és vállalkozások túlélési
stratégiáinak, illetve a kapcsolat és az érdeklődés fenntartásának is.
A karantén „megszokottá válása” kialakította a maga
jellegzetes, új stílustrendjeit az online és az offline térben egyaránt. A
hangsúly a járvány miatti aggodalomról immár a kreativitásra és a stílusos
megoldásokra helyeződött át, olyanokra, amelyek otthon is megoldhatók, mint
például a következő képeken:
