A keresztény értékeken alapuló nevelés aktuális kérdéseiről, valamint a katolikus oktatás előtt álló kihívásokról tartott előadást június 26-án Beregszászban Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Oktatási Bizottságának főtanácsadója. Az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban megrendezett szakmai fórum a pedagógusok, intézményvezetők és az egyházi oktatás iránt érdeklődők számára kínált lehetőséget a közös gondolkodásra.
Az Új reménytérképek tervezése a magyar katolikus oktatásban című rendezvény középpontjában a keresztény értékrend szerepe, a változó társadalmi környezet kihívásai, valamint a katolikus intézmények előtt álló feladatok álltak. Az előadás és az azt követő eszmecsere a jövőbe mutató megoldások és a hitre épülő nevelés lehetőségeinek feltérképezésére helyezte a hangsúlyt.
A rendezvény kezdetén a szervezők részéről Lődár Jenő görögkatolikus áldozópap, a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) elnöke köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva a találkozás és a közös gondolkodás jelentőségét.
Ezt követően Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke szólt a résztvevőkhöz. Beszédében arra emlékeztetett, hogy az egyház tanító küldetése nem korlátozódik a templom falai közé, hanem a nevelés és az oktatás területén is meg kell mutatkoznia. Kiemelte, hogy bár az elmúlt évtizedek számos kihívást hoztak, az egyház hűséges maradt küldetéséhez, és ma is fontos feladata a keresztény értékek továbbadása a fiatal nemzedékek számára. Úgy fogalmazott: „Az egyházi intézményeknek olyan embereket kell nevelniük, akik számára Isten országának keresése életük elsődleges célja.”
A fórumon személyes tanúságtételt osztott meg Udud Zita, a Batári Szent Mihály Görögkatolikus Óvoda vezetője. Elmondta, hogy évekkel ezelőtt küldetésként vállalta el az intézmény vezetését, ahol azóta is keresztény értékrend mentén biztosítanak nevelést a helyi gyermekeknek. Felidézte a háború okozta nehézségeket is, amikor az iskola és az óvoda összevonásával sikerült megőrizni a helyi oktatást.
Balogh György beregszászi magyar konzul köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai világban különösen nagy felelőssége van a katolikus oktatásnak abban, hogy segítsen a fiataloknak felismerni azokat a jelenségeket, amelyek ellentétesek a keresztény értékrenddel. Hangsúlyozta: „A gyermekek védelme nem mellékes feladat, hanem a keresztény küldetésünk egyik legfontosabb része.” Hozzátette, hogy „a keresztény nevelést folyamatosan a kor kihívásaihoz igazodva kell megújítani”.
Ezt követően Rubovszky Rita vette át a szót, aki előadását megelőzően a Batári Szent Mihály Görögkatolikus Óvodába, valamint a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumba is ellátogatott. Mint elmondta, kellemes meglepetésként érte mindaz, amit a két intézményben tapasztalt. Nagyra értékelte azt az elkötelezett pedagógiai munkát, amelyet a nehéz körülmények ellenére végeznek, és elismeréssel szólt az intézményeket jellemző szeretetteljes, közösségépítő légkörről.
Előadásában a főtanácsadó a kenyérszaporítás evangéliumi történetén keresztül mutatta be a keresztény nevelés három fontos mozzanatát: a valós helyzet felismerését, az emberek szükségleteinek észrevételét, valamint a gondoskodás felelősségét. Mint mondta: „A katolikus iskola nemcsak tanít, hanem reményt is ad.”
Rámutatott arra is, hogy a mai pedagógusok sokszor fáradtak a folyamatos változások, az adminisztráció, a társadalmi elvárások és – Kárpátalján különösen – a háború okozta terhek miatt. Mindezek ellenére a katolikus iskola feladata, hogy „ne a problémákra, hanem az emberre figyeljen”, felismerje a gyermekek és a közösség valódi szükségleteit és reményt kínáljon számukra.
Külön kitért a digitális világ kihívásaira is. Bemutatott kutatások szerint már az óvodáskorú gyermekek túlnyomó többsége rendszeresen használ digitális eszközöket, ami hosszú távon hatással lehet mentális egészségükre, közösségi kapcsolataikra és érzelmi fejlődésükre. Véleménye szerint sem a család, sem az iskola nem képes önmagában megvédeni a gyermekeket a digitális tér veszélyeitől, ezért tudatos stratégiára és közös felelősségvállalásra van szükség.
A rendezvény végén a jelenlévőknek lehetőségük nyílt arra, hogy személyesen tegyék fel kérdéseiket az előadónak, majd kötetlen beszélgetés során folytassák a szakmai eszmecserét.
[type] => post
[excerpt] => A keresztény értékeken alapuló nevelés aktuális kérdéseiről, valamint a katolikus oktatás előtt álló kihívásokról tartott előadást június 26-án Beregszászban Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Oktatási Bizottságának főta...
[autID] => 5
[date] => Array
(
[created] => 1782683040
[modified] => 1782728879
)
[title] => Rubovszky Rita tartott előadást a katolikus oktatás jövőjéről
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=289206&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 289206
[uk] => 289286
)
[aut] => gygabriella
[lang] => hu
[image_id] => 289215
[image] => Array
(
[id] => 289215
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/06/img-3812.jpeg
[original_lng] => 580932
[original_w] => 1000
[original_h] => 750
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/06/img-3812-150x150.jpeg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/06/img-3812-300x225.jpeg
[width] => 300
[height] => 225
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/06/img-3812-768x576.jpeg
[width] => 768
[height] => 576
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/06/img-3812.jpeg
[width] => 1000
[height] => 750
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/06/img-3812.jpeg
[width] => 1000
[height] => 750
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/06/img-3812.jpeg
[width] => 1000
[height] => 750
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/06/img-3812.jpeg
[width] => 1000
[height] => 750
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1782722811:2
[_thumbnail_id] => 289215
[_edit_last] => 5
[views_count] => 616
[_hipstart_feed_include] => 1
[_oembed_30801399d1f2a9e3693703756ee43e39] =>
[_oembed_time_30801399d1f2a9e3693703756ee43e39] => 1782672247
[_oembed_486a6a74d5b0143b62c4be9b36a3e02f] =>
[_oembed_time_486a6a74d5b0143b62c4be9b36a3e02f] => 1782672247
[_algolia_sync] => 1013218026001
[translation_required] => 2
[translation_required_done] => 1
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 41
[1] => 49
[2] => 31
[3] => 600
[4] => 854
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Cikkek
[1] => Hírek
[2] => Kárpátalja
[3] => Oktatás
[4] => vallás
)
[tags] => Array
(
[0] => 1990294
[1] => 540565
[2] => 3415
[3] => 2333
[4] => 4179918
[5] => 4179920
[6] => 4179922
[7] => 420656
[8] => 4179921
)
[tags_name] => Array
(
[0] => Balogh György
[1] => Demkó Ferenc
[2] => előadás
[3] => Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ)
[4] => katolikus oktatás
[5] => Lődár Jenő
[6] => Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK)
[7] => Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ
[8] => Rubovszky Rita
)
)
[1] => Array
(
[id] => 288337
[content] =>
A háború okozta bizonytalanság és a folyamatos kihívások közepette nőtt fel az a nemzedék, amelynek tagjai ma már érettségizett fiatalokként készülnek életük következő szakaszára. Iskolás éveiket nemcsak a tanulás, hanem a kitartás, az alkalmazkodóképesség és a közösséghez való ragaszkodás is meghatározta.
A Kárpátaljai Magyar Líceumhálózat második végzős évfolyama június 20-án ünnepélyes keretek között vehette át érettségi bizonyítványát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriumában. Az esemény mérföldkő volt a fiatalok számára, akik tanulmányaik lezárásával új lehetőségek és kihívások elé néznek.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem 2023-ban hozta létre a Kárpátaljai Magyar Líceumhálózatot azzal a céllal, hogy hosszú távon biztosítsa a magyar nyelvű középiskolai oktatás fennmaradását Kárpátalján. Az intézményalapítás mögött nem csupán oktatásszervezési szándék állt, hanem egy olyan közösségi felelősségvállalás is, amely a fiatalok számára nemcsak tudást, hanem identitást, értékrendet és biztonságos közösséget kíván nyújtani.
Az idei ünnepségen összesen 139 végzős diák vehette át érettségi bizonyítványát. A fiatalok a líceumhálózat öt képzési helyszínéről – Beregszászból, Nagyszőlősről, Nagydobronyból, Tiszapéterfalváról és Kisgejőcről – érkeztek, hogy együtt ünnepeljék életük egyik fontos mérföldkövét.
Az ünnepséget Kóré Dóra, a Kárpátaljai Magyar Líceumhálózat igazgatója nyitotta meg. Köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a végzősök olyan korszakban töltötték diákéveiket, amely számos kihívást és bizonytalanságot hozott magával. Mint fogalmazott, a mai fiatalok számára Kárpátalján magyarnak lenni nem csupán örökséget jelent, hanem felelősséget is.
Beszédében kiemelte, hogy a most végzett diákok olyan időszakban tanultak és készültek a jövőre, amikor sokszor még a következő napot is nehéz volt megtervezni. Ennek ellenére kitartottak céljaik mellett, helytálltak a tanulásban, és sikeresen teljesítették az előttük álló feladatokat. Búcsúzóul arra kérte a végzősöket, hogy bármerre is vezesse őket az élet, őrizzék meg anyanyelvüket, identitásukat, emberségüket és közösségük iránti elkötelezettségüket.
Kóré Dóra köszöntőjét követően az ünnepség a 2025/2026-os tanévben kimagasló eredményeket elért diákok elismerésével folytatódott. A líceumhálózat több tanulója tanulmányaival, versenyeredményeivel, szorgalmával és példamutató hozzáállásával is hozzájárult az intézmény jó hírnevének öregbítéséhez. Teljesítményüket dicsérő oklevelekkel ismerték el.
Az ünnepségen részt vett Balogh György beregszászi magyar konzul is, aki beszédében arra emlékeztette a fiatalokat, hogy az érettségi valójában nem a tanulás végét, hanem egy új életszakasz kezdetét jelenti. A diplomáciai képviselő szerint az élet maga a legnagyobb iskola, amely újabb és újabb próbatételek elé állítja az embert. Nem elsősorban a tankönyvekben megszerzett tudást méri, hanem azt, hogy mennyire vagyunk képesek felelősséget vállalni, kitartani céljaink mellett, helytállni a nehézségek közepette és bölcs döntéseket hozni. Hangsúlyozta, hogy az élet során sokszor újra és újra szembe kell néznünk ugyanazokkal a kihívásokkal, amíg valóban meg nem tanuljuk az általuk közvetített leckéket.
Csernicskó István, a líceumalapító Rákóczi Egyetem rektora beszédében arra biztatta a fiatalokat, hogy vigyék magukkal mindazt, amit az elmúlt évek során kaptak az intézménytől: a megszerzett tudást, a kialakult barátságokat, a közös élményeket és azt a közösséget, amelyhez mindig visszatérhetnek.
A rektor reményét fejezte ki, hogy a végzősök közül minél többen folytatják tanulmányaikat a Rákóczi Egyetemen. Tájékoztatta a jelenlévőket arról is, hogy az intézmény képzési kínálata folyamatosan bővül. A hagyományos szakok mellett új lehetőségek nyílnak a hallgatók előtt, hiszen hamarosan elindul a pszichológia szak, valamint a színészképzés is.
Külön szólt azokhoz a fiatalokhoz, akik számára a továbbtanulás útja esetleg akadályokba ütközött. Hangsúlyozta, hogy egyetlen vizsgaeredmény sem képes meghatározni egy ember valódi értékét vagy jövőbeli sikerességét.
Az ünnepi beszédeket követően a tizedikes évfolyam búcsúműsora következett: Béres Emese, a kisgejőci oktatási helyszín diákja búcsúzott az érettségizőktől, valamint Nagy Eszter, a tiszapéterfalvai oktatási helyszín tanulója Szabó T. Anna Útravaló című versét adta elő.
A továbbiakban a végzősök nevében Vántus Olívia, Ráti Zsófia, Mandzák Rebeka, Ponc Bernadett és Mándi Denisz mondott köszönetet szüleiknek, tanáraiknak és mindazoknak, akik támogatták őket az elmúlt évek során.
A rendezvény végéhez közeledve sor került az érettségi bizonyítványok átadására. Nagydobronyból 16, Kisgejőcről 20, Beregszászból 51, Nagyszőlősről 21, míg Tiszapéterfalváról 31 diák vehette át a megérdemelt érettségi bizonyítványt. A végzősök vállára felkerült a tarisznya, kezükbe vehették az oklevelet, amely hosszú évek munkájának kézzelfogható eredményét jelképezi.
Az ünnepségen Orosz Ildikó, a Rákóczi Egytem elnöke is felszólalt. Gondolataiban a szülőföldhöz való hűség, a közösség szolgálata és a keresztény értékek megőrzése kapott hangsúlyos szerepet. Kiemelte, hogy Kárpátalja nem csupán lakóhely vagy földrajzi fogalom, hanem örökség, felelősség és küldetés egyszerre. A most végzett fiatalok olyan korszakban lépnek ki az életbe, amikor különösen nagy jelentősége van annak, hogy megőrizzék anyanyelvüket, kulturális értékeiket és hitüket.
Beszédében a kárpátaljai magyarságot az őshonos tölgyhöz hasonlította, amelyet a viharok nem kidöntenek, hanem arra késztetnek, hogy gyökereit még mélyebbre eressze. Úgy fogalmazott, hogy a most végzett diákok életútját is számos nehézség és próbatétel kísérte, ám ezek a megpróbáltatások nem gyengítették, hanem erősítették őket.
Ezt követően a végzős diákok közösen adták elő a Republic együttes Ezt a földet választottam című dalát.
Az ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői Isten áldását kérték a végzős fiatalokra, családjaikra, valamint az egész kárpátaljai magyar közösségre.
Június 20-án immár harmadik alkalommal rendezték meg az Elődeink nyomdokain elnevezésű programot a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány szervezésében a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával.
A rendezvény kezdete előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek meg az Ukrajnában dúló háború áldozatairól.
Az egybegyűlteket Rácz János, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke köszöntötte, majd megnyitotta a rendezvényt.
„A gyönyörű Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark és a honfoglaló őseinkre való emlékezés kapcsán felvetődik bennem, hogy mit is üzen pontosan mostani alkalmunk mottója: »Elődeink nyomdokain«. Azt jelenti, hogy a távolba haladó nyomok mentén visszamenve azt kutassuk, hogy honnan indultak el őseink, vagy azt üzeni, hogy az a fontos, milyen irányba mutatnak lábnyomaik, mert nekünk, nyomkövetőknek arrafelé kell továbbhaladni. Ez a csodálatos emlékpark mindkettőre jó lehetőséget ad: emlékeztet és útba igazít” – emelte ki beszédében Balogh György, Magyarország beregszászi konzulja. A diplomata hangsúlyozta: a Kárpát-medencébe érkező törzsek fennmaradásának záloga az egység volt, hiszen „csak az egység tudja a népet megóvni a történelem viharaiban”.
A konzul szerint őseink példája azt is mutatja, hogy a közösségi összetartozás nem zárja ki a nyitottságot és az alkalmazkodóképességet. Mint fogalmazott, „elődeink nem szembeszálltak a változásokkal, hanem a változással együtt formálódtak”. Beszédében kiemelte a kulturális és keresztény gyökerek jelentőségét, valamint azt, hogy a múlt örökségét a mai, gyorsan változó világban is érdemes iránymutatásként kezelni. Felhívta a figyelmet, hogy a megemlékezés üzenete nem csupán a múlt felidézése, hanem a jövő felé fordulás is. „Mik lehetnek az őseink üzenetei: a helyünk, a kis törzsi – nemzeti – szerepünk megtalálása a nagyobb egységben. Ennek a szerepnek a büszke és öntudatos felvállalása. A realitásokhoz való rugalmas alkalmazkodóképesség anélkül, hogy azt örökségünk elárulásának tekintenénk. Mert mi nagyon tudjuk bántani saját magunkat. És végül nyitottság mindarra, ami új. Nem arra, hogy mit hagytak el, hanem arra, hogy hová tartanak. Kövessük mi is tekintetüket. Arra kell tartanunk” – fogalmazott Balogh György.
Felszólalásában Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke a magyar történelem és a nemzeti örökség jelentőségét hangsúlyozta, kiemelve, hogy a jelen és a jövő kihívásaira csak múltunk ismeretével és értékeink megőrzésével adhatunk választ. Felidézte a honfoglaló ősök, köztük Árpád vezér és Szent István király örökségét, amely szerinte ma is irányt mutat a magyarság számára.
A KMKSZ alelnöke aláhúzta a keresztény hagyományok és az összetartozás fontosságát, valamint azt, hogy a nemzeti identitás megőrzése a határon túli magyar közösségek esetében is kiemelt jelentőségű. Beszédében kitért a kárpátaljai magyarság helyzetére is, amelyet az elmúlt évek válságai és a háború különösen nehéz helyzetbe hoztak. A béke fontosságát hangsúlyozva úgy fogalmazott: „Pedig mi, kárpátaljai magyarok, nem akarunk mást, csak tisztességes életet közösségeink számára, anyanyelvünk, oktatási rendszerünk, kulturális vívmányaink megtartását és békét, békét, békét!”
„A kárpátaljai magyarság az ukrajnai háborús körülmények közepette is teszi a dolgát, őrzi oktatási és kulturális intézményrendszerét. Ez kulcskérdés a kárpátaljai magyarság számára, nem engedünk a 11-ből!” – utalt a kárpátaljai magyarság jogait érintő 11 pontra. A magyar–ukrán tárgyalások egyik alapját képező követeléscsomag a kárpátaljai magyar közösség oktatási, nyelvhasználati, kulturális és politikai jogainak helyreállítását célozza. Magyarország e pontok teljesítéséhez köti Ukrajna európai uniós csatlakozási folyamatának támogatását.
Beszéde zárásaként Sin József mielőbbi békét, békés eget, jó egészséget, biztonságot és szántható mezőket kívánt az országnak és lakóinak, majd Rónay György sorait idézve arra emlékeztetett, hogy a közösség felelőssége „óvni magunkban s híven adni át a fiainknak ezt a kis hazát”.
A köszöntőket követően a történelmi egyházak képviseletében Demkó Ferenc görögkatolikus püspöki helynök és Zán Fábián Sándor református püspök Isten áldását kérték a rendezvényre és a jelenlévőkre.
Az ember elsődleges küldetése keresztényként, hogy tanúságot tegyen hitéről, megváltásáról, arról, hogy léte ebben a világban nem egy véletlenszerű, hanem egy célszerű lét; tanúságot tegyen hovatartozásáról, a múltról a jelenben, mert bízik a jövőben
– fogalmazott Demkó Ferenc.
„A törzsek nemzetté formálódtak és Jézus Krisztus követésében lettek igazán eggyé” – erősítette meg Zán Fábián Sándor, arra biztatva mindenkit, hogy a modern világban se feledkezzenek meg a Szent István-i örökségről és Jézus Krisztus tanításáról, aki így szólt: „Jöjj és kövess engem.” Mint kiemelte, ennek követése egyszerre közösségi és egyéni felelősség.
Ezután a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a park közepén álló kopjafa, valamint a Szent István királyt és Árpád vezért ábrázoló, fából készült szobrok előtt.
Az ezt követő kulturális program keretében a Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportja az eseményhez kapcsolódó énekeket adott elő, a Kék Viola Néptáncegyüttes pedig bökönyi asszonytáncot mutatott be.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínészei, Huzina Eszter és Orbán Emese előadásában a jelenlévők a régi világ nyomába eredhettek, ahol valódi kincsekre leltek. A lélekemelő produkció arra világított rá, hogy az ősök által kitaposott ösvény ma is láthatatlan térképként segít eligazodni a jelen útvesztőiben, hiszen a múlt tanítása révén könnyebben boldogulhatunk a mindennapok kihívásai között.
A program közös ebéddel folytatódott, majd Kész Margit néprajzkutató, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem tanára tartott előadást a honfoglaló ősökről. A résztvevők emellett lovaskocsikázáson vehettek részt, valamint megismerkedhettek a látogatóközpont nyújtotta lehetőségekkel.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány idén nyolcadik alkalommal rendezte meg a ZeneVarázslat képzést és hangversenyt, amelynek szakmai vezetője ezúttal is dr. Várnagy Andrea érdemes művész, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész volt. Az ünnepi esemény különleges jelentőségét emelte, hogy a program keretében vehették át tanúsítványaikat a Kótyuk István nevét viselő nyelvi akadálymentesítő tanfolyamok végzősei is. A rendezvény középpontjában a zene és a nyelv közösségformáló ereje állt, hangsúlyozva, hogy mindkettő képes összekötni embereket, generációkat és kultúrákat, valamint elősegíteni a kölcsönös megértést.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány hosszú ideje elkötelezetten dolgozik azon, hogy olyan programokat hozzon létre, amelyek segítik az egyéni fejlődést, erősítik a közösségi együttélést, valamint előmozdítják a különböző nemzetiségek közötti párbeszédet. Tehetséggondozó programjaik, képzéseik és nyelvi kurzusaik lehetőséget teremtenek arra, hogy a Kárpátalján élő emberek közelebb kerüljenek egymás nyelvéhez, kultúrájához és értékeihez.
A rendezvény résztvevőit elsőként Balogh György, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy a zene különleges szerepet tölt be az emberi kapcsolatokban, hiszen képes arra, amire a szavak sokszor nem: közvetlenül megszólítani a lelket és összekötni az embereket. „A zene az a nyelv, amelyen keresztül szavak nélkül is megértjük egymást” – fogalmazott.
Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem elnöke köszöntőjében Kárpátalja soknemzetiségű múltjára és jelenére hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy a térség mindig is különböző népek, nyelvek és kultúrák találkozási pontja volt, ezért különösen fontos, hogy az itt élők ne csupán egymás mellett, hanem egymást megismerve, megértve és tisztelve éljenek. Beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy közös felelősségünk aktívan tenni nyelvünk és kulturális örökségünk megőrzéséért, hiszen csak így biztosítható, hogy ezek az értékek a jövő generációi számára is fennmaradjanak és tovább éljenek.
A nyelv és a zene különleges kapcsolatáról beszélt dr. Várnagy Andrea zongoraművész, a ZeneVarázslat program megálmodója is. Gondolataiban arra mutatott rá, hogy a mai felgyorsult, zajos világban egyre nagyobb szükség van a zene teremtette belső csendre, arra a térre, ahol az emberek valóban képesek egymásra figyelni. „Ebben a hangos, zajos és rohanó világban egyre nagyobb szükség van a zene csendjére. Arra a belső térre, ahol figyelni tudunk egymásra, ahol a szívek összekapcsolódhatnak, és ahol megszólalhatnak azok a kimondatlan érzések és gondolatok, amelyeket fontos továbbadnunk egymásnak” – fogalmazott. Hozzátette: ugyanezt a küldetést szolgálják a ZeneVarázslat képzések, a nyáron ismét megszervezendő klasszikus zenei táborok, valamint az adventi időszakra tervezett közös koncertprogramok is.
A rendezvény résztvevőit Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója is köszöntötte, majd kezdetét vette a hangverseny, amelyen a Várnagy Andrea szakmai vezetésével működő ZeneVarázslat program növendékei léptek színpadra. Az ifjú muzsikusok változatos zongoraművekkel készültek: a közönség többek között Berkovics, Benedekfi István, Borisz Berlin, Mozart, Bach, I. Karpenko, Bastien, Grieg, Vandall és más zeneszerzők darabjait hallhatta.
A műsorban egyéni produkciók és négykezes előadások egyaránt helyet kaptak. A fiatal tehetségek előadásai nemcsak technikai felkészültségükről, hanem zenei érzékenységükről, színpadi bátorságukról és lelkesedésükről is tanúskodtak. A színpadon bemutatott produkciók mögött ugyanakkor hosszú hónapok kitartó munkája állt. A rendezvény végén dr. Várnagy Andrea köszönetét fejezte ki mindazoknak a pedagógusoknak és felkészítő tanároknak, akik hónapokon át kitartó munkájukkal, türelmükkel és elhivatottságukkal segítették a fiatal tehetségek fejlődését, hozzájárulva ahhoz, hogy a növendékek ilyen magas színvonalú produkciókkal állhassanak színpadra.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartottak megemlékezést június 4-én Mezőgecsében. A résztvevők a Kajdy-kúria előtt gyűltek össze, ahol csendes főhajtással tisztelegtek a trianoni békediktátum következményei, valamint a határokon átívelő magyar összetartozás eszméje előtt.
A nemzeti összetartozás napját minden év június 4-én méltatják a magyar közösségek szerte a világon. Az idei esztendőben a békediktátum aláírásának 106. évfordulójáról emlékeztek meg a Kárpát-medencében és a diaszpóra magyarsága körében egyaránt. Az emléknapot az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította hivatalosan a nemzeti összetartozás napjává. A kezdeményezés célja annak hangsúlyozása, hogy a történelmi határváltozások ellenére a magyar nemzet egysége megmaradt: a világ különböző részein élő magyarokat közös történelmük, kultúrájuk és anyanyelvük köti össze.
A rendezvény kezdetén Szatmári Viola, a Mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport vezetője köszöntötte az emlékezőket. Majd a hagyományőrző csoport dalösszeállítása követett.
Az esemény további részében koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az életfa előtt csendes főhajtással koszorúzott Balogh György beregszászi magyar konzul, Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, valamint a hagyományőrző csoport tagjai.
Sin József, a KMKSZ alelnöke hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta: „Kilenc évtizeden át sokszor csak a határokon és a szögesdrótokon keresztül figyelhettük, hogyan élnek honfitársaink az anyaországban és a többi elszakított területen. Immáron 106 év telt el, és ma büszkén mondhatjuk, hogy a kárpátaljai magyarság megőrizte identitását, hagyományait és anyanyelvét. Közösségünk ma is vállalja magyarságát, és büszkén vallja magát a magyar nemzet részének. Jelentős mérföldkő volt 2010, amikor a Magyar Országgyűlés elfogadta a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényt. Ez a döntés a határon túli magyar közösségek számára fontos erkölcsi megerősítést jelentett, és hozzájárult ahhoz, hogy a Kárpát-medencében és a világ különböző részein élő magyarok továbbra is megőrizzék nemzeti identitásukat. Az elmúlt években több országban is megindult a magyar közösségek jogainak és értékeinek nagyobb mértékű elismerése. Szimbolikusnak tekinthető, hogy éppen a nemzeti összetartozás napját megelőzően érkeztek hírek arról, hogy előrelépés történt azoknak a követeléseknek az ügyében, amelyekhez a kárpátaljai magyarság következetesen ragaszkodott. A fejleményeket reménykedve figyeljük, és bízunk abban, hogy a kárpátaljai magyar közösség helyzete Ukrajnában tovább javul, így biztosabb alapokon, erősebben és nagyobb biztonságban építheti jövőjét szülőföldjén.”
Szatmári Viola a megemlékezés kapcsán aláhúzta: „Ősi hagyományainkat soha ne feledjük, népi szokásainkat pedig igyekezzünk megőrizni és továbbadni. Ide tartoznak a gyönyörű magyar népdalok, a hazafias énekek, valamint a rendezvények és hagyományőrző alkalmak, mint a tollfosztás, a tengerihántás vagy a szüreti mulatságok. Csoportunk ezeket a szokásokat hosszú évek óta igyekszik feleleveníteni és bemutatni. Különösen nagy élményt jelent számunkra, hogy továbbvihetjük mindazt, amit az idősebb generáció ránk hagyott. A legfontosabb célunk, hogy ezek az értékek ne merüljenek feledésbe, hanem a következő nemzedékek számára is megmaradjanak. Nagy hangsúlyt fektetünk a helyi népdalkincs megőrzésére is. A Gecséből származó népdalokat személyesen gyűjtöttem össze, házról házra járva, hogy hiteles formában maradhassanak fenn. Ezért is szívügyem a közösség és a hagyományőrző kollektíva munkája.”
A rendezvény végén elhelyezett koszorúk és az elhangzott gondolatok egyaránt azt üzenték, hogy a történelmi megpróbáltatások ellenére a magyar közösségek továbbra is őrzik hagyományaikat, nyelvüket és nemzeti értékeiket.
Október 6-án Kárpátalja-szerte meghitt megemlékezéseket tartottak, ahol a helyi magyarság csendes koszorúzásokkal hajtott fejet az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett hősök emléke előtt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezete a beregardói Perényi Kultúrkúria udvarán, báró Perényi Zsigmond egykori szülőházánál rótta le tiszteletét az aradi vértanúk emléknapján.
A megemlékezés kezdetén a jelenlévők közösen énekelték el a magyarok nemzeti imáját, a Himnuszt, majd Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetésnek elnöke mondott ünnepi beszédet. „176 év telt el azóta, hogy 1849. október 6-án tizenhárom honvédtisztet végeztek ki Aradon. Ők a hazáért és a szabadságért áldozták életüket, de tettük példaként szolgál nekünk mind a mai napig, és példát mutat bátorságból, kitartásból és hűségből. Amikor az aradi vértanúkra emlékezünk, akkor nem csupán egy szomorú történelmi tényről emlékezünk meg: az ő üzenetük irányt mutat nekünk abban, hogy hogyan vészeljük át a jelen vészterhes időszakát, hiszen ma sincs könnyű helyzetben a kárpátaljai magyarság. A háború árnyékában élünk, sokan arra kényszerültek, hogy elhagyják szülőföldjüket a biztonság és a megélhetés érdekében. De nagyon sokan otthon maradtak. Ők úgy gondolják, hogy kultúránk, nemzetünk, otthonunk itt, Kárpátalján is megőrizhető, csak kitartás és akarat kell hozzá. A magyar történelem tele van olyan személyiségekkel, akik a saját érdekeiket háttérbe tették, hogy a közösséget szolgálhassák. Ilyen volt e kúria egykori ura is, báró Perényi Zsigmond. Ő is a haza szolgálatába állt, ő is feláldozta életét a szabadságért” – fogalmazott Molnár D. István, hozzátéve: „Amikor elhelyezzük az emlékezés koszorúit, nemcsak a hőseink előtt hajtunk fejet, hanem önmagunkban is megerősítjük azt a hitet, hogy bármilyen nehézség is adódik, sohasem szabad feladni. Hiszen Kárpátalján most is erős a magyar közösség, most is itt vagyunk és most is küzdünk azért, hogy megmaradhassunk. A szabadság és a hűség értéke nem vész el, ha van, aki továbbadja. Legyen mindig előttünk az üzenet: a szabadságért, a becsületért és a közösségért tett áldozat sohasem hiábavaló” – húzta alá.
Időközben eleredt az eső, ezért a megemlékezés a kultúrkúria rendezvénytermében folytatódott, ahol elsőként Balogh György beregszászi magyar konzul szólt a jelenlévőkhöz. „Az aradi tizenhárom tábornokra emlékezünk. Olyan férfiakra, akiket a sorsuk arra hívott meg, hogy védjék, amit a Teremtő védeni adott nekik hivatásul, és viseljék, amit a Teremtő elviselni adott nekik áldozatul. […] Ne felejtkezzünk el a mai nap e helynek nevet és emlékező szellemiséget adó Perényi Zsigmondról, Bereg vármegyei főjegyzőről, majd alispánról, országgyűlési képviselőről, Ugocsa megyei főispánról, aki Batthyány Lajos miniszterelnök mellett az 1848–1849-es szabadságharc politikusaként volt vértanú. Az ő személyén keresztül a megtorlás szimbolikusan az új alapokra helyezett törvényhozás főrendiházára sújtott le, mert 1849. május 29-én, mint a felsőház elnöke, ő is aláírta Kossuth Lajos Függetlenségi Nyilatkozatát. Komoly szervezőmunkát felmutatva mindent megtett azért, hogy a törvényhozás a törvényes keretek között működjön, elévülhetetlen érdemei vannak 1848–1849 legitimitásának megőrzésében, hiszen a népképviseleti országgyűlés mindkét háza jóváhagyta a legfontosabb döntéseket. Ezért a szabadságharc bukása után az osztrák hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték, és 1849. október 24-én kivégezték. Itt, Kárpátalján különösen nem felejthető az ő emléke” – jelentette ki a diplomata, hangsúlyozva: az aradi vértanúk és „a többi ismert és ismeretlen áldozat, akiket a Haynau-féle megtorlás kivégzett, bebörtönzött és meghurcolt, haláluk pillanatában a magyar szabadságharc mártírjaivá váltak; nemzetünk számára ők hősök, igaz és bátor férfiak, apák és szerető hitvesek, akik előtt megrendülten, hálás szívvel hajtunk fejet.”
„Október 6-án nem a tragédiát idézzük fel, hanem a határtalan kitartást és az emberi méltóságot. Gondoljunk ma az aradi tizenháromra. Elszántságukkal kijelölték a béke felé vezető utat. Ez a rendíthetetlen céltudatosság az, ami összeköt minket velük ma is” – emelte ki felszólalásában Babják Zoltán, Beregszász megyei alárendeltségű város polgármestere, aki aláhúzta: „A vértanúk céltudatossága azt sugallja: minden helyzetben ki kell használnunk a lehetőségeket és minden eszközzel építenünk kell a közösségünket. Beregszász polgárai ukránok és magyarok, együtt élik meg a mindennapok kihívásait, ami egyedülálló erővé kovácsol minket. A mi feladatunk most, hogy a béke és a fejlődés felé vezető utat járjuk. […] A mi kitartásunk a tizenhárom vértanú öröksége.”
A megemlékezés hangulatát emelte Mandzák Rebeka, a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjának versmondása, aki a továbbiakban Huszár Noémivel, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tanulójával közösen összefoglalta a szabadságharc leverését követő események történelmi hátterét, elhangzott a tizenhárom aradi vértanú és a szintén október 6-án kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök neve, valamint információk báró Perényi Zsigmondról, aki 1783. november 18-án itt, Beregvégardóban született. A tehetséges és bátor nemes ifjút Bereg megye főjegyzőjévé, majd alispánjává, 1808-ban országgyűlési követévé választották. Az 1825–1827-es reformországgyűlésen Perényi Zsigmond is ott volt a szabad gondolkodású ellenzék soraiban. 1835-ben Ugocsa megye főispánja, rövid idő múlva pedig a Hétszemélyes Tábla bírája lett. 1847-ben ott volt az Ellenzéki Nyilatkozat kiadását előkészítő tanácskozásokon. 1848 májusában a felelős magyar kormány a Felsőház másodelnökévé nevezte ki, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lett. Perényi Zsigmond báró is aláírta az 1849. április 14-én Debrecenben kihirdetett trónfosztási nyilatkozatot. Hűségesen támogatta a magyar kormányt, követte Debrecenből Szegedre, Aradra. Kossuth Lajos kinevezte őt a Hétszemélyes Tábla elnökévé. A fegyverletétel után letartóztatták. Haditörvényszék elé állították és kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet 1849. október 24-én hajtották végre Aradon. Nagyszőlősön, a Perényi család ugocsai birtokainak székhelyén máig őrzik a báró emlékét, a beregardóiak pedig itt, a szülőházán látható emléktábla előtt emlékeznek évről évre a magyar szabadságharc vértanúira. „Különleges nép a mi magyar nemzetünk. A történelem viharai darabokra szaggatták a Kárpát-medencei hazánkat, s a világ minden égtája felé, távoli földrészekre is elsodorták sok ezer honfitársunkat. Éppen ezért a mi számunkra különösen fontos összetartó erő az anyanyelvünk, kultúránk és a történelmünk” – hangzott el.
Az esemény végén Marosi István görögkatolikus parochus Isten áldását kérte az egybegyűltekre, majd a Vérke-parti város magyar intézményeinek és szervezeteinek képviselői elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit az épület falán található báró Perényi Zsigmond-emléktábla alá. A koszorúzás ideje alatt a Fring Erzsébet által vezetett Beregardói Református Nőszövetség kórusa az alkalomhoz illő dalt énekelt.
Csaknem 2000 beiratkozottal tegnap hivatalosan is elkezdődtek a Kótyuk István nyelvi akadálymentesítő tanfolyamok. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által gondozott ukrán és Magyar, mint idegen nyelv tanfolyamokon 2016-os indulásuk óta több mint 33 ezren tanultak, akik közül több mint 21 ezren tettek sikeres záróvizsgát is. A nyelvi akadálymentesítő tanfolyamok legfontosabb célja, hogy hidakat építsen és lebontsa azokat a falakat, amelyek mesterségesen épülnek vidékünkön nemzetiségek között, hangzott el a program hivatalos megnyitóján.
Szeptember 24-én ünnepélyes megnyitóval indultak el a Kótyuk István nyelvi akadálymentesítő tanfolyamok a Fodó Sándor Kulturális Központban. A program célja a magyar és ukrán anyanyelvű lakosság közötti párbeszéd erősítése Kárpátalján, ahol a kétnyelvűség a mindennapok része, és jelentős hatással van az oktatásra, a közszolgáltatások elérhetőségére, valamint a közösségi együttélésre.
Az esemény kezdetén Váradi Natália, a Rákóczi-főiskola Felnőttképzési Központjának vezetője köszöntötte a résztvevőket. Beszédében elmondta, hogy a néhány éves kihagyást követően újra meghirdetett programra túljelentkezés volt. „Erre a nyelvi akadálymentesítő tanfolyamra ebben a körben összesen 1112 fő jelentkezett magyar mint idegen nyelvre, és 706 fő ukrán mint idegen nyelvre. A projekt szerint 150 csoport kialakítására kaptunk engedélyt, de a túljelentkezésnek köszönhetően végül 166 csoport indult: 101 magyar és 65 ukrán nyelvi. A képzések több mint 50 településen zajlanak összesen 88 pedagógus részvételével. Az oktatás 100 órás, és szeptembertől májusig tart. A tananyag a nyár folyamán elkészült, amelynek kidolgozásában jelen lévő szakemberek is részt vettek. A pedagógusok számára továbbképzést is szerveztünk, amelyen 88-ból 78-an vettek részt. A képzést Pelcz Katalin professzor asszony, a magyar mint idegen nyelv oktatásának neves szakértője tartotta” ‒ mondta el Váradi Natália.
Ezt követően Balogh György beregszászi magyar konzul mondott beszédet. A diplomata aláhúzta: „Egymást leginkább a másik nyelvének megismerésén keresztül érthetjük meg igazán. Ezt a célt szolgálja ez a nyelvtanfolyam is, amely mögé a magyar kormány örömmel állt – nemcsak anyagi támogatással, amely természetesen fontos tényező, hanem az ötlet és a kezdeményezés szellemisége mellé is. Jó együttlétet és eredményes nyelvtanulást kívánok mindenkinek, és köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik részt vettek a program gyakorlati megvalósításában: az ötletgazdáknak, a tanároknak és minden közreműködőnek.”
Ezt követően Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) elnöke mondta el a tanfolyam jelentőségét, s többek között azt, miért fontos vidékünkön a másik nyelvének ismerete – példaként hozva fel Bercsényi Miklós alakját és szellemiségét.
A példaértékű gondolatok után Csernicskó István, a II. RF KMF rektora szólt az egybegyűltekhez: „A tanfolyam névadójának, Kótyuk Pista bácsinak tudományos munkássága elsősorban az ukrán–magyar nyelvi kapcsolatok feltérképezésére irányult. Műfordítóként pedig rengeteget tett azért, hogy magyarul is olvashassuk az ukrán irodalom klasszikusait. Nem véletlen tehát, hogy az ő nevét választottuk a program elnevezéséhez. A többnyelvűség, vagyis az, hogy ebben a régióban képesek vagyunk megszólalni egymás nyelvén, évszázados hagyományokra vezethető vissza. Öröm számunkra, hogy ilyen sokan vállalták a kihívást, és belevágtak a nyelvtanulásba. Bár a nyelvtanulás sok kitartást és munkát igényel, cserébe egy új világ nyílik meg a tanulók előtt: felfedezik a másik kultúrát, irodalmat és gondolkodásmódot. Ez az élmény minden befektetett energiát megér.”
A teljes Kárpátalját lefedő tanfolyam Magyarország Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósul meg. A diákok szeptembertől májusig sajátítják el a tananyagot, majd ezt követően tudásukról számot adnak. A sikeres írásbeli és szóbeli vizsgát követően kerül majd sor a tanúsítványok átadására.
Mezőgecsében a Kajdy-kúria előtt található Magyar Élet terén csendes főhajtással emlékeztek meg, a nemzeti összetartozás napjáról.
A nemzeti összetartozás napját minden évben június 4-én méltatja a világ magyarsága. A történelmi esemény 105. évfordulójára emlékeztek idén Kárpát-medence- és világszerte. Az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította ezt a napot hivatalosan a nemzeti összetartozás napjává. A megemlékezés célja, hogy kifejezze: a határok megváltozása ellenére a magyar nemzet tagjai – éljenek bárhol a világban – összetartoznak, és közös múltjuk, kultúrájuk, nyelvük összeköti őket.
A rendezvény kezdetén Mester András, Mezőgecse előjárója, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gazdasági- és önkormányzati titkára köszöntötte a résztvevőket. Majd a mezőgecsei református lelkipásztor és mezőgecsei görögkatolikus egyházközség vezetője osztotta meg gondolatait az alkalom kapcsán, melyet a mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport dalösszeállítása követett.
Az esemény további részében koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az életfa előtt csendes főhajtással koszorúzott: Balogh György, beregszászi magyar konzul, Sin József, a KMKSZ alelnöke, valamint Mester András elöljáró és a hagyományőrző csoport tagjai.
Sin József, a KMKSZ alelnöke hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta: „Kárpátalján ma számos helyen tartanak megemlékezéseket és gyújtanak őrtüzeket majd. Úgy gondolom, hogy ezek által üzenünk a nagyvilágnak és üzenünk az anyaországnak is, és a határon túli magyar közösségeknek, hogy mi Kárpátalján megvagyunk. Reméljük, a jövőben is meg tudjuk ezt tenni, hiszen be kell bizonyítanunk, hogy megőriztük az anyanyelvünket, megőriztük az identitástudatunkat, és van kinek továbbadni a nemzeti örökségünket. […] Hiszen ezzel bizonyítjuk, hogy a történelmet, a hagyományt, a kultúrát nem lehet határokon megállítani, és esetleg megvámolni. Mi megtartottuk a nemzeti örökségünket, történelmünket, anyanyelvünket ‒ amit fiataljainknak is szeretnénk átadni. 105 év után, ahogy Magyarországból csonka ország lett, ma is azt valljuk: vagyunk, akik voltunk és leszünk, akik vagyunk.”
Mester András az esemény kapcsán aláhúzta: „Immár 105 éve annak, hogy a kárpátaljai magyarság határon kívülre szorult. Hála Istennek, van egy olyan nap, amelyet jelenleg már nem gyásznapként tartunk számon, hanem a magyar nemzet összetartozás napjaként. Az a jó, hogyha az év során mindennap érezzük, hogy magyarok vagyunk, illetve úgy élünk, hogy magyarok vagyunk. Úgy gondolom, a mezőgecseiek, a kárpátaljai magyarok bizonyították, hogy a magyar nemzethez hűek, akármilyen körülmények között megmaradnak magyarnak. Ezen a napon még inkább egymásra gondolunk, gondolunk az anyaországi magyarokra, a többi határon túli magyarra, és érezzük, hogy egy nemzet vagyunk.”
A csendes megemlékezés méltó módon erősítette meg a közösség összetartozás-tudatát és a nemzeti identitás megőrzésének fontosságát. A résztvevők üzenete egyértelmű: a magyar nemzet él, emlékezik és összetart, bárhol is éljenek tagjai a világban.
